CoG

Damaszkuszi Irat

 Weboldal: www.churchofgod.hu


 

Bevezető

   Ez az írás jóval a qumráni barlangok feltárása előtt ismert volt már, két nem teljes példánya a kairói zsinagóga genízájából került előt 1896-ban. Az ezek alapján készült első kiadás (S. Schechter, Fragments of a Zadokite Work, Cambridge 1910) és a középkori kéziratok maradtak az alapjai a szöveg összes későbbi kiadásának is.  Sokáig rejtélyesnek számító mű több – töredékes – példánya került elő a qumráni barlangokból. A leletek igazolták, melyik is lehet a Schechter által 'ismeretlen zsidó szektának' nevezett csoport, amelyben az írás született és amelyben hagyományozták. A barlangokban talált példányok száma arra utal, hogy az írás kiemelt szerepet játszhatott a közösség életében. Az ókori kéziratok alapján az is világossá vált, hogy az írás jóval hosszabb volt, mint a középkori szöveghagyomány alapján vélhető volt. A Damaszkuszi Irat a közösséggel kapcsolatos legrégebbi ismert hagyományhoz tartozó írás, a Kr. e. 2. sz. közepére datálják. A jelen fordítás alapjául szolgáló kiadás szintén a középkori kéziratokon alapul, azonban figyelembe veszi a qumráni barlangban talált töredékek szövegét is. Kiadása: Schechter 1910; Broshi 1992

Damaszkuszi Irat (részlet a qumráni esszénus töredékekből. Kr. e. 2. sz.)

   Most pedig hallják mindazok, akik ismerik az igazságot és értsék meg Isten cselekedeteit, mivel vitája van minden emberrel, és ítéletet hoz mindazok fölött, akik semmibe veszik Őt; (Jer. 25:31) hűtlenségük miatt, amiért elhagyták Őt, elrejtette arcát Izraeltől és szentélyétől, és engedte, hogy kardélre jussanak. Megemlékezvén azonban az elődökkel kötött szövetségről, maradékot hagyott Izraelnek, és nem engedte őket végpusztulásra. A harag leteltével azonban 390 évvel azután, hogy Nebukadneccár, Bábel királya kezébe adta volna őket (Kr. e 586 babiloni fogság kezdete), megvizsgálta őket, és ültetvény gyökerét sarjasztotta Izraelből és Áronból, hogy örökösként birtokába vegye országát, és talajának javai által kiviruljon. Ők pedig belátták bűnüket és felismerték, hogy vétkes emberek ők; azonban olyanok voltak, mint a vakok, az úton tapogatózók, húsz éven keresztül. Isten azonban megértette tetteiket, hogy teljes szívvel kutatták Őt, és Igaz Tanítót állított nekik, hogy az térítse őket az ő szíve szerinti útra.

Az pedig tudtul adta a későbbi nemzedékek számára, hogy mit tett Isten az utolsó nemzedékben a pártütők gyülekezetével, vagyis az útról letérőkkel. Ez az az idő amelyről írva van: "mint csökönyös üsző makacskodott Izrael" (Hós. 4:6) akkor, amikor fellépett a Gúnyolódó, aki Izraelnek a hazugság vizeit csepegtette, (v. hazugságot tanított) és úttalan pusztába vezette félre őket, lealacsonyítva az örök magasságokat, letérítve az igaz ösvényről, és elmozdítva a határt, amelyet az elődök vontak öröklött birtokukon - hogy végül rájuk vonja Isten szövetségének átkát, és bosszúálló kard élére juttassa őket, amely megbosszulja a szövetséget; mivel a 'hízelgő dolgokat' kutatták, és az ámítást választották. A 'rés'-t nem vigyázták , és a 'szépséges nyakat' választották. Igaznak mondák a gonoszt, és gonosznak az igazat, a szövetség megszegésére és a törvény áthágására késztettek. Az igaz lelkére törtek, és minden tökéletesen járó utálatosság lelküknek. Kardal jártak nyomukban, és tömegeket térítettek el. Ekkor fellobbant Isten haragja gyülekezetük ellen, hogy elpusztítsa egész tömegüket, hiszen cselekedeteik tisztátalannak számítanak az Ő színe előtt.

Most pedig hallgassatok rám mind, akik a szövetségbe beléptek és én megnyitom fületeket a gonoszok útjait illetően. Isten szereti a bölcsesség ismeretét, és a belátás álljon őelőtte. Okosság és tudás, ezek szolgálják őt; türelem van vele, és bőséges megbocsátás, hogy megbocsásson a bűnből megtérőknek - de erő, harciasság, lángokat vető nagy harag is, amely a Pusztulás összes angyala által nyilvánul meg az útról letérők, és a törvényt utálatosságnak tekintők ellen, hogy nem lesz maradékuk, sem megmenekült közülük, mert nem őket választotta Isten az örök kezdetektől. Hiszen, mielőtt létrejött volna, már ismerte tetteiket, és utálta gyülekezetük nemzedékeit. Majd elrejtette arcát az Ország elől, egészen pusztulásukig. Ismerte azonban korszakaik beálltának éveit, továbbá számukat és kiterjedésüket a teljes múltra és az örök jövőre vonatkozóan, ami történik korszakaikban, örök évekre. És mindegyik jubileumban támasztott magának 'néven hívottakat', hogy maradjon az Országnak maradék, és hogy a föld színe megteljen ivadékaikkal. És tudatta velük, szent szellemének fölkentjei és megbízható látnokai által, neveik rendjében. Azokat viszont, akiket gyűlöl, tévelyegni hagyja. ...[...]...

Most pedig fiaim, hallgassatok rám, és én felnyitom szemeiteket, hogy lássatok, és megértsétek Isten cselekedeteit, hogy azt választhassátok majd, ami Neki tetszik, és elvessétek azt, amit Ő gyűlöl; hogy tökéletesekként járjatok az Ő minden útján, és ne térjetek le a bűnös ösztön és a 'parázna szemek' hatására. Mivel sokan tévelyegtek ebben, és erős vitézek botlottak meg benne, régtől fogva mostanáig. Minthogy megátalkodott szívvel jártak, elbuktak miatta az égi Virrasztók (utalás Énok könyvére - angyalok lázadása) - ebben fogattak meg, mivel nem tartották meg Isten parancsolatait. Fiaik is, kiknek magassága, mint a cédrusoké, testük pedig akár a hegyek, ebben buktak el. Minden élő, aki csak volt a földön, elveszett, mintha sosem létezett volna; mivel saját kedvük szerint cselekedtek (saját akaratukban jártak), és nem tartották be Teremtőjük parancsolatait, mígnem annak haragja fellobbant ellenük. [...] ...

