CoG

 II. Énok 2 - Énok Titkainak Könyve


(Ms. J) F. Andersen, „2 (Slavonic Apocalypse of) Enoch” - The Old Testament Pseudepigrapha
2 vols.; ed. J. H. Charlesworth; New York: Doubleday, 1985 [1983] -
web forrás

Énok II. könyvének részleges fordítását közöljük. Az Énok II. könyve, vagy más néven Énok szláv apokalipszise, (vagy Énok Titkainak könyve, vagy Énok második könyve) szláv nyelven maradt fenn, melynek többféle angol fordítása is megtalálható.
Weboldal:
www.churchofgod.hu


 

Énok találkozása Isten két angyalával.

1. 1. Volt egy bölcs ember, egy tapasztalt írástudó, és az Úr megszerette és magához fogadta, hogy láthassa a legfelsőbb lakhelyeket és lehessen a bölcsesség, a nagyság, a mindenható Isten felfoghatatlan és változhatatlan birodalmának szemtanúja, amely csodálatos, dicsőséges, fénylő, amely az Úr szolgáinak sok rétegű tartózkodási helye, az Isten megközelíthetetlen trónja, a testetlen seregek megnyilvánulása és fokozatai, a megszámlálhatatlan elemek leírhatatlan szolgálata, a különböző jelenések, a Kerubok seregének kifejezhetetlen éneke, és a végtelen fény. 2. Abban az időben, mondá Énok, amikor 165. évemet betöltöttem, s Matuzsálemet, fiamat nemzettem. 3. Ezek után még kétszáz évet éltem, és betöltöttem életem 365. évét. 4. A hónap első napján a házamban egyedül voltam, és az ágyamon pihentem és aludtam. 5. És mikor elaludtam, nagy szorongás jött szívembe, alvás közben könnyeket hullattam szemeimmel, és nem tudtam megérteni, miféle szorongás volt ez, vagy mi történt velem. 6. Két férfi jelent meg mellettem, felette hatalmasok, olyanok amilyeneket a földön még soha nem láttam; arcuk ragyogott, mint a nap, és szemük is olyan volt, mint a világító szövétnek, és a szájukból tűz csapott ki, ruhájuk olyan volt, mint a sugárzó tajték (hab), szárnyaik jobban fénylettek, mint az arany, kezük fehérebb volt, mint a hó. 7. Az ágyam szélén álltak és a nevemen szólítottak engem.

8. Felébredtem álmomból, és a valóságban is tisztán láttam azt a két férfit ott állni előttem. 9. És meghajoltam előttük és megbénított a félelem, a látomástól félelem ült ki arcomra, és így szólt hozzám ez a két férfiú: 10. „Bátorság, Énok, ne félj! Az örökkévaló Isten küldött minket hozzád, és íme! Ma fel fogsz emelkedni velünk az égbe, és közlöd majd fiaiddal és házad népével mindazt, ami be fog következni házadban, amíg nélküled lesznek a földön. És hogy senki se keressen téged, amíg az Úr vissza nem hoz téged hozzájuk.” 11. És siettem engedelmeskedni nekik, kimentem házamból, az ajtóhoz mentem, ahogy parancsolták és behívtam fiaimat, Matuzsálemet, Regimet, Gaidadot és ismertettem velük mindazokat a csodákat, amit azok a férfiak mondtak nekem.


 
Énok utasítása fiainak

2. 1. Figyeljetek rám, gyermekeim, nem tudom, hová megyek, vagy mi fog történni velem; most azért, gyermekeim, elmondom nektek:

Ne forduljatok el Istentől!
Járjatok színe előtt, és tartsátok meg parancsolatait!
Ne utáljátok az üdvösség imádságait, hogy így az ÚR ne fosszon meg kezetek munkáitól!
És ne legyetek szűkmarkúak az ÚR ajándékaival, és az ÚR sem lesz szűkmarkú ajándékaival és szeretetadományaival csűrjeitekben.
És áldjátok az Urat csordáitok elsőszülötteiből és gyermekeitek elsőszülötteivel és örök áldásotok lesz.
Ne forduljatok el az Úrtól és ne imádjatok hiábavaló isteneket, isteneket, amelyek nem alkották az eget és a földet és bármilyen más teremtett dolgot; mert ezek elvesznek, és mindazok, akik imádják azokat.

És akkor az Isten megerősíti szíveitekben az igaz tiszteletet iránta.
És most, gyermekeim, senki ne keressen engem, amíg az Úr vissza nem hoz hozzátok.


Énok felvételéről; hogyan vitték őt az angyalok az első égbe

3. 1. És történt, - miután Énok elmondta fiainak ezeket -, hogy az angyalok elvittek szárnyaikon. Felvittek az első égbe és letettek a felhőkre. És íme, azok mozogtak. És ott körülnéztem, azután feljebb tekintettem és láttam az étert, és [az angyalok] akik letettek az első égben megmutatták a hatalmas Tengert, nagyobbat, mint a földi tengerek.


A csillagok uralkodó angyalairól.

4. 1. Elvonultatták előttem a véneket, a csillagok rendjeinek uralkodóit, és mutattak nekem kétszáz angyalt, akik a csillagokat szabályozzák, és a mennyeknek szolgálnak, és szárnyaikkal repülnek, és a bolygókat körbekerülik.


Azokról az angyalokról, akik tárházaikba tartják a havat

5. 1. Itt lenéztem, és láttam a hó kincsestárát, és azokat az angyalokat, amelyek rettenetes tárházaikban tartják azt, és láttam honnan jönnek és hová térnek be a felhők.


A harmatról, az olíva olajról és a különféle virágokról

6. 1. És megmutatta nekem a harmat tárházait, olyanok, mint az olíva olaj, és látványának megjelenése olyan volt, mint a föld különböző virágai, csak sokkal számosabbak; és (láttam) az angyalokat, akik őrizték a kincstárakat, és hogy hogyan nyitják és csukják azokat.


Arról, hogy Énok felvitetett a második égbe

7. 1. És azok a férfiak felvettek és letettek a második égben. Mutatták, és láttam a sötétséget, nagyobbat, mint a földi sötétség. És ott tartják őrizet alatt a foglyokat, félretéve, várva a mérhetetlen ítéletet. És ezen angyalok megjelenése sötétebb volt, mint a földi sötétség. És szakadatlanul sírtak, egész nap. 2. És mondtam a férfiaknak, akik velem voltak: „Ezek miért kínoztatnak szüntelen?' És válaszoltak: "Ezek azok, akik elfordultak az Úrtól, akik nem engedelmeskedtek az Úr parancsolatainak, hanem saját akaratukból szövetkeztek és uralkodójukkal fellázadtak, és azokkal is, akik az ötödik égben tartózkodtak.” 3. És nagyon megsajnáltam őket, és azok az angyalok leborultak elém és ezt mondták: „Isten férfija, könyörögj értünk az Úrnak!” És válaszoltam, mondva: „Ki vagyok én, egy halandó ember, hogy imádkozhatnék angyalokért? Ki tudja, hová megyek, és mi történik velem? Vagy ki fog értem imádkozni?”


Énok felvétele a harmadik égbe

8. 1. És a férfiak elvittek onnan, és felvittek a harmadik égbe, és letettek ott. Akkor lenéztem és láttam az Édent. És az a hely hihetetlenül kellemes volt.  2. Virágba borult fákat láttam (ott), gyümölcsük érett volt, kellemes illatú, és minden termésük élelem, mely bőven árasztotta magából a kellemes illatot. 3. A középen álló fa az Élet fája volt, azon a helyen, ahol az ÚR megpihen, amikor az Édenbe jön. És ennek a fának elmondhatatlan, kellemes és finom illata van, szebb minden más teremtett dolognál, ami létezik. A fa minden irányból jókinézézetű, karmazsin és tűz formájú. És beborította az egész Édent (úgy hogy) minden gyümölcstermő fa és gyümölcse termést hozott. 4. És annak gyökere a Paradicsom végében a földre vezetett. 5. A Paradicsom (pedig) a romlandóság és a romolhatatlanság határán fekszik. 6. És két patak jött elő (onnan), az egyik a méz és tej forrása, a másik pedig, amelyik olajt és tejet ont magából. És négy részre oszlanak, és körbe csörgedeznek csendes folyással. És kifolynak az Éden paradicsomából a romlandóság és a romolhatatlanság között. 7. És onnan továbbhaladva negyven részre oszlottak, együtt ereszkednek le a földre, és egy körkörös fordulatot tesznek, akárcsak a légkör többi elemei. 8. És nincs ott terméketlen fa, minden fa telve van gyümölcsökkel, és az egész hely áldott. 9. És háromszáz angyal volt ott, nagyon fényesek, akik őrzik az Édent; és szakadatlan hangon és kellemes énekkel hódolnak az Úrnak, minden nap és minden órában. 10. És így szóltam: „Milyen nagyon kellemes ez a hely!” - és azok férfiak ezt mondták nekem:



Az igazságosság és kegyelem helyének megmutatása Énoknak

9. 1. Ez a hely, Énok, az igazaknak készítetett, akik különféle bajt szenvednek el életükben

akik lelkét szorongatják,
akik szemüket elfordítják az igazságtalanságtól,
akik igaz ítéleteket visznek végbe,
akik kenyeret adnak az éhezőnek,
akik ruhával fedik be a meztelent,
akik az elesettet felemelik,
akik a megsebzettet és az árvákat segítik,
akik hiányosság nélkül járnak az ÚR arca előtt,
akik csak Őt imádják -

Ezeknek készítetett ez a hely örök örökségül.



Itt mutattak Énoknak egy rettenetes helyet és különböző gyötrelmeket

10. 1. És a férfiak elvittek az északi régióba; és egy igen rettenetes helyet mutattak nekem; mindenféle kín és gyötrelem van ott, kegyetlen sötétség és fénytelen homály. Nem volt ott világosság, hanem egy fekete tüzes láng égett folyamatosan, egy tűzfolyammal együtt, amely kiömlött arra az egész helyre; tűz itt, fagyott jég ott, szomjúság és reszketés; és a fogvatartásnak igen kegyetlen helyszíne; sötét és kíméletlen angyalok, akik kínzóeszközöket hordoznak, amelyekkel szánalom nélkül kínoznak. És mondtam: 2. „Óh, jaj! Mily rettenetes hely ez!” 3. És a férfiak így szóltak hozzám: „Ez a hely, Énok, azoknak készült, akik nem dicsőítik az Istent; akik a földön a bűnt gyakorolják, |amely a természet ellen van, a gyermekek megrontása a Sodomaiak módjára| a boszorkányok, varázslók, démonokkal üzérkedők, akik gonosz tetteikkel dicsekednek - |tolvajok, hazugok, sértők, kapzsik, haragvók, paráznák, gyilkosok|  - és akik titkon elorozzák az emberi lelkeket; megragadva a szegények torkát, elvették vagyonukat; gazdagítják magukat mások tulajdonából, megcsalva azokat; akik tudnának etetni, mégis az éhezőket éhhalálba taszítják, és amikor tudnának felruházni, a meztelen utolsó ruhadarabját is elveszik; és akik nem ismerik el Teremtőjüket, de leborulnak a bálványok előtt, amelyeknek nincs lelke, amelyek nem látnak és nem hallanak, hiábavaló istenek; képeket készítenek és leborulnak gonosz dolgaik előtt, amit kezeik készítettek - ez a hely mindezeknek készítetett, mint örök jutalom”


Itt Énokot felvették a negyedik égbe, ahol a nap és a hold halad

11. 1. És a két férfiú fölemelt és a negyedik égbe vitt. És megmutattak nekem minden mozgásokat és sorozatokat, és a nap minden sugarát és a hold fényét. 2. És megmértem mozgásukat, és összehasonlítottam fényüket. És láttam, hogy a nap fénye hétszer nagyobb, mint a hold fénye. 3. És láttam a körüket és kerekeiket, amelyeken mindig mennek, hatalmas sebességgel haladnak, akárcsak a szél bámulatos sebessége. Jövésükben menésükben nincs nyugalom éjjel és nappal. 4. És négy hatalmas csillag - melyek alatt 1000 csillag - ment a nap szekerének jobb oldalán, és négy a bal oldalán, mindegyik alatt 1000 csillag, összesen 8000, amelyek a nappal állandóan együtt mozogtak. 5. És 150,000 angyal kísérte nappal, és 1000 éjszaka. 6. És száz angyal a nap szekere előtt ment, hat szárnyúak, lángoló tűzben; és 100 angyal hevíti fel és szabályozza nap tüzét.


A nap csodálatos elemeiről

12. 1. Néztem és láttam a repülő szellemeket, a nap elemeit, az úgynevezett főnixeket és kalkedraszt, a különöseket és csodálatosokat. Lábuk és farkuk oroszlánéra hasonlított, és fejük, mint a krokodil feje. Látványuk a szivárvány sokszínűségéhez hasonlított. Méretük 900 mérték. Szárnyaik voltak, mint azoknak az angyaloknak, csakhogy 12 volt mindegyiknek. Ők kísérték és futottak a nappal, harmatot és hőséget hozva, és akármit, amire az Úrtól parancsot kapnak. 2. És a nap így tesz meg egy kört, száll alá, kel fel az égen, és persze bukik a föld alá fénysugaraival együtt. És pályáján van szüntelen.


Az angyalok felvették Énokot és letették Keleten, a nap kapuknál.

13. 1. És a két férfiú elvitt a mennyei Kelet felé. És megmutatták a kapukat, ahol a nap halad az évszakok szabálya, a hold éves fázisai, a nappalok és éjjelek rövidülése és hosszabbodása szerint. 2. És láttam 6 nyitott kaput, mindegyik kapu 61 és negyed stádium széles. Nagyságukat gondosan megmértem, és rájöttem, hogy nagyságuk akkora, hogy a nap, és ki és be jár rajtuk nyugatra. És így válik egyenlővé és megy keresztül minden hónapon. Az első kapun 42 nap jön ki, a másodikon 35 nap, a harmadikon 35 nap,  a negyediken 35 nap, az ötödiken 35 nap, a hatodikon 42 nap. És ismét visszatér a hatodik kapun az idő járása szerint, bejön az ötödik kapun 35 nap, a negyedik kapun 35 nap, a harmadik kapun 35 nap, a második kapun 35 nap, és az év napjai véget érnek az évszakok visszatérésével.


Énokot nyugatra viszik.

14. 1. És a két férfiú felvitt a mennyei nyugat felé, és ott hat nagy nyitott kaput mutattak nekem, a keleti kapuval megegyezőket, szemben velük, melyeken lenyugszik a nap, a napok száma szerint, ami 365 és 1/4. 2. Így nyugszik le újra a nyugati kapukon, a föld alá. És amikor a nyugati kapukon keresztül kimegy, leveszi fényét, ragyogásának pompáját, mert hiszen koronájának fénylő ragyogása az égben van az Úrral, és négyszáz angyal vigyáz rá, amíg a nap kerekein fordulva a föld alá megy, és áll hét hosszú órát éjszaka és fele idejét eltölti a föld alatt, mikor is kelet felé közelít az éjszaka nyolcadik órájában, akkor előhozza fényét és ragyogásának koronáját, és a nap tüze feléled.


A nap elemei, a főnixek és kalkedraszok dalra fakadnak

15. 1. Ezután a nap elemei, az úgynevezett főnixek és kalkedraszok dalra fakadnak. Ezért minden madarak kitárják szárnyaikat, örvendezve a fény ajándékának. És énekkel dicsérik az Úr parancsát:

2. A fény-ajándékozó érkezik,
    az egész világra ragyogjon;
    a reggeli őr formát ölt,
    mely a nap sugara.
    A nap rásüt a föld színére,
    s elhozza sugarát,
    hogy fényt árasszon az egész föld színére.

2. És megmutatta nekem a nap mozgásainak számítását, és a kapukat, amelyen kijön és bemegy; mert az Isten alkotta ezeket a nagy kapukat, hogy mutassák év időszakait. Ezért a nap a nagyobbik világító; és egy ciklusa 28 évig tart, majd kezdi, újra előröl.


Felvették Énokot és újra letették a hold pályájának keleti részénél.

16. 1. A holdnak pedig más számbeli rendjét mutatták meg nekem azok a férfiak, tizenkét nagy kaput, nyugatról keletre koronázva, amelyeken a hold bejön és kimegy összhangban az évszakok szokásos idejével. 2. Az első kapun keletre pontosan 31 nap, a másodikon pontosan 35 nap, a harmadikon kivételesen 31 nap, a negyediken pontosan 30 nap, az ötödiken kivételesen 31 nap, a hatodikon pontosan 31 nap, a hetediken pontosan 30 nap, a nyolcadikon kivételesen 31 nap, a kilencediken éppen 31 nap, a tízediken pontosan 30 nap, a tizenegyediken kivételesen 31 nap, a tizenkettediken pontosan 22 nap jön be. 3. És a nyugati kapukon szintén, a körjárása és a keleti kapuk száma szerint. Így megy be a nyugati kapukon és végzi be a napévet, 365 és fél napot. De a hold évnek 354, tizenkét hónapos, 29 naposnak számított hónapja van. És hiányzik belőle a szoláris ciklus 12 napja, amely a hold epakta minden évben. 4. Így a nagy ciklus 532 évet tartalmaz.  5. Három évig egy negyed nap marad ki, a negyediket pontosan kitölti. 6. Ezért elvétettek az évből és az égből, három évre, nem számítanak a napok számába, mivel megváltoztatják az év évszakait, két újhold holdtöltekor, másik két újhold a fogyatkozáskor. 7. Amikor véget ér a nyugati kapu, visszafordul, és világosságával a keleti felé megy. Így jár körbe nappal és éjjel, összhangban a égi ciklussal, alacsonyabban minden ciklusnál, de gyorsabban, mint a 7 égi szél, a szellemek és elemek, és repülő agyalok, mindegyik 6 szárnnyal. És a holdnak hétszeres belépése (interpolációja) van, és forgási periódusa 19 éves. 8. És kezdi, újra előröl.



Az angyalok dalai, amelyeket lehetetlen elbeszélni

17. 1. A menny közepén felfegyverzett seregeket láttam, amelyek az Istent imádták szüntelen hangon, kellemes, mindenféle énekekkel, dobokkal és hangszerekkel, amit lehetelten leírni. És minden értelem bámulatba esne, hogy mily felette csodálatos és bámulatos éneke van ezeknek az angyaloknak. És gyönyörködve hallgattam.



Énok felvétele az ötödik égbe

18. 1. Az a két férfi szárnyain felvitt és letett az ötödik égben. És számos sereget láttam ott amelyeket Egrigoroknak [Virrasztóknak] hívnak. Az ábrázatuk olyan, mint az emberek ábrázata, a nagyságuk nagyobb a nagy óriásokénál. 2. Az arcuk szomorú és az ajkuk állandóan hallgatag. És nem volt ott dicsőítés az ötödik égben. 3. És így szóltam a velem levő két férfiúhoz: „Mi a magyarázata, hogy ezek ennyire nagyon szomorúak, hogy csüggeteg az arcuk, és hallgatag az ajkuk, és miért nincs dicsőítés ezen a mennyen?” - És a két férfiú ezt felelte nékem: „Ezek az Egrigorok, akik (közül) kétszázan, a Sátán(i) fejedelmeikkel együtt elpártoltak a Fény Urától. És hasonlóak azokhoz, akik lementek, mint foglyok a celláikba, akik a második égben vannak bebörtönözve nagy sötétségben. És hárman közülük az Úr trónjától lementek a Hermon helyére és megszegték a Hermon hegyén tett ígéretüket, látták az emberek lányait, hogy azok mennyire szépek; és feleségeket vettek maguknak és a föld beszennyeződött tetteik által. Akik idejében törvénytelenségek, fajkeveredés (fajtalanság) volt, óriások jöttek világra, és hatalmas szörnyek születtek, és nagy háborúság támadt. 4. És ez az, amiért az Isten kárhoztatta őket nagy ítélettel; fivéreik pedig gyászolnak és (a vétkezők) meg lesznek büntetve Úr nagy napján.” 5. Én pedig így szóltam az Egrigorokhoz: „Láttam fivéreiteket, és megismertem cselekedeteiket, és ismerem gyötrelmeiket, és imádkoztam értük. De az Úr ítélte el őket a föld alatt, amíg az ég és a föld el nem múlik örökre.” 6. És mondtam: „Miért várjátok hát fivéreiteket, ahelyett hogy az Úr színe előtt szolgálnátok?” - Kezdjétek el hát szertartásotokat, és teljesítsétek szolgálatotokat az Úr színe előtt, hogy fel ne haragítsátok egészen Uratokat, az Istent.” 7. Hallgattak dorgálásom tanácsaira, és négy rend szerint elhelyezkedtek ebben az égben. És íme, amíg ott álltam azokkal az férfiakkal, egyszerre négy kürtöt kezdtek fújni nyolc szólamban, nagy hanggal, és az Egrigorok egyetlen hangon énekelni kezdtek. És hangjuk feljutott az Úr színe elé, siralmasan és meghatóan.


Énok felvétele a hatodik égbe

19. 1. És a két férfiú elvezetett innen, és felvitt a hatodik égbe. És hét fényes és igen dicsőséges angyalt láttam ott együtt, és az orcájuk olyan ragyogó, mint a nap sugarai. Nincs különbség az orcájuk, vagy a méretük, vagy ruházatuk módosulása között. Ezek irányítják, tanítják a világ helyes rendjét, a csillagok, a nap és a hold járását és az azokat vezérlő angyalokat és a menny angyalait, és összhangba hozzák a menny egész rendjét. 2. Ha gonosz tettet látnak elkövetni, ők irányítják a parancsolatokat és az előírásokat és az éneklés édeshangúságát és a dicsőség minden magasztalását. 3. És vannak arkangyalok, akik az idők és évek felett vannak, és vannak, akik a folyókon és a tengereken, és angyalok a gyümölcsök, füvek és minden serkenő felett, és angyala van minden embernek. És minden életet azok irányítanak és írnak az Úr színe előtt. És közöttük hét főnix és hét kerub és hét hatszárnyú angyal van, és összhang van közöttük és összhangban énekelnek. És leírhatatlan az énekük, és az Úr örvend támaszainak.


Énok felvétele a hetedik égbe

20. 1.  És felemelt innen az a két férfiú, és felvitt a hetedik égbe. És nagy fényességet láttam, és testetlen egész tüzes sereget, uradalmakat és a rend hivatalnokait, arkangyalokat, szeráfokat, a sok szeműeket és az ófanok fényes állóhelyét, és megrémültem és reszkettem. És a két férfiú közéjük helyezett. 2. És így szóltak hozzám: „Légy bátor, Énok, ne félj!” - Megmutatták nekem távolról az Urat, amint magas trónján ült. Mert mi lehet a tizedik égben, ahol Úr lakozik? 3. A tizedik égben van az Isten, az (az ég) héber nyelven Aravoth.
    (*3) Aravoth: „a Teremtés Atyja.”
4. És az összes mennyei seregek rendjeik szerint fellépvén a tíz lépcsőfokra meghajoltak az ÚR előtt, és azután visszatértek helyükre örömben, vidámságban és határtalan fényességben, majd lágy és gyengéd hangon énekelve dicsőítő szolgálatot végeztek neki.

 

Arról, hogy az angyalok ott hagyták Énokot a hetedik égben, és eltávoztak tőle láthatatlanul.

21. 1. És azok, akik szolgáltak neki, nem távoztak el sem éjjel, sem nappal az ÚR színe előtt állván, és akaratát cselekedvén - a kerubok és szeráfok a trónja körül állnak, hatszárnyúak és sokszeműek; és elfedik egész trónját, kellemes hangon énekelve az ÚR színe előtt:

    „Szent, szent, Szent, a seregek uralkodó Ura,
    A menny és a föld teljes dicsőségeddel!”

2. És miközben mindezt láttam, azok a férfiak ezt mondták nekem: „Énok, eddig a pontig lett nekünk megparancsolva, hogy veled utazzunk” És a férfi elment tőlem, és ettől fogva többé nem láttam őket. 3. De én, én egyedül maradtam a hetedik ég végében. És megijedtem és arcra borultam, és ezt mondtam magamban: „Jaj nekem! Mi történt velem?” 4. És az ÚR elküldte hozzám egyik dicsőségesét, az Arkangyalt, (4) Gábriélt. És mondá nékem: "Légy bátor, Énok, ne félj! Kelj fel, és gyere velem, és állj az Úr színe elé örökké"

        (*4) Arkangyal, vagy, „egyike a hét leghatalmasabb angyalnak, akit Gábrielnek neveznek”

5. És feleltem neki és mondtam: „Jaj nékem, Uram, a lelkem a félelemtől és a rettegéstől eltávozik belőlem. És mellém szólította a két férfiút, akik erre a helyre vezettek engem, mert bennük bíztam, és velük megyek az ÚR színe elé.” 6. És Gábriel felkapott, miként a szél felkapja a falevelet, és magával ragadott, és az Úr színe elé állított. 7. És láttam a nyolcadik eget, amely Héber nyelven Muzaloth – nak neveztetik, az évszakok változtatója, a szárazságé és nedvességé, és a tizenkét csillagjegyé, amelyek a hetedik ég felett vannak. 8. És láttam a kilencedik eget, amely Héberül  Kuchavim–nak neveztetik, ahol a tizenkét csillagjegy égi házai vannak.

 

Mikáél arkangyal az ÚR jelenlétébe vezette Énokot a tízedik égben

22. 1. A tizedik égben, amelyet Aravot-nak hívnak, láttam az ÚR arcát, mint az égő tűzből készült forró vasat és megjelentetett, és szikrákat bocsátott ki, és izzott. 2. Így az örökkévalóság pillanatában láttam az ÚR orcáját. De az ÚR orcáját nem tudom elbeszélni, annyira csodálatos és roppant félelmetes és páratlanul ijesztő. 3. És ki vagyok én, hogy beszámoljak az ÚR felfoghatatlan létezéséről, és orcájáról, hogy az mennyire rendkívül különös és leírhatatlan? És hány parancsnoka, s mily számos hangja van, és az ÚR trónja, mely rendkívül nagy és kezek nélkül készült, és a kórusának állóhelyei, melyek körülötte vannak, a kerubok és szeráfok seregei, és azok soha el nem némuló éneklése. Ki tudna számot adni szépséges megjelenéséről, soha nem változó, leírhatatlanságáról és hatalmas dicsőségéről? 4. És leborultam a padlóra, és meghajoltam az ÚR előtt. És az ÚR ajkával szólt, ezt mondva:

5. „Légy bátor, Énok! Ne ijedj meg! Kelj fel, és állj arcom elé örökre.” 6. És Mikáél, az Úr seregének főparancsnoka felemelt és az ÚR arca elé vitt. 7. És az ÚR ezt mondta szolgáinak, hangosan megszólítva őket: „Énok csatlakozzon és álljon színem előtt örökre!” És az Úr dicsőségesei meghajoltak és mondták. „Had legyen szavad szerint, ó Uralkodó!” 8. És az ÚR így szólt Mikáélhez: „Menj, és bontsd ki Énokot földi öltözetéből. És kend meg gyönyörűséges olajommal, és helyezd a dicsőségem ruháiba.” 9. És Mikáél úgy tette, ahogy az ÚR mondta neki. Megkent és felruházott engem. És az olaj látványa felülmúlja a legnagyobb fényességet, és annak kenése, mint az édes harmat, és illata a mirhához hasonlított; és olyan, mint a világító nap sugarai. 10. És magamra néztem, és olyanná váltam, mint a dicsőségesek közül egy, és nem különböztem tőlük. Az ÚR pedig hívta az arkangyalok egyikét, Pravuilt, a nevén szólítva, aki gyorsabb volt a bölcsességben, mint más arkangyalok, és aki az ÚR minden dolgát lejegyezte. Ezt mondta az ÚR Pravuilnak: „Hozd ki a könyveket a tárházaimból, és hozz egy tollat gyorsírásra, és add oda Énoknak, és diktáld le neki a könyveket” - És Pravuil sietett és előhozta a syrmiumtól tarka könyveket. És átadta kezéből az írónádat.



Énok írásairól; hogyan írta a csodálatos utazásairól és hogyan néznek ki a mennyek. És ő maga háromszáz és hat könyvet írt.

23. 1. És elmondta a mennyek minden dolgait, a földet, a tengert, és mindent elemeket és mozgásokat, és azok folyamataikat, és az élő mennydörgést, a napot, a holdat és a csillagokat, azok folyamatait és változásait, az évszakokat, éveket, napokat, és órákat, a felhők áramlását, a szelek fújását, az angyalok számát, a fegyveres csapatok énekeit, az emberek mindenféle dolgait, a mindenféle nyelveket és énekeket, az emberi életet, azok szabályait és előírásait, az éneklés édeshangúságát, és mindent, amit indokolt megtanulni. 2. És Pravuil oktatott engem harminc nap és harminc éjjel, és szája nem hagyta abba a beszédet. És, ami engem illet, nem pihentem, hanem leírtam minden jelet és minden teremtményt. És amikor befejeződött a harminc nap és harminc éjjel, Pravuil így szólt hozzám „Ezek a dolgok, amelyeket tanítottam neked, amelyet megtanultál, és amelyeket leírtunk. Most pedig ülj le és jegyezd fel - az emberek összes lelke, amelyek még nem született meg, azok helye el van készítve az örökkévalóságban. Mert a föld formáltatása előtt minden lélek el van készítve az örökkévalóságban.” 3. És a harminc nap és harminc éjjel minden percében ültem és mindent pontosan leírtam. 366 könyvet írtam.


Isten nagy titkairól, amelyeket kinyilatkoztatott, és elmondott Énoknak; és beszélt vele szemtől szembe.

24. 1. Az Úr hívott és így szólt hozzám: „Énok, ülj jobb oldalamra Gábriellel” 2. És hódoltam az Úrnak. És mondá nékem az ÚR: Énok, Szeretett, amit látsz, amelyek még áll vagy jár, ami tökéletessé vált általam lett. Én pedig mielőtt eleve létrejött mindez, tudtul adom neked, amit teremtettem a nemlétből a létbe, és nemláthatóból a láthatóba. 3. Figyelj, Énok, és légy figyelmes az én szavaimra! Mert mégcsak nem is angyalaimnak magyarázom el titkaimat, sem eredetük értelmét, sem a teremtés végső célját, és neked ma tudtodra adom. 4. Mert mielőtt bármilyen látható dolog létrejött, én, az Egyetlen, megmozgattam a láthatatlanokat, mint a napot, keletről nyugatra és nyugatról keletre. 5. De a nap nyugalmat lel, én viszont nem leltem nyugalmat, mert még minden nem lett megteremtve. És kitaláltam a létezés alapját, hogy látható dolgokat alkossak.



Isten elmagyarázza Énoknak, hogyan jött elő a látható és a láthatatlan a nagyon mély sötétségből.

25. 1. Ezt parancsoltam a legapróbb részeknek: „A láthatatlan dolgok egy része ereszkedjen a láthatóba!” És a teremtés fénye (az Adoil) leereszkedett, felette hatalmas. És láttam, és, íme a gyomrában hatalmas világosság volt.

    (*7) Adoil: "a teremtés fénye"

2. És azt mondám neki, „Bomlaszd szét magad, Adoil, és ami belőled születik váljon láthatóvá.” 3. És szétszórta magát, és hatalmas világosság jött ki belőle. És a kellős közepén voltam a hatalmas világosságnak. És így a fényből fény jött ki. És egy nagy korszak jött ki, és feltárultak mindazok a teremtmények, amit elterveztem, hogy megteremtek. 4. És láttam, hogy ez jó. 5. És egy trónt állítottam magamnak, és ráültem. És akkor szóltam a fényhez: „Menj magasabbra és szilárdulj meg (magasabban, mint a trón) és légy alapja a leghatalmasabb dolgoknak.„ 6. Nincs semmi sem magasabb, mint a fény, semmi más. És lehajoltam és láttam felfelé a trónomról.

 

Isten másodszor is szól a lenti dolgoknak, mint az Arkhas, hogy váljon súlyossá és vörössé.

26. 1. És kiáltottam másodszor is a lenti dolgoknak, így szólva: „Legyen egy a láthatatlan dolgokból láthatóvá és szilárduljon meg [az Arkhas (8)].”

        (*8) Arkhas. Vagy, a „Teremtés Szelleme”

2. Az Arkhas pedig előjött, tömör, nehéz és nagyon vörös volt. 3. És így szóltam: „Bontsd ki magad, Arkhas, és ami belőled születik, váljék láthatóvá!” És felbomlott. Megjelent egy kor, sötét, felette hatalmas, minden lenti dolgok teremtésének hordozója. És láttam, hogy ez milyen jó. És így szóltam hozzá, 4. „Szállj alá és szilárdulj meg! És ez lesz az alapja a lenti dolgoknak! És így létrejött. Leszállt és szilárddá lett. És alapja lett lenti dolgoknak. És semmi nincs lentebb, mint a sötétség, kivéve a semmit magát.



Hogyan alapította meg Isten a vizeket, és vettek körül fénnyel, és alapított meg azon hét szigetet.

27. 1. És ezt parancsoltam: „Legyen fényből és sötétségből véve.” És így szóltam: „Váljon sűrűvé és vegye körül a fény!” És kiterjesztettem és vízzé vált. És kiterjesztettem a sötétség felett, és a fény alatt. És így alkottam a szilárd vizeket, azaz a Feneketlen (mélységet). És megalapoztam a fényt a vizek körül. És azon belül hét szigetet teremtettem, és a kristály látszatát adtam neki, nedveset és szárazat, amely üveg és jég, és hogy legyen a vizek és a többi elemek körül. És rámutattam, hogy mindegyik útja a hét csillag útja, mindegyikük a saját egében, ennek megfelelően mindegyiknek utaznia kell. És láttam, hogy ez jó. 2. És külön választottam a fényt a sötétségtől, tehát, a vizek közepén, így és így. És azt mondtam a fénynek, legyél nappal, és a sötétségnek parancsoltam, legyen éjjel. És lett este, és reggel, első nap.


A hét, amelyben Isten megmutatta Énoknak minden bölcsességét és erejét, egészen a hetedik napig; hogyan teremtette az ég és a föld minden erejét, és minden olyan dolgot, ami mozgásra képes, úgy mint az embert.

28. 1. És így teremtettem az ég körét. És mondám: 'Legyenek a lenti vizek, melyek az ég alatt vannak egybegyűjtve, és látszódjon meg a száraz.' És így lett. 2. És a hullámokból sziklák támadtak, nagyok és szilárdak. A sziklákból pedig összeraktam a szárazföldet; és neveztem a szárazföldet Földnek. És ami a föld mélyén volt, neveztem szakadéknak, ami Feneketlen mélységnek neveztetik. A tengert egy helyre gyűjtöttem, és járomba kötöttem. 3. És így szóltam a tengerhez: Íme, örökkévaló határt szabtam neked, és vizeid nem törhetik azt át.'  És így rögzítettem a tömör szerkezetet és megalapoztam a vizek felett. 4. Ez az első nap, amit magamnak teremtette, ami napnak neveztem. Aztán este lett, és reggel, második nap.
 

Azután lett este és újra reggel, és ez a második nap [hétfő]. A tüzes lények. Sátán lázadása.

29. 1. És a tüzes anyagból az összes mennyei csapatokat formára alakítottam. Szemeim nézték a szilárd és nagyon kemény sziklát. És a pillantásom fényéből vettem a csodálatos villám lényegét, úgy, mint tűz a vízben és mint víz a tűzben; sem ez nem oltja ki amazt, sem az nem szárítja ki ezt. Éppen ezért a villám élesebb és fényesebb, mint a nap fénye, és lágyabb, minta víz, szilárdabb, mint a legkeményebb szikla. 2. A sziklából egy nagy tüzet hasítottam, és a tűzből testetlen seregeket alkottam – tíz ezer angyalt – és fegyverzetük tűz, ruhájuk pedig égő láng. És parancsot adtam, hogy mind álljon rangja szerint. (Sátán innen, ebből a magasságból volt kivetve, angyalaival együtt) 3. De az arkangyalok rendjéből egy kivált, csoportjával együtt, amely felügyelete alá tartozott. Neki támadt az a lehetetlen ötlete, hogy trónját magasabbra tegye, mint a felhők, melyek a föld felett vannak, és hogy egyenlővé váljon hatalmammal. 4. És kivetettem a magasságból, angyalaival együtt. És fel és alá repkedtek a levegőben, folyamatosan, a feneketlen mélység felett. És így teremtettem az egész egeket. És a harmadik nap következett.

 

És azután létrehoztam minden egeket, és a harmadik nap lett [Kedd]

30. 1. „És a harmadik napon megparancsoltam a földnek, hogy növesszen fákat, nagyokat és gyümölcstermőket; és a hegyek – mindenféle édes füvet és magot teremjenek. És lefektettem az Édent, mint egy kertet, és bezártam; és felfegyverzett seregeket helyeztem oda, angyalokat lángoló tűzzel. És eképpen teremtettem meg a megújult földet. 2. És azután eljött az este és a reggel – negyedik nap. 3. A negyedik nap megparancsoltam: 'Legyenek nagy égi világítók az égi körökön!'

4. Az első, legmagasabb körre helyeztem a csillagot, Konoszt (Szaturnusz)
    a másodikhoz, ami lentebb van, helyeztem Afridit;
    a harmadik helyre Arrist;
    a negyedikre a napot;
    az ötödikre Zeouszt;
    a hatodikra Ermiszt;
    a hetedikre, a legalsóra a holdat.
És a legkisebb csillagokkal csodálatossá tettem az eget.

5. És a Napot helyeztem a nappal megvilágítására, de a csillagok és a hold megvilágítják az éjszakát. 6. És a napot összehangoltam a tizenkét állatövi jeggyel az egymás követő hónapokban. És kijelöltem neveiket és a hónapok jegyeit, és kapcsolatukat a születendővel, és horoszkópjukat, ahogyan azok pályájuk járását végzik. 7. Azután lett este és reggel – ötödik nap. 8. Az ötödik napon parancsoltam a tengernek, hogy hozzon elő halakat és különböző fajta szárnyas madarakat, és mindenféle hüllőt, amely mászik a földön és azok jártak a földön lábaikon és repdestek a levegőben – hímek és nőstények – és mindenféle lélek, melynek élő lehelete van, és lélegzik. 9. És este lett és reggel – hatodik nap

10. És a hatodik napon utasítottam bölcsességemet, hogy teremtsen embert hét részből:
    1. testét a földből
    2. vérét a napból (v. harmatból)
    3. szemeit a feneketlen tengerből (v. napból)
    4. csontjait kőből
    5. értelmét az angyalok mozgásából és a felhőkből
    6. ereit és haját a föld füvéből
    7. szellemét Szellememből és szélből.

11. Hét tulajdonsággal láttam el:
    hallás        a húsnak;
    látás         a szemeknek;
    szaglás     a szellemnek;
    tapintás     az ereknek;
    ízlelés        a vérnek;
    csontok    a tartásnak;
    értelem    az édesség [élvezetének]

12. És kigondoltam egy zseniális mondást, és szóltam:
    Látható és láthatatlan anyagokból alkottam az embert.
    Természetéből ugyanúgy fakadhat élet, mint halál.
    És mint képmásom, ismeri a beszédet, nem úgy, mint más teremtényem.
    De a legnagyobbakban kicsiny,
    a legkisebben pedig nagyszerű,
    És elhelyeztem a földre, hogy legyen második angyal, elismert, nagy és dicsőséges. És királynak rendeltem őt, hogy uralkodjon a földön, bírja bölcsességemet. És a földön nem volt semmi hozzá hasonló az összes teremtményem között.

13. És négy részről való nevet adtam neki:
    Keletről      –    (A)
    Nyugatról   –    (D)
    Északról     –    (A)
    Délről         –   (M)
És négy különböző csillagot jelöltem ki neki, melyeket így hívtam: Adam. És szabad választást adtam neki; és két utat mutattam – a világosságot és a sötétséget. És így szóltam hozzá, 14. „Ez jó neked, de ez rossz”; hogy megtudjam, hogy szeretet lesz benne irántam, avagy gyűlölet. 15. Mert megismertem természetét, de ő nem ismerte a saját természetét. Ezért tudatlansága sajnálatosabb, mint a bűn, amely benne vétkezett. És így szóltam: 'A bűn után nincs semmi, csak a halál?' 16. És beárnyékoltam őt, és alvást bocsátottam rá, és elaludt. És amíg aludt, kivettem egy bordát. És teremtettem abból neki feleséget, így a halál megkörnyékezhette a feleségen keresztül. És vettem (Adam) utolsó betűit, és neveztem őt anyának, azaz Euva–nak.



Isten átadja az Édent Ádámnak és megparancsolja, hogy lássa az ég megnyílását és figyelje meg az angyalokat, akik diadalmas éneket énekelnek.

31. 1. Ádám élete a földön van, és egy kertet készítettem Édenben keletre, hogy megtarthassa szövetségem és megőrizhesse a parancsolatot. 2. És nyitottá tettem az egeket számára, hogy láthassa az angyalokat énekelni dicsőséges éneküket. 3. És a soha ki nem alvó fény folyamatosan a paradicsomban volt. És az ördög tudta, hogy egy másik világot kívántam teremteni, hogy minden Ádám fennhatósága alá kerüljön a földön, hogy igazgassa és uralkodjon rajta. 4. Az ördög az alsóbb helyek gonosz szelleme. És démonná fog válni, mert elmenekült a mennyből; Sotona, mert a neve Satanail volt (a "nem kegyes/hűtlen/istentelen", a fő ellenség). Ily módon más lett, mint az angyalok. A természete nem változott, de a gondolkodása igen, mivel felfogása az igaz és a vétkes dolgokról megváltozott. 5. És megértette ítéletét és bűnét, amellyel korábban vétkezett. És ez az, amiért kigondolta tervét Ádám ellen. Ilyen formán belépett a paradicsomba és elcsábította (v. megrontotta) Évát. De Ádámmal nem érintkezett. 6. Figyelembe véve az ő tudatlanságát megátkoztam őt. Habár azokat, akiket megáldottam korábban, még nem átkoztam meg. Sem az emberiséget, sem a földet, sem más teremtményt, csak az emberiség gonoszságának gyümölcsét és munkáit átkoztam meg. Ezért van az, hogy a jó tettek gyümölcse édes és fáradságos.


Miután Ádám vétkezett Isten kiűzte a földre, amiből vétetett. De nem akarja elpusztítani őt az eljövendő korban.


32. 1. És így szóltam hozzá: „Föld vagy, és újra földbe jutsz, amelyből vétettél. Bár nem pusztítalak el, de kiűzlek oda, amiből vétettél. 2. Azután újra felveszlek második megjelenésemkor.” 3. És megáldottam minden teremtményem, láthatót és láthatatlant. És Ádám öt és fél órán keresztül volt a paradicsomban. 4. És megáldottam a hetedik napot, amelyik a szombat, amelyen megnyugodtam minden munkámtól.


Isten megmutatja Énoknak ennek a világnak korszakát, fennállásának 7000 évét, és a nyolcezredik évet, a véget, ami után már nincsenek sem évek, sem hónapok, sem hetek, sem pedig napok.


33. 1. És kineveztem a nyolcadik napot is, hogy legyen a nyolcadik nap az első a hét teremtett napjai közül, valamint, hogy ezen forduljon meg a hetedik évezred periódusa (ami a 8000-dik év) és legyen a számlálatlan és a véget nem érő idő kezdete, amikor nem lesznek sem évek, sem hónapok, sem hetek, sem napok, sem órák (mint ahogy a hét első napja, amely az előző hét nyolcadik napja folytonosan visszatér) 2. És most, Énok, minden, amit mondtam neked és amit megértettél, és minden, amit a mennyben láttál, és minden, amit a földön láttál, és minden, amit a könyvekben leírtál – páratlan bölcsességem által gondoltam ki, hogy megteremtsem. Megteremtettem az alapzat aljától a tetejéig és a végéig. Nem volt tanácsadója, sem folytatója teremtésemnek. 3. Örökkévaló vagyok, nem emberkéz teremtett és változhatatlan. 4. A bölcsességem az én tanácsadóm és szavam beteljesedik. Szemeim mindent látnak. Amikor mindent szemmel tartok, akkor megállnak és megrettennek előttem; 5. De ha elfordítom orcámat, akkor minden elpusztul.

6. Vedd eszedbe, Énok, és ismerd meg az Egyedülit, aki hozzád szól! És fogd a könyveket, amelyeket magad írtál. 7. És melléd adom Szemeilt és Raszuilt, akik felhoztak hozzám. Menj le a földre és mondd meg fiaidnak mindazt, amit mondtam néked, és amit láttál az alsóbb egektől trónomig! 8. Én teremtettem minden sereget és erőt. És nincs, aki ellenem szegülne, vagy ne engedelmeskedne nekem; mindenek alávetik magukat az én egyeduralmamnak és szolgálják kizárólagos uralmamat.  9. És add oda nekik a kezeddel megírt könyveket, hogy olvassák és ismerjenek meg engem, mint a mindenség Teremtőjét. És meg fogják érteni, hogy nincs más Isten rajtam kívül. 10. És had osszák szét kézírásaidat, gyermekről gyermekre és családról családra, és nemzedékről nemzedékre. 11. Neked adom, Énok, közvetítőmet és főparancsnokomat Miháélt, a kéziratok miatt, és atyáid, Ádám, Seth, Énos, Kainan, Mahalaél, és Járed kéziratai miatt. Mert ezek nem pusztulnak el a végső időkig. Mivel megparancsoltam angyalaimnak, Ariokhnak és Mariokhnak, akiket a föld gondozására rendeltem, hogy óvják azokat (atyáid írásait), hogy ne pusztuljon el az eljövendő özönvízben, amelyet a nemzedékedben teszek.


 

Isten elítéli azokat, akik bálványimádók és szodomita paráznák, és ezért hozza el az özönvizet rájuk

34. 1. Mert ismerem az emberiség gonoszságát, hogy [visszautasítják parancsolataimat és] nem hordják az igát, amelyet számukra készítettem, s a magot sem vetik, amelyet nékik adtam, hanem elvetik az én igámat, és más igáját veszik fel, és terméketlen magvakat vetnek, és [nem félik az Istent, nem imádnak engem, de] hiábavaló isteneket imádnak, és elutasítják az én egyeduralmamat, és az egész föld roskadozik az igazságtalanságtól, a jogtalanságtól, a paráznaságtól, gyalázatos paráznaságtól, és a gonosz imádatától. 2. Ezért özönvizet bocsátok a földre, [és elpusztítok mindent] és a föld maga is össze fog omlani nagy sötétségben.


Isten meghagy egy igaz embert Énok törzséből, az ő házával együtt, aki tetszett Istennek, akarata szerint.

35. 1. És meghagyok egy igaz embert törzsedből az egész házanépével együtt, aki az akaratom szerint cselekszik. És a magjából támad majd egy másik nemzetség, számos, de ezek többsége nagyon telhetetlen. 2. Valaki pedig fel fog emelkedni abból a nemzedékből, aki feltárja azokat a kezeddel és atyáid kezével írt könyveket. És ő megmutatja azoknak a föld őrzőit, az igaz embereket, azokat, akik véghezviszik akaratom, és akik nem hiábavalóan említik nevem. 3. És el fogják mondani annak a nemzedéknek, és ők, amikor elolvassák azokat, végül jobban megdicsőülnek, mint kezdetben.


Isten megparancsolja Énoknak, hogy még harminc napot éljen a földön, és hagyja tudását gyermekeire, és gyermekeinek gyermekeire. Harminc nap után újra felvétetik a mennybe.

36. 1. És most, Énok, adok neked harminc nap várakozási időt, hogy házadba menj és utasítsd fiaidat és háznéped minden tagját, mindarról, amit személyesen én mondtam el neked, hogy elolvassák és megértsék, hogy nincs más Isten, csak én. 2. Hogy végrehajtsák minden utasításodat, és tanulmányozzák a kézzel írt könyveket, pontosan és figyelmesen. 3. És harminc nap múlva érted küldöm angyalomat, és felvesz a földről és fiaidtól hozzám.


Itt Isten szólít egy angyalt

37. 1. Az Úr előszólította egyik magas rangú angyalát, akik félelmetes és rettenetes, és mellém állította. És annak az angyalnak megjelenése olyan volt, mint a fehér hó, és kezei, mint a jég, és megjelenésében nagy hidegség. És lehűtötte arcom, mert nem tudtam elvisel az Úr rettenetes voltát, mint ahogy lehetetlen elviselni a tűznek hevét, és a nap hevét, és fagyos levegőt. 2. És az Úr így szólt hozzám: „Énok, ha orcád nem lenne lehűtve itt, semelyik emberi lény nem lenne képes rátekinteni arcodra.”


Matuzsálem, a remény, aki várja atyját, Énokot, az ő ágyánál, éjjel és nappal

38. 1. És az Úr szólt azoknak a férfiaknak, akik felhoztak engem először: „Énok ereszkedjék le a földre veletek. És várjatok rá a megadott napig!” 2. És azok az esti órákban visszahelyeztek ágyamba. 3. És Matuzsálem felkészült érkezésemre, szigorúan őrt állt ágyamnál és nagyon megrémült, amikor meghallotta érkezésem. És így szóltam hozzá: „Egész házamnépe jöjjön ide!” Azután szóltam hozzájuk:


Énok siralmas intelmei fiainak, nagy szomorúsággal beszélt nekik

39. 1. Ó, gyermekeim, szeretteim! Szívleljétek meg, fiaim, atyátok figyelmeztetését, mert mindez összhangban lesz az Úr akaratával. 2. Mert elküldettem ma hozzátok az ÚR ajkától, hogy közöljem veletek mindazt, ami volt, mindazt  ami van, és mindazt, ami az ítélet napjáig várható. 3. Figyeljetek, gyermekeim, mert nem a magam szájából közlöm veletek ma (szavaimat), hanem az Úr szájából, aki engem hozzátok küldött. Mivel ti a szavaimat az én ajkamról, egy hozzátok hasonló teremtett embernek szájából halljátok, én pedig az Úr tüzes szájából hallottam, mivel az Úr szája tűznek kemencéje, és angyalai a lángok, amelyek elhagyják azt. 4. De ti, én gyermekeim, az én arcomat, egy hozzátok hasonlóan teremtett ember arcát látjátok; pedig én vagyok az, aki az Úr arcát látta, mint égő és lángoló vasat, amely szikrákat bocsátott ki és izzott. Mert ti egy hozzátok hasonló teremtett ember tekintetét látjátok, én pedig az Úrnak a nap sugaraiként világító szemeit láttam, amely megrémíti az ember szemét.

5. Ti pedig, gyermekeim, egy hozzátok hasonló teremtett ember jobbját látjátok, aki segít rajtatok, én pedig az Úrnak jobbját láttam, amely megsegít engem, és betölti a mennyet. 6. Ti pedig munkáim hatókörét látjátok, amely megegyezik tiétekkel, én pedig az Úr hatalmát láttam, amely határtalan, nincs hozzá hasonló, és amelynek nincs vége. 7. Mert ti az én számnak szavait halljátok, én pedig az Úrnak hangos beszédét halottam, mint a  mennydörgést, mely folyamatosan háborgást okoz a felhőkben. 8. És most, gyermekeim, halljatok beszédet a föld Atyjától. Félelmetes és veszedelmes a föld Királyának arca előtt állni, rettenetes és igen veszedelmes, mert a Király akarata halál és a Király akarata élet. Mily rettenetes és veszedelmes megállni a királyok Királyának és mennyei seregeinek orcája, az élőknek és holtaknak kormányzója előtt? Vajon ki tudná elviselni a végtelen szenvedést?


Énok inti gyermekeit az igazságosság minden munkái felől az Úr szája által, ahogyan látta és hallotta és lejegyezte azokat.

40. 1. És most, gyermekeim, ismerek mindent; némelyeket az Úr szájából, némelyeket a szemem látott kezdettől a végig, és a végtől az újrakezdésig. 2. Mindent tudok, és mindent megírtam a könyvekben, a mennyeket és azok határait, és azok terjedelmét illetően. És minden seregüket és mozgásaikat megmértem. 3. És összeírtam a csillagok számát, és számolatlan sokaságának megszámlálhatatlanságát. 4. Vajon mely emberi lény képes nézni körútjuk változását és fázisaikat? Mert még az angyalok sem ismerik számukat, én viszont leírtam nevüket. 5. És megmértem a nap körét és sugarait, megmértem és megszámláltam óráit; és megjelenését minden hónapban, kezdetét, és minden mozgását – azok nevét leírtam. Megmértem továbbá a hold körét, és egész napi járását, és csökkenését, amelyen keresztülmegy minden egyes nap és éjszaka folyamán, minden órának megfelelően.

6. És kijelöltem a négy évszakot, és az évszakokból egy négyes kört készítettem, és ebben a körben kijelöltem az évet, és a hónapokat, illetve megszámláltam a hónapok napjait, és kimértem a napok óráit. Megszámláltam és leírtam azokat. És mindent, ami táplálkozik a földön megvizsgáltam és leírtam, és minden magot, bevetettet, vagy bevetetlent, amely növekszik a földből, és az összes kerti növényeket, fűféléket, és virágokat, azok csodálatos illatával és nevüket. És a felhők lakhelyét, azok szervezetét és szárnyaikat, és hogy hogyan lesz általuk eső és esőcseppek – mindezt tanulmányoztam. És leírtam a mennydörgések moraját, és a villámlást; és megmutatták azok kulcsait és kulcsárait, valamint a helyet, ahova azok bemennek és ahonnan kijönnek, amikor intézkednek. Láncokon emeltetnek fel, és láncokon eresztetnek le, nehogy durva hevességgel lerántsák a felhőket és elpusztítsanak mindent, ami a földön van. 7. Leírtam a hó tárházait, a hideg raktárait, és a fagyos szelekét. És észrevettem, hogy az évszakoktól függően gondviselőik feltöltik a felhőket azokkal, és kincstáraik nem ürülnek ki.

8. Leírtam a szelek hálókamráit, figyeltem és láttam, hogy azok gondviselői hogyan teszik azokat mérlegre és hogyan mérik ki azokat. Először mérlegre helyezik, másodszor kimérik azokat, és ez az a mérték, ami szerint kibocsátják az egész földre, nehogy erős fúvással megingassák a földet. 9. És megmértem az egész földet, hegyeit, minden dombjait, mezőit, fáit, szikláit, folyóit, és mindent, ami létezik. És leírtam a magasságot a föld és a hét ég között és a mélységet is a legalsóbb pokolig, és az ítélet helyét, és a hatalmas nagy nyitott és siránkozó pokolt. 10. És láttam hogyan vannak a foglyok fájdalomban, várván az örök büntetést. 11. És feljegyeztem mindazokat, akiket elítélt a Bíró, és minden ítéletüket és minden rájuk vonatkozó tettüket.



Arról, hogy Énok hogyan sajnálkozott Ádám bűne miatt

41. 1. És láttam minden ősömet, Ádám és Éva korától, és felsóhajtottam és sírvafakadtam, majd szóltam a szégyenről és a romlottságról. 2. „Ó, mily nyomorúságosak számomra erőtlenségeim és atyáim erőtlensége!” És gondoltam szívemben, és szóltam, 3. „Boldog ember, aki még nem született, vagy megszületvén nem vétkezett az Úr színe előtt, hogy ne jusson erre a helyre és ne viselje e hely igáját.”



Arról, hogy Énok látta a kulcsárokat és a pokol kapuinak őreit

42. 1. És láttam a pokol kulcsárait, és a pokol kapuinál állomásozó őrséget, hatalmasok, mint az áspiskígyók, arcuk, mint kialvó lámpák, amit már leoltottak, szemeik lángoltak, fogaik a mellükig lecsupaszítottak, és az arcukba mondtam: „Bár elmentem volna és ne láttalak volna benneteket, s ne szemléltem volna cselekedeteiteket, és törzsemből senki se jöjjön hozzátok!” És innen felemelkedtem keletre, az Éden paradicsomába, amely az igazak számára előkészített pihenő. És íme az nyitva van egészen a harmadik égig; de le van zárva ebből a világból. És őrség van odaállítva a nap hatalmas keleti kapujánál, lángoló angyalok, győzedelmes dalokat énekelve, soha nem hallgatva, örvendezve az igazak érkezésének. Amikor az utolsó megérkezik, kihozza Ádámot az ősökkel együtt; és ő fogja odavinni azokat, így azok is telve lesznek örömmel; mint amikor valaki meghívja legjobb barátait vacsorázni, azok is (éppígy) örvendeznek vele, társalognak egymással ama ember palotája előtt, örömteli várakozással, hogy együtt vacsorázhatnak gyönyörűséges örömmel és gazdagsággal, amelyet nem lehet megmérni, örömmel és boldogsággal az örök világosságban és életben.

És azt mondom nektek, gyermekeim: „Boldog, aki féli az Úr nevét, és az Ő színe előtt szolgál szüntelen, és felajánlja adományait félelemmel, az élet felajánlását,  és aki helyesen él ebben az életben és így hal meg. Boldog, aki igaz ítéletet tesz, nem a fizetség miatt, hanem az igazságért, nem várván semmit ennek következtében; és ennek eredménye az ítélete, amely részrehajlás nélkül követi őt. Boldog, aki a mezítelent ruházatba öltözeti és az éhezőnek kenyeret ad! Boldog, aki igaz ítélettel ítél az árvának és az özvegynek, és segít annak, akivel igaztalanul bánnak! Boldog, aki elfordul e világ hiábavaló útjától és az igaz úton jár, és aki azt az életet éli, amely vég nélküli! Boldog, aki igaz magot vet, mivel hétszer annyit arat! Boldog, akiben igazság van, mert így igazat szólhat felebarátjának! Boldog, akinek együttérzés van ajkán, és szelídség szívében! Boldog, aki megérti az Úr munkáit, amiket elvégzett, és dicsőíti Őt! Mivel az Úr művei igazak, de az emberiség munkái – némelyek igazak, de mások gonoszak; és akik hazug káromlásokat szólnak, azok felismerhetők tetteikről.

 

.... További fejezetek fordítása folyamatban ....

 



Melkizedek
 
 Jeremy Kapp Revised English verziójának magyar fordítása

 

 

69 1 És a harmadik napon, az estének idején, a nép vénei Matuzsálemhez szóltak, ezt mondva: “Állj az ÚR színe elé és az egész nép színe elé, és az ÚR oltára elé, és megdicsőülsz a népedben. 2 És Matuzsálem így válaszolt a népének: „Várjátok meg, ó emberek, amíg (az ÚR), atyámnak, Énoknak az Istene papot támaszt majd magának a saját népe fölé. 3 És a nép hiábavalóan várt egész éjszakán át az Akuzannak nevezett helyen. 4 És Matuzsálem az oltár közelében állt, és így imádkozott az Úrhoz: „Ó, az egész világnak Ura, aki felvetted atyámat, Énokot, támassz népednek egy papot, és tanítsd meg a szívükben félni a te dicsőséged, és hogy mindent a te akaratod szerint tegyenek!” 5 És Matuzsálem elaludt, és az ÚR megjelent neki egy éjjeli látomásban, és így szólt hozzá: „Figyelj, Matuzsálem, én vagyok a te atyádnak, Énoknak az ÚR Istene, hallgasd meg e nép szavát, és állj az oltárom elé, és megdicsőítelek téged az egész nép előtt, és dicsőségben élsz majd egész életed folyamán.”

6 És Matuzsálem felébredt az alvásból, és áldotta az Urat, aki megjelent neki. 7 És a nép vénei Matuzsálemhez siettek és az ÚR Isten arra késztette Matuzsálem szívét, hogy hallgasson a nép szavára, és így szólt: „Az ÚR Isten áldást hoz minderre a népre, amely előttem áll. Tegyen úgy az ÚR, a ti Istenetek ezzel a néppel, amint azt jónak látja.” 8 És Szam, Kharmis és Zazus, a nép vénei gyorsan felöltöttek Matuzsálemre egy szép ruházatot és egy fényes koronát raktak a fejére. 9 A nép pedig sebtében bárányokat, barmokat és madarakat hozott, (amelyekről tudták, hogy megfelelőek arra), hogy Matuzsálem feláldozza az ÚR színe előtt, a nép nevében és színe előtt. 10 És Matuzsálem elindult az ÚR oltárához, és az arca úgy ragyogott, mint a felkelő nap, és a nép követte őt. 11 És Matuzsálem megállt az ÚR oltára előtt, és az egész nép az oltár köré állt.

12 És a nép vénei fogták a bárányokat és ökröket, megkötötték azok négy lábát, az oltár tetejére helyezték azokat és mondták Matuzsálemnek: 13 „Emeld fel a kést, és öld le ezeket [az állatokat] az ÚR színe előtt megfelelő módon!” 14 És Matuzsálem kezeit az ég felé emelte és az Úrhoz szólt, mondva: „Jaj nekem, ó Uram, ki vagyok én, hogy az oltárod elé álljak, és e népnek a színe elé? 15 Most pedig, Uram, tekints le szolgádra és minderre a népre. Történjék most meg mindaz, ami kerestetett, és add áldásodat szolgádra e nép színe előtt, hogy megértsék, hogy papot emeltél a néped fölé.” 16 És az történt, hogy amikor Matuzsálem imádkozott, az oltár megrendült, s a kés felemelkedett az oltárról és Matuzsálem kezébe szökkent az egész nép szeme láttára. És a nép megdöbbent és dicsőítették az Urat. 17 És Matuzsálem megbecsülésben részesült az ÚR színe előtt és az egész nép színe előtt attól a naptól fogva. 18 És Matuzsálem fogta a kést, és leölt minden [állatot] amit a nép [áldozatul] hozott. És örültek és vigadtak azon a napon az ÚR és Matuzsálem színe előtt. 19 És ezek után a nép elment onnan, és mindenki a maga házába tért.

 


70 1. Matuzsálem attól a naptól kezdődően tíz éven át állt [szolgált] az oltárnál az ÚR és a nép színe előtt, bízva egy maradandó örökségben, és a jót tanította az egész földön és az ő népének; és senki nem fordult el az Úrtól hiábavaló módon mindazokban a napokban, amikor Matuzsálem élt. 2 És az ÚR megáldotta Matuzsálemet, és kedvesek voltak neki az ő áldozatai és ajándékai, és minden szolgálata, amiket az ÚR színe előtt végzett. 3 És amikor Matuzsálem eltávozásának napjai közeledtek, akkor megjelent neki az ÚR egy éjszakai látomásban, és ezt mondta neki: „Figyelj rám, Matuzsálem! Én vagyok a te atyádnak, Énoknak az ÚR Istene, s látnod kell, hogy miként jött el életed napjainak vége, és közel jött az eltávozásod napja. 4 Hívd magadhoz Nirt, fiadnak, Lámeknek fiát, aki másodikként született Noé után, és öltsd rá a te megszentelt ruháidat, és állítsd őt az oltárom mellé, és mondd el neki mindazt, ami napjaiban történni fog, mert közeleg az egész föld és minden ember és minden élő dolog elpusztításának ideje a földön. 5 Az ő napjaiban ugyanis hatalmas zavargás lesz a földön, mert az ember irigy volt a felebarátjára, és a nép nép ellen lobbant, és a nép másik népre támadt, és az egész föld telve lesz romlással és vérrel és mindenféle gonosszal.

6 És ezen felül elhagyták a Teremtőjüket és hiábavaló istenek előtt borultak le, meg az égbolt előtt, és a föld járása előtt, és a tengerek hullámai előtt. És megsokasodtak a vádlók, akik örömüket lelik cselekedeteikben az én nagy haragomra. 7 És elváltozik a föld alakzata, és minden fa és minden gyümölcs magja elváltozik, várva az eljövendő pusztulás idejét. És minden ember elváltozik a földön az én szomorúságomra. 8 Akkor majd megparancsolom a mélységeknek, hogy áradjon ki a földre, és az egek nagy víztárolói a földre csapódnak a maguk természete szerint, a természet szerint, ami az első természetük volt. 9 És semmivé lesz az egész föld erőssége és az egész föld beleremeg és megfosztatik erejétől azon a napon. 10 És akkor megtartom majd a te fiadnak, Lámeknek az első fiát, Noét, és az ő magjából felhozok egy másik világot, és az ő magjai örökké léteznek majd mindaddig, amíg eljön a második pusztulás, amikor az emberek újra [egyetemesen] vétkeznek majd a színem előtt.”

11 Matuzsálem [ekkor] felriadt az álmából, s az álom igen gyötörte őt. És összehívta a nép véneit, és elmondta mindazt, amit az ÚR mondott neki, és a teljes látomást, amit az Úrtól kapott. 12 És a nép siránkozott a látomása miatt, és ezt mondták neki: „Tegyen meg az ÚR Isten mindent az ő akarata szerint! Most pedig, Matuzsálem, tedd meg mindazt, amit az ÚR neked megparancsolt!” 13 És Matuzsálem magához hívta Nirt, fiának, Lámeknek a fiát, Noénak az öccsét, és felöltötte rá a papság ruházatát az égész nép szeme láttára, és az oltárfő elé állította, és megtanította mindazokra, amiket a nép között [papként] tennie kell. 14 És Matuzsálem szólította a népet: „Mától olyan lesz előttetek Nir, mint egy herceg és vezér.” 15 És a nép válaszolt Matuzsálemnek: „Legyen aszerint, ahogy mondod, s aszerint, amit az ÚR hangja megmondott neked.” 16 És miután Matuzsálem mindezt elmondta a népnek az oltár mellől, a szelleme zavarba jött, térdre borult, kitárta karjait az egek felé és Istenhez imádkozott. És amint imáját mondta, elhagyta őt a szelleme és az Úrhoz tért.

17 És Nir, és az egész nép azonnal elkészített egy sírhelyet Matuzsálemnek Aruzan helyén. 18 És Nir előállt a dicsőséges öltözetében, a papi ruhákban, ragyogóan és pompával, és a nép felemelte Matuzsálem testét, és megdicsőítették, majd abba a sírba fektették, amit elkészítettek neki, és eltemették, és így szóltak: „Áldott volt Matuzsálem az ÚR színe előtt és az egész nép színe előtt.” 19 Majd amikor a nép már hazaindult volna, Nir így szólt hozzájuk: „Menjetek gyorsan és hozzatok bárányokat, üszőket és gerléket és galambokat, és áldozzunk az ÚR színe előtt, s csak azután térjetek vissza a házaitokba.” 20. És a nép hallgatott Nirre, a papra, és sietve meghozták az állatokat, és megkötötték azokat az oltárfőn. 21 És Nir fogta az áldozati kést és leölte mindet, amit hoztak és felajánlotta azt az ÚR színe előtt. 22 És az egész nép vigadozott az ÚR színe előtt, és dicsőítették Nir Urát, a mennyek és a föld Urát azon a napon. Attól a naptól béke és rend volt az egész földön, Nir napjaiban, 202 éven át. 23 De aztán a nép elfordult Istentől, irigykedni kezdtek egymásra, és nép nép ellen lázadt, és nyelv nyelv ellen szólt ártalmas beszéddel.24 És ha ajkaikkal egyformán beszéltek, a szívükben másként gondolkodtak.

25 És akkor megkezdődött a Sátán harmadik uralma. Az első [uralma] a paradicsom előtt [volt], a második a paradicsomban [történt meg], a harmadik [alkalommal] pedig a paradicsomon kívül, s folytatódott a nagy özönvízig. 26. És nagy viszály és zűrzavar keletkezett. És Nir, a pap hírét vette és nagyon elszomorodott, és ezt mondta szívében: „Beteljesedett az igazság, hogy elközeledett az idő, és az a vég, amelyről az Úr Matuzsálemnek szólt, az én atyámnak, Lámek atyjának.”


71 1 És Nir felesége, név szerint Szofanima, meddő volt, s nem szült gyermeket Nirnek.  2 És Szofanima már öregkorú volt, és a halálához közel megfogant a méhe, és Nir, a pap nem hált vele együtt, s nem ismerte őt [nem volt vele együtt] attól a naptól kezdődően, hogy az ÚR pappá tette őt, hogy szolgáljon a nép előtt. 3 Amikor Szofanima felismerte állapotát, szégyellni kezdte magát és gyalázatot érzett, és elrejtette magát azokban a napokban, amíg megszült, és a nép közül ez senkinek nem jutott tudomására. 4 És amikor betelt a 282 nap és a szülés napja elközeledett, Nir megemlékezett a feleségéről és magához hívta őt a házba, hogy beszéljen vele. 5 És Szofanima Nirhez jött, a férje elé állt terhesen, és a szülés napjai már közel voltak. 6 És Nir meglátta őt és nagy szégyent érzett, és így szól hozzá: „Mit tettél, asszony, hogy szégyent hoztál rám a nép színe előtt? Most tehát távozz tőlem, s menj oda, ahol a méhed szégyenbe hozott téged, nehogy tisztátlanná tegyem kezeim általad, és vétkezzem az ÚR színe előtt!”

7 És Szofanima így szólt Nirhez, az ő férjéhez: „Uram, öreg koromban vagyok és a halálom ideje közel van (nem volt bennem fiatalos hév) és nem tudom mikor múlt el rajtam az idő, és mikortól lett [újra] termékennyé a méhem.” 8 És Nir nem hitt a feleségének, s másodjára is ezt mondta: „Távozz tőlem, mert attól tartok, hogy bántalmazni foglak, és vétket követek el az ÚR színe előtt!” 9 És az történt, hogy miközben Nir a feleségéhez beszélt, Szofanima Nir lábaihoz esett és meghalt. 10 És Nir nagyon elszomorodott, és ezt mondta a szívében: „Talán szavaim miatt történt ez, mert az ember a szavaival és gondolataival vétkezik az ÚR színe előtt.” 11 Az ÚR kegyelmes hozzám; szívemben tudom az igazat, nem emeltem kezet rá. És így szólok: „Dicsőség neked, ó Uram, mert senki e földön nem tudja meg azt, hogy mi történt [velünk], amit az ÚR hozott ránk!”

12 És Nir gyorsan bezárta a ház ajtóit és Noéhoz, fivéréhez sietett, és elmondta neki mindazt, ami a feleségével történt. 13 És Noé azonnal elment Nirrel, fivérével, Nirnek a házába, Szofanima halála miatt, és miközben maguk között tárgyalták [az eseményt], látták, hogy az ő [Szofanima] méhe kész volt a szülésre. 14 És Noé ezt mondta Nirnek: „Ne legyen ez bánatodra Nir, testvérem, az ÚR ma elrejtette a szégyenünket, mert a nép közül senki nem tud erről. 15 Most pedig menjünk gyorsan és hozzuk őt el titokban, és az ÚR tartsa elrejtve ezt a szégyent.” 16 És Szofanimát az ágyra fektették, testét fekete ruhákba tekerték és a házat bezárva készültek a temetésére, és titokban ásták meg a sírgödröt. 17 És akkor egy újszülött csecsemő jött elő a halott Szofanimából, és ült az ágyon a jobb keze felől. És amikor Noé és Nir megérkeztek, látták az újszülöttet a halott Szofanima mellett ülni, annak ruháját törölgetve.

18 Noé és Nir nagy félelembe estek, mert a gyermek teste fejlett volt, mint egy három évesé; és ajkai beszédre nyíltak, és áldotta az Urat. 19 És Noé és Nir ámulva nézték; és a [gyermek] papság pecsétjét viselte a mellén, és az arca dicsőséges volt. 20 És Noé és Nir így szóltak: „Lám, az ÚR megújította a mi vérünk szerint való felszentelést, ahogy kívánta (ez az Úrtól van testvérem, és az Úr megújítja bennünk a felszentelés vérét).”

21 És Noé és Nir gyorsan megfürdették a gyermeket, felöltöztették papi ruhába, és adtak neki a megáldott kenyérből, amiből evett. És elnevezték őt Mekizedeknek. 22 Noén és Nir megfogták Szofanima testét és levették róla a fekete ruházatot és ragyogó ruhákat öltöttek rá, és ékesített sírhelyet készíttek neki. 23 És Noé, Nir és Melkizedek elmentek és nyilvánosan temették el őt. És Noé ezt mondta fivérének, Nirnek: „Vigyázz erre a gyermekre és rejtsd el őt, mert a hamis emberek fogják ellepni a földet, és megtagadják Istent, és mivel semmit nem fognak fel, megölik majd őt.” És ezek után Noé visszatért a maga lakhelyére. 24 És a nagy törvénytelenség elkezdett megszaporodni az egész földön Nir napjaiban.

25 És Nirt nagy aggodalom fogta el, különösen a gyermek miatt, és ezt mondta magában: „Jaj nekem, örökkévaló Uram! Az én napjaimban kezdett megsokasodni mindenféle törvényszegés a föld színén, és tudom azt, hogy a vég közelebb van, (mint eddig volt) és az egész földre eljön a nép törvényszegése miatt. 26 És most Uram, mi a látomás, és mi lesz a megoldás, és mit tegyek én (a gyermekért), ő is velünk megy a pusztulásba?” 27 És az ÚR meghallgatta Nirt, és megjelent neki egy éjszakai látomásban, és így szólt hozzá: „Nir, nem viselem el tovább azt a nagy törvénytelenséget, ami a földön megtörtént számos formában, és most egy hatalmas pusztítást küldök a földre, és minden földi teremtmény el fog pusztulni.

28 De a gyermek felől ne aggódj, Nir, mert rövid időn belül elküldöm az én főkapitányomat, Mikáelt, és ő magához veszi a gyermeket és az Éden paradicsomába helyezi őt, abba a kertbe, ahol Ádám volt [az elesése előtt], hét éven át, s a menny ezalatt végig nyitva volt, az ő bűnbeeséséig. 29 És ez a gyermek nem fog elpusztulni azokkal, akik elpusztulnak ebben a nemzedékben, amint azt kinyilatkoztattam, hogy Melkiezedek mindenben szent főpap legyen, és én kijelölöm őt arra, hogy a papok papja legyen mindörökké, és megszentelem, és azon nép fölé rendelem őt, akik nagyon szentté lesznek téve [megszentelődnek a jövőben].” 30 És Nir felébredt az álmából, és áldotta az Urat, aki megjelent neki, s így szólt: „Áldott az én atyáimnak az ÚR Istene, aki beszélt nekem (az MSS verzió itt hozzáteszi: aki nem engedi, hogy alábecsültebb legyen a papságom az atyáim papságánál, amint azt megmondtad), aki nagy papot emelt fel az én napjaimban, az én feleségemnek, Szofanimának a méhében.

31 Mivelhogy nekem nem volt gyermekem az én nemzetségemből, és ez a gyermek lesz a családom helyébe, s olyan lesz, mintha saját fiam volna, és tisztelnetek kell őt, a szolgálóitokkal, a papokkal együtt, Szettel, Énokkal és Tarsidámmal, Mehalélellel, és Énossal, a ti szolgáitokkal, és Melkizedek pappá lesz, úgy, mint ez [a Melkizedek], egy másik nemzedékben. 32 Mert tudom azt, hogy ez a nemzedék enyészetben végzi és mindannyian elvesznek. És Noé, az én bátyám megtarttatik azon a napon. 33 És az én fajomból számos nép fog majd feltámadni, és Melkizedek lesz a papok feje a népek között, egyedül uralkodva, téged szolgálva, ó Urunk!

34 Mert nem volt nekem más gyermekem e családban, aki pappá lehetne [utánam], csak ez a fiam, aki a te szolgád: és mindezek miatt, hatalmas ÚR, becsüld őt meg a te [korábbi] szolgáid mellett, és az olyan nagy papok mellett, mint Szet és Énos, Rusii és Almillam, és Parasidam és Bialeleil, és Szérok, és Arusan, és Aleem és Énok, és Matuzsálem, és én, a te szolgád, Nir, és Melkizedek tizenkét pap feje lesz, akik előtte éltek, és a végén mindennek (minden élőnek) a feje lesz, a hatalmas főpap, az Isten Szava, és a minden korábbit meghaladó nagy munkákat, dicsőséges csodákat meghaladó erő.

35 Ő, Melkizedek pappá és királlyá fog lenni az Akuzannak nevezett helyen, vagyis a föld közepén, ott, ahol Ádám meg lett teremtve, s ahol végül az ő sírhelye is lesz. 36 És arról a főpapról meg van írva, hogy ő is ott, a föld közepén [középső részén] lesz eltemetve, miként eltemette ott Ádám a fiát, Ábelt, akit testvére Káin megölt, s aki ezoknál fogva három éven át temetetlenül feküdt ott, mígnem [Ádám] látta, hogy a csóka nevű madár miként temeti el a fiókáját. 37 Tudom, hatalmas zűrzavar jött el, és ez a nemzedék zűrzavarban végzi, és mindannyian el fognak pusztulni, kivéve Noét, az én fivéremet, aki megtarttatik, és mindazok után az ő családjából lesz a plántálás, és egy másik nép[esség] támad föl, és egy másik Melkizedek lesz a papok feje a nép fölött, aki uralkodik és szolgálja [papi rendtartást végez] az Urat.”


72 1 És miután a gyermek negyven napot töltött Nir födele alatt, az ÚR ezt mondta Mikáelnek: „Menj le a földre, Nirhez, a paphoz, és fogd az én fiamat, Melkizedeket, aki vele van, és helyezd el őt az Éden paradicsomában, mert elközeledett az idő, és minden vizet a földre bocsátok, és minden, ami a földön van, el fog pusztulni. 2 (És egy új népességet támasztok fel, és Melkizedek lesz a főpapja annak a családnak, ahogyan Szet volt nekem az ő családjában.”) 3 És Mikáel elsietett és eljött az éj folyamán, és Nir az ágyában aludt. És Mikáel megjelent neki és ezt mondta neki: „Az ÚR ezt mondja neked, Nir: „Küldd a gyermeket hozzám; [akit] a te gondjaidra bíztam.”” 4 És Nir nem tudta, hogy a főkapitány, Mikáel beszélt hozzá, és a szíve zavarban volt, és megszólalt: „Ha a nép tudására jut a gyermek [az ő kiléte], és elfogják őt, akkor meg fogják ölni. Mert ennek a népnek igen tekervényes a szíve az ÚR színe előtt. És Nir tovább beszélt ahhoz, aki megszólította őt: „A gyermek nincs velem, és én nem tudom azt, hogy ki vagy te, aki hozzám beszélsz.”

5 És az, aki hozzám beszélt, válaszolt: „Ne félj, Nir, én vagyok az ÚR főkapitánya. Az ÚR küldött engem, és elviszem ma a gyermeket, és elmegyek ővele, és az Éden paradicsomába helyezem őt, és ott fog maradni mindörökké.” 6 És a tizenkettedik nemzedék idejében, és ezer és hetven év elteltével, abban a nemzedékben egy igaz ember fog megszületni, és az ÚR azt fogja neki mondani, hogy menjen ki arra a hegyre, ahol bátyádnak, Noénak a bárkája megállapodik majd, és ott egy másik Melkizedeket fog találni, aki hét éve él már azon a helyen, elrejtve magát a bálványimádó emberek elől, hogy ne ölhessék őt meg, és ki fogja vezetni őt onnan, és pappá lesz, és ő lesz az első királya Szálem városának, ennek a Melkizedeknek a rendje szerint, akivel [ez] a papság kezdetét vette. És 3432 esztendő fog eltelni addig az időig a kezdettől és Ádám teremtésétől. 7 És attól a Melkizedektől kezdődően tizenkét pap lesz majd a nagy Igumen eljöveteléig, vagyis addig a nagy vezetőig, aki mindent elhoz majd, fizikait és szellemit.

8 És [ekkor] Nir megértette az első álmát, és hitt abban, és Mikáelnek ekként válaszolt: „Áldott az ÚR, aki ma megdicsőített téged énelőttem, és most álld meg a te szolgádat, Nirt, mivel közelgünk az e világból való eltávozásunkhoz, és vedd a gyermeket, és tégy vele akként, ahogy az ÚR szólt felőle. 9 És Mikáel fogta a gyermeket azon az éjjelen, amelyen megjelent, és szárnyaira vette, és az Éden paradicsomába helyezte őt. 10 És amikor Nir felkelt a következő napon, bement a házába és nem találta a gyermeket, és öröm helyett nagy bánat fogta el, mert nem volt neki más fia, és úgy tekintett erre a gyermekre, mint saját fiára. 11 Nir pedig meghalt, és nem volt utána [következő] pap a népből. És attól az időtől nagy zűrzavar támadt a földön.



73 1 És Isten magához hívta Noét az Ararát hegyén, Asszíria és Arménia között, Arábia földjén, a tenger mellett, és ezt mondta neki: „Készíts egy bárkát, aminek hossza háromszáz könyök, és a szélessége ötven könyök, és a magassága harminc könyök, és két emelet legyen a közepén, és az ajtai legyenek egy könyöknyiek.” 2 És az ő 300 könyökük, a mi mércénk szerint 15000, az ő 50 könyökük, a miénk szerint 2000 és 500. 3 A zsidók e szerint a mérték szerint tartják Noé bárkájának méreteit, ahogyan az ÚR megadta neki, és e szerint a mérték szerint számolnak a mai napig. 4 Az ÚR Isten megnyitotta az egek kapuit és eső esett a földre százötven napon át, és minden test elpusztult. 5 Noé ötszáz éves volt, amikor három fiút nemzett: Semet, Kámot és Jáfetet.

6 Száz évvel a három fiának születése után bement a bárkába, abban a hónapban, ami a héberek naptárja szerint Itszarsz, az egyiptomiaké szerint pedig Famenoth, tizennyolc napon keresztül [mentek be a bárkába]. 7 És a bárka negyven napon át úszott, és összesen százhúsz napot voltak a bárkában. 8 És bement a bárkába, hatszáz évesen, és az életének hatszázegyedik évében hagyta el a bárkát, abban a hónapban, amit héberek Iuars-nak, az egyiptomiak pedig Farmout-nak neveznek, annak 18. napján.

9 Ezután élt kétszázötven évet és meghalt; összesen kilencszázötven évet élt az ÚR, a mi Istenünk akaratánál fogva, akié a dicsőség a kezdettől, és most, és a világ végezetéig. ÁMEN. 10 Énok teljes élete háromszázhatvanöt év volt. 11 Noé bárkájának [méretei] más formában megírva: Az övék szerint 300 könyök, a mienk szerint 15,000, az övéké 100, a miénk 5000, az övéké 20, a miénké 1000, az övéké 10, a miénké 500, az övéké 5, a miénké 250, az övéké 1, a miénké 50. Ez az igazság beszéde!