CoG

A pusztító utálatosság

Jézus Krisztus a legismertebb próféciájában (Máté 24:1-51), a kor végén történő eseményeket vázolva megemlített egy bizonyos eseményt, amit "pusztító gyalázatnak" (a Károli fordításban pusztító utálatosság) nevezett, Dániel próféta nyomán. Ennek a próféciának a pontos megértéséhez nagy segítséget nyújt egy régmúlt történelmi esemény ismerete. Azok, akik részletesebben ismerik az Isten Gyülekezeteinek a tanait, tudják, hogy számos bibliai prófécia duális értelmezésű. Vagyis számos esemény, ami megtörtént Izraellel, az előzetes tipológiája volt egy eseménynek, ami a kor végén jóval nagyobb méretben fog megtörténni, illetve véglegesen beteljesedni. A pusztító gyalázat eseménye pontosan egy ilyen duális, azaz kettős beteljesedésű prófécia.


Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © 2002, Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu/



Jézus Krisztus legrészletesebb próféciájában a végidők eseményeit bemutatva a következő kijelentést tette:

Máté 24:15-16 15 Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amiről Dániel próféta beszélt, ott áll a szent helyen – aki olvassa értse meg! –, 16 akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe.

Mi pontosan ez a pusztító gyalázat, amire Dániel próféta és Jézus Krisztus is utal?

 

Dániel próféciája

A Biblia leghosszabb és legaprólékosabb részletekkel vázolt próféciája Dániel könyvének 11. fejezetében található meg. Ebben a próféciában Dániel előre bemutatja a Szentföld további történelmét, amint különböző nemzetek és birodalmak küzdenek annak uralmáért. Rendkívüli részletekkel mutat be olyan uralkodókat és eseményeket, amelyek jóval Dániel halála után és Krisztust néhány évszázaddal megelőzve következtek be. A próféciák elsődlegesen a Szeleukid dinasztia által uralt szíriai, és a Ptolemajosz dinasztia által uralt egyiptomi birodalomban teljesedtek be. E két ádáz ellenség tette ki az észak (Szíria) és dél (Egyiptom) királyságait. Nagy Sándor halála után a görög birodalom felbomlott és négy különálló királyságra szakadt, amelyek fölött Nagy Sándor négy tábornoka került az uralomra. Szíriát és Mezopotámiát Szeleukid uralta, Egyiptomot pedig Ptolemajosz. E két dinaszta folyamatos háborúban állt egymással, miközben Palesztína hol az egyik, hol a másik királyság uralma alá került. Ennek a folyamatos, oda-vissza vívott háborúnak az eseményeit vázolja oly részletesen Dániel próféta. A paneinoni csata után (Kr. e. 198), Palesztina és a zsidók a Szeleukidák, vagyis az északi királyság uralma alá kerültek. Innentől bontakoznak ki a lényegesebb események.

 

Antiókhosz Epifánesz, az antikrisztus előképe

A próféciák végülis egy Szeleukida király uralmának bemutatásához vezetnek, aki IV. Antiókhosz illetve Antiókhosz Epifánesz néven vált ismertté. Mivel a szíriai nemességnek elege volt a Szeleukida uralkodók túlkapásaiból, egy bizonyos Héliodóruszt támogattak, aki megmérgezte az előző királyt. De ekkor színrelépett Antiókhosz, amint azt Dániel lejegyezte:

Dániel 11:21 A helyébe [az előző király, IV. Szelekusz helyébe] megvetésre méltó ember áll; a királyi méltóság meg nem illeti, alattomban jön, és csalárdsággal szerzi meg a királyságot.

Antiókhosz olyan módszerekkel jutott uralomra, amelyekre a történészek a "római eszközök" elnevezést adták. Emellett rendkívüli csalárdsággal maga mellé állította a szomszédos Pergámum uralkodóját, II. Euméneszt, és az otthoni nemességet is, elűzve Héliodóruszt. A cselszövések eredményeként Antiókhosz került a trónra i. e. 175-ben. Dániel a következő versben rámutat, hogy mindazok, akik ellene szegültek, sikertelenül elvesztek.

Dániel 11:22-23 22 Legyőzi és összezúzza az ellene hadakozó karokat, sőt a szövetség fejedelmét is. 23 Noha barátságot köt, csalárdul jár el vele, rátör és legyőzi kicsiny sereggel.

Ebben az időben Szíria uralkodott a Szentföld fölött, és a szövetség fejedelme megnevezés valószínűleg arra a hellenizálódott zsidó vezetőre utal, akit maga Antiókhosz állított a zsidók fölé mint főpapot, de akit később szintén becsap. Valami három évvel később Antiókhosz új főpapot állított a zsidók fölé, egy szintén hellenizált, Menelausz nevű zsidót. A zsidó társadalom megosztódott, és egyes elemei teljesen átvették a pogány kultúrát és szokásokat. Ezek a zsidók kötöttek szövetséget, illetve barátságot Antiókhosszal, aki a szövetséget megszegve, kis sereggel legyőzi és kirabolja Júdát.

Dániel 11:23-24 23 Noha barátságot köt, csalárdul jár el vele, rátör és legyőzi kicsiny sereggel. 24 Bevonul a leggazdagabb és legvagyonosabb városokba, és azt tesz, amit nem tettek atyái és atyáinak atyái: rabol, zsákmányol, gazdagságukat eltékozolja, s terveket sző a legerősebb helyek ellen is, de csak egy ideig.

Miféle szövetséget kötöttek Antiókhosszal a hellenizált zsidók, és miként tértek el hitüktől? Érdemes a részleteire kitérni, mert sokat elárul a jövőben beteljesedő eseményekkel kapcsolatban. A 1.Makkabeusok könyve bemutat néhány jellemző részletet:

1Makkabeusok 1:11-13 11 Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő [Antiókhosz] sokakat rábeszélt ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük. 12 Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben, 13 és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek.

A báb király engedelmével a zsidók egy része teljesen elpogányosodott, olyannyira, hogy sokan közülük még a körülmetélésüket is elfedték műtéti beavatkozással, megszegve a szent szövetséget! Testgyakorló iskolát építettek görög mintára, és a "pogányokhoz csatlakoztak." (15. vers). Igaz, teljességgel még ezek az elpogányosodó zsidók sem tértek el minden zsidó szokástól, legalábbis ekkor még nem.

Antiókhosz hamar elárulta a zsidó nemességet azáltal, hogy gazdagságukat elvéve szétosztotta a szegények között. Erre nem a jólelkűsége vezette, hanem egyszerűen így akart népszerűséget szerezni a szegény tömegek között is (Dán. 11:24).

Ezek után Antiókhosz nyíltabban és nagy gyorsasággal nyilvánította meg valós személyiségét és céljait. I. e. 168-ban, miután Egyiptomot legyőzte, hazatérés közben hirtelen megtámadta a zsidókat.

Dániel 11:28 Azután nagy kincsekkel visszaindul országába, a szíve a szent szövetség ellen fordul és cselekszik, aztán visszatér földjére.

A Makkabeusok könyve szintén megírja ezeket az eseményeket, kitérve arra, hogy sok zsidót lemészárolt, a jeruzsálemi templomot kirabolta, és nagy szenvedést okozott a földön, mielőtt visszatért Szíriába (IMak. 1:20-28). Később Antiókhosz egy újabb offenzívát indított Egyiptom ellen, ez azonban sikertelenné vált, ugyanis a római flotta megjelenése miatt meghátrálásra kényszerült, és Ciprus szigetét fel kellett adnia Egyiptom javára.

Dániel 11:30 Hajók és rómaiak jönnek ugyanis ellene, s őmegdöbben és visszafordul. Méltatlanságot tervez és tesz a szent szövetség ellen, hazatérve pedig azokra fordítja gondolatait, akik elhagyták a szent szövetséget.

Ezek után Antiókhosz még hevesebb támadást intézett a zsidók ellen, mint korábban, de kivételezett mindazokkal a zsidókkal, akik megtagadták a szövetséget és elhagyták hitüket. Ez egyben egy nagyon fontos jellemzője az antikrisztus megnyilvánulásának.

1Makkabeusok 1:29-34 29 Két esztendő múlva a király az adószedők főnökét küldte Júdea városaiba. Ez nagy kísérettel vonul be Jeruzsálembe 30 és álnok módon békés biztatással szólt hozzájuk. Hittek is neki. 31 Erre hirtelen megrohanta a várost, nagy csapással sújtott rá és sok embert megölt Izraelből. 32 Megsarcolta és felgyújtotta tűzzel a várost; lerombolta házait és falait is körös-körül. 33 Rabul ejtették az asszonyokat és a gyermekeket, s elhajtották a jószágot. 34 A Dávid-város köré nagy, erős bástyát és hatalmas tornyokat emeltek, és azt várukká tették.

Ezekkel kezdődött az az igazi szorongattatás, ami előképe volt a majd eljövő végső, nagy üldöztetésnek.

Dániel 11:31 Seregei felállnak, meggyalázzák a szent várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészthozó undokságot.

Mivel minden, ami ekkor történt, pontosan vázolja a még ezután eljövendő végső beteljesedés eseményeit, így fontos minél több részletét megismerni ennek az előzetesen beteljesedett próféciának. A Makkabeusok könyvében található néhány apróbb részlet, ami több rálátást ad azokra a várható eseményekre, amikor a végidőkben Isten szellemi templomát, az egyházat fogja tisztátalanná tenni az antikrisztus. A második beteljesedéskor szintén megtévesztéssel és csalárdsággal kerül uralomra a törvénytaposó, a megpróbáltatásokat és az üldöztetéseket pedig ugyancsak az Isten iránti engedelmesség fogja okozni. 

1Makkabeusok 1:41-53 41 Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép, 42 és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez. 43 Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot. 44 A király Jeruzsálembe és Júdea minden városába követek által írásban azt a rendeletet küldte, hogy kövessék az ország pogány nemzeteinek szokásait, 45 szüntessék be az egészen elégő, vágó és italáldozatokat Isten templomában, tiltsák meg a szombat és az ünnepek megülését, 46 és megparancsolta, hogy tegyék tisztátalanná a szent helyet és a szent népet, Izraelt. 47 Egyben elrendelte, hogy emeljenek oltárokat, templomokat, bálványokat, és sertéshúst meg egyéb tisztátalan állatokat mutassanak be áldozatul. 48 Ne metéltessék körül fiaikat; engedjék, hogy beszennyeződjék lelkük mindenféle tisztátalansággal és utálatossággal; 49 felejtsék el a törvényt és forgassák fel Isten minden szertartását. 50 Az pedig, aki nem jár el Antióchosz király rendelete szerint, halállal lakoljon. 51 E szavak értelmében adta ki írott rendeletét egész országa számára. Ugyanakkor felügyelőket is rendelt a nép fölé, hogy ennek megtartásáról gondoskodjanak, és Júdea minden egyes városában áldozatokat mutassanak be. 52 Erre sokan csatlakoztak a nép közül azokhoz, akik elhagyták az Úr törvényét. Gonoszságot műveltek az országban, 53 és rejtekbe meg a szökevények búvóhelyeire űzték Izrael népét.

Ekkor történt meg maga a pusztító utálatosság eseménye is:

1:54 A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és köröskörül Júdea minden városában is emeltek oltárokat.

Ebben az előzetes beteljesedésben az Isten oltárára Zeusznak, a görög pantheon főistenének bálványát emelték fel. A végső beteljesedésben az Antikrisztus magát jelenti majd ki Istennek az Isten házában, a szellemi templomban. Nagy jelentőségük van azonban a folytatásban vázolt részleteknek is.

55-60 55 A házak bejáratánál meg a tereken tömjént égettek mutattak be áldozatul. 56 Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették. 57 Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből, és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték. 58 Így erőszakoskodtak Izrael népével, azokkal ugyanis, akiket a városban hónapról-hónapra rajta kaptak. 59 Majd a hónap huszonötödik napján áldoztak azon az oltáron, amely Isten oltárán állt. 60 Azokat az asszonyokat, akik körülmetélték fiaikat, Antióchosz király rendelete értelmében legyilkolták, 61 és a gyermekeket házanként a nyakukba akasztották. Lemészárolták azokat is, akik a körülmetélést végezték.

Mindezek ellenére maradtak olyanok, akik hűen kitartottak az igazság és az Isten törvénye mellett.

62-63 62 Mindazonáltal Izrael népéből sokan eltökélték magukban, hogy tisztátalant nem esznek, 63 és inkább meghalnak mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket.

Voltak azonban túlélők is, és az ellenállás folytatódott, sőt teret nyert annyira, hogy Makkabeus Matatiás, majd fiának Júdásnak a vezetésével képesek voltak kiszorítani a szíriaiakat. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy az Isten törvényének tartását akarta megakadályozni az Antikrisztus előtípusa, és minden haragját, erejét ellenük fordította. Mert a benne uralkodó sátáni szellem nem volt képes uralma alá hajtani az Istent hűen szolgálókat. Hiszen akik igazán Istent szolgálják, nem fogadnak el más urat maguk fölé, és szolgálatuk részeként tartják az Isten törvényét, ami meghatározója és egyben ismertetőjele a hovatartozásuknak.

 

A második beteljesedés

A fentiekben vázolt események olyan történelmi tények, amelyek beteljesedtek valami kétszáz évvel Krisztus megjelenése előtt. Mivel Krisztus mégis egy jövőbeli eseményként utalt Dániel próféciájának idevágó kijelentéseire, vitathatatlan, hogy a prófécia duális, azaz kettős beteljesedést követel meg. És ez nem csak kizárólag a pusztító utálatosság eseményére vonatkozik, hanem az észak és dél királyainak oda-vissza történő harcaira is. Aminek az eseményei egyébként szemünk láttára kezdenek kibontakozni a dél királyságát ma képviselő arab-muszlim szövetség, és az észak királyságát képviselő európai hatalmi szövetség egyre éleződő ellentéteiben. Az ellentétek hamarosan nyílt háborúhoz vezetnek, amelyek már kezdenek kibontakozni annyiban, hogy – egyelőre az USA oldalán – Európa fegyveres akciókban is részt vesz egyes országok ellen (mint pl. az Iraki háborúban), amelyek a déli szövetség elemei. Európa egyben a fő közvetítő az arab-izraeli konfliktusban is. Mindezekkel tehát már elindult az az eseménysorozat, amelyek a Jézus által megadott végidőkben lezajló beteljesedéshez vezetnek.

Máté 24:21-22 21 Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. 22 Ha megnem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem: de a választottakért megrövídítik azokat a napokat.

Mindez megegyezik azzal, amit Dániel is kijelentett:

Dániel 12:1-2 1 Abban az időben felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az időig meg nem volt. Abban az időben megszabadul mindenki, aki be van írva a könyvbe. 2 Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek ...

E sorok néhány rendkívül fontos információt tartalmaznak számunkra, amelyek elengedhetetlenül fontosak a végidőkben történő pusztító utálatosság eseményének megértéséhez. Ugyanis rámutatnak arra, hogy az Isten egyházát miként érintik ezek az események. Bizonyos magukat kereszténynek nevező "próféciaszakértők" kizárólag a zsidókkal, illetve a mai Izrael állam lakóival kapcsolatban, korlátozottan értelmezik Dániel próféciáinak jelentős részét, sőt a pusztító utálatosság megnyilvánulását is. Mindezt arra alapozzák, hogy a zsidók az Isten népe, s így a "néped fiainak" kijelentés csak rájuk vonatkozik. Viszont elkerüli a figyelmüket az, hogy itt már azokról van szó az Isten népének fiai közül, akik be vannak írva a könyvbe. Azaz a választottakról, a szellemi, vagyis az Újszövetséget megkötött izraelitákról, akikbe természetesen beoltódtak az elhívott pogány választottak is, és akik egy szellemi néppé válva az Isten egyházának tagjai (lásd az Izrael és az egyház titka című írást). E szövegrész azokra mutat, akik Krisztus eljövetelekor feltámadnak az első feltámadásban, és szellemlényekké válva uralkodni fognak vele a Millenium alatt. Ezek tehát a szentek. A kor végén, Krisztus eljövetelét megelőzve egy iszonyatos szenvedés jön az Isten testi és szellemi népére. Itt azonban most a feltámadásban részesülő választottakról van szó. Akikre a következők vonatkoznak:

1Teszzaloniki 4:15-16 15 Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy mi, akik élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. 16 Mert a parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az égből, és először a Krisztusban elhunytak [újszövetségi hívők] támadnak fel, azután mi, az élők, a megmaradtak [természetesen szintén Krisztusban], velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk.

A még csak a testi szövetségben álló zsidókra és Izraelitákra ez semmiképpen nem vonatkozik, kivéve azokat, akik közülük megkötötték az Újszövetséget és Krisztusban vannak. Való igaz, a testi népre is eljön a veszedelem, de annak más szerepe és jelentősége van. A nagy nyomorúság egyben "Jákob sanyargattatásának ideje" is, és abba torkollik, hogy Krisztus eljövetelekor a testi izraeliták nagy része megtér és elfogadja majd az eleve nekik rendelt Újszövetséget. Ekkorra viszont a szentek feltámadása már megtörtént, így a testi Izrael nagy része nem nyer üdvösséget ebben a korban az elsőszülöttek (a könyvbe írottak, a Krisztusban lévők) részeként, hanem csak a Millenium idején és az azt követő nagy fehér trón ítéletekor, a végítélet napján.

A pusztító utálatosság végső beteljesedése tehát elsősorban egyházi vonatkozású. Az előtípus annak a testi Ószövetségnek a keretein belül zajlott le, ami maga is egy előtípusa volt a végső, szellemi szövetségnek. A testi Izrael kőtemplomban szolgált, állatok testét, gabonát és italt adtak égőáldozatokként, amelyek szintén előképek voltak. Előképei az egyháznak, Isten szellemi templomának, amely élő "kövekből" felépített szellemi templom, amelynek papsága – immár Melkizedek rendje szerint – a Szentlélek által vezetett keresztény életben véghezvitt önodaadásukat és szolgálatukat viszik naponta Isten elé égőáldozatokként. A szeretet szolgálatait, amelyben a Szentlélek ajándékait megélik és kivitelezik életükben. Idetartoznak még a jó cselekedetek, jó munkák, a megigazulásban való fejlődés és az egymás iránti szolgálatok. Ezek tehát a valós beteljesedései a testi előképeknek, az égőáldozatoknak. S ezek alapján jelentősebb értelmet kap Dániel mondanivalója:

Dániel 12:11 Attól az időtől, hogy megszűnik az örökkön égő áldozat és felállítják a vészthozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap telik el.

A pusztító utálatosság felállítását követően valamivel több, mint három és fél év telik el – ami egyben a nagy nyomorúság ideje –, mialatt szünetelni fog az égőáldozatok adása. Az egyház a minden addiginál nagyobb üldöztetés miatt képtelen lesz véghezvinni a szolgálatát ezalatt az idő alatt. Amint azt fentebb, a Makkabeusok könyvéből láttuk, az üldöztetés módszeres alapossággal lesz kivitelezve, és azok ellen irányul, akik a szövetség szerint élnek, és akik a szövetség szerint betartják az Isten törvényét. (Az Istennek a szellemünkbe ültetett törvénye pedig az Újszövetség meghatározója). Hatalmas kísértés jön azáltal, hogy mindazok, akik elfordulnak az Isten szövetségétől és a törvénytől, azokat nem éri az üldöztetés és semmi bántalom. Mindezek szoros kapcsolatban vannak a fenevad bélyegének felvételével is. Azokat, akik körül akarják metélni szívüket igaz megtéréssel, vagyis a bűntől való elfordulással, és akik nem hágják át a parancsolatokat, nem rontják meg a szombatokat és ünnepnapokat, nem érintenek tisztátalant, azokat kíméletlenül üldözni és pusztítani fogják ezalatt az idő alatt. Ez egyben a nagy elesés ideje is, mert sokan elhagyják hitüket, és hideggé válik szeretetük. Ha lehet, még a választottak is majdhogy megtévednek, olyan egyetemes és erős lesz a megtévesztés a világban. A választottak azok, akik hűen megmaradnak Krisztusban, akik mindennek ellenére megtartják az ő tanúbizonyságát és az Isten törvényét, és ezért elnyerik majd jutalmukat az első feltámadásban, amint azt a korábbi versekből láthattuk. Ez a feltámadás az igazak között Dánielnek is adva lett:

Dániel 12:13 Te csak menj az előre megszabott vég felé; nyugodni fogsz, de a napok végén felkelsz, hogy elnyerd sorsodat.

Dániel tehát azon kevesek közé tartozik, akiket az Isten Szelleme betöltött már az Ószövetség ideje alatt, és elnyerte az első feltámadásban való részvétel jogát a szentek között.

Nagyon sokat tanulhatunk tehát a múltból. Antiókhosz Epifánesz egy előzetes megnyilvánulása volt a végidők Antikrisztusának, akit a Jelenések könyve a fenevadként mutat be, és akit Pál apostol a törvénytaposóként jellemez. A párhuzamok könnyen levonhatók, ha értjük a bibliai szimbolizáció rendszert, a dualitás törvényszerűségét, és a testi szövetségben megadott elvárások szellemi megfelelőit. Viszont könnyen lehet téves következtetéseket levonni, ha ezeknek nem vagyunk ismeretében. Ma nagyon sokan egy zsidó kőtemplom felépítését várják, ahol a Lévita rend szerinti papság az Ószövetségben meghatározott állat- és egyéb áldozatokat ad majd, aminek viszont Isten által ma is elfogadottnak kell lenni, sőt abban ott kell lakoznia ahhoz, hogy azt megszentségteleníthesse a pusztító utálatosság. Azonban a Léviták papsága megszűnt, és helyetadott az új, Melkizedek rendbeli papságnak (Zsid. 7:11-12, 18-28). A templomot a szentélyben tartózkodó isteni jelenlét tette szentté a bentlakozásával. Ha bárki egy zsidó templom megjelenését várja, akkor jogosak a következő kérdések: Teljes érvényben van ma az Ószövetség, párhuzamban az Újszövetséggel? Természetesen nem, a régi helyet adott az újnak (2Kor. 3:11; Zsid. 8,9,10 fejezetek), így az egyik elmúlt, amelynek szimbólumát, a szövetség ládáját még csak emlékbe sem hozza többé az új szövetség megjelenése (Jer. 3:16). Ha az ígéretek beteljesedése az Újszövetségben nyilvánul meg, akkor mi szükség az Ószövetség jelenlétére párhuzamosan? Ha az Isten nem lakozik már emberi kézzel épített templomban (ApCsel. 17:24), hanem a Szentlélek által a szellemi templomot tölti be (1Kor. 3:16-17,19; 2Kor. 6:16; Eféz. 2:21-22), abban van a jelenléte, akkor mi szerepe van egy kőtemplomnak érvényét vesztett testi rituálékkal? Ha az előtípusok a testi szövetségben nyilvánultak meg, és csupán előre mutattak, a végső, főbb és tartalmasabb megnyilvánulások felé, amelyek a szellemi szövetségben jöttek el, akkor hogyan történhet meg az előtípus is és a végleges beteljesedés is ugyanott? Miért fókuszolna Sátán embere, az Antikrisztus kizárólag az ószövetségi izraeliták megrontására, akik Krisztust nem fogadták el (Róm. 9:32-33), és így továbbra is bűneik érdeme, a halál alatt állnak? Elképzelhető az, hogy Sátán annyira nem lenne éleslátású, hogy továbbra is csak azokat üldözi, akiket amúgyis legyőzött a halállal, miközben van egy szellemi templom, amely valóban kihívás birodalmának? És ez nem csupán kihívás, hanem haláltusa számára, hiszen az élő templomban szolgálók már az ő szellemi uralmából hasítottak ki területet azáltal, hogy az Isten országának a valós képviselői a földön, és növekedésükkel teljesen kivethetik uralmából. Sátán nagyon is tisztában van vele, hogy azok, akik megszabadultak uralma alól azzal, hogy elfordultak a tőle eredő bűnnek való szolgálattól, jóval nagyobb veszélyt képviselnek számára, mint azok, akik még mindig a testi erő szerint élnek. Mert a testi embert Ádám óta gond nélkül legyőzte, de a Szellemet azt képtelen. A testi izraelitákat pedig azért gyűlöli, mert tudja, hogy Isten ígéretei beteljesednek majd bennük, Isten megmenti majd egész Izraelt (Róm. 11:26), és üdvösséget nyújt nekik. Ez okból fogja üldözi és pusztítani őket "Jákob nyomorgattátásában" (Jer. 30:7; Ezék. 5:2-17). De a fő ellensége, a valódi kihívás számára a szellemi izraeliták jelenléte és munkáik, hiszen az Isten országának beteljesedését hirdetik és hozzák magukkal.

Jelenések 12:17 Ekkor a sárkány haragra gerjed az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.

Jézus tanúságtétele az egyháznál van, a zsidók megtagadták Krisztust mint nemzet, kivéve az olyan egyéni zsidókat, akik a szellemi templomhoz, az egyházhoz tartoznak. Amikor a fenevad bélyegének felvétele egyetemes lesz, a szentek béketűrése abban nyilvánul meg, hogy hűek maradnak Jézus hitéhez és az Isten parancsolataihoz (Jel. 14:12). Jézus hitében pedig csak az ő egyháza él.

Természetesen Pál apostol az egyházat, a szellemi szövetség tagjait figyelmeztette az éberségre, és a törvénytaposó, az Antikrisztus megjelenésére, aki az egyházat fogja megtéveszteni, megrontani, sokak elesését okozva.

2Tesszaloniki 2:1-4 1 Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzávaló gyülekezésünk dolgában kérünk titeket, testvérek, 2 ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. 3 Semmiképp se ámítson el titeket semmi, mert előbb az elpártolásnak (sokak megtévesztésének, elesésének) kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, 4 aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

Pál tudta, hogy a jeruzsálemi templom le lesz rombolva – már Krisztus kijelentette azt –, és éppen Pál az, aki vázolta, miképpen épít magának Isten szellemi templomot, egyéni élő kövekből. Egyetlen prófécia sem mutat rá egy újabb fizikai templom felépítésére Krisztus eljövetele előtt (A Millenium idején viszont újra lesz templom és templomi szolgálat). Pál az Isten templomának nevezi a helyet, ahol megjelenik majd a törvénytelenség embere, viszont az Isten templomát nem építheti fel senki az Isten utasítása, munkája nélkül. Az Isten pedig az egyházon keresztül dolgozik ma, ha utasítást adna ilyenre, akkor a Szentlélekkel betöltött egyházon keresztül tenné, nem pedig a Szellemmel nem bíró zsidókon keresztül. Ma az egyházkorszakban az igaz hívők az Isten orákulumai, illetve Isten akaratának és titkainak mai kinyilvánítói (I.Tim.3:15). Egy kőtemplom és kőoltár felépítésével kapcsolatban eddig nem jelentett ki Isten semmit a Szellemén keresztül az egyháznak. Ha a zsidók maguktól fel is építenek bármilyen templomot, és ott szolgálatot végeznének, azt az Ószövetség szerint tennék, melyek csak előképei, de nem részei a szellemi szövetségben való szolgálatoknak, s mint olyanok megszűntek (Zsid. 9:1-28). Maguk a zsidók is az egyházon keresztül fognak megtérni, részben azért, mert felismerik, hogy Isten valójában azokkal van, és féltékennyé válnak emiatt (Róm. 11:11).

Miért fontos mindez? Mert ha megjelenik az Antikrisztus, és nincs felépült kőtemplom, akkor sokak a téves elvárásaik alapján maguk is könnyen megtévesztődnek, nem ismernek rá, mert a fizikai templom fizikai áldozatainak elvételét várják. Pál pedig olyan templomról beszél, amire a hívőknek figyelniük kell. Tehát vagy a szellemi templomról, az egyházról van szó, vagy pedig lesz a jövőben egy Isten utasítása által felépített kőtemploma az Isten egyházának. Az bizonyos, hogy a próféciákban vannak utalások az igaz egyház nyilvánvaló jeruzsálemi jelenlétére a végidőkben. Az őskeresztényeknek szintén a jeruzsálemi egyház volt a központja Jakab apostol vezetése alatt, és néhány évszázadon keresztül az is maradt azoknak a gyülekezeteknek számára, amelyek megmaradtak a törvény tartásában, és nem váltották fel az Isten által levetett vallásrendszert pogány szokásokkal. Ma a visszarendeződés folyamata megy végbe, de egyenlőre nem nyilvánult meg, hogy hogyan és milyen formában fog az igaz egyház központi vezetése Jeruzsálembe kerülni.

2Tesszaloniki 2:8-12 8 Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével, és megsemmisít eljövetelének fényességével. 9 Az érkezését pedig – a sátán hatalmából – mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri, 10 és mindenféle csábítás a gonoszságra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. 11 Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, 12 és ítélet alá essenek mindannyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba.

A valós pusztító utálatosság abban nyilvánul meg, hogy az Antikrisztus hamissággal és képmutatással beférkőzve megjelenik az igazság képviselői között, a szellemi templomban. Sokakat megtévesztve, magát Istennek és Krisztus eljövetelének jelenti ki, miközben a valóságban megrontja az Isten törvényét. Ez lesz a bálvány, amely feláll az oltáron és tisztátalanná teszi a templomot, és ezzel veszi kezdetét a gyalázatos uralom, ami pusztuláshoz vezet. Ekkor kezdődik a szentek nyílt üldözése, mert bár a templomi szolgálat megváltozott, az Isten morális törvénye ugyanaz marad mindörökké, és annak betartóit mindig üldözi Sátán.