CoG

József és Asenáth

 

Az  Ótestamentumi Apokrif & Pszeudoepigráf írásokból 
C Burchard Verzió alapján magyarul 
Fordította: Póli Pál
Weboldal: www.churchofgod.hu


 I. RÉSZ: ASENÁTH MEGTÉRÉSE ÉS HÁZASSÁGA

I. 1 Történt ez a hét bőséges esztendő első évének a második hónapjában, annak a hónapnak az ötödik napján. Amikor Fáraó elküldte Józsefet, hogy körbejárja egész Egyiptom földjét.

2 És József elérkezett Heliopolisz területére az első év negyedik hónapjában, annak a hónapnak a tizennyolcadik napján, és begyűjtötte a gabonáját annak a területnek, annyit, mint amennyi homok a tenger partján van.

3 És élt egy ember abban a városban, a Fáraó egy szatrapája, és ez az ember volt minden szatrapa és nemesember feje, mert az ő értelme nagyobb volt a Fáraó minden nemes emberéinél. És ennek az embernek a neve Pentefrész volt, Heliopolisz papja.

4 Neki volt egy leánya, egy tizennyolc éves szűz, aki magas termetű és helyes lány volt, és aki szebb kinézetű volt a föld minden többi szüzeinél.

5 És ez a leány semmiben nem hasonlított Egyiptom szüzeire, hanem minden tekintetben a héberek leányaihoz hasonlított; mert magas volt, mint Sára, és helyes, mint Rebeka, és szépséges, mint Rákhel.

6 Ennek a szűznek a neve Asenáth volt, és az ő szépségének híre eljutott annak a földnek minden területére és a világ minden végébe, ahol emberek laktak. Mind a nemesemberek fiai, és mind a szatrapák fiai, és minden királyoknak a fiai, kik mind fiatalok és erősek valának, megkérték az ő kezét házasságra, és nagy civakodás volt közöttük Asenáth miatt, akkora, hogy harcra kívánták hívni egymást őérte.

7 És Fáraó elsőszülött fia is meghallotta e híreket őróla, és esedezett az ő apjához, hogy adja őt neki feleségül. És az elsőszülött így szólt Fáraóhoz: "Atyám, add nekem feleségként Asenáthot, Pentefrésznek, Heliopolisz papjának a lányát."

8 És Fáraó, az ő atyja, ekként válaszolt néki: "Miért keresnél magadnak olyan feleséget, aki alattad áll, mikor te az egész Egyiptom földjének királya vagy?"

9 Lásd, Moáb királyának, Joakimnak a leánya nem el van már jegyezve hozzád, aki királynő és nagyon szépséges is? Őt vedd el feleségül."

 

II. 1 És Asenáth megvetette és kigúnyolta mindezeket a férfiakat, és kérkedő és gőgös volt mindenkivel szemben. És férfi őt soha nem látta, mert Pentefrész házához egy torony tartozott, amely nagy volt és magas, és ennek a toronynak a tetején, annak legfelső emeletén volt tíz szoba.

2 És az első szoba tágas és pompás volt, lila kövekkel kipadlózva, és a falai ki voltak rakva értékes és színes kövekkel, a mennyezete pedig aranyból volt.

3 És annak a szobának a falaira az egyiptomiak számtalan istenei voltak felfüggesztve, istenek aranyból és ezüstből. És Asenáth imádta és félte mindegyiket, áldozatokat adva nekik minden nap.

4 És a második szobában voltak Asenáth ékszerei és szekrényei,  ahol nagyon sok arany volt (a szobában) és ezüst és ruhák, amelyekbe aranyszálak voltak szőve, és válogatott és értékes, és az ő szüzességének megkülönböztető ruhái és díszei.

5 És a harmadik szoba Asenáth tárháza volt, és abban a föld minden jó dolgai ott voltak.

6 És hét szűz lakott a maradék hét szobában, mindegyik a maga szobájában, és ezek szolgálták Asenáthot, mindegyikük egyidős, Asenáth-tal egy éjjelen születtek, és ő felettébb szerette ezeket. És mindannyian szépségesek voltak, mint a mennyek csillagai, és férfival ők soha nem beszéltek, még csak fiúgyermekkel sem.

7 És Asenáth nagyszobájának három ablaka volt, ahol szüzességét ápolta, és az egyik ablak igen nagy méretű volt, az a kelet felől álló kert felé nézett, a második ablak délre tekintett, és a harmadik ablak az utca felől állt, ahol az emberek jártak. 

8 És a szoba közepén egy arany ágy állt, az ágy a kelet felé tekintő ablak irányába nézett, és az ágyon aranyszövésű lila szőttes volt, átszőve bordóval, mélykékkel és fehérrel. 

9 Abban az ágyan aludt Asenáth egyedül; soha nem ült azon az ágyon férfi vagy más nő, csak egyedül Asenáth.

10 És a házat egy nagy kert vette körül, a kertet pedig egy nagyon magas, nagydarab kockakövekből épített fal kerítette.

11 És a kertnek négy vasveretű kapuja volt, amelynek mindegyikét tizennyolc fiatal fegyveres férfi őrizte. És sokféle szép gyümölcsfa volt elültetve a kertben, végig a falak mentén. És azok gyümölcsei érettek voltak, mert éppen a termés ideje volt.

12 És a kertben, a jobboldalon élő víz forrása fakadt, s a forrás alatt egy medence, amelybe annak a forrásnak a vizei gyűltek. Onnan patak folyt keresztül a kerten, amely a kert fáit éltette.

 

III. 1 És történt a hét bőséges esztendő első évében, annak negyedik hónapjában, a hónapnak a tizennyolcadik napján; József Heliopolisz területére érkezett, hogy annak a területnek a bőséges gabonatermését begyűjtse.

2 És amikor a városnak a közelébe ért, József előreküldött hét férfit Pentefrészhez, a paphoz, üzenve neki. "Nálad fogok megpihenni, mert délnek órája van, ideje az ebédnek, és a nap is igen hevesen tűz, szeretnék hát felfrissülni házad árnyékában."

3 És amikor ezt Pentefrész meghallotta, nagyon megörült, vidámmá lett, és így szólt, "Áldott legyen az Úr, Józsefnek Istene, mert az én uram, József érdemesnek talált engem arra, hogy hozzánk jöjjön."

4 És  Pentefrész előhívatta házának főszolgáját, és ezt mondta neki. "Siess, és tedd házam késszé, és készíts bőséges eledelt, mert József, az Isten Hatalmasa jön ma hozzánk."

5 És Asenáth meghallotta, hogy apja és anyja megjött a mezőről, amely az örökségük volt, és megörült, majd ezt mondta: ‘Megyek és atyámhoz és anyámhoz, mert megérkeztek a mezőről, ami a mi örökségünk." Mert ekkor az aratás időszaka volt.

6 És Asenáth gyorsan a szobájába ment, ahol ruhái voltak, és vászonruhába öltözött, amelybe arany és lila szálak voltak szőve, felövezte magát egy aranyozott övvel, és karkötőket vett karjaira és lábaira, és drága ékességekkel és értékes kövekkel díszítette magát körül, és Egyiptom isteneinek a nevei voltak bevésve ékszereibe, a karkötőkbe és a díszkövekbe, és melléjük a bálványok ábrázatai is oda voltak vésve. És fejdíszt vett fejére, amiről két diadém lógott halántékaira, és fátyollal takarta be fejét.

 

IV. 1 És lesietett a felső emeletről, hogy üdvözölje atyját és anyját, és megcsókolta őket. És Pentefrész és felesége együtt örültek lányuknak, gyönyörködtek benne, mert látták, hogy felékesítve magát úgy nézett ki, mint az Isten menyasszonya.

2 És elővették a mindenféle jót, amit begyűjtöttek az örökségük földjéről, és odaadták leányuknak. És Asenáth megörült a sok jó ajándéknak, a gyümölcsöknek és szőlőnek, a datolyáknak és galamboknak, és a gránátalmáknak, és fügéknek, mert szépek voltak és nagyon ízletesek.

3 És Pentefrész így szólt Asenáth-hoz: ‘"Gyermekem." És ő válaszolt: ‘igen, uram, előtted vagyok."

4 Apja pedig folytatta: ‘Ülj ide közénk, és én elmondom, amit szeretnék mondani."

5 És Asenáth leült atyja és anyja közé. És Pentefrész, az atyja, megfogta lányának jobbkezét és megcsókolta őt, és kedvesen szólt hozzá: ‘Gyermekem, Asenáth." 

6 És Asenáth válaszolt: ‘Előtted állok uram. Beszéljen hát atyám és uram."

7 És Pentefrész, az atyja beszélni kezdett hozzá: ‘József, az Isten Hatalmasa jön ma el hozzánk. És ő egész Egyiptom földjének a feje, és Fáraó, a király jelölte ki őt királlyá az egész föld fölött, és begyűjti a gabonát az egész földről, hogy félretegye azt az eljövendő éhínség miatt. És József Istent imádó ember, önuralommal, és szűz, mint ahogyan te is az vagy ma. És József hatalmas bölcsességgel rendelkezik, és megpróbált, és Isten szelleme van rajta, és az Úr kegyelme vele van.

8 ‘Jöjj hát gyermekem, és én átadlak neki feleségül, s te menyasszonya leszel neki, ő pedig vőlegényed lesz örökkön örökké."

9 És amikor Asenáth meghallotta atyjának e szavait, piros verejték öntötte el az arcát, és dühös lett, nagy haraggal, sértődötten atyjára tekintett, és ezt mondta: ‘Miért beszél az én uram és atyám ilyen szavakat, hogy átad engem, mint egy foglyot, egy idegenből jött embernek, aki menekült közöttünk, s akit rabszolgaként adtak el?

