A Salamon Zsoltárai (Ψαλμοι Σολομωντος) egy 18 költeményből álló, görög és szír nyelven fennmarad mű, mely része volt a Jézus-korabeli zsidóság (farizeus, esszénus) által használt írásoknak, és a Septuagintának is. (Hivatkozások: 1;2;3).
A korai keresztény egyház elfogadta és használta az írást, főként az Isten Felkentjére vonatkozó kijelentéseket (16. és 17 zsoltár), amelyeket a Messiás feltámadása utáni második eljövetelére vonatkoztattak, amikor összegyűjti és helyreállítja Izraelt és vasvesszővel uralja a népeket. Salamon zsoltárai-t egészen a 17. századig elveszettnek hitték, amikor is az Augsburgi könyvtárban David Hoeschel megtalálta. Azóta több kézirat is előkerült, kivéve a héber változatot. A nyelvezete alapján egyértelműen megállapították, hogy az eredeti változat héber nyelven készült, mivel előadásmódja határozottan hebraikus jelleget mutat. Lentebb egy alternatív fordítást adunk közre.
Weboldal: www.churchofgod.hu
Az írás letölthető MS Word dokumentum, vagy PDF formátumban is: [doc - pdf].
Salamon
Zsoltárai
1. Zsoltár
1.
Az Úrhoz kiáltottam, amikor bajban voltam, Istenhez,
amikor rám támadtak a bűnösök.
2.
Hirtelen harci riadó hallatszott előttem; így
szóltam: „Meghallgat, mert beteltem
igazságossággal”.
3.
Azt gondoltam szívem mélyén: „Elteltem
igazságossággal” miközben jó
módban éltem és bővelkedtem gyermekekben.
4.
Gazdagságuk és dicsőségük kiterjedt az
egész földre a föld végső
határáig.
5.
Felmagasztaltattak a csillagokig, azt mondták,
semmiképpen sem buknak el.
6.
De jólétükben felfuvalkodtak, és nem volt
bennük megértés.
7.
Bűneik titokban voltak, és még nem volt tudomásom
róluk.
8.
Törvénysértéseik
felülmúlták az előttük lévő
pogányokét; teljesen beszennyezték az Úr
szent dolgait.
2.
Zsoltár. Jeruzsálemről
1.
Amikor a bűnös gőgösen harci gépekkel lerombolta a
jól megépített falakat, Te nem tartottad vissza
őket.
2.
Idegen nemzetek mentek fel oltárodhoz, gőgjükben
megtapodták saruikkal,
3.
mert Jeruzsálem fiai bemocskolták az Úr szent
dolgait, és gonoszságukkal meggyalázták az
Istennek szánt felajánlásokat.
4.
Ezek miatt mondta: „Vessétek el ezeket messze tőlem!”
5.
Semmibe vétetett Isten előtt, a végsőkig
meggyalázták.
6.
Fiak és leányaik, nyakukban lánccal súlyos
fogságba kerültek, a pogány nemzetek
között.
7.
Bűneik szerint bánt velük, amikor otthagyta őket az erősek
kezében.
8.
Elfordította arcát tőlük, hogy irgalmazzon nekik:
ifjaktól, öregektől és gyermekeiktől
egyaránt,
9.
mert gonoszat tettek mind, és nem hallgattak rá.
10.
Az ég bosszankodott és a föld irtózott
tőlük,
11.
mert egy ember sem tett olyanokat, amiket ők tettek.
12.
Megismeri a föld igazságos ítéleteidet,
óh, Isten!
13.
Gúnyolódás tárgyává
tették Jeruzsálem fiait a szégyenteljes
paráznaság miatt; mindenki, aki arra járt
fényes nappal betért hozzá.
14.
Kigúnyolták vétkeiket, mint ahogy ők
szokták; fényes nappal felfedték
gonoszságaikat.
15.
Jeruzsálem lányai tisztátalanná lettek
ítéleted szerint, mert természetellenes
közösüléssel beszennyezték magukat.
16.
Egész bensőm gyötrődik ezeken. Igaznak tartalak
Téged, óh, Isten, egyenes szívvel, mert
ítéleted (megjelenése) igazságos,
óh, Isten!
17. Mert
megfizettél a bűnösöknek tetteik szerint, bizony
vétkeik szerint, melyek nagyon gonoszak.
18.
Felfedted bűneiket, hogy ítéleted
nyilvánvalóvá legyen;
19.
Eltörölted emléküket a földről. Isten
igazságos Bíró, és Ő nem
személyválogató.
20.
A népek ugyanis kigúnyolták Jeruzsálemet,
amikor letaposták; szépsége lerántatott
dicsősége trónjáról.
21.
Ékes ruha helyett zsákruhát öltött;
kötél volt feje körül korona helyett.
22. Levetette
magáról dicsőséges koszorúját,
amelyet Isten adott rá; Szégyenében
szépségét a földre dobta.
23.
Láttam ezt, könyörögtem az Úr előtt
és így szóltam: „Elégeld meg, Uram,
hogy kezed Jeruzsálemre nehezedik, hogy a pogányokat
odavezeted!”
24.
Mert kíméletlenségükből sportot űztek;
haraggal, indulattal és nehezteléssel;
25.
És nem pusztulnak el, hacsak Te meg nem dorgálod meg őket
haragodban.
26.
Mert nem buzgósággal cselekedtek, hanem a lélek
vágyával,
27.
Hogy fosztogatással töltsék ki rajtunk haragjukat.
28.
Ne késlekedj, óh, Isten, megfizetni nekik, és tedd
gyalázatossá a sárkány
fennhéjazását!
29.