Ebben tévelyegtek Noé fiai, és családjaik ez által jutottak pusztulásra. Ábrahám nem ezt követte, és 'barát'-ként 'ment fel', mivel Isten parancsolatait tartotta meg, és nem saját tetszése szerint választott. Továbbadta ezt Izsáknak és Jákóbnak is, ők pedig megőrizték és 'barát'-okként jegyeztettek fel Isten számára, valamint örök szövetségesekként..... [...] ....

Jákób fiai ebben tévelyegtek, és megbűnhődtek, tévedésüknek megfelelően. Fiaik pedig Egyiptomban makacs szívvel jártak, olyannyira, hogy szövetkeztek Isten parancsolatai ellen, és mindenki azt tette, ami saját véleménye szerint helyes volt; továbbá elfogyasztották a vért. Ő pedig kiirtotta férfiembereiket a pusztában. Quadésban azonban így szólt hozzájuk: "Menjetek fel és vegyétek birtokba a földet" Ők azonban a saját akaratukat választották, és nem hallgattak Teremtőjük hangjára, Tanítójuk parancsolataira, hanem zúgolódtak sátraikban. Isten haragja pedig fellobban gyülekezetük ellen. Fiaik emiatt vesztek el, és e miatt irtattak ki királyaik; emiatt vesztek el vitéz hőseik, és emiatt pusztult el országuk. Ezzel idéztek bajt az első Szövetség tagjai, és jutottak kardélre, mivelhogy elfelejtették Isten szövetségét, és saját akaratukat választották. Megátalkodott szívvel jártak, ki-ki a maga akaratát cselekedve.

Az Isten parancsolataihoz szilárdan ragaszkodókat pedig, akik közülük megmaradtak, megszilárdította Isten szövetségét Izrael számára örökre, és rejtett dolgokat nyilatkoztatott ki számukra, amelyeket illetően egész Izrael tévedésben volt: szent szombatjait, dicső ünnepeit, igaz tanúságtételeit és a Hozzá való hűség útjait, az akaratának tetsző dolgokat, amelyeket az embernek gyakorolnia kell, hogy éljen. Megnyitotta előttük, ők pedig bővizű kutat ástak; az ezeket megvetők pedig nem fognak élni; ezek belegabalyodtak az emberi bűnbe és a tisztátalanság útjaiba, és azt mondták: 'Lám, a miénk ez' (= a mi gyakorlatunk). Isten azonban, csodatetteinek titkaiban eltörölte vétkeiket, és elvette bűneiket, és szilárd házat épített nekik Izraelben, olyat, amihez hasonló nem állt, régtől fogva egészen mostanáig.

Azok, akik szilárdan ragaszkodnak hozzá, örök életre vannak rendelve, és övék minden emberi dicsőség. Ahogy Isten Ezékiel, a próféta által kinyilatkoztatta nekik, mondván: "Azok a papok és léviták, és Cádoq(nak azon) fiai, akik megtartották szentélyem szolgálatát akkor, amikor Izrael fiai eltévelyedtek tőlem, ők áldozzanak nekem kövérjét és vért," (Ez. 44: 15) "A papok" - ők Izrael megtértjei, akik Júda földjéről mentek ki, a léviták pedig a hozzájuk csatlakozottak. 'Cádoq fiai' ők Izrael választottjai, a Név szólítottjai, akik a napok végén állnak elő. Íme, neveiknek listája nemzedékeik szerint, fellépésük korszaka, nyomorúságaik száma, tartózkodásaik évei, és tetteik jegyzéke. Mintegy szentek ők, akiknek Isten megbocsátott, és akik szentként tisztelték a szentet és bűnnek tartották a bűnt.

Mindazok pedig, akik őket követik, cselekedjenek a Tóra ezen interpretációja szerint, amelyet az elődök magukra vállaltak - mindaddig míg be nem teljesedik a jelen évek jubileuma, akár csak a szövetség, amelyet az elődökkel szilárdított meg Isten, hogy megbocsássa bűneiket; így fog megbocsátani nekik is. Amikor pedig véget ér a jubileum, ezeknek az éveknek a száma szerint, nem lehet már csatlakozni Júda házához, hanem „mindenki álljon őrhelyén!”: „A fal felépült, a határt kiterjesztették” (Mik. 7:11). Mindezen években Beliál szabadjára lesz engedve Izraelben, ahogyan megmondta Isten Jesája, Amóc fia, a próféta által mondván: „Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek” (Jes. 24:17)

Perse-je: Beliál három kelepcéje, amelyről Lévi, Jákób fia beszélt (utalás Lévi testamentumára), hogy ezekkel ejti csapdába Izraelt, és álcázza magát az igaz három fajtájának. Az első, ez a paráznaság (zenut), a második a vagyon, a harmadik a szentély tisztátalansága. Aki elkerüli az egyiket, megfogatik a másikban; aki megmenekül amabból, megfogatik a harmadikban. 'A fal építői (Ez. 13:10-16) – akik a Cav (parancs, előírás Jes. 28:10) után mennek; a Cav – ő a Csepegtető (prédikáló, prófétáló: Mik. 2:11) akiről ez áll: „Hirdetvén hirdetik” (Mik. 2:6) – ezek a másodikban, a paráznaságban fogattak meg, minthogy két feleséget vettek életükben. A teremés alapja azonban: „férfinak és nőnek teremtette őket” (Gen. 1:27) Akik bementek a bárkába, „mind páronként mentek be a bárkába” (Gen. 7:9). A fejedelmet illetően pedig írva van: „Ne vegyen magának sok feleséget” (Deut. 17:17).

