Újszövetség
««AZ ÖRÖMHÍR MÁRK SZERINT
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT»»


 

AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT



1. RÉSZ

1 Miután már sokan fogtak hozzá, hogy a köztünk teljességre jutott eseményeket rendbe szedve elbeszéljék

2 úgy, ahogyan azokat nekünk azok átadták, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek,

3 jónak láttam én is, ki mindennek eleitől fogva pontosan utánajártam, hogy sorjában leírjam őket neked, igen derék Teofilosz,

4 hogy felismerd ama dolgok bizonyosságát, amelyekre oktattak.

5 Júdea királyának, Heródesnek napjaiban volt egy Zakariás nevű pap, aki Abia napi beosztásában szolgált. Ennek felesége is Áron leányai közül származott, a neve Erzsébet volt.

6 Isten előtt mindketten igazságosak voltak, és feddhetetlenül jártak az Úr összes parancsolataiban és az ő igazságos útjain.

7 Nem volt gyermekük, mivelhogy Erzsébet meddő volt és mind a ketten már élemedett korú emberek voltak.

8 Történt aztán, hogy amikor Zakariás a napi beosztás rendjében az Isten előtt papi tisztjét végezte,

9 a papi szokásnak megfelelően a sorsvetés neki juttatta azt a feladatot, hogy az Úr templomába bemenjen füstölni.

10 A füstölő áldozat órájában, mialatt az egész néptömeg künn imádkozott,

11 történt, hogy az Úrnak angyala a füstölő oltártól jobb kéz felől állva megjelent neki.

12 Zakariást, amikor meglátta őt, nyugtalanság és félelem szállta meg.

13 Ám az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, hiszen könyörgésed meghallgatásra lelt. Feleséged, Erzsébet fiat fog szülni neked, és azt te majd János névvel nevezed.

14 Örömödre és ujjongásodra lesz e gyermek, sőt sokan fognak örülni annak születésén,

15 mert nagy lesz az Úr előtt. Nem fog inni sem bort, sem pálinkát, és már anyja méhétől Szent Szellem fogja betölteni.

16 Izráel fiai közül sokakat fog az Úrhoz, Istenünkhöz téríteni.

17 Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő."

18 Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miről tudhatom ezt meg? Hiszen öreg ember vagyok, és feleségem is élemedett korú."

19 "Én Gábriel vagyok – felelte neki az angyal – az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.

20 Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni."

21 A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.

22 Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.

23 Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza.

24 E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta:

25 "Így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam."

26 A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt

27 egy szűzhöz, aki egy – a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt.

28 Bement hozzá az angyal és megszólította: "Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled."

29 A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,

30 az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.

31 Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.

32 Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

33 úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége."

34 "Hogy lehet ez meg – kérdezte Mária az angyaltól –, miután én férfit nem ismerek?"

35 "A Szent Szellem száll reád – felelte neki az angyal –, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.

36 Lásd, rokonod, Erzsébet maga is fiúval terhes öregségében és most már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek neveznek.

37 Mert nincs olyan dolog, amely Istennél lehetetlen volna."

38 "Itt van az Úr rabszolgálója – szólt erre Mária. Ahogy mondtad, úgy történjék velem. Ezzel az angyal eltávozott tőle.

39 Ezekben a napokban Mária útnak indult, és nagy sietséggel ment a felvidékre, Júda városába.

40 Ott bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

41 Amikor Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, az történt, hogy a magzat repesni kezdett Erzsébet méhében, Erzsébet meg Szent Szellemmel telt meg,

42 és hangos szóval így kiáltott: "Asszonyok áldotta vagy te s áldott a méhed gyümölcse!

43 Honnan ért engem ez a kegyelem, hogy Uramnak anyja jöjjön hozzám?

44 Lásd, amikor köszöntésed hangja fülembe csengett, repesni kezdett a magzat méhemben.

45 Boldog, aki elhitte, hogy eljő beteljesedése mindannak, amit az Úr szólott neki."

46 Mária így szólt: "Magasztalja lelkem az Urat!

47 Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen,

48 hogy rátekintett rabszolgálójának alacsony voltára. Hiszen mostantól fogva minden nemzedék boldognak fog mondani engem.

49 Mert felséges dolgokat tett velem a Hatalmas! Szent az ő neve.

50 Irgalma nemzedékről nemzedékre tart azokon, akik őt félik.

51 Karjával megvalósította hatalmának uralmát. Szétszórta azokat, akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt,

52 a hatalom birtokosait trónjukról letaszította, és az alacsonyakat felmagasztalta,

53 éhezőket javakkal töltött meg, és gazdagokat éhesen küldött el.

54 Fölvette szolgájának, Izráelnek gondját,

55 visszaemlékezett Ábrahámnak és magvának ígért örök irgalmasságára, úgy, ahogy arról atyáinkhoz szólott."

56 Mária mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért.

57 Erzsébet szülésének ideje pedig betelt, és fiat szült.

58 Mikor a környéken lakók és a rokonok meghallották, hogy az Úr milyen nagy irgalommal fordult feléje, vele együtt örvendeztek.

59 A nyolcadik napon aztán eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

60 Megszólalt azonban az anyja: "Ne úgy hívjátok! János lesz annak neve."

61 "Nincs a rokonságban senki, akit e névvel neveznének" – mondták neki –,

62 majd intettek atyjának, hogy vajon minek akarja az nevezni,

63 mire ő egy táblácskát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Mindnyájan elcsodálkoztak.

64 Erre azonnal megnyílt Zakariásnak a szája és nyelve, az Istent áldva beszélni kezdett.

65 A környéken lakókat pedig nagy félelem szállotta meg, Júdea egész fennsíkján mindenfelé szóbeszéd tárgyává lettek mindezek a dolgok.

66 Azok, akik hallották, mind szívükre vették és így szóltak: "Ugyan mivé válik még ez a gyermek? Hisz máris vele van az Úr keze."

67 Atyja, Zakariás pedig Szent Szellemmel telt meg és prófétaként mondta:

68 "Áldott az Úr, Izráelnek Istene, hogy rátekintett népére, és megváltást szerzett neki,

69 hogy szolgájának, Dávidnak házában megmentő szarvát támasztotta nekünk,

70 annak megfelelően, ahogy azt örökidőktől fogva szóló szent prófétáinak száján át szólotta.

71 Ellenségeinktől menekülést szerzett. Menekülést mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,

72 hogy így irgalmasságot tegyen atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

73 arról az esküről, mellyel atyánknak, Ábrahámnak esküdött,

74 hogy miután ellenségeink kezéből kiragad, megadja nekünk, hogy félelem nélkül szolgálhassuk őt.

75 Őelőtte járva minden napunkon jámborságban és igazságosságban.

76 Téged is kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt fogsz járni, hogy az ő útjait elkészítsd,

77 hogy a menekülés ismeretét közöld népével, azaz vétkeik elengedését,

78 annak következtében, hogy Istenünk irgalomra gerjedt s ez irgalommal reánk tekintett a magasságból a napfölkelte,

79 hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülőket beragyogja, s lábunkat a békesség útjára igazítsa."

80 A gyermeknek aztán növekedést és erőre jutást adott a szellem, s addig a napig azonban, amelyen Izráelnek bemutatkozott, a pusztában tartózkodott.


