CoG

 

JÁSÁR KÖNYVE (magyarul)

(részlet)

A J.H. PARRY & COMPANY ÁLTAL 1887-BEN KIADOTT ANGOL NYELVŰ VERZIÓ MAGYAR FORDÍTÁSA (Jáser Jásár, Jasher könyve magyarul)


 

1 1. És szólt Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és megteremtette az Isten az embert a saját képére.
2. És Isten az embert a földből formálta, és az élet leheletét fújta az orrába, és az ember beszéddel felruházott élő lélekké lett.
3. És mondta az Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; Teremtek hozzá illő segítőtársat.
4. És az Isten mély álomba szenderítette Ádámot, és elaludt, és kivett egyet bordáiból, húst épített rá, megformálta és odavitte Ádámhoz, és amikor Ádám felébredt álmából, íme, egy nő állt előtte.
5. És ezt mondta: Ez csont a csontjaimból, és asszonynak fogyják hívni, mert az emberből vétetett; és Ádám Évának nevezte el, mert minden élőnek anyja volt.
6. És Isten megáldotta őket, és nevezte nevüket Ádámnak és Évának azon a napon, amikor megteremtette őket, és JHVH Isten mondta: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet!
7. És JHVH Isten vette Ádámot és a feleségét, és az Éden kertjébe helyezte őket, hogy gondozzák és őrizzék azt; és megparancsolta és mondta nekik: A kert minden fájáról ehettek, de a jó és gonosz tudásának fájáról nem fogtok enni, mert amely napon esztek arról bizonnyal meg fogtok halni.
8. És amikor az Isten megáldotta őket és parancsot adott nekik, elment tőlük, és Ádám és a felesége a kertben lakott megtartva a parancsokat, amelyeket JHVH parancsolt nekik.
9. És a kígyó, amit Isten velük együtt teremtett a földön, odajött hozzájuk, hogy rávegye őket, hogy megszegjék Isten parancsát, amelyet parancsolt nekik.
10. És a kígyó elcsábította és meggyőzte az asszonyt, hogy egyen a tudás fájáról, és az asszony hallgatott a kígyó hangjára, és megszegte az Isten szavát, és vett a jó és gonosz tudásának fájáról, és evett, és vett abból és adott a férjének is, és evett.
11. Ádám és felesége megszegte az Isten parancsát, amit parancsolt nekik, és Isten tudta ezt, és haragja felgerjedt ellenük, és megátkozta őket.
12. És JHVH Isten azon a napon kiűzte őket az Éden kertjéből, művelni a földet, amelyből vétettek, és elmentek és laktak az Éden kertjének keleti részén; és Ádám megismerte feleségét, Évát, aki szült két fiút és három lányt.
13. És az asszony az elsőszülöttnek a Kain nevet adta, mondva: Kaptam egy férfit JHVH-tól, és a másikat Ábelnek nevezte el, mert azt mondta: Hiábavalóságban jöttünk a földre, hiábavalóságban kell elhagynunk is azt.
14. És a fiúk felnőttek, és az apjuk adott nekik birtokot a földön; Kain földművelő volt, Ábel pedig juhok pásztora.
15. És lett évek múltával, hogy közelítő felajánlást hoztak JHVH-nak, Kain a föld gyümölcséből hozott, Ábel pedig juhainak elsőszülöttjeiből, azok kövérjéből, és az Isten Ábelhez és az ajándékához fordult, és tűz jött le JHVH-tól az égből, és felemésztette azt.
16. És Kainhoz és ajándékához nem fordult JHVH, és nem hajlott felé, mert a silányabb gyümölcsöket hozta a földről JHVH elé, és Kain emiatt féltékeny volt fitestvére, Ábel ellen, ezért ürügyet keresett, hogy megölje őt.
17. És bizonyos idő után, Kain és fitestvére, Ábel kimentek egy nap a földre munkájukat végezni; és mindketten a szántóföldön voltak, Kain művelte és szántotta a földjét, Ábel pedig etette nyáját; és a nyáj átment a földnek azon a részén, amin Kain szántotta a talajt, ami Kaint rettentően megbántotta.
18. És Kain haraggal közeledett Ábel testvére felé, és mondta neki: Mi közünk egymáshoz, hogy te idejössz lakni, és a földemre hozod legeltetni nyájadat?
19. És Ábel válaszolt testvérének, Kainnak, és mondta neki: Mi közünk egymáshoz, hogy te megeszed a nyáj húsát, és magadra öltöd azok gyapjúját?
20. És ezért most vedd le a birkám gyapjúját, amit magadra öltöttél, és fizess meg nekem azok gyümölcséért és a húsért, amit megettél, és amikor ezt majd megteszed, én elhagyom a földedet, ahogy mondtad.
21. És Kain mondta testvérének, Ábelnek: Bizony, ha megöllek ezen a napon, ki kéri számon véred tőlem?
22. És Ábel válaszolt Kainnak, mondva: Bizony Isten, aki teremtett bennünket a földön, megtorolja majd ügyemet, és számonkéri majd véremet tőled, amennyiben levágsz, mert JHVH a bíró és a döntéshozó, és Ő az, aki számonkéri az embert gonoszságáért, és a bűnös embert gonoszsága szerint, amit tett a földön.
23. És most, ha meg kell, hogy ölj itt, Isten bizonyára ismeri a titkos nézeteid, így el fog ítélni azért a gonoszságért, amit ezen a napon kijelentettél, hogy megteszel velem.
24. És mikor Kain meghallotta testvérének, Ábelnek kimondott szavait: Kain haragja fellobbant testvére, Ábel ellen, mert kimondta ezt a dolgot.
25. És Kain sietve felkelt, magához vett egy szántáshoz használt eszköz vas részét, amivel hirtelen agyonütötte testvérét és megölte öt, és Kain kiloccsantotta a testvére, Ábel vérét a földre, és Ábel vére a nyáj előtt folyt a földön.
26. És Kainnak ezután bűntudata volt, hogy megölte testvérét, és elszomorodott, és sírt fölötte, és ez nagyon bosszantotta.
27. És Kain felkelt és ásott a mezőn egy gödröt, amibe beletette testvére testét, és beborította porral.
28. És JHVH tudta, mit tett Kain a testvérével, és JHVH megjelent Kainnak, és mondta neki: Hol van Ábel, a testvéred, aki veled volt?
29. És Kain alakoskodott, és mondta: Nem tudom, talán testvérem őre vagyok? És JHVH mondotta neki: Mit tettél? A testvéred vérének hangja kiáltott hozzám a földről, ahol te levágtad őt.
30. Mert megölted a testvéredet és eltitkoltad előttem, és azt képzelted szívedben, hogy nem láttalak, sem nem ismertem minden tetteidet.
31. De ezt tetted, és megölted a testvéredet a semmiért, azért, mert az igazat szólotta neked, és ezért most átkozott légy a földtől, ami megnyitotta száját, hogy befogadja kezedből a testvéred vérét, és amibe eltemetted őt.
32. És lesz, amikor műveled azt, nem adja többet az ő erejét, mint kezdetben, mert tüskék és bogáncsok fognak teremni a földön, és költözni és vándorolni fogsz a földön a halálod napjáig.
33. És abban az időben Kain kiment JHVH jelenlétéből, arról a helyről, ahol volt, és minden hozzátartozójával együtt ment és vándorolt a földön az Édentől keleti felé.
34. És azokban a napokban ismerte Kain feleségét, aki megfogant és fiat szült, akit Énoknak neveztek el, mondva: JHVH abban az időben kezdett el békét és nyugalmat adni neki a földön.
35. És abban az időben Kain elkezdett felépíteni egy várost: és felépítette a várost, és a várost fia neve után Énoknak nevezte el; mert JHVH ezekre az időkre békét adott neki a földön, és nem költözött és vándorolt már, mint kezdetben.
36. És született Énoktól Irad, és Irad nemzé Mechuayaelt, és Mechuyael nemzé Methuaselt.   

2 1. És Ádám földi életének százharmincadik évében volt, amikor újra ismerte feleségét Évát, és fiat szült képére és hasonlatosságára, és nevezte Szetnek, mondva, mert Isten egy másik magot jelölt nekem Ábel helyébe, mivelhogy Kain levágta őt.
2. És Szet élt százöt évet, és fiat nemzett; Szet fiát Énósnak nevezte mondva: Mert ebben az időben az emberek fiai elkezdtek szaporodni, és gyötörni a lelküket és szívüket az áthágások és Isten elleni lázadások által.
3. És Énos napjaiban történt, hogy az emberek fiai továbbra is lázadást és áthágásokat követtek el Isten ellen, hogy növeljék JHVH haragját az emberek fiai ellen.
4. És az emberek fiai elmentek, és idegen isteneknek szolgáltak, és elfelejtették az Urat, aki teremtette őket a földön: és azokban a napokban az emberek fiai réz, vas, fa és kő képeket készítettek és leborultak és szolgálták őket.
5. És minden ember elkészítette istenét, és leborult azoknak, és az emberek fiai elhagyták az Urat, Énos és gyermekei minden napjában; és JHVH haragja felgerjedt műveik és utálatosságaik miatt, amit cselekedtek a földön.
6. És JHVH azt okozta, hogy a Gihon folyó vizei túláradtak és pusztította és emésztette őket, és elpusztította a föld harmadrészét, és ennek ellenére az emberek fiai nem fordultak vissza gonosz útjaikról, és kezeik még növelték, hogy gonoszt cselekedjenek JHVH szemében.
7. És azokban a napokban nem volt sem vetés, sem aratás a földön; és nem volt élelem az emberek fiainak és az éhínség igen nagy volt azokban a napokban.
8. És a mag, amelyet azokban a napokban elvetettek a földbe tövisekké lett, bogáncsokká és tüskékké; mert Ádám napjai óta ez volt kinyilvánítva a földre vonatkozóan, az Isten átka, amivel megátkozta a földet, a bűn miatt, amivel Ádám Isten előtt vétkezett.
9. És történt, amikor az emberek folytatták a lázadást és áthágást Isten ellen, és megrontani útjaikat, hogy a föld is romlott lett.
10. És Énos élt kilencven évet és nemzette Kainant.
11. És Kainan felnőtt és negyven éves volt és bölccsé vált, tudást és készséget szerzett minden bölcsességben, és uralkodott az emberek fiai felett, és vezette az emberek fiait a bölcsességre és tudásra; mert Kainan egy nagyon bölcs ember volt és megértése volt minden bölcsességben, és bölcsességével uralkodott a szellemek és démonok felett.
12. És Kainan megértette bölcsessége által, hogy Isten el fogja pusztítani az emberek fiait, mert vétkeztek a földön, és hogy JHVH özönvizet fog hozni rájuk az utolsó napokban.
13. És azokban a napokban Kainan felírta kőtáblákra, mi megy végbe az eljövendő időben, és elhelyezte azokat kincstárába.
14. És Kainan uralkodott az egész föld felett, és visszafordított egyeseket az emberek fiai közül, hogy szolgálják Istent.
15. És amikor Kainan hetven éves volt, nemzett három fiút és két lányt.
16. És ezek Kainan gyermekeinek nevei; az elsőszülött Mahalalél, a második Kenán, a harmadik Méred, és nővéreik Ada és Czilla; Kainannak ez az öt gyermeke volt, akik születtek neki.
17. És Lámek, Mahalalél fia, rokonságba került Kainannal házasság által, és elvette két lányát feleségül, és Ada fogant és fiat szült Lámeknek, és nevezte annak nevét Jábálnak.
18. És ismét fogant és fiat szült, és nevezte nevét Jubálnak; és Czilla, a nővére meddő volt azokban a napokban és nem voltak utódai.
19. Mert azokban a napokban az emberek fiai vétkezni kezdtek Isten ellen, és áthágták a parancsolatokat, amely parancsolva volt Ádámnak, hogy szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
20. És néhányan az emberek fiai közül azt okozták, hogy feleségeik igyanak egy italt, amely meddővé teszi őket, annak érdekében, hogy megtartsák alakjukat, és amely által szépségük megjelenése nem fakul.
21. És amikor az emberek fiai azt tették, hogy feleségeik közül néhányan ittak, Czilla is ivott velük. 
22. És a gyermekszülő nők megjelenése utálatos volt férjeik szemében, mint az özvegyeké, amíg férjeik éltek, mert azok csak a meddőkhöz vonzódtak.
23. És a napok és évek végén, amikor Czilla öreg lett, JHVH megnyitotta méhét.
24. És ő fogant és fiat szült és nevezte nevét Tubal Kainnak, mondva: Miután elszáradtam, kaptam meg őt a Mindenható Istentől.
25. És ismét fogant és egy lányt szült, és nevezte nevét Naámának, mert azt mondta: Miután elszáradtam örömöm és gyönyörűségem van.
26. És Lámek öreg volt és előrehaladott korú, és szemei elhomályosodtak, úgy, hogy már nem látott, és Tubal Kain, az ő fia vezette őt. És történt egyik nap, hogy a mezőre ment és Tubal Kain, az ő fia vele volt, és miközben sétáltak a mezőn, Kain, Ádám fia haladt feléjük; mivel Lámek nagyon öreg volt és nem sokat látott, és Tubal Kain, a fia nagyon fiatal volt.
27. És Tubal Kain azt mondta apjának, hogy feszítse ki az íját, és nyilaival eltalálta Kaint, aki még messze volt tőlük, és megölte őt, mert úgy jelent meg előtte, mintha állat lenne.
28. És a nyilak behatoltak Káin testébe, habár ő távolt volt tőlük, és a földre esett és meghalt.
29. És JHVH visszafizette Káin gonoszságát, bűne szerint, ahogyan ő tett testvérével, Ábellel, JHVH szava szerint, amelyet szólt.
30. És lett, amikor Kain meghalt, hogy Lámek és Tubal ment, hogy megnézze az állatot, amelyet megöltek, és látták, hogy íme Kain, az ő nagyapjuk az, aki holtan esett a földre.
31. És Lámek nagyon elszomorodott, hogy ez történt, és összecsapta kezeit, leütötte fiát, és halálát okozta.
32. És Lámek feleségei meghallották, mit tett Lámek, és arra törekedtek, hogy megöljék.
33. És Lámek feleségei gyűlölték őt attól a naptól fogva, mert megölte Káint és Tubal Kaint, és Lámek feleségei elkülönültek tőle, és nem hallgattak rá azokban a napokban.
34. És Lámek elment asszonyaihoz, és szorongatta őket, hogy hallgassák meg őt ebben a dolgoban.
35. És ezt mondta asszonyainak: Ada és Czilla, hallgassatok hangomra, ó Lámek feleségei, figyeljetek a szavaimra! Mert most azt képzelitek és mondjátok: embert öltem, halálra sebezve őt, és egy gyermeket, megütve őt, holott nem követtek el ellenem erőszakot, de jól tudjátok, vén vagyok és őszhajú, és szemeim elhomályosodtak koromnál fogva, s mindezt tudtom kívül [véletlen folytán] tettem.
36. És Lámek feleségei hallgattak rá ebben a dologban, és visszatértek hozzá apjuk, Ádám tanácsára, de nem szültek gyermekeket neki attól fogva, tudván, hogy az Isten haragja fokozódott azokban a napokban az emberek fiai ellen, hogy elpusztítsa őket vízözönnel az ő gonosz dolgaik miatt.
37. És Mahalalél, Kainan fia élt hatvanöt évet és nemzette Járedet; és Járed élt hatvankét évet és nemzette Énokot.

3 1. És Énok élt hatvanöt évet és nemztette Matuzsálemet; és Énok Istennel járt miután nemzette Matuzsálemet, és szolgálta az Urat, és megvetette az emberek gonosz útjait.
2. És Énok lelke be volt fedve JHVH utasításaiba, tudásban és megértésben; és bölcsen visszavonult az emberek fiaitól, és elrejtette magát azoktól sok napon át.
3. És sok évek végén történt, amikor az Urat szolgálta, és imádkozott előtte házában, hogy JHVH angyala szólt hozzá az égből, és válaszolt: Itt vagyok.
4. És mondta, kelj fel, menj ki házadból és erről a helyről, ahol még elrejtetted magad, és mutatkozz meg az emberek fiainak, azért, hogy tanítsd őket az útra, milyen módon kell járniuk és a munkákra, amelyeket végre kell hajtaniuk, hogy az Isten útjára lépjenek.
5. És Énok felkelt JHVH szava szerint, és elindult házából, az ő helyéről, és a kamrából, ahol rejtve volt; és elment az emberek fiaihoz és tanította őket JHVH útjaira, és abban az időben összegyűltek az emberek fiai és megismertette velük JHVH utasításait.
6. És megparancsolta, hogy hirdetve legyen minden olyan helyen, ahol az emberek fiai laktak, mondva: Hol van az az ember, aki szeretné megismerni JHVH útjait és jó munkáit? Jöjjön Énokhoz!
7. És az emberek minden fiai akkor hozzágyűltek, mindazok számára, akiknek kívánatos volt ez a dolog Énokhoz ment, és Énok uralkodott az emberek fiai felett JHVH beszéde szerint, és jöttek és meghajoltak előtte és hallgatták szavát.
8. És az Isten szelleme volt Énokon, és tanította minden embernek az Isten bölcsességét és útjait, és az emberek fiai szolgálták az Urat Énok minden napjaiban, és eljöttek hallgatni bölcsességét.
9. És az emberek fiainak minden királyi, az elsőtől az utolsóig, együtt a fejedelmekkel és bírákkal, Énokhoz mentek, amikor hallottak bölcsességéről, és meghajoltak előtte, és ők is kívánták, hogy Énok uralkodjon felettük, amibe ő beleegyezett.
10. És összegyűltek mindnyájan, százharminc király és fejedelem, és királlyá emelték Énokot azok felett, és mindnyájan uralma és irányítása alatt voltak.
11. És Énok tanította őket bölcsességre, tudásra és JHVH útjaira; és békét teremtett közöttük, és béke volt az egész földön Énok életének idejében.
12. És Énok uralkodott az emberek fiai felett kétszáznegyvenhárom évet, jogot és igazságot cselekedett minden népével, és vezette őket JHVH útjaiban.
13. És ezek Énok nemzettségei: Matuzsálem, Elisa, és Elimelek, három fiak; és nővéreik voltak: Melka és Namah. Matuzsálem pedig élt nyolcvanhét évet és nemzette Lámeket.
14. És történt Lámek ötvenhatodik évében, hogy Ádám meghalt; kilencszázharminc esztendős volt halálakor, és két fia, Énokkal és Matuzsálem fiával, nagy pompával temették el a királyok temetkezéséhez hasonlóan a barlangba, amelyet az Isten mondott neki.
15. És azon a helyen az emberek fiainak nagy gyásza és sírása volt Ádám miatt; innen lett a szokás az emberek fiai között mind a mai napig.
16. És Ádám meghalt, mert evett a tudás fájáról; ő és gyermekei utána, ahogy JHVH Isten szólt.
17. És történt Ádám halálnak évében, ami Énok uralkodásának kétszáznegyvenharmadik éve, abban az időben Énok elhatározta, hogy különválasztja magát az emberek fiaitól és elrejti magát, mint először, azért, hogy szolgálja az Urat.
18. És Énok ezt tette, de nem teljesen rejtette el magát tőlük, de távoltartotta magát az emberek fiaitól három napra, és azután elment hozzájuk egy napra.
19. És a három nap alatt, amíg a kamrájában volt imádkozott, és dicsérte az Urat, az ő Istenét, és azon a napon, amelyen elment és megjelent alattvalóinak, tanította őket JHVH útjaira, és mindent, amit ők kérdeztek JHVH-ról elmondta nekik.
20. És ily módon cselekedett sok éven keresztül, és azután elrejtette magát hat napon át, és megjelent az embereinek a hetedik napon; és ezt követően havonta egy alkalommal, majd egyszer egy évben, amíg az összes királyok, fejedelmek és az emberek fiai keresték őt, és kívánták újra látni Énok arcát, és hallani szavát; de nem tudták, mert az emberek összes fiai nagyon féltek Énoktól, és féltek közelíteni hozzá az isteni áhítat miatt, amely arcán ült; ezért senki sem tudott ránézni, attól tartva, hogy meg lesz büntetve és meghal.
21. És minden királyok és fejedelmek elhatározták, hogy összegyűjtik az emberek fiait, és Énokhoz mennek, azt gondolva, hogy mind beszélhetnek vele abban az időben, amikor közéjük jön, és így tettek.
22. És eljött a nap, amikor Énok odament, és mindnyájan összegyűltek és odamentek hozzá, és Énok elmondta nekik JHVH szavait, és tanította őket bölcsességre és tudásra, és leborultak előtte és mondták: Éljen a király! Éljen a király!
23. És bizonyos idő elteltével, amikor a királyok és a fejedelmek és az emberek fiai beszéltek Énokhoz, és Énok Isten útjait tanította nekik, íme, JHVH angyala akkor szólította Énokot az égből, és fel kívánta vinni őt az égbe, hogy ott vele uralkodjon Isten fiain, ahogyan a földön is uralkodott az emberek fiain.
24. Amikor ezt Énok meghallotta elment és összegyűjtötte a föld összes lakosát, és tanította őket bölcsességre és tudásra és isteni utasításokat adott nekik, és ezt mondta nekik: Szükséges, hogy felvitessem az égbe, ezért nem tudom távozásom idejét.
25. Ezért most tanítani foglak benneteket bölcsességre és tudásra, és utasításokat adok át, mielőtt elmennék, hogyan kell cselekedni a földön, ami által élhettek; és így tett.
26. És tanította őket bölcsességre és tudásra, és utasításokat adott nekik, és megfeddte őket, és helyezett eléjük rendtartásokat és ítéleteket, hogy azt megtegyék a földön, békét teremtett közöttük, és tanította nekik az örök életet, és letáborozott velük egy ideig tanítani nekik mindezeket a dolgokat.
27. És abban az időben az emberek fiai Énokkal voltak, és Énok beszélt nekik, és felemelve szemeiket egy nagy lónak hasonlatossága szállt alá az égből és a ló a levegőben lépdelt;
28. És mondták Énoknak, amit láttak, és Énok mondta nekik: Miattam ereszkedett alá ez a ló a földre; elérkezett az idő, amikor el kell mennem tőletek és soha többé nem leszek látható nektek.
29. És a ló leereszkedett abban az időben, és Énok elé állt, és az emberek fiai mind, akik Énokkal voltak, látták őt.
30. És aztán Énok újra szólt egy hanggal hogy hirdesse, mondva: Hol van az az ember, aki örömmel megismeri JHVH-nak az ő Istenének útjait, jöjjön ide ezen a napon Énokhoz, mielőtt elvétetik tőlünk.
31. És az emberek fiai összegyűltek és Énokhoz mentek azon a napon; és a föld minden királyai és az ő fejedelmeik és tanácsadóik ővele maradtak azon a napon; és Énok tanított az emberek fiait bölcsességre és tudásra, és isteni utasításokat adott; és megparancsolta nekik, hogy szolgálják az Urat és járjanak útjain életünk minden napján, és folytatta, hogy békét teremtsen köztük.
32. És történt ezek után, hogy felkelt és felült a lóra; és kijött és az emberek minden fia utána mentek, mintegy nyolcezer férfi; és vele mentek egy napi járásra.
33. És a második napon ezt mondta nekik: Térjetek haza sátraitokba, miért akartok jönni? Talán meghaltok; és néhány közülük elment tőle, és azok, akik maradtak hatnapi járóföldre mentek; és Énok mondta nekik minden nap: Térjetek vissza sátraitokba, nehogy meghaljatok; de nem voltak hajlandóak visszatérni, és vele mentek.
34. És a hatodik napon néhány ember maradt és beléje kapaszkodtak, és mondták neki: Mi veled megyünk arra a helyre, ahova mész; ahogy él JHVH, csak a halál fog elválasztani minket.
35. És annyira kényszerítették, hogy vele menjenek, és ő megszűnt beszélni velük; és utána mentek és nem is tértek vissza;
36. És amikor a királyok visszatértek népszámlálást rendeltek, azért, hogy megtudják a hátramaradt emberek számát, akik Énokkal mentek; és ez a hetedik napon volt, amikor Énok felemelkedett az égbe szélvészben, lovakkal és tűznek szekereivel.
37. És a nyolcadik napon mindazok a királyok, akik Énokkal voltak elküldtek, hogy visszahozzák azon emberek számát, akik Énokkal voltak, azon a helyen, ahonnan felemelkedett az égbe.
38. És mindazok a királyok elmentek arra a helyre, és megtalálták a földet, amely tele volt hóval, és a havon a hónak nagy kövei voltak, és egyik azt mondta a másiknak: Gyertek, törjünk keresztül a havon és lássuk, talán az emberek, akik Énokkal maradtak halottak és most a hónak kövei alatt vannak, és átkutatták, de nem találtak rá, mert felemelkedett az égbe.

4 1. És mindazok a napok, amelyen Énok a földön élt 365 év volt.
2. És amikor Énok felemelkedett az égbe, a föld minden királyai felkeltek és fogták Matuzsálemet, a fiát és felkenték őt, és uralkodóvá tették apja helyett.
3. És Matuzsálem egyenességben járt az Isten szemében, amint atyja, Énok tanította neki, és életének minden idejében szintén tanította az emberek fiait bölcsességre, tudásra és az Isten félelmére, és egyszer sem fordult el a jó úttól sem jobbra sem balra.
4. De Matuzsálem utolsó napjaiban, az emberek fiai elfordultak JHVH-tól, megrontották a földet, kirabolták és kifosztották egymást, és fellázadtak Isten ellen és vétkeztek, és megrontották útjaikat, és nem hallgattak Matuzsálem hangjára, de fellázadtak ellene.
5. És JHVH nagyon megharagudott ellenük, és JHVH folyamatosan pusztította a magot azokban a napokban, úgy hogy nem volt sem vetés sem aratás a földön.
6. Mert amikor elvetették a földbe, hogy élelemmel lássák el magukat, íme, tövisek és bogáncsok növekedtek, amelyeket nem vetettek.
7. És az emberek fiai továbbra sem fordultak el gonosz útjaikról, és kezeik növelték, hogy gonoszat cselekedjenek Isten előtt, és bosszantották az Urat gonosz útjaikkal, és JHVH igen megharagudott, és megbánta, hogy embert teremtett.
8. És azt gondolta, hogy elpusztítja és megsemmisíti őket és így tett.
9. Azokban a napokban, amikor Lámek Matuzsálem fia százhatvan éves volt, Szet Ádám fia meghalt.
10. És Szet életének minden napja, amelyen élt kilencszáztizenkettő év volt, és meghalt.
11. És Lámek száznyolcvan éves volt, amikor elvette Asmuát, nagybáttyának, Énok fiának lányát, és ő fogant.
12. És abban az időben az emberek fiai vetettek a földre, és kevés ételt termett, de az emberek fiai nem tértek vissza gonosz útjaikról, és vétkeztek és fellázadt Isten ellen.
13. És Lámek felesége fogant, és szült neki fiút abban az időben, az évnek fordultával.
14. És Matuzsálem nevezte nevét Noénak, mondva: A föld nyugalomban volt napjaiban, és szabad a romlástól, és Lámek, az ő apja nevezte nevét Menachemnek, mondva: Ez az, aki meg fog vigasztalni minket munkáinkban és nyomorúságainkban, amellyel vesződünk a földön, amellyel Isten megátkozott.
15. És a gyermek felnőtt, és elválasztatott, és Matuzsálemnek, atyjának útjaiban járt, tökéletesen és egyenesen Istennel.
16. És azokban a napokban, miközben megsokasodtak a földön fiakkal és lányokkal, az emberek fiai mindannyian elhagyták JHVH-nak az útjait és megtanították egymásnak a gonosz gyakorlataikat és tovább vétkeztek JHVH ellen.
17. És minden ember készített magának istent és megrabolták és kifosztották az emberek a felebarátjaikat és a rokonaikat is és megrontották a földet, és megtelt a föld erőszakkal.
18. És a bíráik és uradalmaik bementek az emberek leányaihoz és kedvük szerint feleségeket vettek magukhoz, elragadva azokat a férjeiktől, és azokban a napokban az emberek fiai vették a föld állatait, a mezők vadjait, az egek madarait, megtanulva annak módját, hogy miként keverhetik az állatok egyik faját a másikkal, hogy azáltal felingereljék az Urat; és Isten látta, hogy az egész föld romlottá lett, mert minden test romlottá vált a földön, minden ember és minden állat.
19. És JHVH azt mondta: Eltörlöm az embert a föld színéről, akit alkottam, sőt az embertől a levegő madaráig, együtt a marhákkal és vadállatokkal, amelyek a mezőn vannak, mert megbántam, hogy csináltam őket.
20. És minden ember, aki JHVH útjain járt, meghalt azokban a napokban, mielőtt JHVH elhozta a veszedelmet az emberre, amint kijelentette, mert JHVH-tól volt, hogy ne lássák azt a gonoszt, melyről JHVH beszélt az emberek fiaival kapcsolatban.
21. És Noé kegyelmet talált JHVH szemében, és JHVH őt választotta, és a gyerekeit, hogy támasszon magot tőlük az egész föld színére.

5 1. És történt Noé életének nyolcvannegyedik évében, hogy Énos, Szet fia meghalt, kilencszázöt éves volt halálakor.
2. És Noé életének százhetvenkilencedik évben Kainan, Énos fia meghalt, és Kainan életének egész ideje kilencszáztíz év volt, és meghalt.
3. És Noé életének kétszázharmincnegyedik évében, Mahalalél, Kainan fia meghalt, és Mahalalél nyolcszázkilencvenöt éves volt, és meghalt.
4. És Járed, Mahalalél fia meghalt azokban a napokban, Noé életének háromszázharminchetedik évében; és Járed életének ideje kilencszázhatvankét év volt, és meghalt.
5. És mindenki, aki követte az Urat meghalt azokban a napokban, mielőtt látták volna a rosszat, amelyet az Isten kijelentett, hogy megteszi a földön.
6. És miután sok év telt el, Noé életének négyszáznyolcvanadik évében, amikor mindazok az emberek, akik követték Isten meghaltak az emberek fiai közül, csak Matuzsálem volt az, aki maradt, Isten szólt Noénak és Matuzsálemnek, mondva:
7. Szóljatok, és hirdessétek az emberek fiainak, mondva: Így szól JHVH, térjetek vissza gonosz útjaitokról és hagyjátok el műveiteket, és JHVH megbánja majd a veszedelmet, amelyet kijelentett, hogy megteszi veletek, így nem fog az megtörténni.
8. Mert így szól JHVH: Íme, adok nektek időt, százhúsz évet; ha visszatértek hozzám és elhagyjátok gonosz útjaitokat, akkor én is elfordulok a veszedelemtől, amelyet mondtam, és akkor nem lesz az, mondja JHVH.
9. És Noé és Matuzsálem elmondta JHVH minden szavát az emberek fiainak, nap nap után, folyamatosan mondták nekik.
10. De az emberek fiai nem hallgattak rájuk, sem nem hajtották fülüket szavaikra, és keménnyakúak voltak.
11. És JHVH adott nekik százhúsz évnyi időszakot, mondva: Ha visszatértek, akkor az Isten is megbánja a gonoszt, hogy így ne pusztuljon el a föld.
12. Noé, Lámek fia tartózkodott feleséget venni azokban a napokban, hogy gyermeket nemzzen, mert ezt mondta: Bizonyára most Isten el fogja pusztítani a földet, akkor miért nemzzek gyermekeket?
13. És Noé igaz ember volt, aki tökéletes volt nemzedékében, és JHVH őt választotta, hogy magot támasszon magjából a föld színére.
14. És JHVH mondta Noénak: Végy magadnak feleséget, és nemzz gyermekeket, mert téged láttalak igaznak magam előtt ebben a nemzedékben.
15. És te fogsz magot támasztani, és gyermekeid veled a föld közepén; és Noé ment és feleséget vett, és Naámát választotta, Énok lányát, ő pedig ötszáznyolcvan éves volt.
16. És Noé négyszázkilencvennyolc éves volt, amikor elvette Naámát feleségül.
17. És Naámá fogant és fiat szült, és nevezte nevét Jáfetnek, mondva: Isten megnövelt engem a földön; és újból fogant és fiat szült, és nevezte nevét Shemnek, mondva: Isten maradékot adott nekem, hogy magot támasszon a föld közepén.
18. És Noé ötszázkettő éves volt, amikor Naámá Shemet szülte, a fiak felnőttek, és JHVH útján jártak, mindabban, amelyet Matuzsálem és Noé atyáik tanítottak nekik.
19. És Lámek Noé apja meghalt azokban a napokban; mert bizony nem járt teljes szívével atyái útjában, és meghalt Noé életének százkilencvenötödik évében.
20. És Lámek életének egész ideje hétszázhetven év volt, és meghalt.
21. És az emberek fiai mind, akik ismerték az Urat, meghaltak mielőtt JHVH elhozta volna a veszedelmet rájuk; mert JHVH akarta, hogy meghaljanak, hogy így ne lássák a gonoszat, amelyet az Isten hozott testvéreikre, és rokonaikra, mint ahogy azt már kijelentette, hogy megteszi.
22. Abban az időben JHVH ezt mondta Noénak és Matuzsálemnek: Álljatok elé és hirdessétek az emberek fiainak mindazokat a szavakat, amelyeket mondok nektek azokban a napokban, netalán visszatérnek gonosz útjaikról, és akkor megbánom a gonoszat és nem hozom el.
23. És Noé és Matuzsálem odaálltak, és szólták az emberek fiainak fülébe mindazt, amit Isten szólt velük kapcsolatban.
24. De az emberek fiai nem hallgatták meg, sem nem fordították füleiket kijelentéseikre.
25. És történt ezek után, hogy JHVH szólt Noéhoz: Minden test vége elérkezett előttem, gonosz tetteik miatt, és íme, elpusztítom a földet.
26. És végy magadhoz gófer fát, és menj egy bizonyos helyre és készíts egy nagy bárkát, és tedd arra a helyre.
27. És így csináld meg; Háromszáz könyöknyi a hossza, ötven könyök széles és harminc könyök magas.
28. És csinálj magadnak egy ajtót, oldala felé nyíljon, és felül egy könyöknyire fejezd be, és fedd be kívül-belül szurokkal.
29. És íme, özönvizet fogok hozni az egész föld felszínére, és minden test elpusztul, minden az ég alól, minden, ami a földön van, elvész.
30. És te és házad mentek majd és gyűjts össze kettő párat minden élő dologból, hímet és nőstényt, és vidd fel őket a bárkára, hogy támadjon mag tőlük a földre.
31. És gyűjts össze magadnak minden élelmet, amelyet az összes állat eszik, hogy legyen ennivaló magadnak és nekik.
32. És válassz három fiadnak három leányt, az emberek lányai közül, és feleségeik lesznek fiaidnak.
33. És Noé felkelt, és elkészítette a bárkát, azon a helyen, ahol Isten parancsolta neki, és Noé úgy tett, ahogy Isten rendelte neki.
34. Az ötszázkilencvenhetedik évében Noénak megparancsoltatott, hogy bárkát építsen, és a bárka elkészült öt év alatt, ahogy JHVH megparancsolta.
35. Akkor Noé vette Matuzsálem fiának, Eliakimnak három leányát, feleségül fiainak, ahogy JHVH parancsolta Noénak.
36. És történt, hogy Matuzsálem, Énok fiának idejében meghalt, kilencszázhatvan esztendős volt halálakor.

6 1. Abban az időben, Matuzsálem halála után, JHVH szólt Noéhoz: Eredj te és házadnépe a bárkába; íme, összegyűjtöm neked a föld minden állatát, a mezei vadakat és az ég madarait, és jönnek mindnyájan és körülveszik a bárkát.
2. Te pedig elmész és elhelyezkedsz a bárka ajtajánál, és minden vadállatok, az állatok és a szárnyasok össze fognak gyűlni és eléd helyezik magukat, és azokat, akik közülük odamennek és meghajolnak előtted, vegyél és szállítsd be fiaid keze által, mindazokat, amelyeket ők a bárkába visznek, és mindazokat, amelyek állnak előtted, hagyd ott.
3. És JHVH ezt okozta a következő nap, és az emberek, a vadállatok és a szárnyasok jöttek nagy számban és körülvették a bárkát.
4. És Noé ment és elhelyezkedett a bárka ajtajánál, és minden testből, amelyik meghajolt előtte bevitt a bárkába, és mindaz, ami állt előtte hagyott a földön.
5. És egy nőstény oroszlán jött két kölykével, hím és nőstény, és mindhárom meghajolt Noé előtt, és a két kölyök felkelt a nőstény ellen, és megverte őt, és ő elmenekült a helyéről, és elment; és visszatértek helyükre és meghajoltak a földre Noé előtt.
6. És a nőstény oroszlán elfutott, és az oroszlánok helyére álltak.
7. És látta Noé ezt, és felette csodálkozott, és felállt és vette a két kölyköt és bevitte azokat a bárkába.
8. És Noé minden élő teremtményből vitt a bárkába, amely a földön van, így semmi nem maradt meg, csak amelyet Noé bevitt a bárkába.
9. Kettő-kettő ment Noéval a bárkába, de a tiszta állatokból és tiszta madarakból hét párat vitt be, ahogy Isten parancsolta neki.
10. És az összes állatok és vadak, és szárnyasok még ott voltak és körülvették a bárkát minden oldalon, és az eső még nem ereszkedett le hét napon belül.
11. És azon a napon, JHVH nagy földrengést idézett elő, és a nap elsötétedett, és a világ alapjai tomboltak, és az egész föld erősen mozgott, és a villámok cikáztak, és mennydörgés morajlott, és a föld minden forrása feltört, amilyet nem ismertek a föld lakosai azelőtt; és Isten ezt a hatalmas dolgot véghezvitte, azért, hogy megrémítse az emberek fiait, hogy ne lehessen több gonosz a földön.
12. És az emberek fiai továbbra sem tértek vissza gonosz útjaikról, és tovább növelték JHVH haragját akkor, és mégsem irányították szívüket minderre.
13. És a hét nap végén, Noé életének hatszázadik évében áradatnak vizei voltak a földön.
14. És a mélység kútjai feltörtek, és az ég ablakai kinyíltak, és negyven nap és éjjel eső volt a földön.
15. És Noé és háznépe, és valamennyi élő teremtmény, amely vele volt, bement a bárkába az áradat vizei miatt, és JHVH bezárta őt abba.
16. És az emberek fiai, akik megmaradtak a földön, kimerültté váltak a gonosz által, az eső miatt, mert a vizek hevesebben jöttek a földre, és az állatok és vadállatok továbbra is a bárka körül voltak.
17. És az emberek fiai egybegyűltek, mintegy hétszázezer férfi és nő, és Noéhoz jöttek a bárkához.
18. És szólították Noét, mondva: Nyisd ki nekünk, hogy veled mehessünk a bárkában -- és miért kell meghalnunk?
19. És Noé hangos szóval válaszolt nekik a bárkából, mondva: Hát nem mind fellázadtatok JHVH ellen, és mondtátok, hogy ő nem létezik? És ezért hozta rátok JHVH ezt a rosszat, hogy elpusztítson és kivágjon a föld színéről.
20. Nem ez a dolog az, amelyet mondtam nektek százhúsz évvel ezelőtt, és nem hallgattatok JHVH szavára, és most szeretnétek élni a földön?
21. És ezt mondták Noénak: Készek vagyunk visszatérni JHVH-hoz; csak nyissa meg nekünk, hogy élhessünk, és ne haljunk meg.
22. És Noé válaszolta nekik, mondva: Íme, most hogy látja lelketek a bajt, vissza szeretne térni JHVH-hoz; miért nem tért vissza ez alatt a százhúsz év alatt, amelyet JHVH, mint időt meghatározott?
23. De most jöttök, és ezt mondjátok nekem a lelketek baja miatt, most JHVH sem fog meghallgatni titeket, sem nem fog ügyelni rátok ezen a napon, így most nem lesztek sikeresek kívánságotokban.
24. És az emberek fiai közeledtek a bárkához, hogy betörjenek abba, mert jött az eső, mert nem tudták elviselni az esőt rajtuk.
25. És JHVH rájuk küldte mind a vadállatokat és állatokat, hogy körülállják a bárkát. És vadállatok legyőzték őket és kiűzték őket arról a helyről, és minden ember ment a maga útjára, és ismét szétszóródta a föld színén.
26. És az eső továbbra is esett a földre, és esett negyven nap és negyven éjjel, és a vizek felette győzedelmeskedtek a földön; és minden test, amely a földön volt vagy a vizekben meghalt, emberek, állatok, vadállatok, csúszómászók, vagy az ég madarai, és csak Noé marad és azok, akik vele voltak a bárkában.
27. És a vizek győztek, és nagyon megnövekedtek a földön, és felemelték a bárkát és felemelkedett a földről.
28. És a bárka lebegett a vizek színén, és hánykódott a vizek felett, úgy hogy minden élő teremtmény azon belül megfordult, mint a főzelék a kondérban.
29. És nagy szorongás fogott el minden élő teremtényt, amelye a bárkában volt, és a bárka olyan volt, mintha megroppant volna.
30. És a bárkában lévő összes élőlény megrémült, és az oroszlánok ordítottak, és az ökrök bőgtek, a farkasok üvöltöttek, és a bárkában lévő összes élő teremtmény beszélt és síránkozott saját nyelvén, úgy hogy hangjuk messzire elhallatszott, és Noé és fiai kiáltoztak és sírtak bajukban; nagyon megijedtek, hogy a halál kapuit elérik.
31. És Noé imádkozott JHVH-hoz, és kiáltott hozzá ezért, és mondta: ó Uram, segíts nekünk, mert nincs erőnk elviselni ezt a rosszat, amely körbezárt minket, mert a vizek hullámai körülvettek minket, az ártalmas zuhatag megrettent minket, a halál tőrei elénk jöttek; válaszolj nekünk, ó JHVH, válaszolj, ragyogjon felénk tekinteted és légy kegyes hozzánk, és szabadítsd meg minket.
32. És JHVH meghallotta Noé hangját, és JHVH megemlékezett róla.
33. És a szél átment a föld fölött és még vizek voltak és a bárka megnyugodott.
34. És a mélység kútjai és az ég ablakai megálltak, és megszűnt az eső az égből.
35. És a vizek alább szálltak azokban a napokban, és a bárka megpihent az Ararát hegyén.
36. És akkor Noé kinyitotta a bárka ablakait, és Noé újra hívta az Urat abban az időben és mondta: ó JHVH, aki alkottad a földet és az egeket és az azokban valókat, hozd ki lelkünket ebből a fogságból, és a börtönből ahova te helyeztél minket, mert nagyon elfáradtam sóhajtásaimban.
37. És JHVH meghallotta Noé szavát és mondta: Amikor eltelik egy év akkor el fogtok menni.
38. És az év fordultával, amikor egy egész év eltelt Noé számára, aki a bárkában lakott, a vizek felszáradtak a földről és Noé felnyitotta a bárka fedelét.
39. Abban az időben, a második hónap huszonhetedik napján a föld száraz volt, de Noé és fiai, és azok, akik vele voltak, nem mentek ki a bárkából, amíg JHVH nem mondta nekik.
40. És eljött a nap, amikor JHVH mondta nekik, hogy menjenek ki, és mind kimentek a bárkából.
41. És mentek és visszatért ki-ki az ő útjára és helyére, és Noé és fiai laktak azon a földön, amelyet Isten mondott nekik, és szolgálták az Urat minden napjaikban, és JHVH megáldotta Noét és fiait, amint kimentek a bárkából.
42. És mondta nekik: Szaporodjatok és töltsétek be a földet; legyetek erősek és bőségesen növekedjetek a földön és sokasodjatok azon.