Dávid azonban nem olvas(hat)ta a Tóra lepecsételt könyvét, amely a ládában volt, mivel az nem volt nyitva Izraelben, Elezár halálának napjától, Józsuától és a vénektől kezdve, akik Astóretnek szolgáltak és tisztátalanná váltak; csak Cádoq fellépésekor tárult fel. Dávid tettei mind 'fölmentek' (elfogadottak, helyesen megítéltek), kivéve Uriás vérét, Isten azonban elengedte neki. Ők viszont még be is mocskolják a Szentélyt, mivel nem választják el a Tóra szerint (a tisztát és a tisztátalant), hanem együtt hálnak olyan nővel is, aki vére folyását látja, és feleségül veszik fivérük, vagy nővérük lányát. Mózes pedig azt mondta: „Anyád nővéréhez ne közeledj, mert hisz az anyád teste az!” (Lev. 18:13) És bár a 'meztelenség'-et illető törvény férfiakra vonatkozik, hasonlók hozzájuk a nők is; ha pedig egy fivér lánya fedi fel apja fivérének (szemérmét), ez vérrokona. Sőt, szent szellemüket is tisztátalanná tették, midőn becsmérlő szavakra nyitották szájukat Isten szövetségének parancsolatai ellen, mondván: 'Nem biztosak' És utálatosságot beszélnek róluk, „mindannyian tűzgyújtók és tüzes nyilak csinálói” (Jes. 50:11), hálóik pókok hálói, tojásaik viperatojások” (Jes. 59:5) Senki, aki hozzájuk közelít, nem mentesül sokasítani a bűnt – hacsak nem kényszerül – mivel régesrég megvizsgálta Isten cselekedeteit, és fellobbant haragja tetteik ellen, „mivel érteni nem tudó nép ez” (Jes. 27:11), „rövidlátó nép ez, nincs benne belátás” (Deut. 32:28).

Mert hajdanában támadt Mózes és Áron, a Világosság fejedelme által; Beliál pedig Jahanét és fivérét támasztotta, a saját terve szerint, amikor először megrontotta Izraelt. Abban a jubileumban pedig, amikor a föld pusztává vált, felálltak a 'határkövek elmozdítói', akik tévelygésbe vezették Izraelt, és a föld kietlen maradt, mivel elpártolást hirdettek Istennek Mózes által (átadott) parancsolatai ellen, sőt szent fölkentjei ellen is, és hazugságot prófétáltak, hogy eltérítsék Izraelt Isten követésétől. Ekkor megemlékezett Isten az elődökkel kötött szövetségéről, és támasztott Áronból értelmeseket, és Izraelből bölcseket, és meghallgatást szerzett nékik. (Ők pedig) ásni kezdték a kutakat, „a kút, amelyet vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal” (Num, 21:18) (A kút) – ez a Tóra; a kútásók – ezek Izrael megtértjei, akik Júda földjéről mentek ki, majd Damaszkusz földjén laktak, ahonnan elhívta őket Isten mindnyájukat, 'a vezéreket', mivel Őt keresték, és hírnevük vitathatatlan volt. A Jogar pedig – ez a Tóramagyarázó, akiről Jesája mondotta: „aki fegyvert készít céljának megfelelőt” (Jes. 54:16). A nép vezetői pedig – ezek azok, akik mentek a kutat ásni a jogarokkal, amelyekkel a Jogar rendelte, hogy azok szerint viselkedjenek a gonoszság minden jubileumában; és az ő kedvükért nem tévelyednek el mindaddig, amíg föl nem lép az, aki Igazat Csepegtet a napok végén.

   Senki azok közül, akik beléptek a szövetségbe, ne menjen azért a szentélybe, hogy oltárát fölöslegesen világítsa meg. Ők bezárják a kaput, ahogyan Isten mondotta: „bárcsak bezárná közületek valaki az ajtókat” és „ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon” (Mal. 1:10) Tartsák meg a Tóra gyakorlatát a magyarázat szerint a gonoszság korszakában, és különüljenek el a Verem fiaitól. Tartózkodjanak a gonoszság tisztátalan vagyonától, akár fogadalomból, átok alá vett dologból (hérem), akár a Szentély vagyonából (ered); ne fosszák ki az Ő népe szegényeit, hogy özvegyek váljanak prédájukká, és meggyilkolják az árvákat (Jes. 10:2). Különítsék el a tisztátalant és a tisztát, és jelentsék ki a szent és a profán között. Tartsák meg a szombati napot, mint előírtat, az ünnepnapokat és a böjtnapot, mint parancsoltakat.

Aki belép az új szövetségbe Damaszkusz földjén, magasztalja a szenteket, listáik szerint; szeresse mindenki testvérét, mint saját magát, és támogassa a szegényt, a nélkülözőt és a jövevényt. Keresse mindenki testvérei boldogulását, és ne viselkedjen csalárdul senki vérrokonával. Tartsa távol magát a paráznaságtól, minthogy törvény az, hogy figyelmeztesse mindenki testvérét az előírásra, és ne halogassa napról-napra. Továbbá különüljön el minden tisztátalanságtól, a törvény szerint, és ne szennyezze be senki szent lelkét; minthogy Isten elkülönítette őket. Mindazok számára, akik ennek megfelelően viselkednek, szent tökéletességben, Isten összes intelmeinek megfelelően, azok számára Isten szövetsége szilárd, ezer nemzedéken át.

Ha pedig táborokba laknak, az ország rendje szerint, és feleséget vesznek maguknak és fiakat nemzenek, akkor is a Törvény szerint viselkedjenek, és a kötelezettségekre vonatkozó előírás szerint, a Tóra rendje szerint, ahogyan mondotta: "a férj és a feleség, az apa és a fia között" (Num. 30:17). Mindazok pedig, akik (ezt) elvetik, visszakapják ugyanazt, gonoszságuk viszonzásaként, amikor Isten megvizsgálja a földet, amikor beteljesedik az ige, amely írva van Jesája ben Amóc, a próféta igéi között: "Rád, népedre és atyáid házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától" (Iz. 7:17). Amikor megoszlott Izrael két háza, elvált Efraim Júdától, és minden elhajló kardélre jutott; az állhatatosak pedig északi földre menekültek. Ahogyan mondta: "Száműzöm majd Szakkut királyotokat (v sátrait), és isteneteket, Kéván (kijjon) csillagistent Damaszkusz sátrairól" (Ám. 5:26-27) A Tóra könyvei - ezek a királyi sátrak; ahogyan mondja: "Felállítom Dávid roskadozó sátrát" (Ám. 9:11). A király - ez a gyülekezet; 'képmásaik kijjónja' pedig, ezek a próféták könyvei, amelyeket lenézett Izrael, az ő igéiket. A csillag pedig, ez a Törvénymagyarázó, aki Damaszkuszba jött, ahogyan írva van: "Csillag tűnik fel Jákób (törzséből), jogar támad Izraelből" (Num. 24:17). Ő az egész gyülekezet fejedelme, és mikor eljön, "megveri Sét minden fiát" (Num. 24:17). Ezek menekültek meg az első vizsgálati jubileumban, míg az elpártolók kardélre jutottak.