Nem kellett sokáig várnom, Isten megmutatta nekem az
arcátlant, akit leszúrtak Egyiptom hegyein, a
semmibe-vetettet, aki a legkisebb földön és tengeren.
30.
Nagy szégyenben hánykódott teste a habokon, nem
volt senki, aki eltemesse, mert Isten semmibe vette őt, a becstelent.
31.
Nem fontolta meg, hogy ember; egyáltalán nem fontolta meg.
32. Azt
mondta: „Én leszek a szárazföld és a
tenger Ura!”, de nem fogta fel, hogy Isten nagy,
mindenható és hatalmas erejű,
33.
Király az egek fölött; megítéli a
királyokat és a helytartókat.
34.
Dicsőségre emel engem, a gőgösöket elaltatja
örökös, gyalázatos pusztulásra, mivel nem
ismerték meg Őt.
35. És
most, föld urai, lássátok az Úr
ítéletét, mert nagy király és
igazságos Ő, és megítél mindent az
ég alatt.
36.
Áldjátok az Istent, akik félitek és
ismeritek az Urat, mert az Úr irgalma azokon van, akik
ítélete miatt félik Őt.
37.
Hogy szétválassza az igazat és a bűnöst,
és megfizessen a bűnösöknek örökre,
cselekedeteik szerint;
38.
Hogy irgalmazzon az igaznak, mivel a bűnösök
megalázzák őket, és megfizessen a
bűnösöknek azért, amit az igazzal tettek.
39. Mert
jóságos az Úr azokhoz, akik állhatatosan
hívják őt, és irgalmasságot gyakorol
szentjeivel, hogy azok mindenkor biztonsággal
megállhassanak színe előtt.
40.
Áldott az Úr szolgái előtt örökké.
3.
Zsoltár. Az igazakról
1.
Miért szunnyadsz, én lelkem, miért nem
áldod az Urat?
2.
Énekelj új dalt Istennek, aki dicséretre
méltó! Énekelj és virrassz őelőtte, mert
jó dolog az Istennek örömteli szívvel
zsoltárt zengeni.
3.
Az igazak mindenkor megemlékeznek az Úrról,
hálaadással és igazságosnak tartva
ítéleteit.
4.
Nem veti meg az igaz ember az Úr
fenyítését, akarata mindenkor az Úr előtt
van.
5.
Bár megbotlik az igaz ember, igaznak nyilvánítja
az Urat; elesik, de látni fogja, mit tesz vele az Isten,
6.
Figyeli, honnan jön a szabadulás.
7. Az
igazak állhatatossága Istentől való,
Szabadítójuktól, és házukban nem
tanyázik bűn hátán bűn.
8. Mindig
átvizsgálja házát az igaz ember, hogy
végképp eltávolítson minden
gonoszságot, amely az ő hibájából
történt.
9.
Böjtöléssel engesztel a nem szándékos
bűnökért, megalázza önmagát (gyötri
lelkét),
10.
És az Úr minden tekintetben megtisztítja a szent
férfiút és házanépét.
11.
Elbotlik a bűnös, átkozza életét,
születése napját és anyja
vajúdását.
12.
Bűnt bűnre halmoz, míg él,
13.
Elesik; mivel csúfosan elesik, többé nem fog
felkelni. A bűnös pusztulása örök,
14.
És nem lesz róla emlékezet, amikor az igazak
meglátogattatnak.
15.
Ez a bűnösök osztályrésze mindörökre.
16. De
akik az Urat félik, feltámadnak az örök
életre, életük az Úr fényében
telik, és véget nem ér többé.
4.
Zsoltár Salamon beszéde azokról, akik az emberek
tetszését keresik
1. Miért
ülsz te, óh, szentségtelen (férfi) a kegyesek
gyülekezetében? Látva, hogy szíved
távol az Úrtól,
törvényszegéseddel miért bosszantod Izrael
Istenét?
2.
Szavaiban és megjelenésében mindenki felett
áll; kemény szavakkal ítéli el a
bűnösöket.
3. Jeleskedik,
mintha jámbor lenne, közben pedig vétkes ő a
vétkek sokaságában és a bujaságban.
4.
Szemei ott csüngnek kivétel nélkül minden
asszonyon, szájával hazudik, amikor esküről van
szó.
5. Éjszaka,
titokban vétkezik, mintha nem látnák; szemeivel
jelez minden asszonynak, hogy rosszra csábítsa;
6.
Kész bemenni minden házba, vidáman, akár az
ártatlan.
7.
Bárcsak eltávolítaná Isten a szentekkel
képmutatásban élőket testük
romlásában. Bárcsak kiirtaná
életüket ínséggel.
8. Bárcsak
felfedné Isten azok cselekedeteit, akik az emberek
tetszését keresik! Legyenek tetteik nevetség
és gúny tárgyaivá!
9. Hogy
a kegyesek igazságosnak tartsák Istenük
ítéletét, amikor eltávolíttatnak az
igazak színe elől a bűnösök, és akik az emberek
tetszését keresik, akik a törvényt csellel
szólják.
10. A
bűnösök szemei a biztonságban élő ember
házára tekintenek, akár a kígyó;
hogy a másik ember bölcsességét
törvényszegő szavakkal megsemmisítsék:
11.
Szavai csalókák, hogy sikerre vigyék a
törvénysértő ember
kívánságát; nem hagyja abba, amíg
nem sikerül szétszórni az igazakat, mint az
árvákat szokás.
12.
Elnéptelenítette a házat
törvénysértő kívánsága miatt,
megtévesztette szavaival, mert nincs, aki lássa és
megítélje mindezt.
13. Saját
házát betölti a törvénytelenség;
és (azután még) szemeit az idegenek
házára veti, hogy elpusztítsa azokat szavakkal,
melyet vágyai táplálnak.
