CoG

 

Toledoth Jeshu

A Toledoth Jeshu cím alatt több, tartalmilag hasonló középkori zsidó kézirat ismeretes, közös vonásuk az, hogy erősen keresztényellenes szemszögből vázolják Jézus Krisztus életét, illetve munkásságát. Ezek az írások tehát lényegében Jézus élettörténetének rövid, anekdotikus formában való bemutatásai, kizárólag az Őt és tanításait megtagadó rabbinikus/talmudista judaizmus hagyományainak becsmérlő perspektívájából. Az írás leplezetlenül sérti Jézust, Máriát és általában a keresztényeket, amiért sokan megbotránkoztatónak tartják. Védelmezői pedig arra hivatkoznak, hogy a mű az elnyomott középkori zsidóság egy értékes folklórja, s mint ilyen, egy fontos "irodalmi érték", ami véleményük szerint nem keresztényellenes. Ezt talán mindenki döntse el magának a mű elolvasása után. Az írás tartalmát a legalább a VI. századtól ismert és terjengő zsidó néphagyományok teszik ki, de a történet e formában egybekovácsolt megjelenését a XIV. századra teszik. Tudományos körökben akadnak olyanok is, akik szerint a mű egy mára elveszett evangélium szájhagyományok útján fennmaradt paródiája. Függetlenül attól, hogy irodalmilag hová soroljuk, az tény, hogy a keresztény hitre nézve rendkívül sértő nézeteket tartalmaz. Az írásban Jézust egy törvénytelen gyermekként, vagyis fattyúként mutatják be, továbbá a zsidók egy olyan, varázslatokat gyakorló, megtévesztő és eretnek tanítónak tartják, aki joggal szenvedett szégyenteljes halált. A Krisztust eláruló Júdás pedig a pozitív hős szerepét tölti be. 

 

 Ez a szöveg a Morris Goldstein: Jesus in the Jewish Tradition című könyvében található ToledothJeshu (148-154. old.) verziójának magyar fordítása.

Fordítás és Bevezető: Póli Pál, a [G] jelzésű lábjegyzetek Goldsteintől, a [P] jelzésűek a fordítótól származnak. 

 

 Toledoth Jeshu

A 3671.-ik 1 évben, Janneus király uralkodásának idején hatalmas szerencsétlenség érte Izraelt, amikor feltűnt egy Júda törzséből származó becstelen ember, akinek neve Joseph Pandera volt. Ez az ember a Júda-beli Betlehemben élt.

Házának közelében lakott egy özvegyasszony, akinek volt egy Miriam nevű, nagyon bájos és szemérmes lánya.  Miriam a Dávid királyi házából származó Johanannak volt a jegyese, aki jártas volt a Tórában, és istenfélő ember volt.

Egy szombati nap vége felé Joseph Pandera, akinek délceg, vonzó külseje volt, akár egy hős vitéznek, miután Miriamra vetette sóvárgó szemeit, bekopogott hozzá szobája ajtaján, elhitetve őt azzal, hogy ő Johanan, a jegyese. De [Miriam] elcsodálkozott a helytelen viselkedésen, és akaratlanul adta át magát.

Ezek után, amikor Johanan legközelebb meglátogatta Miriamot, az kifejtette neki megrökönyödését a rá egyáltalán nem jellemző viselkedésmód miatt. Így jöttek rá Joseph Pandera bűntettére, s Miriam rettenetes, tévedésen alapuló hibájára. Johanan egyenesen Rabban Shimeon ben Shetah elé vitte az ügyet, elmesélve neki a tragikus csábítás esetét. Mivel azonban nem voltak tanúk, akik nélkül nem lehetett a büntetést kiróni Joseph Panderára, és mivel Miriam teherbe esett, Johanan elköltözött Babilóniába. 2

Miriamnak fia született, akit Jehoshuának nevezett el a fivére után. Ez a név aztán Jeshura korcsosult. A fiút a nyolcadik napon körülmetélték. Amikor elérte azt a kort, Miriam az iskolaházba vitte, hogy ott megtanulja a zsidó hagyományokat.