2. RÉSZ

1 Azokban a napokban történt, hogy a felséges Cézár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet írják össze.

2 Ez az összeírás volt az első, és Küréniosz szíriai helytartósága idején történt.

3 Az összeírás végett mindenki úton volt, ki-ki a saját városa felé.

4 Galileából, Názáret városából József is fölment Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házából és atyafiságából származott,

5 ment, hogy összeírják Máriával együtt, ki jegyese volt, és terhes volt.

6 Történt, hogy ott-tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett.

7 Meg is szülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük.

8 Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat.

9 Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk,

10 de az angyal ezt mondta nékik: "Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz:

11 Ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Krisztus, az Úr.

12 Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve."

13 Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok íly szóval magasztalták az Istent:

14 "A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!"

15 Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: "Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk."

16 Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet is.

17 Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak.

18 Mindazokat, akik hallották, csodálkozóba ejtették azok a szavak, melyeket a pásztorok mondottak nekik.

19 Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat.

20 A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy ahogy nekik megmondották.

21 Mikor pedig betelt a nyolc nap ahhoz, hogy körülmetéljék őt, Jézus névvel nevezték el, melyet az angyal említett meg, még mielőtt Mária méhébe fogadta volna őt.

22 Amikor aztán a Mózes törvénye szerint elteltek tisztulásuknak napjai, fölvitték őt Jeruzsálembe, hogy az Úr elé állítsák,

23 aszerint, ahogy az Úr törvényében írva van, hogy minden férfi-magzatot, ki anyja méhét megnyitja, az Úr szenteltjének kell nevezni.

24 Fölvitték, hogy az Úr törvényében megírottak szerint megadják az áldozatot, egy pár gerlét, vagy két galambfiókát.

25 Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember. Ez az ember igazságos és lelkiismeretes volt, várta Izráel megbátorítását, és Szent Szellem ült rajta.

26 Korábban kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy nem lát addig halált, amíg meg nem látja az Úrnak Felkentjét.

27 Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte,

28 ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt:

29 "Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel,

30 mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat,

31 melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél

32 világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél."

33 A gyermek atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit Simeon őfelőle mondott.

34 Simeon aztán megáldotta őket, majd így szólt a gyermek anyjához, Máriához: "Lásd, ő sokak elesésének és felkeltének okául jelent meg Izráelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani.

35 Sőt néked magadnak is kard járja át majd lelkedet. Azért lesz ez, hogy sok szív fontolgatásairól lehulljon a lepel."

36 Anna is prófétafő volt, az Ászer törzséből való Fánuel leánya. Korban igen előrehaladott volt, szüzessége óta hét éven át élt férjével,

37 és most nyolcvannégy éves özvegy volt. Böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált az Istennek, s éjjel-nappal el nem maradt a szent helyről.

38 Abban az órában is ott állott, vallást tett az Isten mellett, és szólt őfelőle mindazokhoz, akik Jeruzsálem megváltását várták.

39 Mikor aztán mindent elvégeztek, amivel a törvény szerint tartoztak, Galileába tértek vissza, városukba, Názáretbe.

40 A gyermek pedig növekedett és szilárdult a bölcsességben, mely őt megtöltötte. Istennek kegyelme volt rajta.

41 Szülei a pászka ünnepén a szokásnak megfelelően évről- évre följártak Jeruzsálembe.

42 Akkor is, amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerint fölmentek.

43 Amikor a napoknak végére jutottak, visszaindultak, a gyermek Jézus hátra maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.

44 Mivelhogy azt gondolták, hogy az úti társaságban van, egy napi járóföldet mentek, és csak aztán keresték a rokonok és ismerősök között.

45 Mikor nem találták, keresésére indultak, és visszatértek Jeruzsálembe.

46 Úgy történt azonban, hogy csak három nap múltán találtak rá, amint éppen a templomban a tanítók közt ült, és hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket.

47 Belátásai és feleletei mindenkit megdöbbentettek, aki csak hallotta őt.

48 Mikor szülei meglátták, megrettentek. "Gyermekem – szólította meg az anyja –, miért tettél így velünk? Lásd atyád, és én gyötrődve keresünk."

49 "Miért van, hogy kerestetek engem? – kérdezte tőlük Jézus. – Nem tudjátok, hogy nekem abban kell lennem, ami Atyámé?"

50 Ám ők nem látták át a beszédet, amelyet hozzájuk szólott.

51 De aláment velük, s Názáretbe került, hol i magát alájuk vetette. Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette.

52 Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében.


3. RÉSZ

1 Tibériusz Cézár kormányzásának tizenötödik évében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea kormányzója, Heródes meg Galileának negyedes fejedelme, s ennek testvére Fülöp, Itureának és Trakónitisz tartománynak negyede; fejedelme, Lüzániász Abiléné negyedes fejedelme.

2 akkor Annás és Kajafás főpapok idejében: a pusztában az Úr szava szólott Zakariás fiához, Jánoshoz.

3 János bejárta a Jordánt környékező egész vidéket, s a más felismerésre térést jelképező bemerítést hirdette a vétkek megbocsátására,

4 amint Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében írva áll: "Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit!

5 Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá,

6 és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát."

7 Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: "Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?

8 Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket.

9 A fejsze már a fák gyökerén van, kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nemes gyümölcsöt nem terem."

10 "Mit tegyünk hát?" – kérdezgette erre tőle a sokaság,

11 és ő ezt felelte nékik: "Akinek két köntöse van, adjon át egyet annak, akinek nincs, és akinek eledele van, ugyanúgy cselekedjék."

12 Eljöttek a vámszedők is, hogy bemerítse őket, s azt kérdezték tőle: "Tanító, mit tegyünk?"

13 János ezt mondta nékik: "Semmivel többet ne szedjetek be annál, ami rendelve van."

14 A katonák is megkérdezték őt: "Hát mi mit tegyünk?" "– Senkinek fenyegetésére ne legyetek – mondta nekik. Álürüggyel ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal."

15 Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,

16 megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: "Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: Ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni.

17 Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát."

18 Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt.

19 Megfeddette Heródes negyedes fejedelmet, testvérének felesége, Heródiás miatt, s mindama rossz miatt, melyeket Heródes tett.

20 Mindezeket Heródes még azzal tetézte, hogy Jánost tömlöcbe záratta.

21 Amikor az egész nép bemerítkezett, s bemerítkezett Jézus is, történt, hogy mialatt imádkozott, megnyílt az ég,

22 és a Szent Szellem galamb alakjában testileg rája szállott. Szózat is támadt az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, elnyerted tetszésemet."