14.
Nem lakott jól lelke mindezekkel, akárcsak az Seol.
15. Legyen,
Uram osztályrésze szégyenteljes előtted:
kimenetele sóhajtásokkal, bejövetele átokkal
teli.
16.
Fájdalomban, ínségben és
szükségben teljen élete, Uram, álma
szomorúságban, ébredése
szükségben.
17.
Bárcsak vétetne el az álom
halántékától éjszaka, és
szégyenteljesen kudarcot vallana kezének minden tette
által.
18. Üres
kézzel lépjen be házába, legyen
híjával háza mindennek, amivel
éhségét csillapíthatná.
19.
Öregkora gyermektelen egyedüllétben teljen,
amíg a halál el nem viszi.
20.
Bárcsak szétmarcangolnák a vadállatok azok
testét, akik az emberek tetszését keresik,
és a törvényszegők csontjait ropogtatnák
fényes nappal, szégyenteljesen.
21.
A képmutatók szemeit vájják ki a
hollók,
22.
Mert sok ember házát szégyenletes módon
elnéptelenítették, és gonosz
vágyukkal felélték.
23.
Nem emlékeztek Istenre, nem félték, hanem
feldühítették és ingerelték.
24.
Bárcsak eltávolítaná Isten őket a
földről, mert az ártatlanok lelkeit csalárdul
becsapták.
25.
Boldogok, akik ártatlanságukban félik az Urat,
mert az Úr megszabadítja őket az álnok és
bűnös emberektől, és megszabadít minket a
törvényszegő ember minden csapdájától.
26.
Bárcsak kiirtaná Isten mindazokat, akik gőgösen
mindenféle jogtalanságot cselekszenek, mert
igazságos, nagy és hatalmas bíró az
Úr, a mi Istenünk.
27.
Legyen, Uram, irgalmad mindazok fölött, akik szeretnek
téged.
5.
Zsoltár
1.
Uram, óh, Isten, örömmel dicsérem nevedet,
mindazok között, akik igazságos
ítéleteidet ismerik.
2. Mert
jóságos és könyörületes vagy, a
szegény menedéke, amikor hozzád kiáltok, ne
fordulj el tőlem némán.
3.
Mert senki nem veszi el a prédát az erős embertől;
és ki vehet mindabból, amit alkották, hacsak Te
nem adsz neki?
4. Mert
az ember osztályrésze mérlegen áll előtted,
nem tehet hozzá semmit ítéleteidhez, óh,
Isten.
5.
Ha szorongatnak minket, Téged hívunk
segítségül, ne fordulj el
kérésünktől, hisz Te vagy a mi Istenünk.
6.
Ne nehezítsd meg kezed rajtunk, a szükség ne
kényszerítsen arra, hogy vétkezzünk.
7.
Még ha nem is fordulsz felénk, mi nem
hátrálunk meg, hanem hozzád megyünk.
8.
Ha ugyanis megéhezem, előtted sírok, óh, Isten
és Te enni adsz nekem.
9.
A madarakat és a halakat is te táplálod, esőt
hullatsz a pusztára, hogy kisarjadjon a hajtás.
10.
Eledelt készítettél a pusztában minden
élőlénynek, ha megéheznek, hozzád emelik
tekintetüket.
11.
A királyokat, a fejedelmeket és a népeket Te
táplálod, óh, Isten; a szegénynek és
a szűkölködőnek ki a reménye, ha nem Te, Uram?
12. Meghallgatsz,
mert rajtad kívül ki olyan jóságos és
szelíd? Megörvendezteted az szegény lelkét,
amikor irgalmasan megnyitod kezed.
13.
Az ember jósága szegényes;
csodálnád, ha másnap morgolódás
nélkül ismét jót cselekedne.
14. De
a te ajándékod jósággal teljes és
gazdag, akinek reménye benned van, az nem
nélkülözi az ajándékokat.
15.
Jóságos irgalmad lebegjen az egész föld
felett, Uram!
16.
Boldog, akiről megemlékezik Isten, és megadja neki a
szükségest. Ha az ember túlságosan
bővelkedik, vétkezik.
17.
Elegendő, ha az ember osztályrésze az
igazságosság: ez ugyanis az Úr
áldása, hogy az bővelkedjen az
igazságosságban.
18.
Bárcsak örvendeznének javakban mindazok, akik az
Urat félik; jóságod legyen Izraelen,
a te királyságodon.
19.
Áldott az Úr dicsősége, mert Ő a mi
Királyunk!
6.
Zsoltár: Reményben
1.
Boldog az ember, akinek szíve kész, hogy
segítségül hívja az Úr nevét,
2.
Amikor az Úr nevére emlékezik, megmenekül.
3.
Útjait az Úr egyengeti, kezének munkáit az
Úr, az ő Istene őrzi.
4.
Nem riad meg lelke a rossz álmoktól,
5.
Nem rémül meg, midőn átkel a folyókon, nem
fél a tengerek hullámverésétől.
6.
Amikor álmából felkel és áldja az
Úr nevét, állhatatos szívvel,
énekkel dicsőíti Istenének nevét.
7.
Könyörög az Úr színe előtt egész
házanépéért, az Úr pedig meghallgat
minden istenfélő imát,
8.
A benne reménykedők minden kérését
teljesíti az Úr.
9.
Áldott az Úr, aki irgalmasságot cselekszik
azokkal, akik igazán szeretik őt.
7.
Zsoltár: Megtérésre
1.
Ne távozz el tőlünk, óh, Isten, nehogy
megtámadjanak azok, akik ok nélkül gyűlöltek
minket.