Történt egy napon, hogy Jeshu fedetlen fejjel ment el a Bölcsek előtt, amivel szégyenteljes tiszteletlenséget követett el. Ez aztán heves vitát váltott ki köztük azt illetően, hogy ez a viselkedésmód nem azt bizonyítja-e igazán, hogy Jeshu egy törvénytelen gyermek, egy niddah3 fia. Hovatovább, amint a történet folytatódik, amikor a rabbik a Nezikin traktátus mondanivalóját vitatták, akkor ő [Jeshu] egy szemtelen magyarázatot adott a törvény értelmére, s az így kialakult vitában azt állította, hogy Mózes nem lehetett a legnagyobb próféta, ha Jethró tanácsát meg kellett fogadnia. Erre további belátást akartak nyerni Jeshu előéletére, és ekkor jött világosságra Rabban Shimeon ben Shetah által, hogy Joseph Pandera törvénytelen fia volt. Miriam maga is bevallotta mindezt.4 Miután ez kiderült róla, Jeshunak menekülnie kellett, és Felső-Galilea területére szökött.

Jannaeus király halála után felesége, Helena5 uralkodott egész Izraelben. A Templomban megtaláltak egy alapkövet, amelybe bele volt vésve Isten Kimondhatatlan Neve.  Bárki, aki megtanulta a Kimondhatatlan Név titkát, és azt, hogy hogyan kell használni, az amit akart, képes volt véghezvinni. Éppen ezért a Bölcsek mindent megtettek annak érdekében, hogy senki ne juthasson hozzá ezekhez az ismeretekhez. Az égőáldozatok helyének kapujánál két vasoszlop volt, amelyekhez bronz oroszlánokat erősítettek. Ha bárki bement volna a helységbe abból a célból, hogy megtanulja a Nevet, arra kimenetelekor az oroszlánok ráordítottak, s az értékes titkot egyből elfelejtette.

Jeshu is eljött és megtanulta a Név betűit; felírta azt egy pergamendarabra, majd a combját felvágva a nyílt sebbe helyezte az írást és összezárta fölötte a húst. Amikor kiment, az oroszlánok felordítottak, és elfelejtette a titkot. Mikor azonban hazaért, egy késsel felnyitotta testén a sebet és kivette az írást. Ekkor eszébe jutott, hogy miként kell használni a betűket.6

Maga mellé gyűjtött háromszáz fiatal férfit Izraelből, és mindazokat, akik születésével kapcsolatban megjegyzéseket tettek, azokat azzal vádolta meg, hogy mind hatalomvágyó emberek.

Jeshu így hirdetett: "én vagyok a Messiás; és felőlem prófétált Ézsaiás e szavakkal: 'Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.'" Más messiánikus szövegrészeket is idézett, erősködve, hogy "Dávid az ősöm, aki prófétált felőlem: 'Így szólt hozzám az Úr, fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged.'"

A vele tartó lázadók erre azt kérték, hogy ha Jeshu valóban a Messiás, akkor adja annak egy meggyőző jelét. Elébe hoztak hát egy sánta embert, aki soha életében nem tudott járni. Jeshu kimondta a Kimondhatatlan Nevet a férfi fölött, és a leprás meggyógyult. Ezután a Messiásként, a Felséges Fiaként imádták őt.

Amikor ennek híre ment Jeruzsálemben, a Szanhedrin úgy határozott, hogy Jeshut el kell fogni. Elküldték hírnökként Annunuit és Ahaziát, akik a tanítványainak adták ki magukat, s átadták neki a jeruzsálemi vezetők meghívását, kérve azonnali látogatását. Jeshu beleegyezett, de csak azzal a feltétellel, ha a Szanhedrin méltóságai úrként fogadják őt. El is indult Jeruzsálem felé, és amikor elérkezet Knobba, ott egy szamarat szerzett, s azon ülve vonult be Jeruzsálembe, azért, hogy beteljesítse Zakariás próféciáját.

A Bölcsek elfogták és Helena királyné elé vitték, a következő váddal: "Ez a férfi egy varázsló, aki elbűvöl mindenkit." Jeshu ekként válaszolt: "A próféták réges-régen megjövendölték az eljövetelemet: 'És vessző támad Jesse sarjából,' és én vagyok az, akiről az Írás mondja: 'Áldott az az ember, aki nem jár az istentelenek tanácsában.'"

Helena királynő erre megkérdezte a Bölcseket: "Amit mond, az a Tórátokban benne van?" Erre azt válaszolták: "Benne van a Tóránkban, de nem rá vonatkozik, mert az Írásban áll: "És az a próféta, aki az én nevemben beszél, amit nem én parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy aki más istenek nevében beszél, annak a prófétának meg kell halnia.' Ő nem teljesítette be a jeleket és feltételeket, amelyeket a Messiásnak be kell teljesíteni."