23 Maga Jézus, amikor szolgálatát elkezdte, mintegy harminc éves volt. A hiedelem szerint a József fia volt, aztán Élié,

24 Mattáté, Lévié, Melkié, Jannaié, Józsefé,

25 Mattatiászé, Ámoszé, Naumé, Eszlié, Naggaié,

26 Maáté, Mattatiászé, Semeié, Józéché, Jódáé,

27 Joanáé, Résáé, Zorobábelé, Salátiélé, Nérié,

28 Melkié, Addié, Kószámé, Elmadámé, Éré,

29 Jézusé, Eliézeré, Jórimé, Mattáté, Lévié,

30 Simeoné, Júdáé, Józsefé, Jónámé, Eljákimé,

31 Meleáé, Mennáé, Mattatáé, Nátáné, Dávidé,

32 Jesséé, Jóbédé, Boázé, Szalmóné, Naászoné,

33 Aminádábé, Adminé, Arnié, Esromé, Fáreszé, Júdáé,

34 Jákóbé, Izsáké, Ábrahámé, Táráé, Náchoré,

35 Seruché, Ragávé, Fáleké, Éberé, Saláé,

36 Kainámé, Arfaksádé, Sémé, Noéé, Lámeché,

37 Matusáláé, Énóché, Járedé, Maleleélé, Kaináné,

38 Enósé, Sété, Ádámé, Istené.


4. RÉSZ

1 Jézus Szent Szellemmel telten visszatért a Jordántól, s a Szellem negyven napon át űzte őt ide-oda a pusztában.

2 Ezalatt a vádló kísértette. Azokban a napokban semmit sem evett, de amikor azok elteltek, megéhezett.

3 Ekkor a vádló szólott hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré."

4 De Jézus ezt felelte neki: "Meg van írva, hogy ne csak kenyérrel éljen az ember."

5 Erre a vádló a magasba vitte őt fel, és egy szempillantásban megmutatta neki a lakott föld összes királyságát.

6 Majd így szólt hozzá: "Neked adom ezt az egész birodalmat s a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom,

7 Ha tehát a földre borulsz előttem, tied lesz az egész."

8 Megszólalt Jézus: "Meg van írva – mondta neki – Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld."

9 Elvitte aztán Jeruzsálembe, ott a templom ormára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd magad innen alá.

10 Hiszen meg van írva: Angyalainak parancsol felőled,

11 hogy megőrizzenek téged, hogy kezükön hordozzanak, hogy valahogy kőbe meg ne üsd lábadat."

12 Megszólalt Jézus, és ezt felelte neki: "Azt mondják: Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!"

13 Ezzel a vádló minden kísértését elvégezte, s egy időre elállott tőle.

14 Jézus aztán a Szellem hatalmával visszatért Galileába. Az egész környéken szétment a híre.

15 Zsinagógáikban tanított, és mindenki dicsőítette.

16 Eljutott Názáretbe is, ahol felnövekedett. Ahogy szokta, szombatnapon bement a zsinagógába. Ott felállt, hogy felolvasson.

17 Ézsaiás próféta tekercsét adták oda neki. Amikor felnyitotta a tekercset, egy helyre bukkant, amelyen ez volt írva:

18 "Az Úrnak Szelleme rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy szegényeknek örömöt hirdessek, Ő küldött, hogy szabadítást hirdessek a foglyoknak, szemük megnyílását a vakoknak, szabadon engedjem a szétzúzott szívűeket,

19 hogy kihirdessem az Úrnak kedves esztendejét."

20 Erre összegöngyölte a tekercset, odaadta a szolgának és leült. A zsinagógában mindenkinek szeme rá volt szegezve.

21 Ő pedig hozzáfogott a beszédhez. – "Ma a ti fületek hallatára teljesült ez az írás" – mondta nekik.

22 Mindannyian tanúságot tettek felőle és csodálták szavait, melyek kedvesen ömlöttek szájából. "Úgy-e hogy a József fia ő?" – szóltak.

23 De ő így szólt hozzájuk: "Bizonyára azt a példázatot mondjátok nekem: Orvos magadat gyógyítsd meg! Mindazt, amit hallottunk, hogy Kapernaumban tettél, tedd meg itt is a saját hazádban."

24 Ám ő így szólott: "Bizony, azt mondom nektek: Egy próféta sem kedves a maga hazájában.

25 Az igazságot mondom nektek: Izráelben sok özvegyasszony volt Illés napjaiban, mikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, s amikor az egész földön nagy éhínség támadt,

26 de közölök egyhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, ahhoz az özvegyasszonyhoz.

27 Elizeus próféta idejében is sok poklos volt Izráelben, mégsem tisztult meg senki közülük, csak a szír Námán."

28 Mikor ezeket hallották, a zsinagógában mindenkit indulat töltött meg.

29 Rátámadtak, kivetették a városból, kiűzték annak a hegynek a meredélyére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák,

30 de általment közöttük és eltávozott.

31 Lement onnan egy galileai városba, Kapernaumba. Szombaton tanította őket,

32 és azok megdöbbentek tanításán, mert hatalommal szólt.

33 Volt a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, s ez nagy hangon felkiáltott:

34 "Hah! Mi dolgunk egymással, názáreti Jézus? Elveszíteni jöttél minket? Tudom, hogy ki vagy! Istennek a Szentje!"

35 Jézus megdorgálta: "Némulj el és menj ki belőle!" Erre az ördögi szellem a középre dobta azt, s kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.

36 Mindenkire nagy döbbenet ült, és arról beszéltek egymás között: "Micsoda szó ez! Joggal és hatalommal rendelkezik a tisztátalan szellemeken, és azok ki is mennek."

37 Szétment hát a hír felőle annak a vidéknek minden helyére.

38 Miután fölkelt, elment a zsinagógából a Simon házába. A Simon napát éppen erős láz szorongatta. Megkérték őt miatta,

39 mire ő hozzálépett, föléje hajolt, és megdorgálta a hideglelést, úgyhogy a betegség elhagyta az asszonyt, ki is azonnal felkelt, és felszolgált nekik.

40 Mikor a nap leszállott, mindazok, akiknek sok minden betegségtől elgyengült hozzátartozóik voltak, hozzávitték azokat, s ő minden egyesükre kezét vetette, és meggyógyította őket.

41 Sokakból ördögi szellemek mentek ki, akik így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!" Ő azonban megdorgálta és nem hagyta szólani őket, tudták ugyanis, hogy ő a Krisztus.

42 Mikor kinappalodott, elhagyta a várost, és egy puszta helyre ment. A tömegek keresték, és eljutottak hozzá. Tartóztatták őt, hogy ne utazzék el tőlük.

43 De ő ezt mondta nekik: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten királyságának örömhírét, mert evégre küldöttek."

44 S Júda zsinagógáiban hirdette az igét.


5. RÉSZ

1 Történt, hogy mialatt ő a Genezáret tó partján állott, az Isten igéjét hallgató tömeg hozzányomult.

2 Jézus meglátta, hogy két hajó áll a part mellett, míg halászaik tőlük távolabb mentek, s hálóikat mosogatták.

3 Jézus belépett hát a hajók közül az egyikbe, amely Simoné volt és megkérte, hogy evezzen a földtől kissé beljebb, aztán leült, és a hajóból tanította a tömeget.

4 Mikor megszűnt beszélni, így szólt Simonhoz: "Evezzetek a mélyre, s bocsássátok le hálóitokat fogásra!"

5 "Mester – felelte Simon –, egész éjen át fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szódra lebocsátom a hálókat."

6 Mikor megtették, nagy tömeg halat zártak össze, úgyhogy hálóik szakadoztak.

7 Intettek a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek oda, és együtt fogjanak a háló kivonásához. Azok oda is mentek, és mindkét hajót megtöltötték, úgyhogy azok süllyedeztek.