2.
Mert Te megvetetted őket, óh, Isten. Ne taposson lábuk
szentélyed örökségére!
3.
Jóságod szerint Te magad fenyíts meg minket, de ne
szolgáltass ki minket a népeknek.
4.
Ha ugyanis dögvészt küldesz ránk, parancsot
adsz annak felőlünk,
5.
Irgalmasságod folytán nem haragszol annyira, hogy minket
elpusztíts.
6.
Míg neved köztünk lakozik, irgalomra találunk,
és egyetlen pogány nép sem lesz erős
fölöttünk.
7.
Mert Te vagy a mi védelmezőnk, téged
szólítunk, Te pedig meghallgatsz minket.
8.
Mert örökké irgalmat gyakorolsz Izraelen, és
nem taszítod el.
9.
Mi pedig örökké a Te igád alatt leszünk,
fenyítésed pálcája alatt.
10.
Biztonságban vezetsz minket segítséged
idején, hogy megkönyörülj Jákob
házán; azon a napon, amelyről megígérted
neki.
8.
Zsoltár. Harcra
1.
Nyomorúságot és csatazajt hallott fülem,
erősen hangzó harsona hangját, gyilkolást
és romlást,
2.
Egy nagy nép hangját, mint óriási
szél, a Negeben átsöprő viharos tűz
zúgását.
3.
Arra gondoltam: „Bizonyára megítél minket az
Isten!”
4.
Hangot hallottam Jeruzsálem felől, a szent városban.
5.
Összetört ágyékom e hírnek
hallatán, térdem megbénult, a szívem
félt, csontjaim remegtek, mint a len.
6.
Így szóltam: „Irányítsák
útjaikat igazságban!”
7. Végiggondoltam
Isten ítéleteit az ég és a föld
teremtésétől kezdve, és igazságosnak
találtam Istent ítéleteiben öröktől
fogva.
8.
Isten felfedte bűneiket fényes nappal, az egész föld
megismerte Isten igazságos ítéleteit.
9.
Földalatti rejtekhelyeken követték el bűneiket, hogy
haragra ingereljék, fiú az anyjával, apa a
lányával egyesült;
10.
Házasságot törtek felebarátjaik asszonyaival,
esküvel megerősített egyezséget kötöttek e
felől.
11.
Kifosztották Isten szentélyét, mintha nem lenne
bosszúállás.
12.
Mindenféle tisztátalan dologgal összetapodták
az Úr oltárát, vérrel mocskolták be
az áldozatokat, mint tisztátalan húsokat
szokás.
13.
Nem volt olyan bűn, amit el ne követtek volna, sokkal többet,
mint a pogányok.
14.
Ezért Isten megzavarta őket a kábulat szellemével,
tiszta borral itatta őket, hogy megrészegedjenek.
15.
A föld végső határáról vezette ide
azt, aki erősen lesújtott: elrendelte a háborút
Jeruzsálem és földje ellen.
16.
A föld fejedelmei örömmel mentek eléje,
mondták neki: „Áldott legyen az utad! Rajta,
menjetek be békével!”
17.
A göröngyös utakat kisimították
bevonulásra, kinyitották Jeruzsálem kapuit,
koszorúkkal díszítették falait.
18.
Békével ment be, mint atya a fiai házába,
nagy biztonsággal vetette meg lábait.
19.
Bevette erődjeiket és Jeruzsálem falait, mert Isten Maga
vezette őt biztonságban, miközben ők tévelyegtek.
20.
Megölte vezetőiket és minden bölcset a
tanácsban; Jeruzsálem lakónak vérét
kiöntötte, mint a tisztátalan vizet.
21.
Elvezette fiaikat és lányaikat, akiket szégyenben
nemzettek.
22.
Tisztátalanul cselekedtek, mint atyáik;
bemocskolták Jeruzsálemet és mindazt, amit Isten
nevének volt szentelve.
23.
Igaznak bizonyult Isten a föld nemzetei között, akik
között Isten szentjei úgy vannak, mint az
ártatlan bárányok.
24.
Dicséretre méltó az Úr, aki
igazságosságában megítéli az
egész földet.
25.
Íme, óh, Isten, megmutattad nekünk igazságos
ítéleteidet, szemeink látták azokat,
óh, Isten.
26.
Igaznak nyilvánítottuk a Te drága neved
örökké, mert Te igazságos Isten vagy, aki
Izraelt fenyítéssel ítéled.
27.
Fordítsd, óh, Isten, a Te irgalmasságodat
felénk, és könyörülj rajtunk.
28.
Gyűjtsd össze irgalmasan és jóságosan Izrael
szórványát, mert a Te hűséged velünk
van.
29.
Mi megkeményítettük nyakunkat, de Te vagy a mi
nevelők.
30.
Istenünk, ne hagyj figyelmen kívül minket, hogy a
pogányok el ne nyeljenek minket, mintha nem lenne
megváltónk.
31.
Te vagy a mi Istenünk kezdettől fogva, reményünk
benned van, óh Uram!
32.
Nem távolodunk el tőled, mert a te ítéleteid
jóságosak felettünk.
33.
Legyen felettünk és gyermekeink felett a Te
jóakaratod, örökké; Uram,
Üdvözítőnk, nem rendülünk meg
többé soha.
34.
Dicséretre méltó ítéleteiben az
Úr szentjeinek ajka által. Legyen áldott az
Úr által Izrael, örökké.
9.
Zsoltár. Fenyítésre
1. Amikor
Izraelt fogságba vitték idegen földön - mert
elfordultak az őket megváltó Úrtól -, akkor
kitaszíttattak az örökségből, amelyet az
Úr adott nekik.