Jeshu erre így szólt: "Úrnő, én vagyok a Messiás és feltámasztom a halottakat." Erre behoztak egy halottat; s ő kimondta a Kimondhatatlan Név betűit, és a halott életre kelt. A királynőt ez nagyon megrendítette, és így szólt: "Ez egy igaz jel."

Megdorgálta a Bölcseket, és megszégyenítve elküldte őket a jelenlétéből. Jeshu szakadár követőinek száma egyre növekedett, és nagy felfordulást okoztak Izraelben.

Amikor Jeshu visszatért Felső-Galileába, a Bölcsek a királyné elé jöttek, ahol elpanaszolták, hogy Jeshu varázslatokat gyakorol és mindenkit megtéveszt általuk. Emiatt aztán a királynő elküldte Annunuit és Ahaziát, hogy fogják el őt.

Ezek meg is találták őt Felső-Galileában, ahol az Isten Fiának nyilvánította magát. Amikor megpróbálták elfogni, nagy felfordulás kerekedett, de Jeshu ezt mondta a felső-galileai embereknek: "Ne emeljetek fegyvert." Bizonyítani akarta azt, hogy ereje a mennyei Atyától származott. Kimondta a Kimondhatatlan Nevet az agyagmadarak fölött, azok pedig elrepültek a levegőbe. Ugyanezeket a betűket ismételte el egy malomkő fölött is, amit a vízre tettek, s ami lebegett a vízen, mint egy ladik. Amikor az emberek ezt látták, csodálattal teltek el. Jeshu kérésére a küldöttek visszatértek a királynőhöz, s hírt adtak mindezekről. A királynő a megdöbbenéstől reszketni kezdett.

Ekkor a Bölcsek kiválasztottak egy Judah Iskarioto nevű férfit, és bevitték őt a Szentélybe, ahol megtanulta a Kimondhatatlan Név betűit, úgy, ahogyan Jeshu is tette.

Amikor Jeshut ismét a királynő elé hívatták, jelen voltak a Bölcsek és Judah Iskarioto is. Jeshu így szólt: "Megmondatott felőlem, 'a mennyekbe emelkedem.'" Kitárta karjait, mint egy szárnyaló sas, majd a föld és menny közé szállt, mindenki nagy csodálatára. A vének ekkor szóltak Iskariotónak, hogy tegye ő is ugyanezt. Ő pedig megtette és a mennyek felé szállt. Iskarioto megpróbálta földrekényszeríteni Jeshut, de egyikük sem bírt el a másikkal, mert mindketten a Kimondhatatlan Nevet használták. Ám Iskarioto tisztátalanná tette Jeshut, így mindketten elvesztették erejüket és a földre zuhantak, s a tisztátalan állapotuk miatt a Kimondhatatlan Név betűi elhagyták őket. Judah e cselekedete miatt máig is sírnak Jeshu születésének estéjén.

Jeshut elfogták, fejét ruhával fedték be és gránátalmafából készült lécekkel ütötték; de tehetetlen volt, mert már nem volt vele a Kimondhatatlan Név.

Jeshut a tiberiasi zsinagógába vitték, hogy bebörtönözzék, és ott egy oszlophoz kötözték. Hogy a szomjúságát enyhítsék, ecetet adtak neki inni. Fejére pedig tövisekből készült koronát helyeztek.

Ekkor nagy vita és dulakodás alakult ki a vének és Jeshu zabolátlan követői között, aminek az lett a vége, hogy Jeshu és követői megszöktek és Antiochia területére menekültek7; itt is maradt Jeshu a Páska ünnepéig.8

Jeshu elhatározta, hogy a Templomba megy, és újra megtanulja a Név titkát. Abban az évben a Páska egy szombatnapra esett. A Páska előestéjén Jeshu a tanítványainak kíséretében Jeruzsálembe ment, szamárháton lovagolva. Sokan meghajoltak előtte. A templomba lépett háromszáztíz követőjével. Ezek egyike volt Judah Iskarioto 9, aki ekkor értesítette a Bölcseket, hogy Jeshut a Templomban lehet megtalálni, de mivel tanítványai a tízparancsolatra tett esküvel fogadták meg, hogy nem árulják el kilétét, ő úgy árulja el, hogy meghajol előtte. Így is történt, és Jeshut elfogták. Amikor a nevét kérdezték, mindig másképpen válaszolt, más neveket megadva, mint Mattai, Nakki, Buni, Netzer, s minden név mellé egy idézetet mondott, amelyekre a Bölcsek egy-egy ellen-idézettel válaszoltak.

