Hermasz Pásztora
««II. PARANCSOLAT III. PARANCSOLAT IV. PARANCSOLAT»»


 

III. PARANCSOLAT

28.

1. Majd ezt mondotta: Szeresd az igazságot és szádat ne hagyja el más, csak az igazság, hogy a szellem, amelyet az Isten ott lakoztat ebben a testben, igaznak találtasson minden ember előtt, és ez által a bennetek lakozó Úr megdicsőüljön; mert az Úr igaz minden szavában, és benne nincs semmi hazugság.

2. A hazugok elvetik maguktól az Urat, sőt még meg is rabolják őt, mert nem adják vissza neki a kölcsönt, amit tőle kaptak; ők ugyanis nem hazug szellemet kaptak tőle, és a hazugok ezt adják vissza, beszennyezik az Úr parancsolatát, és így csalókká válnak.

3. Ezeket hallván nagy sírásra fakadtam, és amikor meglátta, hogy sírok, ezt mondotta: – Miért sírsz? – Mert nem tudom, Uram – válaszoltam –, hogy így egyáltalán üdvözülhetek-e? Miért? – kérdezte. Életemben sohasem az igazat mondtam, Uram – válaszoltam –, hanem mindig és mindenkivel szemben csalóként éltem, és a hazugságaimat, mint igazat tüntettem fel minden ember előtt. Sohasem ellenkezett senki sem, hanem hittek a szavaimnak. Hogyan is tudnék élni, ha ezeket elkövettem?

4. Helyesen és az igazságnak megfelelően gondolkodol – mondotta –, neked, mint Isten szolgájának az igazságban kellett volna járnod, és nem közös lakhelyet adni az igazság Szellemének és a rossz lelkiismeretnek, ezzel a tiszta és igaz Szellemet megszomorítani. Uram, sohasem hallottam ezeket a szavakat ilyen világosan – mondottam.

5. De most hallottad – válaszolta rá. Tartsd meg tehát mindezt, hogy a tetteid hamisságai, amelyeket az imént elmondtál, megtalálván ezen igazságokat, hihetővé váljanak, mert úgy még azok is hitelt érdemelnek! Ha megtartod ezeket és mostantól fogva az Igazságnak megfelelően fogsz majd beszélni, megszerezheted magadnak az életet; mindaz, aki meghallja ezt a parancsolatot, és távol tartja magát a hazugságtól, ettől a legnagyobb rossztól, az Istennek fog élni.


Hermasz Pásztora
««II. PARANCSOLAT III. PARANCSOLAT IV. PARANCSOLAT»»