8 Mikor Simon Péter ezt látta, Jézus térdéhez esett, és így szólt: "Eredj el tőlem Uram, én vétkes ember vagyok."

9 A halfogás miatt ugyanis, melyet tettek, döbbenet ült reá, és az összes vele levőkre,

10 Éppen úgy Zebedeus fiaira, Jakabra és Jánosra is, kik Simonnal társas viszonyban voltak. "Ne félj – szólott azután Jézus Simonhoz. Mostantól kezdve élő embereket fogsz."

11 Amikor a parthoz vitték a hajókat, mindent elhagytak, s követték őt.

12 Történt, hogy mialatt egyik városban tartózkodott, egy férfi ment hozzá, kit elborított a poklosság. Amikor Jézust meglátta, arcra borult, és úgy könyörgött hozzá: "Uram, hatalmadban áll, hogy ha akarod, megtisztíts engem."

13 Ő kinyújtotta kezét, megérintette és így szólt: "Akarom. Tisztulj meg!" S a poklosság azonnal elhagyta.

14 Aztán megparancsolta neki, hogy senkinek ne szóljon. – "Hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tisztulásodért az ajándékot, ahogy Mózes elrendelte, tanúságtételül nekik."

15 De csak annál jobban szétment a hír felőle, úgyhogy nagy tömeg gyűlt össze, hogy hallgassák, és erőtlenségeikből orvoslást nyerjenek.

16 Ő meg visszavonult a pusztákba és imádkozott.

17 Egyik napon történt, hogy amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek hallgatói között, akik Galilea, Júdea és Jeruzsálem összes falvaiból jöttek. Az Úrnak hatalma volt vele, hogy gyógyítson.

18 Egyszer csak férfiak egy embert hoztak nyugágyon, aki gutaütött volt, igyekeztek bevinni, és eléje helyezni.

19 Mivel azonban a tömeg miatt nem találták a módját, hogy hogyan vigyék be, felhágtak a háztetőre, s a cserepeken keresztül eresztették alá fekhelyével együtt Jézus elé a középre.

20 Mikor ő hitüket meglátta, így szólt: "Ember, vétkeidet megbocsátották."

21 Az írástudók és farizeusok fontolgatni kezdték: "Ki ez, hogy káromlásokat szól? Kinek van hatalma vétkeket elengedni, ha nem egyedül Istennek?"

22 Jézus, miután fontolgatásaikra rálátott, megszólította őket: "Mit fontolgattok szívetekben?

23 Mi kerül kevesebb fáradtságba: Azt mondani-é, vétkeidet megbocsátották, vagy ezt mondani: Kelj fel és járj?

24 Hogy azonban megtudjátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van arra, hogy a földön vétkeket megbocsásson, – így szólt a gutaütötthöz: Hozzád szólok, kelj fel, fogd fekhelyedet, és eredj haza!"

25 Erre az azonnal a szemük láttára felkelt, felemelte, amin feküdt, és Istent dicsőítve házába ment.

26 Mindannyian önkívületbe jutottak, dicsőítették Istent, és félelemmel telten így szóltak: "Ma hihetetlen dolgot láttunk."

27 Ezek után kiment, szemügyre vett egy Lévi nevű vámszedőt, amint a vámnál ült, s azt megszólította: "Kövess engem!"

28 Lévi mindent elhagyott, fölkelt és követte őt.

29 Majd nagy vendégséget rendezett neki otthonában. Vámszedőknek és egyebeknek nagy tömege dőlt velük együtt asztalhoz.

30 A farizeusok és írástudóik zúgolódva szóltak tanítványainak: "Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?"

31 Jézus ezt felelte nekik: "Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, csak azoknak, akik rosszul vannak.

32 Nem azért jöttem, hogy igazságosokat, hanem hogy vétkezőket hívjak, hogy más felismerésre térjenek."

33 Azok meg így szóltak hozzá: "János tanítványai sűrűn böjtölnek, s végeznek könyörgéseket, ugyanúgy a farizeusok tanítványai is, de a tieid esznek és isznak."

34 Jézus ezt felelte nekik: "Nem kényszeríthetitek a násznépet, hogy azalatt böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van.

35 Jöhetnek napok, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Akkor majd, azokban a napokban böjtölni fognak."

36 Példázatot is mondott nekik arról, hogy: "senki sem told új köpenyből lehasított foltot ócska köpenyhez. S ha mégis megteszi, az újat is széthasítja, s az ócskához mégsem illik az újból vett folt.

37 Új bort sem tölt senki ócska tömlőkbe. S ha mégis, az új bor szétszakítja a tömlőket, maga kiömlik, a tömlők is elvesznek.

38 Hanem új bort új tömlőkbe kell tölteni.

39 Ám senki sem akar újat, ha ót ihatik, mert azt mondja: Jó ízű az ó."


6. RÉSZ

1 Történt, hogy szombaton vetéseken mentek keresztül. Tanítványai kalászokat tépdestek, a kezükkel kidörzsölték, és úgy ették.

2 Néhány farizeus megkérdezte: "Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?"

3 Jézus így felelt nekik: "Sohasem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett a vele levőkkel együtt?

4 Hogyan ment be az Isten házába, s hogy vette el és ette meg az odaszánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniök? Sőt még a vele levőknek is adott."

5 Aztán azt mondta nekik: "Az embernek Fia ura a szombatnak."

6 Történt, hogy egy másik szombaton zsinagógába ment be és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb karja száradt volt.

7 Az írástudók és farizeusok meg szemmel tartották őt, hogy szombaton gyógyít-e, hogy vádat találjanak ellene.

8 Ő azonban ismerte fontolgatásaikat, így szólt tehát a száradt kezű embernek: "Kelj fel, állj a középre!" Az felkelt és kiállott.

9 Most Jézus megszólította őket: "Megkérdelek titeket: Szabad-e szombaton jót vagy gonoszt tenni, lelket megmenteni vagy elveszteni?"

10 S miután mindnyájukon körültekintett, így szólt a beteghez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és helyreállt a karja.

11 Azok meg értelmetlenséggel teltek meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tehetnének Jézussal.

12 Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, s az éjszakát az Istenhez való imádkozással töltötte.

13 Amikor nappal lett, magához hívta tanítványait, és kiválogatott közülük tizenkettőt, kiket apostoloknak is nevezett:

14 Simont, akit Péternek is nevezett, annak testvérét, Andrást, Jakabot, Jánost, Fülöpöt, Bertalant,

15 Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Simont, akit vakbuzgónak is neveztek,

16 Jakab Júdását, és Júdást, a kariótit, aki árulóvá lett.

17 Azután lement, s megállott velük egy sík helyen. Tanítványainak nagy tömege volt jelen, valamint egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengerparti vidékről Tíruszból és Szidonból a népnek nagy sokasága,

18 kik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és hogy betegségeikből meggyógyuljanak. Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, rendre meggyógyultak.

19 Az egész tömeg azon volt, hogy megérinthesse, mert hatalom áradt ki belőle, s mindenkit meggyógyított.

20 Aztán tanítványaira emelte szemét, és így szólt: "Boldogok a szegények, mert övék az Isten királysága.

21 Boldogok kik most éheznek, mert ki fogják őket elégíteni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

22 Boldogok vagytok, ha az emberek gyűlölnek titeket, ha kirekesztenek titeket, ha szidnak s neveteket, mint valami rosszat, kivetik az embernek Fiáért.

