Hermász Pásztora

Hermasz Pásztora
««I. PÉLDÁZAT EGY MÁSIK PÉLDÁZAT (II.) III. PÉLDÁZAT»»


 

EGY MÁSIK PÉLDÁZAT ( II. )

51.

1. A szántóföldemen sétálgatván nézegettem a szőlőt és a szilfát. Elgondolkodtam magukon a fákon, és ezek gyümölcsein, majd megjelent a pásztor és így szólt: – Mire gondolsz most magadban a szőlővel és a szilfával kapcsolatban? Arra gondoltam Uram – válaszoltam –, hogy az egyik fa a másiknak díszére és javára van.

2. Ez a két fa – folytatta ő – Isten szolgáit jelképezi. Szeretném megtudni, Uram, mennyire jelképesek a fák? Látod a szőlőt és a szilfát? – kérdezte tőlem. Látom, Uram – válaszoltam.

3. A szőlő az, amely a termést meghozza, a szilfa pedig termés nélküli fa. Ha ez a szőlő nem futna fel a szilfára, a földön elterülten nem tudna sok termést hozni, de még ha teremne is, elrothadna, mert nem a fán függeszkedik; ám ha a szőlő felkapaszkodik a szilfára, gyümölcsöt hoz még a szilfa is.

4. Láthatod, hogy a szilfa is sok gyümölcsöt ad és nem kevesebbet, mint a szőlő, sőt még többet is, és nagyobbakat is. Hogyan lehet az Uram – vetettem közbe –, hogy nagyobbat? – Mert a szőlő felkapaszkodva a szilfára sok és jó termést hoz, míg a földön elterülten keveset és rothadtat terem. Ez a példázat Isten szolgáira vonatkozik, mégpedig a szegényekre és a gazdagokra. Hogy van ez Uram, ismertesd meg velem!

5. Halljad hát! – mondotta – a gazdagnak bár van vagyona, de az Úr előtt mégis szegénynek számít, mert a gazdagsága leköti figyelmét, és így igen keveset ér imádsága, az Úrnak tett vallomásai, mert ha meg is tenné ezeket, akkor is gyengén, keveset és erőtlenül; de ha a gazdag odamegy a szegényhez, és a szükséges dolgokban segítségére van abban a hitben, ha ezt megteszi a szegényekkel, a fizetséget érte majd megtalálja az Úrnál, és ezért megad mindent a gazdag kételkedés nélkül a szegénynek.

6. A szegény pedig, akit a gazdag megsegített, hálát adván az Istennek, közbenjár érte. A gazdag így újra meg újra gondoskodik a szegényről, nehogy az életében hiányt szenvedjen, mert tudja, hogy a szegény imája értékes és kedves az Isten előtt.

7. Mindketten megteszik a magukét, a szegény az imádságban munkálkodik, ő ebben gazdag, az Úrtól kapta ezt, és vissza is adja az Úrnak, ki őt megsegítette; hasonló módon a gazdag is vagyonát, amit az Úrtól kapott, fontolgatás nélkül odaadja a szegénynek, és ez a cselekedete az Úr előtt nagy és kedves, mivel a gazdag belátóvá lett, és a vagyonából, mint az Úr ajándékából a szegényről gondoskodott, így helyesen végezte szolgálatát.

8. Az ember úgy látja, hogy a szilfa nem terem gyümölcsöt, mert nem tudja, és nem is érti meg, hogy amikor majd szárazság lesz, a szilfában akkor is lesz majd víz, és ezzel a szőlőt táplálja. Így a szőlő szünet nélkül vízhez jut, kétszeres termést ad, az egyik részt magáért, a másikat pedig a szilfa helyett. Hasonlóan tesznek a szegények is, akik a gazdagokért imádkoznak az Úrhoz, ezzel gyarapítják azoknak a vagyonát, a gazdagok pedig ismételten segíteni fogják a szegényeket a szükségesekkel, és ezáltal ők lélekben töltekeznek.

9. Ezzel mindketten egy igaz cselekedetnek a részesei lesznek. Aki így tesz, azt nem hagyja el az Úr, hanem a nevét beírják az élők könyvébe.

10. Boldogok, akik megértik, hogy az Úr az, aki őket gazdaggá teszi. Mert aki ezt megérti, az képes lesz valami jó szolgálatra is.


Hermasz Pásztora
««I. PÉLDÁZAT EGY MÁSIK PÉLDÁZAT (II.) III. PÉLDÁZAT»»