10 Nem ő-e a kánaáni pásztor fia, az, akit rajtakaptak, amikor az úrnőjével akart hálni, és ura ezért sötét börtönbe vetette; és Fáraó engedte szabadon a börtönéből, mert megfejtette álmait?

11 Nem, hanem a király elsőszülöttéhez megyek feleségül, mert ő lesz az egész Egyiptom földjének királya"

12 Pentefrész ennek hallatán annyira megszégyellte magát, hogy nem beszélt tovább Józsefről lányának, Asenáthnak, mert látta, hogy merészen beszélt, és kevélyen, és nagyon haragosan.

 

V. 1 Ekkor besietett egy fiatalember Pentefrész szolgái közül, és mondta: ‘Íme, József a kertünk kapuja előtt áll."

2 És Asenáth elszökött az apja és anyja mellől, amikor meghallotta e szavakat tőlük Józsefet illetően, és felszaladt az emeletre, ott szobájába ment, és megállt a nagy ablak előtt, az egyedüli ablaknál, amely kelet felé nézett, hogy lássa, amint József belép atyjának házába.

3 És Pentefrész és felesége, és az egész háznép kisietett József elé, hogy vele találkozzanak.

4 És kitárták a keletre néző kaput, ahol József bevonult a Fáraó második harciszekerén állva, amelybe négy ló volt befogva, fehérek, mint a hó, és arany zablákkal felszerelve, és az egész szekér színaranyból készült.

5 És József előkelő fehér tunikába volt öltözve, és a vállain keresztülvetett köpeny lila volt, lenből készült, aranyszálakkal beszőve, és fején arany korona volt, és a koronán tizenkét választott kő volt körben, és a tizenkét kő tetejéből tizenkét aranysugár állt ki. És bal kezében királyi pálca volt, jobb kezében pedig egyenesen kitartva egy olajágat tartott, amelyen bőven volt gyümölcs, és a gyümölcsei duzzadtak az olajtól.

6 És amikor József a kertbe érkezett, a kert kapuit bezárták, és minden férfi és minden nő, akik idegenek voltak, kívül maradtak a kerten,  mert a kapuk őrzői szorosra zárták a kapukat, és minden idegen ki lett zárva.

7 És Pentefrész és felesége, és az egész háznép, kivéve Asenáthot, leányukat, kimentek és mélyen meghajoltak arcukkal lefelé József előtt. És József leszállt a szekérről, és jobb kezével intve üdvözölte őket.

 

VI. 1 És Asenáth meglátta Józsefet a harciszekéren, és mélyen megrendült egész szívében, és lelke összeomlott, és térdei megbénultak, és egész testében remegni kezdett, és hatalmas félelem fogta el. És nagyot sóhajtva ezt mondta szívében:

2 Mit tehetek én, nyomorult, aki vagyok?
Nem én beszéltem akként, hogy jön József,
a pásztor fia Kánaán földjéről?
És íme, a nap jött el a mennyekből a szekerén,
és lépett  be házunkba a mai napon,
ragyogva, amint a fény betölti a földet.

3 De én ostoba és merész, megvetettem őt,
és gonosz szavakat szóltam felőle,
s nem tudtam azt, hogy József az Isten fia.

4 Mert kinek van birtokában ekkora szépség a föld férfiai között,
és mely anyaméh hozhat, szülhet meg ilyen világosságot?
Milyen nyomorult és ostoba lány vagyok,
mert gonosz szavakat szóltam ellene az atyámnak.

5 És hová mehetnék, hogy elrejtőzzem orcája elől
nehogy meglásson engem József, az Isten fia,
mert rettenetes dolgokat mondtam róla?

6 És hová menekülhetnék, hová bújhatnék előle,
hiszen minden titkos helyet lát ő,
és semmi nem rejthető el előtte
a benne lévő hatalmas fényesség miatt?

7 Légy hát kegyelmes hozzám Uram, József Istene,
mert gonosz szavakat szóltam ellene az én tudatlanságomban,
és hadd adjon engem atyám Józsefnek szolgálóleányként,
és én szolgaként fogom szolgálni őt mindörökkön örökké.

 

VII.  1 És József belépett Pentefrész házába, és leült a trónra. És megmosták a lábait, majd asztalt raktak eléje, különállót, mert József soha nem étkezett az egyiptomiakkal, mert az utálatosság volt számára.

2 És amikor József felnézett, látta Asenáthot az ablakból kihajolni. És József azt mondta Pentefrésznek és egész családjának: "Ki ez a nő, aki a felső emeleten az ablakban áll? Menjen ki a házból."

3 Mert Józsefet aggodalom fogta el, mondván: "Nem akarom, hogy ő is molesztáljon engem." Mert minden férjes asszony, és a nemesek és szatrapák minden leányai az egész Egyiptom földjén molesztálták őt, és vele akartak hálni, és az egyiptomiak feleségei és leányai mind rosszul lettek, amikor Józsefet meglátták az ő szépsége miatt.

4 De József megvetette őket, és a futárokat, akiket az asszonyok hozzá küldtek arannyal és ezüsttel és egyéb ajándékokkal, József visszaküldte kemény fenyegetésekkel és sértő szavakkal, mert József elhatározta: "Nem fogok elkövetni bűnt az én atyámnak, Izraelnek az Úr Istene előtt, sem az én atyám, Jákob előtt."

5 És József mindig maga előtt látta atyjának, Jákobnak az arcát, és emlékezett atyjának parancsolataira. Mert Jákob gyakran mondta Józsefnek, és többi fiának: "Gyermekeim, erősen őrizkedjetek attól, hogy idegen nővel lépjetek kapcsolatba, mert az ilyenekkel való kapcsolatból romlás jön és pusztulás."

6 Ez okból mondta József: "az a nő hagyja el a házat."

7 És Pentefrész azt mondta neki: "Uram, akit láttál a felső emeleten állni, nem idegen asszony ő, hanem a mi lányunk, szűz, aki gyűlöl minden férfit, és még nem is látta őt más férfi, csak egyedül te a mai napon. S ha kívánod, lejön, hogy tiszteletét kifejezze, mert lányunk olyan, mintha húgod lenne.

8 És ennek hallatán József nagyon megörült, mivel Pentefrész azt mondta: "Szűz ő, aki gyűlöl minden férfit." És József így gondolkodott magában: "Ha szűz, és gyűlöl minden férfit, akkor ez a lány bizonyára nem fog molesztálni engem." És József így szólt Pentefrészhez, és annak egész családjához: "Ha ő a ti leányotok, és szűz, akkor jöjjön le, mert húgom ő nekem, s mától húgomként fogom őt szeretni.

 

VIII. 1 És Asenáth anyja felment az emeleti szobába, s lehozta őt, és József elé állította. És Pentefrész így szólt lányához: "Üdvözöld bátyádat, mert ő is szűz, mint te vagy ma, és ő is gyűlöl minden idegen asszonyt, ahogyan te is gyűlölsz minden ismeretlen férfit."

2 És Asenáth így szólt Józsefhez: "Légy vidám, uram, akit megáldott a Magasságos Úr"

3 És József felelt Asenáthnak: "Áldjon meg téged Isten, aki minden élet adója."

4 És Pentefrész ezt mondta lányának, Asenáthnak: "Menj, és csókold meg bátyádat."

5 És Asenáth Józsefhez ment, hogy megcsókolja őt, de József kinyújtott kezét a mellkasára tette, a két melle közé, melyek már érettek voltak, mint az almák, és visszatartotta őt, mondván: "Nem helyénvaló az istenfélő embernek, aki szájával az élő Istent áldja, és az élet áldott kenyerét eszi, és a halhatatlanság áldott kelyhéből iszik, és aki a romolhatatlanság áldott keneteivel keni magát, az, hogy idegen nőt csókoljon, olyat, aki szájával az élettelen és süket bálványokat áldja, és azok megfojtott [állatainak] asztalának kenyerét eszi, és az alattomosság keverékeiből iszik, és a pusztulás keneteivel keni magát.

6 Mert az olyan ember, aki Istent imádja, az csak anyját és az attól született lánytestvérét csókolja meg, lánytestvérét, aki saját nemzetségében és családjában született meg, és feleségét, akivel ágyát megosztja, s akik mindannyian szájukkal áldják az Istent.

7 Hasonlóképpen, nem helyénvaló az istenfélő asszonynak sem az, hogy idegen férfit csókoljon, mert ez utálatosság az Úr Isten előtt.

8 És amikor Asenáth meghallotta Józsefnek e szavait, mélyen szíven ütötte és nagyon elszomorodott miattuk, és csak nézte Józsefet tágra nyitott, könnyes szemekkel. József pedig ezt látva erős könyörületet érzett iránta, és magának is mélyen szívébe hatolt mindez, mert József nagyon gyengéd és könyörületes volt, aki félte Istent.

9 és felemelte jobb kezét, s azt Asenáth fejére tette, s imádkozni kezdett érte:

10 Az én atyámnak, Izraelnek Ura és Istene,
Jákob Magasságosa és Hatalmasa,
aki mindennek életet adott,
és aki a sötétségből a világosságra vezeti őket,
és a hamisságból az igazságra,
és a halálból az életre,
Te, Uram, áldd meg ezt a szüzet,
és tedd őt újjá Szellemed által,
és formáld őt újjá láthatatlan kezeiddel,
és adjál neki életet a Te életedből,
és engedd meg neki, hogy egyen Tőled az élet kenyeréből,
és igyon áldásaid kelyhéből,
s vedd őt néped számai közé,
melyet elválasztottál, mielőtt bármi létrejött volna,
és engedd be őt a pihenődbe,
amit választottaidnak készítettél el,
és éljen a te örök valóságodban, mindörökkön örökké.

 

IX.  1 És Asenáth nagyon megörült József áldásának, és sietve felment a felső emeletre egyedül, és nagyon fáradtan az ágyára esett, mert kavargott benne az öröm és a bánat, és akkora félelem, hogy remegett és verejtékezett tőle, azok után a szavak után, amelyeket Józseftől hallott, és amelyeket a Magasságos Isten nevében szólt hozzá.

2 És sírni kezdett keserves sírással, és bűnbánat fogta el az istenekhez való kötődése miatt, akiket azelőtt imádott, és megvetéssel gondolt a bálványokra, és várta, hogy eljöjjön az este.

3 Miután József evett és ivott, szolgálóihoz szólt: "Fogjátok be a lovakat a szekér elé, mert tovább megyek az egész földet bejárni.

4 És Pentefrész ekként szólt Józsefhez: "Szálljon meg énnálam az uram a mai napra, és folytassa az utat a holnapi napon."

5 De József így felelt neki: "Nem, hanem még ma elindulok, mert a mai nap az, amelyen Isten elkezdte teremtését létrehozni, de visszatérek a nyolcadik napon hozzád, és akkor megszállok majd nálad."

 

X. 1 És József útjára indult, Pentefrész és egész családja pedig visszamentek birtokukra.

2 És Asenáth egyedül maradt a szüzekkel, és továbbra is nyugtalanság zaklatta, és sírt egész naplementéig. Nem evett kenyeret, sem vizet nem ivott. És eljött az éjszaka, s mindenki aludni tért a házban, csak ő maradt ébren, továbbra is szomorúan és sírva; és néha mellkasát ütötte kezeivel, és rettenetes félelem szállta meg, és erős remegés fogta el.

3 És Asenáth ágyából felkelve csendesen lement az alsó emeletre, és kiment a kerti kapuhoz, ahol a kaput felügyelő asszony aludt a gyermekeivel. És Asenáth az egyik ablakból letépte a függönyként lógó állatbőrt, és megtöltötte hamuval a tűzhelyről, és gyorsan felvitte a felső emeletre, ahol a padlóra öntötte. És szorosan bezárta az ajtót, elhúzta a vasreteszt, és nagyot sóhajtva keserűen sírni kezdett.

4 És az egyik szűz, aki fogadott testvére volt, és akit Asenáth jobban szeretett a többi szűznél, meghallotta a sóhajtozást és sietve felébresztette a másik hat szüzet. És mindannyian Asenáth ajtajához siettek, de az ajtót zárva találták.

5 És hallották, amint Asenáth sóhajtozik és sír, és így szóltak hozzá: "Mi történt és miért oly szomorú az úrnőnk, és mi bántja ilyen nagyon? Nyisson ajtót nekünk, hogy lássuk, miben segíthetünk."

6 De Asenáth nem nyitott ajtót, hanem csak kiszólt: "Nagyon heves fejfájásom van, és ágyamban pihenek, és nincs erőm arra, hogy felkeljek és ajtót nyissak nektek, mert tagjaim annyira gyengék.

7 Ti pedig menjetek vissza saját szobáitokba pihenni, és hagyjatok magamra."

8 És a szüzek elmentek tőle, ki-ki a maga szobájába. És Asenáth felkelt, és halkan kinyitva az ajtót második szobájába ment, ahol öltözékeinek szekrényei voltak, és kinyitotta ruhásládáját, majd kivett abból egy egyszerű fekete tunikát. És ez volt a gyászruhája, amelyet akkor viselt, amikor öccse fiatalon meghalt. És ebbe a ruhába öltözve siratta testvérét.

9 És magához vette fekete ruháját és visszavitte azt szobájába, és újra szorosan bezárta az ajtót, eltolva a reteszt.

10 És Asenáth sietve levette magáról az aranyszálakkal átszőtt királyi vászonruháját, és felöltötte fekete gyászruháját, és levéve arany övét, háncskötelet kötött derekára, és levette fejéről a fejéket és diadémet, és a karkötőket karjairól és lábairól, és mindezeket a padlóra dobta.

11 És fogta kedvenc ruháját, az arany övet és a fejdíszeket, a diadémet, és mindent kidobott az észak felé néző ablakon a szegények számára.

12 És Asenáth sietve összeszedte a szobájában lévő isteneket, a számtalan arany és ezüst bálványt, s mindegyiket darabokra törte, és Egyiptom minden bálványát kidobta az emeleti szobájának északra néző ablakán a koldusoknak és szegényeknek.

13 Majd Asenáth fogta a királyi eledeleket, az ételek színét, a halat és üszők húsát, mindent, amit a bálványoknak áldoztak, és az áldozati bort tartalmazó edényeket, és mindent kidobott az észak felé tekintő ablakon, a kóbor kutyák élé vetve. Mert Asenáth ezt gondolta magában: "az én kutyáim semmiképpen ne egyenek vacsorámból és a bálványok áldozataiból, hanem egyék ezeket meg a kóbor kutyák."

14 Ezután Asenáth fogta a hamuval teli állatbőröket, és a padlóra öntötte. És fogva egy darab zsákszövetet, azt dereka köré kötötte. És hajfonatait kiengedve, fejére hamut szórt.

15 És a hamut szerteszórva a szobában, két kezével gyakran melleit ütötte, és a hamuba borulva sírt nagyon keserves sírással egész éjjen át, sóhajtozva és kiáltozva napfelkeltéig.

16 És napkeltekor felkelt Asenáth, s látta, hogy könnyeitől sárossá vált a hamu egy része. És Asenáth arccal vissza esett a hamuba estig, amíg a nap lement.

17 És ezt tette Asenáth hét napon át, és nem evett kenyeret, sem vizet nem ivott ezen a hét napon, amíg megalázta magát.

 

XI. 1 És a nyolcadik napon, amikor hajnalodott és a madarak már énekeltek és a kutyák ugatták a járókelőket, akkor Asenáth kissé felemelte fejét a földről és hamuból, amelyben feküdt, mert nagyon fáradt volt, és képtelen volt tagjait megmozdítani a hétnapi éhezés után. És tenyereit a padlóra téve térdre emelkedett, és lassan próbálta magát tovább emelni, fejét még leszegve, és haja szerteállt a sok hamutól. És Asenáth összeütötte tenyereit, ujjait ujjaihoz, és fejét rázta, és kezeivel mellét ütötte, és fejét ölébe hajtva arcát könnyek borították el, és hatalmasat sóhajtott, és haját tépte és hamut szórt fejére. És Asenáth fáradt volt és kedveszegett, és minden ereje elszállt. És hátát a falnak támasztva ült a kelet felé néző ablak alatt.

2 És fejét az ölébe szegte, és ujjaival megragadta jobb térdét, és szája zárva volt, mert nem nyitotta ki a hét nap és hét éjjelen át tartó megalázkodásának ideje alatt.

3 És szívében ekképp beszélt, ajkainak megnyitása nélkül:
Mit tehetek én nyomorult, aki vagyok,
vagy kihez fordulhatnék,
kiben lesz nekem menedékhelyem,
vagy kihez szólhatnék,
én, a szűz és árva és elhagyatott és kitagadott és utált?

4 Mindenki meggyűlölt engem,
mindenek után még atyám és anyám is,
mert én is meggyűlöltem az isteneiket és összetörtem azokat,
és emberekkel tapostattam össze őket.

5 És ez okból az én atyám és anyám, és egész családom
meggyűlölt engem, és azt mondják: "Asenáth nem a lányunk többé,
mert összetörte isteneinket."

6 És minden ember meggyűlölt engem,
mert én magam is meggyűlöltem minden férfit,
és mindazokat, akik kezemet kérték házasságra.
És most pedig szégyenemre mindannyian gyűlölnek engem,
és kárörvendve nézik szenvedésemet.

7 És a hatalmas József  Ura és Istene, a Felséges
gyűlöli mindazokat, akik bálványokat imádnak,
mert féltékeny és rettenetes Isten Ő,
mindazok iránt, akik idegen istenekhez fordulnak.

8 Annak okáért gyűlölt engem is,
mert süket és néma bálványokat imádtam,
és azokat áldottam,

9 és ettem a nekik adott áldozatokból,
és szám tisztátalan lett az asztaluktól,
és nincs bátorságom ahhoz, hogy a Mennyek Úr Istenéhez szóljak,
a hatalmas József Magasságosához, a Hatalmashoz,
Mert szám tisztátalan a bálványok áldozataitól.

10 De hallottam, azt beszélik sokan,
hogy a héberek Istene az igaz Isten,
és az élő Isten, aki kegyelmes Isten,
és könyörületes, és hosszútűrő, és szánalmat érző, és gyengéd,
és nem rója fel az alázatosak bűneit,
fel sem fedi a meggyötört ember törvénytelen cselekedeteit, amikor az gyötrődik miattuk.

11 Ennek okáért bátorságot veszek és Hozzá fordulok,
és Hozzá menekülök,
és megvallom minden bűnömet Neki,
és kiöntöm esedezéseim Előtte.

12 Ki tudja, talán figyelembe veszi alázatosságom,
és kegyelmes lesz irántam.
Talán látni fogja az elhagyatottságom
És szánakozó lesz hozzám,

13 Vagy figyelembe veszi árvaságom
és oltalmába fogad engem,
mert atyja Ő az árváknak,
és az üldözöttek védelmezője,
és a gyötrelmekben szenvedők megsegítője.
Bátorságot veszek, és Hozzá fogok sírni.

15 És Asenáth felkelt a fal mellől, ahol ült, és a kelet felőli ablak felé fordulva térdeire ereszkedett, s kinyújtotta karjait a mennyek felé. És félt kinyitni a száját, és Isten nevét kimondani. És újra a fal mellé ült, és kezeivel mellkasát és fejét ütötte, és szívében kezdett beszélni, anélkül, hogy száját kinyitotta volna.

16 Milyen nyomorúságos nő vagyok én, árva és elhagyatott,
ajkaim fertőződtek a bálványoknak adott áldozatoktól
és az egyiptomiak isteneinek áldomásaitól.

17 És most, a könnyeim között, és a szerteszórt hamuban és az alázatom mocskában,
hogyan nyithatnám meg számat a Felséges felé,
és hogyan nevezhetném meg rettenetes szent nevén,
hogy az Úr meg ne haragudjon rám?

18 Mit is tehetnék most, én nyomorult?
De inkább bátorságot veszek és kinyitom a számat Hozzá
És nevét hívom.
És ha haragjában az Úr le is csap rám,
Ő maga meg is fog gyógyítani engem;
És ha megfenyít engem ostoraival,
Maga meg is fog könyörülni rajtam;
és ha dühös rám a bűneim miatt,
visszabékít engem Magához, és megbocsátja minden bűnömet.
Bátorságot veszek hát, és megnyitom ajkaim Hozzá.

19 És Asenáth újból felemelte magát a fal mellől, és térdeire egyenesedett és kitárta karjait kelet felé, és szemeit a mennyekre emelve kinyitotta ajkait Istenhez, és ezt mondta:

 

XII. 1 Korok Ura és Istene,
Aki megteremtettél mindent, és életet adtál,
Aki az élet lehelletét adtad minden teremtményednek,
Aki világosságra hoztad a láthatatlan dolgokat,

2 Aki létrehozta a meglévőket és mindazt, ami a nem láthatóból a látható létté vált,
Aki a mennyeket az ég boltozatára emelted, és a szelek hátára támasztottad,
Aki megalapítottad a földet a vizeken,
Aki hatalmas köveket helyeztél a vizek mélységeire, hogy a kövek nem merülnek el,
hanem mint a tölgyek levelei úsznak a víz felszínén,
és élő kövek azok, és hallják szavaidat, Uram,
és tartják parancsolataidat, amelyeket megparancsoltál nekik,
és soha el nem térnek rendeleteidtől, hanem akaratod végzik mindvégig.
Mert Te, Uram, kijelentetted és azok létrejöttek, mert szavad, Uram, élet a teremtményeidnek.

3 Hozzád menekülök, Uram, és Tehozzád kiáltok, Uram,
Hozzád öntöm ki kérelmeimet, Neked vallom meg bűneimet,
és Eléd tárom törvénytelen cselekedeteimet.

4 Ments meg, Uram,
mert sokat vétkeztem Előtted, törvénytelenségben és tiszteletlenségben éltem,
és gonosz szavakkal méltatlan beszédeket szóltam Előtted.

5 Számat megfertőzték a bálványoknak adott áldozatok
és Egyiptom isteneinek asztalai.
Vétkeztem, Uram,
sokat vétkeztem Előtted a tudatlanságomban,
amikor élettelen és néma bálványokat imádtam.
És méltatlan vagyok arra, hogy számat megnyissam feléd, Uram,
és én, Asenáth, Pentefrésznek, a papnak lánya, a szűz és a hercegnő,
aki büszke voltam és kevély,
és bővölködtem gazdagságaimban felettébb mindenki másnál,
most árva vagyok és magányos, akit mindenki elhagyott.

6 Hozzád menekülök, Uram,
és Te eléd hozom kérelmeimet, és Hozzád kiáltok.

7 Ments meg engem üldözőim elől, mielőtt elérnek engem.

8 Mert amint egy félő gyermek az atyjához menekül,
és atyja kinyújtott karjaival felkapja őt a földről,
és karjaival átölelve a mellére vonja,
és a gyermek az apja nyakára akaszkodik, 
és visszatér lélegzete a félelme után,
és megpihen atyja kebelén,
az apja azonban mosolyogja a gyermeki elme zavarát,
akképpen Te is, Uram, karjaid nyújtod felém, mint gyermekét szerető atya,
és felragadsz engem a földről.

9 Mert íme, a vad, öreg oroszlán üldöz engem,
mert ő az egyiptomi istenek atyja,
és az ő gyermekei azok az istenek, akikért a bálványimádók őrjöngenek.
És én meggyűlöltem őket,
mert ők az oroszlán gyermekei,
és mindegyiket elvetettem magamtól, és összetörtem azokat.

10 És az oroszlán, az atyjuk, dühösen üldöz engem

11 de Te, Uram, szabadíts meg kezei közül,
és óvjál meg szájától,
nehogy elragadjon engem, mint egy oroszlán,
és széttépjen és a tűz lángjaira vessen,
és a tűz a forgószélre dobjon,
és a forgószél a sötétségbe burkoljon
és a tengerek mélységeibe vessen,
és a hatalmas tengeri szörny, amely öröktől fogva van, elnyeljen engem,
és elpusztulok mindörökre.

12 Szabadíts meg, Uram,
mielőtt mindezek rám jönnek.
Szabadíts meg, Uram,
az elhagyottat és magányost,
mert apám és anyám kitagadott, s ezt mondták: "Asenáth nem a mi lányunk",
mert darabokra törtem és elpusztítottam isteneiket,
amelyeket meggyűlöltem.

13 És most árva lettem és elhagyott,
és nincs másban reményem, csak Benned, Uram,
s nincs hová futnom, csak könyörületedbe, Uram,
mert Te atyja vagy az árváknak,
és az üldözöttek oltalmazója.

14 Könyörülj hát rajtam, Uram,
és óvjál engem, a szüzet, akit elhagytak és árvává lett,
mert Te, Uram, kedves és jó és gyengéd atya vagy.

15 Mely atya olyan kedves, mint Te, Uram,
és ki lehet annyira gyors a könyörületben, mit Te, Uram,
és ki más olyan hosszútűrő a bűneink ellenére, mint Te, Uram?
Mert mindazok az ajándékok, amelyeket atyám, Pentefrész hagyott rám örökségként,
múlandóak és ingatagok,
de a Te örökséged ajándékai, Uram, romolhatatlanok és örökkévalók.

 

XIII. 1 Légy hát tekintettel megalázottságomra és könyörülj rajtam.
Lásd, hogy árva vagyok, és mutass szánalmat a szenvedő iránt.
Mert íme, mindent hátrahagytam és oltalmadba futottam, Uram,
Aki az egyedüli igaz barátja vagy az embernek.

2 Íme elfordultam minden földi jótól, s Hozzád menekültem, Uram,
így, zsákruhában és hamuban,
meztelenül és árván és elhagyottan.

3 Íme, levetettem királyi vászonruhám, a kékkel és arannyal szőttet,
és fekete gyászruhát vettem magamra.

4 Íme, leoldottam magamról az arany övet és elvetettem magamtól,
és kötelet és zsákot kötöttem magamra.

5 Íme, levetettem fejpántom és a diadémet fejemről,
és hamuval szórtam be.

6 íme, szobámnak színes és lila kövekkel kirakott padlója egykor illatszerekkel volt hintve
és tiszta vászonnal törölve,
most pedig könnyeim hintik azt,
és hamunak porától piszkos.

7 Íme, Uram, a könnyeimtől és a hamutól olyan sáros lett a szobám padlója,
mint a széles utcáé.

8 Íme, Uram, a királyi vacsorámat és ételeimet
az idegen kutyák elé vetettem.

9-10 És íme, hét napon és hét éjjelen át böjtöltem,
és nem ettem kenyeret, sem vizet nem ittam,
és szám kiszáradt mint egy dob,
és nyelvem, mint a szaru,
és ajkam, mint a cserépedény,
és arcom beesett,
és szemeim szégyenben égnek a könnyeim sokaságától,
és minden erőm elhagyott.

11 Íme, most mindazokat az isteneket, amelyeket egykor tudatlanságban imádtam,
felismertem, hogy azok mind élettelen és néma bálványok,
és kivetettem azokat, hogy az emberek lábbal tiporják,
és a tolvajok ragadják el azokat, amelyek aranyból és ezüstből készültek.

12 És Benned találtam menedéket, ó Uram és Istenem.
Ments hát engem meg tudatlanságom minden cselekedeteitől.

13 És bocsáss meg nekem, mert tudatlanságban vétkeztem ellened,
mert szűz vagyok, és akaratlanul estem hibába,
és így szóltam becsmérlő szavakat Józsefet, uramat illetően,
nem tudván nyomorultként, aki vagyok, hogy fiad ő,
hanem amint azt az emberek mondták felőle, hogy József a kánaáni pásztor fia.
És én nyomorult, hittem szavaiknak és vétekbe estem.
És megvetettem őt, és gonosz szavakkal szóltam felőle,
És nem tudtam azt, hogy fiad ő.

14 Mert ki képes az emberek fiai közül ilyen szépséget nemzeni,
és akkora bölcsességgel, méltósággal és hatalommal,
mint a gyönyörű Józsefé?

15 Uram, maradjon ő kegyeidben,
mert jobban szeretem őt, mint saját lelkemet.
Tartsd meg őt kegyelmed bölcsességében.
És Uram, adj engem hozzá, mint szolgálóleányt, szolgájaként.
És én megvetem ágyát, és megmosom lábait, és szolgálok előtte,
És szolgája leszek, és neki szolgálok mindörökkön örökké.

 

XIV. 1 És amikor Asenáth befejezte megvallását az Úrhoz, íme, kelet felől felkelt az égen a hajnali csillag. És amikor Asenáth meglátta, megörült és így szólt: "Az Úr Isten meghallgatta az imám, mert ez a csillag úgy kelt fel, mint egy hírnök, mint egy világosságot hozó szép napnak a hírnöke."

2 És Asenáth tovább figyelte, s íme, a hajnalcsillag közelében megnyílt a menny, és hatalmas, kimondhatatlan fény támadt.

3 És Asenáth amikor meglátta, arcára borult, a hamu közé. És egy férfi jelent meg előtte a mennyből, s megállt Asenáth feje fölött.

4 És megszólította, s ekként hívta: "Asenáth, Asenáth."

5 És Asenáth válaszolt: "Ki szólít engem, mert szobám ajtaja zárva van, és a torony igen magas, miként jöhetett bárki a szobámba?"

6 És a férfi másodjára is megszólította: "Asenáth, Asenáth."

7 És ő válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram, mondd meg, ki vagy?"

8 És a férfi válaszolt neki: "Én vagyok az Isten házának fejedelme, és a Felséges minden seregeinek kapitánya. Kelj fel, és én elmondom neked, amit mondani akarok."

9 És Asenáth felemelte fejét, s ránézett, és íme, az előtte álló férfi minden tekintetben Józsefre hasonlított, ruhája, koronája és királyi pálcája, csak annyiban különbözött, hogy arca olyan volt, mint a villám, szemei mint a nap sugarai, és fejének haja olyan, mint az égő fáklyának a lángnyelvei, és kezei és lábai ragyogtak, mint a tűzben izzó vas, és kezeiből és lábaiból szikrák tüzeltek ki.

10 És Asenáth ezt látva leborult lábai elé a földre. És Asenáthot rettenetes félelem fogta el és tagjai remegni kezdtek.

11 De a férfi ekként szólt hozzá: "Végy bátorságot, ne félj, hanem állj fel, és én elmondom, amit mondani akarok."

12 És Asenáth lábaira állt, a férfi pedig ezt mondta neki: "Menj gyorsan a második szobádba, és vesd le magadról a fekete gyászruhádat, és oldd le a zsákruhát a derekadról, és rázd ki hajadból a hamut, és mosd meg az arcod és kezeidet élő vízben, és ölts magadra egy új ünnepi vászonruhát, amely még nem volt használva, és köss magadra egy új páros övet, szüzességedért.

13 És gyere vissza hozzám, és én elmondom, amit mondanom kell."

14 És Asenáth a második szobájába sietett, ahol ékességeit tárolta, és kivett ládájából egy új vászonruhát, ünnepi ruhát, amelyet soha nem viselt, és levetette fekete gyászruháját, és leoldotta zsákruháját a derekáról, és felvette a még soha nem viselt ünnepi ruhát, és maga köré vette szüzességének páros öveit, és szorítóval körbetekerte melleit.

15 És kirázta hajából a hamut, és élő vízben megmosta kezeit és arcát. És magára vett még egy soha nem használt ünnepi vászon fátylat, amellyel betakarta fejét.

 

XV. 1 És visszatért az első szobájába, és megállt a férfi előtt. És a férfi így szólt hozzá: "Vedd le fejedről a fátylat, miért vetted azt fel? Egy erényes szűz vagy ma, és fejed olyan, mint fiatal férfié."

2 És Asenáth levette fátylát a fejéről. És a férfi újra szólt: "Bátorság, Asenáth, erényes szűz. Íme, hallottam megvallásod és imád minden szavát.

3 És íme, láttam alázatodat is, és sanyarúságodnak hét napját, amint éheztél. Íme, láttam, hogy sárossá vált a hamu könnyeidtől.

4 Bátorság, Asenáth, erényes szűz. Mert íme, neved be lett írva az élők könyvébe a mennyben; a könyv elején, mint a legelsőké, nevedet az én ujjaim írták fel, és soha ki nem lesz törölve onnan.

5 Íme, a mai naptól megújulsz és újjá leszel formálva, és élővé válsz, és enni fogod az élet áldott kenyerét, és iszol a halhatatlanság áldott kelyhéből, és a romolhatatlanság áldott kenetével kened fel magad.

6 Bátorság, Asenáth, erényes szűz. Íme, a mai napon neked adom Józsefet vőlegényként, és ő pedig vőlegényed lesz mindörökkön örökké.

7 És a te neved nem lesz többé Asenáth, hanem neved Menedék Városa lesz, mert sok nemzet általad talál majd menedéket az Úrban, a Felségesben, és szárnyaid alatt kap védelmet sok nép, akik bízni fognak az Úr Istenben, és falaid mögött találnak oltalomra azok, akik a megtérés nevében magukat a Felséges Istenhez csatolják. Mert a megtérés a mennyből való, egy kiváltképpen szép és jó leánya a Felségesnek. Mert ő állandóan esedezik a Felséges előtt értetek, és mindazokért, akik megtérnek az Felséges Isten nevében, mert Ő a megtérés Atyja. És ő [a megtérés] minden szűznek a megőrzője, és szeret titeket nagyon, és mindenkor a Felséges előtt jár miattatok, és helyet készített a mennyben mindazok számára, akik megtérnek. És ő megújítja mindazokat, akik megtérnek, és segíti őket mindörökkön örökké.

8 Mert a megtérés felettébb gyönyörű, mindig tiszta és vidám szűz, aki gyengéd és szelíd. És ezért a Felséges Atya szereti őt, és minden angyal ámulattal figyel rá. És én magam is nagyon szeretem őt, mert ő az én lánytestvérem. És mert ő szeret titeket, szüzeket, én is szeretlek benneteket.

9 És íme, most elmegyek Józsefhez, és mindent elmondok rólad őneki, amit el kell mondanom. És József el fog jönni hozzád ma, és látni fog, és megörül neked, és szeretni fog, és te menyasszonya leszel neki mindörökkön örökké.

10 Figyelj hát rám, Asenáth, erényes szűz, és öltsd magadra menyasszonyi ruhád, az ősidőkből való első ruhát, amely öröktől fogva félre lett téve a szobádban, és vedd magadra mennyegzői ékszereidet, és ékesítsd fel magad, mint egy jó menyasszony teszi, és menj, találkozz Józseffel. Mert íme, ő maga jön el hozzád ma, és amikor meglát, örülni fog neked.

11 És amikor a férfi befejezte ezeket a szavakat, Asenáthot nagy öröm fogta el mindezek hallatán, és leborult lábai elé, és meghajolt arccal a föld felé, és ezt mondta neki: "Áldott legyen az Úr, az Istened, a Felséges, aki elküldött, hogy megments engem a sötétségtől, és felhozz engem a mélység fenekéről, és áldott legyen a neved mindörökké.

12 Mi a neved Uram, mondd meg, hogy dicsőíthessem azt mindörökké." És a férfi ezt mondta neki: "Miért akarod tudni a nevem, Asenáth? Az én nevem a mennyekben van, a Felséges könyvébe írva az Isten ujja által, a könyv elején, minden más név előtt, mert én vagyok a Felséges házának a fejedelme. És minden név, ami a Felséges könyvébe van írva, az kimondhatatlan, és ember nem mondhatja ki vagy hallhatja meg ebben a világban, mert azok a nevek fölöttébb nagyok, és csodálatosak és hangzatosak."

13 És Asenáth ekképp szólt: "Ha kedves vagyok a színed előtt, Uram, és tudni fogom, hogy beteljesíted minden szavadat, melyeket felőlem mondtál, engedd, hogy szolgálólányod megszólaljon." És a férfi mondta neki: "beszélj". És Asenáth kinyújtva jobb kezét a férfi térdeire tette, majd megszólalt: "Könyörgöm, Uram, ülj le erre az ágyra, mert ez az ágy tiszta és nincs megrontva, egyetlen férfi vagy nő azon nem ült. És én asztalt terítek neked, és kenyeret hozok, hogy egyél, és hozok kamrámból jó óbort, melynek aromája a mennyekig száll, hogy igyál abból. És azután térjél utadra."

14 És a férfi így szólt: "Menj, hozd elő gyorsan."

 

XVI. 1 És Asenáth sietve asztalt terített neki, és elment a kenyérért. És a férfi pedig így szólt: "Hozzál nekem lépesmézet is."

2 És Asenáth aggódva megállt, mert nem volt kamrájában lépesméz.

3 És a férfi megkérdezte tőle: "Miért álltál meg?"

4 Asenáth pedig válaszolt: "Elküldök egy szolgálófiút a piacra, mert az örökségünk tárolói zárva vannak, és ő sietve hozni fog neked lépesmézet, hogy ehessél abból."

5 De a férfi ekképp szólt: "Menj be kamrádba, és találni fogsz lépesmézet a polcon fekve".

6 És Asenáth azt mondta: "Uram, lépesméz nincs a kamrámban".

7 De a férfi rászólt: "Menj, és találni fogsz".

8 És Asenáth, amikor bement kamrájába, megtalálta a polcon a lépesmézet. És a lép nagy volt, fehér, mint a hó, és csordultig volt mézzel. És az a méz olyan volt, mint a mennyek harmata, és illata, mint az élet lehellete.

9 És Asenáth elcsodálkozott ezen, és mondta magában: Ez a méz a férfi szájából jött volna? Hiszen illata olyan, mint az ő lehellete.

10 És Asenáth fogta a lépet és a férfi elé vitte, és az asztalra tette, amit megterített neki.

11 És a férfi megkérdezte tőle: "Miért mondtad azt nekem, hogy nincs lépesméz a kamrádban? És íme, egy csodálatos lépesmézet hoztál elém."

12 És Asenáth ijedten így szólt: "Uram, egyáltalán nem volt lépesméz a kamrámban, de te megszólaltál, és lett. Bizonyára a szádból jött, mert illata olyan, mint a te szádnak lehellete."

13 És a férfi elmosolyodott Asenáth értelmén, és magához hívta őt, és jobb karját felé nyújtva fejére tette azt, és megrázta fejét a jobb kezével.

14 És Asenáth megrettent a férfi kezétől, mert kezéből olyan szikrák szóródtak, mint a forrón fortyogó vas. És Asenáth szemeivel ámulva meredt a férfi jobb kezére, aki elmosolyodott ennek láttán, és ezt mondta: "Boldog vagy te Asenáth, mert a Felséges Isten megfejthetetlen titkai lettek kinyilvánítva neked, és boldogok mindazok, akik a megtérés hatalmas Istenéhez kötik magukat, mert enni fognak ebből a lépesmézből. Mert ez a lép az élet szellemével van tele. És a paradicsomi örömök méhei készítették ezt az élet rózsáinak harmatából, akik az Isten paradicsomában vannak. És Isten minden angyalai esznek ebből, és az Isten választottai, a Felségesnek a fiai, mert ez az élet lépe, s mindazok, akik ebből esznek, soha nem halnak meg."

15 És a férfi jobb kezét kinyújtva letört egy kis darabot a lépből és maga is evett abból, s ami megmaradt, azt kezével Asenáth szájába tette, s mondta neki: "Egyél". És Asenáth evett abból.

16 Ekkor a férfi ezt mondta: "Íme, ettél az élet kenyeréből, és ittál a halhatatlanság kelyhéből, és a romolhatatlanság kenetével lettél felkenve. Íme, a mai naptól tested virágozni fog, mint a Felséges földjéből növő élet virágai, és csontjaid megerősödnek, mint az Istennek az öröm paradicsomában lévő cédrusai, és fogyhatatlan erők ölelnek át, és fiatalságod nem lát öregkort, és szépséged nem múlik el sohasem. És olyan leszel, mint egy körülkerített anya-város mindazok számára, akik benned találnak menedéket, az Úr Istennek, a korok Királyának nevében." És a férfi kinyújtva jobb kezét, megérintette a lépesmézet ott, ahol letört belőle, és az újra egésszé lett, mintha le sem törtek volna abból.

17 És a férfi megint kinyújtotta jobb kezét, és mutatóujját a lép keleti szélére helyezte, majd végighúzta rajta ujját a nyugati széléig, és ujjának nyoma mintha véres csíkot hagyott volna. És másodjára is kinyújtotta kezét, ujját a lép északi szélére helyezve, és áthúzta azt a déli széléig, és ujjának nyoma mintha véres csíkot hagyott volna. És Asenáth balfelől állva nézte, amit a férfi csinál. A férfi pedig [a lépre nézve] ezt mondta: "Gyertek". Erre méhek jöttek elő a lép sejtjeiből, s a sejtek száma megszámlálhatatlan volt, tízezerszer tízezer, és ezerszer ezernyi.

18 És a méhek fehérek voltak, mint a hó, és szárnyaik lila és ibolyaszínűek, és mint a skarlát, és mint az arannyal átszőtt vászon kelme, és diadémek voltak fejeiken, és éles fullánkjaik voltak, és senkinek nem ártanak.

19 És körözték Asenáth-ot a méhek, lábától a fejéig. És más méhek is voltak, nagyok, mintha királynőjükként lettek volna választva, és a lép megtört részéről szálltak föl, s ezek Asenáth szája körül repkedtek, és száján és ajkain olyan lépet készítettek, mint amit a férfi elé tett.

20 És ezek a méhek ettek arról a lépről, amely Asenáth száján volt. És a férfi ezt mondta a méheknek: "Menjetek a helyetekre".

21 És a méhek mind felröppentek, s felszálltak a mennybe.

22 Azok a méhek, amelyek ártani akartak Asenáth-nak, a földre hullottak és elpusztultak. És a férfi kinyújtotta botját a halott méhek fölé, és ezt mondta: "Keljetek fel ti is, és menjetek a helyetekre".

23 És az elpusztult méhek életre keltek és kiszálltak az Asenáth házát övező kertbe, és a gyümölcsfákon találtak menedéket.

 

XVII. 1 És a férfi ezt mondta Asenáth-nak: "Láttad mindazt, ami történt?" És ő válaszolt: "igen, Uram, láttam mindent."

2 És a férfi így szólt: "Ekképpen lesz minden szavammal, amelyeket ma mondtam neked."

3 És a férfi megérintette a lépet, mire tűz ütött ki az asztalon és felégette a lépet; és az égő lép üdítő illattal töltötte be a szobát.

4 És Asenáth így szólt a férfihoz: "Hét szűz van velem, uram, akik velem együtt nőttek fel, és akik szolgálnak nekem; egy és ugyanazon az éjszakán születtek meg, mint amelyen én, és nagyon szeretem őket; hadd hívjam őket eléd, hogy megáldd őket is, mint ahogyan engem megáldottál.

5 És a férfi ezt mondta: "Hívd őket"; és Asenáth előhívta őket és a férfi megáldotta mindannyiukat, és így szólt: "A Felséges Isten áldjon titeket mindörökké."

6 És ezután a férfi ezt mondta Asenáth-nak: "Vidd el ezt az asztalt"; Asenáth pedig az asztalhoz fordult, és a férfi eltűnt a szeme elől, és csak egy tüzes szekérnek látszó dolgot látott, amint felemelkedik az égbe Kelet irányába.

7 És Asenáth így szólt: "Légy könyörületes ó Uram, a te szolgálólányodhoz, mert tudatlanságból szóltam gonoszat előtted."

 

XVIII. 1 És mialatt ez történt, íme egy fiatal legény jött, József egyik szolgája, aki így szólt: "József, Isten hatalmasa jön ma hozzád."

2 És Asenáth előhívta szolgálóját, és utasította: "Készíts el egy különleges vacsorát nekem, mert József, Isten hatalmas embere jön ma hozzánk."

3 És Asenáth a szobájába ment, kinyitotta ruhásszekrényét, és kivette onnan legszebb ruháját, ami ragyogott mint a villám, és felöltötte magára.

4 És csillogó királyi övet tett dereka köré - és ez az öv drágakövekkel volt kirakva.

5  És arany karkötőket vett karjaira, és aranyozott csizmát a lábaira, és drága nyakéket a nyaka köré; és egy arany koronát tett a fejére, és annak a koronának az elejét a legdrágább ékkövek díszítették.

6 És fejét fátyollal fedte be.

7 És szólt a szolgálólányának: "Hozz nekem tiszta vizet a forrásból. És Asenáth lehajolt a lavór [tengeri kagyló] fölé; és az arca ragyogott, mint a nap, és szemei, mint a felemelkedő hajnalcsillag.

 

XIX. 1 És előjött az egyik kis szolgáló, aki szólt Asenáthnak: "Íme, József a kertkapu előtt áll"; és Asenáth lesietett a hét szűz kíséretében, hogy üdvözölje őt.

2 És amikor József meglátta őt, így szólt hozzá: "Jöjj hozzám, érintetlen szűz, mert a mennyekből való jó hírem van számodra, s mindent elmagyarázok neked veled kapcsolatban."

3 És József kitárta karjait, és megölelte Asenáth-ot, és Asenáth megölelte Józsefet, és eképpen üdvözölték egymást, hosszú időn át, és szellemük új életet kapott.

 

XX. 1 És Asenáth megszólalt: "Jöjj uram, jöjj be a házamba"; és megfogta jobb kezét és bevezette a házába.

2 És József leült [Asenáth] apjának, Pentefrésznek székébe, és vizet hozott elő, hogy megmossa lábait; és József így szólt: "Hívd be a szűzek egyikét, hogy az mossa meg a lábamat."

3 És Asenáth így szólt: "Nem uram, mert kezeim a te kezeid, és lábaid az én lábaim, és senki más nem fogja lábaidat megmosni"; és ekként is tett, és megmosta lábait.

4 És József megfogta jobb kezét és megcsókolta, Asenáth pedig megcsókolta József homlokát.

5 És Asenáth szülei visszatértek vidéki birtokukról, és meglátták, amint Asenáth együtt ül Józseffel és mennyegzői ruhát visel; és megörültek, és dicsőítették Istent, és ettek és ittak.

6 És Pentefrész így szólt Józsefhez: "Holnap meghívom Egyiptom urait és a szatrápokat, és megünnepeljük a mennyegzőt, és feleségül veszed Asenáthot.

7 És József így szólt: "Előtte be kell mutatnom Asenáthot a Fáraónak, mert atyám ő, és ő maga adja Asenáthot hozzám feleségül.

8 És József Pentefrésszel maradt aznap; és nem hált együtt Asenáth-tal, hanem azt mondta: "Nem helyénvaló dolog az Istent imádó embernek az, hogy a házasság előtt közösüljön a feleségével."

 

XXI. 1 És József kora reggel felkelt és elment Fáraóhoz, és beszélt neki Asenáthról.

2 És Fáraó küldöttek által maga elé hívta Pentefrészt és Asenáthot.

3 És Fáraó megrendült szépségétől és ezt mondta: "Az Úr megáld benneteket, aki József Istene és téged választott az ő menyasszonyaként, mert ő az Isten elsőszülött fia, és téged ezután a Felséges lányaként neveznek, és József lesz a te vőlegényed mindörökké."

4 És Fáraó arany koronákat vett elő és fejeikre helyezte azokat, mondván:

5 "A Felséges Isten áldani fog titeket és bőséget biztosít családotoknak mindörökké." 

6 És Fáraó egymással szembe állította őket, és megcsókolták egymást. És Fáraó megünnepelte az esküvőt, nagy vigadalmat tartott, és hét napon át tartó örömünnepet rendezett; és meghívta Egyiptom földjének minden főemberét.

7 És rendeletet adott ki, ezzel az utasítással: "Bárki aki valami munkát végez József és Asenáth mennyegzőjének hét napja alatt, az halállal lakoljon."

8 És amikor a mennyegző véget ért és a mulatozás megszűnt, József együtthált Asenáth-tal, és Asenáth fiakat szült József házában, Manassét és testvérét Efraimot.

 

XXII. 1 És ezek után véget ért a bőség hét éve, és megkezdődött a hét ínséges esztendő.  

2 És amikor Jákob hírét hallotta fiának Józsefnek, az egész családjával Egyiptomba költözött, a második hónap huszonegyedik napján, és megtelepedtek Góshen földjén.

3 És Asenáth azt mondta Józsefnek: "Elmegyek atyádhoz, mert a te atyád, Izrael az én atyám is." Erre József így válaszolt: "Menjünk hát együtt."

4 És megérkezett József és Asenáth Góshen földjére, és József testvérei a földre hajolva üdvözölték őket.

5 És Jákob elé álltak, aki megáldotta és megcsókolta őket; és Asenáth csüngött atyja, Jákob nyakán, és megcsókolta őt.

6 És ezután enni és inni kezdtek.

7 Ezután József és Asenáth visszatértek otthonukba, és Simeon és Levi biztosított védelmi kíséretet nekik: Levi Asenáth jobboldalán, Simeon pedig a baloldalán.

8 És Asenáth megfogta Lévi kezét, mert szerette őt, mint olyan embert, aki próféta és Isten imádója, és mint aki féli az Urat. És (Lévi) belelátott a mennybeli írásokba, és azokat felolvasta és elmagyarázta Asenáthnak maguk között; és Levi látta az ő pihenőhelyét a legfelsőbb mennyben.

 

XXIII. 1 És amint József és Asenáth elhaladt, a Fáraó legidősebb fia meglátta őket a vár faláról.  

2 És amikor meglátta Asenáthot, megrendítette őt annak szépsége, mert Asenáth nagyon szép volt; és a Fáraó fia követeket küldött, és maga elé hívta Simeont és Levit, és azok eljöttek és elé álltak.

3 És a Fáraó fia így szólt hozzájuk: "Azt hallottam, hogy ti jobb harcosok vagytok mindenki másnál a világon, és saját jobbkezetekkel pusztítottátok el Sékemet, és a ti két kardotokkal vágtatok darabokra harmincezer harcos férfit.

4 Ime, szükségem van a segítségetekre: lépjünk azonnali szövetségbe, és én bőségesen megfizetlek benneteket arannyal és ezüsttel, szolgákkal és szolgálólányokkal, házakkal és birtokokkal. Csak szövetkezzetek velem, és mutassatok jóságot irántam; mert nagy igazságtalanság ért engem a ti testvéretek, József részéről, mert ő vette feleségül Asenáth-ot, holott őt eredetileg nekem jegyezték el.

5 És tartsatok most velem, mert fegyvert fogok József Ellen, és megölöm őt a kardommal, és én veszem el Asenáthot; és ti testvéreim és barátaim lesztek mindörökké,

6 de ha nem hallgattok rám, titeket is kardommal öllek meg" (és megmutatta nekik kivont kardját).

7 Ám Simeon, aki rettenthetetlen, de indulatos ember volt, kirántotta kardját hüvelyéből, hogy rátámadjon Fáraó fiára, mintha  le akarná őt vágni.

8 És Levi előre felismerte Simeon szándékát, mert Levi próféta volt, aki előre látott mindent, ami meg fog történni; és Levi keményen rátaposott Simeon jobb lábára, hogy jelezze neki, uralkodjon a haragja fölött.

9 És Lévi így szólt hozzá: "Miért keltél oly nagy haragra iránta? Mert mi olyan ember gyermekei vagyunk, aki Istent imádja, és az Istent imádó emberhez nem méltó dolog az, ha felebarátjának gonosszal fizet meg a gonoszért."

10 És Lévi szólt felebarátjához, Fáraó fiához, tisztelettel és kedélyesen: "Uram, miért mondod ezeket nekünk? Mi olyan emberek vagyunk, akik Istent imádják, és a mi atyánk a Felségest szolgálja, és a mi testvérünket, Józsefet szereti Isten; hogyan is cselekedhetnénk meg egy ilyen Isten előtt nagyon gonosz dolgot?

11 Hallgass ránk, és soha meg ne ismételd azt, amit Józsefről, a testvérünkről állítottál.

12 Ám ha akaratosan kitartasz e gonosz terv mellett, lásd, kardunk ki van vonva ellened."

13 És kivonták kardjaikat és folytatták: "Látod-e ezeket a kardokat? Ezekkel álltunk bosszút az Izrael fiait érő sérelmekért, amelyeket Sékem férfiai követtek el Dinával, a mi húgunkkal, akit Sékem, Hámor fia meggyalázott."

14 És Fáraó fia látta a kivont kardokat, és megrettent, és remegve a földre esett, arcára borulva a lábaik előtt.

15 És Lévi kinyújtotta kezeit és felemelte őt, majd így szólt: "Ne félj tőlünk, csak vigyázz, miként beszélsz Józsefről, a mi testvérünkről."

16 És ezzel otthagyták őt, remegő félelmében. 

 

XXIV. 1 De Fáraó fia nem talált nyugalmat, tovább gyötrődött Asenáth miatt, és rettenetesen szomorú volt miatta. 

2 És az ő szolgálói a fülébe súgták: "Íme, Bilha és Zilpah fiai, akik Jákob feleségeinek, Leának és Rákhelnek voltak szolgálólányai, gyűlölik Józsefet és Asenáthot, és irigyek rájuk, ők megteszik mindazt, amit kívánsz."

3 És Fáraó fia futárokat küldött, és maga elé hívta őket, és azok eljöttek hozzá az éjszaka folyamán; és Fáraó fia így szólt hozzájuk: "Úgy hallottam, hogy ti nagyon jó harcosok vagytok."

4 És Gád és Dán, a két testvér ezt mondta Fáraó fiának: "Mondja meg az urunk, hogy mit kíván szolgáitól, és mi megtesszük azt."

5 És Fáraó fiát öröm töltötte el, és szólt szolgáinak: "Hagyjatok bennünket magunkra, mert beszélnem kell ezekkel az emberekkel egy magánüggyel kapcsolatban."

6 És az összes szolgáló kiment onnan, Fáraó fia pedig hamis beszéddel szólt hozzájuk: "Választást ajánlok nektek, a gazdagságot,vagy halált; így válasszátok a gazdagságot, és  ne a halált.

7 Tudom, jó harcosok vagytok, és nem úgy haltok meg, ahogyan az asszonyok; hanem férfiként viselkedtek, akik bosszút állnak ellenségeiken.

8 [és folytatta] Meghallottam, hogy testvéretek, József ezt mondta atyámnak, Fáraónak: 'Dán és Gád szolgalányok fiai, és nem az én testvéreim ők.

9 És csak azt várom, hogy atyám meghaljon, és én nyomban ellenük és minden utódaik ellen fordulok, így nem fognak osztozkodni a mi örökségünkben, mert szolgalányok fiai ők, és ők adtak el engem az izmaelitáknak.

10 Atyám halála után bosszút állok mindazért a gonoszért, amit velem tettek.'

11 És atyám, Fáraó megdicsérte Józsefet, mondva neki: 'Helyesen beszéltél, fiam; végy hát magad mellé katonáimból és indulj ellenük, ahogy ők ellened fordultak, és én segíteni foglak.'"

12 És amikor meghallották mindazt, amit Fáraó fia mondott nekik, felháborodtak és szorongás fogta el őket, és így válaszoltak: "Hozzád fordulunk, uram, segíts meg bennünket; és bármire utasítasz bennünket, megtesszük azt."

13 És Fáraó fia ekként szólt hozzájuk: "Ma éjjel megölöm atyámat, mert atyám, Fáraó olyan Józsefnek, mintha atyja lenne; ti pedig megölitek Józsefet, és én veszem feleségül Ashenátot."

14 És Dán és Gád így válaszoltak: "Megtesszük mindazt, amit mondtál nekünk. Hallottuk, amint József ezt mondta Ashenáthnak: 'Holnap menj el a vidéki birtokunkra, mert itt a szüret ideje; és mellé rendelt hatszáz katonát, valamint ötven kísérőt."

15 És amikor Fáraó fia meghallotta ezt, négyük mellé rendelt fejenként ötszáz katonát, s azok vezéreivé tette őket.

16 És Dán és Gád ezt mondta neki: "Az éjszaka folyamán megyünk ellenük, lest vetünk nekik a pataknál, és elrejtőzünk a parti fák között.

17 Te pedig végy magad mellé ötven lovas íjászt, és menj mielőttünk egy bizonyos távolságra; és amikor hozzánk érnek, a kezünkbe esnek, és levágunk minden embert, akik vele vannak.

18 És Asenáth elmenekül majd a szekerén, és a kezedbe fog futni, és te majd tetszésed szerint bánsz vele.

19 Ezek után pedig megöljük Józsefet, amikor Asenáth miatt bánkódik; és fiait saját szeme előtt öljük meg."

20 És Fáraó fiát végtelen öröm fogta el ennek hallatán, és melléjük adta a kétezer katonát.

21 És amikor a patakhoz érkeztek, megbújtak a partmenti erdőben, és ötszáz katonát fentebbre küldtek, hogy álljanak készenlétbe; és közöttük feküdt az úttest.

 

XXV. 1 És Fáraó fia apja szobájába indult, hogy megölje őt, de az apja testőrei nem engedték bemenni hozzá.

2 És Fáraó fia így szólt hozzájuk: "Látnom kell atyámat, mert elutazom, hogy leszüreteljük a szőlőt az újonnan telepített tövekről.

3 És a testőrök így válaszoltak: "Atyád fájdalomtól szenved, az egész éjszakát virrasztva töltötte, de most végre elaludt, és meghagyta nekünk; 'Ne engedjetek be hozzám senkit, még a legidősebb fiamat sem.'"

4 És haraggal távozott; és magához vett ötven lovas íjászt, és előre haladt, ahogy Dán és Gád meghagyta neki.

5 És Naftali és Áser [ők Dánnal és Gáddal tartottak] így szóltak Dánhoz és Gádhoz: "Miért áskálódunk atyánk, Izrael és testvérünk, József ellen? Mert Isten gondjukat viseli, mintha szemének fénye volnának.

6 Avagy nem eladtátok-e Józsefet rabszolgának, és a mai napig az egész föld királya ő,  és nem ő volt-e a mi megmentőnk, aki ellátott bennünket gabonával?

7 És most ha újból gonoszat forraltok ellene, Izrael Istenét hívja segítségül, és Ő tüzet bocsát rátok az égből, ami megemészt benneteket, és Isten angyalai fognak harcba szállni ellenetek."

8 De Dán és Gád, az idősebb fivérek haragra gerjedtek és ezt mondták: "Úgy haljunk-e meg, mint az asszonyok? Távol legyen! És elindultak, hogy véghezvigyék József és Asenáth elleni tervüket.

 

XXVI. 1 És Asenáth korán reggel kelt, és szólt Józsefnek: "Elmegyek a vidéki birtokunkra; de aggódom, mert te nem tartasz velem."

2 És József ezt mondta neki: "Légy erős és ne félj, hanem menj el, mert az Úr veled tart, és megment minden gonosztól, mint szemének fényét.

3 Én pedig elmegyek és elosztom a gabonát, és gabonát adok a város lakosainak, hogy senki ne pusztuljon el éhínség miatt Egyiptom földjén.

4 És Asenáth útjára indult, József pedig [elindult] a gabonát elosztani.

5 És Asenáth a patakhoz ért a vele lévő hatszáz emberrel; és hirtelen előrohantak a lesből Fáraó fiának katonái, és harcolni kezdtek Asenáth katonáival, és karddal vágták le mindannyiukat, és megölték Asenáth összes kísérőjét.

6 És Asenáth elmenekült szekerén.

7 És Lévi, Léa fia megtudta mindezt (mert próféta volt ő), és elmondta testvéreinek, hogy Asenáth veszélyben van. És mindegyikük kardot kötött az oldalára, és pajzsokat kötöttek kezeikre, és lándzsákat ragadtak jobb kezükbe, és amilyen gyorsan tudtak, Asenáth után mentek.

8 És ahogy Asenáth menekült, belefutott Fáraó fiába, és a vele lévő ötven emberbe; és amikor Asenáth meglátta őt, félelem és remegés fogta el. 

 

XXVII. 1 És Benjámin vele ült a szekéren.

2 És Benjámin robosztus legény volt, mindössze tizennyolc esztendős, kimondhatatlanul szép, és erős, mint egy oroszlánkölyök, és félte Istent.

3 És Benjámin leugrott a szekérről, és felragadott egy követ a patakból és teljes erejéből a Fáraó fiához vágta azt, és eltalálta a bal halántékán, súlyosan megsebesítve őt, és félholtan zuhant le a lováról.

4 És Benjámin felmászott egy sziklakőre, és így kiáltott Asenáth szekerének vezetőjéhez: "Szedj nekem köveket a patakból"; és az előhozott neki ötven darab követ.

5 És Benjámin hajigálni kezdte a köveket,  és megölte azokkal a Fáraó fiának ötven emberét; és a kövek mélyen a halántékukba hatoltak.

6 Ekkor Léa fiai, Rúben, Simeon, Lévi és Juda, Isszakár és Zebulon rávetette magát a lesből támadó harcosokra, és hirtelen értek oda, és levágták a kétezer férfit, és hatan ölték meg mindannyiukat.

7 És testvéreik, Bilha és Zilfa fiai elmenekültek, és ezt mondták: "Meggátoltak bennünket a testvéreink; és Fáraó fia is halott, akit Benjámin ölt meg, és mindenki, aki vele volt,  elpusztult a kezétől; menjünk hát, és öljük meg Asenáthot (és Benjámint), és meneküljünk az erdőbe."

8 És előjöttek kivont kardokkal, vérben fürödve, és amikor Asenáth meglátta őket,  így szólt:  "Ó Uram Istenem, aki megmentett a haláltól és ezt mondta nekem: 'A te lelked örökké élni fog", ments meg engem ezektől az emberektől!" És az Úr Isten meghallotta a hangját, és azon nyomban kiesett kezükből a kard és porrá vált a földön.

 

XXVIII. 1 És Bilha és Zilfa fiai látták a csodát, ami történt, és megrettentek és ezt mondták: "Az Úr Asenáthtal van és ellenünk harcol."

2 És arccal a földre estek, és tiszteletet adtak Asenáthnak, mondván: "Könyörülj rajtunk, szolgáidon, mert úrnő vagy te és királynő, és nagy gonoszságot követtünk el ellened és testvérünk, József ellen.

3 És Isten most megfizetett nekünk; kérünk hát, légy könyörülettel irántunk, és ments meg bennünket testvéreink kezétől, mert bosszút állnak a borzalomért, amit ellened tettünk, és kardjaikat ellenünk fordítják."

4 És Asenáth így válaszolt: "Ne féljetek, testvéreitek istenfélő emberek, és senkinek nem fizetnek vissza gonosszal a gonoszért.

5 De menjetek az erdőbe, amíg szót emelek érdeketekben és megenyhítem haragjukat; mert amit tenni kívántatok ellenük, az nem kicsiny dolog.

6 De legyetek bátrak és ne féljetek, mert az Úr igazságot tesz közöttünk."

7 És Dán és Gád az erdőbe menekültek.

8 És íme, megérkeztek Léa fiai, futva mint a szarvasok, hogy üldözőbe vegyék őket. És Asenáth leszállt a szekeréről , és könnyekkel üdvözölte őket.

9 És tisztelettel meghajoltak előtte a földig, és hangosan sírtak, és testvéreik, a szolgálólányok fiai felől kérdezték őt.

10 És Asenáth így kérte őket: "Kíméljétek meg testvéreiteket és ne ártsatok nekik, mert az Úr megóvott engem,  és kardjaikat porrá tette kezeikben, és úgy olvadtak el, mint viasz a tűzben.

11 Legyen az elég nekünk, ha az Úr harcol értünk, így kíméljétek meg testvéreiteket."

12 És Simeon így szólt Asenáth-hoz: "Miért védi meg úrnőnk az ő ellenségeit?

13 Ne tegye! Kardjainkkal vágjuk le őket, mert gonoszságot terveztek atyánk, Izrael ellen, és testvérünk, József ellen, immáron második alkalommal, és te ellened is a mai napon."

14 És Asenáth ezt mondta neki: "Nem, testvér, nem szabad a felebarátod gonoszságát gonosszal visszafizetni, mert az Úr bosszulja meg ezt a gaztettet."

15 És Simeon meghajolt Asenáth előtt, és Lévi hozzásietett és megcsókolta a job kezét, és megáldotta őt.

16 És így mentette meg Asenáth őket a testvéreik haragjától, és így nem ölték  meg őket.

 

XXIX. 1 És Fáraó fia felemelkedett a földről, felült és kiköpte szájából a vért, mert a vér a halántékáról a szájába folyt.

2 És Benjámin odament hozzá, elvette tőle a kardját és kihúzta azt a hüvelyéből [mert Benjáminnál nem volt kard].

3 És  amikor épp levágta volna Fáraó fiát, Lévi odarohant hozzá és megfogta kezét, és ezt mondta: "Ne tedd ezt testvérem, hiszen mi Istent imádó emberek vagyunk, és nem helyénvaló az Istent imádó embernek a gonoszt gonosszal megfizetni, vagy eltiporni az olyan embert, aki már a földre esett,  vagy halálba vinni az ellenfelét.

4 De gyere, és kössük be a sebét; és ha él, barátunk lehet, és apja a Fáraó atyánkká lesz."

5 És Levi felsegítette Fáraó fiat, és lemosta a vért az arcáról, és bekötözte a sebét; majd lovára ültette és apjához vitte őt.

6 És Levi elmondott mindent, ahogyan történt.

7  És Fáraó felállt a trónjáról, és meghajolt Lévi előtt a földön.

8 És a harmadik napon meghalt Fáraó fia a Benjámin köve által elszenvedett sebtől.

9 És Fáraó gyászolta legidősebb fiát és bánat gyötörte miatta.

10 És meghalt Fáraó életének százkilencedik évében; és koronáját Józsefre hagyta.

11 És József Egyiptom királya volt negyvennyolc éven át.

12 És ezután József Fáraó unokájának adta a koronát; József pedig mintha Atyja lett volna neki Egyiptomban.