7 1. És ezek Noé fiainak nevei: Jáfet, Khám, és Shem; és fiak születtek nekik az özönvíz után, mert feleségeket vettek a vízözön előtt.
2. Ezek Jáfet fiai: Gomer, Magóg, Madai, Jáván, Tubál, Mesek és Tirász, hét fiak.
3. És Gómer fiai voltak: Askenáz, Rifát, és Tógarma.
4. És Magóg fiai voltak Elikaná, és Lubál.
5. És Madai gyermekei boltak Ákon, Zéló, Kácon és Lót.
6. És Jáván fiai Elisa, Társis, Kittim és Dodánim.
7. És Tubál fiai voltak Árifi, Keszed és Táari.
8. És Mesek fiai voltak Dedon, Záron és Sebasni.
9. És Tirász fiai voltak Benib, Gera, Lupirion és Gilak; ezek voltak Jáfet fiai családjaik szerint, és számuk szerint azon a napon számuk négyszázhatvan ember körül volt.
10. És ezek Khám fiai: Kús, Mizraim, Pút és Kánaán, négy fiak; És Kúsh fiai voltak Seba, Havila, Szábtá, Rámá és Szábtéka, és Rámá fiai voltak Seba és Dedán.
11. És Micráim fiai voltak Lúd, Ánom és Patrosz, Kaslot és Kaftor.
12. És Pút fiai voltak Gebul, Hadan, Bená és Adán.
13. És Kánaán fiai: Szidon, Het, Amori, Gergasi, Hivi, Arké, Seni, Arodi, Zimodi és Kamot.
14. Ezek Khám fiai, családjaik szerint és számuk szerint azokban a napokban hétszázharminc ember körül voltak.
15. Ezek Shem fiai: Elám, Asszúr, Arpakszad, Lúd és Arám, öt fiak; Elám fiai pedig Susan, Makul és Harmon.
16. És Asszúr fiai voltak Mirus és Mokil, és Arpakszad fiai Selá, Anár és Askol.
17. És Lúd fiai Petor és Bizájon, és Arám fiai Úr, Kúl, Gáter és Mas.
18. Ezek Shem fiai, családjaik szerint; és számuk akkoriban mintegy háromszáz ember volt.
19. Ezek Shem nemzettségei; Shem nemzette Arpakszadot, és Arpakszad nemzette Seláhot, és Seláh nemzette Hébert és Héber nemzett két fiat, az egyiknek neve Péleg, mert az ő idejében osztattak el az emberek, és az utolsó időkben, a földet elosztották.
20. És a másodiknak neve Joktán, ami azt jelenti, hogy az emberek fiainak élete lecsökkent és elapadt.
21. Ezek Joktán fiai: Almodád, Selaf, Hazarmevet, Jerá, Haduron, Ózel, Diklá, Óbál, Abimaél, Seba, Ofír, Havila és Jobáb; ezek mind Joktán fiai.
22. És Péleg, fitestvére nemzette Jent, és Jen nemzette Serugot, és Serug nemzette Náhort és Náhor Teráhot, és Teráh volt harmincnyolc éves és nemzette Háránt és Náhort.
23. És Kus, Noé fiának, Khámnak fia feleséget vett magához az időben, öregsége korában, és az fiút szült neki, és Nimródnak nevezték el, mondván: Ez időben kezdtek az emberek fellázadni és áthágásokat elkövetni Isten ellen, és a fiú felnőtt, és az apja nagyon szerette őt, mert öregkorának fiúgyermeke volt.
24. Azok a bőrruhák, amelyeket az Isten Ádámnak és a feleségének készített, amikor kiűzte őket az (édeni) Kertből, Khúsnak lettek adva.
25. Ugyanis Ádámnak és a feleségének a halála után Énok, a Járed fia kapta meg a bőrruhákat, és amikor Énok elragadtatott, akkor ő odaadta ezeket a fiának, Matuzsálemnek.
26. És Matuzsálem halálakor Noé megfogta a bőrruhákat és bevitte azokat a bárkába és vele voltak, amíg elhagyta a bárkát.
27. És amikor elhagyták a bárkát, Khám ellopta ezeket a bőrruhákat az apjától, Noétól és fogta azokat és elrejtette azokat a testvérei elől.
28. És amikor Khám az elsőszülöttjét, Khúst nemzette, titokban neki adta ezeket a bőrruhákat és azok Khúsnál voltak sok napon keresztül.
29. És Khús is elrejtette azokat a fiai és testvérei elől és amikor Khús Nimródot nemzette, akkor, szeretete jeléül neki adta a bőrruhákat. És Nimród felnőtt, és amikor húsz éves volt, felvette magára ezeket a bőrruhákat.
30. És Nimród erős lett, amikor felvette a ruhákat, és az Isten adta ezt a hatalmat és erőt neki, és hatalmas vadász volt a földön, igen, hatalmas vadász volt a mezőn, és állatokra vadászott és oltárokat épített, és felajánlotta azokon az állatokat JHVH előtt.
31. És Nimród megerősítette magát és felkelt a testvérei közül és megharcolta a testvérei harcait minden ellenségeik ellen köröskörül.
32. És JHVH a testvéreinek minden ellenségét az ő kezébe adta, és az Isten megsegítette őt időről időre az ő csatáiban, és uralkodott a földön.
33. Ezért vált szokássá azokban a napokban az, hogy amikor egy férfi harcba hívta az erre kiképzetteket, e szavakkal buzdította őket: Ahogy Isten tette Nimróddal, aki nagy vadász volt a földön, és aki sikerrel járt a testvéreit szorongató harcokban, hogy kimentse azokat az ellenségeik kezéből, úgy erősítsen meg minket is Isten és tartson meg bennünket a mai napon.
34. És amikor Nimród negyven esztendős volt, abban az időben volt egy háború testvérei és Jáfet gyermekei között, úgy hogy ők voltak erősebbek ellenségeiknél.
35. És Nimród előrehaladt abban az időben, és összegyűjtötte Kúsh összes fiait és családjait, mintegy négyszázhatvan embert, és felbérelt barátai és ismerősei közül is mintegy nyolcvan embert, és átadta nekik bérüket, és velük ment, hogy harcoljon, és amikor az úton volt, Nimród megerősítette népének szívét, hogy velük ment.
36. És monda nékik: Ne féljetek, se ne ijedjetek meg, mert minden mi ellenségeink kezünkbe fognak adatni, és azt tehettek velük, amit akartok.
37. És mindazok az embrek, aki velük mentek mintegy ötszázan voltak, és harcoltak ellenségeik ellen, és megsemmisítették őket, és legyőzték őket, és Nimród felvigyázó tiszteket helyezett föléjük saját területükön.
38. És elvitt néhányat gyermekeik közül biztosítékként, és ezek mind szolgálták Nimródot és testvéreit, és Nimród és az egész nép, mely vele volt hazatért.
39. Amikor Nimród örömmel hazatért a csatából, miután legyőzte ellenségeit, testvérei és azok, akik ismerték őt összegyűltek, hogy királlyá tegyék őt maguk fölött és a királyi koronát a fejére helyezték.
40. És Nimród az alattvalói és népe fölé hercegeket, bírákat és főembereket helyezett, ahogy ez a királyoknál megszokott.
41. És helyezte Teráhot, Náhor fiát házának hercegévé, és méltóságba helyezte és minden fejedelmei fölé emelte.
42. És uralkodása alatt, szívének vágya szerint, miután körben meghódította összes ellenségeit, tanácskozott tanácsosaival hogy megépítse a várost palotája miatt, és így tettek.
43. És találtak egy nagy völgyet kelettel szemben, és építettek egy nagy és széles várost, és Nimród a város nevét, amelyet épített Sinárnak nevezte, mert JHVH erősen megrázta ellenségeit és elpusztította azokat.
44. És Nimród Sínárban lakozott, biztonságban uralkodott, és az ellenségeivel való harcokban legyőzte azokat, és minden csatájában sikerrel járt, és birodalma igen naggyá lett.
45. És minden nép és nyelv hallotta [Nimród] hírnevét és atyjuknak tekintették őt, és a földig meghajoltak előtte és ajándékokat hoztak neki, ő pedig urukká és királyukká lett, és mindannyian uralma alatt éltek Sínárban Nimród uralkodott a földön Noé minden fia fölött és azok mindannyian alattvalói és követői voltak. 
46. És az egész föld egy egységes nyelvet beszélt, de Nimród nem követte JHVH útjait, és gonoszabb volt, mint bármely ember őelőtte az özönvíztől kezdve az ő idejéig.
47. És fa és kő isteneket készített, és leborult előttük, és JHVH ellen lázadt, és megtanította összes alattvalóit és a föld népét bűnös útjaira; és fia, Mardon sokkal gonoszabb volt apjánál.
48. És mindazok, akik hallottak Nimród fiának, Mardonnak cselekedeteiről, mondták felőle: A gonosztól gonosz jött ki, és ezek a szavak szállóigévé lettek az egész földön az emberek fiai között attól az időtől fogva mind mostanáig.
49. És Náhor fia, Teráh, Nimród házának hercege nagyon nagy volt a király és alattvalói előtt azokban a napokban és a király és fejedelmek szerették, és nagyra tartották őt.
50. És Teráh feleséget vett és neve Amteló, Kornebó lánya; és Teráh felesége fogant és szült fiat azokban a napokban.
51. Terah hetven éves volt, amikor nemzette őt, és Teráh nevezte fiának nevét, aki született neki Ábrámnak, mert a király felemelte őt azokban a napokban, és méltóságba helyezte minden fejedelmein, akik vele voltak.


8 1. És történt azon az éjszakán, amikor Ábrám született, hogy Terah minden szolgái, és Nimród összes bölcsei és varázslói eljöttek és ettek és ittak Terah házában, és örültek vele azon az éjszakán.
2. És amikor minden bölcs ember és varázsló kiment Teráh házából, felemelték szemeiket az ég felé, hogy lássák az esti csillagokat, és látták, hogy íme, egy felette nagy csillag érkezett keletről és futott az egekben, és elnyelte a négy csillagot az egek négy feléről.
3. És a király összes bölcs emberei és varázslói álmélkodtak a látványtól, és a bölcsek megértették ezt a dolgot és felfogták annak értelmét.
4. És azt mondták egymásnak: Ez csak a gyermekre vonatkozhat, aki született Teráhnak ezen az éjszakán, aki felnövekszik majd és termékeny lesz, sokasodik, és birtokolja az egész földet, ő és gyermekei örökre, ő és magja megöli a nagy királyokat, és földjeiket örökségül bírja.
5. És a bölcs emberek és varázslók hazamentek aznap este, és reggel mindezek a bölcs emberek és varázslók korán felkeltek, és összegyűltek a kijelölt házban.
6. És beszéltek és így szóltak egymáshoz: Íme, a látvány, amelyet láttunk tegnap este rejtve van a király előtt, nem lett ismertté számára.
7. És ha ez a dolog ismerté válik a király számára a későbbi napokban, ezt fogja mondani nekünk: Miért rejtettétek el ezt a dolgot tőlem, és akkor mindannyian elszenvedjük majd a halált; ezért most menjünk és mondjuk meg a királynak a látást, amelyet láttunk, és annak értelmezését, és így tiszták maradunk.
8. És így tettek, és mindnyájan elmentek a királyhoz, és leborultak előtte a földre, és mondták: Éljen a király, éljen a király!
9. Hallottuk, hogy Teráhnak, Nahor fiának, sereged hercegének fia született, és tegnap éjszaka elmentünk házába, és ettünk és ittunk és örvendeztünk vele azon az estén.
10. És mikor szolgáid kimentek Terah házából, hogy visszatérjenek saját házaikba, hogy maradjanak ott éjszakára, felemeltük szemünket az égbe, és láttunk egy nagy csillagot északról jőve, és ez a csillag nagy sebességgel haladt, és elnyelt négy csillagot, az egek négy oldaláról.
11. És szolgáid álmélkodtak a látványon, amelyet láttak, és igen megrémültek, és megítéltük magunkban a látottakat, és felismertük bölcsességünk által ennek megfelelő értelmezését, hogy ez a dolog a gyermekre vonatkozik, aki Terahnak született, aki felnő, és nagyon megszaporodik, és hatalmassá válik, és megöli mind a föld királyait, és örökli földjeiket, ő és magja örökre.
12. És most urunk és királyunk, íme, mi igazán tudattuk veled mindazt, amit láttunk erre a gyermekre vonatkozóan.
13. És ha úgy tetszik a királynak, hogy az apjától megváltja a gyermekét, mi levágjuk őt, mielőtt felnövekszik és elszaporodik a földön, és az ő gonosz szaporulata ellenünk, hogy mi és gyermekeink elvesszenek gonoszsága által.
14. És a király hallgatott szavaikra és jónak tetszett szemében, és elküldött és hívatta Terahot, és Terah a király elé jött.
15. És a király mondta Terahnak: Azt mondták, hogy tegnap este egy fiad született neked, és ez után megfigyelték az egekben születését.
16. És most azért add nekem a gyermeket, hogy megölhessük őt, mielőtt gonoszsága felnövekszik ellenünk, és megadom neked az árát, és házad tele lesz ezüsttel és arannyal.
17. És Terah válaszolt a királynak és mondta neki: Uram és Királyom, meghallottam beszéded, és szolgád megtesz mindent, amit királya kíván.
18. De uram és királyom, elmondom neked, hogy mi történt velem tegnap éjjel, hogy lássam milyen tanácsot fog adni a király szolgájának, és akkor majd válaszolok a királynak aszerint, ahogy imént beszélt; és a király mondta: Beszélj!
19. És Terah mondta a királynak, Aion, Mored fia eljött hozzám tegnap éjszaka, mondva:
20. Add nekem a nagy és szép lovat, amit a király adott neked, és adok néked ezüstöt és aranyat, és szalmát és abrakot értéknek megfelelően; és azt mondtam neki: Várj, amíg meglátom, hogy a király mit válaszol szavaidra, és íme ha a király azt mondja, meg is teszem.
21. És most uram és királyom, íme, megtettem ezt a dolgot, tudd meg, és a tanács, amelyet királyom ad átadom szolgájának, azt fogom követni.
22. És a király meghallotta Terah szavait, és haragra gerjedt és bolondnak tekintette őt.
23. És a király válaszolt Terahnak, és mondta neki: Csak nem vagy ilyen ostoba, tudatlan, vagy fogyatékos a megértésben, hogy ezt a dolgot teszed, hogy odaadod gyönyörű lovadat ezüstért és aranyért, vagy szalmáért és abrakért?
24. Vagy tán olyan kevés ezüstöd és aranyad van, hogy ezt kell tenned, mert nem tudsz szalmát és abrakot szerezni, hogy etesd lovadat? És mi az ezüst és az arany neked, vagy a szalma és az abrak, hogy oda kell adnod azt a jó lovat, amelyet neked adtam, amilyen nem létezik az egész földön?
25. És a király befejezte beszédét, és Terah válaszolt a királynak, és mondta: Ehhez hasonló az, amit a király mondott szolgájának;
26. Kérlek, uram és királyom, mi ez, amit mondott nekem, mondván: Add ide fiadat, hogy megölhessük, és ezüstöt és aranyat adok érte cserében; mit kezdjek majd ezüstömmel és aranyammal fiam halála után? Ki lesz örökösöm? Bizony, halálom idején az ezüst és az arany visszatér királyomhoz, aki adta.
27. Amikor a király meghallotta Terah szavait, és a példabeszédet, amelyet felhozott a királyra vonatkozóan, felette elszomorodott és bosszankodott a dolgon, és haragja égett benne.
28. És Terah látta, hogy a király haragja felgerjedt ellene, és válaszolt a királynak, mondva: Minden, ahogyan én is a király hatalmában vagyunk, ahogy a király kívánja, tegyen úgy szolgájával, tegye, igen, akár a fiam, ő is a király hatalmában van, anélkül, hogy értéket adna cserébe, ő és két fitestvére, akik idősebbek, mint ő.
29. És mondta a király Terahnak: Nem, inkább megveszem fiatalabb fiadat az árán.
30. És Terah válaszolt a királynak, mondva: Kérlek, uram és királyom had szóljon szolgája egy szót előtte, és hallgassa meg szolgája szavát, és Terah mondta: Adjon nekem a király háromnapnyi időt, amíg fontolóra veszem ezt az ügyet magamban, és megbeszélem családommal a király szavát; és unszolta a királyt, hogy egyezzen bele ebbe.
31. És a király hallgatott Terahra, és így tett és háromnapnyi időt adott neki, és Terah kiment a király jelenlétéből, és hazament családjához és elbeszélte a királynak mindezen szavait; és az emberek nagyon megijedtek.
32. És történt a harmadik napon, hogy a király Terahért küldött, mondva: Küld nekem fiadat az árért, ahogy mondtam neked; és ha nem teszed ezt, elküldök és megölnek mindenkit házadban, úgy hogy még egy kutya sem marad életben.
33. És Terah sietett (minthogy a dolog sürgős volt a királynak), és vett egy gyermeket az ő szolgáitól, aki szolgálójának aznap született, és Terah a királyhoz vitte a gyermeket és megkapta az értékét őérte.
34. És JHVH Terahhal volt ebben a dologban, hogy Nimród nem okozhatta Árbám halálát, és a király vette a gyermeket Terahtól és minden erejével a földhöz csapta fejét, mert úgy gondolta, Ábrám az; és ez rejtve volt előtte ettől a naptól fogva, és feledésbe merült a király által, mivel a Gondviselés akarata volt, hogy Ábrám ne szenvedjen halált.
35. És Terah vette Ábrámot, fiát titokban, együtt anyjával és nővérével, és egy barlangba rejtette őket, és vitt nekik ellátást havonta.
36. És JHVH Ábrámmal volt a barlangban és felnőtt, és Ábrám tíz évig a barlangban volt, és a király és a fejedelmei, a jósok és a bölcsek azt gondolták, hogy a király megölte Ábrámot.

9 1. És Hárán, Teráh fia, Ábrám legidősebb testvére feleséget vett azokban a napokban.
2. Hárán harminckilenc éves volt, amikor elvette; és Hárán felesége fogant és fiat szült, és nevezte nevét Lótnak.
3. És ismét fogant méhében és egy leányt szült, és nevezte nevét Milkának; és ismét fogant, és szült egy leányt és nevezte nevét Sárainak.
4. Hárán negyvenkét éves volt, amikor Sárai született, ami Ábrám tízedik évében volt; és azokban a napokban Ábrám és anyja és gondozónővére kimentek a barlangból, mivel a király és alattvalói elfelejtették Ábrám dolgát.
5. És amikor Ábrám kiment a barlangból, Noéhoz ment és fiához Shemhez, és velük maradt, hogy megtanulja tőlük JHVH utasításait és útjait, és egyetlen ember sem tudta hol volt Ábrám, és Ábrám Noénak és a fiának, Shemnek szolgált hosszú ideig.
6. És Ábrám Noé házában volt harminckilenc évig, és Ábrám ismerte az Urat három éves korától, és JHVH útjain járt halálának napjáig, mint ahogy Noé és fia, Shem tanította neki; és a föld minden fiai azokban a napokban nagy áthágásokat követtek el JHVH ellen, és fellázadtak ellene és idegen isteneknek szolgáltak, és elfelejtették az Urat, aki alkotta őket a földre; és a föld lakosai készítettek maguknak, abban az időben, minden ember a saját istenét; isteneket fából, és kőből, amelyek sem nem beszélnek, sem nem hallanak, sem nem teljesítenek, és az emberek fiai szolgálták őket, és ők lettek isteneik.
7. És a király és minden szolgái, és Terah egész háznépével elsők voltak azok között, akik fa és kő isteneknek szolgáltak.
8. És Terahnak tizenkét nagy méretű istene volt, fából és kőből készült, mivel egy évnek tizenkét hónapja van, és szolgált mindegyiknek havonta, és minden hónapban Teráh vitte az étel és ital áldozatát az isteneinek; így tett Terah minden napon.
9. És az egész nemzedék gonosz volt JHVH szemében, és így tett minden ember istenének, de az Urat elhagyták, aki teremtette őket.
10. És egy ember sem volt található a földön azokban a napokban, aki ismerte JHVH-at (mert minden egyes ember saját istenét szolgálta) kivéve Noét és házát, és mindazok, akik tanácsát megfogadták ismerték az Urat azokban a napokban.
11. És Ábrám, Teráh fia nagyra növekedett azokban a napokban, Noé házában, és senki nem ismerte, és JHVH vele volt.
12. És JHVH értelmes szívet adott Ábrámnak, és felismerte annak a generációnak a műveit, hogy hiábavalóak voltak, és hogy minden isteneik hiábavalóak és nem segítettek.
13. És Ábrám látta a napot sütve a földet, és Ábrám mondta magában: Bizonyára most ez a Nap, amelyik süt a földre az Isten, és neki fogok szolgálni.
14. És Ábrám szolgálta a Napot azokban a napokban és imádkozott hozzá, és amikor eljött az este, a Nap lenyugodott, mint máskor, és Ábrám mondta magában: Bizonyára ez nem lehet az Isten.
15. És Ábrám tovább beszélt magában: Ki az, aki az egeket és a földet alkotta? Ki alkotott a földre? Hol van ő?
16. És az éjszaka elsötétült felette, és felemelte szemeit nyugat felé, északra, délre, valamint keletre és látta a Napot eltűnni a földről, és a nappal sötétre változott.
17. És Ábrám látta a csillagokat és a holdat maga előtt, és mondta: Bizonyára ez az Isten, aki alkotta az egész világot, ahogyan az embert, és íme, ezek a szolgái istenek körülötte: és Ábrám szolgált a Holdnak és imádkozott hozzá egész éjszaka.
18. És reggel, amikor világos lett és a Nap felragyogott a földre, mint általában, Ábrám látta mindazokat a dolgokat, amiket JHVH Isten készített a földön.
19. És Ábrám mondta magában: Bizonyára ezek nem istenek, amelyek alkották a földet és az egész emberiséget, csupán Isten szolgái ezek, és Ábrám Noé házában maradt és ott ismerte meg az Urat és útjait és szolgált JHVH-nak életének minden napjain, és az egész akkori generáció elfelejtette JHVH-t, és szolgáltak idegen isteneknek fából és kőből készülteknek, és fellázadtak minden napjaikban.
20. És Nimród király biztonságban uralkodott, és az egész föld ellenőrzése alatt volt, és az egész földnek egy nyelve volt és szavai egységesek.
21. És Nimród minden fejedelmei és nagy emberei tanakodtak; Pút, Miczraim, Kús, és Kánaán családjaikkal, és mondták egymásnak: Jertek, építsünk magunknak várost és benne egy erős tornyot, és annak teteje az eget érje, és híressé tesszük magunkat, hogy így uralkodhassunk az egész világon, azért hogy a gonosz ellenségeink meghátráljanak tőlünk, hogy hatalmasan uralkodhassunk felettük, és hogy ne szóródhassunk szét a földön háborúik miatt.
22. És mindannyian a király elé mentek, és elmondták ezeket a szavakat, és a király egyetértett velük ebben a dologban és így tett.
23. És minden nemzetség - együttesen valami hatszázezer ember -, egy megfelelő helyet keresett a város és a torony megépítéséhez. Az egész föld felszínén nem találtak különbet, mint egy, a Sinártól keletre fekvő völgyet, ahová valami kétnapos gyalogút vezetett, és odavándoroltak és ott megtelepedtek.
24. És téglákat kezdtek verni és tüzeket gyújtottak, hogy hozzákezdjenek a város és a torony építéséhez, amit elterveztek.
25. És a torony építésével áthágást és bűnt követtek el, és elkezdték építeni azt, s miközben építették az egek JHVH Istene ellen, szívükbe vették, hogy harcoljanak ellene és az égbe emelkedjenek.
26. És az egész nép, és az összes család három részre osztotta fel magát; az első részük azt mondta: „Felemelkedünk az égbe és harcolni fogunk ellene”; a második részük ezt mondta: „Felemelkedünk az égbe és isteneinket helyezzük oda, akiket szolgálni fogunk”; a harmadik részük pedig azt mondta: „Felemelkedünk az égbe és lecsapunk rá nyilakkal és lándzsákkal”; és Isten tudta minden gonosz gondolataikat és látta a várost és a tornyot, amit építettek.
27. És amikor építették maguknak a várost és a nagyon magas és erős tornyot; annak magassága miatt a malter és a tégla nem érte el az építőket az oda való feljutás miatt, amíg azok feljutása egy teljes évet vett igénybe, és ezek után elérték az építőket és maltert és téglákat adtak nekik; így volt ez minden napon.
28. És íme, ezek lementek és mások felmentek egész nap; és ha egy tégla leesett kezükből és összetört, valamennyien sírtak azon, és ha egy férfi leesett és meghalt, senki sem nézett rá.
29. És JHVH ismerte gondolataikat, és történt, amikor építették, nyilakat lőttek az egek felé, és minden nyíl véresen esett vissza, és amikor meglátták azokat mondták egymásnak: Bizonyára megöltük mindazokat, akik az égben vannak.
30. Mindez JHVH-tól volt, hogy megtévessze őket, és eltörölje őket a föld színéről.
31. És építették a tornyot és a várost és ezt a dolgot csinálták naponta sok napokon át és évek teltek el.
32. És Isten szólt a hetven angyalhoz, azokhoz, akik legközelebb álltak hozzá, akik mellette tartózkodtak, mondván: Ereszkedjünk alá és zavarjuk össze a nyelveiket, hogy egyetlen ember sem értse meg szomszédjának beszédét, s ezt meg is tették velük.
33. És attól a naptól fogva, az emberek elfelejtették felebarátjuk nyelvét, és nem voltak képesek beszélni egy nyelven, és amikor az építő a felebarátja kezéből mészt vagy követ vett, amit nem rendelt, az építő eldobta azt és felebarátjához vágta, hogy az meghaljon.
34. És így tettek sok napokon át, és ilyen módon sokan közülük megölettek.
35. És JHVH megverte a három osztagot, akik ott voltak, és megbüntette őket cselekedeteik és terveik szerint; azokat, akik mondták: Felemelkedünk az égbe és szolgálunk isteneinknek, majmokhoz és elefántokhoz hasonlóvá válva; és azokat, akik mondták: Lesújtunk az égre nyilainkkal, JHVH megölte őket, egyik embert a felebarátja keze által; és a harmadik osztagot, azokat akik mondták: Felemelkedünk az égbe és harcolunk ellene, JHVH szétszórta őket az egész földön.
36. És azok, akik maradtak közülünk, amikor megtudták és felismerték a rosszat, ami rájuk jött, elhagyták az épületet, és ők is szétszóródtak az egész föld színén.
37. És megszűntek építeni a várost és a tornyot; Ezért nevezik azt a helyet Bábelnek, mert JHVH ott zavarta össze az egész föld nyelvét; íme, ez Sineár földjének keleti részén volt.
38. És amint az emberek fiai építették a tornyot, a föld megnyitotta száját és elnyelte annak egyharmadát, és tűz is szállt alá az égből és elégette másik harmadát, és a másik harmada megmaradt mindezidáig, és ez az a rész, amely a magasban volt, és kerülete háromnapi járás.
39. És sokan az emberek fiai közül meghaltak a toronyban, a nép számolatlanul.

10 1. És Péleg, Héber fia meghalt azokban a napokban, Ábrámnak, Teráh fia életének negyvennyolcadik évében, és Péleg minden napjai kettőszázharminckilenc év volt.
2. És amikor JHVH szétszórta az emberek fiait a bűn miatt a toronynál, íme, sok részre szakadtak szét, és az emberek minden fia szétszóródott a föld négy szélére.
3. És minden család saját nyelve, földje, vagy városa szerint.
4. És az emberek fiai sok várost építettek családjaik szerint, minden helyen ahova mentek, és az egész földre ahova JHVH szétszórta őket.
5. És közülük néhányan városokat építettek arra a helyre ahonnan azután kiirtattak, és nevezték ezeket a városokat saját nevükről, vagy gyermekeik nevéről, vagy azt követő rendkívüli eseményekről.
6. És Jáfet, Noé fia elment és várost épített magának egy helyen ahova szétszóródtak, és nevezték városukat nevük után, és Jáfet fiai eloszlottak a föld színére, sok részre és nyelvekre.
7. És ezek Jáfet fiai családjaik szerint: Gómer, Magóg, Medai, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász; ezek Jáfet gyermekei nemzettségeik szerint.
8. És Gómer gyermekei, városaik szerint, a Frankok voltak, akik laktak a frankok földjén, a Frank folyónál, Sená folyójánál.
9. És Rifát gyermekei voltak Bartonim, aki lakott Bartónia földjén Ledá folyójánál, amelynek vize a nagy Gihon tengerbe folyik, ez az óceán.
10. És Tógarma gyermekei tíz családot alkottak, ezek név szerint: Buzar, Párzunak, Balgar, Elikanum, Ragbib, Tarrki, Bid, Zebuk, Ongal és Tilmaz; mindezek szétváltak és észak felé terültek el, és felépítették a maguk városait.
11. És városaikat saját nevük után nevezték el, ezek azok, akik a Hitlá és Italak folyó mellett maradtak attól a naptól.
12. De Angoli, Balgar és Párzunak családjai, a nagy folyónál Dubnenél laktak; és városaik nevét ők is saját neveikről nevezték el.
13. És a Jávánok gyermekei a jávániták, akik Makedónia földjét lakják, és Medair az Orelum, akik Kurson földjét lakják, és Tubál gyermekei Toszkána földjét lakják Pasia folyója mellett.
14. És Mesek gyermekei a sibasniták, és Tírász gyermekei Rusás, Kusoni és Ongolisz; ezek mindannyian városokat építettek maguknak; ezek azok a városok, amelyek a Jabus tenger mentén, a Tragan folyóba ömlő Kura folyó mellett fekszenek,
15. És Elisa gyermekei az almanimiták, és ők is elmentek és városokat építettek maguknak; ezek azok a városok, amelyek a Job és Siabathmo hegyei közt fekszenek el; és közülük való a lumbardi nép, amely a Job és Shibathmo hegyekkel szemben fekszenek, és ők foglalták el Itália földjét, és ott maradtak mind a mai napig.
16. És Kittim fiai a Romim, akik Kanópiában laknak, a Tiberu folyó völgyében.
17. És Dodanim gyermekei azok, akik a tengetpartmelletti Gihon vársosaiban laknak, Bordnak földjén.

18. Ezek Jáfet gyermekeinek a családjai városaik és nyelveik szerint, amikor szétszóródtak a torony után, és elnevezték városaikat neveik és az események után; és ezek a városaik nevei családjaik szerint, amelyeket ők építettek azokban a napokban a torony után.
19. És Khám gyermekei voltak Kús, Micráim, Pút és Kánaán nemzetségeik és városaik szerint.
20. Mindezek elmentek és építettek maguknak városokat, amint alkalmas helyeket találtak nekik, és városaikat Kús, Micráim, Pút és Kánain atyjáik nevei után nevezték el.
21. És Micráim gyermekei a lúdimiták, anámimiták, lehábimiták és naftukhimiták, pathruszimiták, kaszlukhimiták és kafthorimiták, hét család.
22. És mindezek a Sihor folyónál lakoztak, ez Egyiptom patakja, és építettek maguknak városokat, és azután nevezték azokat saját nevükről.
23. És a Patrosz és Kasloh gyermekei összeházasodtak, és közülük ment ki a Pelistim, az Azathim, és a Gerarim, a Gittim, és az Ekronim, mind az öt család; ezek is építettek maguknak városokat, és nevezték városaikat atyáik neveiről mind e mai napig.
24. És Kánaán gyermekei is építettek maguknak városokat, és nevezték városaikat neveik után, tizenegy város és mások számtalanul.
25. És Khám családjából négy férfi elment a sík földre; ez a négy férfi neve: Sodoma, Gomorra, Admá, és Ceboim.
26. És ezek a férfiak építettek maguknak városokat a sík földön, és nevezték városaik neveit saját nevük után.
27. Ők és gyermekeik és minden hozzájuk tartozó lakozott azokban a városokban, és nagyon termékenyek és szaporák voltak és békességben lakoztak.
28. És Szeír, Húr fia, Hivi fia, Kánaán fia elment és Párán hegyével szemben talált egy völgyet, és várost épített ott, és ő és hét fia és háznépe ott lakott, és elnevezte a várost, amelyet épített Szeírnek, neve szerint. Ez Szeír földje mind e napig.
29. Ezek Khám gyermekei családjai, nyelveik és városaik szerint, amikor szétszóródtak országaikba a torony után.
30. És Sém, Noé gyermekei közül néhányan, Héber minden gyermekeinek atyja szintén elment és városokat építettek maguknak azokon a helyeken, ahova szétszóródtak, és nevezték városaikat neveik után.
31. És Sém fiai voltak: Elám, Assúr, Arpaksád, Lúd és Arám, és városokat építettek maguknak és nevezték minden városukat neveik után.
32. És abban az időben Assúr, Sém fia, minden gyermekével és háznépével, nagyon nagyszámú népességgel felindult és egy távolabbi földre vándorolt, addig, amíg elértek egy nagy kiterjedésű völgyet azon a földön, ahová elvándoroltak, és négy várost építettek maguknak ott, amelyeket saját neveikről és a velük történt eseményekről neveztek el.
33. És ezek a nevei azoknak a városoknak, melyeket Assúr felépített: Niniveh, Reszen, Kalah és Rekhobot; és Assúr gyermekei ott laknak egészen a mai napig.
34. És Arám gyermekei szintén elmentek és építettek maguknak egy várost, és nevezték a város nevét Úznak a legidősebb testvér után, és ott lakoztak; Ez Úz földje mind a mai napig.
35. És a torony utáni második évben egy férfi Assúr házából, - kinek neve Bela -, kiment Ninive földjéről, hogy oda vándoroljon háznépével, ahol helyet talál; és ment Sodoma, a sík föld városával szembe, és ott lakozott.  
36. És a férfiú felkelt és épített ott egy kis várost, és nevezte nevét Belának, neve után; ez Coár földjén van mind e mai napig.
37. És ezek Sém gyermekeinek családjai nyelvük és városaik szerint, miután szétszóródtak a földön a torony után.
38. És minden királyság, város, és Noé gyermekeinek nemzettségei családjaik [szerint] számos várost építettek maguknak ez után.
39. És kormányzatokat alapítottak minden városaikban, annak érdekében, hogy szabályozva legyenek rendeletekkel; így cselekedtek Noé gyermekeinek családjai örökre.

11 1. És Nimród, Kus fia még mindig Sineár földjén élt, ott lakott és uralkodott és városokat épített Sinár földjén.
2. És ezek a nevei a négy városnak, amelyet épített, és nevezte nevüket azon események után, amelyek történtek velük a torony építésekor.
3. És nevezte az elsőt Bábelnek, mondva: Mert JHVH ott zavarta össze az egész föld nyelvét; és a másodiknak nevét nevezte Ereknek, mert onnan szórta szét őket az Isten.
4. És a harmadikat nevezte Echednek, mondva: egy nagy csata volt ezen a helyen; és a negyediket nevezte Kalnának, mert fejedelmei és nagy emberei elpusztíttattak ott, és felbosszantották az Urat, fellázadtak ellene és áthágásokat követtek el.
5. És amikor Nimród felépítette ezeket a városokat Sineár földjén, a megmaradt népét beköltöztette azokba, fejedelmeit és hatalmasait, akik megmaradtak királyságában.
6. Nimród maga Bábelben lakozott, s ott megújította uralmát megmaradt alattvalói fölött, és biztonságban uralta őket, Nimród alattvalói és nemesei pedig Amfráfelnek nevezték őt, mondván, hogy a toronynál általa [miatta] estek alá nemesei és emberei.
7. És ennek ellenére, Nimród nem tért vissza JHVH-hoz, és folytatta a gonoszságot és tanította az emberek fiait a gonoszságra; és Mardon, fia, gonoszabb volt, mint apja, és folyamatosan hozzájárult apjának utálatosságaihoz.
8. És belevitte az emberek fiait a bűnbe, ezért is mondják: A gonosztól gonoszság ered.
9. Abban az időben háború volt Khám fiai között, mivel városokban laktak, amelyeket építettek.
10. És Kedorloamer, Élám királya elhagyta Khám gyermekeinek nemzetségeit, és harcolt ellenük, és diadalmaskodott fölöttük, és felvonult a síkság öt városa ellen, harcot indított ellenük és győzedelmeskedett fölöttük, s azok mind uralma alá kerültek.
11. És szolgáltak neki tizenkét évig, és évente adót fizettek neki.
12. Abban az időben meghalt Náhor, Serug fia, Teráh fiának, Ábrám életének negyvenkilencedik évében.
13. És Ábrámnak, Teráh fiának ötvenedik évében, Ábrám előjött Noé házából, és atyjának házába ment.
14. És Ábrám ismerte az Urat, és az ő útján és utasításai szerint járt, és JHVH az ő Istene volt vele.
15. És még Teráh, az apja volt Nimród király házának kapitánya azokban a napokban, és még mindig az idegen isteneket követte.
16. És Ábrám az apja házába ment és látta a tizenkét istent ott állni a templomaikban, és Ábrám haragja felgerjed, amikor látta ezeket a képeket az apja házában.
17. És mondta Ábrám: Él JHVH, hogy ezek a képek nem fognak apám házban maradni; úgy cselekedjen velem JHVH, aki teremtett engem, ha három napon belül nem töröm össze azokat mind.
18. És Ábrám elment tőlük és haragja égett benne. És Ábrám sietett és kiment a kamrából apja külső udvarába, és megtalálta apját ülni az udvarban, és minden szolgáját vele, és Ábrám jött és leült elé.
19. És Ábrám megkérdezte apját, mondva: Apám, mondd meg, hol van az Isten, aki teremtette az eget és a földet, és az emberek fiait a földre, és ki teremtett téged és engem. És Teráh válaszolt fiának, Ábrámnak és mondta: Íme, akik teremtettek bennünket mind velünk vannak a házban.
20. És Ábrám mondta apjának: Uram, mutasd meg nekem kérlek; és Teráh bevitte Ábrámot a kamrába a belső udvarból, és Ábrám látta, és íme, az egész szoba tele volt fa és kő istenekkel, tizenkét nagy kép és más kisebbek, akiknek nem volt száma.
21. És Teráh mondta fiának: Íme, ezek azok, amelyek alkottak mindent, ami látható a földön, és akik teremtettek engem és téged, és az egész emberiséget.
22. És Teráh leborul istenei előtt, és utána elment tőlük, és Ábrám, fia elment vele.
23. És amikor Ábrám kiment tőlük, elment anyjához és leült előtte, és mondta anyjának: Íme, apám megmutatta nekem azokat, akik csinálták az eget és a földet, és mind az emberek fiait.
24. Most tehát, sietve hozz egy kölyköt a nyájból, és készítsd el kedvem szerint, hogy elvihessem azt atyám isteneinek, mint áldozatot azoknak, hogy egyenek; talán így elfogadhatóvá válok nekik.
25. És anyja megtette, és hozott egy kölyköt, és elkészítette ízletes húsként, és Ábrámhoz vitte, és Ábrám vette az ízletes húst anyjától és vitte apja istenei elé, és közelükbe ment, hogy egyenek; és Teráh, apja nem tudott róla.
26. És Ábrám látta azon a napon, amikor közöttük ült, hogy nincs hangjuk, nem hallanak, nem mozognak, és azok közül egyik sem tudta kinyújtani kezét, hogy egyen.
27. És Ábrám kigúnyolta őket és mondta: Bizonyára az ízletes hús, amit készítetten nem tetszik nekik, vagy talán túl kevés nekik, és ezért nem esznek; ezért holnap készítek friss ízletes húst, jobban és bőségesebben, mint ez, azért hogy lássam az eredményt.
28. És történt a következő napon, hogy Ábrahám anyjától ízletes húst rendelt, és anyja felkelt és elkapott három fiatal állatot a nyájból, és elkészítette azokból némi kiváló ízletes húst, ahogy fia szereti, és fiának, Ábrámnak adta; és Teráh, apja nem tudott róla.
29. És Ábrám vette az ízletes húst anyjától, és apja istenei elé vitte a kamrába; és közel jött hozzájuk, hogy ehessenek, és eléjük tette, és Ábrám előttük ült egész nap, gondolta talán majdcsak esznek.
30. És Ábrám nézte őket, és íme, egyiknek sem volt hangja, sem nem hallott, sem nem nyújtotta ki kezét, hogy húst egyen.
31. És annak a napnak az estéjén abban a házban Ábrám Isten Szellemével telt el.
32. És szólt és mondta: Jaj apám, és ez a gonosz nemzedék, akinek szíve mind hajlik a hiábavalóságra, akik szolgálnak ezeknek a kő és fa bálványoknak, amelyek nem esznek, szagolnak, hallanak, sem beszélnek, akiknek szájuk van beszéd nélkül, szemeik látás nélkül, füleik hallás nélkül, kezeik érzés nélkül, lábuk, amin nem tudnak járni; mint ők, legyenek készítőik, és akik azokban bíznak.
33. És amikor Ábrám látta mindezekek a dolgokat megharagudott apjára, és vett egy baltát a kezébe, és az istenek kamrájába ment, és összetörte apjának minden isteneit.
34. És amikor összetörte a képeket, helyezte a baltát a nagy isten kezébe, amelyik ott volt előttük, és kiment; és Teráh, apja hazatért, mert meghallotta az ajtóban a baltának erős hangját; így Teráh bement a házba, hogy megtudja, mi folyik ott.
35. És Teráh, hallotta a balta zaját az állóképek szobájában, rohant a szobába az állóképekhez, és találkozott Ábrámmal, amint kiment.
36. És Terah belépett a szobába és megtalálta az összes bálványokat leesve és összetörve, és a baltát a legnagyobb kezében, amelyik nem tört össze, és az ízletes húst, amit Ábrám, fia készített még ezek előtt.
37. És amikor Teráh látta ezt, haragja nagyon felgerjedt, és sietett és kiment a szobából Ábrámhoz.
38. És megtalálta Ábrámoz, fiát amint még ült a házba; és mondta neki: Mi ez a dolog, amit tettél isteneimmel?
39. És Ábrám válaszolt Teráhnak, apjának és mondta: Nem így, én uram, mert én ízletes húst hoztam eléjük, és amikor közeledtem feléjük a hússal, hogy ehessenek, ők mind egyszerre nyújtották ki kezüket, hogy egyenek, mielőtt a nagy kinyújtotta volna a kezét, hogy egyen.
40. És a nagy látta cselekedetüket, hogy amit tettek előtte, és haragja hevesen fellobbant ellenük, és ment és vette a baltát, amely a házban volt és hozzájuk ment és összetörte őket mind, és íme, a bárd még mindig a kezében van, amint látod.
41. És Teráh haragja felgerjedt fia, Ábrám ellen, amikor ezt mondta; és Teráh mondta Ábrámnak, fiának haragjában: Mi ez a mese, amit te mondasz? Te hazudsz nekem.
42. Van ezeknek az isteneknek szelleme, lelke vagy ereje, hogy megtegye mindazt, amit mondtál? Nemde fa és kő, és én készítettem magamnak, és csak hazugságot beszélhetsz nekem mondva, hogy a legnagyobb isten, amelyik velük volt megverte őket? Te voltál az, aki ezt tette és helyezte a bárdot a kezeibe, majd azt mondod, hogy levágta őket.
43. És Ábrám válaszolt apjának, és mondta: És hogyan tudsz akkor szolgálni ezeknek a bálványoknak, akikben nincs erő, hogy bármit tegyenek? Meg tudnak-e szabadítani téged ezek a bálványok, amelyekben bízol? Meghallhatják-e imádságaidat, amikor magadhoz hívod őket? Ki tudnak-e szabadítani ellenségeid kezéből, vagy megharcolni harcaidat ellenségeid ellen, hogy szolgálhatsz fának és kőnek, amelyek sem nem beszélnek, sem nem hallanak?
44. És most bizony nem jó neked, sem az emberek fiainak veled, hogy ezeket a dolgokat teszitek; ilyen bolond, ilyen ostoba, vagy ilyen kevés értelmű, hogy szolgáltok fának és kőnek, és ilyen dolgok után mentek?
45. És elfelejtitek JHVH Istent, aki alkotta az eget és a földet, és aki alkotott téged a földre, és ezáltal nagy veszedelmet hoztok saját lelketek ellen ebben a dologban, a kőnek és fának szolgálata által.
46. Nemde atyáink a régi időkben, ebben a dolgodban vétkeztek, és a világegyetem JHVH Istene vízözönt hozott rájuk és elpusztította őket az egész földről?
47. És hogyan lehet, hogy továbbra is cselekszitek ezt és szolgáljátok a fa és kő isteneket, akik nem hallanak, sem beszélnek, sem szabadítanak az elnyomástól, és ezáltal a világegyetem Istenének haragja lejön rátok?
48. Most tehát apám, tartózkodj ettől, és ne hozz gonoszat lelked és a házad népének lelke ellen.
49. És Ábrám sietett és kiugrott apja elől, és fogta a baltát apja legnagyobb bálványa kezéből, amelyikkel Ábrám összetörte és elfutott.
50. És Teráh, látva mindazt, amit Ábrám tett, sietett, hogy elmenjen házából, és ment a királyhoz és Nimród elé ment és eléje állt, és leborult a király előtt; és a király mondta: Mit akarsz?
51. És mondta: Kérlek uram, hallgass meg engem -- most ötven évvel ezelőtt egy gyermek született nekem, és így tett isteneimmel és így beszélt; és most ezért uram és királyom küldess érte, hogy eléd jöhessen és ítéld meg őt törvényed szerint, hogy megszabadulhassunk gonoszságától.
52. És a király szolgái közül három férfit küldött, és mentek és elhozták Ábrámot a király elé. És Nimród és minden fejedelmei és szolgái ott voltak azon a napon ülve előtte, és Terah is ült előttük.
53. És mondta a király Ábrámnak: Mi ez, amit tettél apáddal és isteneivel? És Ábrám válaszolt a királynak azokat a szavakat, amit apjának mondott, és mondta: A nagy isten, amelyik velük volt a házban, az csinálta velük, amit te hallottál.
54. És mondta a király Ábrámnak: Van-e nekik hatalmuk beszélni és enni, és megtenni mindazt, amit mondták? És Ábrahám válaszolt a királynak: És ha nincs hatalom bennük, miért szolgálsz nekik és okozod, hogy az emberek fiai tévedjenek a te ostobaságod által?
55. El tudod képzelni, hogy ők megszabadíthatnak téged, vagy tehetnek bármi kicsit vagy nagyot, hogy szolgáld őket? És miért nem akarsz figyelni az egész világegyetem Istenére, aki alkotott téged, és akinek hatalma van, hogy megöljön, vagy életben tartson?
56. Ó ostoba, egyszerű és tudatlan király, jaj neked mindörökre.
57. Azt gondoltam, hogy tanítani tudod szolgáidat az igaz útra, de te nem teszed ezt, de betöltötted az egész földet bűneiddel és embereid vétkeivel, akik követik utadat.
58. Nem tudod-e, vagy nem hallottad-e, hogy ez a gonosz, amit te teszel ugyanaz, amivel a mi elődeink vétkeztek ott a régi napokban, és az örök Isten özönvizet hozott rájuk és mind elpusztultak, és miattuk az egész föld is elpusztult? És te és néped felkeltetek most és ugyanazon munkák szerint tesztek, azért hogy lehozzátok JHVH, a világegyetem Istenének haragját, és hogy hozzon veszedelmet neked és az egész földre?
59. Most azért hagyd el ezt a gonosz tettet, amelyet teszel, és szolgáld a világegyetem Istenét, akinek kezében van lelked, és akkor jó lesz veled.
60. És ha bűnös szívvel nem hallgattok szavaimra, hogy elhagyjátok gonosz útjaitokat, és szolgáljátok az örökkévaló Istent, akkor meghaltok a szégyenben az utolsó napokban, te és embereid és mindazok, akik csatlakoznak hozzád, és hallgatják szavaidat vagy járnak gonosz útjaidon.
61. És amikor Ábrám befejezte beszédét a király és fejedelmei előtt, Ábrám felemelte szemeit az egekbe és mondta: JHVH látott minden gonoszságot és megítél majd titeket.