Hasonló lesz az ítélete mindazoknak, akik szövetségbe belépnek, de nem mutatkoznak állhatatosnak benne: Beliál által való pusztulásra ítéltetnek. Ez az a nap, amikor megítéli Isten, [ahogy mondja] "Jaj Júda fejedelmeinek, akikre kiárasztom haragom özönét" (Hós. 5:10), mert ugyan gyógyulásban reménykednek, de sebek borítják majd mindet, mivel nem fordultak el a lázadók útjától, hogy a paráznaság (zenut) útjaiba, és a gonosz vagyonba gabalyodjanak. Bosszút álltak és haraggal voltak társaik irányt; gyűlölködött mind társa ellen, és közömbös volt mind vérrokonai iránt. Gonosz szándék után mentek, erőszakkal szereztek vagyont és harácsoltak. Azt tette mind, ami a saját szemében jó, és mind a megátalkodott szívet választotta. Nem különültek el a néptől és nyíltan (fölemelt kézzel) voltak gátlástalanok, hogy a gonoszok útján járjanak, akikről Isten megmondotta: "Boruk sárkánytajték, viperáknak gyilkos mérge" (Deut. 32:33). 'Ők' - a népek királyai; 'boruk' pedig - ez útjaik; 'méreg/fej' (szójáték) pedig - ez Jáván királyainak feje, aki jön, hogy betöltse rajtuk a bosszút. Mindezeket pedig nem értették meg a Fal Építői, és azok akik messze tapasztalják azt (Ez. 13:10), mivel a Szélsúlyú és a Hazugságot Csepegtető csepegtettek nekik, mígnem föllángolt Isten haragja gyülekezetük ellen. Ahogy Mózes mondta: "Nem hűségedért, s szíved egyenességéért jutsz földjük birtokába" (Deut. 9:5), "hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, melyet atyáitoknak tett" (Deut. 7:8). Ez az ítélet Izrael megtértjeire vonatkozóan is, akik elfordultak a nép útjától. Mert (ahogyan) Isten szerette az elődöket, akik Őmellette tettek tanúságot, úgy szereti azokat is, akik utánuk jönnek, mert övék az atyák szövetsége. Mivel pedig gyűlölte a Fal Építőit, fellángolt haragja; és e szerint az ítélet szerint (jár) mindenki, aki elveti Isten parancsolatait, és elhagyja azokat, megátalkodott szívvel. Ez az az ige, amelyet Jeremiás mondott Báruknak, Nérija fiának (Jer. 36:4) és Elísa Géházinak, szolgájának.

   Senki férfi, aki belép az új szövetségbe Damaszkusz földjén: Isten nevére ne esküdjön, se az álefre és lámedre, sem az álefre és dáletre; (Istennév két változatának betűi Él és Adonáj); hanem egyedül csak a szövetség átka alatt (esküdjön). Mózes Tóráját se idézd (hiába), mivel minden szakaszában szerepel a Név: ha pedig esküt tesz, megsérti és meggyalázza a Nevet. Amennyiben pedig a szövetség átka alatt tesz esküt , esküdjön bírák színe előtt. Ha hibát vétett, vallja meg és tegye jóvá, akkor nem vesz magára vétket, és ne haljon meg. Amikor azoknak fiai, akik beléptek egész Izrael örök törvényül adott szövetségébe, elérik a kort, hogy a vizsgálatok elé lépjenek, a szövetség esküjét vegyék magukra. Így vonatkozik a törvény a gonoszság minden korszakában mindenkire, aki megtért a romlottság útjáról. Azon a napon, amelyen beszél a Felügyelőknek, hogy sorolják őt a Sokakhoz, (eskessék meg) a szövetség esküjével, amelyet Mózes kötött Izraellel, hogy visszatérjenek Mózes törvényéhez, teljes szívvel és teljes lélekkel, ahhoz, ami abban található, és amelyet gyakorolni kell a jelen egész korszakában. És ne ismertesse neki senki az ítéleteket mindaddig, míg a Felügyelő elé nem áll, nehogy megtévessze őt, amikor kikérdezi. Minthogy pedig erősen elhatározta, hogy visszatér Mózes törvényéhez teljes szívvel és teljes lélekkel, vétlenek emezek, ha elpártol.

Mindazt, ami ki van nyilatkoztatva a Tórából a tábor tömegének, azt tanulja ő is, oktassa őt a Felügyelő, parancsoljon rá, és tanuljon egy teljes évig, majd tudását illetően lépjen elő. Balga, tébolyult, mindenfajta együgyű, tévelygő, és vaksi, aki nem lát, béna, sánta, vagy süket, továbbá kiskorú fiú ne lépjen be egyik sem ezek közül a gyülekezet körébe, mivel szent angyalok [tartózkodnak] benne. ... [a sorok nem olvashatók].... mivel Isten kötött szövetséget veled, és egész Izraellel. Ezért tehát mindenki határozza el erősen, hogy visszatér Mózes törvényéhez, mivel ebben minden pontosan meg van határozva. Korszakaik hosszúsága pedig, Izrael mindezek iránti vaksága szerint, íme, pontosan meg van határozva az Idők Jubileumok és Évhetek szerinti Felosztásának könyvében. (utalás a Jub. könyvére)

Azon a napon pedig, amikor valaki erősen elhatározza, hogy visszatér Mózes Tórájához, az Ellenkezés Angyala (Masztéma - Jub. könyve szerint) nem jár nyomában többé, amennyiben betartja szavát. Ezért metélkedett körül Ábrahám, azon a napon, amelyen tudást nyert. (utalás Jubileumokra: Ábrahám álma a körümetélkedéskor) Amikor pedig azt mondta: "ha egyszer ajkadra jött, tartsd meg és teljesítsd fogadalmadat" (Deut. 23:24): minden kötelező eskü, amelyet valaki a saját lelkére tett, arra hogy valamit a Tórából megtegyen; még halála árán se vonja vissza ezt. Minden, amit valaki elhatározott lelkében, és elfordítaná a Tórától, még halála árán se határozza el. A nő esküjére vonatkozóan, ahogyan mondta: "A férjére tartozik, hogy érvénytelenítse (a nő) esküjét" (Num. 30:9) ne érvénytelenítsen senki esküt, amelyről nem tudja, vajon a nő megerősíti-e. Ha pedig az érvénytelenítésre szánt eskü a szövetség megszegésére vezetne, akkor a férj érvénytelenítse, és ne erősítse meg azt. Ugyanez a törvény vonatkozik a nő apjára is.