Jeshut végül kivégezték a Páskának és a pihenőnapnak az előestéjén, a hatodik órában. Amikor fára próbálták akasztani, a fa eltörött, mert amikor még az erő birtokában volt, a Kimondhatatlan Név erejében kijelentette, hogy ne legyen olyan fa, amely megtartja őt. Ám a karobfára 10 nem tette meg ezt a kijelentést, ez a növény ugyanis több, mint csak fa, s erre a fára akasztották az esti ima idejéig, ugyanis ezt mondja az Írás: "[az akasztott ember] teste ne maradjon a fán az egész éjszakán át." A városon kívül temették el.

A hét első napján merész követői Helena királynő elé mentek azzal a hírrel, hogy akit megöltek, az valóban a Messiás volt, és nincs a sírjában; a mennyekbe emelkedett a próféciáknak megfelelően. Sebtében keresni kezdték, de nem találták meg a sírban, ahová eltemették. A kertész kivette a sírból, és a saját kertjének homokjába temette el, ami fölött a kertet locsoló víz folyt.

Helena királynő szigorú büntetés fejében elrendelte, hogy mutassák be neki Jeshu testét három napon belül. Ez nagy gondot okozott az embereknek. A kertész a mezőn összetalálkozott Rabbi Tanhumával, aki nagyon bánatos volt a királynő szigorú ultimátuma miatt, ezért a kertész elmondta neki, hogy mit tett, s azért cselekedett így, nehogy Jeshu követői ellophassák a tetemet, és azt mondhassák, hogy a mennybe emelkedett. A Bölcsek kiásták a holtat, egy ló farkához kötözték, így vontatták a királynő elé, ezen szavakkal: "Ez Jeshu, akiről azt mondják, hogy a mennybe emelkedett." Ekkor a királynő felfogta, hogy Jeshu hamis próféta volt, aki elcsábította és megtévesztette az embereket, ezért kigúnyolta a követőit és elismerésben részesítette a Bölcseket.

A tanítványok a nemzetek közé széledtek, hárman az Ararát hegyére mentek, hárman Örményországba, hárman Rómába, és hárman a tengerparti országokba. Az embereket becsapták, de végül megölték mindannyiukat.

Azok az izraeliták, amelyek a tévtanításokat követték, azt mondták: "Meggyilkoltátok az Úr Felkentjét." Erre az izraeliták azt válaszolták: "Hamis prófétában hittetek." Mindezt harminc esztendőn át tartó, szüntelen konfliktusok és viszályok követték.

A Bölcsek el kívánták választani Izraeltől azokat, akik Jeshuban a Messiást vélték, és egy Simeon Kefa nevű, nagytudású férfihez fordultak segítségért. Ez a Simeon Antiochiába ment, ami a nazarénusok legfőbb városa volt, és ezt mondta magáról: "Jeshu tanítványa vagyok. Ő küldött el engem, hogy megmutassam nektek az utat. Jeleket mutatok nektek, ahogyan Jeshu is tette."

Simeon elsajátította a Kimondhatatlan Név titkát, aminek erejében meggyógyított egy leprást és egy bénát, így elfogadták őt, mint igaz tanítványt. Azt mondta nekik, hogy Jeshu a mennyben van, az Atyjának a jobbkezénél, beteljesítve a 110:1 Zsoltárt. Hozzátette, hogy Jeshu kívánsága szerint el kell különülniük a zsidóktól, és ne gyakorolják többé az ő szokásaikat, amint Ézsaiás szavai is mondták: "Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli a lelkem". Nekik a hét első napját kell megtartani a hetedik nap helyett, a feltámadást a Páska helyett, a Mennybemenetelt a Hetek ünnepe helyett, a Kereszt meglelését az Újév megünneplése helyett, a Körülmetélkedés ünnepét az Engesztelés ünnepe helyett, az Újévet a Hannukah helyett; s különbözniük kell még a körülmetélést és a táplálkozási törvényeket illetően is. Szintén követniük kell azt a tanítást, hogy ha bal orcájukat megütik, akkor tartsák oda a jobbikat is, és szelíden fogadják el a szenvedést. Mindezek az új rendeletek, amelyeket Simeon Kefa (vagy ahogyan őt a nazarénusok nevezik, Pál) tanított nekik, azt a célt szolgálták, hogy elkülönítsék ezeket a nazarénusokat Izrael népétől, s így véget vessenek a viszálynak.