12 1. És amikor a király hallotta Ábrám szavait, börtönbe küldte őt és Ábrám tíz napig volt a börtönben.
2. És ezen napok végén a király elrendelte, hogy minden királyok, fejedelmek és a tartományok különböző kormányzói és a bölcsek jöjjenek elé, és leültek elé, és Ábrám még mindig a fogság házában volt.
3. És a király mondta a fejedelmeknek és a bölcseknek: Hallottátok, hogy Ábrám, Teráh fia, mit tett apjával? Így tett vele, és elrendeltem, hogy vigyék előlem és így beszélt; szívében nem ébredt félelem, sem nem mozdult jelenlétemben, és íme, most börtönben van zárva.
4. És ezért határozzunk, milyen ítélet jár ennek az embernek, aki gyalázta a királyt; aki beszélt és megtette mindezeket a dolgokat, amit hallottatok.
5. És mindannyian válaszoltak a királynak, mondva: Az ember, aki gyalázta a királyt fel kell akasztani egy fára; de mivel megtette mindezeket a dolgokat, ahogy mondta és megvetette isteneinket, meg kell ezért égetni halállal, mert az a törvény ebben a dologban.
6. Ha tetszik a királynak, hogy ezt tegye, parancsoljon szolgáinak, hogy tüzet gyújtsanak éjjel és nappal a téglakemencébe, és bevetjük majd ezt az embert abba. És a király így tett, és megparancsolta szolgáinak, hogy készítsék elő a tűzet három nap és három éjjel a királyi kemencébe, ami Kaszdimban van; és a király elrendelte nekik, hogy fogják Ábrámot a börtönből és vigyék ki, hogy megégettessék.
7. És a mind a királyok szolgái, fejedelmei, főurai, kormányzói, és bírái, és föld lakosai, kilencszázezer ember körül, a kemencével szemben álltak, hogy lássák Ábrámot.
8. És mind az asszonyok és kicsik összezsúfolódtak a háztetőkön és tornyokon, hogy lássák, mit tesznek Ábrámmal, és mind együtt álltak a távolban; és nem volt egy ember sem, aki maradt, hogy ne jött volna ezen a napon, hogy megnézze a színhelyet.
9. És amikor Ábrám jött és a király varázslói és a bölcsek látták Ábrámot és felkiáltottak a király előtt, mondva: Mi uralkodó urunk, bizonyára ez az az ember, akit felismertünk, akinek születésénél láttunk a nagy csillagot, amely elnyelte a négy csillagot, amit elmondtunk a királynak most örven évvel ezelőtt.
10. És íme, most apja is áthágta parancsolataidat, és kigúnyolt téged hozva egy másik gyermeket, amelyet te megöltél.
11. És amikor a király meghallotta ezeket a szavakat, rendkívül felháborodott, és megparancsolta, hogy vigyék Teráhot elé.
12. És a király mondta: Hallottad, hogy mit beszélnek a varázslók? Most mond meg nekem igazán, hogy tettél, és ha az igazat szólod, fel leszel mentve.
13. És látta, hogy a király haragja nagyon fellobbant, Teráh mondta a királynak, Uram és királyom, az igazat hallottad, és amit a bölcsek beszéltek az igaz. És a király mondta: Miért tetted ezt a dolgot, hogy áthágd parancsaimat, és hogy adj egy gyermeket, akit nem te nemzettél, és hogy kapj értéket érte?
14. És Teráh válaszolt a királynak: Mert lágy érzelmekkel viseltettem fiam iránt, abban az időben, és vettem szolgálómnak egy fiát és hozzád vittem király.
15. És a király mondta: Ki tanácsolt téged erre? Mond meg, sehogy ne rejtsd el előlem, és nem fogsz meghalni.
16. És Teráh nagyon megrémült a király jelenlétében, és mondta a királynak: Hárán volt, az én idősebb fiam, aki ezt a tanácsot adta nekem; és Hárán, azokban a napokban amikor Ábrám született harminckét éves volt.
17. De Hárán nem javasolt apjának semmit, Teráh csak azért mondta ezt a királynak, hogy megszabadítsa lelkét a királytól, mert nagyon félt; és a király mondta Teráhnak, Hárán, fiad, aki tanácsolt téged ebben meg fog halni a tűzben Ábrámmal; mert halálos ítélet rajta van, mert fellázadt a király óhaja ellen cselekedve ezt a dolgot.
18. És Hárán abban az időben arra hajlott, hogy kövesse Ábrám útjait, de magában tartotta.
19. És Hárán mondta szívében, Íme, most a király megragadta Ábrámot ezek miatt a dolgok miatt, amit Ábrám tett, és el fog következni, hogy ha Ábrám győzedelmeskedik a királyon, követni fogom, de ha a király győzi le, akkor a király után fogok menni.
20. És amikor Teráh elmondta a királynak Háránnal, fiával kapcsolatban ezt, a király elrendelte Hárán felől, hogy ragadják meg Ábrámmal.
21. És elvitték mindkettőjüket, Ábrámot és Háránt, a testvérét, hogy bevigyék őket a tűzbe; és a föld minden lakosai és a király szolgái és fejedelmei és minden asszony és a kicsik ott voltak, állva felettük azon a napon.
22. És a király szolgái vették Ábrámot és bátyját, és megfosztották őket minden ruháiktól, kivéve alsó ruhájukat, amely rajtuk maradt.
23. És megkötözték kezeiket és lábaikat len zsinórokkal, és a király szolgái felemelték őket és mindkettejüket a kemencébe vetették.
24. És JHVH szerette Ábrámot és könyörült rajta, és JHVH lejött és kiszabadította Árbámot a tűzből és nem égett el.
25. De mind a zsinórok, amelyekkel megkötötték őt elégtek, amíg Ábrám maradt és körbesétált a tűzben.
26. És Hárán meghalt, amikor a tűzbe dobták, és hamuvá égett, mert szíve nem volt tökéletes JHVH-val; és azok az emberek, akik bedobták őt a tűzbe, a tűz lángja átterjed rájuk, és megégtek, és közülük tizenkét férfi meghalt.
27. És Ábrám három nap és három éjjel sétált a tűz közepében, és a király minden szolgái látták őt sétálni a tűzben, és mentek és elmondták a királynak, mondva: Íme, mi látjuk Ábrámot járkálni a tűz közepében, és még a kisebb ruhadarabok, amelyek rajta vannak nem égnek, de a zsinór, amivel meg volt kötve megégett.
28. És amikor a király hallotta szavaikat szíve elámult és nem akart hinni nekik; így más hűséges fejedelmeket küldött, hogy nézzék meg ezt a dolgot, és mentek és látták és elmondták a királynak; és a király felkelt, hogy menjen és lássa, és látta Ábrámot járkálva ide-oda a tűz közepében, és látta Hárán elégett holttestét, és a király nagyon csodálkozott.
29. És a király elrendelte, hogy vonják ki Ábrámot a tűzből; és szolgái közeledtek, hogy kivegyék őt, és nem tudták, mert a tűz körbevette és a láng feléjük emelkedett a kemencéből.
30. És a király szolgái menekültek attól, és a király megdorgálta őket, mondva: Siessetek és hozzátok ki Ábrámot a tűzből, hogy meg ne haljatok.
31. És a király szolgái ismét közeledtek, hogy kihozzák Ábrámot, és a lángok kijöttek rájuk és megégette arcukat így közülük nyolc meghalt.
32. És amikor a király látta, hogy szolgái nem képesek megközelíteni a tűzet, nehogy meg kelljen égniük, a király szólította Ábrámot: Ó Istennek szolgája, aki a mennyben van, jöjj elő a tűz közepéből és jöjj ide elém; és Ábrám engedett a király szavának, és kijött a tűzből és ment és állt a király elé.
33. És amikor Ábrám kijött a király és minden szolgája látták Ábrámot a király elé jönni, alsóruhája rajta, mert azok nem égtek meg, de a zsineg, amivel meg volt kötve elégett.
34. És a király mondta Ábrámnak: Hogy van az, hogy te nem égtél meg a tűzben?
35. És Ábrám mondta a királynak: Az ég és a föld Istene, akiben bízom, és akinél van minden erő, ő szabadított meg engem a tűzből, amibe te vetettél engem.
36. És Hárán Ábrám bátyja hamuvá égett, és keresték testét, és elégve találták azt.
37. És Hárán nyolcvankét éves volt, amikor meghalt Kaszdim tüzében. És a király, fejedelmek, és a föld lakosai, látták, hogy Ábrám megszabadult a tűztől, jöttek és leborultak Ábrámnak.
38. És Ábrám mondta nekik: Ne boruljatok le előttem, hanem boruljatok le a világ Istene előtt, aki alkotott titeket, és szolgáljátok őt, és járjatok útjain, mert Ő az, aki kimentett engem a tűzből, és ő az, aki alkotta a lelkeket és az emberek fiainak szellemeit, és formálta az embert anyja méhében, és kivitte a világba és ő az, aki megszabadítja azokat, akik bíznak benne minden fájdalmukban.
39. És ez a dolog nagyon csodálatosnak tűnt a király és a fejedelmek szemében, hogy Ábrám megmenekült a tűzből és hogy Hárán elégett; és a király adott Ábrámnak sok ajándékot és neki adta királyi házából két legfőbb házvezetőjét; az egyik neve Oni és a másik neve Eliézer.
40. És minden királyok, fejedelmek és szolgák adtak Ábrámnak sok ezüst és arany ajándékot és gyöngyöt, és a király és a fejedelmei elküldték őt, és elment békével.
41. És Ábrám kiment a király elől békében, és a királynak sok szolgái követték őt, és kb. háromszáz ember csatlakozott hozzá.
42. És Ábrám visszatért azon a napon és ment apja házába, ő és a férfiak, akik követték, és Ábrám szolgálta az Urat, Istenét életének minden napján, és útjain járt és követte törvényét.
43. És ettől a naptól fogva Ábrám az emberek fiainak szívét arra hajlította, hogy szolgálják az Urat.
44. És abban az időben Náhor és Ábrám feleségeket vettek maguknak, testvérüknek Háránnak lányait; Náhor felesége Milka és Ábrám feleségének neve Sárai volt. És Sárai, Ábrám felesége meddő volt; és nem volt utódja azokban a napokban.
45. És két évvel Ábrámnak a tűzből való kijövetele után, amely életének ötvenkettedik éve, íme, Nimród király ült Bábelben trónján, és a király elaludt és álmot látott, hogy áll seregeivel és vezetőivel a völgyben szemben királyi kemence.
46. És amikor felemelte szemeit látta, hogy egy ember Ábrám képében jön elő a kemencéből, és hogy jött és állt a király elé kivont kardjával, és nekirontott a királynak kardjával, amikor a király elmenekült az ember elől, mert félt; és miközben futott, a férfi egy tojást dobott a király fejéhez, és a tojás nagy folyóvá vált.
47. És a király álmodta, hogy összes csapatai alámerültek abba a folyóba és meghaltak, és a király elmenekült három emberével, akik előtte voltak és így megmenekült.
48. És a király látta ezeket a férfiakat, és ők fejedelmi ruhákat viseltek, mint a királyok ruhái, és megjelenésük és külsejük akár a királyoké.
49. És miközben futott, a folyó ismét visszafordult a tojásba a király előtt, és a tojásból egy fiatal madár lépett elő, amelyik a királyhoz röppent, és kivájta a király szemét.
50. És a király bánkódott a látványon, és felébredt álmából és szelleme nyugtalan volt; és nagy rémületet érzett.
51. És reggel a király felkelt a fekvőhelyéről félelemben, és minden bölcset és varázslót odarendelt, hogy jöjjenek elé, amikor a király elmondta álmát nekik.
52. És a király bölcs szolgája, akinek neve Anuki, válaszolt a királynak, mondva: Ez semmi más, mint Ábrám gonoszsága és magváé, felemelkedik Uram és királyom ellen az utolsó napokban.
53. És íme, eljön a nap, amikor Ábrám és magja és házának gyermekei háborúznak királyommal, és meg fogja verni a király házát és csapatait.
54. És ahogy szóltak a három férfival kapcsolatban, amelyek láttál, mint magadat, és amelyek menekültek, ez csak azt jelenti, hogy menekülni fogsz három királlyal, a föld királyai közül, akik veled lesznek a csatában.
55. És amit láttál a folyóból, ami a tojásba fordult az első, és a fiatal madár kivájta szemed, ez semmi mást nem jelent, mint Ábrám magját, amelyik megöli a királyt a későbbi napokban.
56. Ez a királyom álma, és ez az értelmezése, és az álom igaz, és az értelmezés, amit szolgád adott neked igaz.
57. Most azért királyom, bizonyára tudod, hogy ötvenkét éve volt, amikor a bölcseid látták Ábrám születését, és hogy a király szenvedni fog Ábrámtól, hogy a földön kárára lesz uramnak, királyomnak, mert mindazon napokon át, ameddig Ábrám él sem te, sem királyságod nem áll meg, mert ez megszületésénél korábban ismert volt; és miért nem öli meg királyom őt, hogy gonoszságától megóvassék a későbbi napokban?
58. És Nimród hallgatott Anuki szavára, és elküldött szolgái közül néhányat titokban, hogy menjenek és fogják el Ábrámot, és hozzák a király elé, hogy halált szenvedjen.
59. És Eliézer, Ábrám szolgája, akit a király adott neki, a király jelenlétében volt abban az időben, és hallotta azt, amit Anuki javasolt a királynak, és amit a király mondott, hogy okozza Ábrám halálát.
60. És Eliézer mondta Ábrámnak: Siess, kelj fel és mentsd a lelked, hogy meg ne halj a király kezei által, mert egy álmot látott felőled, és Anuki értelmezte azt, és így is határozott Anuki tanácsára a király felőled.
61. És Ábrám engedett Eliézer hangjára, és Ábrám sietett és futott Noé, és fiának Shem házának biztonságába, és elrejtette magát, és biztonságos helyre talált; és a király szolgái Ábrám házához mentek, hogy keressék őt, de nem találták, és keresték őt az egész országban és nem találtatott, és elmentek és keresték minden irányban, és nem találkoztak vele.
62. És amikor a király szolgái nem találták Ábrámot visszatértek a királyhoz, de a király haragja Ábrám ellen lecsendesedett, mivel nem találták meg őt, és kiment a fejéből ez a dolog Ábrámra vonatkozóan.
63. És Ábrám egy hónapig volt rejtve Noé házában, amíg a király elfejtette ezt a dolgot, de Ábrám még félt a királytól; és Terah eljött, hogy lássa Ábrámot, fiát, Noé házában, titokban, és Teráh nagy volt a király szemeiben.
64. És Ábrám mondta apjának: Nem tudod-e hogy a király azon gondolkodott, hogy megöl engem, és kiirtja nevem a földről az ő gonosz tanácsadói tanácsa miatt?
65. Most mid van neked itt, és mid van neked ezen a földön? Kelj fel, menjünk együtt Kánaán földjére, hogy megszabadulhassunk kezéből, nehogy elvessz általa te is az utolsó napokban.
66. Nem tudod-e vagy nem halottad-e, hogy Nimród nem szeretete miatt tette veled, hogy neked adott minden megtiszteltetést, de csak a saját java miatt történt, hogy neked ajándékozta mindezeket a jókat?
67. És ha ő még nagyobb dolgot tenne veled ennél, bizony ezek csak a világ hiábavalóságai, mert a jólét és a gazdagság nem haszon a düh és harag napján.
68. Most azért hallgass szavamra, és keljünk fel, és menjünk Kánaán földjére, Nimród ártó hatásán kívül; és szolgáld te az Urat, aki alkotott téged a földre és akkor jó dolgod lesz vele; és vess el minden hiábavaló dolgot, amit követtél.
69. És Ábrám megszűnt beszélni, amikor Noé és fia, Shem válaszolt Teráhnak, mondva: Igaz a szó, amit Ábrám mond néked.
70. És Teráh hallgatott fiának, Ábrámnak hangjára, és Teráh megtett mindent, amit Ábrám mondott, mert ez JHVH-tól volt, hogy a király nem tudta Ábrám halálát okozni.

13 1. És Teráh vette fiát, Ábrámot és unokáját, Lótot, Hárán fiát, és Sárait, menyét, Ábrámnak, fiának lányát, és háznépének minden lelkét, és elment velük Úr Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. És amikor ők eljutottak Hárán földjéig, ott maradtak, mert ez rendkívül jó föld volt legelőnek, és elégséges volt azok számára is, akik kísérték őket.
2. És Hárán földjének lakosai látták, hogy Ábrám jó és igaz az Istennel és emberekkel, és JHVH, az ő Istene vele volt, és néhányan Hárán földjének lakosai közül jöttek és csatlakoztak Ábrámhoz, és tanította őket JHVH-nak utasításaira és az ő útjaira; és ezek az emberek Ábrámmal és házával maradtak és ragaszkodtak hozzá.
3. És Ábrám három évig maradt azon a földön, és a harmadik évet követően JHVH megjelent Ábrámnak és szólt hozzá; Én vagyok JHVH, aki kihozott Úr Kaszdimból, és kivezetett téged minden ellenségeid kezeiből.
4. És most tehát ha hallgatni fogsz hangomra és megtartod parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet, akkor azt cselekdszem, hogy ellenségeid elessenek előtted, és megsokasítom magod, mint az ég csillagait, és elküldöm áldásomat kezeid minden munkájára, és nem fogsz semmiben szűkölködni.
5. Kelj fel most, vedd feleséged és minden hozzád tartozót és menj Kánaán földjére és maradj ott, és én is ott leszek neked Istened, és megáldalak téged. És Ábrám felkelt és vette feleségét és minden hozzátartozót, és Kánaán földjére ment, amint JHVH mondta neki; és Ábrám ötven éves volt, amikor Háránba ment.
6. És Ábrám Kánaán földjére jött és lakott a város közepén, és ott verte fel sátrát Kánaán gyermekei, a föld lakosai között.
7. És JHVH megjelent Ábrámnak, amikor Kánaán földjére ment, és mondta neki: Ez a föld, amelyet neked adtam, és magodnak utánad örökre, és olyanná teszem magodat, mint az ég csillagai, és magodnak fogom adni örökségként az egész földet, amelyet látsz.
8. És Ábrám oltárt épített azon a helyen, ahol az Isten beszélt vele, és Ábrám segítségül hívta ott JHVH nevét.
9. És abban az időben, Ábrám Kánaán földjén való lakozás harmadik évének végén, abban az évben Noé meghalt, amely ötvennyolcadik éve volt Ábrám életének; és Noé életének egész ideje kilencszázötven év volt és meghalt.
10. És Ábrám Kánaán földjén lakott, ő, és felesége, és minden hozzátartozók, és mindazok, akik elkísérték őt, együtt azokkal, akik csatlakoztak hozzá a föld népéből; de Náhor, Ábrám fitestvére, és Teráh, apja, és Lót, Hárán fia és minden hozzátartozóik Háránban laktak.
11. Ábrám Kánaánban való lakozásának ötödik évében Sodoma és Gomorra népei és a síkság vásosai mind fellázadtak Kedorloamer hatalmtól, Elám királyától, mert a síkság városainak minden királyai szolgáltak Kedorloamernek tizenkét évig, és évente adót fizettek, de akkoriban a tizenharmadik évben, fellázadtak ellene.
12. És Ábrámnak a Kánaánba költözése utáni tizedik évében háború tört ki Nimród, Sineár királya és Kedorloamer, Élám királya között, és Nimród felvonult ellene, hogy legyőzze őt.
13. Mert korábban Kedorloamer Nimród seregeinek egyik vezére volt, és amikor a toronynál minden nép szétszórattatott, és akik megmaradtak, azok is szerteszóródtak a föld színén, és Kedorloamer Élám földjére költözött, uralta azt, és lázadásban állt ura ellen.
14. És azokban a napokban, amikor Nimród látta, hogy a síkság városai fellázadtak, büszkén és haraggal jött, hogy háborúzzon Kedorloamerrel, és Nimród összegyűjtötte minden fejedelmét és alattvalóját, mintegy hétszázezer embert, és Kedorloamer ellen vonult, és Kedorloamer kiment, hogy találkozzon vele ötezer emberrel, és felkészültek a csatára Bábel völgyében, amely Elám és Sineár között fekszik.
15. És mindazok a királyok vívtak ott, és Nimród és emberei megverettek Kedorloamer emberei előtt, és elesett Nimród embereiből körülbelül hatszázezer, és Mardon a király fia elesett közülük.
16. És Nimród elmenekült szégyenben és gyalázatban földjére, és Kedorloamer alárendeltje volt sokáig, és Kedorloamer visszatért földjére és elküldte házának fejedelmeit a királyokhoz, akik körülötte laktak, Elászár irályához, Ariókhoz, és Gojim királyához, Tidálhoz, és szövetséget kötött velük, és ők mind enedelmeskedtek parancsainak.
17. És történt Ábrám Kánaán följén való tartózkodásának tizenötödik évében, amely Ábrám életének hetvenedik éve volt, hogy JHVH megjelent Ábrámnak abban az évben és mondta neki: Én vagyok JHVH, aki kihoztalak téged Úr Kaszdimból, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.
18. Most azért járj előttem és légy tökéletes, és tartsd meg parancsolataimat, mert tenéked és magdonak adom ezt a földet örökségül, Mitzráim folyójától az Eufrátesz nagy folyójáig.
19. És atyáidhoz mész békében és jó vénségben, és a negyedik nemzedék tér vissza ide erre a földre és örökölni fogja azt örökre; és Ábrám oltárt épített, és segítségül hívta JHVH nevét, aki megjelent neki, és áldozatot vitt az oltárra JHVH-nak.
20. Abban az időben Ábrám visszatért Háránba, hogy lássa apját és anyját, és apja háznépét, és Ábrám és felesége és minden hozzátartozó visszatért Háránba, és Ábrám Háránban lakott öt évig.
21. És Hárán sok népe, mintegy hetvenkét ember követték Ábrámot, és Ábrám tanította nekik JHVH utasítását és útjait, és tanította őket, hogy megismerjék az Urat.
22. Azokban a napokban JHVH megjelent Ábrámnak Háránban, és mondta neki, íme, ezeket beszéltem neked húsz évvel ezelőtt, mondva:
23. Menj ki földedből, a te szülőhelyedről és atyád házából arra a földre, amelyet mutattam neked, hogy neked és gyermekeidnek adjam azt, mert azon a földön megáldalak téged, és nagy nemzetté teszlek, és naggyá teszem neved, és benned fognak megáldatni a föld családjai.
24. Azért most kelj fel, ment ki innen, te és feleséged, és minden hozzád tartozó, és minden házadban született is és mindazok a lelkek, akik lettek neked Háránban, és vidd azokat ki magaddal innen, és kelj fel, hogy visszamenj Kánaán földjére.
25. És Ábrám felkelt és vette feleségét Szárait és minden hozzá tartozót és mindazokat, akik házában születtek neki és mindazokat a lelkeket, amelyek lettek neki Hárában, és kijött, hogy elmenjen Kánaán földjére.
26. És Ábrám ment és visszatért Kánaán földjére, JHVH beszéde szerint. És Lót Háránnak, testvérének fia vele ment, és Ábrám hetvenöt éves volt, amikor kiment Háránból, hogy visszatérjen Kánaán földjére.
27. És ő jött Kánaán földjére JHVH beszéde szerint Ábrámhoz, és felverte sátrát és lakott Mamré síkságán és vele volt Lót, fitestvérének fia, és mindazok, akik hozzá tartoztak.
28. És JHVH újra megjelent Ábrámnak és mondta: A te magodnak adom majd ezt a földet; és ő oltárt épített ott JHVH-nak, aki megjelent neki, ami mind a mai napig Mamré síkságain van.

14 1. És volt azokban a napokban Sineár földjén egy bölcs ember, aki megértett minden bölcsességet, és szép megjelenése volt, de szegény volt és nélkülöző; neve Rikajon és keményen elszánta magát arra, hogy fenttartsa magát.
2. És elhatározta, hogy Egyiptomba megy, Oszviriszhez, Ánom fiához, Egyiptom királyához, hogy megmutassa a királynak bölcsességét; hogy talán kegyelmet talál színe előtt, hogy felemelje és adjon neki ellátást; és Rikajon így tett.
3. És Rikájon Egyiptomba ment, megkérdezte Egyiptom lakosait a király felől, és Egyiptom lakosai mondták neki Egyitom királyának szokását, mert akkor az volt Egyiptom királyának szokása, hogy kiment királyi palotájából és látható volt szerte a földön csak egy napig egy évben, és ezek után a király visszatért helyére, hogy ott maradjon.
4. És azon a napom, amikor a király kiment, hogy ítéljen a földön, és mindenki díszes ruhában jött a király elé azon a napon, hogy előterjessze kérését.
5. És amikor Rikájon hallott Egyiptom királyának szokásáról, és hogy nem tud a király színe elé jutni, nagyon elkeseredett és nagyon szomorú volt.
6. És este Rikájon kiment és talált egy koszos házat, egykor egy egyiptomi pék háza volt, és ott marad egész éjjel lelkének keserűségében és az éhségtől elalélt, és az álom elkerülte szemeit.
7. És Rikájon azon tanakodott magában, hogy mit tegyen a városban addig, amíg a király meg nem jelenik ott, és miként tartsa el magát azon a helyen.
8. És reggel felkerekedve körbejárta a várost, és találkozott azokkal, akik zöldségeket és mindenféle vetőmagokat árultak, amivel ellátták a lakosokat.
9. És Rikájon is ezt kívánta tenni annak érdekében, hogy fenntartsa magát a városban, de nem ismerte az ottani nép szokásait, és mint egy vak ember, úgy volt közöttük.
10. És ment és zöldségeket szerzett, hogy eladja azokat a táplálására, és egy csőcselék gyűltek köré és kinevették őt, és elvették a zöldségeket tőle és semmit sem hagytak neki.
11. És felkelve onnan keserű lélekkel, elment sóhajtozva a pék házához, amelyben azelőtt egész éjjel maradt, és elaludt ott a második éjszaka.
12. És azon az éjszakán megint gondolkodott magában, hogy hogyan tudná megmenteni magát az éhségtől, és kidolgozott egy sémát hogy hogyan fog tenni.
13. És felkelt reggel és találékonyan cselekedett. Ment és alkalmazott harminc erős férfit a csőcselék közül, hogy hordozzák háborús eszközeiket kezükben, és vezette őket Egyiptom síremlékének tetejére, és odahelyezte őket.
14. És megparancsolta nekik, mondván: Ezt mondja a király: „Erősítsétek meg magatokat és legyetek vitéz férfiak, és senki ne legyen itt eltemetve addig, amíg nem ad 200 ezüstöt, azután el lehet temetni”; és azok a férfiak Rikájon parancsa szerint cselekedtek Egyiptom népével egy egész éven át.
15. És nyolc hónap múlva Rikájon és emberei az ezüst és arany nagy gazdagságát gyűjtötték össze, és Rikájon nagy mennyiségű lovakat és más állatokat vett, és több embert bérelt, és adott nekik lovakat és vele maradtak.
16. És amikor elkövetkezett az év fordulója, abban az időben, amikor a király kimegy a városba, Egyiptom minden lakosai összegyűltek, hogy beszéljenek vele arról, hogy Rikájon és emberei mit művelnek.
17. És kimenve a király a kijelölt napon, íme egész Egyiptom elé jött és sírt neki, mondván:
18. Király, örökké élj! Mi ez a dolog, amit cselekszel szolgáidnak a városban, hogy szenvedjenek a holttestek miatt, hogy ne legyenek eltemetve, amíg nincs megfizetve sok ezüsttel és arannyal? Történt-e valaha hasonló az egész földön, a korábbi királyok ideje óta, sőt Ádám napjai óta, mind e mai napig, hogy a halott ne legyen eltemetve csak meghatározott áron?
19. Tudjuk azt, hogy a királyok szokása, hogy évente adót vesznek az élőktől, de te nem csak ezt teszed, hanem még a halottaktól is behajtod azt napról napra.
20. Most, ó király, nem viselhetjük ezt tovább, mert az egész város elpusztul emiatt, és te ezt nem is tudod?
21. És amikor a király meghallotta mindazokat a szavakat, felette megharagudott, felgerjedt haragja benne e miatt az ügy miatt, mert ő mit sem tudott róla.
22. És a király mondta: Ki és hol van ő, hogy meri ezt a gonosz dolgot tenni földemen parancsom nélkül? Biztosan mondjátok el nekem.
23. És jelentették neki Rikájon és emberinek minden művét, és felébredt a király haragja, és megparancsolta, hogy vigyék elé Rikájont és embereit.
24. És Rikájon vett mintegy ezer gyermeket, fiakat és leányokat, és felöltöztette őket selyembe és hímzett ruhákba, és lovakra ültette őket, és leküldte őket a királynak az emberei által, és nagy mennyiségű ezüstöt és aranyat is vett és drágaköveket, és egy erős és szépséges lovat, mint ajándékot a királynak, amellyel bement a király elé és leborult a földre elé. És a király, és szolgái, és Egyiptom minden lakosa csodálkozott Rikájon munkáin, és látták gazdagságát, és az ajándékot, amit a királynak hozott.
25. És ez nagyon tetszett a királynak és nagyon csodálkozott ezen; és amikor Rikájon a király elé ült megkérdezte tőle összes műve felől, és Rikájon minden szavával bölcsen válaszolt a király, és szolgái, és Egyiptom minden lakosa előtt.
26. És mikor hallotta a király Rikájon minden szavát és a bölcsességet, Rikájon kegyelmet talált szemében, és kegyelemmel találkozott és kedvességgel a király minden szolgájától és Egyiptom minden lakosától, figyelembevéve bölcsességét és kiváló beszédeit és attól az időtől fogva szerették őt felette.
27. És a király válaszolt és mondta Rikájonnak: A te neved ne neveztessék Rikájonnak, hanem Fáraó lesz neved, mivel adót szedtél a halottaktól; és nevét „Fáraónak” hívták.
28. És a király és alattvalói szerették Rikájont bölcsessége miatt és tanácskozott Egyiptom minden lakójával, hogy tegyék elöljáróvá a király alatt.
29. És Egyiptom minden lakosa és bölcs emberei így tettek, és ezt törvénnyé tették Egyiptomban.
30. És tették Rikájont Fáraó-elöljáróvá Oszvirisz, Egyiptom királya alatt, és Rikájon Fáraó uralkodott Egyiptom felett, mindennapi igazságszolgáltatást tett az egész városnak, azonban Oszvirisz király egy évben (csak) egyszer ítélkezett, amikor kiment, hogy megjelenést tartson.
31. És Rikájon Fáraó ravaszul bitorolta Egyiptom vezetését, és adót követelt Egyiptom minden lakosától.
32. És Egyiptom minden lakója nagyon szerette Rikájon Fáraót, és rendeletet hoztak, hogy minden királyt és utódját ezentúl így hívnak Egyiptomban: Fáraó.
33. Következésképpen minden királyt, akik uralkodtak Egyiptomban attól az időtől fogva Fáraónak hívták mind a mai napig.

15 1. És abban az évben nagy éhínség volt Kánaán földjén, és a föld lakossága nem tudott megmaradni az éhínség miatt, mivel nagyon keserves volt.
2. Ábrám és minden hozzátartozó felkelt és lement Egyiptomba az éhínség miatt és amikor Micráim patakjánál voltak ott maradtak kis ideig, hogy megpihenjenek az út fáradalmaitól.
3. És Ábrám és Sárai Micráim patakjának határán sétáltak és Ábrám látta feleségét, Sárait, hogy nagyon szép volt.
4. És Ábrám mondta feleségének, Sárainak: Mivel Isten ilyen szép orcájúnak teremtett téged, tartok az egyiptomiaktól, nehogy megöljenek engem és elvegyenek téged, mert nincs Isten félelme ezen a helyen.
5 Mindenképpen tégy így, mondd azt mindazoknak, akik felőled kérdeznek, hogy a húgom vagy, s ne essen miattad bántódásom, és hogy életben maradjunk, és nehogy megöljenek bennünket.
6. És Ábrahám ugyanezt parancsolta mindazoknak, akik vele jöttek Egyiptomba az éhínség miatt; Lótnak, unokaöccsének is ezt az utasítást adta, mondván, ha az egyiptomiak kérdezik őt Sára felől, mondja, hogy ő Ábrahám húga. 
7. És Ábrahám még az utasítások után sem bízott meg bennük, de megfogta Sárát és egy ládába tette őt, elrejtve azt a rakományok között, mert Ábrahám nagyon aggódott Sára miatt az egyiptomiak gonoszsága folytán.
8. És Ábrahám, minden tulajdonával felkerekedett Micráim patakjától és Egyiptomba ment, és alig értek túl a város kapuján, amikor az őrök eléjük álltak és így szóltak: Adj tizedet a királynak mindenedből, amid csak van, és akkor bejöhetsz a városba; és Ábrahám és a vele lévők így cselekedtek.

9. És Ábrám minden népével, amely vele volt bement Egyiptomba, és amikor mentek vitték a ládát, amelyben Sárai el volt rejtve és az egyiptomiak meglátták a ládát.
10. És a király szolgái közeledtek Ábrámhoz, mondván: „Mi van ebben a ládában, amit nem láthatunk? Most pedig nyisd ki a ládát és adj tizedet a királynak mindenből, amit ez tartalmaz!”
11. És Ábrám mondta: „Ezt a ládát nem fogom kinyitni, de minden követeléseteket meg fogom adni.” És a Fáraó tisztjei válaszoltak Ábrámnak, mondván: „Ez a drágakövek ládája, add meg nekünk a tizedét!”
12. Ábrám pedig mondta: „Minden, amire vágytok megadom majd nektek, csak ne nyissátok fel a ládát.”
13. És a király tisztjei kényszerítették Ábrámot, és megragadták a ládát és kinyitották azt erővel, és látták, és íme, egy gyönyörű nő volt a ládában.
14. És amikor a király tisztjei meglátták Sárait megütköztek a csodálkozástól szépségén, és minden fejedelmek és a Fáraó szolgái összegyűltek látni Sárait, mert nagyon szép volt. És a király tisztjei futottak és elmondtak mindent a Fáraónak, amit láttak, és dicsérték Sárait a királynál; és a Fáraó parancsolta, hogy hozzák oda őt, és az asszony a király elé jött.
15. És a Fáraó látta Sárait és felette nagyon megkedvelte őt, és megütközött szépsége miatt, és a király nagyon örvendezett őmiatta, és megajándékozta mindazokat, akik neki a hírt vitték felőle.
16. És az asszony el lett hozatva a Fáraó házába, és Ábrám bánkódott felesége miatt, és imádkozott JHVH-hoz hogy szabadítsa meg a Fáraó kezéből.
17. És Sárai is imádkozott vele egy időben és mondta: „Ó JHVH, Isten, aki azt mondtad uramnak, Ábrámnak, hogy menjen ki földjéről és atyja házából Kánaán földjére. És aki megígérted neki, hogy jól teszel vele, ha végrehajtja parancsaidat; most, íme, azt tettük, amit te parancsolták nekünk, és elhagytuk földünket és családjainkat, és idegen földre mentünk és olyan emberek közé, akiket nem ismertünk korábban.
18. És jöttünk erre a földre, hogy elkerüljük az éhínséget, és ez a gonosz baleset történt velem; most azért, ó JHVH, Isten, ragadj ki minket és ments meg minket ennek a zsarnoknak a kezéből, és tégy jól velem kegyelmed kedvéért.”
19. És JHVH engedett Sárai szavának, és egy angyalt küldött, hogy megszabadítsa Sárait a Fáraó hatalmából.
20. És a király jött és leült Sárai előtt, és íme, JHVH angyala állt felettük, és megjelent Sárainak és mondta neki: Ne félj, mert JHVH meghallotta imádságodat.
21. És a király közeledett Sáraihoz és mondta neki: „Ki az az ember neked, aki téged idehozott?” És válaszolt: A bátyám.
22. És a király mondta: „Módunkban áll, hogy naggyá tegyük őt, és hogy felemeljük, és hogy minden jót tegyünk vele, amit csak parancsolsz nekünk;” és abban az időben a király ezüstöt, aranyat és bőséges drágaköveket küldött Ábrámnak. És szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat; és a király parancsolt Ábrám felől, hogy hozzák oda és leült a királyi ház udvarában és a király nagyon felmagasztalta Ábrámot azon az éjszakán.
23. És a király közeledett, hogy beszéljen Sáraival, és [a király] kinyújtotta kezét, hogy megérintse őt, amikoris az angyal súlyos csapást mért rá, és [a király] megrémült és tartózkodott, hogy megérintse őt.
24. És amikor a király közel ment Sáraihoz, az angyal a földre sújtotta őt, és így cselekedett vele egész éjjel, és a király meg volt rémülve.
25. És az angyal azon az éjszakán nagyon súlyos csapás mért a király minden szolgájára és egész házára Sárai miatt, és nagy jajveszékelés volt azon az éjszakán a Fáraó házának emberei között.
26. És a Fáraó, látva a gonoszt, ami vele történt, mondta: „Bizonyára e miatt az asszony miatt történt velem ez a dolog” és távol tartotta magát tőle és kedves szavakkal szólt hozzá.
27. És a király mondta Sárainak: „Beszélj arról az emberről, kérlek, akivel ide jöttél” és Sárai mondta: „Ez az ember a férjem, és azért mondtam neked, hogy a bátyám, mert féltem, nehogy halálra add őt gonoszságtól fogva.”
28. És a király távol maradt Sáraitól, és JHVH angyalának csapásai megszűntek tőle és házától; és a Fáraó megtudta, hogy a csapások Sárai miatt érték, és a király nagyon csodálkozott ezen.
29. És reggel hívatta Ábrámot és mondta neki: „Mit tettél velem? Miért mondtad: ő a húgom, minek következtében feleségül vettem őt, és ezért nehéz csapások jöttek rám és házam népére.
30. Most tehát itt a feleséged, vedd és menj ki a földünkről, nehogy mind meghaljunk miatta.” És a Fáraó még több szarvasmarhát vett, szolgát és szolgálókat, ezüstöt és aranyat és Ábrámnak adta, és visszaadta neki Sárait, a feleségét.
31. És a király vett egy leányzót, akit ágyasaitól nemzett és odaadta Sárainak, mint szolgálót.
32. És a király mondta lányának: „Jobb neked, leányom, hogy szolgálója légy ez ember házának, mint hogy úrnő légy az én házamban, miután láttuk a gonoszt, ami történt velünk e miatt az asszony miatt.”
33. És Ábrám felkelt, ő és mindazok, akik hozzá tartoztak és elment Egyiptomból; és a Fáraó rendelt néhányat emberei közül, hogy kísérjék őt és mindazokat, akik vele mentek.
34. És Ábrám visszatért Kánaán földjére, arra a helyre, ahol oltárt készített, ahol először verte fel sátrát.
35. És Lót, Hárán fia, Ábrám testvérének nagy szarvasmarha állománya volt, nyájak és csordák és sátrak, mert JHVH bőkezű volt velük Ábrám miatt.
36. És amikor Ábrám a földön lakozott Lót pásztorai összevesztek Ábrám pásztoraival, mert túl nagy vagyonnal bírtak ahhoz, hogy ők együtt maradjanak a földön, és a föld nem tudta elviselni őket marháik száma miatt.
37. És amikor Ábrám pásztorai mentek etetni nyájukat, nem mentek a föld lakóinak mezejére, de Lót pásztorainak marhái másképpen cselekedtek, mert azt tették, hogy bementek legelni a föld népének mezőire.
38. És a föld népe látta ezt az eseményt naponta, és Ábrámhoz mentek és veszekedtek vele Lót pásztorai miatt.
39 És mondta Ábrám Lótnak: „Mi ez, amit velem cselekszel, hogy megvetetté teszel a föld lakosai előtt, hogy rendeled pásztoraidat, hogy legeljenek marháid más emberek mezején? Nem tudod, hogy idegen vagyok ezen a földön Kánaán gyermekei között és miért teszed ezt velem?”
40. És Ábrám naponta veszekedett Lóttal emiatt, de Lót nem akart hallgatni Ábrámra, és ő továbbra is ugyanazt teszi és a föld lakosai eljöttek és elmondták Ábrámnak.
41. És Ábrám mondta Lótnak: „Meddig leszel nekem botlást okozó kő gyanánt a föld lakosságánál? Most kérlek, ne legyen több veszekedés közöttünk, mert rokonok vagyunk.
42. Mindazonáltal kérlek, válj el tőlem, menj és válassz egy helyet, ahol lakozhatsz a marháiddal és mindazokkal, akik veled vannak, de Tarts magad távol tőlem, te és házad népe.
43. És ne féljetek elmenni tőlem, mert ha valaki károdra lenne, tudasd velem és én majd bosszút állok miattad, csak távozz el tőlem.”
44. És amikor Ábrám elbeszélte mindezeket a szavakat Lótnak, akkor Lót felkelt és felemelte szemeit onnan a Jordán síksága felé.
45. És látta, hogy az egész hely jól öntözött, és jó az embernek, úgyszintén legelőkben gazdag a marháknak.
46. Lót elment Ábrámtól arra a helyre, és ott felverte sátrát és lakozott Szodomában, és elváltak egymástól.
47. És lakozott Ábrám Mamré tölgyesében, amelyik Hebronban van, és felverte sátrát ott, és Ábrám azon a helyen maradt sok éven át.


16 1. Abban az időben Kedorloamer, Élám királya üzenetet küldött a szomszédos királyoknak, Nimródnak [Amfrafelnek], Sinár királyának, aki ekkor az ő uralma alatt állt, és Tidálnak, a goyim [népek] királyának, és Áriókak, Elaszár királyának, akivel szövetségre lépett, ezt üzenve: tartsatok velem, hogy lecsapjunk Szodoma minden városára és lakosaira, mert fellázadtak ellenem az utóbbi tizenhárom évben.
2. És ez a négy király hadra indult teljes táborukkal, valami nyolcszázezer ember, és amerre haladtak, levágtak minden embert, aki csak az útjukba került.

3. És Szodoma és Gomorra öt királya, Sináb Admá királya, Seméber Zeboim királya, Bera Szodoma királya, Birsa Gomorra király, és Bela Coár királya, kimentek, hogy találkozzanak velük, és mind csatlakoztak egymáshoz a Siddim völgyében.
4. És ez a kilenc király háborúzott a Siddim völgyében; és Szodoma és Gomorra királyai megverettek Elám királya előtt.
5. És a Siddim völgye tele volt meszesgödrökkel és Elám királyai üldözték Szodoma királyait és Szodoma királyai táboraikkal együtt menekültek és beleestek a meszesgödrökbe, és mindazok akik megmaradtak felmentek a hegyekre biztonságukért, és Elám öt királya ment utánuk és Szodoma kapujáig üldözte őket és mindent elvittek ami Szodomában volt.
6. És kifosztották Szodoma és Gomorra minden városát, és Lótot is, Ábrám testvérének fiát is elvitték, és tulajdonát, és elkobozták Szodoma városainak minden javát, és eltávoztak; és Unik, Ábrám szolgája, aki a csatában volt látta mindezt, és elmondott Ábrámnak mindent, amit a királyok tettek Szodoma városaival, és hogy Lót is fogságba esett általuk.
7. És Ábrám meghallotta mindezt, és felkelve háromszáz tizennyolc férfiúval, akik vele voltak, és azon az éjszakán üldözte azokat a királyokat és megverte őket és azok mind elestek Ábrám és emberei előtt, és senki nem maradt csak a négy király, aki elmenekült, és elmentek mind a maga útjára.
8. És Ábrám visszaszerezte Szodoma minden vagyonát, és visszaszerezte Lótot és tulajdonát, feleségeit és a kicsinyeket és minden hozzá tartozót, így tehát Lótnak semmije sem hiányzott.
9. És amikor visszatért a királyok leveréséből, ő és emberei elhaladtak a Siddim völgye mellett, ahol a királyok egymással háborúztak.

10. És Bera, Szodoma királya, és minden velelévő embere kimentek a meszesgödrökből, amelyekbe beleesetek, hogy találkozzonak Ábrámmal és embereivel.
11. És Adonizedek Jeruzsálem királya, aki egyazon volt Shem-mel, kiment az embereivel, hogy találkozzon Ábrahámmal és az ő népével, kenyérrel és borral, és együtt maradtak Melech völgyében.
12. És Adonizedek megáldotta Ábrahámot, és Ábrahám tizedet adott neki mindabból, amit az ellenségeitől zsákmányként hozott, mert Adonizedek pap volt az Isten színe előtt.
13. És Szodoma és Gomorra minden királyai, akik ott voltak a szolgáikkal, Ábrámhoz közeledtek és könyörögve kérték, hogy adja nekik vissza a szolgálóikat, akiket fogságba vitt, és tartsa meg magának mind az egyéb javakat.

13. És Szodoma és Gomorra minden királyai, akik ott voltak a szolgáikkal, Ábrámhoz közeledtek és könyörögve kérték, hogy adja nekik vissza a szolgálóikat, akiket fogságba vitt, és tartsa meg magának mind az egyéb javakat.
14. És Ábrám válaszolt Szodoma királyainak, mondva: Amint él JHVH, aki alkotta az egeket és a földet, és aki megszabadította lelkemet minden nyomorúságtól, és aki megszabadított engem ezen a napon ellenségeimtől, és átadta őket kezembe, úgy nem veszek el semmit abból, ami a tiétek, hogy ne dicsekedhessetek holnap, mondván: Ábrám a mi tulajdonunkból gazdagodott meg, amit megmentett.
15. Mert JHVH, az én Istenem, akiben bízom mondta nekem: Semmi nem fog hiányozni neked, mert meg foglak áldani téged kezed minden munkáiban.
16. És most tehát, íme, itt van minden ami a tiétek, vegyétek és menjetek; él JHVH, hogy nem veszek el a tiétekből, az élő lelkekből lent egy cipőfűzőt vagy cérnaszálat, kivéve azoknak az embereknek az étkezési kiadását, akik kijöttek velem harcolni, úgy mint a részesedése azoknak az embereknek, akik velem jöttek: Anar, Askol, és Mamre, ők és embereik, mint azok is, akik maradtak, hogy figyeljék a poggyászokat, ők vegyék el részüket a zsákmányból.
17. És Sodoma királyai Ábrámnak adtak mindent úgy, ahogy mondta, és ők nyomást gyakoroltak rá, hogy vegyen bármiből, amit választ, de ő nem tette.
18. És elbocsátotta Sodoma királyait és azok maradék embereit, és rendelkezett Lót felől, és saját helyükre mentek.
19. És Lótot, testvére fiát is elküldte távolra tulajdonától, és velük ment, és Lót visszatért otthonába, Sodomában, és Ábrám és emberei is visszatértek otthonukba Mamré síkságára, amelyik Hebronban van.
20. Abban az időben JHVH újra megjelent Ábrámnak Hebronban, és mondta neki: Ne félj, a te jutalmad igen bőséges előttem, mert nem hagylak el téged, míg megsokasítalak és megáldalak téged és magodat olyanná teszem, mint az ég csillagait, amely nem mérhető, sem nem számlálható.
21. És magodnak adom mindezeket a földeket, amelyeket szemeiddel látsz, nekik fogom adni örökkévaló örökségként, csak légy erős és ne félj, járt előttem és légy tökéletes!
22. És Ábrám életének 78. évében, abban az évben halt meg Reu, Peleg fia, és Reu életének összes napja 239 év volt és meghalt.
23. És Sárai, Hárán lánya, Ábrám feleséges, még meddő volt azokban a napokban; még nem szült Ábrámnak sem fiat, sem leányt.
24. És amikor látta, hogy nem szül gyermeket, fogta a szolgálóját, Hágárt, akit a Fáraó adott neki, és adta Ábrámnak feleségül.
25. Mert Hágár megtanulta Sárai minden útját, ahogy Sárai tanította neki, és nem volt hiányosság a jó útjainak követésében.
26. És Sárai mondta Ábrámnak: Íme, itt van szolgálód, Hágár, menj hozzá, hogy szülhessen térdemen, hogy én is nyerhessek gyermeket általa.
27. És Ábrám Kánaán földjén való tartózkodásának tízedik évében, amely Ábrám életének 85. éve, Sárai adta Hágárt neki.
28. És Ábrám engedett Sárai, az ő felesége hangjának, és fogta szolgálóját, Hágárt és bement hozzá és fogant.
29. És amikor Hágár látta, hogy teherbe esett, nagyon örvendezett, és úrnője megvetett lett szemében, és azt mondta magában: Ez csak azért lehet, mert jobb vagyok Isten előtt, mint Sárai az én úrnőm, mert mindazon napokban, amíg úrnőm az én urammal volt, ő nem fogant, de nekem JHVH ilyen rövid idő alatt foganást adott őáltala.
30. És amikor látta Sárai, hogy Hágár teherbe esett Ábrám által, féltékeny volt szolgálójára, és Sárai mondta magában: Ez semmi más miatt nem lehet, minthogy jobb, mint én vagyok.
31. És Sárai mondta Ábrámnak: Az én hibám van rajtad, mert abban az időben, amikor imádkoztál JHVH előtt gyermekért, miért nem imádkoztál miattam, hogy JHVH adhasson nekem magot tőled?
32. És amikor szólok Hágárnak jelenlétedben, ő megveti szavaimat, mert fogant, és te semmit nem mondasz neki; Legyen JHVH bíró köztem és közted, amiért ezt cselekedted velem.
33. És Ábrám mondta Sárainak: Ímhol a szolgálód kezedben van, tedd azt vele, ami jónak tűnhet szemedben; és Sárai sújtotta őt, és Hágár elmenekült tőle a pusztába.
34. És JHVH angyala rátalált azon a helyen, ahova elmenekült, a forrásnál, és mondta neki: Ne félj, mert megsokasítom magodat, mert szülni fogsz fiat és nevezet nevét Izmaelnek; most tehát térj vissza Sáraihoz, úrnődhöz, és alázd meg magadat az ő kezei alatt.
35. És Hágár nevezte annak a forrásnak nevét "Beer-Lahai-Roi"-nak, ez Kádes és Béred pusztája között van.
36. És Hágár akkoriban visszatért gazdája házába és Hágár napjainak végén szült egy fiút Ábrámnak, és Ábrám nevezte nevét Izmaelnek; és Ábrám 86 éves korában nemzette őt.

 

17 1. És abban az időben, Ábrám életének kilencvenegyedik évében, Kittim gyermekei háborút indítottak Tubál gyermekei ellen, mert amikor JHVH szétszórta az emberek fiait a föld színén, Kittim gyermekei elindultak és birtokba vették Kanopia síkságát, és ott városokat építettek maguknak, és a Tiber folyó mentén éltek.
2. És Tubál gyermekei Tuszkanában éltek, határaik elérték a Tiber folyót, és Tubál gyermekei várost építettek Tuszkanában, és azt Szabinának nevezték, apjuk, Tubál fia, Szabina neve után, és ott laknak a mai napig.
3. És ebben az időben történt az, hogy Kittim gyermekei háborút indítottak Tubál gyermekei ellen, és Tubál gyermekei megverettettek Kittim gyermekei által, és elesett Tubál gyermekei közül háromszáz hetven ember Kittim gyermekeinek keze által.
4. És akkor Tubál gyermekei esküt fogadtak Kittim gyermekeinek, mondván, ti nem fogtok házasságra lépni velünk, és egyetlen ember nem fogja a lányát Kittim fiaihoz adni.
5. Mert abban az időben Tubál leányai szépek voltak, merthogy az egész földön nem lehetett olyan szép leányokat lelni, mint Tubál leányait.
6. És mindazok, akik gyönyörködtek a női szépségben, Tubál leányai közül vettek feleségeket maguknak, és az emberek fiai, királyok és hercegek, akik nagyon gyönyörködtek a női szépségben, Tubál leányai közül vettek feleségeket maguknak azokban az időkben.
7. És három évvel azután, hogy Tubál gyermekei megfogadták Kittim gyermekeinek azt, hogy nem adják nekik leányaikat feleségül, Kittim gyermekei közül elindult vagy húsz férfiú, hogy elvegyenek  néhányat Tubál leányai közül, de nem találtak egyet sem.
8. Mert Tubál gyermekei megesküdtek rá, hogy nem lépnek házasságra velük, és nem törték meg ezen esküjüket.
9. És amikor eljött az aratás ideje, Tubál gyermekei kimentek a földjeikre, hogy learassák a termeseiket, akkor Kittim fiatal férfiai egybegyűltek és Szabina városába mentek, és mindegyik férfi elvitt magának egy nőt Tubál leányai közül, és visszatértek a városaikba.
10. És Tubál gyermekei hírét vették ennek, és háborúba indultak ellenük, és nem tudtak győzelmet szerezni fölöttük, mert a hegy túl magas volt számukra, és amikor látták, hogy nem tudnak föléjük kerekedni, visszatértek saját földjükre.
11. És az év fordultával Tubál gyermekei felbéreltek valami tízezer embert a környezetükben lévő városokból, és háborút indítottak Kittim gyermekei ellen.
12. És Tubál gyermekei elindultak a háborúba Kittim gyermekei ellen, hogy elpusztítsák a földjüket és megnyomorgassák őket, és ebben a harcban Tubál gyermekei diadalt arattak Kittim gyermekei fölött, és amikor Kittim gyermekei látták, hogy nagyon szorongatják őket, akkor felemelték az általuk épített falakra a Tubál leányaitól született gyermekeiket, hogy lássák azokat Tubál gyermekei.
13. És Kittim gyermekei ezt mondták nekik: Háborúba jöttetek a saját fiaitok és leányaitok ellen, és nem tartotok bennünket úgy, mint akik egy testből és vérből valók vagyunk attól kezdve a mai napig?
14. És amikor meghallották ezt Tubál gyermekei, megszüntették a harcot Kittim gyermekei ellen, és elmentek a maguk útján.
15. És visszatértek városaikban, és abban az időben összegyűltek Kittim gyermekei és felépítettek két várost a tenger partján, az egyiket Purtunak, a másikat Arizának nevezték.
16. És Ábrám, Terah fia kilencven kilenc éves volt.
17. Ebben az időben megjelent neki JHVH, és ezt mondta neki: Szövetséget kötök köztem és közted, és felette megsokasítom a magodat, és ez lesz a szövetség, amit megkötök köztem és közted, hogy minden fiúgyermeked körül legyen metélve, te és minden magod utánad.
18. Nyolcnapos korában legyen körülmetélve, és ez a testeddel való szövetség örök szövetséggé lesz.
19. És ezoknál fogva többé már nem Ábrám lesz a neved, hanem Ábrahám, és feleséged nem hívják többé Sarainak, hanem Sárának.
20. Mert megáldom mindkettőtöket, és megsokasítom a magod utánad, hogy nagy nemzetté legyél, és királyok jönnek majd belőled.