23 Örüljetek azon a napon, repessetek, mert nagy a béretek a mennyben. Hiszen ugyanígy cselekedtek a prófétákkal atyáitok.

24 Ellenben jaj nektek, gazdagoknak, mert oda van vigasztalásotok.

25 Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok.

26 Jaj nektek, ha minden ember szépet mond felőletek, mert ugyanígy cselekedtek atyáitok a hamis prófétákkal.

27 Ám azt mondom nektek, akik hallgattok engem: Szeressétek ellenségeiteket, nemesen cselekedjetek azokkal, akik gyűlölnek titeket,

28 áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket.

29 Annak, aki arcul üt, nyújtsd a másik arcodat is, és attól, aki köpenyedet elveszi, ne tagadd meg köntösödet sem.

30 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és ha valaki elveszi, ami a tied, ne követeld tőle vissza.

31 Úgy tegyetek az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy azok veletek tegyenek.

32 Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda kegyelem van bennetek? A vétkezők is szeretik azokat, akik őket szeretik.

33 Ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, micsoda kegyelem lakik bennetek? A vétkezők is ugyanazt teszik.

34 Ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy megkaphatjátok, mit ér a nálatok lévő kegyelem? A vétkezők is kölcsön adnak a vétkezőknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

35 Többet tegyetek! Ellenségeiteket szeressétek! Úgy tegyetek jót, úgy kölcsönözzetek, hogy vissza semmit se várjatok. Akkor sok lesz a béretek és a Magasságos fiainak fognak titeket nevezni, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a rosszakhoz is.

36 Irgalmasok legyetek, mint Atyátok irgalmas.

37 – És ne ítéljetek, és akkor nem ítélnek meg titeket sem. Ne kárhoztassatok, akkor nem érhet titeket sem kárhoztatás. Adjatok felmentést, és titeket is felmentenek.

38 Adjatok, s nektek is adni fognak, igaz mértékkel, megnyomottan, megrázottan túlöntik majd az öletekbe. Mert amely mértékkel ti mértek, nektek is azzal mérnek vissza."

39 Példázatot is mondott nekik: "Vajon képes-e vak vakot vezetni? Nem esnek-é mindketten verembe?

40 A tanítvány nincs a tanító felett. Mindenki olyan lesz, mikor helyreigazítják, mint a tanítója.

41 Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A gerendát meg, mely a magad szemében van, nem veszed észre?

42 Hogy mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vessem ki a szálkát, mely a szemedben van, mikor a saját szemedben levő gerendát nem látod? Képmutató! Vesd ki először a szemedben levő gerendát, azután láss hozzá, hogy testvéred szemében levő szálkát kivesd.

43 Mert nincsen nemes fa, mely romlott gyümölcsöt teremne, meg romlott fa sincsen, mely nemes gyümölcsöt teremne.

44 Hiszen minden egyes fát a maga gyümölcséről lehet felismerni. Mert a tövisről nem szednek fügét, sem a csipkebokorról szőlőfürtöket.

45 A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, és a rossz a rosszból hozza elő a rosszat. Mert a száj azt beszéli, amitől túlárad a szív.

46 Miért hívtok így engem: Uram, Uram! Ha nem teszitek meg, amit mondok?

47 Megmondom nektek, kihez hasonlít minden olyan ember, aki hallja tőlem a beszédeket, és megteszi őket.

48 Olyan emberhez hasonló, aki házat épít, aki ásni kezdett, mélyre hatolt, és az alapot a sziklára vetette. Áradás jött, és az ár nekiütközött annak a háznak, de nem volt rá ereje, hogy megingassa, mert jól épült az.

49 Aki meghallotta, de nem tette meg, hasonló olyan emberhez, aki alap nélkül a földre építette házát. Annak is nekiütközött az ár, de az azonnal összeomlott és a háznak romlása nagy lett."


7. RÉSZ

1 Amikor mind e beszédeket a nép füle hallatára befejezte, bement Kapernaumba.

2 Bizonyos századosnak a rabszolgája gonoszul szenvedett, úgyhogy a végét járta. Ez a szolga becses volt neki,

3 mikor hát Jézusról hallott, hozzá küldötte a zsidók véneit, s kérte őt, hogy jöjjön el és mentse meg rabszolgáját.

4 Azok mihelyt Jézushoz érkeztek, nagy igyekezettel kérlelték. "Méltó ő arra – szóltak –, hogy megadd ezt neki,

5 mert szereti nemzetünket, s a zsinagógát ő építtette nekünk."

6 Jézus hát útra kelt velük. Már nem volt messze a háztól, amikor a százados barátait küldte el hozzá ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj. Nem vagyok én arra elég, hogy fedelem alá jöjj;

7 arra sem tartom magamat méltónak, hogy magam menjek hozzád. Mondd csak szóval, és meggyógyul a legényem.

8 Hiszen én is fennhatóság alá rendelt ember vagyok. Alattam katonák vannak, és ha azt mondom az egyiknek: Eredj el! Az elmegy, vagy a másiknak: Jöjj! Az eljön. S ha rabszolgámnak ezt mondom: Tedd meg! Megteszi."

9 Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, hátrafordult az őt követő tömeg felé, és így szólott: "Azt mondom nektek, Izráelben még nem találtam ekkora hitet."

10 Amikor a küldöttek a házba visszatértek, a rabszolgát egészségesen találták.

11 A következő napon történt. Egy Nain nevű városba volt úton, s tanítványai és nagy tömeg mentek vele.

12 Mikor a város kapujához közel ért, egyszerre csak egy halottat hoztak ki, egy anyának egyszülött fiát, az anya özvegy volt. A városból jókora tömeg kísérte.

13 Mikor az Úr meglátta az özvegyet, szánalomra gerjedt iránta, s megszólította: "Ne sírj!"

14 Azután odament, megérintette a koporsót, mire azok, akik azt vitték, megálltak. "Ifjú – mondta –, hozzád szólok: Támadj fel!"

15 A halott felült és beszélni kezdett. Azután odaadta őt anyjának.

16 Félelem fogott el mindenkit és dicsőítették az Istent: "Nagy próféta támadt közöttünk! Rátekintett Isten az ő népére!"

17 Egész Júdeába, sőt annak egész környékére szétment a róla szóló hír.

18 Jánosnak is hírt vittek tanítványai mindezekről. János erre magához hívott tanítványai közül kettőt,

19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?"

20 Ahogy a férfiak megérkeztek hozzá, így szóltak: "Bemerítő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk?"

21 Abban az órában sokakat gyógyított meg betegségekből, őket verő ostoroktól, rossz szellemektől, sok vaknak adta meg kegyelmesen a látást.

22 Azután ezt mondta nekik: "Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok visszakapják szemük világát, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, szegények az örömhírt hallják.

23 Mondjátok meg. "Boldog az, aki bennem meg nem botlik."

24 Mikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a tömegekhez: "Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok nézni? Szél-ingatta nádszálat?

25 De hát mit is mentetek látni? Puha ruhákba öltözött embert? Hiszen a pompás és drága ruhákban járó emberek a királyi palotákban vannak.