Az önkéntes adományok törvényét illetően: ne vigyen senki az oltárhoz semmi erőszakkal szerzett dolgot, és a papok se fogadják el az ilyet Izraeltől. Ne szenteljen senki saját étkezéséül szolgáló ételt Istennek, mert erre vonatkozik, amikor azt mondta: "Mind hálóval (vagy átok alatt lévő dologgal) csalja meg társát" (Mik. 7:2) És ne mondjon szentnek senki semmit a ....[...] közül [...] ha pedig a mezőről való a tulajdona, szenteljék Istennek; ez a törvény is és megbüntetik azt, aki fogadalmat tesz [...]ra értéke a bíráknak, hogy igazságosan ítéljenek és értékeljenek a fogadalmi tárgy után ha az jogtalanul szerzett, és a jogtalanul szerzett holmi 'békeáldozatul' szolgál, és nem mond igazat a társának [...] "Ha valamely ember átok terhe alatt felajánlottak" (Lev. 27:29 parafr.), a pogányok törvényei szerint meg kell halnia.

Amikor pedig (ezt) mondja: "Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival" (Lev. 19:18) - mindaz aki belépett a szövetségbe, és társára tanuk előtt olyan dolgot szól, amely nem feddésre szolgál, vagy akárcsak haragja hevében szól, avagy véneinek (olyan dologról) számol be, (amelyekkel) társát lealacsonyítja; az ilyen ember bosszúálló és gyűlölködő. Hát nincs-e megírva, hogy "bosszút áll üldözőin", és "nem könyörül ellenfelein"? (Nah. 1:2) Amennyiben napokon át elhallgatja, majd haragja hevében főbenjáró vétket ró fel neki, s megalázza, az nem tartja meg szilárdan Isten parancsolatát, ahogyan az szól: "Fedd meg felebarátodat, s akkor nem osztozol bűnében" (Lev. 19:17).

Az esküt illetően, amellyel kapcsolatban azt mondja: "Ne szolgáltass magadnak igazságot a saját kezeddel" (I. Sám. 25:26): mindenki, aki a 'mezőn' esket meg valakit, és nem a bírák előtt, vagy az ő utasításukra, az a saját kezébe vette a törvényt. Mindenről, ami elveszett, és nem tudják róla, ki lopta el, a tábor minden holmijáról, amit elloptak, tegyen esküt a tulajdonosa, ezzel az esküvel. Aki pedig hallotta, és tud (a holmiról), de nem tudatja, az vétkes. Minden talált holmi, amelynek nincs gazdája: megtalálója jelentse be a papnak, és egyedül őt illesse a talált holmi. Ugyanígy minden eltűnt és megkerült holmi, amelynek nincs gazdája, legyen a papoké, hiszen az, aki visszahozta, nem ismerheti a (holmival kapcsolatos) törvényt, hogy ha nem találják a holmi gazdáit, ők tartsák meg.

Minden dolog, amellyel kijátssza valaki a Törvényt, és ezt társa látja, de csak ő egyedül; ha ez főbenjáró vétek, tudassa azt jelenlétében, feddés kíséretében, a Felügyelővel. A Felügyelő pedig írja fel őt saját kezűleg, arra az esetre, ha ismét elkövetné ugyanazt valaki másnak a jelenlétében, és az menne és jelentené a felügyelőnek. Ha ismét megtenné, és megfognák benne, valaki más jelenlétében, kész az ítélete. Ha pedig két jelenlevő van, és ezek tanúskodnak ugyanarról a dologról, akkor az embert különítsék el a tiszta ételektől. Ne fogadják el tanúként, hogy a bírák halálos ítéletet hozzanak a vallomása alapján, míg le nem telnek a rendelkezések szerint letöltendő napjai, (és ha) istenfélő. Nem (tekinthető) megbízható tanúnak az az ember társával szemben, aki bármit is nyíltan (felemelt kézzel) megszeg a parancsolatokból, mindaddig, amíg meg nem tisztul, hogy visszatérhessen.

És ez a rendtartás a Gyülekezet bírái számára: Legfeljebb tíz embert válasszanak a gyülekezetből, az időszaknak megfelelően: négyen Lévi és Áron törzséből, Izraelből pedig hat; jártasak a Hagi könyvében és a szövetség fenyítéseiben (azaz büntetőjogában), huszonöt évestől hatvan évesig. És ne töltse be többé hatvan év fölött senki a gyülekezet bírájának hivatalát, hiszen "mivel az ember hűtlen lett, megrövidült életkora, és Isten, a föld lakói elleni izzó haragjában elrendelte megvonni tudásukat, mindaddig, míg be nem töltik napjaikat" (Jub. 23:11).

A víz által való tisztulásról: Senki se fürödjék szennyezett vízben, vagy olyanban, amely nem elegendő ahhoz, hogy ellepjen egy embert. Ne tisztítson meg benne semmilyen edényt. És minden, sziklába vájt medence, amelyben nincs annyi víz, amennyi ellepne egy embert; ha tisztátalan ember megérinti azt, ugyanolyan tisztátalanná teszi, mintha edényben lévő víz lenne.

Szombatról szóló rész:

A szombatról, hogy a törvény szerint tartsák: Senki ember ne végezzen a hetedik napon munkát attól az időtől kezdve, amikor a napkorong a saját nagyságával egyenlő távolságra van a 'kapu'-tól. Mert így mondta: "Tartsd meg a szombatot, szenteld meg" (Deut. 5:12). Szombati napon senki ne beszéljen ostoba és üres dolgot. Ne adjon semmit kölcsön társának. Ne döntsön vagyon és nyereség felől. Ne beszéljen a munka dolgairól és a másnap reggel elvégzendő teendőkről. Ne járjon senki a mezőre, hogy tetszése szerint munkát végezzen szombaton. Ne járjon a városon kívül, legfeljebb csak ezer könyökre. Ne egyen senki szombati napon mást, mint már elkészített ételt; és a mezőn heverő dologból se egyen. Ne egyen és ne igyon semmi mást, csak ami a táborban van. Úton lévén és lemenvén megfürödni, igyon megállása helyén; és ne merítsen semmiféle edénybe. Ne küldjön senki idegent sem, hogy számára üzenetet kössön szombat-napon. Ne öltsön magára senki szennyes vagy szekrényben tartott ruhát, csakis, vízben kimosta, vagy tömjénnel megtisztította. Ne kössön fogadást kedve szerint szombat-napon. Ne menjen senki jószágát pásztorolni városán kívül, legfeljebb kétezer könyöknyire. Ne emelje fel kezét, hogy ököllel megüsse. Ha az állat makacskodik, ne vezesse ki a házból. Ne vigyen ki semmit a házból kívülre, és kintről a házba. Ha (éppen) sátorban tartózkodik, ne vigyen (semmit) ki belőle, és ne vigyen (be) semmit. Ne nyisson ki lezárt edényt szombat-napon. Ne rakjon senki magára illatszert menet, vagy jövet szombat-napon. Ne rakodjon a házból, ahol lakik, követ, vagy port. Ne hordozzon a felnőtt csecsemőt kimenet, vagy jövet szombat-napon. Ne korholja senki szolgáját, szolgálóját, vagy béresét szombat-napon. Ne ellessen senki jószágot szombat-napon. Ha pedig ciszternába, vagy gödörbe esik (az állat), ne húzza ki szombat-napon. Ne tartózkodjon pogányhoz közeli helyen szombat-napon. Ne gyalázza meg senki a szombatot azért, hogy szombaton is vagyonra és nyereségre tegyen szert. És ha bárki emberi lény vízbe, vagy vízgyűjtő medencébe esik, ne létrával, kötéllel vagy egyéb eszközzel húzzák ki. Ne menjen fel senki az oltárhoz szombat-napon másra, mint szombat-napi égőáldozatra, hiszen írva van: „csak szombati égőáldozataitokra” (Lev. 23:38)

Ne küldjön senki az oltárra egészen égő áldozatot és galambáldozatot, tömjént és fát olyan férfi által, aki tisztátalanságoknak bármelyikében tisztátalan, hogy általa tisztátalanná tegye az oltárt, mivel írva van: „A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak, de az igazak imája tetszik neki” (Péld. 15:8) Senki, aki bemegy a meghajlás házába, ne lépjen be mosakodást igénylő tisztátalansággal. Amikor pedig felhangzanak a gyülekezésre hívő kürtök, vagy érkezzen korábban, vagy később jöjjön, de ne zavarja meg az egész szertartást, mivel szent az. Ne háljon férfi asszonnyal a szentély városában, hogy tisztátalanná tegyék a várost tisztátalanságukkal (nidda). Mindenki, akiben Beliál szellemei uralkodnak, és elpártolást hirdet, a szellemidézőre és halottlátóra (vonatkozó) törvény szerint, ítéltessen meg.

Azonban senkit, aki tévelyeg, és ezért megszegi a szombatot és az ünnepeket, ne ítéljenek halálra, hanem emberekre (legyen bízva) őrizete. Ha pedig kigyógyul belőle, ügyeljenek rá még hét évig; ezután pedig beléphet a gyülekezetbe. Ne emelje kezét, hogy vérét ontsa senki pogánynak, vagyon vagy nyereség kedvéért. Vagyonukból se vegyen el semmit, nehogy gyalázzák őt – hacsak nem Izrael társaságának határozatára.

Senki se adjon el tiszta állatot vagy madarat pogányoknak, nehogy azok föláldozhassák azokat. És szérüjéről vagy préséből ne adjon el nekik senki semennyit sem. Szolgáját és szolgálóját se adja el nekik, mivel vele együtt ők is beléptek Ábrahám szövetségébe.

Ne tegye undorítóvá senki személyét semmiféle élőlénnyel vagy csúszómászóval, hogy egyék belőlük, a méh-lárváktól kezdve a vizekben nyüzsgő élőlényekig. A hal-fajtákat se fogyasszák, csak ha élve vágták fel őket és kifolyatták vérüket. És a sáska minden fajtáját vessétek tűzbe, vagy vízbe amíg még élnek, mert ez a törvény fogyasztásukra vonatkozóan. És mindenféle fa, kő és a por, amelyek emberi tisztátalanság által váltak tisztátalanná; a bennük levő olaj tisztátalansága szerint, amilyen azok tisztátalansága, úgy válik tisztátalanná az is, ami megérinti azokat. És mindenfajta szeg és cövek a falban, abban a házban, ahol halott van, ugyanúgy tisztátalanná válnak, mint a munkaeszközök.

Izrael városi településeinek szabályzata a következő törvények szerint van: tegyenek különbséget a tisztátalan és a tiszta között, és nyilvánítsák ki a különbséget a szent és a profán között. Ezek pedig a törvények a Bölcs számára, hogy szerintük járjon el minden élővel, a különböző korszakok törvényének megfelelően. E szerint a törvény szerint viselkedjenek Izrael ivadékai, és nem sújtja őket átok. És ez a táborok településeinek szabályzata, akik e szerint élnek a gonoszság jubileumában, mindaddig míg fel nem lép az ároni Felkent.

Izrael pedig, tíz emberenként alakítson csoportokat. „Ezrenként, százanként, ötvenenként és tízenként” (Ex. 18:25) Azon a helyen pedig, ahol tízen vannak, ne hiányozzék a papi személy, aki jártas a Hagi könyvében: az ő utasításai szerint járjanak el mindannyian. Ha pedig ő nem kipróbált mindebben, valaki viszont a léviták közül kipróbált ebben, akkor szülessen olyan döntés, hogy az ő utasításai szerint menjen és jöjjön a tábor minden lakója. Ha pedig a leprásra vonatkozó törvény ítéletét kell valakire alkalmazni, jöjjön a pap, és álljon meg a táborban, és tájékoztassa őt a felügyelő a Tóra (vonatkozó) szakaszáról. Ha pedig ő (a pap) együgyű lenne is, mégis ő különítse el (a személyt), mivel őket illeti a döntés.