2.
Minden nemzet között jelen van Izrael szórványa
Isten szava szerint, hogy igaznak bizonyulj, óh, Isten,
igazságosságodban, a mi
törvénysértéseink miatt, mert igaz
bíró vagy te a föld minden népe
fölött.
3.
Senki sem rejtőzhet el tudásod elől, aki jogtalanságot
cselekszik. A szentek igazságos tettei színed előtt
vannak. Hová is rejtőzhetne el tudásod elől az ember,
óh, Isten?
4.
Tetteink választásunk és
döntésünk következményei:
igazságosságot vagy jogtalanságot is
cselekedhetünk kezeinkkel. Te azonban igazságosan
meglátogatod az emberek fiait.
5.
Aki igazságosságot cselekszik, életet szerez
magának az Úrnál, ám aki
jogtalanságot cselekszik, saját maga felelős
lelkének pusztulásáért.
6.
Az Úr ítéletei ugyanis igazságosak a
férfi és házanépe érdemei szerint.
7.
Kihez lennél jóságos, óh, Isten, ha nem
azokhoz, akik az Urat szólítják?
8.
Megtisztítja a lelket a vétkektől, ha beismerik és
megvallják bűneiket, mert szégyenkezik arcunk ezek miatt.
9.
Kinek bocsátod meg a bűnöket, ha nem azoknak, akik azt
elkövetik?
10.
Megáldod az igazakat, és nem korholod meg őket az
elkövetett bűnök miatt.
11.
Jóságod legyen azok felett, akik elkövetik a bűnt,
de megbánják azokat!
12.
Te Istenünk vagy, mi pedig néped vagyunk, akit szeretsz,
nézz ránk és könyörülj rajtunk,
óh, Izrael Istene, mert tieid vagyunk, ne vond meg tőlünk
irgalmadat, hogy ne üldözzenek minket.
13.
Mert kiválasztottad Ábrahám magvát minden
nemzet közül, és nevedet fölénk helyezted,
Uram, és nem taszítod el soha.
14.
Szövetséget kötöttél atyáinkkal
értünk; benned remélünk, amikor feléd
fordulunk.
15.
Az Úr irgalmassága legyen Izrael házán
mindörökké.
10.
Zsoltár. Salamon himnusza
1. Boldog
az ember, akit az Úr megfenyít, aki az ostorcsapás
miatt elfordul a rossz úttól, így megtisztul a
bűntől, hogy az el ne hatalmasodjék fölötte.
2.
Aki készen áll, hogy odatartsa hátát az
ostorcsapásoknak, megtisztul; az Úr ugyanis
jóságos azokhoz, akik elviselik a
fenyítést.
3.
Mert egyenessé teszi az igazak útjait, és nem
fordítja el arcát a fenyítés során.
Az Úr irgalma azokon van, akik igazán szeretik őt.
4. Irgalmassága
szerint megemlékezik az Úr szolgáiról. A
tanúbizonyság ugyanis az örök
szövetség törvényében van. Az Úr
tanúbizonysága pedig az emberek útjain, amikor
meglátogatja őket.
5.
Igaz és szent a mi Urunk ítéleteiben
mindörökké; Izrael örvendezve fogja
dicsérni az Úr nevét.
6.
Megvalljuk nevét a szentek az összegyűlt nép előtt,
és Isten megkönyörül a szegényeken Izrael
örömére.
7.
Mert jóságos és könyörületes az
Isten örökké, Izrael gyülekezetei pedig
dicsőíteni fogják az Úr nevét.
8.
Az Úr üdvössége legyen Izrael
házán, hogy örökké örvendezzen.
11.
Zsoltár. Várakozásra
1.
Fújjátok meg a harsonát a Sionon, hogy
összegyűljenek a szentek; hirdessétek Jeruzsálemben
az örömhírhozó üzenetét, mert
megkönyörült Isten Izraelen, és
meglátogatta őt.
2.
Állj fel egy magaslatra, óh, Jeruzsálem, és
nézd gyermekeidet, akiket az Úr egybegyűjtött
keletről és nyugatról.
3.
Északról jönnek Istenük
örömével; a távoli szigetekről gyűjtötte
össze őket az Isten.
4. Magas
hegyeket alázott meg és tett alacsonnyá nekik, a
dombok elfutottak bevonásuk elől.
5. A
tölgyerdők beárnyékolták őket útjuk
során, mindenféle jó illatú fákat
sarjasztott nekik az Isten,
6.
Hogy elvonulhasson Izrael, mikor Istene dicsőségesen
meglátogatja.
7.
Öltsd fel, Jeruzsálem, ékességes
ruhádat, készítsd elő szent öltözetedet,
mert Isten jót szólt Izrael felől
mindörökkön örökké.
8.
Bárcsak véghezvinné az Úr, amiket Izraelről
és Jeruzsálemről szólt; Bárcsak
feltámasztaná az Úr Izraelt dicső nevében.
9.
Az Úr legyen irgalmas Izraelhez mindörökre.
12. Zsoltár. A bűnösök nyelve ellen
1.
Uram, mentsd meg lelkemet az törvénytelen és gonosz
embertől, az istentelen és rágalmazó ember
nyelvétől, amely hazugságokat és
álnokságokat szól.
2. A
gonosz ember szavai álnokul ravaszak, mint a nép
között fellángoló tűz, mely felemészti
szépségüket.
3.
Örömét leli abban, hogy házakat tölt fel
hazug nyelvével, kivágja az örvendezés
fáit, amelyeket a törvényszegők gyújtottak
fel; fecsegő ajakkal, viszállyal szétrombolja a
házakat.
4.
Bárcsak eltávolítaná Isten a
jóktól a törvényszegők ajkát, hogy
azok ínséget szenvedjenek; bárcsak messzire
szórná a rágalmazók csontjai az Urat
félők csontjai mellől; bárcsak elveszne a
rágalmazó nyelv lángoló tűzben,
távol a kegyesektől.
5.
Bárcsak megőrizné az Úr a gonoszokat gyűlölő
szelíd lelket, bárcsak irányítaná az
Úr a békét gyakorló embert
otthonában.
6. Az
Úr szabadítása legyen Izraelen, az ő
szolgáján örökké; Hadd vesszenek el
együtt a bűnösök az Úr színe elől, de az
Úr szentjei öröklik ígéreteit
mindörökre.
13.
Zsoltár. Az igazak vigasztalása.
1. Az
Úr jobbja nyújtott védelmet nekem, az Úr
jobbja oltalmazott meg minket.
2. Az
Úr karja mentett meg minket a kardtól, amely
áthaladt: az éhezéstől és a
bűnösök által okozott haláltól.
3.
Ártalmas vadállatok rohantak rájuk: fogaikkal
széttépték húsukat, felőrölték
csontjaikat,
4.
De mindezekből kimentett minket az Úr.
5.
Félelem szállta meg az igazat az ő vétkeik miatt,
nehogy a bűnösökkel együtt vesszen el.
6.
Mert szörnyű a bűnös ember romlása, de mindezek az
igazat nem illetik.
7.
Mert össze sem hasonlítható a tudatlanság
miatt vétkes igazak fenyítése és a
bűnösök romlása.
8.
Az igaz ember titokban fenyíttetik, hogy ne
kárörvendjen a bűnös az igaz ember felett.
9.
Mert Isten szeretett fiaként feddi meg az igazat, ezért
fenyítése olyan, mintha elsőszülöttjét
dorgálná.
10.
Megkíméli ugyanis az Úr az ő szentjeit, és
a fenyítés által eltörli
törvényszegésüket.
11.
Az igazak élete örökké tart, a
bűnösök ellenben kipusztulnak, az Úr nem
emlékezik meg róluk.
12.
A szentek fölött ott az Úr irgalma, azok felett, akik
félik őt.
14.
Zsoltár. Salamon himnusza
1.
Hűséges az Úr azokhoz, akik szeretik Őt
igazságban, azokhoz, akik elviselik
fenyítését,
2. Akik
igazságos rendelkezései szerint járnak el, a
Törvény szerint, amelyet az Úr parancsba adott
nekünk, hogy élhessünk.
3.
Az Úr szentjei élni fognak általa
örökké, az Úr kertje, az élet
fái: az ő szentjei.
4.
Hajtásuk gyökeret ereszt örökre, nem tépik
ki őket, amíg tart a ma.
5.
Mert Izrael osztályrésze és
öröksége Istennek.
6.
De nem így a bűnösök és a
törvényszegők, akik szeretik, ha bűnben telnek napjaik.
7.
Romlással teli az ő vágyakozásuk, mert nem
emlékeztek Istenre.
8.
Hisz mindenkor ismertek előtte az emberek útjai, ismeri
szívük rejtekeit, mielőtt: azok lettek volna.
9.
Ezért örökségük a Seol, a
sötétség és a pusztulás, és nem
találnak irgalomra az igazak
könyörületének napján.
10.
Ám az Úr szentjei örömteli életet
örökölnek.
15.
Zsoltár. Énekszóval.
1.
Amikor szorongattatásban voltam, az Úr nevét
hívtam, Jákob Istenének
segítségében reméltem, és
megmenekültem, mert a szegények reménye és
menedéke, Te vagy, óh, Isten.
2.
Mert ki oly erős, óh, Isten, hogy igazán
hálát adjon neked? És mire képes az ember,
ha nem arra, hogy nevedet hálával megvallja?
3.
Örvendező szívvel új zsoltárt zengek: ajkak
gyümölcsét a nyelv jól csengő igaz
hangszerével, ajkak zsengeáldozatát, mely szent
és igaz szívből fakad.
4.
Aki így cselekszik, azt nem rendíti meg a gonosz soha,
nem érinti a tűz lángja és az igazságtalan
harag,
5.
Amikor az Úr színétől indulva mindez
utoléri a bűnösöket, hogy teljesen elpusztítsa
őket.
6.
Mert Isten jele az igazakon van, hogy megmenekülhessenek.
7.
Éhség, kard és döghalál távol
van az igazaktól, menekülnek azok a kegyesek elől, mint a
háborúban a meghátráló
férfiak,
8.
a bűnösöket viszont üldözik és
utolérik, és akik törvénytelenséget
tesznek, nem menekülnek meg az Isten
ítéletétől.
9.
Tapasztalt harcosokként fogják el őket, mivel a
pusztulás jele ott van a homlokukon.
10.
A bűnösök öröksége pusztulás
és sötétség,
törvénysértéseik egészen az Seolig
üldözik őket.
11.
Nem lesz örökségük gyermekeikben, mert bűneik
elnéptelenítik a bűnösök házait.
12. A
bűnösök elpusztulnak az Úr
ítéletének napján örökre, amikor
Isten ítéletével meglátogatja a földet.
13.
De akik félik az Urat, irgalmasságot találnak
akkor, és élni fognak Istenük irgalmassága
által; ám a bűnösök mindörökre
elvesznek.
16.
Zsoltár. A szentek pártfogása
1.
Amikor lelkem elszunnyadt távol az Úrtól, kis
híján mély gödörbe süllyedtem,
távol az Istentől.
2.
Kis híja, hogy meg nem haltam, közel voltam a Seol kapuihoz
a bűnösökkel.