26 De hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen! Azt mondom nektek, prófétánál is többet.

27 Ő az, akiről írva van: Ím elküldöm követemet orcád előtt, aki előtted elkészíti utadat.

28 Azt mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Jánosnál, de aki legkisebb az Isten királyságában, nagyobb nála."

29 Amikor az egész nép és a vámszedők meghallották őt, igazságosságot szolgáltattak az Istennek azzal, hogy a János bemerítésével bemerítkeztek.

30 Ám a farizeusok és a törvénytudók elvetették az Istennek rájuk vonatkozó szándékát azzal, hogy nem meríttették be magukat Jánossal

31 "Kihez hasonlítsam hát e nemzedék embereit? Kihez is hasonlók?

32 Hasonlók a piacon ülő s egymásnak kiáltozó gyermekekhez, kik így beszélnek: Sípoltunk és ti nem táncoltatok, gyászéneket fújtunk és ti nem sírtatok.

33 Eljött ugyanis Bemerítő János, ki kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és ti így szóltatok: Ördögi szellem van benne.

34 Eljött az embernek Fia, ki eszik és iszik, s ti ezt mondjátok: Ni a falánk és borissza ember, vámszedőknek és vétkezőknek barátja.

35 Így kapta meg igazolását a bölcsesség, összes gyermekeitől."

36 A farizeusok közül valaki megkérte őt, hogy egyék nála. Bement hát a farizeus házába, és ledőlt az asztalhoz.

37 Egyszer csak egy asszony, aki vétekben élt a városban, megtudta, hogy a farizeus házában asztalnál fekszik. Vásárolt hát egy alabástrom korsócska kenetet,

38 hátulról a lábához állott és sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, hajával törölte meg, majd összecsókolgatta a lábát, és kenettel kenegette.

39 Mikor a farizeus, aki meghívta őt, ezt látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, ki s miféle asszony ez, aki hozzányúlt, tudná, hogy vétkező."

40 Jézus ekkora következő szavakkal fordult hozzá: "Simon, van valami mondanivalóm neked." "Tanító, mondd!" – szólott az.

41 "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral, a másik ötvennel tartozott neki.

42 Mivel nem volt nekik miből megadniuk, kegyelemből mindkettőnek elengedte. Közülük melyik szereti most jobban őt?"

43 "Úgy vélekedem – szólalt meg Simon –, hogy az, akinek többet engedett el." "Helyesen ítéltél" – válaszolta Jézus,

44 majd az asszony felé fordulva így szólott Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Amikor házadba jöttem, nem adtál vizet a lábamra, ő pedig könnyével öntözte lábamat és hajával törölte meg.

45 Csókot sem adtál nekem, ő pedig, mióta bejöttem, nem szűnt meg lábamat csókolgatni.

46 Olajjal a fejemet meg nem kented, ő pedig lábamat kente kenettel.

47 Ezért azt mondom neked: Megbocsátották az ő sok vétkét, mert nagyon szeretett. Ellenben, akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret."

48 Azután az asszonyhoz szólt: "Vétkeidet megbocsátották."

49 Erre az asztalnál fekvők mondogatni kezdték egymás közt: "Kicsoda ő, hogy a vétkeket megbocsátja?" Ő azonban ismét az asszonyhoz fordult:

50 "Hited megmentett téged. Eredj békességben el."


8. RÉSZ

1 Az történt, hogy a következő időben városokon és falvakon utazott át, és hirdette az Isten királyságáról szóló örömhírt. Vele volt a tizenkettő,

2 amellett némely asszony, akik rossz szellemek hatalmából és erőtlenségekből gyógyultak meg, így Mária, akit magdalainak neveztek, akiből hét ördögi szellem ment ki,

3 továbbá Johanna, Kuzának, Heródes tiszttartójának felesége, Zsuzsanna és sok más asszony, akik vagyonukból szolgáltak nekik.

4 Mikor nagy tömeg gyűlt össze, azokból is, akik városonként hozzá utaztak, példázatokban kezdett beszélni.

5 "Elment a magvető, hogy elvesse magvát. Miközben vetett, némelyik az útfélre esett, és eltaposták, az égi madarak meg fölcsipegették.

6 Másik a sziklára esett, kinőtt, s elszáradt, mivel nem volt nedvessége.

7 Némelyik a tövisek közé esett, velük együtt felnőtt, de a tövisek elfojtották.

8 Más a jó földbe esett, kinőtt és százszoros termést hozott." Ezeket mondván, felkiáltott: "Akinek halló füle van, hallja meg!"

9 Mikor a tanítványok megkérdezték, hogy mit jelent ez a példázat,

10 így szólott: "Nektek adták meg, hogy az Isten királyságának titkait megismerjétek, a többiekkel pedig példázatokban közlik, hogy bár látnak, ne lássanak, és bár hallanak, belátásra ne jussanak.

11 A példázat ezt jelenti: A mag Istennek beszéde.

12 Útféliek azok, akik meghallották az igét, de azután eljön a vádló és kiszedi szívükből, hogy ne higgyenek, s meg ne meneküljenek.

13 A sziklára hullottak azokat jelentik, akik ha hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük, csak egy ideig hisznek, de a kísértés idejében elpártolnak.

14 Ami a tövis közé esik, azokat jelzi, akik miután meghallották az igét, elmennek, s a földi élet gondjai, gazdagsága és kéjei megfojtják őket, úgyhogy érésig nem jutnak.

15 Ami a hasznos földben van, olyanokat jelez, akik, miután nemes és jó szívvel meghallgatták az igét, azt birtokukba veszik, és állhatatossággal gyümölcsöt teremnek.

16 Senki sem fedi le a meggyújtott mécsest vékával, sem ágy alá nem teszi, hanem mécslábra helyezi, hogy a bemenők lássák a fényt.

17 Mert nincs oly rejtett dolog, ami nyilvánvalóvá nem válnék, sem olyan eldugott dolog, ami ki ne tudódnék, ami világosságra nem jönne.

18 Azért vigyázzatok rá, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól még azt is el fogják venni, amije lenni látszik"

19 Megérkeztek hozzá anyja s testvérei, de a tömeg miatt nem tudtak vele találkozni.

20 Mikor hírül adták neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak."

21 Ő ezt felelte nekik: "Az én anyám és testvéreim ezek, akik Isten igéjét hallják és megteszik."

22 Történt az egyik napon, hogy tanítványaival hajóba szállt. "Menjünk át a tó túlsó partjára" – mondotta nekik, s azok elhajóztak.

23 Amíg vitorláztak, Jézus elaludt. De szélvihar tört a tóra, egészen megteltek vízzel, úgyhogy veszélyben forogtak.

24 Hozzámentek hát, s íly szóval ébresztették fel: "Mester! Mester! Elveszünk!" Erre felkelt, megdorgálta a szelet és a hullámzó vizet, és azok lecsillapodtak, úgyhogy nagy csendesség támadt.

25 "Hol van a ti hitetek?" – kérdezte tőlük. Azok pedig féltek és csodálkozva beszélték egymásközt: "Ki ő, hogy még a szelekkel és vízzel is rendelkezik, és azok engedelmeskednek neki?"