 

18. 1. És felkelt Ábrahám és mindent megtett, amit Isten elrendelt neki, és vette háznépének férfi tagjait és azokat, akiket pénzért vett és körülmetélte őket, ahogy JHVH megparancsolta neki.
2. És senki nem maradt, akit ne metélt volna körül, Ábrahám és fia Izrael körülmetéltettek testünk előbőrében; Izmael tizenhárom éves volt, amikor körülmetéltetett testének előbőrében.
3 És a harmadik napon Ábrahám kiment a sátrából és leült az ajtóba, hogy élvezze a nap melegét húsának fájdalma között.
4. És JHVH megjelent neki Mamré tölgyesében, és három szolgáló angyalt küldött hozzá, hogy meglátogassák őt, és ő ült a sátor ajtajában, és felemelte szemeit és látta, és íme, három férfiú érkezett a távolból, és felkelt és futott, hogy találkozzon velük, és leborult eléjük és bevitte őket a házába.
5. És mondta nekik: Ha kegyelmet találtam szemetekben most, térjetek be és egyetek egy darab kenyeret; és unszolta őket, és betértek és vizet adott nekik és megmosta lábukat, és egy fa alá ültette őket sátra ajtajában.
6. És Ábrahám futott és vett egy borjút, puhát és jót, és sietett levágni őt és odaadta szolgájának Eliézernek öltözni.
7. És Ábrahám Sárához ment a sátorba és mondta neki: Készíts gyorsan három mérték lisztlángot, gyúrd meg és csinálj pogácsákat, hogy fedezze az fazékban lévő hús tartalmát, és úgy tett.
8. És Ábrahám sietett és eléjük hozott vajat és tejet, marhát és birkát, és eléjük tálalta, hogy egyék a megfelelően elkészült borjú húsa előtt és ők ettek.
9. És amikor befejezték az evést egyik közülük mondta neki: Visszatérek majd hozzád életednek ugyanebben az idejében és Sárának, feleségednek fia lesz.
10. És a férfiak ezután távoztak és útjukra mentek, azokra a helyekre, amelyre elküldettek.
11. Azokban a napokban Sodoma és Gomorra minden népe, és mind az öt város rendkívül gonosz volt és bűnös JHVH ellen, és haragra ingerelték az Urat az ő utálatosságaikkal, és megerősödtek utálatosságuk és megvetendőségük korában JHVH előtt, és gonoszságuk és bűncselekményeik nagyok voltak azokban a napokban JHVH előtt.
12. És nagy és kiterjedt földjeik voltak a völgyben, körülbelül félnapi séta, és víznek forrásai voltak ott és nagy legelők a vizek körül.
13. És Sodoma és Gomorra minden népe négyszer egy évben odament feleségeikkel és gyermekeikkel és minden hozzátartozóikkal és örvendeztek ott dobokkal és táncokkal.
14. És az öröm idején mind felkeltek, megragadták felebarátjuk feleségét, és néhányan, a felebarátjaik szűz leányait és élvezték őket, és minden ember látta feleségét, és lányát felebarátja kezeiben és nem szólt egy szót sem.
15. És így tettek reggeltől estig és utána minden ember a maga házába ment, és minden asszony a sátrába; így ők mindig ezt tették, négyszer egy évben.
16. És ha egy idegen lépett a városaikba és árút hozott magával, amit megvett, hogy oda vigye eladni, ezen város lakosai összefogtak, férfiak, asszonyok és gyerekek, fiatalok és öregek, és odamentek ahhoz az emberhez és elvették áruit erőszakkal, ajándékozva egy keveset minden embernek amíg vége nem lett a tulajdonos minden árujának, amit a földre hozott.
17. És ha az áruk tulajdonosa veszekedett velük, mondván: Mi ez a dolog, amit ti velem tesztek, akkor odamentek hozzá egyesével, és mindegyik megmutatta neki azt a keveset, amit elvett és gúnyolódva mondta: Én csak ezt a keveset vettem el, amit nekem adtál. És amikor hallotta ezt mindegyiktől, akkor felkelt és kiment közülük szomorúsággal és a lélek keserűségével, ekkor mind felkeltek és utána mentek és kivezették városukból nagy lármával és zajongással.
18. És volt egy ember Elám országából, aki komótosan megy az utcán, ülve a szamarán, amely különféle színű köpenyeket szállított, és a köpenyek fel voltak kötve zsinórral a szamárra.
19. És ez az ember az útján áthalad Sodoma utcáján, amikor a nap lement este, és ott is maradt, hogy éjszaka folyamán ott tartózkodjon, de senki nem fogadta be a házába; és abban az időben volt egy bűnös és gonosz ember Sodomában, aki gyakorlott volt a gonoszságban és az ő neve Hedad volt.
20. És felemelte szemeit és meglátta az utazót a város utcáján, és hozzá ment és mondta: Honnét jössz és hová mész?
21. És mondta az ember neki: Utazom Hebronból Elámba, ahová tartozom és amint elmúlt az idő, a nap lement és senki nem visel el engem, hogy beengedne a házába, noha van kenyerem és vizem, szalmám és takarmányom is szamaram számára, és egyáltalán nem vagyok teher.
22. És Hedad válaszolt és mondta neki: Minden, amire szükséged lesz el lesz látva általam, de az utcán nem tartózkodhatsz egész éjjel.
23. És Hedad bevitte házába, és levette a köpenyeket a szamárról, amely meg volt kötve, és bevitte házába és adott a szamárnak szalmát és abrakot, míg az utas evett és ivott Hedad házában, és ott maradt aznap este.
24. És reggel az utas felkelt, hogy folytassa útját, amikor Hedad mondta neki: Várj, enyhítsd szívedet egy falat kenyérrel és akkor menj, és az ember így tett; és ő vele maradt, és együtt ettek és ittak egész nap folyamán, amikor a férfi felkelt, hogy menjen.
25. És Hedad mondta neki: Íme, a nap már lehanyatlóban, jobb ha egész éjjel itt maradsz, hogy szíved nyugalomban legyen; és unszolta őt így ő maradt egész éjjel, és a második napon korán felkelt, hogy elmenjen, amikor Hedad győzködte őt mondván: Enyhítsd szívedet egy falat kenyérrel és akkor menj, és ő maradt és evett vele a második napon is, majd felkelt a férfi, hogy folytassa útját.
26. És Hadat mondta neki, Íme, a nap már lehanyatlóban, jobb, ha egész éjjel itt maradsz, hogy szíved nyugalomban legyen, és reggel kelj fel és menj utadra.
27. És a férfi nem maradt, hanem felkelt és megnyergelte szamarát, és amíg nyergelte szamarát Hadad felesége mondta férjének: Íme, ez az ember két napon át velünk maradt, evett és ivott és semmit nem adott nekünk, és most elmegy tőlünk, anélkül hogy adott volna bármit? És Hadad mondta neki: Légy csendben!
28. És az ember felnyergelte szamarát, hogy elmenjen, és kérte Hadadot hogy adja oda neki a zsinórt és a köpenyeket, hogy felkösse a szamárra.
29. És Hadad mondta neki: Mit mondasz? És mondta neki: Hogy te uram adnál nekem zsineget és a különféle színű köpenyeket, amelyeket elrejtettél házadba, hogy biztonságban legyenek.
30. És Hadad válaszolt az embernek mondván: Ez a te álmod értelmezése, a zsineg, amit láttál, jelenti az életed, amely meg lesz hosszabbítva, mint egy zsineg, és mivel láttál köpenyeket mindenféle tarka színekkel, ez azt jelenti, hogy ültetvényed lesz, amelyben mindenféle gyümölcsfákat plántálsz.
31. És az utazó válaszolt, mondván: Nem úgy uram, mert én ébren voltam, amikor neked adtam a zsinegeket és a különböző színekkel szőtt köpenyeket, amelyeket levettél a szamárról, hogy félretedd számomra; és Hadad válaszolt és mondta: Bizony már megmondtam neked álmod értelmezését és ez egy jó álom, és ez az értelmezése.
32. Az emberek fiai négy darab ezüstöt adnak nekem, ez az álmok értelmezésének ára, de tőled én csak három ezüstöt követelek.
33. És az ember megharagudott Hadad szavaira és keservesen sírt, és vitte Hadad Serakhoz, Sodoma bírájához.
34. És a férfi előadta az ügyet Serak bíró előtt, mialatt Hedad válaszolt, mondván: Ez nem így van, de így és így áll az ügy; és a bíró mondta az utazónak: Ez az ember, Hedad megmondta neked az igazságot, mert ő híres a városban az álmok értelmezésében.
35. És az ember sírt a bíró szavai miatt, és mondta: Nem így, Uram, mert nappal volt az, amikor neki adtam a zsinegeket és a köpenyeket, amelyek a szamáron voltak, azért hogy tegye azokat házába; és mindketten vitatták ezt a bíró előtt, és az egyik mondta: Így történt a dolog, és a másik kijelentette, hogy másképpen.
36. És Hadad mondta az embernek: Add meg a négy ezüstömet, amiért megfejtettem álmaidat; Semmilyen kedvezményt nem adok; és add meg a négynapi étkezés költségét, amit a házamban elköltöttél.
37. És mondta az ember Hadadnak: Bizony, mindent meg fogok fizetni neked, amit házadban ettem, csak add vissza a zsinórokat és a köpenyeket, amelyeket elrejtettél házadban.
38. És Hadad válaszolt a bíró előtt és mondta az embernek: Nemde megmondtam neked álmod megfejtését? A zsinór azt jelenti, hogy napjaid meg fognak hosszabbodni és a köpeny, hogy ültetvényed lesz és ültetni fogsz mindenféle gyümölcsfákat.
39. Ez az álom helyes értelmezése, most pedig adj nekem négy ezüstöt, mint az ellenértéke annak, mert nem adok kedvezményt.
40. És az ember sírt Hedad szavain és vetekedtek a bíró előtt, és a bíró parancsolt a szolgáinak, akik gyorsan kivezették őket a házból.
41. És ők elmentek veszekedve a bírótól, amikor Sodoma emberei hallották őket, és körülvették őket és kiáltoztak az idegen ellen és gyorsan kihajtották őt a városból.
42. És az ember folytatta útját szamarán a lélek keserűségével, siránkozott és sírt.
43. És miközben ment azon kesergett, ami vele történt Sodoma korrupt városában.

 

19. 1. És Sodoma négy városának négy bírája volt, és ezek voltak neveik: Serak Sodoma városában, Sarkad Gomorrában, Zebnak Adamában, és Menon Zeboimban.
2. És Eliézer, Ábrahám szolgája különböző neveken illette őket, Serakot Sakrának, Sarkadot Sakrurának, Zebnákot Kezobimnak, és Menont Metzlodinnak fordította.
3. És a négy bíró kívánsága szerint Sodoma és Gomorra népe ágyakat állított fel a város utcáin, és ha egy ember jött ezekre a helyekre, ők megragadták azt és vitték az egyikre az ágyak közül és erőszakkal ráfektették őket.
4. És ahogy ott feküdt, három ember a fejénél állt és három a lábánál, és hozzámérték az ágy hosszához, és ha az ember kevesebb volt, mint az ágy, ez a hat ember húzta őt mindegyik végébe, és amikor kiáltott nekik, azok semmit sem válaszoltak.
5. És ha hosszabb volt, mint az ágy, akkor együtt összébbhúzták az ágynak mindkét oldalát, amíg az ember el nem érte a halál kapuját.
6. És ha továbbra is kiáltott nekik, ők válaszoltak és mondták: Ez történik azzal az emberrel, aki bejön a földünkre.
7. És amikor az emberek hallották ezeket a dolgokat Sodoma városainak népe felől, hogy ezt teszik, tartózkodtak attól, hogy oda menjenek.
8. És amikor egy szegény ember a földjükre ment, hogy aranyat és ezüstöt adjanak neki, amit hirdetett az egész városban nem adtak neki egy falat kenyeret sem enni, és ha az idegen ottmaradt volna néhány napig, és meghalt volna éhen, nem kapott volna egy falat kenyeret sem, majd halálakor a város minden lakosa eljön és veszi minden ezüstjét és aranyát, amit neki adtak.
9. És azok, akik felismerik az ezüstöt vagy aranyat, amelyet adtak neki, visszaveszik, és halálakor még a ruháitól is megfosztják, és harcba szállnak egymással a ruhákért, és aki felülkerekedett a felebarátján az vitte el azokat.
10. És azután kivitték és eltemették őt néhány cserje alatt a sivatagban; És így cselekedtek minden napjaikban, mindenkivel, aki hozzájuk jött és meghalt földjükön.
11. És az idő múltával Sára elküldte Eliézert Sodomában, hogy megnézze Lótot és érdeklődjön jóléte felől.
12. És Eliézer ment Sodomába, és találkozott Sodoma egy emberével, aki verekedett egy idegennel, és a sodomai férfi megfosztotta minden ruhájától azt a szegény embert és elment.
13. És ez a szegény ember sírt Eliézernek és esedezett támogatásért, a miatt, amit a Sodomai ember vele tett.
14. És ő mondta neki: Miért teszed ezt a szegény emberrel, aki földetekre jön?
15. És a sodomai ember válaszolt Eliézernek, mondván: Ez az ember a testvéred, vagy talán Sodoma népe bíróvá tett téged ezen a napon, hogy beszélsz erről az emberről?
16. És Eliézer vetekedett a Sodomai férfival a szegény emberrel miatt, és amikor Eliézer közeledett, hogy visszaszerezze a szegény ruháit Sodoma emberétől, az felserkent és egy kővel verte Eliézert a homlokán.
17. És nagyon vérzett Eliézer homloka, és amikor a férfi meglátta a vért, megragadta Eliézert, mondván: Adj bért, azért amiért megszabadítottalak téged a rossz vértől, amely homlokodban volt, mert ez a szokás és a törvény földünkön.

18. És Eliézer mondta neki: Te sebesítettél meg engem és követeled, hogy fizessek neked bért? És Eliézer nem hallgatta meg Sodoma férfiának szavait.
19. És a férfi megfogta Eliézert és vitte Shakrához Sodoma bírájához ítéletre.
20. És az ember beszélt a bírónak, mondván: Kérlek téged, uram, így cselekedett ez az ember, mert megütöttem őt egy kővel, hogy a vér kifolyjon homlokából, és nem hajlandó megfizetni béremet.
21. És a bíró mondta Eliézernek: Ez az ember igazat beszél neked, add meg bérét, mert ez a szokás földünkön; és amikor Eliézer meghallotta a bíró szavait, felemelt egy követ és megütötte vele a bírót, és homlokához verte a követ és a vér bőven folyt a bíró homlokából és Eliézer mondta: Ha ez a szokás földeteken, add meg te ennek az embernek, amit nekem kellett volna adnom neki, mert ez volt a te döntésed, amit rendeltél.
22. És Eliézer otthagyta Sodoma férfiát a bíróval, és elment.
23. És amikor Elám királyai háborút indítottak Sodoma királyaival, Elám királyai elvitték Sodoma minden tulajdonát, és Lótot is magukkal vitték fogságba tulajdonával együtt, és amikor ez elmondatott Ábrahámnak, ment és háborúzott Elám királyaival és visszaszerezte kezükből Lót minden tulajdonát, valamit Sodoma minden tulajdonát.
24. Abban az időben Lót felesége szült neki egy lányt, és Paltitnak nevezte őt, mondván: Mert Isten megszabadította őt és egész háza népét Elám királyaitól; és Paltit, Lót lánya felnőtt és Sodoma egyik férfia feleségül vette őt.
25. És egy szegény ember jött a városba hogy keressen segítséget, és több napig a városban maradt, és Sodoma minden embere egyénileg kinyilvánította, hogy nem ad neki egy darab kenyeret sem enni, amíg meg nem hal a földön, és így tettek.
26. És Paltit Lót lánya látta ezt az ember feküdni az utcán kiéhezve, és senki nem adott neki semmit, hogy életben tartsa és már a halála pontján volt.
27. És az asszony lelke tele volt szánalommal a férfi iránt és etette őt titokban kenyérrel több napon át, és az ember lelke újjáéledt.
28. És amikor ő előrement vízért, tett oda kenyeret és egy kancsó vizet, és amikor arra a helyre ért ahol a szegény ember volt, odadobta a kenyeret a kancsóból és adott neki enni; így tett több napon keresztül.
29. És Sodoma és Gomorra minden népe csodálkozott, hogyan tudta ez az ember elviselni az éhezést sok napon át.
30. És mondták egymásnak: Ez csak úgy lehetséges, hogy eszik és iszik, mert senki sem birná elviselni az éhezést ennyi napon át vagy életben maradni, mint ezt az ember anélkül, hogy arca elváltozna; és három férfi elrejtette magát közel ahhoz a helyhez ahol a szegény letelepedett, hogy megtudják, hogy ki ad neki kenyeret enni.
31 És Paltit, Lót lánya ment azon a napon vízért, és betette a kenyeret a vizes kancsóba és ment, hogy vizet húzzon a szegény ember közelébe, és kivette a kenyeret és odadobta a szegény embernek, és ő megette azt.
32. És a három ember látta amit Paltit tesz a szegénnyel, és mondták neki: Akkor hát te vagy az, aki táplálod őt, és ezért nem éhezett, sem nem változott külsője, sem nem halt meg, mint a többi.
33. És a három férfi kiment arról a helyről, ahol rejtőztek, és megragadták Paltitot és a kenyeret, amely a szegény ember kezében volt.
34. És fogták Paltitot és vitték a bírák elé, és mondták nekik: Így cselekedett ő, és ő volt az, aki a szegény embert kenyérrel etette, és ezért nem halt meg egész idő alatt; most tehát határozzátok meg a büntetést, amiért ez az asszony áthágta törvényünket.
35. És Sodoma és Gomora népe összegyülekezett és tüzet gyújtottak a város utcáján és fogták az asszony és bedobták a tűzbe és hamuvá égett.
36. És Adama városában is volt egy asszony, akivel hasonlóan tettek.
37. Mert egy utas jött Adamá városában hogy egész éjjel ott tartózkodjon, azzal a céllal, hogy reggel hazamegy, és a fiatal nők apjának házával szembe ült, hogy ott marad, mivel a nap már lement, amikor elérte azt a helyet; és a fiatalasszony látta őt ülni a ház ajtajánál.
38. És a férfi kért a nőtől egy pohár vizet inni és a nő mondta: Ki vagy te? És azt mondta neki: Úton voltam mind a mai napig, és elértem ide, amikor lement a nap, így itt maradok egész éjjel, és reggel korán felkelek és folytatom utamat.
39. És a fiatalasszony bement az házba és hozott a férfinak kenyeret és vizet, hogy egyen és igyon.
40. És ez az dolog ismertté vált Adamá lakosai előtt, és összegyűltek és vitték a fiatalasszonyt a bírák elé, hogy elítélhessék őt ezért a tettért.
41. És a bíró mondta: Halálos ítéletet kell szabni erre az asszonyra, mert áthágta törvényünket, és ez a határozat rá vonatkozzon.
42. És a városok népe összegyűlt és kivitték a fiatal nőt és megkenték őt mézzel tetőtől talpig, ahogyan a bíró elrendelte, és egy méhraj elé tették, amely akkor a kaptárban volt, és a méhek rárepültek összecsípték, úgyhogy az egész teste megdagadt.
43. És a fiatalasszony kiáltozott a méhek miatt, de senki nem törődött a lánnyal vagy nem sajnálta őt, és sírása feljutott az égbe.
44. És JHVH haragra gerjedt ezért és Sodoma városainak munkái miatt, mert élelmük bőségben volt, és nyugalom volt köztük, és mégsem akarták eltartani a szegényeket és rászorulókat, és azokban a napokban gonosz tetteik és bűneik naggyá váltak JHVH előtt.
45. És JHVH küldött két angyalt, akik Ábrahám házába jöttek, hogy elpusztítsák Sodomát és városait.
46. És az angyalok felkeltek Ábrahám sátrának ajtajából, miután ettek és ittak, és estére elérték Sodomát, és Lót akkor Sodoma kapujában ült, és amikor meglátta őket, felállt, hogy találkozzon velük, és leborult a földre.
47. És unszolta őket nagyon, és bevitte őket házába, és élelmet adott nekik, amit megettek és ott maradtak egész éjjel a házában.
48. És az angyalok mondták Lótnak: Kelj fel, és menj ki erről a helyről, te és minden hozzád tartozó, nehogy elpusztulj ennek a városnak gonoszságában, mert JHVH el fogja pusztítani ezt a helyet.
49. És az angyalok megragadták Lót kezét és feleségének kezét, és gyermekei kezét, és minden hozzá tartozót és távolra vitték őt és leültették a városokon kívül.
50. És mondták Lótnak: Mentsd az életed és menekülj és minden hozzád tartozó.
51. Akkor JHVH kénkövet és tüzet zúdított Sodomára és Gomorára JHVH-tól, az égből.
52. És felforgatta ezeket a városokat, mind a vidéket, mind a városok lakosait, és mindent, ami azon a földön nőtt; és Adó, Lót felesége visszanézett, hogy lássa a városok pusztítását, mert szánakozása megindult lányai iránt, akik Sodomában maradtak, mert azok nem mentek vele.
53. És amikor hátranézett só oszloppá változott, és az mind a mai napig azon a helyen van.
54. És az ökrök, amelyek azon a helyen álltak felnyalták a sót lábaik végei felé, és reggelre újra felfakadt, és azok újra felnyalják azt mind a mai napig.
55. És Lót és két lánya, amelyik vele maradt, Adullám barlangjába ment, és ott maradtak egy ideig.
56. És Ábrahám felkelt korán reggel hogy lássa mi történt Sodoma városaival; és látta és íme a városok füstje felszállt mint a kemence füstje.
57. És Lót és két lánya a barlangban maradtak, és bort adtak apjuknak inni, és feküdtek vele, mert azt mondták: nincs több férfi a földön, akitől mag támadna nekünk, mert úgy gondolták, hogy az egész föld elpusztult.
58. És mindketten lefeküdtek apjukkal, és fogantak és fiakat szültek, és az első fiú nevét Moábnak nevezték, mondván: Apámtól fogantatott; ő az atyja a moábitáknak mind a mai napig.
59. És a fiatalabb is nevezte az ő fia nevét Benaminak; ő Ammón gyermekeinek atyja mindmáig.
60. És miután Lót két lánya elment onnan, lakozott a Jordán másik partján lányaival és fiaival, és Lót fiai felnőttek, és elmentek és vettek feleségeket maguknak Kánaán földjéről és gyermekeket nemzettek, és nagyon termékenyek voltak és megsokasodtak.


20. 1. És abban az időben Ábrahám elindult Mamré tölgyeséből, és ment a Filiszteusok földjére, és Gerárban lakozott; és volt Ábrahám Kánaán földjén való lakozásának huszonötödik éve, és Ábrahám életének századik éve, hogy Gerárba, a Filiszteusok földjére ment.
2. És amikor bement a földre, mondta Sárának, feleségének: Mondd azt, hogy testvérem vagy, mindenkinek, aki kérdezni fog téged, azért hogy megmenekülhessünk a föld lakosainak gonoszsága elől.
3. És Ábrahám lakozott a Filiszteusok földjén. Abimélek, a Filiszteusok földje királyának szolgái látták Sárát, hogy rendkívül szép, és tudakozódtak Ábrahámnál róla és mondta: A testvérem.
4. És Abimélek szolgái mentek Abimélekhez, mondván: Egy férfi Kánaán földjéről jött lakozni a földre, és van egy nőtestvére, aki rendkívül szép.
5. És Abimélek meghallotta szolgáinak szavait, akik dicsérték Sárát neki, és Abimélek elküldte hivatalnokait, és odavitték a királyhoz Sárát.
6. És Sára ment Abimélek házához, és a király látta Sárát, hogy gyönyörű, és nagyon megtetszett neki.
7. És odament hozzá és mondta neki: Ki az a férfi veled, akivel jöttél földünkre? És Sára válaszolt és mondta: A bátyám, és Kánaán földjéről jöttünk lakni ide, ahol helyet tudunk találni.
8. És Abimélek mondta Sárának: Íme, a földem előtted, helyezd testvéredet a földnek arra a részére, ahová neked tetszik és kötelességünk lesz őt felemelni a föld minden lakójánál, mivel a testvéred.
9. És Abimélek elküldött Ábrahámért, és Ábrahám ment Abimélekhez.
10. És mondta Abimélek Ábrahámnak: Íme, parancsot adtam felőled, hogy támogassanak úgy, ahogy akarod Sára, a testvéred miatt.
11. És Ábrahám kiment a királytól, és a király ajándékai követték őt.
12. Az esti órákban, mielőtt az ember lefekszik pihenni, a király a trónján ült, és mély álomba merült, és ott feküdt a trónján és aludt reggelig.
13. És azt álmodta, hogy JHVH angyala jött hozzá kivont karddal a kezében, és az angyal megállt Abimélek felett és le akarta vágni őt karddal, és a király megrémült álmában, és mondta az angyalnak: Mit vétettem ellened, hogy te jössz levágni engem kardoddal?
14. És felelt az angyal és mondta Abiméleknek: Íme, te meghalsz az asszony miatt, akit tegnap házadba hoztál, mert férjes asszony, Ábrahám felesége, aki házadba jött; most tehát fordítsd vissza az embernek feleségét, mert ő a felesége; és ha nem téríted vissza őt, tudd meg, hogy bizonnyal meghalsz, te és minden hozzád tartozó.
15. És azon az éjszakán nagy kiáltozás volt a Filiszteusok földjén, és a föld lakosai láttak emberi alakot állni kivont karddal kezében, és megverte kardjával a föld lakosait, sőt, mi több folytatta a verésüket.
16. És JHVH angyala megverte egész Filisztea földjét azon az éjszakán, és volt ott nagy zűrzavar éjszaka és a következő reggel.
17. És minden anyaméh bezárult és minden kijáratuk, és JHVH keze volt rajtuk Sára, Ábrahám felesége miatt, akit Abimélek elvett.
18. És reggel Abimélek felkelt nagy rémülettel és zűrzavarral és nagy rettegéssel, és elküldött és hívatta szolgáit, és elmondta nekik álmát, és az emberek nagyon megijedtek.
19. És egy férfi állt a király szolgái között és válaszolt a királynak, mondván: Ó uram, király, add vissza ezt az asszonyt férjének, mert ő a férje, mert hasonló történt Egyiptom királyával, amikor ez az ember Egyiptomba jött.
20. És mondta felesége felől: Testvérem ő, mert ilyen az ő viselkedése, amikor lakozni megy egy olyan földre, ahol idegen.
21. És a Fáraó elküldött és elvette feleségül az asszonyt, és JHVH csapásokkal sújtotta, amíg vissza nem adta az asszonyt férjének.
22. Most azért, ó uram, király, tudd meg mi történt tegnap az egész földön, mert hatalmas megdöbbenés, nagy fájdalom, jajveszékelés és tudjuk, hogy az asszony miatt van, akit elvettél.
23. Most tehát, térítsd vissza ezt az asszonyt férjének, nehogy velünk is megtörténjen az, ami a Fáraóval, Egyiptom királyával, és minden alattvalóival, és nehogy meghaljunk; és Abimélek sietett és hívatta Sárát és szólította, és elé jött, és Ábrahámot is hívatta és elé jött.
24. és mondta Abimélek nekik: Mi ez a dolog, amit velem tettetek, mondván "bányám és húgom" és vettem feleségül az asszonyt?
25. És mondta Ábrahám: Mert úgy gondolkodtam, hogy meghalok feleségem miatt; és Abimélek vett juhokat és nyájakat, és szolgákat és szolgálókat és ezer ezüstöt és Ábrahámnak adta és visszaadta neki Sárát.
26. És mondta Abimélek Ábrahámnak: Íme, az egész föld előtted, lakozz rajta bárhol, amit kiválasztasz.
27. És Ábrahám és Sára, felesége, kimentek a király színe elől megbecsüléssel és tisztelettel, és lakoztak a földön, még Gerárban.
28. És a Filiszteusok földjének minden lakosa és a király szolgái még fájdalomban voltak, a pestis miatt, amelyet az angyal okozott rajtuk egész éjszaka Sára miatt.
29. És Abmimélek küldött Ábrahámhoz, mondván: Imádkozz most szolgáidért JHVH-hoz, Istenedhez, hogy vegye el ezt a halált közülünk.
30. És Ábrahám imádkozott Abimélek felől és alattvalói felől és JHVH meghallgatta Ábrahám imáját és meggyógyította Abiméleket és minden alattvalóját.

21.1. És történt abban az időben az év végén, Ábrahámnak a Filiszteusok földjén, Gerárban való lakozásának negyedik hónapjában, hogy JHVH meglátogatta Sárát, és JHVH megemlékezett róla, és fogant és szült egy fiút Ábrahámnak.
2. És nevezte Ábrahám fiának nevét, aki született neki, akit Sára szült neki Izsáknak.
3. És körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolc napos korában, ahogy Isten parancsolta Ábrahámnak, hogy tegyen magjával ő utána; és Ábrahám száz, Sára pedig kilencven éves volt, amikor Izsák született nekik.
4. És a gyermek felnőtt és elválasztatott, és Ábrahám nagy lakomát rendezett azon a napon, amikor Izsák elválasztatott.
5. És Sém, Héber és a föld minden nagyjai, és Abimélek, a Filiszteusok királya, és szolgái, és Pikol, seregének kapitánya, eljöttek enni és inni és örvendezni azon az ünnepségen, amelyet Ábrahám készített fia, Izsák elválasztásának napján.
6. És Teráh, Ábrahám atyja, és Náhor, a testvére eljöttek Háránból, ők és az összes hozzájuk tartozó, mert nagyon örvendeztek annak hallatán, hogy Sárának fia született.
7. És eljöttek Ábrahámhoz, és ettek és ittak azon az ünnepségen, amelyet Ábrahám készített fia elválasztásának napján.
8. Teráh és Náhor örvendeztek Ábrahámmal, és vele maradtak sok ideig a Filiszteusok földjén.
9. Abban az időben Serug, Reu fia meghalt, Izsáknak, Ábrahám fia születésének első évében.
10. És Serug minden napjai kettőszáz és harminckilenc év volt, és meghalt.
11. Izmael, Ábrahám fia felnőtt abban az időben; tizennégy éves volt, amikor Sára Izsákot szülte Ábrahámnak.
12. És Isten Izmaellel, Ábrahám fiával volt, és felnőtt és megtanulta használni az íjat és íjász lett.
13. És amikor Izsák öt éves volt Izmaellel ült a sátor ajtajában.
14. És Izmael Izsákhoz ment és leült vele szemben, és vette az íjat, felajzotta és célba vette, hogy megölje Izsákot.
15. És Sára látta a tettet, amelyet Izmael kívánt tenni fiával, Izsákkal, és nagyon felháborodott fia miatt, és elküldött Ábrahámért és mondta neki: Vesd ki a szolgálót és fiát, mert az ő fia nem fog örökölni fiammal, mert igyekezett ezt tenni vele ezen a napon.
16. És Ábrahám meghallgatta Sára hangját, és korán reggel felkelt és vett tizenkét kenyeret és egy palack vizet, amelyet Hágárnak adott és elküldte őt távolra fiától. Hágár pedig ment fiával a vadonba és laktak Párán pusztájában a pusztaság lakosaival, és Izmael íjász volt és lakott a pusztában sokáig.
17. És ő és édesanyja ezután elmentek Egyiptom földjére, és ott laktak, és Hágár feleséget vett fiának Egyiptomban, és az asszony neve Meriba volt.
18. És Izmael felesége fogant és szült négy fiút és két leányt, és Izmael és anyja, felesége és gyermekei ezután mentek és visszatértek a pusztába.
19. És ők sátrakat készítettek maguknak a pusztában, amelyekben laktak, és folytatták útjukat és majd havonta és évente megpihentek.
20. És Isten adott Izmaelnek juhokat és nyájakat, és sátrakat Ábrahám, atyja miatt, és az ember bővelkedett szarvasmarhában.
21. És Izmael a sivatagban lakott, és sátrakban, utazva és megpihenve hosszú ideig, és nem látta atyja arcát.
22. És egy idő múlva, Ábrahám mondta Sárának, feleségének: elmegyek és megnézem fiamat, Izmaelt, mert vágyakozom, hogy lássam őt, mert hosszú ideje nem láttam őt.
23. És Ábrahám felült egyre tevéi közül a pusztában, hogy megkeresse fiát, Izmaelt, mert hallotta, hogy ott lakik sátrakban a pusztában minden hozzá tartozójával.
24. És Ábrahám elment a pusztába, és elérte Izmael sátrát déltájban és kérdezősködött Izmael után, és megtalálta Izmael feleségét sátrában ülve gyermekeivel, és Izmael, a férje és anyja nem voltak velük.
25. És Ábrahám megkérdezte Izmael feleségét, mondván: Hova ment Izrael? és ő válaszolt: Elment a mezőre vadászni. És Ábrahám még mindig a tevén ült, mert nem akart leszállni a földre, ahogy megígérte Sárának, hogy nem száll le a tevéről.
26. És mondta Ábrahám Izmael feleségének: Lányom, adj egy kis vizet, hogy igyak, mert megfáradtam az utazástól.
27. És Izmael felesége válaszolt és mondta Ábrahámnak: Sem vizünk, sem kenyerünk nincs és továbbra is ült a sátorban és nem figyelt Ábrahámra, sem azt nem kérdezte, hogy ki ő.
28. De verte a gyerekeit a sátorban, és átkozta őket, és átkozta férjét, Izmaelt és feddőzött vele, és Ábrahám hallotta Izmael feleségének szavait gyermekeivel, és nagyon mérges lett és bosszankodott.
29. És Ábrahám szólt az asszonynak, hogy jöjjön ki hozzá a sátorból, és az asszony kijött és szemben állt Ábrahámmal, mert Ábrahám még a tevén volt.
30. És Ábrahám mondta Izmael feleségének: Amikor férjed, Izrael visszatér házába, mondd ezeket a szavakat neki:
31. Egy nagyon öreg ember érkezett a Filiszteusok földjéről ide téged keresni, és ilyen volt a megjelenése és alakja; Én nem kérdeztem meg, ki ő, és keresett téged, de nem voltál otthon, és beszélt velem és mondta: Amikor Izmael, férjed visszatér, mondd meg neki, így szólt ez az ember: Amikor hazaérsz, tedd félre ezt a sátorszeget, amelyet ide tettél, és állíts másikat helyette.
32. És Ábrahám befejezte rendelkezését az asszonynak és visszatért és megfordult és elindult hazafelé.
33. És ezután Izmael visszatért a vadászatból, ő és anyja, és visszatért a sátorba és a felesége elmondta ezeket a szavakat neki.
34. Egy nagyon öreg ember érkezett a Filiszteusok földjéről ide téged keresni, és ilyen volt a megjelenése és alakja; Én nem kérdeztem meg, ki ő, és keresett téged, de nem voltál otthon, és beszélt velem és mondta: Amikor férjed hazatér, mondd meg neki, így szólt ez az ember: Amikor hazaérsz, tedd félre ezt a sátorszeget, amelyet ide tettél, és állíts másikat helyette.
35. És Izmael meghallotta felesége szavait és tudta, hogy az apja volt, és hogy a felesége nem tisztelte őt.
36. És Izmael megértette apja szavait, amit feleségének mondott, és Izmael hallgatott apja hangjára, és Izmael kitaszította ezt az asszonyt és az elment.
37. És Izmael ezek után elment Kánaán földjére, és másik feleséget vett és bevitte sátrába, arra a helyre ahol akkor lakott.
38. És három év múlva Ábrahám mondta: Újra elmegyek megnézni Izmaelt, fiamat, mert már hosszú ideje nem láttam.
39. És felült a tevéjére és ment a pusztába és elérte Izmael sátrát déltájban.
40. És érdeklődött Izmael után, és felesége kijött a sátor elé és mondta: Ő nincs itt, uram, mert elment vadászni a mezőre, és hogy megetesse a tevéket. És az asszony mondta Ábrahámnak: Térj be, uram a sátorba, és egyél egy falat kenyeret, mert lelked meg lehet fáradva az utazás miatt.
41. És Ábrahám mondta neki: Nem állok meg, mert sietek folytatni utamat, de adj nekem egy kis vizet innom, mert szomjas vagyok; és az asszony sietett és futott a sátorba és kihozta a vizet és a kenyeret Ábrahámnak, amit elé tett és unszolta őt, hogy egyen, és evett és ivott és szíve megvigasztalódott és áldotta fiát, Izmaelt.
42. És befejezte az evést és áldotta az Urat, és mondta Izmael feleségének: Amikor Izmael hazatér ezeket a szavakat mond neki:
43. Egy nagyon öreg ember a Filiszteusok földjéről érkezett ide és kérdezősködött utánad, és te nem voltál itt; és hoztam neki kenyeret és vizet és ő evett és ivott és szíve megvigasztalódott.
44. És ezeket a szavakat mondta nekem: Amikor Izmael, férjed hazatér, mond neki: A te sátorszöged nagyon jó, ne tedd félre a sátorból.
45. És Ábrahám befejezte a rendelkezést az asszonynak, és hazaügetett a Filiszteusok földjére; és amikor Izmael hazatért sátrába, felesége elébe ment örömmel és vidám szívvel.
46. És mondta neki: Egy öregember érkezett a Filiszteusok földjéről és ilyen volt a megjelenése és utánad kérdezősködött, de te nem voltál itt, így kenyeret és vizet hoztam neki és evett és ivott és szíve megvigasztalódott.
47. És ezeket a szavakat mondta nekem: Amikor Izmael, férjed hazaérkezik, mondd neki: A te sátorszöged nagyon jó, ne tedd félre a sátorból.
48. És Izmael tudta, hogy az apja volt és hogy felesége megtisztelte őt, és JHVH megáldotta Izmaelt.

22. 1. És Izmael ezután felkelt és vette feleségét, gyermekeit és marháját és minden hozzátartozóját és elutazott onnan és ment apjához a Filiszteusok földjére.
2. És Ábrahám beszélt Izmaelnek, fiának az első feleségével való találkozásáról, akit Izmael elvett, arról, hogy mit tett ő.
3. És Izmael és gyermekei Ábrahámmal laktak hosszú ideig a földön, és Ábrahám lakott a Filiszteusok földjén sokáig.
4. És a napok sokasodtak és elérték a huszonhat évet, és ezután Ábrahám minden szolgáival, és hozzátartozóival kiment a Filiszteusok földjéről és nagy távolságra ment és Hebron mellé érkeztek, és ott maradtak és Ábrahám szolgái vizek kútjait ásták, és Ábrahám és minden hozzá tartozó a vizek mellett laktak, és Abimélek, a Filiszteusok királyának szolgái meghallották Ábrahám szolgáinak beszámolóját, hogy vizeknek kútjait ásták a föld határában.
5. És ők jöttek és vitatkoztak Ábrahám szolgáival, és megfosztották őket a nagy kúttól, amelyet ők ástak.
6. És Abimélek, a Filiszteusok királya hallott az ügyről, és ő és Pikol, házának kapitánya és húsz embere elmentek Ábrahámhoz, és Ábimélek beszélt Ábrahámmal szolgái felől és Ábrahám megdorgálta Abiméleket a kút felől, amelyet szolgái tőle elraboltak.
7. És mondta Abimélek Ábrahámnak: Ahogy él JHVH, aki alkotta az egész földet, hogy nem hallottam erről az esetről, amelyet szolgáim tettek szolgáidnak mind e mai napig.
8. És Ábrahám vett hét anyajuhot és odaadta azokat Abiméleknek, mondván: Vedd ezeket, kérlek, a kezemből, hogy lehessen bizonyság nekem, hogy Én ástam ezt a kutat.
9. És Abimélek elvette a hét anyajuhot, amelyet Ábrahám neki adott, cserébe ő is adott neki szarvasmarhát és nyájakat bőségben, és Abimélek megesküdött Ábrahámnak a kút felől, ezért nevezte ennek a kútnak a nevét Beerseba-nak, mert ott ők mindketten megesküdtek erre vonalozóan.
10. És mindketten szövetséget kötöttek Beersebában, és Abimélek felkelt Pikollal, háza kapitányával és minden emberével és visszatértek a Filiszteusok földjére, Ábrahám és minden hozzá tartozó pedig lakozott Beersebában és hosszú ideig volt azon a földön.
11. És Ábrahám egy nagy ligetet ültetett Beersebában, és a föld négy oldala felé néző négy kaput helyezett oda, és szőlőt ültetett benne. Így ha egy utas érkezett Ábrahámhoz, akkor belépett valamelyik kapun, amelyik az útján volt, és ott maradt, és evett és ivott, megelégedett, majd távozott.
12. Mert Ábrahám háza mindig nyitva állt az emberek fiainak, az elmenőknek és a visszatérőknek, akik nap mint nap jöttek enni és inni Ábrahám házába.
13. És minden ember, aki éhes volt és jött Ábrahám házába, Ábrahám kenyeret tudott adni neki, hogy ehessen, ihasson és megelégedjen, és mindazok, akik ruhátlanul érkeztek házához fel tudta öltöztetni olyan öltözékkel amilyet választott, és ezüstöt és aranyat adott és ismertté tette az Urat, aki teremtette őt a földön; ezt cselekedte Ábrahám egész életében.
14. És Ábrahám és fiai és minden hozzátartozó Beersebában lakott, és Hebron közelében verte fel sátrát.
15. És Ábrahám testvére, Náhor és apja és minden hozzájuk tartozó lakott Háránban, mert nem jöttek Ábrahámmal Kánaán földjére.
16. És gyermekek születtek Náhornak, akiket Milka, Hárán lánya és Sárának, Ábrahám feleségének testvére szült neki.
17. És ezek a nevei azoknak, akik születtek neki: Úr, Búz, Kemiél, Keszed, Kazó, Pildas, Tidlag, és Betuél, nyolc fiú, ezek Milka gyermekei, akiket szült Náhornak, Ábrahám testvérének.
18. És Náhornak volt egy ágyasa, az ő neve Reumáh, és ő is szült Náhornak, Zebahot, Gasast, Tahast, és Maákát, négy fiút.
19. És Náhor minden gyermekei, akik születtek neki tizenkét fiú a lányokon kívül, és nekik is voltak gyermekeik, akik Háránban születtek.
20. És Úz, Náhor elsőszülöttjének gyermekei Abi, Ceref, Gadin, Melus volta, és Debora a nővérük.
21. És Búz fiai Barakel, Naamat, Seva és Madonu voltak.
22. És Kamuel fiai Aram és Rehob.
23. És Keszed fiai Anmelek, Mesai, Benon és Jifi; és Kazó fiai Pildas, Mehi és Ofer.
24. És Pildas fiai Arud, Camum, Mered és Molok voltak.
25. És Tidlaf fiai Musan, Kusa és Mutzi voltak.
26. És Betuél gyermekei Sehár, Lábán és az ő nőtestvére Rebekka.
27. Ezek Náhor gyermekeinek családjai, azok, akik Háránban születtek neki. És Arám, Kemuél fia és a Rehob bátyja kimentek Háránból, és egy völgyet találtak az Eufrátesz melletti földön.
28. És várost építettek ott, és elnevezték a város nevét Pethornak, Arám fiának neve után, ez Arám Naheráimja mind a mai napig.
29. És Keszed gyermekei is elmentek, hogy lakjanak ott, ahol helyet találhatnának, és mentek és találtak egy völgyet szemben Sineár földjével, és ott laktak.
30. És építettek ott maguknak egy várost, és a várost Keszed, az apjuk neve után nevezték el, ez Kasdim földje a mai napig, és a kasdimok laknak azon a földön és termékenyek voltak és nagyon megszaporodtak.
31. És Teráh, Náhor és Ábrahám atyja ment és vett más feleséget az ő idős korában, és a nő neve Peliláh, és szült neki fiat és nevezte nevét Zobának.
32. Teráh még huszonöt évet élt, miután Zobát nemzette.
33. És Teráh meghalt abban az évben, amely Ábrahám fia, Izsák születésének harmincötödik éve.
34. És Teráh napjai kétszázöt év, és eltemették Háránban.
35. És Zoba, Teráh fia harminc éves volt és nemzette Aramot, Akliszt és Merikot.
36. És Arámnak, - aki Zoba fia, aki Teráh fia -, három felesége volt és tizenkét fiút és három lányt nemzett; és JHVH Arámnak Zoba fiának adott gazdagságot, vagyont és felette sok marhát, juhokat és csordákat, és az az ember megnövekedett nagyon.
37. És Arám, Zoba fia és fitestvére és minden házához tartozó elindultak Háránból, és oda mentek ahol helyet találtak, hogy lakjanak, mert tulajdonuk túl nagy volt, hogy továbbra is Háránban maradjanak; nem tudtak Háránban együtt maradni testvéreikkel, Náhor fiaival.
38. És Arám, Zoba fia ment atyjafiaival, és egy völgyet találtak távol a keleti országrészben és ott laktak.
39. És ők is építettek ott egy várost, és nevezték Arámról, az ő idősebbik bátyjuk nevéről; Ez Arám Zobája mind a mai napig.
40. És Izsák, Ábrahám fia felnőtt azokban a napikban, és Ábrahám, az ő atyja tanította neki JHVH útját, hogy ismerje az Urat, és JHVH vele volt.
41. És amikor Izsák harminchét éves volt, Izmael vele ment a sátorban.
42. És Izmael dicsekedett magáról Izsáknak, mondván: Én tizenhárom éves voltam, amikor JHVH szólt apámnak, hogy metéljen körül minket, és JHVH beszéde szerint cselekedtem, amelyet mondott atyámnak, és a lelkemet adtam JHVH-nak, és nem hágtam át szavát, amelyet megparancsolt atyámnak.
43. És Izsák válaszolt Izmaelnek, mondván: Miért dicsekszel nekem erről, testednek a kicsinységéről, amelyet levettél testedről, a felől, amit JHVH parancsolt neked?
44. Ahogy JHVH él, atyámnak, Ábrahámnak Istene, ha JHVH azt mondaná atyámnak: Vedd a te fiadat, Izsákot és vidd fel égőáldozatként nekem, én nem tartózkodnék ettől, hanem örömmel járulnék hozzá.
45. És JHVH meghallotta a beszédet, amit Izsák beszélt Izmaellel, és ez jónak tűnt JHVH szemében, és úgy gondolta, hogy próbára teszi Ábrahámot ebben a kérdésben.
46. És elérkezett a nap, amikor az Isten fiai eljöttek és JHVH elé helyezkedtek, és a Sátán is eljött az Isten fiaival JHVH elé.
47. És mondta JHVH Sátánnak: Honnét jössz? És a Sátán válaszolt JHVH-nak és mondta: Keresztül-kasul jártam a földet, és lementem és feljöttem.
48. És JHVH mondta Sátánnak: És mik a te szavaid hozzám a föld minden gyermeke felől? És a Sátán válaszolt JHVH-nak, mondván: Láttam a föld minden gyermekeit, akik szolgálnak téged és emlékeztetlek arra, amikor ők kívánnak valamit tőled.
49. És amikor adsz nekik olyan dolgokat, amit kívánnak tőled, ülnek gondtalanságukban, és elhagynak téged és többé nem emlékeznek rád.
50. Láttad é Ábrahámot, Teráh fiát, akinek kezdetben nem volt gyermeke, és szolgált téged, és oltárokat emelt mindenhol ahová ment, és áldozatokat áldozott rajtuk, és folyamatosan hirdette neved a föld minden gyermekének.
51. És most, hogy fia, Izsák született neki, ő elhagyott téged, nagy lakomákat rendezett a föld minden lakosainak, és JHVH el lett felejtve.
52. És miközben mindezeket tette, nem áldozott; sem égőáldozatot, sem békeáldozatot, sem ökröt, vagy bárányt, sem semmilyen kecskét nem ölt azon a napot, amikor a fia elválasztatott.
53. A fia születésétől mindezidáig, amikor harminchét éves, nem épített oltárt előtted, sem nem hozott semmilyen áldozatot hozzád, mert látta, hogy te megadtad, amit kívánt előtted, és ezért elhagyott téged.
54. És mondta JHVH Sátánnak: Ilyennek láttad szolgámat, Ábrahámot? mert senki nincs olyan a földön, mint ő, tökéletes és igaz ember énelőttem, olyan, aki féli az Istent és elkerüli a gonoszt; amint én élek, mondtam e neki, hozd fel Izsákot, fiadat elém, és ő nem tartaná vissza tőlem, még inkább, ha azt mondom neki, hozz fel égőáldozatot elém nyájadból és csordádból.
55. És felelt Sátán JHVH-nak, és mondta: Beszélj most úgy Ábrahámnak, ahogy mondtál és meglátod, vajon neme áthágja parancsolatod és félredobja szavaidat.