És ez a Felügyelő szabályzata Izrael tábora számára: oktassa a Sokakat az istenes cselekedetekben. És oktassa őket az Ő vitéz csodatetteiről, és sorolja fel előttük az örök történéseket, interpretációkkal együtt. Legyen irántuk könyörületes, ahogyan az apa könyörületes fiai iránt; vigyázza meggyötörtjeiket, mint pásztor a nyáját. Lazítson meg minden köteléket, ami megköti őket, hogy ne legyen senki a gyülekezetében elnyomott, sem megtört. És mindenkit, aki csatlakozni kíván gyülekezetéhez, vizsgáljon meg, gyakorlatát, értelmét, erejét, kitartását és vagyonát illetően, majd írja be őt a helyére, a Fény osztályrészében való részesedésének megfelelően. Senkinek sincs hatalma a tábor fiai közül, hogy bárkit felvegyen a gyülekezetbe, csak a tábor Felügyelőjének döntése szerint.

Az Isten szövetségébe lépők közül senki ne fogadjon el és ne adjon semmit a Verem fiainak, hacsak nem fizetség ellenében. És ne végezzen senki vételt vagy eladást, csak a táborban levő Felügyelő tudtával, és jóváhagyásával. És ne legyenek oktalanok semmilyen vételben. És a […] és ugyanígy az elváltnak(?) is; ő pedig fenyítse fiaikat és gyermekeiket a szegénység szellemében és Isten kegyelme szeretetében. Ne tartson nekik haragban bűneik. Azt pedig aki nincs megkötve […] által […] És ez a táborok települése minden […] ebben, azok nem menekülnek meg, hogy lakjanak az Országban, [...]ban és ezek a […]ok a Bölcs számára […] ahogy mondta: „Jönnek rád és népedre és atyád házára olyan napok, amilyenek nem jöttek az óta a nap óta, amikor elvált Efraim Júdától” (Jes. 7:17).

Azonban azok, akik e-szerint viselkednek, Isten szövetsége szilárd marad számukra, hogy megmentse őket a Verem minden csapdájától, mivel az Egyszerűek átjutnak. Az összes tábor településének szabályzata pedig: vegyék számba mindegyiküket név szerint. A papokat elsőnek, majd a lévitákat másodjára, Izrael fiait harmadjára, a jövevényt pedig negyediknek. Írják be őket, név szerint egyiket a másik után; a papokat elsőként, és a lévitákat másodikként, és Izrael fiait harmadikként , majd a jövevényeket negyediknek. Ebben a rendben ülésezzenek, és így kérdezzék őket mindenről. A pap pedig, aki elsőként kérdezi a Sokakat, legyen harminc és hatvan éves kor között, jártas a Hagí könyvében és a Tóra összes törvényében, hogy előírásainak megfelelően beszéljen. A Felügyelő pedig, aki az összes tábor elé áll, legyen harminc és ötven éves kor között, részese az emberek összes határozatainak és családjaik összes nyelvének. Az ő rendelkezése szerint jöjjenek a gyülekezetbe belépők, ki-ki a maga sorában. És ha bármelyik ügyben bárkinek is mondanivalója van, a Felügyelőhöz beszéljen minden vitát és döntést illetően.

Ez a Sokak szabályzata, összes ügyeik biztosítására: legkevesebb két napi bér adassák minden hónapban a Felügyelő és a bírák kezéhez; és ebből adjanak a sérült számára, és ennek segítségével erősítsék meg a szegényt és az elesettet: az öreget, aki meghajlott, és a férfit akit betegség vert le, vagy azt, akit idegen néphez fogságba vittek, a fiatal lányt, akinek nincs nemzettségéből való kérője (Rúth 4:3-11) és a fiút, akinek nincs gondviselője, valamint a csoport minden munkájára; és nem írtatik ki a társaság háza miattuk. Ez az útmutatás a tábor települése számára és ez a gyülekezet [...]jának alapjai.

Ez pedig az útmutatás az ítéletekről, amelyekkel ítélnek a gonoszság periódusában, amíg föl nem lép a Felkent Áronból és Izraelből, és engesztelést nem nyer bűneikért, mulasztásaikért és vétkeikért. [….] És ha valaki hazudik anyagi dologban, és tudatosan teszi ezt, választassék el és bűnhődjék hat napon keresztül. Aki pedig beszél Aki pedig igazságtalanul rágalmazza társát, az bűnhődjön […] hogy […] biztosított számukra, hogy ezer nemzedéken át éljenek. Minthogy: „aki a szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik és megtartják parancsolatait” (Deut. 7:9) Ha pedig táborokban laknak, az ország rendje szerint, ahogyan régtől fogva van, és feleséget vesznek, a Tóra előírása szerint, és gyermekeket nemzenek, és a Tóra szerint viselkednek: és az intelmek törvénye szerint, a Tóra szabályzata szerint, ahogyan mondja: „a férj és a feleség közt, és az apa és a fia közt” (Num. 30:17).

Mindazokon pedig, akik elvetik a parancsolatokat és a törvényeket, teljesedjék rajtuk a gonoszok ítélete, amikor Isten megvizsgálja az országot, és amikor teljesül az ige, amely írva van Zakariás próféta által: „Kelj fel, kard, pásztorom, és társam ellen – mondja a Seregek Ura. Lesújtok a pásztorra, és szétszéled a nyáj: kezem a gyöngék felé fordul” (Zak. 13:7). Akik megtartják azt (a parancsolatot) – ezek a nyáj szegényei, ezek menekülnek meg a vizsgálat idején; a maradék pedig kardélre jut, akkor, amikor eljön Áron és Izrael Felkentje. Így volt ez az első büntetés idején, amelyről Ezékiel által ezt mondja: „jelöld meg keresztel azoknak a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak” (Ez. 9:4) – a maradék pedig a szövetségért bosszút álló kard élére jutott. És ez az ítélet mindarra, aki a szövetségbe lép, ám nem mutatkozik erősnek ezekben, hogy megálljon a Beliál által bekövetkező pusztító büntetés előtt. Ez az a nap, amelyen számba vesz Isten, ahogyan mondja: „Júda fejedelmei olyanok lettek, mint az ember, aki elmozdítja a határkövet: ki is árasztom rá haragom özönét” (Hós. 5:10). Mert beléptek ugyan a megtérés szövetségébe, de nem tértek le a hitszegők útjáról, és a paráznaság útjain tévelyegtek, valamint a gonosz vagyonban, a bosszúban, az egymással szembeni haragban és gyűlöletben. Távol tartotta magát mind mind vérrokonaitól, és gonoszsághoz közeledtek, vagyonért és haszonért marakodtak, és ki-ki azt cselekedte, ami a saját szemében helyes volt. Mindenki szíve makacsságát választotta, és nem különültek el a néptől és bűneiktől. Nyíltan voltak gátlástalanok, hogy a gonoszak útjain járjanak. Ahogyan Isten mondta róluk: „Boruk sárkánytajték, viperának gyilkos mérge” (Deut. 32:33) A 'sárkányok' – pogány királyok; 'boruk' pedig – ezek az ő útjaik; a 'viperaméreg' – ez Jáván királyainak feje(méreg/fej szójáték), aki rájuk tört, hogy bosszút álljon.

Mindezeket pedig nem értették meg a Fal Építői, a mésszel tapasztók (Ez. 13:10), mivel a Széljáró és Szélvész-súlyú, és az embereknek hazugságot csepegtető miatt lobbant fel Isten haragja az ő egész gyülekezete ellen. Ahogyan pedig mondta Mózes Izraelnek: „Nem hűségedért s szíved egyenességéért leszel e népeknek örököse”, „hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett” (Deut. 9:5 7:8). Így szól az ítélet Izrael megtértjeihez, akik elfordultak a nép útjától. Isten szerette a régieket, akik tanúságot tettek a néppel szemben, Isten mellett; és szerette azokat, akik az ő nyomdokaiban járnak, mivel övék az atyák szövetsége. Gyűlöli és megveti viszont Isten a Fal építőit; és fellobbant haragja ellenük, és minden követőjük ellen. És e-szerint az ítélet szerint (legyen) mindenki számára, aki elveti Isten parancsolatait […] és elhagyják azokat, és szívük makacsságát követik.

És ugyanez történjen mindazokkal, akik beléptek az új szövetségbe Damaszkusz földjén, majd pedig elfordultak, elpártoltak és eltávolodtak az élő víz kútjától. Ne tartsák számon őket a nép körében, és beírásukkor ne írják be őket akkor, amikor a Tanító összegyűjti a Közösség Tanítója napjától az Áronból és Izraelből való Felkent fellépéséig. És ez az ítélet mindenkire, aki a szentség tökéletes embereinek gyülekezetébe lép, de visszariad attól, hogy az 'egyenesek' kötelezettségeit teljesítse; ez az ember, aki az olvasztókemencében megolvad. Amikor cselekedetei nyilvánvalóvá válnak, küldessen el a gyülekezetből, mint olyan, aki nem esett az ő osztályrészébe, Isten tanítványai körébe. Elpártolása mértéke szerint intsék meg őt a Tudás emberei addig a napig, amíg vissza nem tér, hogy megálljon a szentség tökéletes embereinek hivatalában, akiknek körében nincs az ő osztályrésze. Amikor pedig nyilvánosságra kerülnek tettei, a Tóra magyarázata szerint, amelyben járnak Isten szentségének tökéletes emberei, ne társuljon vele senki, vagyonban vagy munkában, mivel megátkozta őt a Magasságos minden szentje. És ez lesz az ítélete mindazoknak, akik elvetették a parancsolatokat, a régiek és az eljövendők közül, és bálványokat helyeztek szívükbe, és megátalkodott szívvel viselkedtek. Nekik nincs részük a Tóra házában. E-szerint az ítélet szerint ítéljék meg társaikat, akik visszatértek a Pimaszokhoz (Jes. 28:14), mivel tévedést beszéltek az igazságosság törvényei ellen, és elvetették a […] és szilárd szövetséget, amelyet Damaszkusz földjén szilárdítottak meg; és ez az új szövetség. És ne legyen sem nekik, sem családjuknak részük a Tóra házában.

Attól a naptól kezdve, hogy a Közösség Tanítója összegyűjtött, az összes olyan harcos pusztulásáig, akik visszatértek a Hazugokhoz, mintegy negyven év telik el. Abban a jubileumban pedig fellobban Isten haragja Izraelben; ahogyan mondta: „sokáig király nélkül lesznek”, és nem lesz bíra, és nem lesz aki igazságosságra intsen (Hós. 3:4). Azonban a 'bűnből megtértek' Jákóbból megtartották Isten szövetségét. Akkor majd így beszél egyik ember a másikhoz, hogy igazzá tegye egyik a fivérét, hogy támogassa lépteiket Isten útján. „De az Úr figyelt rájuk”, szavaikra, „és meghallotta őket: színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik Őt és az Ő nevében keresnek menedéket” (Mal. 3:16), amíg nyilvánvalóvá nem lesz a megmentés és igazságosság az istenfélők számára. „Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más az, ha valaki Isten szolgája, és ha nem” (Mal. 3:18). „aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik hűségesek hozzá” (Deut. 7:9)

Peleg háza (az ő idejében osztotta el a földet Isten), akik elhagyták a szent várost, és Istenre támaszkodtak abban a korszakban, amikor Izrael elpártolt; de beszennyezték a szentélyt, és ismét visszatértek a nép útjára, a […] dolgokban. Mindenkit szelleme szerint ítél meg a szent tanácsban. És mindazok, akik, a szövetségbe lépők közül áthágják a Tóra határát: amikor felragyog Isten dicsősége Izrael számára, kiirtatnak a tábor köréből, és velük együtt mindazok, akik bűnbe vitték Júdát, próbatételük napján. Mindazok pedig, akik ragaszkodnak ezekhez az ítéletekhez, a Tóra előírása szerint viselkedve, akik hallgatnak a Tanító hangjára, és bevallották Isten színe előtt: vétkeztünk, gonoszak voltunk, mind mi, mind pedig atyáink, amikor a szövetség törvényeivel ellentétesen viselkedtünk: szent és igaz a Te ítéleted rajtunk; akik nem emelnek kezet szent törvényei és igazságos ítéletei, és szeretetének parancsai ellen, hanem elfogadják a figyelmeztetést a megelőző ítéletekből, amelyekkel a közösség emberei ítéltettek, és fülelnek az Igaz Tanító hangjára; akik nem hagyják el a szent törvényeket, miután hallották azokat – (mindezek) vigadnak és örvendeznek, és megerősödik a szívük; erősebbek lesznek a földkerekség minden lakójánál, mert Isten megbocsát nekik, és meglátják szabadítását, mivel az Ő szent nevében keresnek menedéket.