26 Azután elhajóztak a gerazénusok vidékére, amely Galileával átellenben terül el.

27 Amikor kilépett a szárazföldre, a városból egy ember jött vele szemben, akiben ördögi szellemek voltak, aki már jó ideje nem öltözött ruhába s házban nem lakott, hanem csak sírokban.

28 Mikor Jézust meglátta, felkiáltott, lábához esett és nagy hangon ezt kiáltotta: "Jézus, a Magasságos Istennek Fia, mi dolgunk van nekünk egymással? Könyörgöm hozzád, ne kínozz engem."

29 Megparancsolta ugyanis a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert sok időn át ragadta a szellem őt magával, úgyhogy láncokkal és béklyókkal megbilincselve őrizték, de az ördögi szellem, miután a bilincseket széttörte, a pusztákba űzte őt.

30 Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "Légió" – felelte az –, mert sok ördögi szellem ment belé.

31 A szellemek aztán rimánkodtak, ne parancsolja nekik, hogy a feneketlen mélységbe menjenek.

32 Volt ott a hegységben meglehetősen sok disznóból álló, legelésző csürhe. Kérlelték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba menjenek be. Jézus megengedte nekik.

33 Kijöttek hát az ördögi szellemek az emberből, bementek a disznókba és a csürhe a meredélyen át lerohant a tóba és belefulladt.

34 A pásztorok pedig, mikor látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a dolgot a városba és a tanyákra.

35 Eljöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézushoz érkeztek, és azt az embert, akiből az ördögi szellemek kimentek, Jézus lábánál ülve, felöltözve és ép észnél találták, megijedtek.

36 Azok, akik látták, hogy az ördöngős hogyan menekült meg, hírül adták nekik az esetet.

37 Ekkor a gerazénusok vidékéről érkező egész sokaság arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük, mert nagy félelem szorongatta őket. Erre hajóba szállt és visszatért Kapernaumba.

38 Az az ember azonban, akiből az ördögi szellemek kimentek, könyörgött, hogy vele maradhasson. Ám ő búcsút vett tőle íly szóval:

39 "Térj vissza házadba, s beszéld el ott mindazt, amit Isten tett veled." Az el is ment, hogy egész városszerte hirdesse mindazt, amit Jézus vele tett.

40 Amikor Jézus visszatért, a tömeg szívesen fogadta, mert mindannyian várták.

41 Egyszerre egy férfi érkezett, kinek neve Jairus volt, ő volt a zsinagóga elöljárója. Jairus Jézus lábához borult, és úgy esengett, hogy jöjjön el a házába,

42 mert egyszülött leánya, ki tizenkét éves, haldoklik. Miközben útban volt oda, tömeg szorongatta.

43 Egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett de nem volt erő, hogy bárki meggyógyíthatta volna,

44 hozzálépett, és hátulról köpenyének szegélyét megérintette. Erre azonnal elállott vérének folyása.

45 "Ki az, aki hozzám nyúlt?" – kérdezte Jézus. Mikor mindenki tagadta, megszólalt Péter: "Mester, a tömeg szorongat, és nyom össze téged."

46 "Valaki hozzám nyúlt – felelte Jézus. Észrevettem, hogy hatalom áradt ki tőlem."

47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, reszketve előjött, lábához borult, és az egész nép előtt tudtára adta, hogy mily okból nyúlt hozzá, és hogy azonnal hogyan gyógyult meg.

48 "– Leányom – mondta neki erre Jézus –, hited megmentett téged. Eredj el a békességbe."

49 Még szólott, amikor valaki jött a zsinagóga elöljárótól és így szólt: "Halott már a leányod. Ne zaklasd tovább a Tanítót."

50 Jézus azonban, ahogy ezt meghallotta, így szólt hozzá: "Ne félj! Higgy csak! Meg fog menekülni."

51 Amikor megérkezett a házba, senkit sem engedett be magával csak Pétert, Jánost, Jakabot és a leányka atyját és anyját.

52 Mindenki sírt, s gyászolta leányt. De ő így szólt: "Ne sírjatok! Nem halt meg, hanem szunnyad."

53 Kinevették, mert tudták, hogy meg halt.

54 Ő azonban megragadta a leány kezét és felkiáltott: "Leányka, támadj fel!"

55 Erre visszatért annak szelleme és azonnal felkelt. Jézus erre megparancsolta, hogy adjanak neki enni.

56 A leány szülei magukon kívül voltak. Ő pedig szigorú parancsot adott, hogy senkinek se mondják el azt, ami történt.


9. RÉSZ

1 Összehívta a tizenkettőt, aztán hatalmat és fennhatóságot adott nekik valamennyi ördögi szellemen, arra is, hogy betegeket gyógyíthassanak.

2 Majd elküldte őket, hogy az Isten királyságát hirdessék, és gyógyítsanak.

3 "Semmit se vigyetek az útra – mondotta nekik. – Se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Se két alsó ruhátok ne legyen.

4 Amely házba bementek, ott maradjatok, onnan induljatok aztán tovább.

5 Minden olyan esetben, amikor nem akarnak befogadni titeket, menjetek ki az illető városból, és a port is rázzátok le lábatokról, ellenük szóló tanúságtételül."

6 Azok el is mentek, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az örömhírt, és gyógyítottak.

7 Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és kétségek közt volt, mivelhogy azt beszélték némelyek, hogy János támadt fel a halottak közül,

8 némelyek meg, hogy Illés jelent meg, mások ismét, hogy az ősök közül támadt fel egy próféta.

9 "Jánost lefejeztettem – mondotta Heródes – ki azonban ez, akiről ilyen dolgokat hallok?" És látni igyekezett őt.

10 Visszatérvén az apostolok, elbeszélték Jézusnak, hogy mi mindent cselekedtek. Jézus magához vette őket, és külön velük visszavonult egy Betszaida nevű városba.

11 De a tömeg, mihelyt megtudta, követte őt. Jézus elfogadta őket, beszélt nekik Isten királyságáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította.

12 Közben a nappal hanyatlani kezdett. Hozzáment hát a tizenkettő, s ezt mondták neki: "Bocsásd el a tömeget. Hadd menjenek el a környéken levő falvakba, és tanyákra, hogy megpihenjenek, és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk."

13 De ő ezt mondta nekik: "Adjatok ti nekik enni!" "– Nincs nekünk többünk, mint öt kenyerünk és két halunk – felelték ők. Hacsak el nem megyünk, s nem vásárolunk ennivalót ennek az egész népnek."

14 Mintegy ötezer férfi volt ott tudniillik. Jézus erre így szólt tanítványaihoz: "Fektessétek le őket mintegy ötvenes csoportokba."

15 Úgy tettek, és mindenki ledőlt.

16 Ekkor fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, majd megtörte és odaadta őket a tanítványoknak, hogy azok a tömeg elé helyezzék.

17 Mindnyájan ettek és jóllaktak, s tizenkét kosarat tettek ki a darabok, melyek tőlük megmaradtak.

18 Mialatt egyedül imádkozott, bár tanítványai vele voltak, történt, hogy megkérdezte őket: "Kinek mond a sokaság, ki vagyok én?"

19 Azok ezt felelték: "Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy az ősi próféták közül egyik feltámadott."

20 "– Hát ti, kinek mondotok engem?" – kérdezte tőlük. Megszólalt Péter: "Az Isten Felkentjének."