23 1. Abban az időben JHVH szava jött Ábrahámhoz, és mondta neki: Ábrahám! És válaszolt: Itt vagyok.
2. És mondta neki: Vedd fiadat, ama te egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, és menj Mória földjére, és áldozd fel égőáldozatul a hegyek közül az egyiken, amelyet mutatni fogok neked, mert látni fogsz ott egy felhőt és JHVH dicsőségét.
3. És Ábrahám mondta magában: Hogy fogom elválasztani fiamat, Izsákot Sárától, az ő anyjától, azért hogy felvigyem őt égőáldozatul JHVH elé?
4. És Ábrahám sátrába ment, és leült Sára, az ő felesége előtt, és ezeket mondta neki:
5. A fiam, Izsák felnő és még nem tanulta az Isten szolgálatát, holnap elmegyek és elviszem Shemhez és Héberhez, az ő fiához, és ott fogja tanulni JHVH útjait, mert tanítani fogják, hogy megismerje az Urat, valamint hogy megismerje, hogy amikor folyamatosan imádkozik JHVH előtt, Ő válaszolni fog, ebből tudni fogja JHVH-nak, az ő Istene szolgálatának útját.
6. És Sára mondta: Ahogy szóltál, menj én uram, és cselekedd vele ezt, ahogy mondtad, de ne vidd nagy távolságra tőlem, se ne maradjon ott sokáig, mert lelkem az ő lelkéhez van kötve.
7. És Ábrahám mondta Sárának: Lányom, imádkozz JHVH-hoz, a mi Istenünkhöz, hogy jól tehessen velünk.
8. És Sára vette fiát, Izsákot és ott maradt egész éjszaka vele, és megcsókolta és megölelte őt, és adott neki utasításokat reggelig.
9. És ezt mondta neki: Ó fiam, hogy válhatna lelkem külön tőled? És ő újra megcsókolta és megölelte őt, és utasításokat adott Ábrahámnak felőle.
10. És Sára mondta Ábrahámnak: Ó uram, kérlek vigyázz a te fiadra, és legyen szemed rajta, mert nincs másik fiam, sem leány csak ő.
11. Ó ne hagyd el őt! Ha éhes, adj neki kenyeret, és ha szomjas, adj neki vizet inni; ne hagyd, hogy gyalogoljon, se ne üljön a napon.
12. Se ne menjen egyedül az úton, ne vonj meg tőle bármit is kívánna meg, de tedd meg vele mindazt, amit tőled kérne.
13. És Sára keservesen sírt egész éjjel Izsák miatt, és utasításokat adott neki reggelig.
14. És reggel Sára választott egy nagyon finom és szép ruhát azokból a ruhaneműkből, amelyek házában voltak, amelyet Abimélek adott neki.
15. És felöltöztette fiát, Izsákot azzal, és turbánt tett a fejére, és drágaköveket csatolt a turbán tetejére, és adott neki ennivalót az útra, és kiment, és Izsák ment apjával, Ábrahámmal, és a szolgái közül néhányan elkísérték őket, hogy elkisérjék őket az úton.
16. És Sára kiment velük, és elkísérte őket az úton, hogy lássa őket elmenni, és mondták neki: Térj vissza sátradba!
17. És amikor Sára meghallotta fiának, Izsáknak szavait keservesen sírt, és Ábrahám, férje sírt vele, és fiúk is sírtak velük nagy jajgatással; azok is, akik velül voltak nagyon sírtak.
18. És Sára megragadta fiát, Izsákot, és karjában tartotta, és megölelte őt és folyamatosan sírt vele, és Sára mondta: Ki tudja, ezután a nap után valaha látlak-e téged újra?
19. És még együtt sírtak, Ábrahám, Sára és Izsák, és mindazok, akik elkísérték őket az úton sírtak velük, és Sára ezekután visszafordult fiától, keservesen sírt, és minden szolgák és szólgálók visszatértek vele a sátorhoz.
20. És Ábrahám ment fiával, Izsákkal hogy felvigye őt, mint égőáldozatot JHVH elé, ahogyan Ő parancsolta neki.
21. És Ábrahám vette a két fiatal férfit vele, Izmaelt, Hágár fiát és Eliézert, szolgáját, és együtt mentek velük, és amíg ők sétéltak az úton a fiatal emberek ezeket beszélték magukban,
22. És Izmael mondta Eliézernek: Most atyám, Ábrahám megy Izsákkal, hogy elvigye őt égőáldozatul JHVH-nak, ahogy Ő megparancsolta neki.
23. Most, amikor visszatért, nekem adja egész birtokát, hogy örököljek utána, mert én vagyok az elsőszülött.
24. És Eliézer válaszolt Izmaelnek és mondta: Bizony elvetett téged távolra anyáddal, és esküszöm, hogy nem örökölhetsz semmit egész birtokából, és ki másnak adná mindenét, a kincseivel együtt, mint nekem, az ő szolgájának, aki hűséges voltam hozzá az ő házában, s aki éjjel nappal szolgáltam őt, s mindent megtettem, amit csak kért tőlem? Rám hagyja majd mindenét, amikor meghal.
25. És miközben Ábrahám haladt fiával, Izsákkal az út mentén, Sátán eljött és megjelent Ábrahámnak egy nagyon idős ember alakjában, alázatosan és bűnbánó szellemmel, és odament Ábrahámhoz és ezt mondta neki: Nem vagy te ostoba és kegyetlen, hogy elmész és megteszed ezt a dolgot ezen a napon a te egyetlen fiaddal?
26. Mert az Isten adott neked fiút a te utolsó napjaidban, a te öregségedben, és mész és levágod neki ezen a napon, pedig nem követett el erőszakot, és te teszed ezt az egyetlen fiad lelkével, hogy kivesszen a földről?
27. Nem tudod-e és nem érted-e, hogy ez a dolog nem JHVH-tól van? Mert JHVH nem tenne az emberrel ilyen gonosz dolgot a földön, hogy mondaná neki: Menj és öld meg fiadat!
28. És Ábrahám hallotta ezt és tudta, hogy ez a Sátán szava volt, aki törekedett elvonni őt JHVH útjáról, de Ábrahám nem hallgatott a Sátán hangjára, és Ábrahám megdorgálta őt, így ő elment.
29. És Sátán visszatért és Izsákhoz ment; és egy szép és csinos fiatalember ábrázatában jelent meg Izsáknak.
30. És közeledett Izsákhoz és mondta neki: Nem tudod-e és érted-e, hogy a te öreg ostoba atyád elvisz téged, hogy levágján ezen a napon a semmiért?
31. Most azért, fiam, ne figyelj, se ne hallgass rá, mert egy ostoba öregember, és ne engedd a te drága életedet és szép alakodat elveszni a földről!
32. És Izsák hallotta ezt, és mondta Ábrahámnak: Hallottad-e apám, hogy mit mondott ez az ember? És még hasonlóképpen beszélt.
33. És Ábrahám válaszolt fiának, Izsáknak és mondta: Vigyázz vele, és ne hallgass szavaira, se ne foglalkozz vele, mert ő a Sátán, és arra törekszik, hogy félrevonjon minket az Isten parancsaitól ezen a napon.
34. És Ábrahám megint megdorgálta a Sátánt, és Sátán elment tőlük, és látta, hogy nem tudott érvényesülni felettük, elrejtette magát tőlük, és ment és eltűnt előlük az úton; és átváltoztatta magát vizek nagy patakjává az úton, és Ábrahám és Izsák és a két fiatalember elértek arra a helyre, és látták a nagy és erős patakot, mint a nagy vizek.
35. És ők beléptek a patakba és áthaladtak rajta, és a vizek először elérték lábaikat.
36. És mélyebbre mentek a patakban és a vizek nyakig értek, és mind megrémültek a víz miatt; és miközben mentek át a patakon Ábrahám felismerte azt a helyet, és megtudta, hogy ott nem volt víz azelőtt.
37. És Ábrahám mondta fiának, Izsáknak: Ismerem ezt a helyet, ahol nem volt patak sem víz, most tehát ez a Sátán, aki mindezt teszi velünk, hogy félrevonjon mintket az Isten parancsolataitól ezen a napon.
38. És Ábrahám megdorgálta őt, és modnta neki: JHVH dorgáljon meg téged, ó Sátán, távozz tőlünk, mert mi Isten parancsolatai által megyünk.
39. És Sátán megrémült Ábrahám szavára, és eltávozott tőlük, és a hely ismét száraz lett, mint amilyen először volt.
40. És Ábrahám továbbment Izsákkal arra a helyre, amit Isten mondott neki.
41. És a harmadik napon Ábrahám felemelte szemeit és látta azt a helyet távolból, amiről Isten beszélt neki.
42. És tűzoszlop jelent meg neki, amely a földről az eget érte, és a dicsőség felhője volt a hegyen, és JHVH dicsősége volt látható a felhőben.
43. És Ábrahám mondta fiának: Fiam, látod-e a hegyen, amelyet távolról észrevettünk, hogy mit látok rajta?
44. És Izsák válaszolt és mondta apjának: látom és íme tűzoszlop és felhő és JHVH dicsősége látható a felhőn.
45 És Ábrahám tudta, hogy fia, Izsák elfogadott JHVH előtt, mint égőáldozat.
46. És Ábrahám szólt Eliézernek és Izmaelnek, fiának: Látjátok ti is, amit mi látunk a hegyen, amely a távolban van?
47. És válaszotlak és mondták: Semmit többet nem látunk, mint a föld más hegyeit. És Ábrahám tudta, hogy ők nem elfogadottak JHVH előtt, hogy velük menjenek, és Ábrahám mondta nekik: Maradjatok itt a szamárral, míg én és Izsák, a fiam ahhoz a hegyhez megyünk és imádkozunk ott JHVH előtt és akkor majd visszatérünk hozzátok.
48. És Eliézer és Izmael azon a helyen maradtak, ahogy Ábrahám megparancsolta.
49. És Ábrahám vette a fát az égőáldozathoz és rátette fiára, Izsákra, és vette a tüzet és a kést, és ketten mentek arra a helyre.
50. És amikor előre mentek Izsák mondta apjának: Íme, itt látom a tüzet és a fát, és hol van tehát a bárány, amely égőáldozat lesz JHVH előtt?
51. És Ábrahám válaszolt fiának, Izsáknak mondva: JHVH téged választott fiam, hogy légy tökéletes égőáldozat a bárány helyett.
52. És mondta Izsák az atyjának: Megteszem mindazt, amit JHVH mondott neked örömmel és szívem vidámságával.
53. És Ábrahám ismét szólt fiának, Izsáknak: Nincs szívedben bármi olyan gondolat, vagy tanács erre vonatkozóan, hogy ez nem helyes? Mondd, fiam, kérlek, ó fiam ne titkold el előlem.
54. És Izsák válaszolta apjának, Ábrahámnak és mondta neki: ó apám, amint él JHVH és él a lelked, nincs a szívemben semmi, ami azt okozná, hogy eltérjek jobbra, vagy balra a szótól, amit Ő szólt hozzád.
55. Sem végtag, sem izom nem mozdult vagy keveredett ettől, és nem létezik szívemben bármilyen gonolat, vagy gonosz tanács erről.
56. De örömteli és vidám szívvel vagyok ebben a dologban, és mondom: Áldott JHVH, aki engem választott ezen a napon, hogy legyek égőáldozat Őelőtte.
57. És Ábrahám nagyon örvendezett Izsák szavainak, és mentek és együtt érkeztek arra a helyre, amelyet JHVH mondott.
58. És Ábrahám közeledett, hogy megépítse az oltárt azon a helyen, és Ábrahám sírt, és Izsák vette a követ és a maltert, amíg be nem fejezték az oltár építését.
59. És Ábrahám vette a fát és helyezte azt az oltárra, amit épített.
60. És fogta fiát, Izsákot és megkötözte őt azért, hogy a fák tetejére helyezze, amely az oltáron volt, hogy levágja őt égőáldozatul JHVH előtt.
61. És Izsák mondta apjának: Kötözz meg szorosan, amikor majd az oltárra helyezel, nehogy elforduljak és elmozduljak és leessek a testemre nehezedő kés erejétől és ezért közönséges legyen az égőáldozat; és Ábrahám így tett.
62. És Izsák még azt mondta apjának: Ó, apám, amikor leölsz engem, és elégek az áldozat helyett, vedd magadhoz, ami megmarad hanvaimból, hogy elvidd Sárának, anyámnak, és mondd neki: Ez Izsák zamatának édes illata; de ne mond meg neki ezt, ha ő egy kút közelébe ülne, vagy valamely magas helyen, nehogy bevesse magát utánam, és meghaljon.
63. És Ábrahám hallotta Izsák beszédét, és felemelte hangját és sírt, amikor Izsák ezeket a szavakat mondta; És Ábrahám könnyei lecsorogtak Izsákra, az ő fiára, és Izsák keservesen sírt, és mondta apjának: Siess, ó apám, és tedd meg velem JHVH, a mi Istenünk akaratát, ahogy Ő megparancsolta neked.
64. És Ábrahám és Izsák szíve örvendezet ezen a dolgon, amelyet JHVH parancsolt nekik; de szemük nagyon sírt, miközben a szív örvendezett.
65. És Ábrahám megkötözte fiát, Izsákot, és helyezte őt az oltár fájára, és Izsák kinyújtotta nyakát az oltár felett apja előtt, és Ábrahám kinyújtotta kezét, hogy levágja fiát égőáldozatul JHVH előtt.
66. Ezzel egyidőben a kegyelem angyalai jöttek JHVH elé, és mondták neki Izsákkal kapcsolatban, mondva:
67. Ó Uram, te irgalmas és könyörületes Király vagy mindenazok felett, amelyet teremtettél az égben és a földön, és mindeneket te tartasz meg; adj ezért kiváltást és megváltást a te szolgád, Izsák helyett, és kegyelmezz és légy könyörületes Ábrahámmal és fiával, Izsákkal, aki végrehajtja parancsod a mai napon.
68. Láttad, ó Uram, hogyan van szolgád, Ábrahám fia leközözve, hogy levágják, mint egy állatot? Most tehát ébredjen fel szánalmad irántuk, ó Uram!
69. Abban az időben JHVH megjelent Ábrahámnak, és szólította őt az égből, és mondta neki: Ne nyújtsd ki kezed a gyermekre, sem ne tégy vele bármit, mert most tudom, hogy féled Istent teljesítve ezt a tettet, és nem tartottad vissza fiad, a te egyetlen fiad, előlem.
70. És Ábrahám felemelte szemeit és látta, íme, egy kos volt megfogatva a bozótban a szarvainál fogva; ez volt az a kos, amelyet JHVH Isten teremtett a földre azon a napon, amikor az eget és a földet készítette.
71. Mert JHVH készítette ezt a kost attól a naptól, hogy legyen égőáldozat Izsák helyett.
72. És ez a kos közeledett Ábrahámhoz, amikor Sátán elkapta fogásával és szarvai belegabalyodtak a bozótba, hogy ne közeledhessen Ábrahámhoz, azért hogy Ábrahám levághassa fiát.
73. És Ábrahám, látva a kost felé haladva és hogy Sátán visszatartja őt, elvette tőle és az az oltár elé vitte, és kioldozta fiát, Izsákot kötelékéből, és odatette a kost helyette, és Ábrahám megölte a kost az oltáron, és felajánlotta, mint áldozatot azon a helyen Izsák helyett.
74. És Ábrahám hintett valamennyit a kos véréből az oltárra, és felkiáltott és mondta: Ez a fiam helyett, és legyen ez úgy figyelembevéve ezen a napon, mint a fiam vére JHVH előtt.
75. És mindent így tett Ábrahám ez alkalomból az oltárra, és felkiláltott és mondta: Ez a fiam helyett, és ezen a napon legyen ez számontartva JHVH előtt a fiam helyén; és Ábrahám elvégezte az egész szolgálatot az oltárnál, és a szolgálat elfogadott volt JHVH előtt, és számíttatot, mintha Izsák lenne; és JHVH megáldotta Ábrahámot és magját ezen a napon.
76. És Sátán Sárához ment, és megjelent neki egy öregember képében nagyon alázatosan és szelíden, és Ábrahám még elfoglalt volt az égőáldozatban JHVH előtt.
77. És mondta neki: Tudod e mindazt a dolgot, amit Ábrahám tett a te egyetlen fiaddal ezen a napon? Mert vette Izsákot és oltárt épített, és megölte őt, és feltette őt áldozatként az oltárra, és Izsák sírt, és zokogott apja előtt, de nem törődött vele, sem nem könyörült rajta.
78. És Sátán ismételgette ezeket a szavakat, és elment tőle, és Sára hallotta Sátán minden szavát, és elképzelte őt, mint egy öregembert az emberek fiai közül, akik Izsákkal voltak, és mint aki eljött és elmondta ezeket a dolgokat.
79. És Sára felemelte hangját, és sírt és keservesen kiáltozott fia miatt; és a földre vetette magát és port szórt a fejére, és mondta: Ó, fiam, Izsák, fiam, ó hogy miért nem haltam meg én helyetted. És folytatta a sírást és mondta: Bánkódom miattad, ó, fiam, én fiam, Izsák, ó bárcsak én haltam volna meg helyetted ezen a napon.
80. És folytatta még a sírást, és mondta: Bánkódom miattad, hogy miután felneveltelek és világra hoztalak; most az én örömöm gyászra fordult miattad, mert hosszú ideje vágytam rád és sírtam és imádkoztam Istenhez, amíg megszültelek téged kilencven évesen; és most felszolgáltattál a késnek és a tűznek ezen a napon, hogy áldozattá légy.
81. De megvigasztalom magam veled, fiam, JHVH szavainak létében, mert végrehajtottad Istened parancsolatát; mert ki hághatná át a mi Istenünk szavát, akinek kezében van minden élő teremtmény lelke?
82. Te igazságos vagy, ó ÚR, mi Istenünk, mert minden munkáid jók és igazak; mert én is örvendezek szavaddal, amelyet parancsoltál, és miközben szemem keserűségében sír, szívem örül.
83. És Sára lehajtotta fejét az egyik szolgálólány keblére, és elnémult, mint a kő.
84 Ezután ő felállt és ment, hogy tudakozódjon, amíg Hebronba nem ért, és kérdezgette mindazokat, akikkel az úton találkozott, és senki nem tudta megmondani neki, hogy mi történt fiával.
85. És szolgálóival és szolgáival Kireját-arbába ért, amelyik Hebron, és fia felől érdeklődött, és ott maradt, mialatt elküldött néhányat szolgái közül, hogy keressék, hova ment Ábrahám Izsákkal; mentek és keresték őt Sem és Héber házában, és nem találták őt, és keresték az egész földön, de nem volt ott.
86. És íme, Sátán jött Sárához egy öregember alakjában, és jött és megállt előtte, és mondta neki: Hamisan beszéltem neked, mert Ábrahám nem ölte meg fiát, és ő nem halt meg; és amikor meghallotta a szót, öröme annyira erőteljes volt fia miatt, hogy lelke kiment az öröm miatt; meghalt és takaríttatott népéhez.
87. És amikor Ábrahám befejezte szolgálatát, visszatért fiával, Izsákkal a fiatal férfiakhoz, és felkelt és együtt mentek Beersebába, és hazatértek.
88. És Ábrahám kereste Sárát, és nem találta meg őt, és érdeklődött utána, és azt mondták neki: Elment Hebronig, hogy megkeressen mindkettőtöket, hogy hova mentetek, mert így volt ő tájékoztatva.
89. És Ábrahám és Izsák mentek hozzá Hebronba, és amikor úgy találták, hogy meghalt, felemelték hangjukat és nagy sírással sírtak felette; és Izsák lehullott anyja színe elé és sírt neki és mondta: Ó, anyám, én anyám, miért hagytál el, és hová mentél? Ó miért, miért hagytál el engem?!
90. És Ábrahám és Izsák sírtak felette, és minden szolgáik sírtak velük Sára miatt, és siratták őt nagy és súlyos gyásszal.

24. 1. És Sára élete 127 év volt és Sára meghalt; és Ábrahám felkelt halottja előtt, hogy keressen helyet, ahol eltemesse feleségét, Sárát; és ment és beszélt Het fiaival, a föld lakóival, mondván:
2. Idegen és jövevény vagyok köztetek földeteken; adjatok temetkezési helyet földeteken, hogy eltemethessem halottamat előttem.
3. És Het fiai mondták Ábrahámnak, íme, előtted a föld, amelyik síremlékünket választod, temesd el halottadat, mert senki sem fog megakadályozni, hogy eltemesd halottadat.
4. És Ábrahám mondta nekik: Ha ez elfogadható menjetek és kérjétek meg nekem Efront, Zohar fiát, kérve hogy nekem adná Makpéla barlangját, amelyik mezejének szélén van, és ki fogom fizetni neki bármennyit is kérjen érte.
5. És Efron Het gyermekei között lakott, és mentek és hívták őt, és Ábrahám elé jött, és Efron mondta Ábrahámnak: Íme, mindazt, amire vágysz szolgád meg fogja tenni; és Ábrahám mondta: Nem, hanem megvásárolom a barlangot, és a mezőt, amekkora értéke van, azért, hogy egy temetkezési hely birtokában lehessek örökre.
6. És Efron válaszolt és mondta: Íme, a mező és a barlang előtted vannak, adj annyit, amennyit jónak látsz; és Ábrahám mondta: csak a teljes értékén fogom megvenni kezedből, és azok kezéből, akik bemennek a városod kapuján, és magod kezéből örökre.
7. És Efron és minden testvére hallotta ezt, és Ábrahám lemért Efronnak négyszáz ezüst sékelt, Efronnak és minden testvérének kezébe, és Ábrahám leírta ezt az ügyletet, és leírta és hitelesítette négy tanúval.
8. És ezek a tanúknak nevei: Abisnának, a hettitának fia Amigal, Asunahnak, a hivvitának fia Adihorom, Ahiramnak, a gómeritának fia Abdon, Abudisnak a sidónitának fia Bakdil.
9. És Ábrahám vette a vásárlás könyvét, és elhelyezte kincsei közé, és ezek azok a szavak, amelyeket Ábrahám leírt a könyvbe, nevezetesen:
10. Ezt a barlangot és mezőt Ábrahám megvásárolta Efrontól, a hivvitától, és magjától, és mindazoktól, akik kijönnek városából, és magjuktól örökre, hogy legyen megvásárolva Ábrahámnak és magjának és mindazoknak, akik ágyékából kijönnek, mert temetkezési hely ez mindörökre; és lepecsételte azt és tanúkkal hitelesítette.
11. És a mező, és a barlang, amelyik benne volt, és mindaz a hely bizonnyal Ábrahámnak és magjának készíttetett el őutána Het gyermekeitől; íme, ezt Mamré előtt van, amelyik Kánaán földjén van.
12. És ezek után Ábrahám eltemette feleségét Sárát ott, és az a hely és minden határa Ábrahámé és magjáé lett, mint temetkezési hely.
13. És Ábrahám eltemette Sárát pompával, ahogy a királyokat szokás, és nagyon tiszta és szép ruhákban volt eltemetve.
14. És az ő ravatalánál ott volt Sem, Héber és Abimelek fiai, együtt Anarral, Askollal és Mamréval, és a föld minden urai követték ravatalát.
15. És Sára napjai százhuszonhét év volt és meghalt és Ábrahám nagy és súlyos gyászt tartott és teljesítette a gyász szertartását hét napig.
16. És az egész föld lakosai vigasztalták Ábrahámot és Izsákot, fiát Sára miatt.
17. És amikor leteltek a gyász napjai, Ábrahám elküldte fiát, Izsákot és ment Sem és Héber házához, hogy megtanulja JHVH útjait és utasításait, és Ábrahám három évig maradt ott.
18. És abban az időben Ábrahám felkelt minden szolgájával, és mentek és visszafordultak hazájukba Beersebába, és Ábrahám és minden szolgái Beersebában maradtak.
19. És az év fordultával, meghalt Abimelek a Filiszteusok királya abban az évben; százkilencvenhárom éves volt halálakor; és Ábrahám ment az ő népéhez a Filiszteusok földjére, és vigasztalta egész házát és minden szolgáit, és visszatért és otthonába ment.
20. És Abimélek halála után történt, hogy Gerár népe fogta Benmalikot, fiát, és ő még csak tizenkét éves volt, és atyja helyére helyezték.
21. És hívták nevét apja után Abimeleknek, mert ez volt a szokás, hogy így tegyenek Gerárban, és Abimelek uralkodott, atyja Abimelek helyett, és ült a(z apja) trónján.
22. És Lót, Hárán fia is meghalt azokban a napokban, Izsák életének harminckilencedik évében, és Lót életének ideje száznegyven év volt, és meghalt.
23. És ezek Lót gyermekei, akik születtek neki lányaitól, az elsőszülött Moáb, és a másodiknak neve Benami.
24. És Lót két fia kimentek és vettek maguknak feleségeket Kánaán földjéről, és gyermekeket nemzettek nekik, és Moáb gyermeke Ed, Majon, Tarsus, és Kanvil, négy fiú, ezek Moáb fiainak atyjai mind a mai napig.
25. És Lót gyermekeinek minden családjai mentek, hogy lakozzanak, ahol szétterülhetnek, mert termékenyek voltak és bőségesen megnövekedtek.
26. És mentek és építettek maguknak várásokat azon a földön, ahol laktak, és elnevezték a városokat, amelyeket építettek saját nevükről.
27. És Náhor, Teráh fia, Ábrahám testvére meghalt azokban a napokban, Izsák életének negyvenedik évében, és Náhor életének ideje 127 év volt, és meghalt és eltemették Háránban.
28. És amikor Ábrahám meghallotta, hogy bátyja meghalt, nagyon elszomorodott, és sok napig gyászolta bátyját.
És Ábrahám hívta Eliézert, szolgáinak fejét, hogy parancsolatokat adjon neki háza felől, és jött és megállt előtte.
30. És Ábrahám mondta neki: Íme, öreg vagyok, és nem tudom a halálom napját; mert előrehaladtam a napokban; most tehát kelj fel, menj előre és ne végy feleséget fiamnak erről a helyről, és erről a földről a kánaániták leányai közül, akik között élünk.
31. Hanem menj földemre, és szülőhelyemre, és onnan végy feleséget fiamnak, és az ég és föld Úr Istene, aki kihozott atyám házából, és elhozott erre a helyre, és mondta nekem: Magodnak adom majd ezt a földet örök örökségül, el fogja küldeni angyalát előtted és jószerencsés lesz utad, hogy szerezhess egy feleséget fiamnak családomból, és atyám házából.
32. És a szolga válaszolt urának, Ábrahámnak és mondta: Íme, elmegyek szülőhelyedre és atyád házához, és veszek feleséget fiadnak onnan; de ha az asszony nem szándékozik követni engem erre a földre, vigyem e vissza fiadat szülőföldedre?
33. És mondta neki Ábrahám: Vigyázz, hogy fiamat vissza ne vidd újra, mert JHVH, aki előtt jártam ő fog angyalt küldeni előtted és jószerencsés lesz utad.
34. És Eliézer minden úgy tett, ahogy Ábrahám parancsolta neki, és megesküdött Ábrahámnak, gazdájának ebben a kérdésben; és Eliézer felkelt és vett tíz tevét gazdájának tevéi közül, és tíz embert ura szolgái közül ővele, és felkeltek és Háránba mentek, Ábrahám és Náhor városába azért, hogy feleséget hozzon Izsáknak, Ábrahám fiának; és amíg mentek Ábrahám elküldött Sem és Héber házába, és elhozták onnan fiát, Izsákot.
35. És Izsák hazajött atyja házához Beersebába, amíg Eliézer és emberei Háránba mentek; és megálltak a városban víznek [itató] helyénél, és tevéit letérdeltette a víznél és ott maradtak.
36. És Eliézer, Ábrahám szolgája imádkozott és mondta: Ó Ábrahámnak, uramnak Istene; küldj nekem, jó időben ezen a napon és mutass kegyességet uramnak, hogy kijelöltél ezen a napon egy feleséget uram fiának családjából.
37. És JHVH meghallgatta Eliézer hangját, szolgája Ábrahám kedvéért, és történt, hogy találkozott Betuélnek, Ábrahám testvérének, Milka (Náhor felesége) fiának lányával, és Eliézer a házához ment.
38. És Eliézer elbeszélte nekik minden aggodalmát, és hogy Ábrahám szolgája, és azok nagyon örvendeztek vele.
39. És ők áldották az Urat, aki véghezvitte ezt a dolgot és neki adták Rebekkát, Betuél lányát, hogy legyen Izsák felesége.
40. És a fiatal nő nagyon csinos megjelenésű volt, szűz volt, és Rebekka tíz éves volt azokban a napokban.
41. És Betuél és Lábán és gyermekei ünnepséget rendeztek azon az éjszakán, és Eliézer és emberei jöttek, és ettek és ittak és örvendeztek ott azon az éjszakán.
42. És Eliézer felkelt reggel, ő és azok a férfiak, akik vele voltak, és szólította Betuél egész házát, mondván: Küldj el, hogy mehessek uramhoz; és felkeltek és elküldték Rebekkát és dajkáját, Debórát, Úr lányát, és adtak neki ezüstöt és aranyat, szolgákat és szolgálókat és megáldották őt.
43. És elküldték Eliézert embereivel; és a szolgák vették Rebekkát, és mentek és visszatértek urukhoz Kánaán földjére.
44. És Izsák vette Rebekkát és lett felesége, és bevitte őt sátrába.
45. És Izsák negyven éves volt, amikor elvette Rebekkát, nagybátyjának Betuélnak lányát feleségül.

25. 1. És abban az időben Ábrahám újra vett feleséget idős korában, és a nő neve Ketura volt, Kánaán földjéről.
2. És szülte neki Zimrant, Joksánt, Medadot, Midiant, Isbakot és Suakot, hat fiút. És Zimran gyermekei Abihen, Molik, és Narim.
3. És Joksán fiai voltak Seba és Dedán, és Medán fiai voltak Amida, Joáb, Gohi, Elisa, és Nothak; és Midian fiai Efah, Efer, Kanoh, Abida, és Eldá.
4. És Isbak fiai voltak Makiro, Bejodua és Tator.
5. És Suak fiai voltak Bildad, Mamdad, Munan és Beban; ezek Keturának a kánaánita asszony gyermekeinek családjai, amelyeket szült Ábrahámnak, a hébernek.
6. És Ábrahám elküldte őket távolra, és ajándékokat adott nekik, és azok távolra mentek fiától, Izsáktól, hogy lakjanak, ahol helyet találhatnak.
7. És mindezek mentek a keleten fekvő hegyre, és hat várost építettek maguknak, ahol laknak mind a mai napig.
8. De Seba és Dedán gyermekei, Joksán gyermekei, azok gyermekeivel nem laktak testvéreikkel városaikban, és elindultak és letáboroztak a vidékeken és a pusztaságokban mind e mai napig.
9. És Ábrahám fiának, Midiánnak gyermekei mentek Kús földjének keleti részére, és ott találtak egy nagy völgyet a keleti országrészben, és ott maradtak és várost építettek, és lakoztak abban, ez Midián mind a mai napig.
10. És Midián abban a városban lakott, amelyet építettek, ő és öt fia, és minden hozzá tartozó.
11. És ezek Midián fiainak nevei, neveik szerint városaikban, Efa, Efer, Kanok, Abida és Eldaah.
12. És Efa fiai voltak Metah, Mesar, Avi és Tzanuá, és Efer fiai Efron, Zur, Alirun és Medin, és Kanoh fiai Reuel, Rekem, Azi, Aliosub és Alad.
13. És Abida fiai voltak Cur, Melud, Keruri, Molki; Eldaáh fiai voltak Miker, és Reba, és Malkijah és Gabol; ezek a midianiták nevei családjaik szerint; és ezek után Midián családjai elterjedtek egész Midián földjén.
14. És ezek Izmael, Ábrahám fiának nemzettségei, akit Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak.
15. És Izmael feleséget vett Egyiptom földjéből, és az ő neve Riba volt, ez ugyanaz, mint Meriba.
16. És Riba szülte Izmaelnek Nebojatot, Kedárt, Abdeelt, Mibsamot és lánytestvérüket Bosmátot.
17. És Izmael elűzte feleségét, Ribát és az elment tőle, és visszatért Egyiptomba, atyja házába és ő ott lakott, mert nagyon rossz volt Izmael szemében, és atyja Ábrahám szemében.
18. És Izmael ezek után vett egy feleséget Kánaán földjéről, és az ő neve Malkut, és szülte neki Nismát, Dúmát, Masát, Cadadot, Temát, Jeturt, Nafist és Kedmát.
19. Ezek Izmael fiai, és ezek az ő neveik, tizenkét fejedelem nemzetségük szerint; és Izmael családjai ezek után kiterjedtek és Izmael vette gyermekeit és minden tulajdonát, amit ő szerzett, együtt a házának minden lelkével és minden hozzá tartozót és mentek lakni oda, ahol helyet találhattak.
20. És mentek és letelepedtek Párán pusztájában, és lakásuk Havilától Súr pusztájáig terjedt, ez Egyiptom előtt van, ahogy Asszíria felé mész.
21. És Izmael és fiai laktak a földön, és gyermekek születtek nekik, és szaporodtak és sokasodtak bőségesen.
22. És ezek Nebajotnak, Izmael elsőszülött fiának nevei; Mend, Send, Majon; és Kedár fiai voltak Aljon, Kezem, Kamad és Eli.
23. És Adbeél fiai voltak Kamad és Jabin; Mibsam fiai voltak Obadia, Ebedmelek, és Jeus; ezek Ribának, Izmael felesége gyermekeinek családjai.
24. És Mismának Izamel fiának fiai voltak Samua, Zekarion és Obed; és Duma fiai voltak Kezed, Eli, Mahmad és Amed.
25. És Mesa fiai voltak Melon, Mula és Ebidadon; Kadád fiai voltak Azur, Minzar és Ebedmelek; és Temá fiai voltak Seír, Sadon és Jákol.
26. És Jetur fiai voltak Merit, Jais, Aljó, és Pahot; Nefis fiai voltak: Ebed-Tamed, Abijasaf és Mir; Kedma fiai voltak Kalip, Tahti, és Omír; ezek Melkutnak Izmael feleségének gyermekei családjaik szerint.
27. Ezek Izmael minden családjai nemzedékeik szerint, és laktak azokon a földeken, ahol városokat építettek maguknak mind a mai napig.
28. És Rebekka Betuél lánya, Ábrahám fiának, Izsáknak felesége meddő volt azokban a napokban, és nem volt utódja; és Izsák apjával lakott Kánaán földjén; és JHVH Izsákkal volt; és Arpaksád, Sem fia, aki Noé fia meghalt azokban a napokban, Izsák életének negyvennyolcadik évében, és Arpasád életének egész ideje 438 év volt és meghalt.

26. 1. És Izsák, Ábrahám fia életének ötvenkilencedik évében, Rebekka, a felesége még mindig terméketlen volt azokban a napokban.
2. És Rebekka mondta Izsáknak: Igazán azt hallottam, uram, hogy édesanyád Sára meddő volt, amíg uram Ábrahám, atyád imádkozott érte és teherbe esett általa.
3. Most azért kelj fel, imádkozz te is Istenhez és Ő meghallgatja imádságodat és megemlékszik rólunk irgalma által.
4. És Izsák válaszolt feleségének, Rebekkának, mondván: Ábrahám már imádkozott értem Istenhez, hogy megszaporodjon magja, most azért ennek a meddőségnek el kell múlnia tőled.
5. Rebekka mondta neki: Mindazonáltal kelj fel most te is és imádkozz, hogy JHVH meghallhassa a te imádságod és adj nekem gyermekeket, és Izsák engedett felesége szavára és Izsák és felesége felkeltek és mentek Mória földjére, hogy imádkozzanak ott, és hogy keressék az Urat, és amikor elértek arra a helyre Izsák felállt és imádkozott JHVH-hoz felesége miatt, mert meddő volt
6. És mondta Izsák: Ó, az ég és a föld Úr Istene, akinek jóságából és irgalmából megtelik a föld, Te aki kihoztad atyámat az ő apja házából és szülőföldjéről, és elhoztad erre a földre, és mondtad neki: A te magodnak adom a földet és ígéretet tettél neki és kijelentetted neki: Megsokasítom magodat mint az ég csillagait és mint a tenger homokját, most tehát had lehessenek szavaid igazolva, amelyeket szóltál atyámmal.
7. Mert te vagy JHVH, ami Istenünk, szemeink rajtad vannak, hogy adj nekünk fiú utódot, amint megígérted nekünk, mert te vagy JHVH, a mi Istenünk és szemeink egyedül feléd irányulnak.
8. És JHVH meghallotta Izsáknak, Ábrahám fiának imádságát és JHVH meg lett kérlelve általa és Rebekka, a felesége fogant.
9. És hét hónap múlva a gyermekek tusakodtak benne, és fájt neki nagyon, úgy hogy megviselte nagyon, és kérdezte az asszonyokat, akik azon a földön voltak: Történt e veletek is ilyesmi, mint velem? És mondták neki: Nem.
10 És mondta nekik: Miért vagyok egyedül ezzel minden asszonyok között, akik a földön vannak? És elment Mória földjére, hogy keresse az Urat emiatt; és elment Sémhez és Héberhez, fiához hogy kérdezősködjön nálunk ebben a dologban, és hogy keressék az Urat ebben a dologban őrá vonatkozóan.
11. És Ábrahámot is megkérte, hogy keresse és kérdezze meg az Urat mindazok felől, ami vele történt.
12. És ők mind megkérdezték az Urat erről a dologról és hoztak neki szót JHVH-tól és mondták neki: Két gyermek van méhedben, és két nemzet fog feltámadni tőlük; és az egyik nemzet erősebb lesz, mint a másik, és a nagyobb szolgál a kisebbnek.
13. És amikor a megszabott idő elérkezett letérdelt, és íme ikrek voltak a méhében, amint JHVH mondta neki.
14. És az első kijött, egészen vörös volt, mint egy szőrös ruha, és a föld minden embere nevezte nevét Ézsunak, mondván: Ez már teljesen készen jött elő a méhből.
15. És azután jött a testvére, és kezei fogták Ézsau sarkát, ezért hívják nevét Jákobnak.
16. És Izsák, Ábrahám fia hatvan éves volt, amikor nemzette őket.
17. És a fiúk felnőttek a tizenötödik évükig és mentek az emberek körébe. Ézsau számítgató és csalafinta ember volt és kiváló vadász a mezőn, és Jákob tökéletes és bölcs ember volt, sátorban lakozó, etetve a nyájakat és tanulva JHVH utasításait és apja és anyja parancsolatait.
18. És Izsák és háznépének gyermekei Ábrahámmal, apjával laktak Kánaán földjén, ahogy Isten megparancsolta nekik.
19. És Izmael Ábrahám fia lakott gyermekeivel és minden hozzá tartozóval, és visszatértek oda, Havilát földjére és ott laktak.
20. És Ábrahám ágyasának gyermekei mentek, hogy lakjanak kelet földjén, mert Ábrahám elküldte őket távolra fiától, és adott nekik ajándékokat és elmentek.
21. És Ábrahám mindenét Izsáknak, fiának adta, és minden kincseit is neki adta.
22. És megparancsolta neki mondván: Avagy nem tudod e és érted e, hogy JHVH az Isten égen és földön, és nincs mellette más?
23. És ő volt az, aki kivitt engem atyám házából, és szülőhelyemről, és adta nekem minden gyönyörűségét a földön; aki megszabadított engem a gonoszok tanácsától, mert benne bíztam.
24. És ő hozott engem erre a helyre, és megszabadított Ur Kaszdimból; és mondta nekem: Magodnak adom mindezeket a földeket, és örökségül bírják azokat, amikor megtartják parancsolataimat, rendeleteimet és ítéleteimet, amint megparancsoltam neked és amelyeket parancsolok nekik.
25. Most azért fiam, hallgass szavamra és tartsd meg JHVH-nak, Istenednek parancsolatait, amelyeket én parancsolok neked, ne fordulj el az igaz úttól sem jobbra sem balra, azért hogy jól lehessen dolgod neked és gyermekeidnek utánad örökre.
26. És emlékezz JHVH csodálatos munkáira, és kedvességére, amelyet felénk mutatott, amiért megszabadított minket ellenségeink kezeiből, és JHVH a mi Istenünk nekik okozta azt, hogy kezünkbe essenek; és most tehát tartsd meg mindazt, amit parancsolok neked, és ne fordulj el Istened parancsolataitól, és senkinek se szolgálj mellette (bálványoknak), azért hogy jó legyen neked és magodnak utánad.
27. És tanítsd meg fiaidat és magodat JHVH utasításaira és parancsolataira és tanítsd őket az egyenes útra, amelyen járniuk kell, azért hogy jó lehessen nekik örökre.
28. És Izsák válaszolt apjának és mondta neki: Amit az én Uram parancsolt meg fogom tenni és nem térek el Uramnak, Istenemnek parancsolataitól. Megtartom mindazt, amit parancsoltál nekem; és Ábrahám megáldotta fiát, Izsákot, és gyermekeit; és Ábrahám tanította Jákobot JHVH-nak minden utasítására és útjaira.
29. És történt abban az időben, hogy Ábrahám meghalt Jákob és Ézsau, Izsák fiainak tizenötödik életévében, és Ábrahám minden napjai százhetvenöt év volt, és meghalt és takaríttatott népéhez jó öregségében, idősen és napokkal betelve, és Izsák és Izmael, a fiai eltemették őt.
30. És amikor Kánaán lakosai meghallották, hogy Ábrahám meghalt, eljöttek mind a királyaikkal és hercegeikkel és minden emberrel, hogy eltemessék Ábrahámot.
31. És Hárán földjének minden lakosa és Ábrahám házának minden családja, és minden fejedelmek és uraságok, és Ábrahám fiai az ágyasoktól, mind eljöttek, amikor meghallották Ábrahám halálhírét és viszonozták Ábrahám kedvességét, és vigasztalták fiát, Izsákot és eltemették Ábrahámot a barlangba amelyet Efrontól a hettitától és gyermekeitől vásárolt, mert a temetkezés helyének birtoka.
32. És Kánaán minden lakója és mindazok, akik ismerték Ábrahámot sírtak Ábrahám miatt egész évben és a férfiak és asszonyok sírtak fölötte.
33. És minden kisgyermekek és a föld lakosai sírtak Ábrahám miatt, mert Ábrahám jó volt mindnyájukhoz, és mert igaz volt az Istennel és emberekkel.
34. És nem támadt még egy olyan ember, aki úgy félte volna az Istent, mint Ábrahám, mert félte Istenét ifjúságától fogva és szolgálta az Urat, és minden útján járt egész életében gyermekségétől halála napjáig.
35. És JHVH vele volt és megszabadította őt Nimród tanácsosaitól és népétől, és amikor háborút viselt Elám négy királyával legyőzte őket.
36. És közel vitte a föld minden gyermekét az Isten szolgálatához és tanította őket JHVH útjaira és azt okozta, hogy megismerjék az Urat.
37. És ligetet csinált és szőlőt ültetett abban, és mindenkor készített húst és italt sátrában azoknak, akik áthaladtak a földön, hogy betelhessenek házában.
38. És JHVH Isten megszabadította az egész földet Ábrahám miatt.
39. És történt Ábrahám halála után, hogy Isten megáldotta fiát, Izsákot és gyermekeit és JHVH Izsákkal volt, mint ahogy apjával, Ábrahámmal, mert Izsák megtartotta JHVH parancsolatait, amint Ábrahám, atyja parancsolta neki; nem fordult sem jobbra, sem balra a helyet úttól, amelyet atyja parancsolt neki.

27. 1 És Ézsau, Ábrahám halálát követően gyakran kiment a pusztába vadászni.
2. És Nimród, Bábel királya, aki nem volt más, mint Ampraphel, szintén gyakran eljárt vadászni a vitézeivel a mezőre, és körüljárni [a terepet] az embereivel a nap hűvösében.
3. És Nimród minden ilyen alkalommal figyelemmel követte Ézsaut, mert féltékenység támadt szívében Ézsau iránt minden egyes napon.
4. És egy alkalommal, amikor Ézsau kiment a mezőre vadászni, meglátta Nimródot, amint két vitézével poroszkált a mezőn.
5. És bár vele indult minden vitéze és embere, akik kísérni szokták őt a pusztába, de azok hátramaradtak a távolban, messze tőle, lévén, hogy más irányban keresték a vadakat, és Ézsau elrejtőzködött Nimród elől, hogy becserkéssze őt a csalitban.
6. És Nimród és az emberek, akik vele voltak nem ismerték őt, és Nimród és emberei gyakran sétáltak a mezőn a hűvös időben, hogy megtudják merre vadásznak az ő emberei a mezőn.
7. És amikor Nimród és a két vele lévő vitéze a közelébe értek, Ézsau hirtelen előugrott a rejtekhelyéről, kardot rántott és Nimródra rontva levágta annak fejét.
8. És Ézsau elkeseredett küzdelmet vívott a Nimródot kísérő két vitézzel, amikor azok kihívták, rájuk rontott és megölte őket a kardjával.
9. És Nimród vitézei, akik hátra maradtak a távolból meghallották és felismerték a két vitéz kiáltozásait és futni kezdtek, hogy megtudják az okát, de a királyukat a két emberével már holtan találták a földön.
10. És amikor Ézsau meglátta, hogy Nimród vitézei közelednek a távolból, elfutott, s így menekült meg; és Ézsau magával vitte Nimród értékes ruházatát, amit apja [Kus] hagyott rá, s amely által Nimród győzedelmeskedett az egész földön. És miután elmenekült, elrejtette azokat a saját házában.
11 És Ézsau fogta a ruhákat és tovább futott a városba Nimród emberei elől, és apja házába tért, aggódva és a harctól kimerülten, és bánatában a halált kívánta, amikor Jákobhoz, testvéréhez tért, s leült mellé.
12 És ezt mondta testvérének, Jákobnak: Íme, meghalok a mai napon, mi hasznomra van a születési jog? És Jákob okosan kezelte ezt a dolgot Ézsauval kapcsolatban, és Ézsau eladta a születési jogát Jákobnak, ugyanis mindez JHVH keze által történt.
13 És vele [eladta] a makpélai barlangban lévő sírhelyét is, amit Ábrahám vásárolt meg Het fiaitól, mint [családi] temetkezőhelyet, ezt Ézsau eladta Jákobnak, és Jákob mindent megvett testvérétől, Ézsautól, azok adott értéke szerint.
14 És Jákob mindezt megírta [a szerződést] egy könyvbe, tanúk szeme láttára, majd lepecsételte és a könyv Jákob kezében maradt.
15 És amikor Kús fia Nimród meghalt, az emberei lesújtva felemelték őt és hazavitték, és eltemették őt a [saját] városában, és Nimród teljes életének napjai kétszáz és tizenöt év volt, és akkor meghalt.
16 És Nimród uralkodásának napjai a föld népe fölött egyszáz és nyolcvanöt év volt; és Nimród Ézsau kardja által halt meg, szégyenben és megvetésben, és Ábrahám magja okozta halálát, ahogyan azt egykor az álmában meglátta.
17. És Nimród halálakor királysága szétosztatott sok részre, és mindazok a részek, ahol Nimród uralkodott vissza lett adatva a föld megfelelő királyainak, akik visszakapták azokat Nimród halála után, és Nimród házának emberei hosszú ideig rabszolgáivá lettek a föld többi királyának.