 

Jézus neve a talmudista judaizmusban

A rabbinikus judaizmus szent könyvnek tartott Talmudjában több olyan utalást találhatunk, amelyek Jézus születésével, nevével, életével, tanításaival és halálával foglalkoznak. Amikor Jézust említik, akkor gyakran eltérő kifejezésekkel utalnak rá, mint pl. "otho ish", vagyis "az az ember", "az a bizonyos", "a kárpitos fia", és "az akasztott" stb. Egy külön írásban listázzuk majd az ilyen talmudi idézeteket, itt most csak a Jeshu megnevezéshez lenne némi hozzáfűznivaló.

A bibliai Jézus héber neve Jahsúa HaNocri, ennek megfelelője a magyar Názáreti Jézus. A Nocri megnevezést Názáret városa után kapta, ugyanis ebben a városban nevelkedett fel. A Talmudban alkalmanként a keresztényeket is Nocrim-nak, azaz nazarénusoknak nevezik.

A Jahsúa név jelentése JHVH megvált, s emiatt a zsidók elkerülik ezt a megnevezést Krisztusra vonatkozóan, helyette csaknem kivétel nélkül a Jeschu (ejtsd: Jeshu) rövidítést alkalmazzák. Tudni kell azonban, hogy a Jeshu nem a Jahsúa név változata, hanem egy leleményes szófordulat, ami valójában egy átkot takar. A Jeschu név az Immach Schemo Vezikro("töröltessék ki a neve és emléke", zsidó átok) szavainak első betűiből áll össze, s így a név az átok kezdőbetűinek összetétele. Amikor tehát a zsidók Krisztusra a Jahsúa név helyett Jeshu-ként, illetve Ieschu-ként utalnak, akkor a felszín alatt megátkozzák nevét és emlékét. A Jeshu név mellé gyakran jelzőket is raknak, ilyen a Jeshu Scheker (a hazug), vagy JeshuUtoebah (a förtelem).

  

<< 1 A zsidó naptár szerint valamikor i.sz. 90 körül. [G]  

<< 2 Egyes verziók szerint Johanan nem Babilóniába, hanem Egyiptomba költözött. [P] 

<< 3 Erkölcstelen nő (prostituált, vérfertőző, házasságtörő, stb.) [P] 

<< 4 Egy verzióban az áll, hogy Miriam nemcsak azt vallotta meg, hogy Jeshu egy paráznaságból származó törvénytelen gyermek, hanem azt is, hogy amikor az eset megtörtént, akkor havi vérzés okánál fogva a rituális tisztátalanság állapotában volt. (A menstruáció ideje alatt a törvény szerint még férjével sem közösülhet az asszony). A menstruáció a judaizmusban hagyományosan a tisztátalanság szinonimája. [P] 

<< 5 Salome Alexandra [G] 

<< 6 A zsidó hagyományok nem tagadják Jézus csodatételeit, ám azokat nem a Szent Szellem munkájának, hanem varázslatoknak tartják. Ebben a verzióban pl. a Szent Név, illetve az abban rejlő erőnek a felhasználásával tesz csodákat Jézus. Hasonlóan, ahogy Lilith is a Névben rejlő erő által szökött meg az Édenből [Alphabet of Ben Sira]. 

<< 7 Egyes változatok szerint ekkor Egyiptomba ment, nem Babilóniába. [G] 

<< 8 Egyes verziókban itt Judah Iskariótes egy szellemi párbaj keretein belül túltesz Jeshu csodatételein, miután Jeshut elfogják, de követői - mint ebben a verzióban is - kiszabadítják őt. E verzió szerint azonban nem felejti el a Kimondhatatlan Nevet, és Egyiptomba menekül, hogy ott mágiát tanuljon, mert az egyiptomi mágia volt a leghíresebb mágia a világon. Judah Iskariótes ide is utána jön, beépül a tanítványok közé, s maga is tanítványként mutatkozik. Ezzel a csellel élve aztán sikerül neki elérni azt, hogy Jeshu elfelejtse a varázslatos Nevet, ami arra készteti Jeshut, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, újra megtanulni azt. Judah megküldi ennek hírét a jeruzsálemi véneknek, akik így felkészülnek az elfogatására. [P] 

<< 9 Arámul: Ga'isa. [G] 

<< 10 Szentjánoskenyérfa, de néhány verzióban más növény szerepel. [P]