3.
Eltávozott volna lelkem az Úrtól, Izrael
Istenétől, ha nem támogatott volna örök
irgalmával.
4.
Sarkallt, mint lovat az ösztökéje, hogy
szolgáljam Őt; Üdvözítőm és
Segítőm örökre megmentett engem.
5.
Hálát adok neked, óh, Isten, mert
pártfogásodba vettél, hogy megments, és nem
soroltál a bűnösök közé a
pusztulásra.
6.
Ne vond meg tőlem irgalmadat, óh, Isten, sem a rám
való emlékezést, egészen a halálig.
7.
Tarts távol engem, óh, Isten, a gonosz vétektől,
és minden gonosz asszonytól, aki tőrbe ejti az
együgyűt.
8.
Ne engedd, hogy törvénysértő asszony
szépsége elcsábítson engem, sem senki
szépsége, aki alá van vetve a haszontalan bűnnek.
9.
Készítsd elő jó cselekedeteimet előtted,
óvd lépéseimet, és emlékezz meg
rólam.
10.
Nyelvemet és ajkaimat óvd meg az igazság
szavaival, tartsd távol tőlem a haragot és az esztelen
dühöt.
11.
Az ínség idején távolítsd el tőlem a
zúgolódást és a csüggedést, ha
vétkeznék, amikor fenyítesz a
megtérésre.
12.
Jóakarattal és vidámsággal támogass,
mikor megerősítesz, amit adsz, az elég nekem.
13.
Mert ha Te nem adsz erőt, ki tudná elviselni a
fenyítést az ínséges időben?
14.
Amikor romlottsága miatt megdorgálod az embert,
ítéletedet saját testében és az
ínségben érzi.
15.
Ha mindebben kitart az igaz ember, irgalmat nyer az Úrtól.
17.
Zsoltár. Énekkel, a királynak
1. Uram,
Te magad vagy a mi királyunk mindörökké, mert
benned dicsekszik lelkünk mindörökké, óh,
Isten!
2.
Meddig él az ember a földön? Élete
hosszának megfelelő az ő reménye is.
3. Mi
azonban Istenben remélünk, Üdvözítőnkben,
mert Istenünk ereje örökké irgalommal teli,
és királyi uralma örökké fennmarad a
nemzetek fölötti ítéletben.
4. Te,
Uram, Izrael királyává választottad
Dávidot, megesküdtél neki magva felől
mindörökre, hogy uralma nem szűnik meg előtted.
5.
De bűneik miatt felkeltek ellenünk a bűnösök,
megtámadtak és elűztek bennünket, akiknek Te nem
tettél ígéretet. Erőszakkal
eltávolították, és nem
dicsőítették meg a Te drága Nevedet.
6.
Dicsőséges királyi uralmat alapítottak
gőgjükben, felfuvalkodottan lerombolták Dávid
trónját.
7.
Te azonban, Isten, letaszítottad őket,
eltávolítottad ivadékaidat a földről, amikor
rájuk támadt az az ember, aki idegen
nemzettségünkben.
8.
Fizess meg nekik bűneik szerint, óh, Isten, tetteiknek
megfelelően.
9.
Ne irgalmazzon nekik az Isten, kutassák fel ivadékukat,
és ne hagyjanak életben közülük egyet sem!
10.
Hűséges az ÚR minden ítéletében,
amiket csak cselekszik a földön.
11.
A törvényszegő elnéptelenítette
országunkat, megöltek fiatalt és öreget,
gyermekeikkel együtt.
12.
Haragjában elküldte őket napnyugatig, az ország
vezetőit megszégyenítette, és nem
kímélte őket.
13.
Idegensége folytán az ellenség gőgösen
viselkedett, szíve idegen a mi Istenünktől.
14.
És mindaz, amiket csak Jeruzsálemben tett, olyan volt,
mint amit a pogányok tesznek hatalmas városaikban.
15.
De fölényben voltak a szövetség fiai az
összekeveredett nemzetek között, és nem volt
senki, aki Jeruzsálemben irgalmasságot és
igazságot gyakorolt volna.
16.
Akik szerették a szentek gyülekezetét,
elmenekültek tőlük, mint mikor a verebek kirepültek
fészkeikből.
17.
Bolyongtak a pusztában, hogy megmentsék lelküket a
rossztól, és becses volt az elbujdosottak szemében
a közülük megmenekült lélek.
18. Szétszóródtak
az egész országban a törvényszegők,
által, mert az ég felhagyott azzal, hogy esőt
csöpögtessen a földre.
19.
A mélységből eredő örök források
visszaszorultak a hegyekből, mert nem volt közöttük
olyan, aki igazságosságot és jogot gyakorolt
volna.
20.
A fejedelmüktől a nép legkisebbjéig teljes bűnben
éltek: a király törvényszegésben, a
bíró engedetlenségben, a nép bűnben.
21.
Íme, óh, Uram, támaszd nekik
királyul Dávid fiát, arra az időre,
melyet kiválasztottál, óh, Isten, hogy a Te
szolgád uralkodjon Izrael felett.
22.
Övezd fel őt erővel, hogy széttörje az
igazságtalan uralkodókat, hogy megtisztítsa
Jeruzsálemet a pogány népektől, akik
gyalázatosan eltiporják őt;
23. Hogy
bölcs igazságossággal kirekessze a
bűnösöket az örökségtől, és
összetörje a bűnösök gőgjét, mint a
cserépedényt;
24.
Hogy összetörje vasvesszővel teljes mivoltukat és
elpusztítsa szájának szavával a
törvénysértő pogány népeket;
25.
Hogy fenyegető szava által elmeneküljenek a pogányok
színe elől, és megfeddje a bűnösöket
szívük gondolataiért.
26.
Hogy szent népet gyűjtsön össze, amit
igazságosan fog vezetni, hogy megítélje a
nép törzseit, melyet az ő Istene, az ÚR szentel meg.
27.
Nem engedi, hogy továbbra is jogtalanság lakozzék
közöttük, nem lakozik köztük senki olyan, aki
ismerné a rosszat. Felismeri ugyanis őket, hogy
mindnyájan az ő Istenük fiai.
28.
Különválasztja őket törzseik között a
földön, jövevény és idegen
többé nem tartózkodik velük.
29.
Megítéli a népeket és a nemzeteket
bölcs igazságossággal. Szela
30.
Igába hajtja a pogányok népeit, hogy
szolgáljanak neki, hogy megdicsőítse az Urat az
egész föld előtt. Megtisztítja, megszenteli
Jeruzsálemet, ahogy kezdetben volt.
31.
Hogy eljöjjenek a pogányok a föld
határáról és meglássák
dicsőségét; ajándékba hozzák
elgyengült fiaikat, hogy meglássák az ÚR
dicsőségét, amellyel megdicsőítette őt az Isten.
32.
Igazságos, Istentől tanított király lesz
fölöttük és az ő napjaiban nem lesz
közöttük igazságtalanság, mert
mindnyájan szentek lesznek, és királyuk az
ÚR Felkentje.
33.
Nem lovakban, lovasban és íjban reménykedik, nem
halmoz fel magának sem aranyat, sem ezüstöt. Nem veti
bizalmát a sokaságban és nem gyűjt tömeget a
harc napjára.
34.
Maga az ÚR az ő Királya, mivel az erősek támasza:
az Istenben való bizalom. Minden nemzetnek irgalmaz, aki
féli őt.
35.
Örökre lesújt ugyanis a földre
szájának szavával, megáldja az ÚR
népét bölcsességgel és
örvendezéssel.
36.
Ő maga bűntől mentes lesz, hogy uralkodhasson nagy emberek felett, hogy
megfeddje a fejedelmeket és eltörölje a
bűnösöket, szavának hatalmával.
37.
Istenére támaszkodik, nem botorkál egyetlen napon
sem, mert Isten teszi erőssé (az Ő) szentséges szelleme
által, bölccsé az értés
tanácsa, az erő és az igazságosság szelleme
által.
38.
Az ÚR áldása van vele erejében, és
nem gyöngül meg.
39.
Reménye az Úrban van, ki képes bármire vele
szemben?
40.
Erős lesz műveiben, hatalmas az istenfélelemben, az ÚR
nyáját hűséggel és
igazságossággal terelgeti majd; és nem hagyja,
hogy bárki közülük elgyengüljön
legelőjükön.
41.
Mindnyájukat különbségtétel
nélkül vezeti majd, nem lesz közöttük gőg,
amely elhatalmasodna rajtuk.
42.
Ez (lesz) Izrael fenséges királya, akit Isten megismert;
Mert feltámasztja őt Izrael háza fölé, hogy
helyreállítsa azt.
43.
Szavai a tűz próbálta aranynál is erősebben
hangzanak. Összegyülekezésében
megítéli a megszentelt nép törzseit; szavai
úgy hangzanak majd, mint a Szent szavai a megszentelt
népek körében.
44.
Boldogok, akik azokban a napokban élnek majd, mert
láthatják Izrael jószerencséjét,
amelyet Isten visz végbe az egybegyűjtött törzseken.
45.
Bárcsak mielőbb irgalmaznál Izraelnek, és
megszabadítanád a tisztátalan ellenségek
tisztátalanságától.
46.
Maga az ÚR a mi királyunk mindörökké.
18.
Zsoltár. Még egyszer az ÚR Felkentjéről
1. Uram,
irgalmasságod legyen kezed művei fölött
örökké, jóságod legyen gazdag
ajándék Izrael fölött.
2. Szemeid
rájuk tekintenek, és nem szenved hiányt
közülük senki; füleid meghallgatják a
szegény ember reményteli imáját.
3.
Irgalmas ítéleteid jelen vannak az egész
földön, és szereteted Ábrahám
magván, Izrael fiain.
4.
Fenyítésed rajtunk, mint első, egyszülött
fiún, hogy elfordítsd az engedelmes lelket a nem
szándékosan elkövetett balga tettektől.
5. Bárcsak
megtisztítaná Isten áldásával
Izraelt az irgalom napjára, a kiválasztott napra, amikor
felhozza Fölkentjét.
6.
Boldogok, akik azokban a napokban élnek, mert
láthatják az Úr jóságát,
amiket cselekszik az eljövendő nemzedékkel,
7.
az ÚR Felkentjének fenyítő vesszeje alatt,
Istenének félelmében, a bölcsesség,
igazságosság, és erő szelleme által.
8.
Mindnyájukat az igazságosság tetteiben vezeti,
odaállítja őket istenfélelemben az ÚR
elé:
9.
A jó nemzedéket az Isten félelmében, az
irgalom napjaiban. Szela
10.
Nagy a mi Istenünk és igen dicsőséges,
magasságban lakik, pályájukra
állította az égitesteket idejük szerint,
meghatározta az évszakokat évről évre,
és azok nem térnek le az útról, amelyet
rendelt nekik.
11. Amióta
Isten megteremtette őket, istenfélelemben járják
útjukat minden nap, és mindörökké,
12. és
nem tértek le útjaikról, attól a
naptól fogva mióta megteremtette őket, az ősi
nemzedékek óta nem tértek le
útjaikról, hacsak Isten nem parancsolta meg nekik
szolgái által.