21 Ő erre keményen rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek meg ne mondják.

22 "Az ember Fiának sokat kell szenvednie – mondotta erre Jézus – s kell, hogy a vének, főpapok és írástudók elvessék őt a próbán, majd megöljék, de a harmadik napon fel fog támadni."

23 Majd így szólt mindannyiukhoz: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, naponként vegye fel keresztjét, és úgy kövessen.

24 Mert aki meg akarja menteni lelkét, el fogja veszíteni, aki azonban énértem elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.

25 Mert mit használ az embernek az, ha az egész világot megnyerte, magát azonban elveszítette, vagy kárt szenvedett magában.

26 Aki ugyanis szégyell engem és az én beszédeimet, azt az embernek Fia is szégyellni fogja, amikor a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében megjön.

27 Úgy, ahogy igaz, mondom nektek: Vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelnek addig halált, amíg Isten királyságát meg nem látják."

28 Mintegy nyolc nappal e szavak elmondása után magához vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni.

29 Mialatt imádkozott, történt, hogy arcának színe elváltozott, s ruházata villogó fehéren szikrázni kezdett.

30 Egyszerre két férfi tűnt fel, ahogy beszéltek vele, ezek Mózes és Illés voltak.

31 Dicsőségben voltak láthatók, s Jézus elmeneteléről beszéltek, melynek Jeruzsálemben kell teljesülnie.

32 Ezalatt Péterre és a vele levőkre álom nehezedett, miután azonban ébrenlétre jutottak, meglátták az ő dicsőségét és a két férfiút, akik együtt álltak vele.

33 Történt, hogy mialatt azok elválóban voltak, Péter így szólt Jézushoz: "Mester, kellemes itt lennünk. Készítsünk hát három sátort: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Nem tudta azonban, hogy mit beszél.

34 Ám, amíg ezeket mondta, köd támadt és árnyékba borította be őket. Mikor a ködbe beléptek, megrémültek.

35 A ködből azután hang hallatszott, mely ezt mondta: "Kiválasztott Fiam ő, rá hallgassatok."

36 Mikor a hang keletkezett, Jézust egyedül találták. A dolgot azonban elhallgatták, s azokban a napokban senkinek semmit nem szóltak arról, amit láttak.

37 A következő napon történt, hogy alászállóban a hegyről nagy tömeggel találkoztak.

38 A tömegből egy férfi felkiáltott: "Tanító, könyörgöm, tekints a fiamra, mert egyszülöttem.

39 Egyszer-egyszer szellem kapja el, az tüstént kiáltozni kezd, össze-vissza rángatja őt, úgyhogy a szája habzik, és csak nehezen hagyja el, miután összetörte őt.

40 Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem volt rá hatalmuk."

41 "Óh, hitetlen, kificamodott nemzedék – szólalt meg Jézus –, meddig leszek még veletek, és meddig kell hordoznom titeket? Vezesd ide a fiadat!"

42 Már mialatt odament, megtépte és összerángatta őt az ördögi szellem, de Jézus ráförmedt a tisztátalan szellemre és meggyógyította a fiút, aztán odaadta őt atyjának.

43 S mindannyian megdöbbentek az Isten nagyságán. Mialatt mindenkit döbbenet fogott el mind amiatt, amit Jézus cselekedett, így szólott tanítványaihoz:

44 "Fogadjátok be fületekbe ezeket a beszédeket, hogy az ember Fia emberek kezére fog adatni."

45 De ők nem értették meg ezt a szót, el volt az leplezve előlük, hogy ne észlelhessenek, megkérdezni is féltek őt e dolog felől.

46 Vetélkedés csúszott be közéjük afelől, hogy ki közöttük a legnagyobb.

47 Jézus, minthogy ismerte szívük fontolgatását, kézen fogott egy gyermeket, azt maga mellé állította

48 és így szólt hozzájuk: "Aki ezt a gyermeket az én nevemben befogadja, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. Mert aki mindnyájatok között a legkisebb, az a nagy."

49 Erre János megszólalt: "Mester! Láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemeket űzött ki, s eltiltottuk, mert nem velünk együtt követ téged."

50 "Ne tiltsátok el – mondta neki Jézus –, mert aki nincs ellenünk, velünk van."

51 Amikor Jézus felvétetésének napjai betelőben voltak, arcát szilárdan a Jeruzsálembe vivő útra fordította. Ekkor történt,

52 hogy követeket küldött maga előtt. Miután a küldöttek útra keltek, a szamáriaiak egyik falujába tértek be, hogy szállást készítsenek neki.

53 De nem fogadták be őket, mert arca a jeruzsálemi útra volt szegezve.

54 Mikor Jakab és János tanítványok ezt látták, megkérdezték: "Uram, akarod-e, hogy kimondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből és megeméssze őket?"

55 Erre ő megfordult és megdorgálta őket.

56 Azután másik faluba mentek.

57 Mialatt az úton mentek, valaki megszólította: "Követni foglak, akárhová mégy is."

58 De Jézus ezt felelte neki: "A rókáknak lyukaik vannak, az ég madarainak fészkük, az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania."

59 Egy másikhoz szólott: "Kövess engem." De az így felelt: "Engedd meg, hogy előbb elmenjek, s eltemessem az atyámat."

60 De ő ezt mondta neki: "Hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat. Te meg eredj és vidd szét az Isten királyságának hírét."

61 Megint más szólott: "Követni foglak uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút mondjak az otthoniaknak."

62 Jézus ezt felelte: "Senki sem alkalmas az Isten királyságára, aki miután kezét az eke szarvára vetette, hátratekint."


10. RÉSZ

1 Ezek után az Úr kijelölt hetvenkettőt, és kettesével maga előtt elküldötte őket mindazokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott.

2 Ezeket mondta nekik: "Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy munkásokat küldjön aratásába.

3 Menjetek. Úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

4 Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.

5 Ha valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békessége legyen ennek a háznak.

6 S ha van ott békesség fia, azon meg fog nyugodni békességetek, ha nincs, visszatér rátok.

7 Ugyanabban a házban maradjatok, azt egyétek és igyátok, amijük van. Hisz méltó a munkás a bérére. Házról házra ne járjatok.

8 Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek, amit előtökbe raknak.

9 Orvosoljátok azokat, akik benne elerőtlenültek. Mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten királysága.

10 Ha pedig olyan városba mentek be, ahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak a piacára és mondjátok:

11 Még ezt a port is lerázzuk rátok, ami városotokból a lábunkra tapadt. Mindamellett tudjátok meg, hogy az Isten királysága közel van.

12 Azt mondom nektek, hogy Szodomának ama napon elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.

13 Jaj neked, Koradzin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidonban támadtak volna azok a hatalmas jelek, amelyek tebenned támadtak, zsákban és hamuban ülnének, és régen más felismerésre tértek volna.

14 Még az ítéletkor is elviselhetőbb lesz Tírusznak és Szidonnak a sorsa, mint a tiétek.

15 Hát te Kapernaum? Az égig fogsz felmagasztalódni? A holtak országáig szállasz alá.

16 Aki rátok hallgat, énrám hallgat. Aki titeket elvet, engem vet el. