1. Ahogy óhajtottad, szeretett
testvérem Theofilusz, hogy alaposan
tájékozódj azokról a
témákról, amelyeket összegezve eléd
helyeztem, helyesnek láttam, hogy ezen
megvizsgálandó témákat egyértelműen
láthatóvá tegyem számodra,
nagyrészüket magukból a szent
Írásokból, mint egy szent kútból
kinyerve, azért, hogy ne csak emberek tanúsága
által hallhasd azokat és örvendj nekik, hanem
képessé legyél arra is, hogy az (isteni) hatalom
fényében felmérve őket dicsőíthesd Istent
mindenben. Mert ez olyan lesz számodra tőlünk, mint egy
biztos ellátmány ebben a jelenlegi életben
való utazásodhoz, így ezeket kész
érvekként alkalmazva a legtöbb (ember) által
tévesen értelmezett és felfogott dolgokkal
szemben, bevetheted azokat szíved földjébe, mintegy
gazdag és tiszta talajba. Ezek által el is tudod majd
hallgattatni azokat, akik ellenkeznek és ellentmondanak a
szabadulás igéjének.
Csak arra figyelj, hogy ne add ezeket a dolgokat kételkedő
(hitetlen) és káromló nyelveknek, mert ez nem
közönséges veszedelem. Hanem közöld azokat
jámbor és hűséges (hívő) emberekkel, akik
szentül és igazságosan vágynak élni
félelemmel. Mert nem felesleges az, ahogy az áldott
apostol buzdítja Timóteust, és ezt mondja:
„Ó Timóteus, őrizd meg, ami rád van
bízva, elfordulva a szentségtelen üres
beszédektől és hamisan ismeretnek nevezett
ellenvetéseitől; amellyel némelyek kevélykedve, a
hit mellől eltévelyedtek” (1Tim.1:20-21) És
ismét: „És amiket tőlem hallottál sok
bizonyság által, azokat bízd hűséges
emberekre, akik mások tanítására is
alkalmasak lesznek.” (2Tim. 2:2) Ha akkor az áldott
(apostol) jámbor óvatossággal közölte
ezeket a dolgokat, amelyek mindenki számára könnyen
hozzáférhetőek, mivel szellemében úgy
érzékelte, hogy „nem mindenkié a hit”
(2Thess. 3:2) mennyivel nagyobb a mi veszedelmünk, ha
elhamarkodottan és meggondolatlanul rábízzuk az
Isten leleplezéseit közönséges és
méltatlan emberekre?
2. Mert az áldott próféták úgymond
szemekké lettek számunkra, a hit által előre
látták az Ige rejtélyeit, és ezen dolgok
szolgáivá váltak a következő
generációk számára is, nem csak a
múltról, hanem a jelenről és a jövendőről is
beszámolva, úgy, hogy a próféta nem tűnik
csupán az akkori időkhöz tartozónak, hanem előre
jelezheti a jövőt minden nemzedék számára,
és ezért tarthatjuk számon mint (igaz)
prófétát. Mert ezek az atyák el voltak
látva Szellemmel, és Maga az Ige is igen megbecsülte
őket; és ahogyan az a zene hangszereinél van, úgy
birtokolták az Igét mindenkor, mint egy plectrum-ot
(lantverő pálcát), az egységben volt velük,
és amikor Általa voltak indítva, a
próféták bejelentették, amit Isten akart.
Mert nem saját hatalmukból szóltak (legyünk
ebben egészen bizonyosak), és nem is olyasmiket
jelentettek ki, ami csak tetszett nekik. Hanem először is az Ige
bölcsességgel adományozta meg őket, azután a
későbbiekben látomások által kaptak helyes
tanítást. És amikor így maguk teljesen
meggyőződtek, akkor szóltak azokról a dolgokról,
amelyeket Isten egyedül nekik nyilvánított ki,
és amiket mások elől elrejtett. Mert mi
másért nevezzük prófétának a
prófétát, mint hogy szellemében
látta a jövendőt? Mert ha a próféta
bármilyen megtörtént eseményről
beszélne, akkor nem lenne próféta, olyan
dolgokról szólva, melyek mindenki szemei előtt vannak. De
azt, aki részletesen kifejti a még nem létező
dolgokat, helyesen ítélték
prófétának. Ezért jó okkal
nevezték a legkorábbiaktól kezdve
„látók”-nak őket. És ezért mi
is, akiket igaz módon oktat mindaz, amit ők hajdanán
kijelentettek, nem saját képességünkből
szólunk.
Mert nem próbálunk valamilyen módon
változtatni egymás között azokon a szavakon,
amelyek régen általuk elhangzottak, hanem
nyilvánossá tesszük az Írásokat,
amelyekben ezek le vannak jegyezve, és felolvassuk azoknak, akik
helyesen hisznek; mert ez mindkét fél közös
hasznára van: mert aki beszél,
emlékezetében tartja és helyesen fejti ki az ősi
kimondott dolgokat; és az, aki hallgatja, figyelmet
fordít az elbeszélt dolgokra. Mivel tehát ebben
mindkét félnek van kijelölt feladata, tudniillik,
annak, aki beszél, hogy hűségesen szóljon a
veszély ellenére is, és annak, aki hallja, hogy
hallgassa meg és hitben fogadja be, amit elbeszéltek,
arra kérlek tehát, hogy velem együtt küzdj az
Istennek szóló imádságban.
3. Szeretnéd tudni hát, hogy az Isten Beszéde -
aki tehát az Isten Fia volt, minthogy régtől ő volt az
Ige - milyen módon közölte kinyilatkoztatásait
az áldott prófétákkal a korábbi
időkben? Nos, mivel az Ige megmutatja
együttérzését és mindenféle
személyválogatás elutasítását
minden szentek között, ezzel megvilágosítja
őket és hozzáigazítja őket ahhoz, ami
számunkra előnyös, mint egy szakképzett orvos, aki
megérti az emberek gyengeségét. És szereti
tanítani a tudatlant, és azt, aki hibázik,
visszafordítja saját igaz útjához. A hit
által élők számára könnyen
megtalálható; és azoknak, akiknek szemei
tiszták és szívük szent, akik vágynak
az ajtón kopogtatni, Ő azonnal megnyitja. Mert szolgái
közül senkit sem vet el, mintha méltatlan lenne az
isteni titkokra. Nem értékeli a gazdag embert jobban,
mint a szegényt, sem nem veti meg a szegény embert
szegénysége miatt. Nem nézi le a barbárt
(idegent), sem nem helyezi kívülre az eunuchot, mintha nem
lenne ember. Nem utálja a nőket a kezdetben elkövetett
asszonyi engedetlenség miatt, sem nem utasítja el a
férfit törvényszegése okán. Hanem
mindeneket keres, és mindeneket meg óhajt menteni,
kívánva mindeneket Isten gyermekévé tenni,
és hívva minden szenteket egy tökéletes
emberhez. Merthogy az Istennek egy Fia (vagy Szolgája) van, aki
által mi is, megkapva a szent szellem által az
újjászületést, vágyakozunk mind egy
tökéletes és mennyei emberhez jönni.
4. Mivel amikor az Isten Beszéde test nélkül volt,
felvette magára a szent testet a szent szűz által,
és készített egy köntöst, amelyet Ő
szőtt Magának, mint a vőlegény, a kereszt
szenvedései során, azért, hogy egyesítse
saját erejét a mi halandó testünkkel,
és a keveredés által a romolhatatlant a
romlandóval, és az erőset a gyengével, hogy
így megmenthesse az elpusztuló embert. A
szövőszék rúdja tehát az Úr
rákerülése a keresztre, és a rajta levő
vezérfonál (lánc) a szent szellem ereje, és
a szövet a szent test, amelyet a Szellem készített
(szőtt), és a cérna a kegyelem amely a Felkent szeretete
által köti és egyesíti a kettőt egybe,
és a fésűk vagy (rudak) az Ige; és a
munkások az ősatyák és a
próféták, akik kifogástalan, hosszú
és tökéletes tunikát szőnek a Felkentnek;
és az Ige áthalad ezek közt, mint fésűk vagy
(rudak), bevégezve általuk amit az Atya óhajt.
5. De mivel az idő sürget a közvetlen kezünk
ügyében levő kérdést megfontolni, és
mivel a bevezetőben az Isten dicsőségéről elmondottak
elegendőek voltak, helyesen tesszük, ha most kézbe
vesszük a szent Írásokat, és megtudjuk
belőlük, hogy micsoda és milyen módon lesz az
Antikrisztus eljövetele; milyen alkalommal és mely időben
kell felfedetnie;v és honnan és melyik törzsből (fog
ő eljönni); és mi a neve, amelyet az Írásban
levő szám jelöl; és hogyan fog
tévelygést munkálni az emberek között,
összegyűjtve őket a föld végeiről; és (hogyan)
fogja felszítani a szentek ellen való
gyötörtetést és üldözést;
és hogyan fogja dicsőíteni önmagát mint
Isten; és mi lesz a vége; és hogyan fog hirtelen
az Úr megjelenni az égből; és miféle
tűzvész jön el az egész világra; és
milyen lesz a szentek dicsőséges és mennyei
királysága, amikor uralkodnak a Felkenttel; és
micsoda a gonoszok tűz általi büntetése.
6. Nos, ahogyan Urunk, a Felkent Jahósua, aki Isten is, egy
oroszlán alakjában lett
megprófétálva az ő királyi
méltósága és dicsősége miatt,
hasonlóan szóltak előre az Írások az
Antikrisztusról, mint oroszlánról,
zsarnokságának és erőszakosságának
köszönhetően. Mert a csaló arra törekszik, hogy
minden dologban hasonlóvá tegye magát Isten
Fiához. Krisztus oroszlán, így az Antikrisztus is
egy oroszlán; Krisztus király, így az Antikrisztus
is egy király. A Megváltó
bárányként jelent meg; így ő
szintén, hasonló módon
bárányként jelenik majd meg, habár
belül farkas.
A Megváltó a körülmetélkedés
(izraeliták) között jött a világba,
és ő ugyanígy jön majd el. Az úr apostolokat
küldött minden nemzet közé, és ő is
elküldi hamis apostolait. A Megváltó
összegyűjtötte az idegenbe szétszórt juhokat,
és ő hasonló módon összehoz majd egy idegenbe
szóródott nemzetet. Az Úr pecsétet adott
azoknak, akik hisznek benne, és ez is hasonló
módon fog adni. A Megváltó ember
formájában jelent meg, és ő is ember
formájában jelenik meg. A Megváltó
feltámadt és bemutatta szent testét, mint egy
templomot, ő pedig egy kőtemplomot fog emelni Jeruzsálemben. Az
ő csábító praktikáit a következőkben
majd be fogjuk mutatni. De most térjünk rá a jelen
kérdésre.
7. Nos, az áldott Jákob így beszél
áldásában, tanúságot téve
prófétikusan Urunkról és
Szabadítónkról: „Júda! Téged
magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek
nyakán lesz, s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
Oroszlánkölyök Júda; a hajtásból
felmentél, fiam! Leheverve elaludtál
(ἐκοιμήθης), mint a hím
oroszlán, és mint oroszlánkölyök; ki
kelti fel őt? Nem fogy el a fejedelem Júdából, sem
az uralkodó térdei közül; míg eljő,
akinek fenn van tartva, és ő lesz a népek
várakozása. Szőlőtőhöz köti szamarát,
és nemes venyigéhez szamara csikóját,
ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő
vérében. Bortól vidámak szemei, fogai
fehérek (lesznek) mint a tej.” (I. Móz. 49:8-12 -
LXX változat)
8. Tudva tehát - mivel én tudom - hogy hogyan lehet
ezeket részletesen elmagyarázni, helyesnek tartom, hogy
itt magukat a szavakat idézzem. És mivel a
kifejezések maguk sürgetnek minket, hogy
beszéljünk róluk, nem fogom elmulasztani, hogy
így tegyek. Mert ezek valóban isteni és
dicsőséges dolgok, és úgy
számíttatnak, hogy jól szolgálják a
lélek javát. A próféta az
'oroszlánkölyök' kifejezés
használatával azt mutatja be, aki test szerint
Júdából és Dávidból
származott, aki valójában nem Dávid
magvából volt készítve, hanem a szent
Szellem (hatalma) által fogant, és a föld szent
hajtásából jött ki.
Mert Ézsaiás így szól: „Egy vessző
jön ki Jesse gyökeréből, és egy virág nő
ki abból.” (Ézs. 11:1) És amit
Ézsaiás „virágnak”, Jákob azt
„hajtásnak” nevezi. Mert először kihajtott,
és azután kivirágzott a világban. És
a kifejezés, „Leheverve elaludt
(ἐκοιμήθης), mint
oroszlán, és mint oroszlánkölyök,”
- a Felkent három napos alvására (halál,
fekvés) utal; amint Ézsaiás is mondja:
„Hogyan lett kéjnő a hűséges Sion? Telve volt
ítélettel; amelyben igazságosság
feküdt (ἐκοιμήθη: lefekszik,
elalszik), de most gyilkosok!” (Ézs. 1:21 – LXX)
És Dávid ugyanezen értelemben mondja:
„Lefeküdtem (ἐκοιμήθην)
és elaludtam; felkeltem, mert JHVH támogat engem.”
(Zsolt. 3:6) amely szavakban rámutat az ő
elalvására, és hogy ismét feltámad.
És Jákob ezt mondja, „Ki kelti fel őt?”
És Dávid és Pál is pontosan erre utalnak,
amikor Pál azt mondja: „és az Isten az Atya, aki
feltámasztotta Őt a halálból”.
9. És amikor azt mondja: „Nem fogy el a fejedelem
Júdából, sem az uralkodó térdei
közül; míg eljő, akinek fenntartva, és ő lesz a
népek várakozása.”, akkor annak (a
próféciának) a beteljesedésére utal,
ami a Felkentre vonatkozik. Mert Ő a mi várakozásunk.
Mert mi várjuk Őt, (és) hit által látjuk
őt, ahogy eljön az égből hatalommal.
10. A „szőlőtőhöz köti szamarát:” azt
jelenti, hogy egyesíti a körülmetélés
népét saját szavával
(munkájával). Mert Ő a szőlőtőke. „És nemes
venyigéhez szamara csikóját:” ami jelzi a
pogányok nemzeteit, minthogy a
körülmetélést és
körülmetéletlenséget egy hitre hívja.
11. „ruháját borban mossa” azaz az Atyja azon
hangja szerint, amely a szent szellem által szólt a
Jordánnál. „és felöltőjét a
szőlő vérében.” Milyen más szőlő
vérében, ha nem a saját testében, amely
szőlő fürtjéhez hasonlóan lógott a
fán? -- kinek oldalából két patak is
ömlött: a véré és a vízé,
amelyben a nemzetek megmosatnak és megtisztulnak, amely
(nemzeteket) mint palástot kell viselnie önmaga
körül.
12. „Bortól vidámak szemei.” És mik a
Felkent szemei, ha nem az áldott próféták,
akik előre látták szellemben, és előzetesen
bejelentették a szenvedéseket, amelyek vele
megtörténtek, és örvendeztek, hogy őt szellemi
szemeikkel hatalomban megláthatták, ellátva
lévén (hivatásukért) maga a Szó
és az ő dicsősége által?
13. És amikor azt mondja „És fogai fehérek
(lesznek) mint a tej” a parancsolatokra utal, amelyek a Felkent
szent szájából származnak, és
amelyek tiszták (megtisztítottak) mint a tej.
14. Így hirdették az Írások előre ezt az
oroszlánt és oroszlánkölyköt. És
hasonló módon írva találjuk az
Antikrisztusra vonatkozóan is. Mert Mózes így
szólt: „Dán oroszlánnak kölyke,
és kiront majd Básánból.”
(5Móz. 33:22) De hogy senki ne gondolhassa tévesen azt,
hogy ezt a Megváltóról mondják, (mindenki)
gondosan járjon el ebben az ügyben.
„Dán” mondja „oroszlánnak
kölyke;” és Dán törzsének
megnevezésével világosan kijelentette a
törzset, ahonnan az Antikrisztus rendeltetett, hogy
származzon. Mert ahogy a Felkent Júda
törzséből származott, úgy az Antikrisztusnak
Dán törzséből kell származnia. És hogy
az eset így áll, azt láthatjuk Jákob
szavaiból is: „Legyen Dán Kígyó, aki
fekszik a földön, megmarja a ló sarkát.”
(I. Móz. 49:17) Mi más volna jelezve a
kígyó által, ha nem az Antikrisztus, az a
csaló, aki meg van említve a Genezisben, aki
megtévesztette Évát és Ádám
helyébe lépett (összezúzva Ádám
sarkát)? De mivel ezt a kijelentést szükséges
elegendő tanúbizonyság által igazolni, nem fogunk
elrejtőzni a feladat elől.
15. Hogy valóban Dán törzséből kell, hogy ez
a zsarnok és király, rettenetes bíró, a
gonosz fia kihajtson és felkeljen, azt a próféta
tanúsítja, amikor ezt mondja: „Dán
megítéli majd népét, mivel ő is egy
törzs Izraelben.” (1Móz. 49:16) De valaki azt
mondhatná, hogy ez Sámsonra vonatkozik, aki Dán
törzséből való, és ítélte
népét húsz évig. Nos, a
prófécia részben beteljesült
Sámsonban, de a teljes beteljesedés az Antikrisztusnak
van fenntartva. Mert Jeremiás is így beszél:
„Dánból fogjuk hallani lovai
gyorsaságának hangját: az egész föld
remegni kezdett a nyerítés hangjától, lovai
hajtóitól.” (Jer. 8:16) És egy másik
próféta ezt mondja: „Minden erejét
összegyűjti, keletről egészen nyugatig. Mindazok, akiket
hív, és azok akiket nem, vele mennek.
Fehérré változtatja a tengert hajóinak
vitorláival, és a szárazföldet
feketévé fegyverzetének pajzsaival. És
bárki, aki vele szembeszáll háborúban, el
fog esni kard által.” (Egy elveszett apokrif
iratból idéz) Hogy tehát ezeket a dolgokat senki
másról nem mondják, csak erről a zsarnokról
és szégyentelenről, aki Isten ellensége, a
következőkben megmutatjuk.
16. De Ézsaiás is így szól:
„És lesz, amikor bevégez majd JHVH mindeneket,
amiket megtesz Sion hegyével és Jeruzsálemmel,
megbünteti (meglátogatja) az erős értelmet,
Asszíria Királyát, és szemei
dicsőségének nagyságát
(magasságát)! Ezt mondta ugyanis: Erőmmel fogok
cselekedni, és értelmem bölcsességével
elmozdítom majd a nemzetek határait és megfosztom
őket erejüktől: és megrendítem majd a lakosok(kal
teli) városokat, és begyűjtöm az egész
földkerekséget tenyerembe, mint egy fészekbe,
és felkapom, mint magukra hagyott tojásokat. És
nincs, aki megmenekülne tőlem, vagy aki ellenem mondana és
megnyitná száját és csipogna. Csak nem fog
megdicsőülni a fejsze a vele vágó
nélkül? Vagy tán fölmagasztaltatik egy
fűrész az őt húzó nélkül?
Hasonlóképpen, mint ha valaki botot vagy fát akar
felvenni, és a bot saját magát emelné fel:
és nem fordítva. De küld majd JHVH Szabaóth
megbecsülésedre gyalázatot, és
dicsőségedre tüzet, [mely] meggyulladva égni fog.
És Izrael fénye tűzzé lesz és megszenteli
majd őt lánggal, és mint füvet felemészti
majd az erdőt.” (Ézs. 10:12-17- LXX)
17. És ismét mondja egy másik helyen:
„Hogyan lett vége a zsarolónak és szűnt meg
a zsarnok? Összetörte az Isten a bűnösök
igáját. Aki népeket vert haraggal,
gyógyíthatatlan csapással. Ő az, aki megverte a
népet gyógyíthatatlan csapással, amely nem
kímélt senkit se. Megnyugodott biztonságban: az
egész föld örömmel kiált! A Libanon
fái örvendeztek feletted, [még] a Libanon
cédrusa is (ezt mondta): Amióta te ledőltél, nem
jött fel ellenünk favágó. A Seol lentről
megmozdult, mikor találkozott veled, összegyűlnek veled a
hatalmasok, a föld uralkodói, akik
trónjaikról felkelnek, a nemzetek királyai mind.
Mindnyájan felelnek és válaszolnak majd neked: Te
is megfogattál ugyanúgy, mint mi, közénk
számíttattál. Pompád leszállt a
földbe, a te nagy örömöd. Rothadást
terítenek majd alád, és féreg lesz a
takaród. Hogyan estél le az égből, ó
fényhozó, hajnal fia? A földre dobják azt,
aki minden nemzethez elküldte [seregeit]. Pedig te ezt mondtad
elmédben: Az égbe fogok felemelkedni, az ég
csillagai fölé helyezem majd trónomat,
leülök majd a magas hegyeken észak felől. Felmegyek
majd a felhők fölé, hasonló leszek a
Magasságoshoz. Most pedig a sírba fogsz leszállni,
és a föld alapjaihoz. A téged meglátók
csodálkoznak majd rajtad és ezt mondják: Ez az az
ember, aki a földet felbolygatta, a királyokat
megrázta? Aki az egész világot
pusztává tette, és a városokat
elpusztította, és aki nem engedte szabadon a
börtönben levőket? A nemzetek minden királyai
elaludtak tisztességben, mindegyik a maga házában.
De Te kihajíttatsz majd a hegyekre, mint egy utálatos
tetem, sok meghalóval együtt, karddal
átszúrva, és leszállsz a sírba. Mint
ahogy a vérben ázott ruha nem lesz tiszta, így te
sem leszel tiszta, mivel földemet elpusztítottad és
népemet leölted. Nem leszel maradandó, nem tartasz
ki örökre, te gonosz mag! Készítsd el
gyermekeidet a leöletésre atyád bűnei miatt, hogy
nehogy fölkeljenek és örököljék
földemet!” (Ézs. 14:4-21)
18. Ezékiel is beszélt róla hasonló
értelemben, így: „Így szól JHVH az
Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad:
Isten vagyok én, Isten székében ülök a
tengerek közepén, holott csak ember vagy és nem
Isten, mégis olyanná tetted szíved, mint az Isten
szíve. Lám, hát bölcsebb volnál te
Dánielnél? A bölcs nem oktatott téged
bölcsességében? Bölcsességeddel
és értelmeddel gyűjtöttél magadnak
gazdagságot, s gyűjtöttél aranyat s
ezüstöt kincses házaidba? Bölcsességednek
nagy voltával kereskedésed közben
megsokasítottad hatalmadat? Felfuvalkodott szíved
hatalmadban. Ezért így szól JHVH az Isten: Mivel
olyanná tetted szíved, mint az Isten szíve:
íme, hozok reád idegeneket, csapásokat a
nemzetekből: és kivonják fegyvereiket ellened és
bölcsességed szépsége ellen, és
megsemmisítik szépségedet és
leszállítanak majd téged; s meghalsz a
megölettek halálával a tengerek közepette.
Vajon mondva mondod-e megölőid előtt: Isten vagyok én?
Holott ember vagy és nem Isten a téged
átütőnek kezében! Körülmetéletlenek
halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert
én szóltam, ezt mondja JHVH.” (Ezék.
28:2-10.)
19. Ezeket a szavakat így bemutatva, nézzük meg most
kissé részletesebben, amit Dániel mond
látomásaiban. Mert megkülönböztetve azokat
a királyságokat amelyek ezen dolgok után
támadnak, megmutatta az Antikrisztus eljövetelét is
a végső időkben, és az egész világ
bevégződését. Nebukadnezar király
látomásának magyarázatában, amikor
így szól: „Te láttad, oh király,
és íme egy nagy kép; ez a kép, mely
hatalmas volt és kiváló az ő
fényessége, előtted állt, és az
ábrázata rettenetes volt. Annak az
állóképnek feje tiszta aranyból, melle
és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből.
Lábszárai vasból, lábai pedig
részint vasból, részint cserépből voltak.
Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz
érintése nélkül, és letörte azt
az állóképet vas- és
cseréplábairól, és darabokra zúzta
azokat. Akkor egyé zúzódott a vas, cserép,
réz, ezüst és arany, és olyanok lettek, mint
a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a
szél, és helyüket sem találták
azoknak. Az a kő pedig, a mely leütötte az
állóképet nagy heggyé lett, és
betöltötte az egész földet.” (Dán.
2:31-35)
20. Nos, ha Dániel saját látomásait is
egymás mellé állítjuk ezzel, egy olyan
magyarázatunk lesz, amely mindkettőt együttesen megadja,
és (képes) lesz, hogy megmutassa, mennyire egyeznek
egymással és mennyire igazak. Mert így
beszél: „Éjszakai látomásomban azt
láttam, hogy az ég négy szele
felkorbácsolta a nagy tengert. Négy hatalmas
vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik
különbözött a többitől. Az első olyan volt,
mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam,
hogy kitépték a szárnyait, és
fölemelték a földről, két lábra
állították, mint egy embert, és emberi
értelmet adtak neki. A következő, a második
vadállat medvéhez hasonlított. Félig
már fölkelt, és három borda volt a
szájában, a fogai között. Azután
láttam a következőt, amely olyan volt, mint egy
párduc, de négy madárszárny volt a
hátán. Négy feje is volt a vadállatnak.
Ezután egy negyedik vadállatot láttam: ijesztő,
félelmetes és rendkívül erős volt. Vasfogai
voltak és réz karmai; falt és darabokra tört,
és a maradékot összetaposta lábaival. Ez
egészen más volt, mint az előző vadállatok,
és tíz szarva volt. Figyeltem a szarvakat: egyszer csak
egy újabb, kicsi szarv bújt elő közöttük,
az előző szarvak közül pedig három
gyökerestül ki volt tépve előtte. Olyan szemei voltak
ennek a szarvnak, mint az embereknek, és kérkedő
szája volt.” (Dán. 7:2-8)
21. “Azután ezt láttam: Trónokat
állítottak föl, és helyet foglalt egy
öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a
hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú.
Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak
kerekei, mint az égő tűz. Tűzfolyam fakadt és
áradt ki előle. Ezerszer ezren szolgáltak neki,
tízezerszer tízezren álltak előtte.
Összeült a törvényszék, és
könyveket nyitottak fel. Akkor láttam, hogy a
kérkedő szavak miatt, amelyeket az a szarv mondott,
megölték a vadállatot. Láttam, hogy a teste
elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen. A
többi vadállattól is elvették a
hatalmat.”
22. “Láttam az éjszakai látomásban:
Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához
hasonló volt; az öregkorú felé tartott,
és odavezették Hozzá. Hatalom, dicsőség
és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle
nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma örök
hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem
semmisül meg.” (Dán. 7:13-14)
23. Mivel ezeket úgy beszélik el, hogy misztikus
jelentéssel bírnak, és úgy tűnhet
némelyeknek, hogy nehezen megérthető dolgok, ezért
nem tartunk vissza semmit, ami segít, hogy átadjuk azok
értelmes megértését azok
számára, akik józan ésszel rendelkeznek.
Azt mondta tehát, hogy egy „oroszlán jön ki a
tengerből”, és ezen keresztül a babiloniak
királyságát értette a világon, amely
az arany fej is volt a képmáson. Abban a
mondásban, hogy „szárnyai voltak, mint egy
sasnak”, azt értette, hogy Nabukadnezart a királyt
felemelték és felmagasztalták Istennel szemben.
Aztán ezt mondja, „kitépték a
szárnyait”, vagyis ez azt mondja, hogy dicsősége
megsemmisült; mert elűzték
királyságából. És ezek a szavak,
„ember szíve adatott neki, és lábára
állították, mint egy embert,” utalnak arra a
tényre, hogy megbánást mutatott és
elismerte, hogy ő maga csak ember, és dicsőséget adott az
Istennek.
24. Azután az oroszlán után látott egy
„második vadállatot, mint egy medve”
és ez a perzsákat jelölte. Mert a babiloniak
után a perzsák birtokolták az uralkodó
hatalmat. És azzal a kifejezéssel, hogy
„három borda volt a szájában”
három nemzetre mutatott, azaz, a perzsák, a médek,
és a babiloniak; amelyek a képmáson az arany
után az ezüst által vannak ábrázolva.
Azután (volt) „a harmadik vadállat, egy
leopárd”, amely a görögöket jelenti. Mert a
perzsák után a Makedón Alexander (Sándor)
szerezte meg az uralkodó hatalmat felforgatván
Dáriuszt, amint a képmáson a bronz által
(sárgaréz) is meg van mutatva. És abban a
mondásban, hogy „négy
madárszárnya” volt, a legvilágosabban
tanította nekünk, hogyan lett Alexander (Sándor)
királysága felosztva. Mert a „négy
fejek”-ről szólva négy királyról
beszél, nevezetesen azokról, akik felemelkedtek ebből (a
királyságból). Mert Alexander, mikor haldoklott,
négy részre osztotta fel
királyságát.
25. Azután azt mondja: „A negyedik vadállat,
félelmetes és szörnyű; vas fogai voltak és
bronz karmai” És ki mások lennének ezek,
mint a rómaiak? Amely (királyságot) a vas
jellemzi--ez az a királyság, amely most
alapíttatott; mert annak (a képmásnak) a
lábai vasból voltak. És ezek után mi van
hátra, kedvesem, ha nem a képmás lábainak
ujjai, amelyekben részben vas, részben agyag keveredett
össze? És jelképesen a láb ujjai alatt azokat
a királyokat jelzi, akiknek fel kel kelni
közöttük; ahogy Dániel is mondta
(beszédében): „Figyeltem a fenevadat, és
íme, tíz szarv volt mögötte, amelyek
között felemelkedik egy másik (szarv), egy sarj,
és gyökerestül kiszakít majd hármat,
amelyek előtte voltak.” És ez alatt nem mást
jelzett, mint az Antikrisztust, aki maga fogja
felállítani a zsidók
királyságát is. Azt mondja, hogy három
szarv gyökerestül kitépetik általa, nevezetesen
a három király: Egyiptomé,
Líbiáé, és Etiópiáé,
akiket csata során vág le. És az, miután
mindenek felett szörnyű hatalmat szerzett, mivel zsarnok is,
gyötrelmet és üldözést fog
támasztani az emberek ellen, felmagasztalva önmagát
ellenük. Mert Dániel azt mondja: „Figyeltem a
szarvat, és íme, ez a szarv háborút viselt
a szentekkel, és győzedelmeskedett felettük, amíg a
fenevad levágatott és elpusztult, és teste
átadatott égő tűznek.”
26. Egy kis szünet után egy kő fog eljönni a
mennyekből, amely összetöri a képmást és
darabokra töri azt, és felforgat minden
királyságot, és átadja a
királyságot a Magasságos szentjeinek. Ez az a kő,
amely nagy heggyé válik, és betölti az
egész földet, amelyről Dániel mondja:
“Láttam éjszakai látomásban:
Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához
hasonló volt; az Öregkorú felé tartott,
és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség
és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle
nyelvű nép és nemzet őt szolgálja. Hatalma
örök hatalom, amely nem múlik el, és
királyi uralma nem semmisül meg.” (Dán.
7:13-14) Felmutatott minden hatalmat, amelyet az Atya adott a
Fiúnak, aki elrendeltetett Ura a mennyben, a földön
és a föld alatt levő dolgoknak, és
Bírája mindeneknek: a mennyekben levő dolgoknak, mert
megszületett, az Isten Igéje, minden (korszak) előtt;
és a földön levő dolgoknak, mert emberré
vált az emberek között, hogy
újjáteremtse Ádámunkat Önmagán
keresztül; és a dolgoknak, amelyek a föld alatt
vannak, mert Ő is a halottak közé volt számolva,
hirdetvén a jó hírt a szentek lelkeinek,
(és) a halál által legyőzte a halált.
27. Mivel tehát ezek a dolgok a jövőben vannak, és
mivel a képmás tíz lábujja
egyenértékű (sok) demokráciával, és
a negyedik vadállat tíz szarva tíz
királyságra oszlott, nézzük meg kissé
közelebbről a témát, és fontoljuk meg ezeket
a kérdéseket, mint saját meglátás
tiszta világosságában.
28. A képmás arany feje és a nőstény
oroszlán a babiloniakat ábrázolta; a vállak
az ezüst karokkal, és a medve a perzsákat és
a médeket képviselték; a has és az
ezüst combok, és a leopárd a
görögöket jelenti, akik Alexander idejétől (Nagy
Sándor) birtokolták a felségjogot; a
vaslábak, és a szörnyű és rettenetes fenevad
a rómaiakat fejezték ki, akik a jelen ideig viselik a
felsőbbséget; a lábak ujjai, amelyek részben
agyagból, részben vasból készültek,
valamint a tíz szarv azoknak a királyságoknak a
jelképei, amelyek még felemelkedésre
várnak; a másik kis szarv, amelyik felkel
közülük, az Antikrisztust jelzi köztük; a kő,
amely összetöri a földet és
ítéletet hoz a világra: a Felkent.
29. Ezeket a dolgokat, kedvesem, félelemmel
közöljük veled, és mégis
készségesen, a Felkent szeretetének
következtében, amely mindeneket meghalad. Mert ha az
áldott próféták, akik megelőztek minket nem
döntöttek úgy, hogy nyíltan és
merészen kihirdetik ezeket a dolgokat, habár
ismerték őket, nehogy megzavarják az emberek
lelkét, hanem jelképesen példázatokban
és homályos beszédben beszélték el,
így mondván: „Itt van az elme, amely
bölcsességet birtokol”; mennyivel nagyobb
kockázatot kell vállalnunk azért, hogy
nyíltan nyilvánosságra hozzuk az általuk
homályos módon elbeszélteket! Nézzük
tehát, azokat a dolgokat, amelyeknek történniük
kell ezzel a tisztátalan paráznával az
utolsó napokban; és (fontoljuk meg), hogy miféle
és milyen módon eljövő nyomorúság
rendeltetett, hogy meglátogassa őt az Isten haragjában az
ítélet előtt, mint végzetének
megelőlegezése.
30. Jöjj tehát, ó áldott
Ézsaiás; kelj fel, mond el nekünk világosan,
mit prófétáltál a hatalmas Babilonnal
kapcsolatban. Mert Jeruzsálemről is beszéltél,
és beszéded beteljesült. Mert merészen
és nyíltan beszéltél:
„Országod elhagyatott, városaid tűzzel
égetve; földed, idegenek pusztítják el
jelenlétedben, és elhagyatott, mint amit számos
idegen dúlt fel. Olyan maradt Sion leánya, mint
kunyhó a szőlőben, mint csőszház az
uborkaföldön, vagy mint egy ostromlott város.”
(Ézs. 1:7-8) Hogy van tehát? Nem ezek a dolgok
valósulnak meg? Nem ezek az általad előre bejelentettek
teljesülnek? Az ő országuk, Júdea, nem elhagyatott?
A szent helyet nem égették fel tűzzel? Falait nem
rombolták le? Városai nincsenek lerombolva?
Földjüket nem az idegenek pusztították el? A
rómaiak nem uralják az országot? És
valóban ezek az istentelen emberek gyűlöltek téged,
és kettévágtak téged, és ők
feszítették meg a Felkentet. A világban halott
vagy, de élsz a Felkentben.
31. Melyikőtöket tartanám nagyobbra hát, mint
téged? Jeremiást is megkövezték ám. De
ha jobban tisztelem Jeremiást, Dánielnek is megvan a
tanúsága. Dániel, mindenek felett elismerlek
téged; ám János sem ad hamis
tanúságot. Hány szájjal és nyelvvel
dicsérjelek benneteket; vagy inkább az Igét, aki
szólt bennetek! Meghaltatok a Felkenttel; és élni
fogtok a Felkenttel. Halljátok meg és örvendezzetek;
íme, az általatok kijelentett dolgok beteljesültek a
maguk idejében. Mert magatok láttátok ezeket a
dolgokat először, és azután hirdettétek
minden nemzedéknek. Ti Isten jövendöléseit
szolgáltattátok minden nemzedéknek. Ti
prófétáknak hívattatok, hogy mindeneket
megmenthessetek. Mert akkor valóban próféta
valaki, ha miután korábban bejelentette az
elkövetkező dolgokat, később meg is tudja mutatni, hogy
azok valóban megtörténtek. A jó Mester
tanítványai voltatok. Ezekkel a szavakkal, mint
élőt szólítalak, és illendően. Mert ti
már az élet és a halhatatlanság
koronájával rendelkeztek, amelyet feltettek
számotokra a mennyekben.
32. Beszélj velem, ó áldott Dániel! Adj
teljes bizonyosságot, kérlek téged. Te a
Babilonban levő oroszlán felől prófétálsz;
mert ott voltál fogságban. Kinyilatkoztattad a jövőt
a medvével kapcsolatban; mert még mindig a
világban voltál, és láttad azokat a
dolgokat, amelyek megtörténnek. Azután a
leopárdról beszélsz nekem; és honnan
tudhattad ezt, hiszen már elmentél pihenődbe? Ki
utasította neked, hogy hirdesd ezeket a dolgokat, ha nem Ő, aki
formált téged anyád méhéből? Ez az
Isten, mondod. Valóban így beszéltél,
és nem volt az hamis. A leopárd felkelt; jön a
kecskebak; megverte a kost; darabokra szaggatta szarvait;
rátaposott lábával; bukása által
felemelkedett; négy szarv jött fel az egy után.
Örvendj, áldott Dániel! Nem tévedtél:
ezek mind megtörténtek.
33. Ezek után beszéltél nekem a szörnyű
és rettenetes fenevadról: „vas fogai voltak
és bronz karmai: felfalta és darabokra törte,
és eltaposta a maradékot lábaival.”
Immár a vas uralkodik; már leigáz és
darabokra tör mindent; már minden vonakodót
alávetettségbe von; immár magunk látjuk
ezeket a dolgokat. Most, a te utasításod szerint,
dicsőítjük Istent.
34. De mivel az előttünk álló feladat az volt, hogy
a szajháról beszéljünk, légy
hát velünk, ó áldott Ézsaiás!
Mutassuk meg azt, amit te szólsz Babilon felől.
„Szállj le és ülj a földre, Babilon szűzi
leánya! Ülj le, ó kaldeusok leánya;
többé nem mondanak téged gyengédnek és
bájosnak. Vedd a malmot, őrölj lisztet, vesd le
fátyladat, borotváld le ősz hajadat, fedd föl
lábad szárát, s gázolj át a
folyókon! Fel lesz fedve szégyened,
láthatóvá válik a gyalázatod:
Én fogok bosszút állni rajtad, nem adlak oda
többé az embereknek. A Megváltódat illetően
pedig, [az] a Seregek Ura, Izrael Szentje az Ő neve. Ülj
megbánóan, húzódj a
sötétségbe, kaldeusok leánya, mert már
nem hívnak téged többé országok
erejének [úrnőjének].
35. Megharagudtam népemre, megfosztottam
szentségétől örökségemet, és a
kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk
könyörülettel, az [ősökre] vénekre is
súlyos igát raktál, és azt mondtad:
„Örökre úrnő leszek.” Soha nem vetted
szívedre, és nem emlékeztél meg, hogy mi
lesz később a véged. Hallgass hát ide, te
könnyűvérű, aki ülsz és magabiztos vagy, aki
azt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam
kívül nincsen más, én nem leszek soha
özvegy, és a gyermektelenséget nem fogom
ismerni.” Bizony utolér mind a kettő, egyetlen napon.
Hirtelen rád következik a gyermektelenség és
az özvegység, varázsigéid és erős
igézéseid közepette, paráznaságodban
reménykedve. Mert így szóltál:
„Én vagyok és senki más.” Ez a
paráznaság lesz a szégyened, mert így
szóltál szívedben: én vagyok. Rád
tör majd a csapás, s fel sem ismered. (És lesz
számodra) egy gödör, amibe beleesel; és
nyomorúság jön rád, és nem leszel
képes megtisztulni; és eljön rád a
romlás, anélkül, hogy tudnád. Állj
hát elő igéző szózataiddal és
töméntelen varázslatoddal, amelyekkel
ifjúságodtól fogva annyit vesződtél;
hátha segítségedre lesznek. Hogy
agyonfárasztanak a tanácsadóid! Lépjenek
elő a csillagjósaid és mentsenek meg! Mondják meg
neked, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik,
hogy mi vár majd rád. Bizony, olyanok lesznek ezek, mint
a rőzse: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg
életüket a lángoktól. Mert izzó
parázs lesz az neked, ülj reá; ilyen lesz a te
menekülésed. Ifjúkorod óta vesződtél
ezekkel. Az emberek eltévelyegtek (mindannyian) maguktól,
és nem lesz számodra
menekülés.”(vö.: Ézs. 47.) Ezeket
prófétálta meg rólad Ézsaiás.
Most pedig lássuk, hogy János hasonlóan
szól-e mindezekről.
36. Mert ő, amikor Patmosz szigetén volt, rettenetes titkok
kinyilatkoztatását látta meg, amelyeket szabadon
ismertet meg másokkal. Mondd meg nekem, áldott
János, az Úr tanítványa és apostola,
mit láttál és hallottál Babilont illetően?
Állj elő és beszélj, mert téged is ő
küldött száműzetésbe. „Akkor a hét
csészét tartó hét angyal közül az
egyik odalépett hozzám és hívott:
„Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő
ítéletét, aki sok vizek fölött ül.
Vele paráználkodtak a föld királyai,
és a föld lakói megrészegültek
kéje borától. Szellemben elvitt a pusztába.
Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös
vadállaton ült, amely tele volt káromló
nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az
asszony bíborba és skarlátba öltözve,
arannyal, drágakővel és gyöngyökkel
ékesítve. Kezében undoksággal és a
föld tisztátalan paráznaságaival telt
aranyserleg. Homlokára egy név volt írva:
„Titok, a nagy Babilon, a föld paráznáinak
és utálatosságainak anyja.”
37. Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek
és Jahósua tanúinak vérétől. A
látomáson nagyon elámultam. Az angyal
megkérdezte: Miért csodálkozol?
Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű
és tízszarvú vadállatét is, amely
hordozza. A vadállat, amelyet láttál, volt, de
már nincs. Felbukkan a mélységből, de
vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs
beírva a világ kezdetétől fogva az élet
könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat
láttára, amely volt, többé nincs, de
ismét megjelenik.
38. Ide bölcsességgel párosult ész kell! A
hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül.
És hét király is van: Öt
közülük már a múlté, egy most
uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor
eljön, rövid ideig lesz csak maradása. A
vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a
nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe
is rohan. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz
királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a
vadállattal királyi hatalmat kapnak egy
órára. Egyetértenek a vadállattal,
erejüket és hatalmukat átengedik a
vadállatnak. Harcot indítanak a Bárány
ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura
és a Királyok Királya, akik pedig vele vannak,
azok a meghívottak, a kiválasztottak és a
hűségesek.”
39. Azután folytatta: „A vizek, amelyeken – mint
láttad – a kéjnő ült, a népeket,
fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti. A tíz szarv
pedig, amelyet láttál, meg a vadállat,
meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják és
levetkőztetik, a húsát megeszik, és tűzön
megégetik. Mert Isten adta a szívükbe, hogy a
tervét végrehajtsák, és uralmukat
ruházzák egyetértőn a vadállatra,
amíg be nem teljesednek az Isten beszédei. Az asszony,
akit láttál, az a nagy város, amely a föld
királyain uralkodik.
40. Ezután láttam egy másik angyalt, amint
alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s
fénye beragyogta a földet. Erős hangon teljes
erejéből kiáltozott: Elesett, elesett a nagy Babilon!
Ördögök tanyájává lett, és
minden tisztátalan szellem hajlékává,
minden tisztátalan és gyűlöletes madár
ketrecévé. Mert erkölcstelensége
haragjának borából minden nemzet ivott, vele
paráználkodtak a föld királyai, és a
föld kereskedői meggazdagodtak határtalan
fényűzéséből. Egy másik szózatot is
hallottam az égből, ez így hangzott: „Én
népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen
bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! Mert
az ő bűnei az eget verik, Isten pedig számon tartja
gonoszságait.
41. Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit
kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe
töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött.
Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi
gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Mert ezt
mondja magában: Királynőként trónolok, nem
vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt. Ezért
egyetlen napon zúdulnak rá a csapások:
halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja
elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki
ítéletet tart fölötte.” Siratják
és gyászolják majd a föld királyai,
akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd
látják, hogy füstölögve ég. De
gyötrelmeitől való félelmükben távol
állnak, és így kiáltoznak: „Jaj, jaj,
te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra
alatt beteljesedett rajtad az ítélet.”A föld
kereskedői is siratják és gyászolják, mert
senki sem veszi meg többé áruikat: az arany
és ezüstárut, a drágakövet és
gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és
karmazsint, a sokféle tujafát és
elefántcsont csecsebecsét, az értékes
fából, bronzból, vasból és
márványból készült mindenféle
edényt, a fahéjat és balzsamot, az illatszert,
mirhát és tömjént, a bort és olajat, a
lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat
és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák (testét)
és emberek lelkét. Az érett gyümölcs,
amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden
fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz
többé. A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle,
gyötrelmeitől való félelmükben távol
tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak:
„Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba
és skarlátba öltöztél, arannyal,
drágakővel és gyönggyel voltál ékes.
Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!” Minden
hajókormányos és révész, minden
hajós és tengerész megállt a
távolban, amikor megpillantotta füstölgő
tüzét, és így kiáltozott:
„Melyik város hasonlít ehhez a nagy
városhoz?” Hamut szórtak a fejükre, zokogva
és gyászolva siránkoztak: „Jaj, jaj, te nagy
város! A te gazdagságodból gazdagodott meg
mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra
elég volt, hogy elpusztulj!
42. Örvendj felette, te ég, és ti angyalok,
apostolok és próféták! Isten bosszút
állt rajta miattatok! Egy erős angyal ekkor fölemelt egy
malomkő nagyságú követ, és bedobta a
tengerbe, mondván: „Ilyen módon, erőszakkal vetik
majd le Babilont, a nagy várost, és többé
nyomát sem találni. Többé nem zeng benned
hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él
benned semmiféle mesterember, még
malomzúgás sem hallatszik. Nem világít
benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik
benned többé vőlegénynek és menyasszonynak
hangja. Mert kereskedőid voltak a föld nagyjai, mert
varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.
Őbenne volt megtalálható a próféták
és a szentek vére, és mindenkié, akit csak
megöltek a földön.”(Jel. 17-18.)
43. Ezekben a versekben a legvilágosabban van kijelentve az,
hogy miként jön el rá kínzások
által az a bizonyos ítélet azon zsarnokok keze
által, akik akkoriban felkelnek [uralomra jutnak] majd. De
további feladatunk annak szorgos vizsgálata és
megállapítása, hogy milyen időszakban fognak ezek
a dolgok beteljesedni, és miként fog kinőni
közöttük a kis szarv. Mert amikor a vas
lábszárakból előállnak a lábfejek
és a lábujjak - az állókép
ábrázatának mintájára és a
rettenetes fenevadnak megfelelően, amint az már a fentiekben be
lett mutatva - (akkor jön el az idő) amikor egybekeveredik majd a
vas és az agyag. Dániel most kifejti ezt a
témát számunkra, mert ezt mondja: “Egy
hétre szövetséget köt sokakkal, s úgy
lesz, hogy a hét közepén [felénél]
megszűnnek majd a véres- és
ételáldozataim.” (vö.: Dán. 9:27) Az
egy hét alatt azt az utolsó hetet érti, ami a
világ egészének végén lesz majd,
amely hétnek a felét a két próféta,
Énok és Illés foglalja el. Mert ők 1260 napon
át prédikálnak zsákruhába
öltözve, megtérést hirdetve a népeknek
és minden nemzetnek.
44. Mert az Írások Urunk két
eljövetelét jelzik elő, az első, testben való
eljövetelét, ami dicstelenségben történt
meg, az oknál fogva, hogy semmivé tétetett,
ahogyan Ézsaiás szólt felőle egykoron,
„Láttuk őt, és nem volt sem szép, sem
ékes, de megvetett volt, utolsó az emberek
között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a
szenvedés; [elfordult az arca]; Megvetett volt, akit nem
becsültek sokra.”(Ézs. 53:3) De a második
eljövetele dicsőségesnek van kijelentve, amikor eljön
az égből az angyalok seregeivel és Atyjának a
dicsőségével, amint a próféta megmondta,
„Szemed teljes díszben látja majd a
királyt;”(Ézs.33:17) és „Láttam
az éjjeli látomásban, hogy íme, az
ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia.
Amikor az Ősöreghez ért, színe elé
vezették. És hatalom és
méltóság és királyság adatott
neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett
szolgálnia. Hatalma örök hatalom, amely nem
enyészik el soha, és királyságának
nem lesz vége.” (Dán. 7:13) Ugyanígy
két előfutár volt bejelentve. Az első János volt,
Zakariás fia, aki mindenben a mi Megváltónknak
előfutára és hírnöke volt, beszélve a
mennyei világosságról, ami eljött a
világba. Ő töltötte be elsőként az
előfutár küldetését, mégpedig
már az anyja méhétől kezdve, Elizabeth
által megfoganva, annak érdekében, hogy
kijelenthesse mindazoknak, akik az anyjuk méhéből
született gyermekek, az új születést, ami az
érdekükben fog végbemenni a szent szellem és
a szűz által.
45. Mert ő, amikor meghallotta az Elizabetnek szóló
köszöntést, örömmel ugrándozott anyja
méhében, felismerve, hogy az isteni Ige megfogant a szűz
méhében. Ezután pedig eljött a
pusztában tanítani, hirdetve a megtérés
bemerítkezését a népnek, (s
ekképpen) prófétailag bejelentette az
üdvösséget a világ pusztájában
élő nemzetek (pogányok) számára.
Ezután a Jordánnál, látva a
Megváltót a saját szemével,
rámutatott és így kiáltott,
„Íme az Isten báránya, aki elveszi a
világ bűneit.” (Ján. 1:29) Szintén
elsőként szólt a Hádészben
lévőkhöz, mint előfutár, miután
Heródes megölette, hogy ott is tudtul adja azt, hogy a
Megváltó alá fog ereszkedni, hogy megmentse a
szentek lelkeit a halál kezétől.
46. De mivel a Megváltó volt minden ember
feltámadásának a kezdete, úgy illett, hogy
egyedül az Úr támadjon fel a halálból,
aki által az ítélet is kiterjed az egész
világra, hogy mindazok, akik méltón
küzdöttek, méltón is koronáztassanak meg
a Kiemelkedő által, felfogva, hogy ő volt az első, aki
bevégezte a pályát és befogadtatott a
mennybe és leültettetett az Atya jobbjánál,
és újra megjelenik majd a világ
végén ítélő Bíróként.
A dolgok rendje az, hogy először előfutárainak kell
megjelenniük, amint azt kijelentette Malakiás és az
angyal által, „Nézzétek, elküldöm
nektek a Tishbita Illést mielőtt elérkezne az Úr
napja, a nagy és félelmetes nap, és ő a fiaik
felé fordítja az apák szívét,
és apáik felé a fiaik szívét, nehogy
eljöjjek és átokkal sújtsam a
földet.” (Mal.3:23-24) Ezek tehát el fognak
jönni és meghirdetik a Felkent mennyből való
megjelenését; és jeleket és csodákat
tesznek abból a célból, hogy az emberek
megszégyenüljenek, és a megtéréshez
forduljanak túláradó gonoszságaik és
istentelenségeik miatt.
47. Mert János megmondta, „Két tanúmnak
hatalmat adok arra, hogy szőrzsákba öltözve
ezerkétszázhatvan napig
prófétáljanak.” Ez a hétnek a fele,
amiről Dániel is beszélt. „Ők a két olajfa
és a két gyertyatartó, amely a föld
Urának színe előtt áll. Ha valaki ártani
akar nekik, tűz csap ki szájukból, és
elpusztítja ellenségeiket, és ha valaki
ártani akar nekik, annak ilyen módon kell elpusztulnia.
Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy
küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van
arra is, hogy a vizeket vérré változtassák,
és mindenféle csapással sújtsák a
földet, amilyen gyakran csak akarják. És amikor
befejezik útjukat és
tanúságtételüket” hogy mondja a
próféta? „A vadállat feljön a
mélységből, harcra kel ellenük, legyőzi és
megöli őket,” (Jel.11:3-7) mert nem dicsőítik az
Antikrisztust. Mert erre vonatkozik a felnövekvő kis szarv. A
szíve felemelkedik és önmagát kezdi
magasztalni, és úgy dicsőíti magát, mintha
Isten lenne, üldözve a szenteket és káromolva a
Felkentet, éppen úgy, amint Dániel megmondta,
„Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek
voltak, meg fennhéjázón beszélő
száj; és megnyitotta a száját Isten
káromlására.” (Dán. 7:8) És az
a született háborút viselt a szentek ellen és
győzedelmeskedett fölöttük, „amíg a fenevad
megöletett és elpusztult és a testét a tűznek
adták.” (Dán. 7:11)
48. De mivel ránk hárul, hogy pontosabban
megbeszéljük a fenevadat, és
különösképpen azt, hogy a szent szellem hogyan
jelölte a nevét titokzatosan egy számot
felhasználva, azzal folytatjuk, hogy tisztázzuk, mi
következik rá. János így szól
hozzánk: „Akkor láttam, hogy egy másik
vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt,
mint a Báránynak, és úgy beszélt,
mint a sárkány. Az első vadállatnak minden
hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet
és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első
vadállat előtt, amely kigyógyult halálos
sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, még
tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme
láttára. A föld lakóit megtévesztette
a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt
véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy
emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de
felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy életet adjon a
vadállat képmásának, hogy
megszólaljon a vadállat képmása, és
hogy megölettessenek mindazok, akik nem borulnak le a
vadállat képmása előtt. Elrendelte, hogy
mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és
szegénynek, szabadnak és rabszolgának
jelöljék meg a jobb kezét vagy a homlokát,
és hogy senki ne adhasson-vehessen, csak akin rajta van a jel, a
fenevad neve, vagy nevének a száma. Ez a
bölcsesség! Akinek van értelme,
számítsa ki a vadállat számát, mert
embernek száma: az ő száma pedig
hatszázhatvanhat.” (Jel. 13:11-18)
49. A földből feljövő vadállat alatt az Antikrisztus
birodalmát érti; és a két szarv alatt pedig
őt [az Antikrisztust] és a hamis prófétát
őutána. Amikor azt mondja, „a szarvak olyanok, mint a
bárányé”, az alatt azt érti, hogy
olyanná teszi magát, mint az Isten Fia, és
királlyá teszi magát. És az
„úgy beszélt, mint a sárkány”
alatt az értendő, hogy megtévesztő és nem
beszél igazat. A szavak, miszerint „Az első
vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a
jelenlétében, a földet és lakóit
rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely
kigyógyult halálos sebéből”, azt
mutatják, hogy Augustus
törvénykezéséhez hasonlóan, aki
által az egész Római birodalom létre lett
hozva, fog majd ő is uralkodni és kormányozni, mindent
ezáltal megerősítve, és saját
magának egyre nagyobb dicsőséget véve.
Mert ez a negyedik vadállat, aki megsebesült a
fején, majd meggyógyult, vagyis szét lett
törve, még meg is becstelenült, és négy
koronára lett felosztva; ő pedig [az Antikrisztus] majd
leleményes ügyességgel meggyógyítja,
mint előtte volt, és helyre fogja állítani. Ez
értendő az alatt, amit a próféta mondott,
„életet ad a képnek és a vadállat
képe beszélni fog.” És újra
erőteljessé lesz, és erősnek bizonyul majd a maga
által felállított törvények
által. És azt teszi, hogy halálra adja mindazokat,
akik nem imádják a fenevad képét. Ekkor fog
megnyilvánulni a szentek béketűrése, mert
így szól: „Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek
és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak
és rabszolgának jelöljék meg a jobb
kezét vagy a homlokát, és hogy senki ne
adhasson-vehessen, csak akin rajta van a jel, a fenevad neve, vagy
nevének a száma.” Alattomossággal telve
és önmagát az Isten szolgálói
fölé magasztalva azt kívánja tenni, hogy
azokat gyötörje és üldözve kiűzze őket a
világból, mert azok nem dicsőítik őt, és
elrendeli, hogy füstölőket állítsanak fel
mindenhol, hogy a szent emberek közül senki ne legyen
képes eladni, vagy vásárolni, hacsak nem mutat be
előtte áldozatot; mert ezt jelenti a kézfejre felvett
pecsét.
A szó pedig, hogy “homlokukon” arra mutat, hogy
mindannyian megkoronáztatnak, a tűznek koronáját
veszik fel, nem az életét, hanem a halálét.
Mert ilyen ötlettel állt elő Antiochus
Epifánész, Szíria királya és a
makedón [Nagy] Sándor leszármazottja is a
zsidók elleni rendeletei kivitelezésekor. Ő
szintén felmagasztalta magát a szívében,
amikor abban az időben elrendelte, hogy „mindenki helyezzen el
egy oltárt az ajtaja elé és áldozzanak
azokon, és rendezzenek felvonulást Dionysus
dicsőségére, borostyánból
készült koszorúkat lengetve.” (vö.:
2Makk. 6:7-9) és aki megtagadta az engedelmességet,
azokat megfojtás általi halálra és
kínzásokra adták. De meg is kapta érte
méltó büntetését az
Úrtól, az igazságos Bírótól
és a mindeneket kifürkésző Istentől; mert
férgek által felfalva halt meg. Ha pedig bárki
mélyebben bele kívánna látni ezen dolgokba,
megtalálja azt a Makkabeusok könyvében leírva.
50. De most már beszéljünk arról, ami
előttünk áll. Mert ilyen eszközökkel fog ő is
színre lépni, arra törekedve, hogy a szenteket
minden módon gyötörje. Mert a próféta
és apostol kimondta: „Akinek van értelme,
számítsa ki a vadállat számát, hisz
embernek száma: hatszázhatvanhat.” Ami a
nevét illeti, arra nincs hatalmunk, hogy teljes
pontossággal megmagyarázzuk, úgy ahogy az
áldott János értette és utasítva
volt róla, hanem inkább csak egy
valószínűsíthető magyarázatot adhatunk;
mert amikor megjelenik, akkor az áldott Egy megmutatja majd
nekünk azt, amit tudni kívánunk. Azonban, amire a mi
bizonytalan felfogásunk képes eljutni, arról
szólhatunk. Valójában sok olyan nevet
találhatunk, amelyek betűinek (számértéke)
egyenlő ezzel a számmal: példának
okáért, a Titán szó, ami egy ősi és
előkelő név (Lásd Iréneusz Eretnekségek
Ellen 5. Könyv); vagy az Evanthas, ami szintén ezt a
számot adja ki; és még sok más ilyen
található.
De amint azt már megmondtuk, az első fenevad sebe
meggyógyult és ő (a második fenevad) képes
lesz a képet megszólaltatni, ami azt jelenti, hogy
hatalmas lesz; az pedig mindenek számára
nyilvánvaló, hogy akik jelenleg hatalmon vannak, azok a
latinok (rómaiak). Ha ezt a nevet egy egyénre
vonatkoztatjuk, akkor az Latin lesz. Így aztán sem
úgy nem adhatjuk ezt elő, hogy biztosan ez lesz az ő neve, sem
azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy esetleg
máshogy lesz megnevezve. De az Isten titkait a
szívünkben tartva, félelemben kell kitartanunk a
hitben, mindabban, amit a próféták kijelentettek
nekünk, azért, hogy amikor azok a dolgok eljönnek
ránk, fel legyünk készülve rájuk,
és ne legyünk megtévesztve. Mert amikor eljön
az ideje, ő, akiről mindezeket mondjuk meg fog nyilvánulni.
51. De hogy ne korlátozzuk magunkat egyedül ezekre a
szavakra és érvekre, annak érdekében, hogy
meggyőzzük mindazokat, akik szeretik az Isten kijelentéseit
tanulmányozni, sok más bizonyítékkal is
alátámasztjuk a dolgot. Mert Dániel ezt mondta:
„És ezek megmenekülnek majd a kezétől: Edom
és Moáb, és Ammon gyermekeinek
főbbjei.”(Dán.11:41) Ammon és Moáb
Lót gyermekei, akik lányaitól születtek
és fajuk fennmaradt mind ez ideig. És
Ézsaiás így szólt: „És
idegenek hajóin fognak utazni, együtt fosztogatva a
tengert, és (kifosztják majd) azokat, akik keleten
élnek; és legelőször Moábra teszik a
kezüket, és Ammon gyermekei elsőként fognak
engedelmeskedni nekik.”(Ézs.11:14)
52. Abban az időben tehát feláll és
szembeszáll velük. És miután
háború által leigázza a három
szarvat a tíz közül, és kitépi ezeket,
azaz Egyiptomot, Líbiát és Etiópiát,
és megszerzi a zsákmányaikat és
ékességeiket, és maga uralma alá veti a
maradék szarvakat, akkor kezd felemelkedni
szívében és Isten fölé fogja
magasztalni magát, mint aki a világ egyedüli ura. Az
első hadjáratát Tírus és Berytus, valamint
a környező területek ellen indítja meg. Mert e
két város lerohanásával rettenetet kelt a
többiek szívében, amint Ézsaiás
mondta: „Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger:
Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem
neveltem föl lányokat. Ha majd a hír eljut
Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt.”
(Ézs. 23:4)
53. Ezek a dolgok tehát még a jövőben
történnek meg, szeretteim; és amikor a három
szarv kivágatik, Istenként kezdi majd mutogatni
magát, ahogyan Ezékiel megmondta ezt egykor: „Mert
felmagasztalod szívedet és azt mondád, Isten
vagyok.” És Ézsaiás is
hasonlóképpen szólt: „Azt mondtad
szívedben: én az égbe megyek föl, az
ég csillagai fölé állítom
trónomat; hasonló leszek a Fölségeshez!
Mégis most az alvilágba (Hades) fogsz alávitetni,
a föld alapjaihoz.” És Ezékiel
hasonlóképpen: „Vajon mondod-e majd gyilkosaid
előtt is: „Isten vagyok”, noha csak ember vagy.”
54. Amint az eredete, és megjelenése, és
pusztítása már ezen szavak által be van
mutatva, és nevére is titkos utalás
történt, most vizsgáljuk meg a cselekedeteit. Mert
minden embert egybehív magához, minden szerteszórt
nemzetből, és a sajátjává teszi őket,
mintha csak a gyermekei lennének, és
megígéri nekik országaik
helyreállítását, királyságaik
és nemzeteik újra alapítását, annak
érdekében, hogy azok Istenként
imádják őt, ahogyan a próféta megmondta:
„egybegyűjti egész birodalmát napkelettől
napnyugatig; azok, akiket elhív és azok is, akiket nem
hív magához, mind együtt masíroznak
vele.” Jeremiás egy példabeszédben
szólt felőle: „A fogolymadár felrikkant (és)
magához gyűjtötte azokat, akik nem tőle keltek ki,
álnokul gazdaggá tette magát: napjainak
felében elhagyják azok és a végén
bolondnak bizonyul.”(vö.: Jer. 17:11 - LXX)
55. Nem lesz hátrányunkra ebben az
érvelésünkben, ha rámutatunk annak a
teremtménynek a viselkedésére, és hogy a
próféta nem hiábavalóan beszélt,
amikor példázattal szólt erről a
teremtményről. Mert a fogolymadár egy kérkedő
teremtmény, ami ha meglátja egy másik
fogolymadár fészkét annak fiókáival,
és az anyamadár épp élelem után
jár, akkor annak a madárnak a hangján kiált
fel, s magához hívja a fiókáit, és
azok pedig azt vélve, hogy az a szülőjük, hozzá
futnak. És büszke élvezettel ül be az idegen
jérce fészkébe, mintha a magáé
lenne. De amikor az igazi szülőmadár visszatér,
és hívja őket a maga ismerős
kiáltásával, a fiókák felismerik,
és elhagyják a megtévesztőt, és elindulnak
az igazi szülő felé. Ezt a dolgot használta fel
tehát a próféta úgy, mint
példázatot az Antikrisztusra vonatkozóan. Mert ő
is magához csalja az emberiséget,
szándékában áll
magáévá tenni azokat, akik nem az
övéi, és megváltást hirdet
mindnyájuknak, miközben magát sem lesz képes
megmenteni. (vö.: Illés apokalipszise 5:11)
56. És miután magához gyűjtötte mindenhonnan
a világból a hitetleneket, a
segélykiáltásukra üldözésbe veszi
majd a szenteket, akik [a hitetlenek] ellenségei és
ellenlábasai, ahogy az apostol és örömhirdető
mondja: „Volt a városban egy bíró, aki
Istent nem félt, emberrel nem gondolt: és volt egy
özvegyasszony abban a városban, aki eljővén
hozzá, így szólt: Állj bosszút
értem az én ellenségemen. És a
bíró, bár egy ideig nem tette, de ezután
ezt mondta magában: Bár Istent nem félek, emberrel
sem gondolok, mégis, mert ez az özvegyasszony
kényelmetlenséget okoz, megbosszulom őt.”
(vö.: Luk.18:3-5)
57. Az igazságtalan bíró alatt pedig, aki Istent
nem fél és emberre sincs tekintettel,
kétséget kizárva az Antikrisztust érti, aki
az ördög fia, és Sátán edénye.
(vö.: Iréneusz - Eretnekek Ellen V. 25:4) Mert ő, amikor
megszerzi a hatalmat, elkezdi majd felmagasztalni magát Isten
ellen, nem az igazságban (valóságban) Istent
félve, nem tekintve Isten Fiára sem, aki mindeneknek
Bírája. És mikor a városban levő
özvegyasszonyról beszél, Jeruzsálemre
magára utal, ami valóban özvegy, elpártolva a
tökéletes, égi
házastársától, Istentől, [sőt]
ellenségének hívja, és nem
Megmentőjének; mert nem érti meg, ami Jeremiás
próféta által megmondatott: „Mivel nem
engedelmeskedtek az igazságnak, azért egy
tévelyítő szellem fog ehhez a néphez és
Jeruzsálemhez beszélni.” (vö.: Jer. 4:11)
És Ézsaiás hasonló módon:
„Amiért nem akarja ez a nép Silóám
csendesen folyó vizét, hanem Raszint és Romelia
fiát akarja maga fölött királyként,
ezért íme, JHVH rátok vezeti az erős és
nagy folyó vizét, az asszírok
királyát.” (Ézs. 8:6) A király
által jelképesen az Antikrisztust érti, ahogy egy
másik próféta is mondja: „És ez az
ember lesz a tőlem való békesség, amikor az
Asszír feljön a földetekre, és mikor megtapossa
hegyeiteket.”(Mik. 5:5)
58. És Mózes hasonló módon, előre ismerve,
hogy a nép el fogja utasítani és meg fogja tagadni
a világ igazi Megmentőjét, és
tévelygésbe fog esni, és földi királyt
fog választani, és semmibe veszi az égi
Királyt, így szól: „Nincsen-é ez
elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim
között? A bosszúállás napján
helyrehozom őket, és az időben, amikor lábuk
megtántorodik.” (vö.: 5Móz.32:35)
Megtántorodtak ezért minden dologban, mert semmiben nem
találtattak összhangban levőnek az igazsággal: sem a
törvényre vonatkozólag, mert megszegőkké
váltak; sem a prófétákkal, mert még
magukat a prófétákat is levágták,
sem az örömhír hangjára vonatkozólag,
mert megfeszítették a Megmentőt magát; sem az
apostoloknak nem hittek, mert üldözték őket. Minden
időben ellenségnek és az igazság
árulóinak mutatták magukat, és Isten
gyűlölőinek találtattak, nem pedig szeretőinek; és
ilyenek is lesznek, amint lehetőséget találnak rá:
mert felkorbácsolván magukat Isten szolgái ellen,
bosszút fognak keresni [ellenük] egy halandó ember
keze által. És ez az ember, büszkeséggel
felfuvalkodván a [hitetlenek] behódolása miatt,
küldötteket fog küldeni a szentek ellen, azt
parancsolván, hogy mindenhol öljék meg őket, amiatt,
mert [a szentek] elutasítják a hódolatot,
és nem tisztelik őt Istenként, Ézsaiás
szavai szerint: „Jaj a föld hajóinak
szárnyaira, Etiópia folyóin túl, (jaj
annak,) aki biztosítékokat küld a tengeren,
és papiruszra írt leveleket a víz
útján. Ugyanis fürge küldöttek jönnek
a nyugtalan és várakozó néphez, az idegen
és őket zordan (fogadó) néphez; a
reményvesztett és letaposott
nemzethez.”(Ézs. 18.)
59. Mi pedig, akik Isten Fiában reménykedünk,
üldöztetünk és letapostatunk azon hitetlenek
által. Mert a hajók szárnyai az egyházak,
és a tenger a világ, amiben az Egyház
felállt, mint egy hajó, amit a mélységbe
taszítottak, de nem pusztult el; mert vele van az ügyes
kormányos, a Felkent. És a [hajó]
közepében ott a trófea, ami a halál
fölé emeltetett; mert az Úr keresztjét
hordozza magával. Mert a hajóorr keletre, a
hajófar nyugatra, a kapaszkodói pedig délre
vannak, és a kormányrúdjai a két
szövetség (testamentum), és a kötelek, amik
kifeszülnek körülötte, azok a Felkentnek szeretete,
ami összeköti az Egyházat, a háló, amit
kivet az a megújulás begyűjtő (eszköze), ami
felfrissíti a hívőt, ahonnan valók ezek a dicső
dolgok. A szélként pedig az égi Szellem van jelen,
ami által el vannak pecsételve azok, akik hisznek;
és [a hajónak] vannak vas horgonyai, azaz magának
a Felkentnek szent parancsolatai, amelyek erősek, mint a vas.
Jobbról és balról is vannak tengerészei,
felügyelők, mint a szent angyalok, akik által az
Egyház mindig igazgatva és védelmezve van. A
vitorlákhoz vezető létra pedig a Felkent
szenvedéseinek jelképe, ami a hűségeseket elviszi
az égi felemelkedésbe. És a felső vitorlák
az árbocon a próféták,
mártírok és apostolok társasága,
akik beléptek a nyugalmukba a Felkent
Királyságában.
60. Nos, az üldöztetés
nyomorúságával kapcsolatban, amely az
ellenségtől az Egyházra szakad, János
szintén így szól: „És láttam
egy hatalmas és csodálatos jelet az égben; egy
asszony a napba öltözve, és a lába alatt a
hold, a fején pedig tizenkét csillagból
álló korona. És várandós volt,
és szülési fájdalmában
kiáltozott, és vajúdott, hogy szüljön.
És a sárkány odaállt a szülni
készülő asszony elé, hogy amikor szült,
felfalja gyermekét. És fiúgyermeket szült,
aki uralni fog minden nemzeteket. A gyermek pedig elragadtatott
Istenhez és az Ő trónjához. Az asszony pedig
elmenekült a pusztába, ahol Istentől
előkészített helye volt, hogy ott
táplálják ezerkétszázhatvan
napig.... És amikor látta ezt a sárkány,
üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket
szülte; és az asszonynak a nagy sas két
szárnya adatott, hogy a pusztába repülhessen, ahol
tápláltatik ideig, időkig, és fél időig a
kígyó színe elől elrejtve. A kígyó
pedig a szájából folyónyi vizet
árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az
áradattal az asszonyt. És segített a föld az
asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és
elnyelte az áradatot, amelyet a sárkány
árasztott a szájából. Megharagudott a
sárkány az asszonyra, és elment, hogy
háborút indítson magjának szentjeivel, akik
megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan
Jahósua bizonyságtétele.” (Jel. 12.)
61. Az asszony által tehát, aki a napba
öltözött, a legnyilvánvalóbban az
Egyházra utalt, aki Atyja szavával van megáldva,
akinek világossága fölülhaladja a napot.