28. 1 És azokban a napokban, Ábrahám halála után, abban az évben JHVH nagy éhséget hozott a földre, és amíg éhínség dúlt Kánaán földjén, Izsák felkelt, hogy Egyiptom földjére menje az éhínség miatt, ahogy atyja Ábrahám tett.
2. És JHVH megjelent azon az éjszakán Izsáknak és mondta neki: Ne menj le Egyiptomba, de kelj fel és menj Gerárba Abimelekhez a Filiszteusok királyához.
3. És Izsák felkelt és ment Gerárba, ahogy JHVH parancsolta neki, és egész évben ott maradt.
4. És amikor Izsák jött Gerárba, a föld népe látta, hogy Rebekka, a felesége gyönyörű ábrázatú volt, és Gerár népe megkérdezte Izsákot felesége felől, és mondta: A testvérem, mert félt megmondani, hogy a felesége, nehogy a föld népe megölje őt miatta.
5. És Abimelek fejedelmei mentek és dicsérték az asszonyt a királynál, de ő nem válaszolt nekik, sem nem hallgatott szavaikra.
6. De hallotta őket, hogy azt mondják, hogy Izsák kinyilvánította felőle, hogy a testvére, de a király fenntartásokkal kezelte magában.
7. És amikor Izsák három hónapig ottmaradt a földön, Abimelek kinézett az ablakon, és látta, hogy íme, Izsák enyeleg Rebekkával, feleségével, mert Izsák a királyhoz tartozó külső házban lakott, így Izsák háza szemben volt a király házával.
8. És mondta a király Izsáknak: Mi ez, amit velünk tettél, mondván feleségedről: Ő a testvérem? Könnyen megeshetett volna, hogy a nép egyik nagy embere feküdt volna vele, és bűnt hoztál volna ránk.
9. És Izsák válaszolt Abimeleknek: Mert féltem nehogy meghaljak feleségem miatt, ezért mondtam: Ő a testvérem.
10. Abban az időben Abimelek parancsot adott minden fejedelmének és nagy emberének, és fogták Izsákot és Rebekkát feleségét és vitték őket a király elé.
11. És a király parancsot adott, hogy fel kell őket öltöztetni fejedelmi ruhákba, és végigvinni lovon a város utcáin, és kihirdetni előttük az egész országban, mondván: Ez a férj és ez a felesége; valaki illeti ezt az embert vagy feleségét bizonnyal meg kell halnia! És Izsák visszatért feleségével a király házába, és JHVH Izsákkal volt és folyamatosan egyre nagyobbra növekedett és nem volt hiánya semmiben.
12. És JHVH azt okozta, hogy Izsák kegyelmet találjon Abimelek szemében, és minden alattvalója szemében, és Abimelek jól tett Izsákkal, mert Abimelek megemlékezett az esküre és a szövetségre, amely fennállt apja és Ábrahám között.
13. És mondta Abimelek Izsáknak: Íme, az egész föld előtted van; lakj ott, ahol jónak tűnik szemedben, amíg vissza nem térsz földedre; és Abimelek adott Izsáknak mezőket és szőlőskerteket és Gerár földjének legjavát vetésre és aratásra és hogy egye a föld gyümölcsét, amíg az éhínség napjai le nem telnek.
14. És Izsák vetett a földbe és százszorosat kapott ugyanabban az évben és JHVH megáldotta őt.
15. És az ember növekedett nagyra és nyájak és csordák voltak birtokában és szolgák egész sokasága.
16. És amikor az éhínség napjai leteltek JHVH megjelent Izsáknak és mondta neki: Kelj fel, menj ki erről a helyről és térj vissza földedre, Kánaán földjére; és Izsák felkelt és visszatért Hebronba, amely Kánaán földjén van, ő és minden hozzá tartozó, amint JHVH parancsolta neki.
17 És ezután meghalt Sela, Arpaksad fia, abban az évben, ami Jákobnak és Ézsaunak a tizennyolcadik életéve volt; és Sela teljes napjainak száma, amit megélt, négyszáz és harminchárom év volt, és akkor meghalt.
18 Ebben az időben történt, hogy Izsák elküldte az ifjabb fiát, Jákobot Sem és Héber házába, és ő tanulta ott JHVH utasításait, és Jákob Sem és Héber házában maradt harminckét éven át, és Ézsau az ő testvére nem ment vele, mert nem volt akaratára elmenni, és az atyja házában maradt Kánaán földjén.
19. És Ézsau folyton a mezőn vadászott, hogy hazahozza, amit elfogott, így tett Ézsau minden nap.
20. És Ézsau tervezgető és csalafinta ember volt, olyan, aki vadászik az emberek szívére és csalogatta őket, és Ézsau vitéz volt a földeken, és az idők folyamán szokásává vált vadászni; és ment olyan messzire, mint Seír, ez ugyanaz, mint Edom.
21. És Seír földjén maradt vadászni a mezőn egy évig és négy hónapig.
22. És Ézsau ott látta Seír földjén egy kánaánita ember lányát és az asszony neve Judit volt, Beerinek Efer fiának lánya, Het családjából, aki Kánaán fia.
23. És Ézsau fogta az asszonyt és hozzá ment; negyven éves volt Ézsau amikor feleségül vette és Hebronba vitte apja lakóhelyére és ott laktak.
24 És történt azokban a napokban, Izsák életének száztízedik évében, ami Jákob életének ötvenedik éve volt, hogy abban az évben meghalt Sem, Noé fia; Sem hatszáz esztendős volt a halálakor.
25 És amikor Sem meghalt, Jákob visszatért atyjához Hebronba, ami Kánaán földjén van.
26. És Jákob életének ötvenhatodik évében emberek jöttek Háránból és beszámoltak Lábánról Rebekka testvéréről, aki Betuél fia.
27. Mert Lábán felesége meddő volt azokban a napokban, és nem szült gyermekeket, és egyik szolgálója sem szült neki.
28. És JHVH azután megemlékezett Adináról, Lábán feleségéről, és ő fogant és szült ikerlányokat, és Lábán elnevezte a lányai nevét, az idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráhelnek.
29. És azok az emberek eljöttek és elmondták ezeket a dolgokat Rebekkának, és Rebekka örvendezett nagyon, hogy JHVH meglátogatta bátyját és hogy gyermekei lettek.

 

29. 1. És Izsák Ábrahám fia megöregedett és előrehaladott a napokban, és szemei elnehezedtek kora miatt; homályosak volta és nem látott.
2. És abban az időben Izsák hívta Ézsau fiát, mondván: Vedd, kérlek fegyvereidet, a te tegezedet és íjadat, kelj fel és menj ki a mezőre és hozzál nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy ehessek, azért hogy megáldhassalak téged halálom előtt, mivel idős lettem és ősz.
3. És Ézsau így tett; és fogta fegyverét és ment a mezőre, hogy vadat vadásszon, ahogy szokta, hogy hozzon apjának, ahogy megparancsolta neki, hogy megáldhassa őt.
4. És Rebekka hallott minden szót, amit Izsák beszélt Ézsauval és sietett és hívta fiát, Jákobot, mondván: Így tett atyád, beszélve bátyáddal Ézsuval, és így hallottam, most azért siess és tedd azt, amit mondok neked.
5. Kelj fel, és menj, kérlek a nyájakhoz és hozz nekem két szép kecskegidát, és én pikáns húst készítek atyádnak és vidd a pikáns húst, hogy ehessen, mielőtt bátyád visszajön a hajszából, azért hogy atyád téged áldhasson meg.
6. És Jákob sietett és úgy tett, ahogy anyja megparancsolta neki, és ő elkészítette a pikáns húst és vitte atyja elé mielőtt Ézsau visszatért volna a hajszából.
7. És Izsák mondta Jákobnak: Ki vagy te, fiam? És mondta neki: Én vagyok az elsőszülött, Ézsau, megtettem, ahogy parancsoltad nekem, most azért kelj fel, kérlek, hogy egyél vadászatomból, azért hogy lelked megáldhasson engem, amint mondtad nekem.
8. És Izsák felkelt és evett és ivott, és szíve megvigasztalódott, és megáldotta Jákobot és Jákob elment apjától; és ahogy Izsák megáldotta Jákobot és elment tőle, íme Ézsau jött a vadászatból a mezőről, és ő is elkészítette a pikáns húst és atyjához vitte, hogy egyen abból és hogy megáldja őt.
9. És mondta Izsák Ézsaunak: És ki volt az, aki vett vadat és elém hozta mielőtt jöttél, és akit én megáldottam? És Ézsau tudta, hogy testvére Jákob tette ezt, és Ézsau haragja felgerjedt Jákob testvére ellen, amiért így tett vele szemben.
10. És Ézsau mondta: Hát nem méltán nevezik őt Jákobnak? Mert már kétszer szorított ki engem, elvette az elsőszülöttségem és most elvette az áldásomat; és Ézsau nagyon sírt; és amikor Izsák meghallotta fia Ézsau hangját, hogy sír, Izsák mondta Ézsaunak: Mit tehetek, fiam, a te testvéred ravaszsággal jött és elvette áldásodat; és Ézsau gyűlölte testvérét, Jákobot az áldás miatt, amivel apja megáldotta, és haragja nagymértékben felkelt ellene.
11. És Jákob nagyon félt bátyjától Ézsautól, és felkelve elmenekült Hébernek, Sém fiának házába, és elrejtette magát ott bátyja miatt, és Jákob hatvanhárom éves volt, amikor kiment Kánaán földjéről, Hebronból, és Jákob elrejtőzött Héber házában tizennégy évre, bátyja Ézsau miatt, és folytatta JHVH útjainak és parancsolatainak tanulását.
12. És látta Ézsau, hogy Jákob elmenekült és elszökött előle, és hogy Jákob ravaszsággal szerezte meg az áldást, akkor Ézsau rendkívül bánkódott, és bosszankodott apjánál és anyjánál; és ő is felkelt és feleséget vett és távol ment apjától és anyjától Szeír földjére, és ott lakott; és látott ott Ézsau egy asszonyt a hitteusok leányai közül, akinek a neve Bosmát, a hettita Elon lánya, és vette feleségül az első felesége mellé, és Ézsau nevezte nevét Adának, mondván: „Az áldás elmúlt tőlem abban az időben.”
13. És Ézsau lakott Seír földjén hat hónapig anélkül, hogy látta volna apját és anyját, és ezután fogta feleségeit és felkelt és visszatért Kánaán földjére, és Ézsau elhelyezte feleségeit apja házában, Hebronban.
14. És Ézsau feleségei bosszantották és provokálták Izsákot és Rebekkát munkáikkal, mert nem jártak JHVH útjain, hanem szolgálták atyáik isteneit, fát és követ, mint ahogy apjuk tanította nekik, és gonoszabbak voltak, mint apjuk.
15. És mentek gonosz szívük vágyai szerint, és áldoztak és tömjéneztek Baáloknak, és Izsák és Rebekka belefáradt miattuk.
16. És Rebekka mondta: Belefáradtam életembe Het lányai miatt; ha Jákob is Het lányai közül vesz feleséget, mint ahogy ezek, akik a föld leányai, miért jó akkor nekem élni?
17. És azokban a napokban Adá Ézsau felesége fogant, és szült neki egy fiút, és Ézsau elnevezte fia nevét, aki neki született Elifáznak, és Ézsau hatvanöt éves volt, amikor ő szült neki.
18. És Izmael, Ábrahám fia meghalt azokban a napokban, Jákob életének hatvannegyedik évében, és Izmael életének ideje 137 év volt és meghalt.
19. És amikor Izsák meghallotta Izmael halálát, gyászolta őt, és Izsák siratta sok napon át.
20. És Jákob Héber házában való tartózkodásának tizennegyedik évében, Jákob kívánta látni apját és anyját és Jákob ment apja és anyja házához Hebronba, és Ézsau elfelejtette azokban a napokban, hogy mit tett vele Jákob, hogyan vettel el az áldást tőle azokban a napokban.
21. És amikor Ézsau meglátta Jákobot jönni apjához és anyjához eszébe jutott mit tett vele Jákob, és feldühödött ellene, és igyekezett megölni őt.
22. És Izsák, Ábrahám fia idős és előrehaladott korú volt akkor, és Ézsau mondta: Most közeledik apám ideje, amikor meg kell halnia, és amikor meghal, meg fogom ölni testvéremet, Jákobot.
23. És elmondták ezt Rebekkának, és sietett és hívatta Jákobot, fiát és mondta neki: Kelj fel, menj és menekülj Háránba, bátyámhoz Lábánhoz, és maradj ott egy ideig, amíg testvéred haragja elfordul rólad és akkor vissza fogsz térni.
24. És Izsák hívta Jákobot és mondta neki: Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, mert ez volt Ábrahám parancsolata nekünk JHVH beszéde miatt, mondván: Magodnak adom ezt a földet; ha fiaid megtartják szövetségemet, amit veled kötöttem, akkor én is teljesítem gyermekeiddel, amit szóltam neked és nem fogom elhagyni őket.
25. Most azért fiam, hallgass az én szavamra, mindarra, amit parancsolok neked, és tartózkodj feleséget venni a kananeusok leányai közül; kelj fel, menj Háránba Betuélnak, anyád apjának házába és végy onnan feleséget Lábánnak, anyád testvérének lányai közül.
26. Tehát vigyázz, hogy nehogy elfelejtsd az Urat, Istenedet és minden útjait a földön ahova bemész, és ahol kapcsolatba kell kerülnöd a föld népével, hiúságokat követve és elfelejtve az Urat, Istenedet.
27. Tehát amikor elmész a földre, szolgáld ott az Urat, ne fordulj jobbra vagy balra az útról, amelyet parancsoltam neked, és amelyet megtanultál.
28. És a mindenható Isten megadhatja neked kegyelmét a föld népe szemében, hogy feleséget vehess választásod szerint; olyat, aki jó és igaz JHVH útjaiban.
39. És Isten adja neked és magodnak Ábrahám atyád áldását, és tegyen téged sokasággá és szaporává, és népek sokaságává válhass a földön, amelyre bemész és az Isten visszatérést adhasson neked erre a földre, atyád otthonának földjére, gyermekekkel és nagy gazdagsággal, örömmel és gyönyörűséggel.
30. És Izsák befejezte a parancsok adását Jákobnak és megáldotta őt, és sok ajándékot adott neki, ezüsttel és arannyal, és elküldte őt messze; és Jákob hallgatott apjára és anyjára; megcsókolta őket és felkelt és elment Padan-arámba; Jákob hetvenhét éves volt, amikor kiment Kánaán földjéről Beersebából.
31. És amikor Jákob kiment, hogy menjen Háránba Ézsau szólt fiához, Elifázhoz, és titokban beszélt vele, mondván: Most siess, vegyél kardot kezedbe és üldözd Jákobot, és vágj elé az úton, és leselkedj rá, és öld meg őt kardoddal a hegyek között, és vedd el mindenét és gyere vissza.
32. És Elifáz, Ézsau fia tettrekész ember volt és az íj szakértője, ahogy apja tanította neki, és hírneves vadász volt a mezőn és egy merész ember.
33. És Elifáz úgy tett, ahogy apja parancsolta neki, és Elifáz akkoriban tizenhárom éves volt, és felkelt és elment és maga mellé vett tízet anyja testvérei közül és üldözte Jákobot.
34. És megközelítette Jákobot és leselkedett rá Kánaán földjének határában szembe Sikem városával.
35. És látta Jákob Elifázt és embereit követve őt, és Jákob megállt azon a helyen ahová ment, hogy megtudhassa mi ez, mert nem tudta a dolgot; és Elifáz kihúzta kardját és előre ment, ő és emberei Jákob felé; és Jákob mondta nekik: Mi dolgom veletek, hogy ide jöttök, és mi okból van, hogy üldöztök kardotokkal?
36. Elifáz pedig közel ért Jákobhoz és válaszolt és mondta neki: Így parancsolta nekem atyám, és most azért nem fogok eltérni a megbízástól, amelyet apám adott nekem; és amikor látta Jákob, hogy Ézsau beszélt Elifázzal, hogy erőszakot tegyen, Jákob közeledett akkor és esedezett Elifáznak, és embereinek mondván:
37. Íme, mindazt, amit apám és anyám adott nekem, vedd magadhoz és menj el tőlem, és ne ölj meg, és ezt a dolgot igazságosságként számítják be neked.
38. És JHVH azt okozta Jákobnak, hogy kegyelmet találjon Elifáznak, Ézsau fiának és embereinek szemében, és hallgattak Jákob hangjára és nem taszították a halálba, és Elifáz és emberei magukhoz vettek minden Jákobhoz tartozót, az ezüstöt és aranyat, amit magával vitt Beersebából; semmit nem hagytak neki.
39. És Elifáz és emberei elmentek tőle és visszatértek Ézsuhoz Beersebába, és elmondtak neki mindent, ami velük történt Jákobbal kapcsolatban, és odaadtak neki mindent, amit elvettek Jákobtól.
40. És Ézsau felháborodott fiára Elifázra és embereire, akik vele voltak, mert nem ölték meg Jákobot.
41. És ők válaszoltak és mondták Ézsaunak: Mert Jákob könyörgött nekünk ebben a kérdésben, hogy ne vágjuk le őt, szánalmunk pedig feléledt irányába, és mindenét elvettük és elhoztuk neked; és Ézsau elvett minden ezüstöt és aranyat, amelyet Elifáz elvett Jákobtól és házába helyezte azokat.
42. És abban az időben Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákobot és megparancsolta neki, mondván: Ne végy feleséget a Kananeusok lányai közül, és mert a Kananeusok leányai rosszak voltak Izsák és Rebekka szemében,
43. Akkor bement Izmaelnek, nagybátyjának házába és ráadásként az idősebb asszonyaihoz elvette Mahlátot, Izmael lányát, Nebaiot nővérét feleségül.

30. 1. Jákob pedig folytatta útját Háránba, és közeledett a Mória hegyéhez, és egész éjjel ott maradt Lúz városa mellett; és JHVH megjelent Jákobnak azon az éjszakán, és mondta neki: Én vagyok JHVH, Ábrahám Istene, Izsáknak, atyádnak Istene; a földet, amelyen fekszel neked és magodnak fogom adni.
2. És íme, veled vagyok és megtartalak téged, bárhová mégy és megsokasítom magodat, mint az egek csillagai, és azt okozom, hogy minden ellenséged elessen előtted; és amikor háborút indítanak majd ellened, nem fognak uralkodni feletted és visszahozlak erre a földre örömmel, gyermekekkel, és nagy gazdagsággal.
3. És Jákob felébredt álmából és örvendezett nagyon a látomásnak, amelyet látott; és elnevezte a hely nevét Bételnek.
4. És felkelt Jákob arról a helyről teljes örömmel, és amikor járkált lábát könnyűnek érezte az öröm miatt, és elment onnan Kelet gyermekeinek földjére, és visszatért Háránba és leült a pásztorok kútjához.
5. És ott talált néhány embert; kijöttek Háránból, hogy etessék nyájaikat, és Jákob tudakozódott felőlük, és mondták: „Háránból vagyunk.”
6. És mondták neki: Ismeritek Lábánt, Náhor fiát? És mondták neki: Ismerjük őt, és íme, lánya Ráhel jön apja nyájai mellett.
7. Míg ő beszélt velük, Ráhel Lábán lánya jött megetetni apja juhait, mert pásztorlány volt.
8. És amikor Jákob látta Ráhelt, Lábánnak anyja bátyjának lányát, odafutott és megcsókolta őt, és felemelte hangját és sírt.
9. És Jákob mondta Ráhelnek, hogy ő Rebekkának, apja lánytestvérének fia, és Ráhel futott és elmondta apjának, és Jákob folytatta a sírást, mivelhogy nem volt semmije, hogy odaadhassa Lábán házának.
10. És amikor Lábán meghallotta, hogy lánytestvérének fia, Jákob jött, odafutott és megcsókolta őt és megölelte őt, és házába vitte és kenyeret adott neki, és evett.
11. És Jákob elmondta Lábánnak, mit tett bátyja Ézsau vele, és amit fia, Elifáz tett vele az úton.
12. És Jákob Lábán házában tartózkodott egy hónapig, és Jákob evett és ivott Lábán házában, és azután mondta Lábán Jákobnak: Mondd meg, mi legyen a béred, mert hogyan szolgálhatnál nekem a semmiért?
13. Lábánnak pedig nem voltak fiai, hanem csak lányai, és a többi felesége és szolgálói még terméketlenek voltak azokban a napokban; és ezek Lábán lányainak nevei, akiket felesége Adina szült neki; az idősebbiknek neve Lea, a fiatalabbik neve Ráhel; és Lea lágy-szemű, de Ráhel gyönyörű és jó kinézetű, és Jákob beleszeretett.
14. És Jákob mondta Lábánnak: Szolgálni foglak téged hét évig Ráhelért, fiatalabb lányodért; és Lábán beleegyezett ebbe és Jákob szolgálta Lábánt hét évig lányáért, Ráhelért.
15. És Jákob Háránban való lakozásának második évében, ez Jákob életének hetvenkilencedik éve, ebben az évben meghalt Héber, Sém fia, ő négyszázhatvannégy évet élt haláláig.
16. És amikor meghallotta Jákob, hogy Héber meghalt nagyon elszomorodott, és siratta és gyászolta őt sok napon át.
17. És Jákob Háránban való lakozásának harmadik évében, Boszmáth, Izmael leánya, Ézsau felesége szült neki egy fiút, és Ézsau nevezte nevét Reuélnek.
18. És Jákob Lábán házában való tartózkodásának negyedik évében JHVH meglátogatta Lábánt és megemlékezett róla Jákob miatt, és fiai születtek neki, és az elsőszülött Beor volt, és a második Alib, és a harmadik Khoras.
19. És JHVH adott Lábánnak gazdagságot és megbecsülést, fiakat és leányokat, és az a férfi igencsak megnövekedett Jákob miatt.
20. És Jákob azokban a napokban Lábánt szolgálta mindenféle munkákkal a házban és a mezőn, és JHVH áldása volt mindazon, ami Lábáné volt a házában és a mezőn.
21. És az ötödik évben meghalt Judit, Beeri lánya, Ézsau felesége Kánaán földjén és neki nem voltak fiai, hanem csak lányai.
22. És ezek a lányainak nevei, akiket szült Ézsaunak, az idősebb Marzit, a fiatalabb Puti.
23. És amikor Judit meghalt, Ézsau felkelt és Szeirbe ment, hogy vadásszon a mezőn, szokása szerint, és Ézsau Szeír földjén lakott hosszú ideig.
24. És a hatodik évben Ézsau feleséget vett, a többi feleségei mellé, Oholibámát, Zebeonnak, a hivvitának lányát, és Ézsau Kánaán földjére vitte.
25. És Oholibáma fogant és szült Ézsaunak fiakat: Jeus, Jaalan, és Koráh.
26. És azokban a napokban, Kánaán földjén, Ézsau pásztorai és Kánaán földjének lakosai között vita támadt, mert Ézsau jószágai túlságosan bőségesek voltak ahhoz, hogy Kánaán földjén, apja házában maradjanak, és Kánaán földje nem bírta őt a marhák miatt.
27. És amikor Ézsau látta, hogy a civakodás fokozódik Kánaán földjének lakosaival, felkelt és vette feleségeit és fiait és lányait, és minden hozzá tartozót és marhákat, amelyekkel rendelkezett, és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett és távolabbra ment a föld lakosaitól Szeír földjére, és Ézsau és minden hozzá tartozó Szeír földjén lakott.
28. De időről időre Ézsau eljött és meglátogatta apját és anyját Kánaán földjén, és Ézsau házasságra lépett a Horitákkal, és lányait Szeírnek, a Horita fiainak adta.
29. És idősebbik lányát Marzitot Anának, Zebeon fiának, felesége fiútestvérének adta, és Pitot Azarnak, Bilhannak a Horita fiának; és Ézsau a hegyekben lakozott, ő és gyermekei, és termékenyek voltak és sokasodtak.

31. 1. És a hetedik évben Jákob szolgálata, amellyel szolgálta Lábánt befejeződött, és Jákob mondta Lábánnak: Add nekem a feleségem, mert szolgálatom napjai beteltek; és Lábán így tett, és Lábán és Jákob összegyűjtötte annak a helynek az embereit és lakomát készítettek.
2. És este Lábán jött a házhoz, és utána Jákob odament a lakoma embereivel, Lábán kioltott minden világosságot, ami ott volt a házban.
3. És mondta Jákob Lábánnak: Miért tetted ezt a dolgot velünk? és Lábán válaszolt: Ez a szokás a mi földünkön.
4. És azután Lábán vette leányát, Leát, és odavitte Jákobhoz, és bement hozzá és Jákob nem ismerte fel, hogy Lea volt az.
5. És Lábán odaadta Leának, lányának Zilpát a szolgálóját szolgálatra.
6. És minden ember a lakomán megtudta, hogy mit tett Lábán Jákobbal, de nem mondták meg neki.
7. És az összes szomszéd odajött Jákob házába azon az éjszakán, ettek és ittak és örvendeztek, és játszadoztak dobokkal Lea előtt, és táncoltak, és ezt mondogatták Jákob előtt: HELEAH, HE LEAH! (Megjegyzés: szójáték lehet Lea nevének jelentésével, amin az ünnepi sokaság mulatozott, mivel ismerte a titkot.)
8. És Jákob halotta szavaikat, de nem értette meg a jelentését, de úgy gondolta, ez lehet a szokás ezen a földön.
9. És a szomszédok ezeket a szavakat mondták Jákob előtt az egész éjszaka folyamán, és minden fényt, amely volt Lábán házában eloltották azon az estén.
10. És reggel, amikor a nappali fény megjelent, Jákob feleségéhez fordult, és látta, és íme, Lea feküdt az ölében, és mondta Jákob: Íme, tudom, hogy mint mondtak a szomszédok előző este, He-leah, mondták, és én nem értettem.
11. És szólította Jákob Lábánt és mondta neki: Mi ez, amit velem tettél? Bizonyára, Ráhelért szolgáltalak téged, és miért szedtél rá és adtak nekem Leát?
12. Felelt pedig Lábán Jákobnak mondván: Nem csináljuk így nálunk, a fiatalabbat az idősebb előtt odaadni, most tehát ha akarod a testvérét is, vedd magadhoz a szolgálatért cserébe, amellyel újabb hét évet fogsz szolgálni nekem.
13. És Jákob így tett, és Ráhelt is elvette feleségül, és szolgált Lábánnak hét újabb évet, és Jákob Ráhelhez is bement, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és Lábán neki adta cselédjeként Bilhát, mint szolgálót.
14. És amikor JHVH látta, hogy Lea megvetett, JHVH megnyitotta méhét és fogant és szült Jákobnak négy fiút azokban a napokban.
15. És ezek a neveik: Ruben, Simeon, Lévi és Júda, és ezek után befejezte a szülést.
16. És abban az időben Ráhel meddő volt, és nem voltak utódai, és Ráhel irigyelte nővérét Leát, és amikor Ráhel látta, hogy nem szül gyermekeket Jákobnak, vette szolgálóját, Bilhát és az szült Jákobnak két fiút, Dánt és Naftalit.
17. És amikor látta Lea, hogy elhagyta a szülést, ő is vette szolgálóját Zilpát, és Jákobnak adta feleségül, és Jákob Ziplához is bement és ő is szült Jákobnak két fiút: Gádot és Ásert.
18. Lea ismét fogant és szült Jákobnak két fiút azokban a napikban és egy leányt, és ezek a neveik: Izsakhár, Zebulon és nővérük Dina.
19. És Ráhel még mindig meddő volt azokban a napikban, és Ráhel imádkozott JHVH-hoz abban az időben, és mondta: ó JHVH Isten, emlékezz meg rólam és látogass meg, kérlek, mert most férjem félre fog dobni engem, mert nem szültem neki gyermekeket.
20. Most ó JHVH Isten, hallgattasson meg könyörgésem előtted, és lásd szenvedésem és adj nekem gyermekeket, mint a szolgálók közül egynek, hogy ne viselhessem tovább a szégyent.
21. És Isten meghallgatta őt és megnyitotta méhét, és Ráhel fogant és szült egy fiút, és mondta: JHVH elvette szégyenemet, és nevezte nevét Józsefnek, mondván: Adjon JHVH nekem még egy fiút; és Jákob kilencven éves volt, amikor az asszony szült neki.
22. Abban az időben Jákob anyja Rebekka, elküldte dajkáját, Debórát Úz lányát, és kettőt Izsák szolgái közül Jákobhoz.
23. És jöttek Jákobhoz Háránba és mondták neki: Rebekka küldött minket hozzád, hogy térj vissza atyád házába Kánaán földjére; és Jákob hallgatott rájuk ebben, amelyet anyja mondott.
24. Abban az időben, a második hét éve, amelyet Jákob szolgált Lábánnak Ráhelért letelt, és ez volt a tizennegyedik év, amelyet Háránban lakva töltött, Jákob mondta Lábánnak: add ki feleségeimet és küldj el engem, hadd menjek az én hazámba, mert íme, anyám értem küldött Kánaán földjéről, hogy térjek vissza atyám házába.
25. És mondta neki Lábán: Nem így, kérlek; ha kegyelmet találtam szemeid előtt, ne hagyj el; nevezd meg béredet és megadom majd azokat; és maradj velem.
26. És Jákob mondta neki: Ez legyen az, amit béreméként adsz, hogy keresztülviszem ezen a napon minden juhodat és kiveszek belőlük minden bárányt, amely tarka, foltos, és mint ahogy a barnák közül, és a kecskék közül, és ha ezt akarod nekem, visszatérek és etetni fogom juhaidat és őrzöm őket úgy, mint először.
27. Lábán pedig így tett, és Lábán eltávolította nyájából mindezeket, ahogy Jákob mondta és odaadta azokat neki.
28. És Jákob a fiainak kezébe adta mindazt, amit elvett Lábán nyájaiból, és Jákob etette Lábán nyájának maradékát.
29. És amikor Izsák szolgái, akiket elküldött Jákobnak látták, hogy Jákob nem tér vissza velük Kánaán földjére atyjához, eltávoztak tőle, és visszatértek hazájukba Kánaán földjére.
30. És Debóra Jákobbal maradt Háránban, és nem tért vissza Izsák szolgáival Kánaán földjére, és Debóra Jákob feleségeivel és gyermekeivel tartózkodott Háránban.
31. És Jákob szolgálta Lábánt hat évvel hosszabb ideig, és amikor szültek, Jákob eltávolította azokat, amelyek pettyesek és foltosak voltak, ahogy megállapodott Lábánnal, és Jákob így tett Lábánnal hat éven át, és az ember bőségesen gyarapodott és voltak marhái, szolgálói, szolgái, tevéi és szamarai.

32. És Jákobnak kétszáz marhája volt, és minden jószága termetes és azoknak szép külsejűk volt, és nagyon termékenyek voltak és az emberek fiainak családjai mind vágyakoztak, hogy kapjanak egy párat Jákob marhái közül, mert rendkívül szaporák voltak.

33. És sokan az emberek fiai közül jöttek, hogy szerezzenek néhányat Jákob juhai közül, és egy juhot egy szolgáért, vagy szolgálóért cserébe vagy egy szamárért, vagy tevéért, vagy bármi olyanért, amit Jákob kívánt tőlük, azok adtak neki.

34. És Jákob gazdagságot, megbecsülést és vagyont szerzett ezek által az ügyletek által az emberek fiaival, és Lábán gyermekei irigyelték ezt a megtiszteltetést.

35. És az idő múlásával hallotta Lábán fiainak beszédeit, mondván: Jákob elvette mindazt, ami atyánké volt, és atyánktól szerezte mindezt a dicsőséget.

36. És látta Jákob Lábán és gyermekei arcát, és íme, nem úgy volt vele szemben, mint azelőtt.

37. És JHVH megjelent Jákobnak a hatodik év lejártakor és mondta neki: Kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre és én veled leszek!

38. És felkelt Jákob abban az időben és felmálházta gyermekeit, feleségeit és minden hozzá tartozóját a tevékre, és kiment Kánaán földjére atyjához, Izsákhoz.

39. Lábán pedig nem tudta, hogy Jákob elment tőle, mert Lábánnál birkanyírás napja volt aznap.

40. És Ráhel ellopta apja képeit, és vette őket és elrejtette azokat a tevén, amelyen ült és továbbment.

41. És ez a képek (bálványok) szertartása; elkészítik egy emberről, aki az elsőszülött: levágják haját fejéről és veszik azt, és vesznek sót és megsózzák a fejét és bekenik azt olajjak, ezután vesznek egy kis réztáblát vagy arany táblát és ráírják a(z elsőszülött) nevét arra, és helyezik a táblát nyelve alá, és veszik a fejét a táblával a nyelve alatt és beteszik a házba és világosságot gyújtanak előtte és leborulnak előtte.

42. És abban az időben, amikor leborulnak előtte, az megszólal nekik mindazon dologban, amit kérnek tőle a név hatalma által, ami rá van írva.

43. És némelyiket ember alakjára csinálják, aranyból és ezüstből, és odamennek hozzájuk azok ismert idejében, és az alakok befolyást nyernek a csillagokra, és elmondják a jövendő dolgokat, és ezek voltak a képek, amelyeket Ráhel ellopott apjától.

44. És Ráhel ellopta ezeket a képeket, amelyek apjáé voltak, azért, hogy Lábán ne tudhassa meg esetleg rajtuk keresztül, hogy hová ment Jákob.

45. Lábán pedig hazaért és kérdezősködött Jákob és háznépe felől és nem voltak megtalálhatóak, és Lábán kereste a képeket, hogy megtudja, hová ment Jákob és nem találta meg őket, és egy másik képhez ment, és megkérdezte azokat és megmondták neki, hogy Jákob előszökött tőle apjához Kánaán földjére.

46. Így aztán Lábán felkelt, vette testvéreit és minden szolgáit, kiment és üldözőbe vette Jákobot és elérte őt a Gileád hegyénél.

47. És mondta Lábán Jákobnak: Mit cselekedtél velem, hogy menekülj és becsapj engem, és elvezesd lányaimat és gyermekeiket, mintha foglyokat szereztél volna kardod által?

48. És nem viselted el, hogy megcsókoljam őket és elküldjem őket örömmel, és elloptad isteneimet és elmentél.

49. Felelt pedig Jákob Lábánnak mondván: Mivelhogy féltem, hogy esetleg elveszed erővel lányaidat tőlem; és most, akinél megtalálnád isteneidet, az meg fog halni.

50. Lábán pedig kereste a képeket és megvizsgálta Jákob minden sátrát és bútorát és nem találta azokat.

51. És mondta Lábán Jákobnak: Szövetséget fogunk kötni és az lesz a bizonyság köztem és közted; ha kínozni fogod lányaimat, vagy veszel más feleségeket lányaim mellé, az Isten lesz a tanú köztem és közted ebben a dologban.

52. És hoztak köveket és egy halmot készítettek és Lábán mondta: Ez a halom a tanú köztem és közted, ezért nevezte a nevét Gileádnak.

53. És Jákob és Lábán áldoztak a hegyen, és ettek ott a halomnál, és a hegyen maradtak egész éjjel, és Lábán felkelt korán reggel, és sírt lányaival és megcsókolta őket, és visszatárt helyére.

54. És sietett és elküldte fiát, Beórt, aki tizenkét éves volt, Abikárral, Úz fiával, aki Náhor fia, és velük volt tíz férfi.

55. És sietve mentek és megelőzték Jákobot az úton, és másik úton jöttek Szeír földjére.

56. És Ézsauhoz mentek és mondták neki: Ezt mondja testvéred és rokonod, a te anyád testvére Lábán, Betuél fia, mondván:

57. Hallottad, hogy Jákob a te testvéred mit tett velem? Aki annak idején meztelenül és csupaszon jött hozzám, és eléje mentem, és házamba vittem megbecsüléssel, és naggyá tettem és neki adtam két lányomat feleségül és két szolgálót is.

58. És Isten megáldotta őt az én birtokomon, és nagyra nőtt és fiai, lányai és szolgálói lettek.

59. És juhoknak, tevéknek, szamaraknak hatalmas állománya, arany és ezüst is bőségesen; és amikor látta, hogy meggazdagodott, elhagyott engem miközben mentem nyírni juhaimat, és felkelt és elmenekült titokban.

60. És feltette feleségeit, gyermekeit a tevékre, és elvezette minden nyáját, és tulajdonát, amelyet szerzett a földemen, és felemelte arcát, hogy menjen apjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.

61. És nem szenvedte, hogy megcsókoljam lányaimat és gyermekeiket, és elvezette lányaimat, mintha karddal szerzett foglyok lennének, és ellopta isteneimet és elmenekült.

62. És most otthagytam őt a Jabók patakjának hegyénél, őt és minden hozzá tartozót; nem hiányzik neki semmije.

63. Ha te szeretnél odamenni hozzá, menj akkor és ott megtalálod őt, és megteheted vele azt, amit lelked kíván; és Lábán hírvivői jöttek és elmondták Ézsaunak mindezeket a dolgokat.

64. És Ézsau meghallotta Lábán követeinek minden szavát, és haragja nagyon felgerjedt Jákob ellen, és eszébe jutott gyűlölete, és haragja fellángolt benne.

65. És Ézsau sietett és vette gyerekeit, szolgáit, és házának lelkeit, hatvan férfit, és ment és összegyűjtötte Szeírnek a horitának minden gyermekét és népét, 340 férfit és felszerelte a négyszáz férfit kihúzott kardokkal, és ment Jákobhoz hogy levágja őt.

66. És Ézsau szétosztotta őket szám szerint több részre, és vette a gyermekeinek, szolgáinak és háza lelkeinek hatvan emberét és megtette őket vezetőnek, és Elifáznak, legidősebb fiának gondoskodására bízta őket.

67. És a maradékot Szeírnek a horita hat fiára bízta és minden emberét annak nemzettségei és fiai fölé helyezte.

68. És ez az egész tábor ment, ahogy volt és Ézsau közöttük járt Jákob felé, és vezette őket nagy gyorsasággal.

69. És Lábán követei eltávoztak Ézsautól és mentek Kánaán földjére és Rebekkához Jákob és Ézsau anyjához mentek.

70. És mondták neki: Íme, fiad Ézsau ment testvére, Jákob ellen négyszáz emberrel, mert meghallotta, hogy jön, és elment háborúzni vele, és hogy levágja és elvegye mindenét.

71. És Rebekka sietett és küldött hetven férfit Izsák szolgái közül, hogy találkozzanak Jákobbal az úton; mert mondta: Esetleg, Ézsau csatázik az úton, amikor találkozik vele.

72. És ezek a követek mentek az úton, hogy találkozzanak Jákobbal, és találkoztak vele szemben Jabók patakjánál a patak mentén, és Jákob mondta, amikor meglátta őket: Ez az Istentől nekem rendelt tábor, és Jákob nevezte a hely nevét Mahanáimnak.

73. És Jákob megtudott mindent apja embereitől, és megcsókolta őket és megölelte őket és velük ment, és Jákob megkérdezte őket apja és anyja felől és azok mondták: Jól vannak.

74. És ezek a követek mondták Jákobnak: Rebekka, édesanyád küldött minket hozzád, mondván: Hallottam, fiam, hogy testvéred Ézsau ellened indult az úton emberekkel Szeírnak a horitának fiaival.

75. És ezért fiam, hallgass szavamra, és gondold meg azt, hogy mit fogsz tenni, és amikor feljön ellened, könyörögj neki, és ne beszélj meggondolatlanul hozzá, és adj neki ajándékokat minden birtokodban lévőből, és mindabból, amivel Isten szerencséssé tett.

76. És amikor megkérdez a veled kapcsolatos ügyekről, ne rejts el semmit, talán elfordítja haragját rólad és ez által megmented lelkedet, te és minden hozzád tartozó, mert kötelességed, hogy megtiszteld őt, mert idősebbik testvéred ő.

77. És amikor meghallotta Jákob édesanyjának szavait, amelyet a hírvivők hoztak neki, Jákob felemelte hangját és keservesen sírt, és úgy tett, ahogy anyja akkor parancsolta neki.

32.1. És abban az időben Jákob követeket küldött testvérének, Ézsaunak Szeír földje felé, és könyörgés szavait szólta neki.
2. És megparancsolta nekik, mondván: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt mondja szolgád, Jákob, Ne gondold, hogy atyánk áldása, mellyel megáldott hasznosnak bizonyult számomra.

3. Mert már húsz éve Lábánnál vagyok, és rászedett engem, és megváltoztatta tízszer is béremet, ahogy azt már (nyilván) egészen el lett mondva uramnak.

4. És nagyon fáradságosan szolgáltam őt házában, és Isten ezek után látta szenvedésemet, vesződségemet és kezeim munkáját, és Ő okozta azt, hogy kegyelmet és szívességet találjak szemeiben.

5. És én Isten hatalmas irgalmán és jóságán keresztül szereztem ökröket, szamarakat és marhákat, és szolgákat és szolgálókat.

6. És most jövök földemre és apám és anyám házába, akik Kánaán földjén vannak; és elküldtem, hogy tudja meg mindezt uram azért, hogy kedvet találjak uram szemei előtt, úgy, hogy ne képzelje azt, hogy magam szereztem magamnak gazdagságom vagy, hogy az áldás, mellyel atyám megáldott előnyömre vált volna nekem.

7. És azok a hírnökök Ézsauhoz mente, és Edom földjének határában találták Jákob felé haladva, és Szeírnek a horitának négyszáz embere kivont kardokkal álltak.

8. És Jákob követei elmondták Ézsaunak mindezeket a szavakat, amelyeket Jákob mondott nekik, Ézsauval kapcsolatba.

9. És Ézsua felelt nekik büszkén és megvetéssel és mondta nekik: Bizony, hallottam és valóban elmondták nekem, hogy mit tett Jákob Lábánnak, aki felmagasztalta őt házában és neki adta lányait feleségül, és fiakat és lányokat nemzett, és bőségesen megnövekedett jóléte és gazdagsága Lábán házában az ő segítségével.

10. És amikor látta, hogy vagyona bőséges és gazdagsága nagy, elmenekült az összes hozzátartozójával Lábán házából és elvezette Lábán lányait távolra apjuk arcától, mintha foglyokként szerezte volna őket kardja által, anélkül, hogy elmondta volna azt.

11. És nem csak Lábánnal tett így Jákob, de velem is így tett és kétszer is kiszorított engem és talán hallgassak?

12. Most azért a mai napon jövök csapatommal, hogy találkozzak vele, és megteszem vele azt, ami a szívem vágya.

13. És amikor a követek visszatértek, és Jákobhoz mentek és mondták neki: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és elmondtuk mindazon szavakat és ő így válaszolt nekünk, és íme, jön elődbe négyszáz emberrel.

14. Most tehát tudd, és lásd, mit cselekedjél, és imádkozz Isten előtt, hogy megszabadítson tőle.

15. És amikor hallotta testvérének szavait, amelyeket Jákob követei mondtak neki, Jákob nagyon megijedt és elszomorodott.

16. És Jákob imádkozott JHVH-hoz Istenéhez és mondta: ó Uram, atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak Istene, te azt mondtad nekem, amikor kiléptem atyám házából, mondván:

17. Én vagyok JHVH, Ábrahámnak, atyádnak Istene és Izsák Istene, neked adom ezt a földet és magodnak utánad, és olyanná teszem magodat, mint az ég csillagai, és szétterjedsz az ég négy széle felé és benned és magodban megáldatnak majd a föld minden családjai.

18. És megerősítetted szavaid, és adtál nekem gazdagságot és gyermekeket és marhákat, mint szívem kívánsága szerint adtad szolgádnak; Te adtad mindezt nekem, amit kértem tőled, úgy, hogy nem volt hiányom semmiben.

19. És ezek után mondtad nekem: Térj vissza szüleidhez szülőhelyedre és továbbra is jól teszek veled.

20. És most, hogy jöttem és elhoztál engem Lábántól, Ézsau kezeibe fogok esni, aki le fog vágni engem, igen, együtt az anyát gyermekeivel.

21. Most azért, ó Uram, Isten, szabadíts meg kérlek, testvérem Ézsau kezeiből is, mert nagyon félek tőle.

22. De ha nincs igazságosság benne, cselekedd meg Ábrahám és atyám, Izsák kedvéért.

23. Mert tudom, hogy jóságod és kegyelmed által tettem szert erre a vagyonra; most azért kérlek, ments meg engem ezen a napon jóságoddal, és hogy válaszolsz nekem.

24. Jákob megszűnt imádkozni JHVH-hoz, és felosztotta a népet, mely vele volt, a juhokat és a marhákat két táborra, és az egyik felét Damesek Eliézernek, Ábrahám szolgájának fiára bízta, az egyik tábor gyermekeiért, és a másik felét testvérére Elianusz, Eliézer fiára bízta, hogy legyen gyermekei táborával.

25. És megparancsolta nekik, mondván: Tartsatok távolságot a táborok között, és egyik tábor ne legyen túl közel a másikhoz, és ha Ézsau jön az egyik táborhoz és levágja, a másik tábor, ami távolabb lesz meg fog menekülni.

26. Jákob pedig hátra maradt azon az éjjelen, és az egész éjszaka folyamán utasításokat adott szolgáinak az erők és gyerekei felől.

27. És JHVH meghallgatta Jákob imáját azon az éjjelen, és JHVH megszabadította Jákobot testvérének, Ézsaunak kezeiből.

38. És JHVH küldött az ég angyalai közül három angyalt, és Ézsau elé mentek és elé értek.

29. És ezek az angyalok megjelentek Ézsaunak és népének, mint kétezer ember, lovakon ülve, felszerelkezve mindenféle harci eszközökkel, és megjelentek Ézsaunak és minden embernek látásban, mintha négy táborra lettek volna osztva, és mindegyiknek négy vezére volt.

30. És az egyik tábor továbbment és megtalálták Ézsaut négyszáz emberrel mentve testvére Jákob felé, és ez a tábor futott Ézsau és emberei felé és megijesztették őket, és Ézsau leesett a lóról ijedtében, és minden embere eltávolodott tőle azon a helyen, mert nagyon megijedtek.

31. És az egész tábor kiáltozott utánuk, amikor elmenekültek Ézsautól, és minden harcias férfi válaszolt, mondván:

32. Bizony, mi Jákob szolgái vagyunk, aki az Isten szolgája, és ki tudna kiállni ellenünk? És Ézsau mondta nekik: Ó tehát, uram és testvérem, Jákob az uratok, akit nem láttam a legutóbbi húsz évben, és most, hogy eljött ez a nap, hogy láthatom őt, ilyen módon bántok velem?

33. És az angyalok azt válaszolták neki: Amint él JHVH, ha nem beszélnél testvéredről, Jákobról így, nem hagytunk volna belőled és népedből, de Jákobra tekintettel nem tesszük meg ezt veled.

34. És ez a tábor elhagyta Ézsaut és embereit és elmentek, és Ézsau és emberei elmentek tőlük mintegy 5 kilométer távolságba, amikor a második tábor jött elébük mindenféle fegyverekkel, és azok is így tettek Ézsauval és embereivel, ahogy az első csapat tett velük.

35. És amikor hagyták, hogy elmenjenek, íme, a harmadik tábor jött elé és ők mind nagyon meg voltak rémülve, és Ézsau leesett lováról, és az egész (ellenséges) tábor kiáltozott és mondta: Bizony, mi Jákob szolgái vagyunk, aki az Isten szolgája, és ki tudna kiállni ellenünk?

36. És Ézsau válaszolt nekik, mondván: Ó tehát, uram és testvérem, Jákob az uratok, akit nem láttam a legutóbbi húsz évben, és most, hogy eljött ez a nap, hogy láthatom őt, ilyen módon bántok velem?

37. És azok válaszoltak neki és mondták neki: Amint él JHVH, ha nem beszélnél testvéredről, Jákobról így, nem hagytunk volna belőled és népedből, de Jákobra tekintettel nem tesszük meg ezt veled és embereiddel.

38. És a harmadik tábor is elhagyta őket, és még folytatta útját embereivel Jákob felé, amikor a negyedik tábor elébe ért, és azok is úgy tettek vele és embereivel, ahogy a többiek tettek.

39. És amikor Ézsau látta a veszedelmet, melyet a négy angyal tett vele és embereivel, nagyon félénk lett testvérével, Jákobbal szemben, és eléje ment békében.

40. És Ézsau elrejtette Jákob ellen való gyűlöletét, mert féltette életét, testvére Jákob miatt, és mert azt képzelte, hogy a négy tábor, akikkel találkozott Jákob szolgái voltak.

41. És Jákob késlekedett azon az éjszakán szolgáival táboraikban, és elhatározta szolgáival, hogy ajándékot ad Ézsaunak mindabból, amije vele van, és minden vagyonából; és Jákob felkelt korán reggel, ő és emberei és választottak a marhák közül ajándékot Ézsaunak.

42. És ez az értéke az ajándéknak, amelyet Jákob választott nyájából, hogy testvérének, Ézsaunak adja: és választott kétszáznegyven darabot a juhokból, és választott a tevékből és szamarakból egyenként harmincat, és a csordákból ötven tehenet választott.

43. És tíz hajtó alá rendelte őket, és helyzete mindegyiket közel egymáshoz, és adta azokat a szolgái közül tíz (ember) kezébe, minden egyes hajtónak a sajátját.

44. És megparancsolta nekik, és ezt mondta nekik: Tartsatok távolságot egymástól, és legyen hely a hajtók között, és amikor Ézsau és azok, akik vele vannak, találkoznak veletek és kérdezik, mondván: Kik vagytok és hová mentek, és mi ez a sok minden előttetek, mondjátok ezt nekik: Jákob szolgái vagyunk és Ézsauhoz jövünk békével, és íme, Jákob jön utánunk.

45. És mindez, ami előttünk van ajándék, elküldve Jákobtól testvérének, Ézsaunak.

46. És ha azt mondják nektek, miért késlekedik mögöttetek, hogy találkozzon az ő testvérével és meglássa az ő arcát, akkor azt mondjátok nekik: Bizony, jön mögöttünk örömmel, hogy találkozzon bátyjával, mert azt mondta: Megbékítem őt majd az ajándékokkal, és ez után találkozom majd vele, netalán elfogad engem.

47. Az összes ajándéknak szánt előre ment a szolgák keze által, és előtte ment aznap, ő pedig megszállt azon az éjjel a táborával a Jabók patak határa mentén, és felkelt az éjszaka közepén, és fogta feleségeit és ágyasait és minden tulajdonát és azon az éjjelen átküldte őket a Jabók patakján.

48. És amikor átment az összes hozzá tartozó a patakon, Jákob egymagában maradt, és egy ember találkozott vele, és ő birkózott vele azon az éjszakán a nap hajnaláig, és Jákob combjának ürege kificamodott a vele való birkózástól.

49. És hajnalhasadásra a férfi elhagyta Jákobot ott, és megáldotta őt és elment és Jákob elhagyta a patakot a nap kezdetén, és sántított csípőjére.

50. És a nap felkelt, mire elhagyta a patakot, és elért arra a helyre, ahol a marhák és gyermekek voltak.

51. És haladtak délig, és amíg mentek, az ajándékok előttük haladtak.

52. Jákob pedig felemelte szemeit és látta, és íme, Ézsau volt a távolban, jőve sok emberrel, mintegy négyszázzal, és Jákob nagyon félt bátyjától.

53. És sietett Jákob és felosztotta gyermekeit feleségei és szolgálói között, és az ő lányát, Dinát betette egy ládába, és átadta a szolgái kezébe.

54. Továbbment gyermekei és feleségei előtt, hogy találkozzon testvérével és meghajolt a földig, bizony hétszer hajolt meg mire odaért bátyja elé, és az Isten megadta, hogy Jákob kegyelmet és kedvességet talált Ézsau és az ő emberei szemében, mert Isten meghallgatta Jákob imádságát.

55. És a Jákobtól való félelem és rettegés szállt Ézsaura, mivel Ézsau nagyon félt Jákobtól azért, amit az Isten angyalai tettek Ézsauval, és így Ézsau haragja Jákob ellen kedvességgé változott.

56. És amint Ézsau meglátta Jákobot szaladni őfelé, Ézsau is futni kezdett felé és megölelte őt, nyakába borult, és megcsókolták egymást és sírtak.

57. És Isten félelmet és jóindulatot helyezett az Ézsauval érkezett emberek szívébe Jákob felé, és ők is megcsókolták és megölelték Jákobot.

58. És Elifáz is, Ézsau fia az ő négy testvérével, Ézsau fiaival együtt sírt Jákobbal, megcsókolták és megölelték őt, mert a Jákob félelme fogta el őket.

59. És Ézsau felemelte szemeit és meglátta az asszonyokat az utódokkal, Jákob gyermekeivel, ahogy Jákob mögött jöttek, és meghajoltak az út mentén Ézsau előtt.

60. És szólt Ézsau Jákobhoz: Kik ezek veled, testvérem? A gyermekeid, vagy a szolgáid ők? És Jákob válaszolt Ézsaunak és mondta: Ők az én gyermekeim, akiket Isten kegyelmesen adott a te szolgádnak.

61. És amíg Jákob beszélt Ézsauhoz és embereihez, Ézsau meglátta Jákob egész táborát, és szólt Jákobhoz: Honnan van az a nagy tábor, akikkel éjszaka találkoztam? És szólt Jákob: Hogy kedvességet találjak az én uram szemében, ez az, amit Isten kegyelmesen adott a te szolgádnak.

62. És az ajándék Ézsau előtt állt, és Jákob erősködött, és mondta Ézsaunak: Vedd el, kérlek, az ajándékot, amelyet neked hoztam, uram! És Ézsau mondta: Miért tenném ezt? Tartsd meg mindazt, ami a tiéd magadnak.

63. És Jákob mondta: Rám hárul, hogy neked adjam mindezt, mivel láttam a te orcádat, hogy te békében élsz.

64. És Ézsau elutasította, hogy elfogadja az ajándékot, és Jákob így szólt hozzá: Könyörgök uram, ha most kedvességet találtam szemedben, akkor fogadd el ajándékomat kezemből, mert úgy láttam a te orcádat, mintha Isten arcát látnám, mert megbékéltél velem.

65. És Ézsau elvette az ajándékot, és Jákob adott még neki ezüstöt és aranyat is, bdelliumot, mivel nagyon kényszerítette őt, és így elfogadta.

66. És Ézsau felosztotta a marhákat, amik a táborban voltak, és a felét az embereinek adta, akik vele voltak, mert felbérelt emberek voltak, és a másik felét gyermekei kezébe adta.

67. És az ezüstöt, aranyat és bdelliumot legidősebb fiának, Elifáznak kezeibe adta, és így szólt Jákobhoz: hadd maradjunk veled, és szép lassan jövünk majd veled, amíg elérünk majd az én lakhelyemre, hogy ott lakhassunk majd együtt.

68. És felelt Jákob testvérének és mondta: Azt teszem, amit az én uram mond, de tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék és a nyájakban és a csordákban kicsinyek vannak, menjünk, de lassan, mert ha sietnénk, akkor mind meghalnának, hiszen te ismered az ő teherbírásukat és fáradságukat.

69. Ezért menjen az én uram előre az ő szolgája előtt, és én majd lassan megyek a gyerekek és nyájak miatt, amíg elérek az én uram helyére, Szeírbe.

70. És mondta Ézsau Jákobnak: Itt hagyom veled néhány emberedet, hogy vigyázzanak rád az úton és hordozzák a terheiteket és könnyítsenek fáradságotokon, és ő válaszolt: Mi szükség erre, uram, ha kedvességet találok szemeidben?

71. Íme, én eljövök hozzád Szeírbe, hogy együtt lakjunk, ahogyan te mondtad, menj csak a te embereiddel, és én majd követlek.

72. És Jákob azért mondta ezt Ézsaunak, hogy elküldje Ézsaut és embereit magától, és így Jákob elmehessen atyja házához Kánaán földjére.

73. És Ézsau hallgatott Jákob szavára, visszatért a négyszáz emberrel, akik vele voltak az ő útjukon Szeírbe, és Jákob és minden hozzá tartozója aznap eljutottak Kánaán földjének szélére, annak határára és ott maradtak egy ideig.

33. 1 És azután kis idő múlva, Jákob eltávozott a föld határairól, és Sálem vidékére ment, ez Sekem városa, amelyik Kánaán földjén van, és megpihent a város előtt.
2. És megvette a terület egy részét, amely ott volt, Hámornak, a föld népének gyermekeitől, öt sékelért.
3. És Jákob épített ott magának egy házat, és felverte sátrát ott, és jászlakat készített marháinak, ezért nevezte a hely nevét Szukkótnak (sátor).
4. Jákob pedig Szukkótban maradt egy évig és hat hónapig.
5. És abban az időben azon a földön lakó asszonyok közül néhányan Sekem városába mentek táncolni és örvendezni a város népének lányaival, és amikor elmentek, akkor Ráhel és Lea, Jákob feleségei is, családjaikkal együtt mentek, hogy megnézzék a város lányainak örvendezését.
6. És Dina, Jákob lánya is elment velük és megnézte a város lányait, és ott is maradt a leányok előtt, amíg a város népe ott állt mellettük, hogy megnézze örvendezésüket, és a város nagyjai ott voltak mind.
7. Sekem, Hámor fiai, annak a földnek hercege is ott állt, hogy megnézze őket.
8. És Sekem látta Dinát, Jákob lányát ülni anyjával a város leányai előtt, és a lányka nagyon megtetszett neki, és ott kérdezte barátait és népét, mondván: Kinek a lánya az, aki ül az asszonyok között, aki nem ismerős ebben a városban?
9. És mondták neki: Bizonyára ez Jákob, Izsák fiának, a hébernek lánya, aki kevés ideje lakik ebben a városban, és amikor beszámoltak neki, hogy a város lányai kimennek, hogy örvendezzenek, ő anyjával és szolgálóival kijött, hogy közéjük üljön, amint látod.
10. És Sekem látta Dinát, Jákob lányát, és amikor ránézett lelke erős lett Dina iránt.
11. És elküldött és elragadta őt erővel, és Dina Sekem házához jött és megragadta őt és erőszakkal hált vele és megalázta őt, és rendkívüli szerelemre gyulladt iránta és házába helyezte.
12. És jöttek egyesek és elmondták a dolgot Jákobnak, és amikor Jákob meghallotta, hogy Sekem megbecstelenítette lányát, Dinát, Jákob elküldte tizenkét szolgáját, hogy elragadják Dinát Sekem házából, és mentek és Sekem házához értek, hogy elvigyék Dinát távol onnan.
13. És amikor Sekemhez értek, kijött eléjük embereivel és elkergette őket házából, és nem engedte meg nekik, hogy Dina elé jöjjenek, de Sekem ült Dinával szemük láttára csókolva és átölelve őt.
14. És Jákob szolgái visszatértek és elmondták, mondván: Amikor odaértünk, ő és emberei elhajtottak minket és így és így tett Dinával szemeink láttára.
15. És Jákob azonfelül tudta, hogy Sekem megbecstelenítette lányát, de nem szólt semmit, és fiai etették marháit a mezőn, és Jákob csendben maradt, amíg vissza nem tértek.
16. És fiai előtt hazament Jákob és elküldte két szolgálóját a szolgálók lányai közül, hogy gondoskodjanak Dináról Sekem házában, és hogy vele maradjanak, és Sekem elküldött hármat barátaiból apjához, Ciddekem fiához, Hámorhoz, aki Pered fia, mondván: Vedd el nékem ezt a lánykát feleségül.
17. És Hámor, Ciddekemnek, a Hivvitának fia jött Sekemnek, fiának házába, és leült elé, és Hámor mondta fiának, Sekemnek: Nincs talán asszony a néped lányai között, hogy egy héber asszonyt akarsz elvenni, aki nem a te néped?
18. Sekem mondta neki: Egyedül őt vedd el nekem, mert elbűvölő szemeimben; és Hámor fiának beszéde szerint tett, mert nagy szerette őt.
19. És Hámor ment Jákobhoz, hogy bizalmasan beszéljen vele erről a dologról, és amikor eljött fiának, Sekemnek házából, mielőtt Jábobhoz ment, hogy beszéljen vele, íme, Jákob fiai visszatértek a mezőről, miután meghallották a dolgot, amit Sekem, Hámor fia tett.
20. És a férfiak nagyon elszomorodtak nővérük miatt és mind hazaértek a harag tüzében égve, jószágaik összegyűjtésének ideje előtt.
21. És jöttek és leültek apjuk elé és felgerjedt haraggal beszéltek hozzá, mondva: Bizony a halál a megfelelő jutalom ezeknek az embereknek és házuknak, mert az egész föld JHVH Istene megparancsolta Noénak és gyermekeinek, hogy embert soha ne raboljon, se ne paráználkodjon; most, íme, Sekem mindkettőt felrúgta, és paráználkodott húgunkkal, és senki a város népe közül nem mondott egy szót sem neki.
22. Bizony te tudod és megérted, hogy a halálos ítéletet érdemel Sekem, és apja, és az egész város, amiatt a dolog miatt, amelyet ő tett.
23. És miközben beszéltek apjuk előtt ebben az ügyben, íme, Hámor, Sekem apja jött, hogy megbeszélje Jákobbal fiának szavait Dinára vonatkozóan, és Jákob és fiai elé ült.
24. És Hámor beszélt nekik, mondva: Sekemnek, fiamnak lelke összetapadt lányotokkal; Kérlek, adjátok neki őt feleségül és házasodjatok velünk; adjátok nekünk lányaitokat és mi is oda fogjuk adni lányainkat, és lakni fogtok velünk a földünkön és egy néppé leszünk a földön.
25. Mert földünk igen kiterjedt, így lakjatok ti és kereskedjetek benne és megkapjátok javait, és azt tesztek benne, ami nektek tetszik, és senki nem akadályoz meg titeket egy szóval se.
26. És Hámor elhallgatott Jákob és fiai előtt, és íme Sekem, a fia jött utána és leült eléjük.
27. És Sekem beszélt Jákob és fiai előtt, mondva: Had találjak szívességet szemeitekben, hogy nekem adjátok lányotokat, és amit mondotok nekem, azt meg fogom tenni érte.
28. Kérjétek engem a hozomány és ajándék bősége felől, és nektek adom azt, és amit csak mondotok nekem, megteszem, és bárki is legyen, aki ellene támadna utasításotoknak, haljon meg; csak adjátok nekem a lánykát feleségül.
29. Simeon és Lévi álnokul válaszoltak Hámornak és fiának, Sekemnek, mondva: Mindazt, amit mondotok nekünk, megtesszük nektek.
30. És íme, nővérünk házatokban van, de maradjatok távol tőle, amíg elküldünk atyánkhoz, Izsákhoz felőle ebben az ügyben, mert nem tehetünk semmit beleegyezése nélkül.
31. Mert ő tudja atyánk, Ábrahámnak útjait, és bármit mond nekünk, megmondjuk nektek, és nem titkolunk el semmi tőletek.
32. Simeon és Lévi ezt mondták Sekemnek, és apjának azért, hogy ürügyet találjanak, és tanácskozzanak, hogy mit tegyenek Sekemmel és városával ebben az ügyben.
33. És amikor Sekem és apja hallották Simeon és Lévi szavait, jónak látszott szemük előtt, és Sekem és apja hazamentek.
34. És amikor elmentek, Jákob fiai mondták apjuknak, mondva: Íme, tudjuk, hogy halált érdemelnek ezek a gonoszok és városuk, mert megszegték azt, amit Isten parancsolt Noénak, és fiainak, és magjának utánuk.
35. És azért is, mert Sekem ezt tette nővérünkkel, Dinával, beszennyezte őt, mert ilyen aljasság sosem történt közöttünk.
36. Most azért gondold át és lásd meg, mit teszel, és kérj tanácsot és találj ürügyet, mit kell tenni velük, azért hogy elpusztítsuk annak a városnak minden lakosát.
37. És Simeon mondta nekik: Itt egy megfelelő tanács számotokra: mondjátok nekik, hogy körülmetéljenek minden férfit közöttük, ahogy mi körül vagyunk metélve, és ha nem akarják ezt megtenni, elvisszük lányunkat közülük és elmegyünk.
38. És ha beleegyeznek, hogy megcsinálják ezt, akkor, amikor fájdalomtól szenvednek, megtámadjuk őket kardjainkkal, mint egy, aki nyugodt és békés, és levágunk minden férfi személy köztük.
39. És Simeon tanácsa tetszett nekik, és Simeon és Lévi eltökélték, hogy megteszik ezt velük, ahogy javasolva volt.
40. És másnap reggel Sekem és Hámor, az apja ismét jöttek Jákobhoz és fiaihoz, hogy beszéljenek Dinával kapcsolatban, és hogy meghallgassák, mit válaszolnának Jákob fiai a szavaikra.
41. És Jákob fiai álnokul beszéltek velük, mondva: Elmondtuk apánknak, Izsáknak minden szavatokat, és szavaitok tetszettek neki.
42. De azt mondta nekünk, mondva: Így tett Ábrahám, az ő apja az egész föld JHVH Istenének parancsára, hogy minden férfi, aki nem a leszármazottja, és élni kíván valamelyik lányával, ennek okáért minden férfi hozzátartozók legyen körülmetélve, ahogy mi körül vagyunk metélve, és akkor neki adjuk lányunkat feleségül.
43. Most tehát megismertettünk veletek minden mi útjainkat, hogy a mi atyánk mit mondott nekünk, mert nem tehetjük meg ezt, amelyet ti mondotok nekünk, hogy odaadjuk lányunkat egy körülmetéletlen embernek, mert ez szégyen számunkra.
44. De egyezzünk meg, hogy nektek adjuk lányunkat, és mi is vesszük magunknak lányaitokat, és köztetek lakunk és egy néppé leszünk, ahogy beszéltetek, ha meghallgattok minket és hozzájárultok ahhoz, hogy olyanok legyetek, mint mi, hogy körülmetélkedik minden férfi köztetek, ahogy mi körül vagyunk metélve.
45. És ha nem hallgattok meg minket, hogy minden férfi körülmetéltessék, ahogy mi is körül vagyunk metélve, ahogy parancsoljuk, akkor eljövünk hozzátok, és elvisszük lányunkat tőletek, és elmegyünk.
46. És Sekem és apja, Hámor hallotta Jákob fiainak szavait, és tetszett ez a dolog nekik felette, és Sekem és apja, Hámor sietett megtenni Jákob fiainak óhaját, Sekem miatt, aki nagyon szerette Dinát, és lelke hozzátapadt.
47. És Sekem és apja, Hámor sietett a város kapujába, és összehívták a városuk férfiait mind és elmondták nekik Jákob fiainak szavait, mondva:
48. Mi elmentünk ezekhez a férfiakhoz, Jákob fiaihoz, és beszéltünk lányuk felől, és hozzájárultak, hogy a kívánságunk szerint tesznek, és íme, a földünk is nagy nekik, és abban fognak lakni, és kereskednek abban, és egy néppé leszünk; elvesszük lányaikat, és lányainkat nekik adjuk feleségekül.
49. De csak azzal a feltétellel fognak ezek az emberek beleegyezni, hogy megteszik ezt a dolgot, hogyha közöttünk minden férfi körülmetélkedik, ahogy ők körül vannak metélve, ahogy Istenük parancsolta nekik, és amikor megtesszük ezt a dolgot utasításaik szerint, hogy körülmetélkdjünk, akkor velünk laknak majd, együtt a marháikkal és vagyonukkal, és egy néppé leszünk velük.
50. És amikor a város összes férfia meghallotta Sekemnek, és apjának Hámornak szavait, akkor mind a városuk férfiai egyetértett ezzel a javaslattal, és engedelmeskedtek, hogy körülmetélkedjenek, mert Sekemet és apja, Hámort nagy becsben tartották, mivelhogy a föld fejedelmei voltak.
51. És másnap, Sekem és atyja, Hámor felkeltek korán reggel, és összegyűjtötték városuk férfiait a város közepére, és hívták Jákob fiait, akik körülmetéltek minden hozzájuk tartozó férfineműt azon a napot és a következőn.
52. És körülmetélték Sekemet és Hámort, az atyját, és Sekem öt testvérét, majd mindenki felkelt és hazament, mert ez a dolog JHVH-tól volt Sekem városa ellen, és JHVH-tól volt Simeon tanácsa ez ügyben, azért hogy JHVH kiszolgáltassa Sekem városát Jákob két fiának kezeibe.

34. 1. És azoknak a férfiaknak száma, akik körülmetélkedtek 645 férfi, és 246 gyermek.
2. De Ciddekem, Pered fia, Hámor apja, és hat testvére nem hallgatott Sekemre és apjára, Hámorra, és nem metélkedtek körül, mert Jákob fiainak tanácsa gyűlöletes volt szemük előtt, és haragjuk nagyon felgerjedt emiatt, hogy a város emberei nem hallgatnak rájuk.
3. És a második nap estéjén, találtak nyolc kisgyermeket, akik nem voltak körülmetélve, mert anyjuk elrejtette azokat Sekem és apja, Hámor elől, és a város férfiai elől.
4. És Sekem és apja, Hámor elküldött, hogy hozzák őket, hogy körülmetélkedjenek, amikor Ciddekem és hat testvére rájuk támadtak kardjaikkal, hogy megöljék őket.
5. És ők arra törekedtek, hogy levágják Sekemet és apját, Hámort, és hogy levágják Dinát, velük e miatt a dolog miatt.
6. És azok mondták nekik: Mi ez a dolog, amit tettél? Talán nincsenek asszonyok a kánaániták, testvéreid lányai között, hogy kívántál elvenni magadnak a Héberek lányai közül, akiket te nem ismertél korábban, és olyan tettet cselekszel, amelyek soha nem parancsoltak atyáid?
7. És azt képzeled, hogy sikeres leszel ez által a tett által, amit megtettél? És mit fogsz válaszolni ebben az ügyben testvéreidnek, a Kánaánitáknak, akik eljönnek holnap és megkérdeznek ebben a dologban?
8. És ha tetted nem látszik majd igaznak és jónak szemeikben, mit fogsz tenni életedért, és én az én életemért, mivelhogy nem hallgattad meg hangunkat?
9. És ha a föld lakosai és Hám gyermekei, a testvéreid, meghallják ezt a tettet, mondva:
10. A héber asszony miatt tette ezt Sekem és Hámor, az apja, és mind a városuk lakosai, azt tették velük, ami eddig ismeretlen volt, és amelyet őseik soha nem parancsoltak nekik, akkor majd elszöktök, vagy elrejtitek szégyeneteket minden napon testvéreitek előtt, Kánaán földjének lakosai előtt?
11. Most tehát mi nem állhatunk e mellé a dolog mellé, amelyet ti tettetek, sem nem terhelhetjük meg magunkat ezzel az igával, amelyet őseink nem parancsoltak nekünk.
12. Íme, holnap el fogunk menni és összegyűjtjük testvéreinket, a kánaáni testvéreinket, akik lakják a földet, és eljövünk mind és levágunk titeket és mindazokat, akik bíznak bennetek, hogy ne maradjon maradék nektek vagy nekik.
13. És amikor Hámor és fia, Sekem és a város minden népe meghallotta Ciddekem szavait és testvéreinek szavait, rettenetesen féltették életüket a szavak által, és megbánták, amit tettek.
14. És Sekem és apja, Hámor válaszoltak Ciddekem apjuknak, és testvéreinek, és mondták nekik: Minden szó, amelyet mondtatok nekünk igaz.
15. Most ne mondjátok, se ne képzeljétek szívetekben, hogy a héberek szeretete miatt tettük ezt a dolgot, amelyet őseink nem parancsoltak nekünk.
16. Hanem mivel láttuk, hogy nem ez a szándékuk, és vágyuk, hogy megegyezzenek a mi vágyunkkal, lányukra vonatkozóan, hogy mi elvegyük őt, ha ezt a feltételt teljesítjük, ezért hallgattuk meg szavukat és tettük ezt a tettet, amelyet láttok, hogy meglegyen a mi vágyunk tőlük.
17. És amikor meglesz a kérésünk tőlük, akkor majd visszatérünk hozzájuk és megtesszük nekik, amit mondotok nekünk.
18. Kérünk titeket, hogy várjatok és maradjatok, amíg testünk meggyógyul, és újra erősek leszünk, és akkor majd együtt ellenünk megyünk, és azt tesszük velük, amely szívetekben és a miénkben van.
19. És Dina, Jákob lánya hallotta a szavakat, amelyeket Ciddekem és testvérei beszéltek, és amit Hámor és fia, Sekem és a város lakosai válaszoltak azoknak.
20. És sietett és elküldött egyet a hajadonok közül, akiket apja küldött, hogy vigyázzanak rá Sekem házában, Jákobhoz, apjához, és testvéreihez, mondva:
21. Ilyen tanácsot adott Ciddekem és testvérei felőletek, és így válaszolt Hámor, Sekem és a város népe nekik.
22. És mikor Jákob meghallotta ezeket a szavakat, telve volt haraggal, és méltatlankodott, és haragra gerjedt ellenük.
23. És Simeon és Lévi esküdött és mondta: Él JHVH, az egész föld Istene, holnap ilyenkor nem marad maradéka az egész városban!
24. És húsz fiatal férfi elrejtette magát, akik nem voltak körülmetélve, és ezek a fiatal férfiak harcra keltek Simeonnal és Lévivel, és Simeon és Lévi megölt tizennyolcat belőlük, és kettő elmenekült tőlük, és menekültek a meszes gödrök felé, amelyek a városban voltak, és Simeon és Lévi keresték őket, de nem találták őket.
25. És Simeon és Lévi folytatták útjukat a város felé és megölték a város lakosait mind kard élével, és senkit sem hagytak meg.
26. És nagy megdöbbenés volt a város közepén, és a város népének kiáltása felszállt az égbe, és minden asszony és gyermek hangosan kiáltozott.
27. És Simeon és Lévi levágták az egész várost; egy férfit sem hagytak meg az egész városban.
28. És megölték Hámort és Sekemet, fiát a kard élével, és elhozták Dinát Sekem házából és elmentek onnan.
29. És Jákob fiai mentek, visszatértek, és rátörtek a megöltekre, és lerombolták minden tulajdonukat, amely a városban és a mezőn volt.
30. És amíg ők zsákmányt szedtek, háromszáz férfi felállt és port hányt rájuk, és kövekkel csapást mért rájuk, akkor Simeon feléjük fordult és levágta őket a kard élével, és Simeon megfordult Lévi előtt és a városba ment.
31. És elvitték a juhokat és az ökröket és a szarvasmarhákat, valamint a maradék asszonyokat és kicsinyeket, és elvezették mindezeket távolra, és kinyitották a kaput és kimentek és apjukhoz, Jákobhoz mentek erővel.
32. És amikor Jákob látta mindazt, amit tettek a várossal, és látta, hogy zsákmányt vettek tőlük, Jákob nagyon dühös lett rájuk, és mondta nekik Jákob: Mi ez, amit tettetek velem? Íme, én nyugalmat szereztem Kánaán földjének lakosai között, és egyik sem vergődött velem.
33. És most ellenszenvessé tettetek a föld lakosai között, a Kánaániták, Perizziták között, és én ugyan kisszámú vagyok és ők összegyűlnek majd ellenem és levágnak, amikor tudomásukra jut, hogy mit tettem a testvéreikkel, és én és házam el lesz pusztítva.
34. És Simeon, Lévi és minden testvérük velük válaszoltak apjuknak, Jákobnak, és mondták neki: Íme, mi e földön élünk, és Sekem megteheti ezt nővérünkkel? Miért voltál néma Sekem tettével kapcsolatban? És megegyeztél nővérünkről, mintha egy szajha lenne az utcákon?
35. És az asszonyok száma, akiket Simeon és Lévi foglyul ejtett Sekem városából, akiket nem öltek meg, 85, akik nem ismertek férfit.
36. És volt közöttük egy fiatal, igen szép megjelenésű lány, akit Bunahnak neveztek, és Simeon feleségül vette, és a férfiak száma, akiket foglyul ejtettek és nem öltek meg, 47 ember, és a maradékot megölték.
37. És mind a fiatal nők és férfiak, akiket Simeon és Lévi foglyul ejtett Sekem városából, Jákob fiainak rabszolgái lettek és fiaik utánuk, addig a napig, amíg Jákob fiai kimentek Egyiptom földjéről.
38. És amikor Simeon és Lévi kiment a városból, két fiatal ember, akik megmaradtak, s akik elrejtették magukat a városban, és nem haltak meg a város népe között, felkeltek, és bementek a városba és végigjárták azt és találták elhagyatva emberek nélkül, és csak az asszonyok sírtak, és ezek a fiatal férfiak sírva kiáltoztak és mondták: Íme, ez az a gonosz, amit Jákobnak, a hébernek fiai tettek ezzel a várossal, ahogy e napon van lerombolva Kánaán városai között, és nem féltették életüket a Kánaán földjének teljes népétől.
39. És ezek a férfiak elhagyták a várost és mentek Tapnak városába és odamentek és elmondták Tapnak lakosainak mindazokat, amelyek megestek velük, és mindazt, amit Jákob fiai tettek Sekem városával.
40. És a hír eljutott Jásubhoz, Tapnak királyához, és embereket küldött Sekem városába, hogy megnézze ezeket a fiatal embereket, mert a király nem hitt nekik ebben a dologban, mondva: Hogy lehetséges, hogy két ember levágott egy ekkora nagyvárost, mint Sekem?
41. És Jasub követei visszatértek és szóltak neki, mondva: Elmentünk a városba, és le van rombolva, nincs egy férfi sem; csak síró asszonyok; sem nyájak vagy marhák, mert mindezt Jákob fiai elvitték a városból.
42. És Jásub csodálkozott ezen a dolgon, mondva: Hogy tehette ezt a dolgot két férfi, hogy leromboljon ilyen nagy várost, és senki sem volt képes megállni ellenük?
43. Mert ehhez hasonló nem volt Nimród napjaitól fogva, és sem a legkorábbi időkben, ehhez hasonló; és Jásub, Tapnak király mondta népének: Legyetek bátrak és mi elmegyünk és harcolunk ezek ellen a héberek ellen, és azt tesszük velük, amint ők tettek a várossal, és bosszút állunk a város emberei miatt.
44. És Jásub, Tapnak királya tanácskozott a tanácsadóival ebben a dologban, és tanácsadói mondták neki: Egyedül nem fogsz felülkerekedni a hébereken, mert erőseknek kell lenniük, ha megtették ezt az egész várossal.
45. Ha ketten elpusztítottak egy egész várost, és senki sem állt meg előttük, bizonyára, ha ellenük mész, mind felkelnek ellenünk, és elpusztítanak minket is, mint őket.
46. De ha te elküldesz a királyokhoz, akik körülötted vannak, és hozzád gyűlnek, akkor felmegyünk velük és megküzdünk Jákob fiaival; akkor nyerhetsz ellenük.
47. És Jásub meghallgatta a tanácsosai szavát és szavaik tetszettek neki és népének, és így tett; és Jásub, Tapnak királya elküldött minden Emoreus királyhoz, amelyik Sekem és Tapnak körül van, mondva:
48. Gyere fel  velem és segíts meg engem, és levágjuk Jákobot, a hébert, és minden fiát, és eltöröljük őket a földről, mert így tettek Sekem városával, és te nem tudtál erről?
49. És az Emoreusok királyai meghallották mindazt a gonoszat, amelyet Jákob fiai tettek Sekem városával, és nagyon csodálkoztak ezen.
50. És az Emoreusok hét királya összegyűjtötte minden haderejét, mintegy tízezer embert kivont kardokkal, és jöttek, hogy harcoljanak Jákob fiai ellen; és Jákob meghallotta, hogy az Emoreusok összegyűjtötték haderejüket fiai ellen, és Jákob nagyon megijedt és szorongott emiatt.
51. És Jákob felkiáltott Simeon és Lévi ellen, mondva: Mit tettetek? Miért ártottatok nekem, hogy ellenem hozzátok Kánaán fiait mind, hogy elpusztítsanak engem és házam népét? Mert nyugalomban voltam, én és házam, és ezt a dolgot tettétek velem, és feldühítettétek a föld lakosait ellenem ezek által az eljárások által.
52. És Júda válaszolt apjának, mondva: Vajon semmi miatt volt, hogy testvéreim Simeon és Lévi megölte mind Sekem lakosait? Bizony ez Sekem miatt volt, aki megalázta nővérünket, és megszegte az Istenünk Noénak és gyermekeinek adott parancsolatát, mert Sekem elvitte nővérünket erőszakkal, és házasságtörést követett el vele.
53. És Sekem megtette mindezt a gonoszságot és senki a város lakosai közül nem akadályozta meg őt, hogy mondta volna: Miért teszed ezt? Bizony, emiatt mentek el testvéreim és vágták le a várost, és JHVH kezükbe adta őket, mert a lakosaik vétkeztek az Isten parancsolata ellen. Akkor tehát a semmi miatt tették mindezt?
54. És most miért vagy riadt, vagy szomorú, és miért háborodtál meg testvéreimre, és haragod miért lobbant fel ellenük?
55. Bizony, a mi Istenünk, aki kezükbe adta Sekem városát és népét, Ő fogja Kánaán királyait is mind a mi kezünkbe adni, akik ellenünk jönnek, és úgy teszünk velük, ahogy testvéreim tettek Sekemmel.
56. Most lény nyugodt felőlük, és űzd el félelmeidet, de bízz az JHVH-ban, Istenünkben, és könyörögj hozzá, hogy segítsen meg minket és mentsen meg minket, és adja ellenségeinket kezeinkbe.
57. És Júda szólított egyet apja szolgái közül: Menj most és nézd meg, hogy hol vannak azok a királyok, akik ellenünk jönnek, hol helyezkednek el seregeik!
58. És a szolga elment és távol szétnézett, és Szihon hegyével szemben ment és látta mind a királyok táborait a mezőkön állomásozva, és visszatért Júdához és mondta: Íme, a királyok a mezőn helyezkednek el egész táborukkal, az ember rendkívül nagyszámú, mint a homok a tenger partján.
59. És Júda mondta Simeonnak és Lévinek, és minden testvéreiknek: Erősítsétek meg magatokat és legyetek a vitézség fiai, mert JHVH a mi Istenünk velünk van, ne féljetek tőlük!
60. Álljon elő minden egyes férfi, felövezve harci eszközeit, íját és kardját, és menjünk és harcoljunk ezek ellen a körülmetéletlen emberek ellen; JHVH, a mi Istenünk, megment minket!
61. És felkeltek, és mindenki felkötötte magára a harci eszközeit, a nagyot és a kicsit, Jákob tizenegy fia, és Jákob minden szolgái velük.
62. És Izsák minden szolgái, akik Izsákkal voltak Hebronban, mind eljöttek hozzájuk felszerelkezve a harci eszközök minden fajtájával, és Jákob fiai és szolgái 112 férfi volt, akik a királyok irányába indultak, és Jákob is velük ment.
63. És Jákob fiai elküldtek atyjukhoz, Izsákhoz, Ábrahám fiához Hebronba, amelyik ugyanaz, mint Kireat-arba, mondva:
64. Imádkozz, kérünk értünk JHVH-hoz, a mi Istenünkhöz, hogy oltalmazzon minket a Kánaániták kezeiből, akik ellenünk jöttek, és adja át őket kezeinkbe!
65. És Izsák, Ábrahám fia imádkozott JHVH-hoz fiaiért, és mondta: Ó, JHVH Isten, te tettél ígéretet atyámnak, mondva: Megsokasítom magodat, mint az ég csillagait, és ígéretet tettél nekem is, és erősítsd meg szavaidat, most hogy Kánaán királyai összegyűltek, hogy háborúzzanak gyermekeimmel, mert ők nem álltak ki az erőszakoskodás mellett.
66. Most tehát, Ó, JHVH Isten, az egész föld Istene, rontsd meg, kérlek, a királyok tanácsát, hogy azok ne küzdhessenek fiaim ellen!
67. És hass ezen királyok szíveire, és népükére, hogy rettenjenek meg fiaimtól, és alacsonyítsd le büszkeségüket, hogy elforduljanak fiaimtól!
68. És erős kézzel és kinyújtott karral szabadítsd meg fiaimat és szolgáikat azoktól, mert a te kezedben van a hatalom és az erő, hogy mindezt megtedd.
69. És Jákob fiai és szolgái ezek felé a királyok felé mentek, és bíztak az JHVH-ban, Istenükben, és miközben mentek, Jákob, apjuk is imádkozott JHVH-hoz, és mondta: Ó, JHVH Isten, hatalmas és magasztos Isten, aki az ősi napoktól kezdve uralkodsz, akkortól mostanáig és örökké;
70. Te vagy az, aki háborúkat indít és aki megszűnteti azokat, a kezedben van a hatalom és az erő, hogy felemelj és megalázz; Ó bárcsak imám elfogadott lenne előtted, hogy hozzám fordulnál irgalmaddal, hogy hatnál a királyok és népe szívére fiaim rettentésével, és hogy megijednének ők és táboraik, és nagy kegyelmedben megmentenéd mindazokat, akik benned bíznak, mert Te vagy az, aki a népeket alánk vetheted és a nemzeteket kicsivé teheted hatalmad alatt.

35. 1. És az Emoriták összes királyai jöttek és elfoglalták állásaikat a mezőn, hogy tanácskozzanak tanácsadóikkal, hogy mi legyen az, amit tesznek Jákob fiaival, mert még mindig féltek tőlük, mondva: Íme, kettő közülük levágta Sekem egész városát.
2. És JHVH meghallgatta Izsák és Jákob imáit, és megtöltötte mindezen királyi tanácsadók szíveit nagy félelemmel és rettegéssel, hogy azok egyhangúlag kiáltottak:
3. Valóban ilyen ostobák vagytok ezen a napon, vagy nincs megértés bennetek, hogy háborúzzatok a héberekkel, és miért vettétek saját kezetekbe pusztításotokat ezen a napon?
4. Íme, kettő közülük eljött Sekem városába, félelem és rettegés nélkül, és ők megölték a város minden lakosait, hogy egy ember sem állt meg ellenük, és hogyan lennétek képesek harcolni mindnyájuk ellen?
5. Bizony tudjátok, hogy Istenük rendkívül szereti őket, és hatalmas dolgokat tett értük, amilyenek nem történtek a régi napok óta, és a nemzetek összes Istene között, semmit sem tehettek hatalmas tettei ellen.
6. Bizony, ő szabadította ki apjukat, Ábrahámot, a Hébert, Nimródnak kezéből, és minden népének kezéből, aki sokszor kereste, hogy megölje őt.
7. Megszabadította őt a tűztől is, amelyre Nimród király vetett és Istene megmentette attól.
8. És ki más tehet hozzá hasonlóan? Bizony, ez volt az az Ábrahám, aki levágta Elám öt királyát, amikor az hozzányúlt bátyja fiához, aki Sodomában lakott azokban a napokban.
9. És vette szolgáit, akik hűségesek voltak házában és néhány emberével, és üldözőbe vették Elám királyait egy éjszaka és megölték őket, és visszaadta bátyja fiának minden vagyonát, amelyet azok elvittek tőle.
10. És bizony, ti ismeritek ezeknek a hébereknek az Istenét, hogy igencsak örvendezik bennük, és azok örvendeznek benne, mert tudják, hogy megszabadítja őket minden ellenségeiktől.
11. És íme, Ábrahám, az Istene iránti szeretetből vette egyetlen és drága fiát és szándékában állt égőáldozatként adni őt Istenének, és nem történt meg Isten miatt, aki megakadályozta őt ebben a dologban, ő megtette volna ezt szeretete által Istenének.
12. És Isten látta minden munkáit, és megesküdött neki, és megígérte neki, hogy megszabadítja fiait és minden magját minden bajból, amelyik történik velük, mert ő megtette ezt a dolgot, és Istenének szeretete által elfojtotta szánalmát gyermeke iránt.
13. És nem hallottad, hogy mit tett Istenük a Fáraóval, Egyiptom királyával, és Abimelekkel, Gerár királyával, Ábrahám feleségének elvétele révén, aki mondta neki: Ő a húgom, nehogy megölettessen miatta, és gondolta, hogy elveszik felesége miatt? És Isten cselekedett érdekükben és minden emberéért, akiről hallottatok.
14. És íme, saját szemünkkel láttuk, hogy Ézsau, Jákob bátyja, feléje tartott négyszáz emberrel, azzal a szándékkal, hogy megölje őt, mert emlékezetébe idézte, hogy elvette tőle apja áldását.
15. És ment, hogy találkozzon vele, amikor Szíriából jött, hogy levágja az anyát a gyermekeivel, és aki átadatott kezeibe, de (mit tett) Istene, akikben ő bízott? Megmentette testvére kezéből és ellenségei kezeiből is, és bizony újra megvédi őket.
16. Ki nem tudja, hogy Istenük volt az, aki ösztönözte őket erejével, hogy megtegyék Sekem városával a rosszat, amelyet hallottatok?
17. Talán lett volna saját erejük arra, hogy két ember így elpusztítsa Sekem nagy városát, ha nem Istenük van velük, akiben bíznak? Ő mondta és megtették mindazt, hogy megöljék a város lakosait városukban.
18. És érvényesülhettek akkor felettük, akik összegyűltetek a városaitokból, hogy harcoljatok mindnyájukkal, még ha ezerszer többen jönnének is támogatásotokra?
19. Bizony tudjátok, és megértitek, hogy nem vagytok képesek jönni és harcolni velük, de jöttök, hogy háborúzzatok Istenükkel, aki őket választotta, és így mindannyian azért jönnek a mai napon, hogy elpusztuljatok.
20. Most tehát tartózkodjatok ettől a rossztól, amelyet saját magatokra hoztok, és jobb lesz nektek, ha nem mentek háborúzni velük, habár kevés számúak, de Istenük velük van.
21. És amikor az Emóriták királyai meghallották a tanácsadók minden szavát, szívük megtelt rettegéssel, és féltek Jákob fiaitól, és nem akartak harcolni ellenük.
22. És hajlott fülük tanácsadóik szavaira és meghallgatták minden szavukat, és a királyok nagyon elégedettek voltak tanácsosaik szavaik, és így tettek.
23. És a királyok visszafordultak és visszatartották magukat Jákob fiaitól, mert nem merték megközelíteni őket, hogy háborúzzanak velük, mert nagyon féltek tőlük, és szívük megolvadt belsejükben a félelmüktől.
24. Mert ez JHVH-tól jött rájuk, mert meghallgatta szolgái, Izsák és Jákob imádságait, mert bíztak benne; és mindezek a királyok visszatértek táboraikkal azon a napon, minden egyes a saját városába, és abban az időben nem harcoltak Jákob fiaival.
25. És Jákob fiai megtartották állásaikat aznap estig, Szihon hegyével szemben, és látták, hogy a királyok nem jönnek, hogy harcoljanak ellenük, Jákob fiai pedig hazatértek.
 
36. 1. Abban az időben JHVH megjelent Jákobnak mondva: Kelj fel, menj Bételbe és maradj ott, és csinálj ott egy oltárt JHVH-nak, aki megjelent neked, aki megszabadított téged és fiaidat a megpróbáltatásból!
2. És Jákob felkelt fiaival, és minden hozzá tartozóval, és ment és Bételbe érkezet JHVH szava szerint.
3. Jákob pedig kilencvenkilenc éves volt, amikor Bételbe ment és Jákob és fiai, és minden nép, amelyik vele volt, Bételben, azaz Lúzban maradtak, és épített ott egy oltárt JHVH-nak, aki megjelent neki, és Jákob és fiai hat hónapig maradtak Bételben.
4. És abban az időben meghalt Debóra, Úz lánya, Rebekka nővére, aki Jákobbal volt; és Jákob eltemette őt Bételben egy cserfa alatt, amelyik ott volt.
5. És Rebekka, Betuál lánya, Jákob anyja is meghalt abban az időben, Hebronban, amelyik ugyanaz, mint Kireath-arba, és eltemették Makpelá barlangjában, amelyet Ábrahám vásárolt Hét fiaitól.
6. És Rebekka élt 133 évet, és meghalt, és amikor Jákob meghallotta, hogy anyja, Rebekka meghalt keservesen sírt anyja miatt, és nagy gyászt tartott miatt, és Debóráért, nővéréért a tölgy alatt és elnevezte annak a helynek nevét Allon-bakutnak.
7. És Lábán, a szíriai meghalt azokban a napokban, mert Isten megverte őt, mert áthágta a szövetséget, amely volt közte és Jákob között.
8. És Jákob száz éves volt, amikor JHVH megjelent neki és megáldotta őt, és nevezte nevét Jiszráelnek, és Rákhel, Jákob felesége fogant azokban a napokban.
9. És akkoriban Jákob és minden hozzá tartozó elutazott Bételből, hogy apja házához menjen, Hebronba.
10. És miközben mentek az úton, és már csak egy kicsi út volt Efratáig, Ráhel fiút szült és nehéz vajjúdás volt és belehalt.
11. És Jákob eltemette őt az Efráti úton, amelyik Betlehem, és egy pillért épített a sírra, ami ott van mind a mai napig; és Ráhel napjai negyvenöt év volt és meghalt.
12. És Jákob nevezte fiának nevét, aki született neki, akit Ráhel szült neki Benjaminnak, mert a jobb kezén született neki a földön.
13. És Ráhel halála után történt, hogy Jákob felverte sátrát Bilha szolgálójának sátrában.
14. És Rúben féltékeny volt anyjára, Leára emiatt, és megtelt haraggal, és felkelt haragjában és ment és bement Bilha sátrába és elmozdította onnan apja ágyát.
15. És abban az időben az elsőszülöttség joga, együtt a királyi és a papi hivatalokkal elvétetett Rúben fiaitól, mert megfertőztette apja ágyát, és az elsőszülöttség Józsefnek adatott, a királyi hivatal Júdának, és a papság Lévinek, mert Ruben megfertőztette apja ágyát.
16. Ezek Jákob nemzedékei, akik születtek neki Padan-arámban, és Jákob fiai tizenketten voltak.

17. Lea fiai pedig a következők voltak: Rúben az elsőszülött, és Simeon, Lévi, Jahusa, Iszakár, Zebulon, és lánytestvérük Dina; Ráhel fiai pedig József és Benjámin.
18. És Zilpa fiai, aki Lea szolgálója: Gád és Áser. Bilha fiai, aki Ráhel szolgálója: Dán és Naftali; ezek Jákób fiai, akik születtek neki Padan-arámban.
19. Jákób, fiai és minden hozzá tartozó elindultak és Mamréba mentek, amelyik Kireat-arba, azaz Hebron, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodott, és Jákob a fiaival és minden hozzá tartozójával Hebronban lakot, atyjával.
20. És az ő testvére, Ézsau és fiai, és minden hozzá tartozó Szeír földjére mentek és ott laktak, és birtokaik Szeír földjén voltak és Ézsau gyermekei termékenyek voltak és rendkívül sokasodtak Szeír földjén.
21. Ezek Ézsaunak nemzettségei, akik születtek neki Kánaán földjén, és Ézsau fiai öten voltak.
22. És Adá szülte Ézsaunak Elifázt, az elsőszülöttet és szülte még neki Reuélt és Oholibáma szülte Jéust, Jaalamot és Kóráhot.
23. Ezek Ézsau gyermekei, akik Kánaán földjén születtek neki; és Elifáznak, Ézsau fiának fiai voltak Temán, Omar, Zefó, Gatam, Kenáz és Amalek, és Reuél fiai voltak Nahát, Zeráh, Samá, és Mizzá.
24. És Jéus fiai voltak Timná, Alvá, Jetet; és Jaalám fiai voltak: Alá, Pinor, és Kenáz.
25. És Kóré fiai voltak: Temán, Mibzár, Magdiel és Erám; Ezek Ézsau fiainak családjai, fejedelemségeik szerint Szeír földjén.
26. És ezek Szeírnek, a Hóriáta fiainak nevei, akik Szeír földjének lakosai: Szeír, Lótán, Sobál, Cibeon, Aná, Disán, Ézer és Dison, hét fiú.
27. És Lótán gyermekei voltak: Hóri, Hemán és nőtestvére Timna, ez az a Timna, aki Jákóbhoz jött és fiaihoz és ők nem hallgattak rá, és ment és Elifáznak, Ézsaú fiának ágyasává lett és szülte Amáleket.
28. És Sóbál fiai voltak: Alván, Manahat, Ebál, Sefó és Onán, és Cibeon fiai voltak: Ajá és Aná, ez volt az az Aná, aki rátalált Jeminre a pusztában, amikor etette Cibeonnak, apjának szamarait.
29. És amíg ő etette atyjának szamarait, ő elvezette őket a pusztába különböző időbe, hogy etesse őket.
30. És egy napon kivitte őket egy sivatagba a tenger partjánál, szemben a népek pusztájává, és amíg ő etette őket, íme, egy nagyon súlyos vihar jött a tenger másik partjáról és megállapodott a szamarak fölött, amelyek ott legeltek és mind mozdulatlanul álltak.
31. És ezek után mintegy százhúsz nagy és félelmetes állat jött ki a pusztából a tenger másik oldalán és mind odamentek, ahol a szamarak voltak és elhelyezkedtek ott.
32. És azok az állatoknak, a törzsüktől lefelé emberi kinézete volt, és a törzsüktől felfelé, némelyik hasonló volt a medvékhez, és némelyek hasonlóak voltak a kéfászhoz, farkaik a hátukon a válluk közepétől a földig ért, mint a ducsefat farka, és ezek az állatok jöttek, felszerelték és felültek ezekre a szamarakra és elvezették őket, és elmentek távolra mind a mai napig.
33. És egy ezek közül az állatok közül közeledett Anához, és lesújtott rá farkával, majd elmenekült arról a helyről.
34. És amikor látta ezt a dolgot, nagyon féltette életét, és elmenekült és a városba menekült.
35. És elmondta fiainak és testvéreinek mindazt, amit történt vele, és sok ember ment és kereste a szamarakat, de nem találta őket, és Aná és testvére többet nem mentek arra a helyre attól a naptól kezdve, mert nagyon féltették életüket.
36. És Aná gyermekei, Szeír fia volt Dison és nővére Oholibámá és Dison gyermekei voltak Hemdán, Esbán, Itrán és Keran. És Ezer gyermekei Bilhan, Zaáván és Akán, és Dison gyermekei Úz és Arán.
37. Ezek Szeírnek a Hórita gyermekeinek családjai, hercegségeik szerint Szeír földjén.
38. És Ézsau és gyermekei Szeírnek, a Hóritának, a föld lakosainak földjén laktak, és birtokaik voltak abban és szaporodtak és nagyon megsokasodtak és Jákob és gyermekei, és minden hozzájuk tartozó apjukkal, Izsákkal laktak Kánaán földjén, ahogyan JHVH parancsolta Ábrahámnak, apjuknak.

37. 1. És Jákob életének százötödik évében, ez Jákobnak gyermekeivel Kánaánban tartózkodásának kilencedik éve, eljött Padan-arámból.
2. És azokban a napokban Jákob együtt elutazott gyermekeivel Hebronból, és mentek, és visszatértek Sekem városába, ők és minden hozzájuk tartozó, és ott laktak, mert Jákob gyermekei jó és kövér földeket szereztek a szarvasmarháiknak Sekem városában, Sekem városa újjá lett építve, és mintegy háromszáz férfi és nő volt abban.
3. És Jákob és gyermekei és minden hozzátartozó annak a területnek részén lakott Jákobbal, amit Hámortól, Sekem atyjától vett, amikor Padam-arámból jött, mielőtt Simeon és Lévi levágta a várost.
4. És mindazok a Kánaánita és Amórita királyok, akik Sekem városa körül voltak, hallották, hogy Jákob fiai ismét Sekembe jöttek és ott laktak.
5. És mondták: Jákobnak, a Hébernek fiai ismét a városba jönnek, és ott laknak, miután levágták lakosait és kiűzték őket? Visszatérnek tehát, és azokat is kiűzik, akik a városban laknak vagy levágják őket?
6. És Kánaán királyai mind ismét összejöttek és együtt mentek, hogy háborúzzanak Jákobbal és fiaival.
7. És Jasúb, Tapnak királya ismét elküldött minden szomszédos királyhoz, Elánhoz Gaas királyához, és Ihurhoz, Siló királyához, és Paratonhoz, Cázar királyához, és Susihoz, Sarton királyához és Labánhoz, Bethorán királyához, és Sabírhoz, Ohnáj-má királyához, mondva:
8. Gyere fel hozzám és segíts engem, és vágjuk le Jákobot, a hébert és fiait, és mindazt, ami hozzá tartozik, mert újra Sekembe jöttek, hogy birtokolják azt, és hogy levágják lakosait, ahogy korábban.
9. És mindezek a királyok egybegyűltek és egész táboraik velük, és olyan sok ember, mint a tenger homokja a partján, és Tapnakkal szemközt voltak mind.
10. És Jasúb, Tapnak királya kiment hozzájuk egész seregével, és Tapnakkal szemben táborozott, kívül a városon, és mindezek a királyok hét részre oszlottak, hogy hét táborrá legyenek Jákob fiai ellen.
11. És egy nyilatkozatot küldtek Jákobhoz és fiaihoz, mondva: Gyertek ki mind hozzánk, hogy beszélhessünk együtt a síkságon, és a bosszú az oka, Sekem emberei miatt, akiket levágtál a városban, és mivel most újra visszatértetek Sekem városába és benne lakoztok, és levágjátok lakosait, mint korábban.
12. És Jákob fiai hallották ezt, és rendkívül megharagudtak Kánaán királyainak szavai miatt, és Jákob fiaiból tízen sietve felkerekedett és mindegyikük felvette harci eszközeit; és száz ketten voltak felszerelt szolgáikkal együtt csatarendben.
13. És ezek a férfiak, Jákob fiai szolgáikkal haladtak ezen királyok felé, és Jákob, az atyjuk is velük volt, és mind Sekem halmán álltak.
14. És Jákob imádkozott JHVH-hoz, fiai miatt és felemelte kezeit JHVH-hoz és mondta: Ó, Isten, te vagy a Mindenható Isten, Te vagy a mi Atyánk, Te alkottál mindnek, és mi kezeid munkája vagyunk. Kérlek, szabadítsd ki fiaimat irgalmad által az ellenségeink kezeiből, akik ma azért jöttek, hogy harcoljanak velük és mentsd meg őket kezükből, mert kezedben van az erő és a hatalom, hogy megmentsd a keveset a soktól.
15. És adj fiaimnak, szolgáidnak a szív erejét és hatalmat, hogy harcoljanak ellenségeikkel, hogy legyőzzék őket, és hogy ellenségeik elessenek előttük, és ne fiaim és szolgáik haljanak meg Kánaán gyermekeinek keze által.
16. De ha jónak tetszik szemeidben, hogy elvedd fiaim és szolgáiknak életét, vedd őket nagy irgalmadban a segítségeid [angyalaid] kezei által, hogy ne vesszenek el ezen a napon az amoriták királyainak kezei által.
17. És amikor Jákob megszűnt imádkozni JHVH-hoz a föld megrendült a helyéből, és a Nap elsötétült, és mindezek a királyok megrettentek, és nagy döbbenet ragadta meg őket.
18. És JHVH meghallgatta Jákob imádságát, és JHVH hatott a mind a királyok és táboruk szívére, rémülettel és félelemmel Jákob fiai iránt.
19. Mert JHVH azt okozta, hogy szekerek hangját hallják, és erős lovak hangját Jákob fiai felől, és egy őket kísérő nagy sereg hangját.
20. És ezek a királyokat nagy félelem fogta el Jákob fiai iránt, és amíg ők szállásukon álltak, íme, Jákob fiai feljöttek rájuk száztizenkettő férfival, nagy és hatalmas kiáltással.
21. És amikor a királyok látták Jákob fiait feléjük haladni, még nagyobb pánikba estek, és megfordulva visszavonultak Jákob fiai előtt, mint korábban, és nem harcoltak velük.
22. De nem hátrálva, mondva: Szégyen lenne nekünk kétszer meghátrálni a héberek elől.
23. És Jákob fiai melléjük értek, és előrenyomultak minden király ellen és seregük ellen, és látták, hogy íme, nagyon erős nép volt ott, számos, mint a tenger fövenye.
24. És Jákob fiai JHVH-hoz kiáltottak, és mondták: Segítsd, ó JHVH, segíts minket és válaszolj nekünk, mert benned bízunk, és nehogy meghaljunk ezen körülmetéletlenek kezei által, akik ma ellenünk jöttek.
25. És Jákob fiai felkészítették harci fegyvereiket, és kezükbe vették, minden férfi a pajzsát és dárdáját, és közeledtek a csatába.
26. És Júda, Jákob fia, elsőként futott társai előtt, és tíz szolgája vele, és a királyok felé tartott.
27. És Jasub, Tapnak királya is előrejött elsőként seregével Júda elé, és Júda látta Jasubot, és seregét közeledni felé, és Júda haragja felgerjedt, és mérge felgerjedt benne, és közeledett a csatába, amelyben Júda kockáztatta életét.
28. És Jasub és egész serege előlépett Júda felé, és ő lovagolt egy nagyon erős lovon, és Jasub nagyon bátor ember volt, és vas és réz borította tetőtől talpig.
29. És amíg ő a lovon volt, két kézzel nyilat lőtt előröl és hátulról, ahogyan minden csatájában tette, és soha nem vétette el a helyet, ahova a nyilát célozta.
30. És amikor Jasub jött, hogy harcoljon Júdával, és sok nyilat lőtt Júda ellen, JHVH megkötötte Jasub kezét és minden nyila, amelyet kilőtt visszapattant saját embereire.
31. És ennek ellenére, Jasub tovább nyomult Júda felé, és támadta őt nyilaival, de a köztük levő távolság mintegy harminc könyök volt, és amikor Júda látta Jasubot előre hajítani nyilait ellene, hozzá rohant felgerjedt erejével.
32. És Júda felvett egy nagy követ a földről, és annak súlya hatvan sékel volt, és Júda Jasub felé rohant és a kővel eltalálta a pajzsán, és Jásub elalélt a csapástól, és leesett a lováról a földre.
33. És a pajzs kettétört Jasub kezében, és az ütés ereje által tizenöt sing távolságot vetődött, és a pajzs a másik táborba hullott.
34. És a királyok, akik Jasubbal jöttek látták a távolból Júda, Jákob fiának erejét, és hogy mi történt Jasubbal, és rettenetesen féltek Júdától.
35. És Jasúb tábora mellé gyűltek, látva zavarát, és Júda kihúzta kardját és levágta Jasub csapatának negyvenkét férfiját, és Jasub egész tábora elmenekült Júda elől, és senki nem állt meg vele szemben, és elhagyták Jasubot és elmenekültek előle, és Jasub még elterülve volt a földön.
36. És Jasub látta, hogy táborának minden embere elmenekült tőle, sietett és felkelt rémültek Júda ellen, és lábára állt szemben Júdával.
37. És Jasub egymaga küzdött Júdával, pajzsát helyezve a pajzs felé, és Jasub emberei mind elmenekültek, mert nagyon féltek Júdától.
38. És Jasub vette lándzsáját kezébe, hogy Júda fejét leüsse, de Júda gyorsan felemelte pajzsát fejéhez Jasub lándzsája ellen, úgy hogy Júda pajzsa kivédte Jasub lándzsájának csapását, és a pajzs is elhasadt.
39. És amikor Júda látta, hogy pajzsa szétvált, sietve kivonta kardját, és megvágta Jasubot bokájánál, és levágta lábát, úgy hogy Jasub a földre esett, és a lándzsa kiesett kezéből.
40. És Júda sietve felvette Jasub lándzsáját, amellyel kettéválasztotta fejét és lába mellé vetette.
41. És amikor Jákob fiai látták, amit Júda tett Jasubbal, mind befutottak a többi királyok sorába és Jákob fiai küzdöttek Jasub seregével és a seregek minden királyaival, akik ott voltak.
42. És Jákob fiai tizenötezer férfinak okozták elestét, és levágták őket, ahogy a tököt aratják, és a maradék menekülve mentette életét.
43. És Júda még Jasub testénél állt, és megfosztotta Jasubot páncélingjétől.
44. És Júda a vasat és a rezet is levette, amely Jasub teste körül volt, és íme, Jasub kapitányainak kilenc embere jött harcolni Júda ellen.
45. És Júda sietve vett a földről egy követ és azzal egyikük fejére sújtott, és koponyája összetört, és teste is leesett a lóról a földre.
46. És a nyolc kapitány, amelyik maradt, látva Júda erejét, nagyon megijedtek, és megfutamodtak, és Júda tíz férfival üldözte őket, és azok megelőzték, és levágták őket.
47. És Jákob fiai még vágták a seregek királyit, és sokat megöltek közülük, de a királyok merészen tartották állásaikat az ő csapataikkal, és nem hátráltak helyükről, és kiáltották azok felé, akik a hadseregükből elmenekültek Jákob fiai elől, de egyikük sem hallgatott rájuk, mert féltették nagyon életüket, nehogy meghaljanak.
48. És Jákob fiai mind, miután levágták a királyok seregeit, visszatértek és Júda elé jöttek, és Júda még mindig vágta Jasub nyolc kapitányát, és levette ruháikat.
49. És Lévi látta Élont, Gaas királyát közeledni hozzá az ő tizennégy kapitányával, hogy megverjék őt, de Lévi nem tudta biztosan.
50. És Élon kapitányaival közeledett, és Lévi hátranézett és látta, hogy a harc közeledik felé és Lévi futott tizenkét szolgájával, és mentek és levágták Élont és kapitányait kard élével.

38. 1. És Ihuri Siló királya feljött Élon segítségére és Jákobhoz közeledett, amikor Jákob felhúzta íját, amely kezében volt és egy nyíllal átütötte Ihúrit, ami halálát okozta.
2. És amikor Ihuri, Siló királya meghalt, a négy megmaradt királyok elmenekültek állásaikból a maradék csapatkapitányokkal, és arra törekedtek, hogy visszavonuljanak, mondván: Nincs több erőnk a héberekkel harcolni miután megöltek három királyt és vezéreiket, akik erősebbek, mint mi vagyunk.
3. És amikor Jákob fiai látták, hogy a maradék királyok elhagyták állásaikat, üldözték őket, és Jákob is feljött Sekem halmától, arról a helyről, ahol ő állt, és a királyok után mentek, és közeledtek hozzájuk szolgáikkal.
4. És a királyok és parancsnokok a maradék seregekkel, látva, hogy Jákob fiai közeledtek hozzájuk, féltették életüket és menekültek, amíg Kazár városát el nem érték.
5. És Jákob fiai Kazár városának kapujáig kergették őket, és nagy vereséget mértek királyaikra és seregeikre, mintegy négyezer embert levágták, és amíg ők a királyok seregét vágták, Jákob íjával volt elfoglalva, hogy lesújtson a királyokra, és megölte őket mind.
6. És megölte Parotont, Kazár királyát Kazár városának kapujánál, és ezután megverte Susit, Sarton királyát, és Labant, Bethorin királyát, és Sabirt, Maknáima királyát, és nyilakkal ölte meg őket mind, egy nyíl mindenen egyesnek közülük, és azok meghaltak.
7. És Jákob fiai látva, hogy minden királyok elhullottak, és hogy azok megtörtek és visszahúzódtak, folytatták a harcot a királyok seregeivel, szemben Kazár kapujával, és még levágtak négyszázat embereik közül.
8. És Jákob szolgáinak három férfija esett el a csatában, és amikor Júda látta, hogy három a szolgái közül meghalt, fájt neki nagyon, és haragja felgerjedt benne az amoriták ellen.
9. És a királyok seregeinek maradék embere nagyon féltette életét, és futottak és kitörték Kazar városfalainak kapuját, és bementek a városba biztonságukért.
10. És elrejtették magukat Kazár városának közepén, mert Kazár városa nagyon nagy volt és széles, és amikor mindezek a seregek beléptek a városba, Jákob fiai utánuk futottak a városba.
11. És négy erős ember, tapasztalt a harcban, kiment a városból, és a város e járatával szemben állt, kivont kardokkal és lándzsákkal kezükben, és szembe helyezkedtek el Jákob fiaival, és nem engedték őket, hogy bemenjenek a városba.
12. És Nafthali futott és jött közöttük, és kardjával levágott kettőt közülük, és levágta fejüket egy csapással.
13. És a másik kettőhöz fordult, és íme, azok elmenekültek, és üldözte őket, megelőzte őket, megverte és levágta őket.
14. És Jákob fiai a városba mentek és látták, és íme, egy másik fal volt a városban, és keresték a fal kapuját és nem találták, és Júda a fal tetejére ugrott, és Simeon és Lévi követték őt, és mindhárman leszálltak a falról a városba.
15. És Simeon és Lévi levágta mindazokat az embereket, akik biztonságuk miatt futottak a városba feleségeikkel és kicsinyeikkel, megölték őket fegyver élével, és a város sírása felszállt az égbe.
16. És Dán és Naftali felugrottak a falra, hogy lássák, hogy mi okozza a nagy siránkozás zaját, mert Jákob fiai aggódtak testvéreik miatt, és hallották a város lakosainak beszédét, sírást és könyörgést, mondva: Vigyétek el mindazt, amivel rendelkezünk és menjetek el, csak ne taszítsatok minket a halálba.
17. És amikor Júda, Simeon és Lévi megszűntek vágni a város lakosait, felmentek a falra, és hívták Dánt és Naftalit, akik a falon voltak, és a többi testvéreket, és Simeon és Lévi elmondták nekik, hogy hol tudnak bemenni a városba, és Jákob fiai mind bementek, hogy elhozzák a hadizsákmányt.
18. És Jákob fiai vették Kazar városának zsákmányát, a juhokat és nyájakat, és a tulajdont és elvitték mindazt, amit el tudtak, és elmentek azon a napon a városból.
19. És másnap Jákob fiai mentek Sartonba, mert meghallották, hogy Sarton emberei, akik maradtak a városban összegyűltek, hogy harcoljanak velük, amiért megölték királyukat, és Sarton nagyon magas és megerősített város volt, és volt egy mély sánc a város körül.
20. És a sánc pillérei ötven sing szélesek és negyven sing hosszúak voltak, és nem volt hely hogy egy ember bemenjen a városba a sánc miatt, és Jákob fiai látták a város töltését, és keresték a bejáratot, de nem találták.
21. És a város bejárata hátul volt, és bárki, aki be akart menni a városba, ezen az úton kellett mennie, amelyik körbejárta az egész várost, és csak utána léphetett be a városba.
22. És Jákob fiai látták, hogy nem találhatják meg az utat a városba, haragjuk felgerjedt felette, és a város lakosai látták, hogy Jákob fiai közelednek hozzájuk, féltek tőlük, mert hallottak erejükről, és hogy mit tettek Kazárral.
23. És Sarton városának lakosai nem mentek ki Jákob fiai elé, miután összegyűltek a városba, hogy harcoljanak ellenük, nehogy emiatt bejussanak a városba, de amikor látták, hogy feléjük jönnek, nagyon féltek miattuk, mert hallottak erejükről, és hogy mit tettek Kazárral.
24. Így Sarton lakosai gyorsan felhúzták a város útjának hídját annak helyből, mielőtt Jákob fiai jöttek volna, és behúzták a városba.
25. És Jákob fiai jöttek és keresték a városba vivő utat, és nem találták azt, és a város lakosai felmentek a falra és látták, és íme, Jákob fiai keresték a város bejáratát.
26. És a város lakosai megszemlélték Jákob fiait a fal tetejéről, és átkozták őket, és Jákob fiai hallották a gyalázkodásokat, és nagyon haragudtak, és a harag fellángolt bennük.
27. És Jákob fiait provokálták, és azok mind felkeltek és felugrottak a sáncra erejükkel és hatalmuk által ledőlt a negyven sing széles sánc.
28. És amikor a sánc ledőlt a városfal alatt álltak, és megtalálták a város kapuit mind, vassal zárva a kapuk.
29. És Jákob fiai közel mentek, hogy betörve megnyissák a városkapuk ajtóit, és a lakosok nem hagyták, mert a fal tetejéről köveket hánytak, és nyilaztak rájuk.
30. És emberek sokaság volt a fal tetején, körülbelül négyszáz ember, és amikor Jákob fiai látták, hogy a város emberei nem engedik őket, hogy kinyissák a városkaput, ugrottak és felmentek a fal tetejére, és Júda ment fel először a város keleti részén.
31. És Gád és Áser ment utána a város nyugati sarkához, és Simeon és Lévi a keletihez, Dán és Ruben a délihez.
32. És azok a férfiak, akik a fal tetején voltak, a város lakosai, látták, hogy Jákob fiai rájuk mennek, mind menekültek a falról, leereszkedve a városba, és elrejtették magukat a városban.
33. És Iszákár és Naftali a fal alatt maradva közeledtek és betörték a város kapuit, és tüzet gyújtottak a város kapujában, hogy a vas megolvadt, és Jákob összes fia bementek a városba, ők és minden emberük, és harcoltak Sarton városának lakóival, és levágták őket kard élével, és senki nem állt meg előttük.
34. És mintegy kétszáz férfi menekült el a városból, és mind mentek és elrejtették magukat egy bizonyos toronyban a városban, és Júda üldözte őket a toronyba, és lerontotta a tornyot, amely az emberekre hullott, és mind meghaltak.
35. És Jákob fiai felmentek a torony tetejének útján, és látták, hogy íme, egy másik erős és magas torony volt a távolban a városban, és a teteje az eget érte, és Jákob fiai siettek és leszálltak, és minden emberükkel a toronyhoz mentek, és úgy találták, hogy az tele van, mintegy háromszáz férfival, nőkkel és kicsinyeikkel.
36. És Jákob fiai sújtottak nagy csapással azok között a férfiak között a toronyban és azok elfutottak és elmenekültek tőlük.
37. És Simeon és Lévi üldözte őket, amikor tizenkét hatalmas és vitéz férfi jött ki hozzájuk arról a helyről, ahol ők elrejtették magukat.
38. És a tizenkét férfi erős harcot támasztott Simeon és Lévi ellen, és Simeon és Lévi nem tudtak érvényesülni felettük, és azok a vitéz emberek eltörték Simeon és Lévi pajzsát, és egyikül megütötte Lévi fejét kardjával, amikor Lévi gyorsan a kezét a feje elé tette, mert félt a kardtól, és a kard Lévi kezére csapott, és kevés híja volt, hogy le nem vágta Lévi kezét.
39. És Lévi megragadta a vitéz kardját kezében, és elvette erővel az embertől, és azzal nagy erővel a fejre sújtott és levágta fejét.
40. És tizenegy férfi közeledett, hogy harcoljon Lévivel, mert látták, hogy megölt egyet közülük, és Jákob fiai harcoltak, de Jákob fiai nem érvényesültek felettük, mert nagyon erős férfiak voltak.



 

 

 

 

 

 

 

51 1 És Jákób ezek után hallotta, hogy van gabona Egyiptomban, és szólt fiainak, hogy menjenek le Egyiptomba gabonát vásárolni, mivel az éhínség rajtuk is erőt vett, és szólt fiainak, mondva:
2 Íme, hallottam, hogy van gabona Egyiptomban, és a föld egész népe odamegy vásárolni. Most azért, miért mutatjátok magatokat, mintha jóllaktatok volna az egész földön? Menjetek le ti is Egyiptomba és vegyetek nekünk egy kevés gabonát, azokkal együtt, akik odamennek, nehogy meghaljunk.
3 És Jákób fiai hallgattak apjuk hangjára, és felkeltek, hogy lemenjenek Egyiptomban azért, hogy gabonát vegyenek azok között, akik odamentek.
4 És apjuk Jákob megparancsolta nekik, mondva: Mikor bementek a városba, ne menjetek be együtt egy kapun, annak a földnek a lakói miatt.
5 És Jákob fiai elindultak és Egyiptomba mentek, és mindent úgy tettek, ahogy apjuk parancsolta nekik, és Jákob Benjámint nem küldte el, mert azt mondta: Netalán balesetet szenved az úton, mint testvére; és Jákob fiainak tíze felkerekedett.
6 És amíg Jákob fiai mentek az úton, megbánták, amit Józseffel tettek és beszélgettek egymásközt, mondva: Tudjuk azt, hogy a mi testvérünk József lement Egyiptomba, és most fel fogjuk kutatni ott, ahová megyünk, és ha megtaláljuk őt, elmegyünk és elhozzuk urától váltságért, és ha nem engedi, erővel, és meghalunk őérte.
7 És Jákob fiai egyetértettek ebben a dologban és megerősítették magukat Józsefért, hogy elhozzák őt ura kezéből, és lementek Egyiptomba; és amikor közel értek Egyiptomhoz, elváltak egymástól, és tíz kapun keresztül mentek be Egyiptomba, és a kapu őrei felírták neveiket azon a napon, és estére odavitték őket Józsefhez.
8 És József elolvasta a neveket a város kapuőreinek kezéből, és észrevette, hogy atyjafiai beléptek a város tíz kapuját, és akkor József megparancsolta, hogy hirdessék ki egész Egyiptom földjén, mondva:
9 Menjetek ki mind, ti raktárak őrei, zárjatok be minden raktárt és csak egy maradjon nyitva, hogy azok, akik jöttek, onnan vásárolhassanak.
10 És József valamennyi tisztségviselője így cselekedett akkor, és bezárták a raktárakat és csak egyet hagytak nyitva.
11 És József odaadta fivéreinek felírott neveit annak az embernek, aki a nyitott raktárt felügyelte, és ezt mondta neki: Aki csak gabonát vásárolni jön hozzád, kérdezd meg a nevét, és mikor ilyen nevű emberek kerülnek eléd, fogd el őket és küldd hozzám, és így cselekedtek.
12 És amikor Jákob fiai megérkeztek a városba, egybegyűltek a városban, hogy megkeressék Józsefet, mielőtt gabonát vásárolnak.
13. És odamentek a prostituáltak falához, és három napig keresték Józsefet a prostituáltak falánál, mert azt gondolták József eljön ide, mert József nagyon bájos volt és jó kinézetű, és Jákob fiai három napig keresték, és nem találták őt.
14 És a férfi, aki a nyitott raktárnál volt, figyelte azokat a neveket, amelyeket József neki adott, de nem találta őket.
15. És küldött Józsefhez, mondva: Három nap telt el, és azok a férfiak, akiknek a nevét nekem adtad, nem jöttek el; és József szolgákat küldött, hogy keressék a férfiakat egész Egyiptomban, és hozzák őket József elé.
16. És József szolgái széjjeljártak Egyiptomba és nem találták őket, és Gósenbe mentek, és azok nem voltak ott, és Ramszesz városához mentek, és nem találták őket.
17. És József újabb tizenhat szolgát küldött, hogy keressék testvéreit, és mentek és eloszlottak a város négy szegletébe, és négy szolga a prostituáltak házához ment, és megtalálták a tíz férfit, akik testvérüket keresték ott.
18 És fogta a négy férfi őket és elé vitte, és a földig hajoltak előtte, és József a trónján ült templomában, fejedelmi ruhákba öltözve, és fején egy nagy aranykorona volt, és mind a hatalmas férfiak körülötte ültek.
19 És Jákob fiai látták Józsefet, és ábrázata, nyájassága, és arcának méltósága csodálatosnak látszott szemükben, és újra a földig hajoltak előtte.
20 És József meglátta atyjafiait, és megismerte őket, de ők nem ismerték meg őt, mert József igen nagy volt szemükben, ezért nem ismerték meg őt.
21 József pedig szólt hozzájuk, mondva: Honnan jöttetek? És mindannyian válaszoltak és mondták: A te szolgáid Kánaán földjéről jöttek gabonát vásárolni, mert az éhínség erőt vett az egész földön, és szolgáid hallották, hogy van gabona Egyiptomban, így más éhezőkkel együtt eljöttek gabonát venni, táplálásuk miatt.
22  József pedig felelt nekik, mondva: Ha ti vásárolni jöttetek, ahogy mondjátok, miért a város tíz kapuján át jöttetek? Ez csak úgy lehet, hogy a földet kikémlelni jöttetek.
23 És mindnyájan együtt válaszoltak Józsefnek, és mondták: Nem így, urunk, mi igazak vagyunk, szolgáid nem kémek, hanem vásárolni jöttünk, mert szolgáid mind testvérek, egy ember fiai Kánaán földjén, és atyánk parancsolta nekünk, mondva: Amikor a városba érkeztek, ne együtt menjetek át egy kapun, a föld lakói miatt.
24 József pedig ismét válaszolt, és ezt mondta: Ez a dolog, amelyet én mondtam nektek, azért jöttetek, hogy kikémleljétek a földet, ezért jöttetek át mind a város tíz kapuján; jöttetek, hogy a föld gyenge pontjait (meztelenségét) megnézzétek.
25 Bizonyosan mindaz, aki gabonát venni jön, végzi a dolgát, de ti már három napja ezen a földön vagytok, és mit csináltatok a prostituáltak falánál, ahol három napja voltatok? Bizonyosan a kémek csinálnak ilyen dolgokat.
26 És mondták Józsefnek: Távol legyen, urunk, hogy így beszélj, mert mi tizenketten vagyunk testvérek, Jákobnak, ami atyánknak fiai, Kánaán földjén, (aki) Izsák fia, (aki) Ábrahám a héber fia, és íme a legifjabb ezen a napon atyánkkal van Kánaán földjén, de egy másikunk nincs, mert elveszett tőlünk, és úgy gondoltuk, esetleg ezen a földön van, ezért kerestük őt az egész földön, és elmentünk még a prostituáltak házához is keresni őt.
27 És József mondta nekik: és kerestétek-e őt szerte az egész földön, hogy [már] csak egyedül Egyiptom maradt, ahol [még] kutathattok utána? És mi dolga volna az öcséteknek a prostituáltak házában, ha csakugyan Egyiptomban lenne? Nem azt mondtátok nekem, hogy ti mindannyian Izsáknak, Ábrahám fiának fiai vagytok, és mi dolga van Jákob fiainak a prostituáltak házában?
28. És mondták neki: Mert azt hallottuk, hogy izmaeliták lopták el őt tőlünk, és azt mondták nekünk, hogy eladták Egyiptomba, és a te szolgád, a mi öcsénk nagyon bájos és szép kinézetű, ezért úgy gondoltuk, bizonyára a prostituáltak házánál van, ezért szolgáid odamentek, hogy keressék őt, és váltságot adjanak érte.
29 József továbbra is válaszolt nekik, mondva: Bizony hamisan beszéltek és teljességgel hazudtok, azt mondva magatokról, hogy Ábrahám fiai vagytok; Ahogy él a Fáraó, [mondom,] kémek vagytok, és azért mentetek a prostituáltak házához, hogy ne ismerjenek meg titeket.
30 És mondta nekik József: És most ha megtaláljátok őt, és gazdája nagy árat követel, meg fogjátok adni érte? És ők mondták: Meg fogjuk adni.
31 És mondta nekik: És ha a gazdája nem járul hozzá, hogy nagy áron megváljon tőle, mit tesztek vele a testvéretek miatt? És válaszoltak neki, mondva: Ha nem adja nekünk, levágjuk őt, és elvisszük fitestvérünket és elmegyünk.
32 És mondta nekik József: Ez az a dolog, amelyet mondtam nektek; kémek vagytok, mert azért jöttetek, hogy levágjátok a föld lakosságát, mert hallottuk, hogy két testvéretek levágta Sekhem minden lakosát Kánaán földjén, nőtestvéretek miatt, és most jöttetek, hogy ugyanígy cselekedjetek Egyiptomban fitestvéretek miatt.
33 Csak úgy fogom megtudni, hogy igaz emberek vagytok; ha egyet hazaküldötök magatok közül, hogy elhozza legifjabb testvéreteket atyjától, és idehozza őt hozzám, és ha megteszitek ezt a dolgot, tudni fogom, hogy igazak vagytok.
34 És József hívatta hetven vitéz emberét, és mondta nekik: Vegyétek ezeket az embereket és helyezzétek őrizet alá.
35 És a hatalmasok vették a tíz embert, megragadták őket, és őrizet alá helyezték, és őrizet alatt voltak három napig.
36 És a harmadik napon József kivitette őket az őrizet alól, és ezt mondta nekik: Tegyétek ezt meg magatokért, ha igaz emberek vagytok, így élni fogtok. Egyik testvéretek őrizet alatt fog maradni, amíg elmentek és elviszitek haza a gabonát otthonaitokba Kánaán földjére, és hozzátok el legifjabb testvéreteket, és hozzátok ide hozzám, hogy megtudhassam, hogy igaz emberek vagytok, ha megteszitek ezt a dolgot.
37 Azután kiment József tőlük, és bement a kamrába, és sírt nagy sírással, mert szánalomra gerjedt irántuk, és megmosta arcát, és újra visszatért hozzájuk, és fogta Simeont közülük, és elrendelte, hogy kötözzék meg, de Simeon nem volt hajlandó így cselekedni, mert ő egy nagyon erős ember és nem tudták megkötözni.
38 És József magához hívta erős embereit, és hetven vitéz férfi jött, kivont karddal a kezükben, és Jákob fiai megrettentek tőlük.
39 És mondta nekik József: Ragadjátok meg ezt az embert és zárjátok börtönbe, amíg testvérei visszatérnek hozzá, és József vitézei mind megragadták Simeont, hogy megkötözzék, és [Simeon] hangosan, és szörnyen felsikoltott és kiáltása távolról hallatszott.
40 És József vitézei mind [úgy] megrettentek a szörnyű sikoly hangjától, hogy arcra borultak, nagyon megijedtek és elmenekültek.
41 És minden ember, aki Józseffel volt elmenekült, mert nagyon féltették életüket, és csak József és fia, Manassze maradt ott, és Manassze, József fia látta Simeon erejét, és rendkívül megharagudott.
42. És Manassze, József fia Simeonhoz lépett, és öklével súlyos csapást mért Simeon tarkójára, és lecsendesítette Simeon dühét.
43 És Manassze megfogta Simeont és erősen átfogta, megkötötte és bevitte őt a fogság házába, és Jákob minden fiát megdöbbentette az ifjú cselekedete.
44 És Simeon mondta atyjafiainak: Ne mondjátok, hogy ez egy egyiptomi ütése volt, mert ez atyám házának ütése volt.
45 És ezek után József elrendelte, hogy hívják azt, aki a raktár fölé volt rendelve, hogy töltse meg a zsákjaikat gabonával, amennyit csak el tudnak vinni, és vissza kell helyezni minden ember pénzét az ő zsákjába, és adjanak nekik ennivalót az útra, és így cselekedtek velük.
46 És József megparancsolta nekik mondva: Vigyázzatok, nehogy áthágjátok parancsolataimat, hogy elhozzátok fitestvéreteket, ahogy mondtam nektek. És úgy lesz, amikor idehozzátok testvéreteket hozzám, akkor megtudom majd, hogy igaz emberek vagytok, és akkor járhatjátok a földet, és visszaadom nektek testvéreteket, és akkor békével tértek vissza atyátokhoz.
47 És ők mind válaszoltak és mondták: Ahogy urunk beszélt úgy fogunk cselekedni, és meghajoltak előtte a földig.
48 És mindegyik férfi gabonáját a szamarára tette, és elindultak Kánaán földjére, atyjukhoz; és egy vendéglőhöz értek, és Lévi kinyitotta zsákját, hogy abrakot adjon szamarának, amikor meglátta, hogy íme, pénze teljes súlyával még mindig a zsákjában van.
49 És nagyon megijedt, és mondta testvéreinek: A pénzem újra itt van, és íme, a zsákomban van, és mindnyájan nagyon megijedtek, és azt mondták: Mi ez, amit Isten cselekedett velünk?
50 És így szóltak: Hová lett JHVH jósága, amely a mi atyáinkkal, Ábrahámmal, Izsákkal, és végül Jákobbal [volt], hogy JHVH a mai napon átadott bennünket az Egyiptomi király kezébe, aki ezt kieszelte ellenünk?
51 És Júda mondta nekik: Bizony mi bűnösök vagyunk JHVH a mi Istenünk előtt testvérünk, saját testünk eladásában, hát miért szóltok így: Hová lett JHVH atyáink iránti jósága?
52 És Rúben mondta nekik: Nem megmondtam nektek, ne vétkezzetek a fiú ellen, és ti nem hallgattatok rám? Most Isten tőlünk követeli őt, hát hogy meritek azt mondani: Hová lett JHVH atyáink iránti jósága, noha vétkeztetek JHVH ellen?
53 És e helyen maradtak azon az éjszakán, és reggel korán felkeltek, és megrakták szamaraikat gabonáikkal, és mentek és megérkeztek atyjuk házához Kánaán földjére.
54 És Jákob és háznépe kiment fiaival való találkozásra, és Jákob látta, és íme, testvérük Simeon nem volt velük, és Jákob mondta fiainak: Hol van testvéretek Simeon, akit nem látok? és fiai elmondták neki mindazt, ami velük történt Egyiptomban.

52 1. És bementek a házba, és minden ember kinyitotta zsákját, és látta, hogy íme, mindegyikük pénzkötege ott van, akkor ők és apjuk nagyon megrémültek.
2. Jákob pedig mondta nekik: Mi az, amit velem tettetek? Elküldtem József testvéreteket érdeklődni jólétetek felől, és ezt mondtátok nekem: A vadállat felemésztette őt.
3 És Simeon elment veletek élelmet vásárolni és azt mondjátok, Egyiptom királya börtönbe zárta őt, és szeretnétek Benjamint elvinni, hogy az ő halálát is okozzátok, és hogy levigyétek ősz fejemet bánattal a sírba Benjamin miatt és bátyja, József miatt.
4. Most azért a fiam nem megy le veletek, mert testvére meghalt és egyedül maradt, és baj is történhet vele az úton, amelyen megy, ahogy bátyjával is történt.
5 És Rúben mondta apjának: Megölheted az én két fiamat, ha nem hozom vissza fiadat és békével eléd hozom; És Jákob ezt mondta fiának: Maradjatok itt és ne menjetek le Egyiptomba, mert fiam nem megy le veletek Egyiptomba, és nem hal meg, mint bátyja.
6 És mondta Júda nekik, tartózkodjatok tőle, amíg a gabona el nem fogy, és akkor majd azt mondja: Vidd le bátyádat, és meg fogod tartani életed és háztartásodat az éhínség veszélyétől.
7 És azokban a napokban nagy éhínség támadt a földön, és a föld minden népe ment és jött Egyiptomba élelmet vásárolni, mert nagy éhínség uralkodott közöttük, és Jákob fiai Kánaánban maradtak egy év és két hónap, míg a gabona el nem fogyott.
8 És lett, miután elfogyott a gabonájuk, Jákob egész háznépe kiéhezett, és Jákob fiainak minden kisdede összesereglett és közeledtek Jákobhoz, és mind körülvették őt, és mondták neki: Adj nekünk kenyeret, és miért kell mindegyikünknek elvesznünk az éhség miatt jelenlétedben?
9 Jákob hallotta fiai gyermekeinek szavait, és sírt nagy sírással, és szánalomra gerjedt irántuk, és Jákob hívatta fiait és azok mind jöttek és leültek előtte.
10 És mondta nekik Jákob: Hát nem látjátok hogyan sírnak gyermekeitek nekem ezen a napon, mondva: Adj nekünk kenyeret, és egyáltalán nincs? Most azért térjetek vissza és vegyetek nekünk egy kevés élelmet.
11 És Júda válaszolt és mondta apjának: Ha elküldöd öcsénket velünk, mi lemegyünk majd és veszünk neked gabonát, és ha te nem küldöd, akkor nem megyünk le, mert Egyiptom királya biztosan meghagyta nekünk, utasítva minket, mondva: Nem fogjátok látni arcomat, ha öcsétek nem lesz veletek, mert Egyiptom királya erős és hatalmas király, és íme, és ha testvérünk nélkül megyünk, mindnyájunkat meg fog ölni.
12 Nem tudod-e és nem halottad-e, hogy ez a király igen erős és bölcs, és nincs hozzá hasonló az egész földön? Íme, mi láttuk a föld minden királyát és egyet sem láttunk olyat, mint ez a király, az Egyiptom királya; bizonyosan a föld minden királya között nincs nagyobb, mint Abimelek, a Filiszteusok királya, mégis Egyiptom királya nagyobb és hatalmasabb, mint ő, és mellette Abimélek olyan, mint valami hivatalnok.
13 Atyánk, te nem láttad palotáját és trónját, és minden szolgája előtte állt; nem láttad őt király trónszékén, királyi pompában és királyi megjelenésében, öltözködve az ő királyi köntösébe, fején nagy arany koronával; nem láttad a tiszteletet és dicsőséget, amelyet Isten adott neki, mert nincs hozzá hasonló az egész földön.
14 Atyám, te nem láttad a bölcsességet, a megértést és a tudást, amelyet Isten adott szívébe, sem nem hallottad milyen kedves hangon szólt hozzánk.
15 Nem tudjuk, atyánk, ki tudatta vele nevünket és mindazt, ami ért bennünket, mert még utánad is kérdezett, mondva: Atyátok még él, és jól van veletek?
16 Te nem láttad Egyiptom kormányzásának ügyeiben őáltala irányítva, anélkül hogy érdeklődne utána a Fáraó, az ő ura; te nem láttad a bámulatot és a félelemet, amellyel legyőzött minden Egyiptomit.
17 És akkor is, amikor elmentünk tőle, mi megfenyegettük, hogy Egyiptomot az Emmoriták minden városához tesszük hasonlóvá, és mi igen megharagudtunk minden szava miatt, amellyel szólott hozzánk, mint kémekhez, és most hogy visszamegyünk újra őelé, az ő rettenete fog ránk hullani, és egyikünk sem lesz képes beszélni hozzá, sem kicsi sem nagy dolgot.
18 És most azért atyám, kérlek, küld el a fiút velünk, és mi lemegyünk és veszünk ott élelmet táplálásunkra, nehogy meghaljunk az éhség miatt. És Jákob mondta: Miért bántatok ilyen rosszul velem, hogy megmondtátok a királynak, hogy testvéretek van? Mi ez a dolog, amit velem cselekedtetek?
19 És Júda mondta Jákobnak, atyjának: Bízd a fiút az én gondomra, és felmegyünk és lemegyünk Egyiptomba és veszünk gabonát, és akkor visszatérünk. Amikor pedig visszatérünk, ha a fiú nem lesz velem, akkor legyen az én hibám örökre.
20 Láttad-e minden csecsemő sírását az éhség miatt, és nincs erő kezedben, hogy megfelelj nekik? Most ébredjen szánalom irántuk és küld el a mi testvérünket velünk és mi elmegyünk.
21 Mert hogyan lesz rajtad JHVH jósága, amely őseinken megnyilvánult, amikor te azt mondod, hogy Egyiptom királya elveszi tőled fiadat? Él JHVH, hogy nem fogom hagyni neki, amíg el nem hozom őt és eléd nem állítom; de imádkozz értünk JHVH-nak, hogy irgalmassága legyen velünk, hogy okozza, hogy kedvezően fogadjon, és hogy kegyelmet találjunk Egyiptom királya és emberei előtt, mert [ha] mi nem késlekedtünk [volna] bizonyosan másodszor is visszatértünk [volna] fiaddal.
22 És mondta Jákob fiának: Bízom JHVH Istenben, hogy visszahoz titeket és támogatását adja Egyiptom királyának színe előtt és minden embereinek színe előtt.
23 Most azért kelj fel és menj az emberhez, és vigyél kezedben ajándékot neki, amely kapható a földön és vidd elé, és a Mindenható Isten adjon kegyelmet előtte, hogy elküldhesse Benjamin és Simeon testvéredet veled.
24 És minden férfi felkerekedett, és vitték testvérüket, Benjamint, és nagy ajándkokot vittek kezükben a föld legjavából, és két rész ezüstöt.
25 És Jákob szigorúan megparancsolta fiainak Benjaminra vonatkozóan, mondva: Vigyázzatok rá az úton, amelyen mentek, és ne szakadjatok el tőle az úton, sem Egyiptomban.
26 És felkelt Jákob fiaitól, és felemelé kezeit és könyörgött JHVH-hoz fiai érdekében, mondva: Ó, ég és föld Ura Istene, emlékezz meg atyámmal, Ábrahámmal való szövetségedről, emlékezz meg atyámról, Izsákról és bánj irgalmasan fiaimmal és ne add őket az Egyiptom királyának kezeibe; cselekedj, kérlek, ó Isten, kegyelmedért és szabadítsd meg minden gyermekem és mentsd meg őket az Egyiptomi hatalomtól, és küld el két testvérüket.
27 És Jákob fiainak minden felesége és gyermekei felemelték szemeiket az égre és mindannyian sírtak JHVH előtt, és hozzá kiáltottak, hogy hozza ki apjukat Egyiptom királyának kezéből.
28 És Jákob írt egy dokumentumot (levelet) Egyiptom királyának, és Júda kezébe adta és fiai kezébe Egyiptom királyának, mondva:
29 A te szolgádtól, Jákobtól, (aki) Izsák fia, (aki) Ábrahámnak, a Hébernek fiai, Isten fejedelme, a hatalmas és bölcs királynak, a titkok kinyilatkoztatójának, Egyiptom királyának, üdvözletem!
30 Legyen ismert uramnak, Egyiptom királyának, hogy éhinség támadt ránk Kánaán földjén, és elküldtem fiaimat hozzád, hogy vegyenek tőled egy kevés élelmet a mi táplálásunkért.
31 Mert fiaim körülvettek engem és én nagyon idős vagyok, nem látok szemeimmel, mert szemeim már meghomályosodtak korom miatt, valamint a mindennapi sírástól fiaim miatt, mert József, aki elveszett előttem, és megparancsoltam fiaimnak, hogy ne menjenek át a város kapuin, amikor Egyiptomba érnek, figyelembevéve a föld lakosait.
32 És azt is megparancsoltam nekik, hogy menjenek Egyiptomba megkeresni fiamat, Józsefet, talán megtalálják ott őt, és ők így tettek, és olyannak tekintetted őket, mint a föld kémeit.
33. Nede azt hallottam felőle, hogy értelmezni tudtad a Fáraó álmát és igazat beszéltél neki? Hogy van akkor, hogy nem tudod bölcsességedben, hogy fiaim kémek vagy sem?
34 Most azért, uram és királyom, íme elküldtem fiamat eléd, ahogy szóltál fiaimhoz; Kérlek téged, figyelj szemeiddel rá amíg visszatér hozzám békében testvéreivel.


 

.....

.... Fordítás folyamatban ....