CoG

A mennyei kárpit meghasadása: Kozmikus "inclusio"

A mennyei kárpit szakadása

 

David Ulansey


Ez a cikk eredetileg a Journal of Biblical Literature 110:1 számában jelent meg (1991, tavaszi kiadás 123-25 oldalain). A cikk írója, David Ulansey az ősi Mithrász kultuszok elismert szakértője, akinek ebben a témakörben megírt tanulmányait alkalmanként felhasználják a különböző COG kiadványokban is. Ez az írása egy komoly teológiai kérdés megértéséhez nyújt rendkívül nagy segítséget, azáltal, hogy kétséget kizáróan rámutat: melyik templomfüggöny szakadt ketté Krisztus halálakor. Ez a templom külső függönye volt, amelynek kettészakadásával Isten (szellemi) templomába nyerhetünk belépést, s ez az Egyház. A belső függönnyel elzárt főszentélybe egyedül Krisztus lépett be feltámadása után főpapként és közvetítőként, s ez a szentély a mennyben helyezkedik el (Héb. 4:14-16; 8:1-2,4; 9:12,24), míg az élő kövekből (egyéni hívőkből) felépült templom/egyház a földön.


 

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © 1991, David Ulansey

Fordítás és elõszó: Póli Pál

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetõek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu 


Az utóbbi néhány évben több, egymástól független bibliai szövegelemző is felismerte és előterjesztette a nézetet, miszerint Márk, az evangéliumának megírásakor figyelemben tartott és érzékeltetni kívánt egy bizonyos kapcsolatot a Krisztus megkeresztelkedésekor történt (Márk. 1:10) "mennyek megnyílása" és a halálának alkalmával megtörtént templomfüggöny kettéhasadása között (Mk. 15:38)[1] Ennek a cikknek az elsődleges célja az, hogy figyelembe hozzon egy olyan idevonatkozó további bizonyítékot, amelyet eddig egyetlen szakértő sem említett meg, de dramatikusan alátámasztja azt az elméletet, hogy Márk amikor és ahogyan lejegyezte a két eseményt, azzal valóban érzékeltetni kívánt egy szoros kapcsolatot a templomfüggöny és a mennyek kettéhasadása között. [2]

Legelőször talán azt kell kihangsúlyozni, hogy a két "mennyek hasadásával" kapcsolatos eseménynek az időzítései nem esnek teljesen véletlen alkalmakra, hanem a narráció két nagyon fontos és meghatározó időpontjára, amelyek ráadásul viszonyban vannak egymással: nevezetesen Krisztus földi küldetésének pontos, illetve aktuális kezdetére (bemerítkezésekor) és aktuális befejezésére (halálakor). A "meghasadás" motívumának e két nagyon jelentős eseményre való időzítése arra utal, hogy itt egy szimbolikus "inclusiot" láthatunk: azaz egy olyan – a Bibliában gyakori – narrációs eszközt, ahol egy motívum vagy elem a narráció kezdetén és végén, mintegy zárójelként keretezi be az adott mondanivalót, amely így egy strukturális alapot vagy kezdetet, majd befejezést ad a szövegnek.

És csakugyan, amint S. Motyer 1987-ben megjelent cikkében ("The Rendering of the Veil: A Markan Pentecost") rámutat, Márk evangéliumában egy sor közös motívumot találhatunk Jézus vízbemerítkezésének (Mát. 1:9-11) és halálának (Márk. 15:36-39) leírásai között. Motyer megjegyzi: amellett, hogy mindkét helyen szó van valaminek a szakadásáról, (1) mindkét alkalommal elhangzik a kijelentés, hogy Jézus az Isten Fia (baptizmusakor a mennyből hangzik el, halálakor pedig a római százados szájából; (2) mindkét alkalommal szó van egy alászállásról (alámerítkezésekor a Szent Szellem galamb formájában száll alá, halálakor pedig a templom függönye fölülről lefelé szakad ketté, illetve a hasadás iránya felülről száll alá, amit Márk határozottan kihangsúlyoz); (3) mindkét alkalommal szimbolikusan jelen van Illés személye (az alámerítkezéskor Keresztelő János által, aki Illés egy prototípusa, halálakor pedig a kereszt körül álló nép azt véli, Krisztus Illésért kiált; (4) a szellem (pneuma), amely alászáll Krisztusra a bemerítkezéskor, halálakor pedig elhagyja a testét, azaz lejár ekpneo (kilélegzik, lejár). [3]

Motyer véleménye szerint ez a Márk által használt motívumcsoport, amelyeket Jézus bemerítkezésének és halálának leírásakor alkalmazott, lényegében egy szimbolikus inclusiót képez, amely az egész evangéliumot e két adott pont közé szendvicseli, vagyis keretezi be. A két adott keretvonal a Krisztus küldetésének és munkásságának pontos kezdete, majd pontos befejeződése. Ennek vetületében nézve a megnyílás, megszakadás motívuma sem véletlenül van lejegyezve mindkét alkalommal. Ez azonban egy fontos, teológiailag is lényeges kérdés elé állít bennünket: ha csakugyan kapcsolat van a menny megnyílása és a templomfüggöny kettészakadása között, akkor melyik templomfüggönyről van szó? Tudniillik a jeruzsálemi templomban két függöny volt, a főszentélyt a templom többi részétől elválasztó belső függöny, és a templom bejárati, azaz külső függönye.

Hosszú évszázadokon át heves viták tárgyát képezte az, hogy a Márk szövegében pontosan melyik függönyről is van valójában szó: a külső, a templom bejárati függönyéről, vagy a belső függönyről, amely a szentek szentjét választotta el a templom más részeitől? [4] A legtöbb íráselemző véleménye szerint itt a belső függönyről van szó, s értelmezésük szerint Márk e kárpit kettéhasadásával azt szimbolizálta, hogy Jézus halálával lerombolta az akadályt, amely elválasztotta Istentől az emberiséget. Az utóbbi időkben azonban egyre többen hajlanak arra az értelmezésre, hogy itt inkább a külső függönyről van szó, semmint a belsőről. És nem ok nélkül. A templom függönyének kettéhasadása egy sokatmondó esemény volt, amit jelentőségénél fogva számos szemtanú is láthatott a templomban. Az elemzők szerint úgy néz ki, hogy még a római századost is ennek a templomi csodának a látványa késztette az elragadtatott kijelentésére (Márk. 15:39). Ha viszont a római százados (és a további szemtanúk) szemtanúi voltak ennek a csodának, akkor az csakis a külső függöny lehetett, hiszen a belső elválasztó függönyt csak a templom belsejéből láthatták volna, ahová tilos volt belépniük [5]

Howard Jackson az 1987-ben megjelent "Jézus halálának leírása Márkban és a kereszt csodája" címen megjelent cikkében maga is elismeri, hogy a Márkban lejegyzett két esemény között szoros kapcsolat áll fenn, amit Márk tudatosan szerkesztett az evangéliumába. Jackson azt is hozzáteszi, hogy mivel határozott párhuzam van a mennyek megnyílása és a templomfüggöny meghasadása között, a párhuzamsorozatnak teljesnek kell lennie: vagyis, ahogyan Jézus szeme előtt megnyílt a menny a bemerítkezésekor, úgy a templom függönye a római százados szeme láttára szakadt meg. [6] Ahogy már rámutattunk, a római katona az udvarból nézve csak a külső függönyt láthatta. Így minden jel arra mutat, Márk a templom külső függönyéről írt.

Jackson és a többiek érvei megalapozottnak látszanak, de nem feltétlenül zárnak ki minden kétséget, és további bizonyítékok hiányában a kérdés eldöntetlen maradhat. Rendelkezésre áll azonban egy olyan bizonyíték, amely határozottan amellett szól, hogy Márk a külső templomfüggönyre utalt az események leírásakor, s ez ráadásul látványosan megerősíti azt is, hogy az inclusio, azaz a szöveget keretekbe foglaló két esemény csakugyan kapcsolatban állt egymással.

Ez a bizonyíték egy Josephustól származó idézetből áll, a Zsidók háborúi című munkájából, amelyben pontos vázolja a jeruzsálemi templom külső függönyét, ahogy az Heródes idejétől kezdődően a templomajtót elzárta. Josephus rámutat, hogy a külső függöny egy gigantikus méretű, 80 láb magas, mesterszövésű kárpit volt. Ahogy vázolja, ez

egy babiloni kárpit, amely kék és finom len, skarlátszín és bíbor szálakkal volt beszőve, csodálatra méltó, tehetséges kézimunkával. A felhasznált anyagok keverékének misztikus jelentősége is volt: a díszítése az univerzumot tipizálta....

Josephus pontosan leírja, mi is volt a nagyszerű kárpit szövésében ábrázolva:

Ezen a szöveten a mennyek teljes panorámája volt látható [Josephus, A Zsidók háborúi 5.5.4 §§ 212-14. kiemelés hozzáadva].

Josephus gondosan fogalmazva még azt is feljegyezte, hogy a függönyre vázolt, illetve abba beleszőtt asztrális kép "a zódiákot" is magában foglalta, feltehetően azért, hogy ne lehessen azt az asztrológiával kapcsolatba hozni (H. St. J. Thackeray, Josephus (Cambridge: Harvard University Press, 1979) 3. Köt. 265. old.)

Más szóval a jeruzsálemi templom külső függönye valójában az éjjeli csillagos ég hatalmas panorámaképe volt! Így, ha Márknak azt a kijelentését, hogy "ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig" egy olyan ember hallotta vagy olvasta, aki valaha is látta a jeruzsálemi templomot, az automatikusan egy olyan mentális képet lát maga előtt, ahol a mennyek kétfelé szakadnak, azaz meghasadnak. Az olvasónak ugyanakkor egyből Márk korábbi szavai juthattak eszébe, amelyekben a Krisztus bemerítkezésekor meghasadt égről írt. Mindez nem lehet csupán a véletlen műve: a szimbolikus párhuzam annyira nyilvánvaló, hogy Márk csakis tudatosan akarhatta ezt érzékeltetni.

Ez viszont azt jelenti, hogy (1) Márk valóban a templom külső függönyéről írt, és (2) Márknak valóban szándékában volt kapcsolatba hozni a mennyek megnyílását a templomfüggöny kettészakadásával, amiről ezek után láthatjuk, hogy mindkét alkalommal a menny megnyílására utal, s amely alkalmakkal Krisztus emberi küldetésének kezdetével és bevégződésével, egy szimbolikus és jelentőségteljes inclusio-val keretezte be evangéliumát.

 

--Megjegyzések--

[1] Lásd. S. Motyer, "A függöny szakadása" NTS 33 (1987) 155-57; Howard M. Jackson, "Jézus halála Márk evangéliumában és a kereszt csodája" NTS 33 (1987) 23, 27, 31; Elizabeth Malbon, "Narrációs időzítés és titokzatos jelentőségek Márkban" (San Francisco: Harper and Row, 1986) 187, n. 93. Az olyan korábbi hittudósok névsorát, akik kapcsolatot láttak a menny megnyílása és a templomfüggöny szakadása között, Jackson a "Jézus halála" című munkájában sorolja fel.

[2] Ez a cikk az újradolgozott változata Ulansay korábbi cikkének, amit a Society of Biblical Literature számára írt meg 1988-ban.

[3] Motyer, "Rending," 155. old.

[4] Az ekörül folyó viták bibliográfiáját lásd Jackson "Jézus halála" című munkájában.

[5] Jackson, "Death of Jesus" 22-24. oldalak.

[6] Jackson, "Death of Jesus" 23-24. Jackson itt amellett érvel, hogy Márknak szándékában állt az olvasókban azt a képet kelteni, hogy a szellem (pneuma), amely rászállt a vízbemerítkezése után megnyílt égből, olyan erővel hagyta el őt, aminek hatására a templomfüggöny is szétszakadt.