És az, hogy „a lába alatt a hold” arra utal,
hogy mennyei dicsőséggel díszítették fel,
mint a holdat. És azok a szavak, hogy „a fején
tizenkét csillagból álló korona”,
arra a tizenkét apostolra utalnak, akik által az
Egyház alapult. És azok, hogy
„várandós volt, és szülési
fájdalmában kiáltozott, és vajúdott,
hogy szüljön” azt jelenti, hogy az Egyház nem
fog felhagyni azzal, hogy előhozza szívéből az
Igét, amely üldöztetik a hitetlenek által a
világban. „És ő szült”, mondja,
„egy fiúgyermeket, aki uralni fog minden
nemzeteket;” amely alatt azt értjük, hogy az
Egyház, aki mindig megszüli (előhozza) a Felkentet, Isten
tökéletes fiúgyermekét, aki istennek
és embernek van mondva, minden nemzet
tanítójává válik majd. És a
szavak, „a gyermeke felvétetett Istenhez és az Ő
trónjához,” azt jelentik, hogy az, aki tőle
mindenkor születik mennyei király, és nem
földi; mint ahogy Dávid által is kijelentetett
régen, amikor így szólt: „JHVH mondta az
Uramnak, ülj jobb kezem felől, míg ellenségeidet
lábad zsámolyává teszem.” (Zsolt.
110:1) „És a sárkány” - mondja -
„látta és üldözőbe vette az asszonyt, aki
szülte a fiúgyermeket. És az asszonynak a nagy sas
két szárnya adatott, hogy a pusztába
repülhessen, ahol tápláltatik ideig, időkig,
és fél időig a kígyó színe elől
elrejtve.”
Ez az ezerkétszázhatvan napra utal (a hét
felére), ameddig a zsarnok uralkodik és üldözi
az egyházat, amely városról városra
menekül, és rejtett húst keres a pusztában a
hegyek között, más védelemben nem
részesülve, mint a nagy sas két szárnya,
vagyis a Felkent Jahósuában való hit, aki
kinyújtotta szent kezeit a szent fán, két
szárnyat kiterjesztve, jobbra és balra, és
magához hívta mindazokat, akik benne hittek, és
befedezte őket, mint a tyúk a kiscsibéit. Mert
Malakiás szája által szintén ő szól,
ilyen módon: „És nektek, akik félitek nevem,
felkel majd az igazságosság Napja szárnyai alatt
gyógyulással.” (Mal. 3:20; 4:2)
62. Az Úr ezt is mondja: „Amikor látni
fogjátok a pusztító utálatosságot
állni a szent helyen (aki olvassa, értse meg!), akkor,
akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe, és aki
a háztetőn van, ne szálljon alá, hogy
ruháit magához vegye; se az, aki a mezőn van, ne
térjen vissza, hogy házából valamit
kivegyen. Jaj azoknak, akiknek gyermekeik vannak, és azoknak,
akik szoptatnak, azokban a napokban! Mert akkor nagy
nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a
világ kezdete óta. Ha azokat a napokat nem
rövidítenék meg, nem menekülne meg egy test
sem.”(Mát.24; Márk.13.) És Dániel
mondja: „És elhelyezik a pusztító
utálatosságot ezerkétszázkilencven napig.
Áldott az, aki várja, és eléri az
ezerháromszázharmincöt
napot.”(Dán.12:12)
63. És az áldott apostol, Pál, ezt írja a
Tesszalonikaiaknak, mondva: „Most pedig kérünk
titeket, atyámfiai, a mi Urunk, a Felkent Jahósua
eljövetelére és a mi hozzá leendő
egybegyűlésünkre nézve, hogy ne
rázkódjatok meg egyhamar értelmetekben, se ne
háboríttassatok meg, se szellem által, se
beszéd által, se nékünk tulajdonított
levél által, mintha itt volna már az Úr ama
napja. Ne csaljon meg titeket senki semmilyen módon; mert az a
nap nem jön el addig, míg bekövetkezik elébb a
bukás, és megnyilatkozik a bűn embere, a
pusztítás fia, aki szembe szegül és
fölébe emeli magát mindannak, ami istennek vagy
imádat tárgyának neveztetik, annyira, hogy
beül az Isten templomába, Isten gyanánt
mutogatván magát. Nem emlékeztek, hogy megmondtam
nektek ezeket, amikor még veletek voltam? És most
tudjátok, mi a visszatartó, amiért csak az ő
idejében jelenhet meg. Mert már működik a
törvényszegés misztériuma: csakhogy annak,
aki azt még most visszatartja, félre kell az
útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a
törvénytaposó, akit megemészt az Úr az
ő szájának leheletével, és
megsemmisít az ő megjelenésének
fényességével; kinek eljövetele a
Sátán munkája után van, a
hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és
csodáival, és az igazságtalanság minden
csalárdságával azok között, akik
elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazság
szeretetét. És ezért Isten hatalmas
érzékcsalódást küld rájuk, hogy
higgyenek a hazugságnak; hogy átkozottak legyenek
mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem
élvezetüket lelték az
igazságtalanságban.” (vö.: 2Thess.2) És
Ézsaiás ezt mondja: „Vágasson le a gonosz,
hogy ne lássa az Úr
dicsőségét.”(vö.: Ézs. 26:10
vége LXX szerint)
64. Ezek a dolgok, tehát, kedvesem, bekövetkeznek és
a hét két részre oszlik, és akkor
megmutatkozik a pusztító utálatosság,
és az Úr két prófétája
és előfutára befejezik pályájukat,
és az egész világ végül
megközelíti a beteljesülést, mi marad akkor
hátra, ha nem az Úr és Megmentő, a Felkent
Jahósua eljövetele a mennyekből, mindazoknak, akik
reménykedve figyelik? Aki meghozza majd a tüzet és
az igaz ítéletet mindazokra, akik megtagadták,
hogy higgyenek Benne. Mert az Úr mondja: „Amikor pedig
ezek elkezdődnek, nézzetek fel, és emeljétek fel a
fejeteket; mert közeledik a megváltásotok.”
(Luk. 21:28) „de egyetlen hajszál sem vész el a
fejetekről.” (Luk. 21:18) „Mert ahogyan a
villámlás keletről támad, és
ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az
eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”
(Mát. 24:27-28) Nos, a bukásra a paradicsomban
került sor; mert Ádám ott esett el. És
aztán ezt mondja: „Az Emberfia elküldi angyalait,
és összegyűjtik választottait az egek négy
szele felől.” (vö.: Márk. 13:27) És
Dávid is, az ítélet és az Úr
eljövetelének prófétai
bejelentésében mondja: „Kijövetele az
ég végéből, s köre az ég
széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék
hevétől.” (Zsolt. 19:7) A hőség alatt a
tűzvészt érti. És Ézsaiás így
szól: „Jöjj, népem, menj be a szobádba,
(és) zárd be az ajtódat: Rejtsd el egy rövid
pillanatra magad, míg elmúlik JHVH haragja!”
(Ézs. 26:20) És Pál hasonló módon:
„Isten haragja ugyanis megnyilvánul a mennyből az emberek
minden istentelensége és igazságtalansága
ellen, akik Isten igazságát igazságtalanul
visszatartják” (Róm. 1:18)
65. Azonfelül a feltámadásról és a
szentek királyságáról Dániel ezt
mondja: „Azok közül, akik a föld porában
alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök
életre, (némelyek gyalázatra és
örök utálatra).” Ézsaiás mondja:
„A halott emberek felkelnek majd, és azok, akik
sírjukban vannak, felébrednek! Mert harmatod
gyógyulás számukra.” (vö.: Ézs.
26:19) És az Úr mondja: „Sokan azokban a napokban
hallják az Isten Fiának szavát, és akik
hallják, élni fognak.” (vö.: Ján.
5:25-27) És a próféta ezt mondja: „Kelj fel,
te, aki alszol, és támadj fel a halálból,
és felragyog neked a Felkent.” (Eféz. 5:14)
És János így szól: „Áldott
és szent, akinek része van az első
feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második
halálnak.” (Jel. 20:6) Mert a második halál
a tűz tava, amely ég. És ismét az Úr
mondja: „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap az ő
dicsőségében” (Mát. 13:43) És a
szenteknek ezt fogja mondani: „Gyertek, Atyám
áldottai, örököljétek a
királyságot, amely számotokra készült
a világ alapítása óta.” (Mát.
25:34) De mit mond a gonoszoknak? „Távozzatok tőlem,
átkozottak, az örök tűzre, amely a gonosznak és
angyalainak készült, melyet Atyám
készített.” (vö.: Mát. 25:41) És
János mondja: „Nincsenek kutyák,
varázslók, szajhák, gyilkosok,
bálványimádók, és mindazok, akik
cselekszik és szeretik a hazugságot; mert a te
részed a tűz poklában van.” (Jel. 22:15) És
hasonló módon Ézsaiás is: „És
amikor kimennek, látják majd azoknak a holttestét,
akik vétkeztek ellenem. Férgük nem hal majd meg, a
tűz sem alszik ki; és látvánnyá lesznek
minden testnek.” (Ézs. 66:24)
66. Az igazak feltámadásával kapcsolatban,
Pál is így beszél a Tesszalonikaiaknak
írtakban: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha
tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és
szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs
reménységük. Mert ha hisszük, hogy
Jahósua meghalt és feltámadt, akkor az Isten a
Jahósuában elhunytakat is előhozza, vele együtt.
Mert ezt az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi,
akik élünk, és megmaradunk az Úr
eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert
kiáltással, Isten harsonájával és
hangjával, maga az Úr fog alászállni a
mennyből, és a Felkentben halottak fognak először
feltámadni. Azután mi, akik élünk, és
megmaradunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkbe az
Úrral való találkozásra a levegőbe;
és így mindenkor az Úrral leszünk.”
(1Thess 4:13-17)
67. Ezeket a dolgokat tehát röviden eléd helyeztem,
ó Theofilusz, magából az
Írásból véve elő, annak
érdekében, hogy hitben megőrizve, ami megíratott,
és várva az elkövetkező dolgokat, megőrizd
önmagadat az Isten és emberek elleni
törvénysértésektől mentesnek,
„várván ama boldog reménységet,
Istenünk dicsőségének és
Megváltónknak megjelenését” (Tit.
2:13), mialatt felkelnek köztünk a szentek, Ő
örülni fog azokkal, dicsőítve az Atyát. Neki
legyen dicsőség a korok korainak
végtelenségéig. Ámen.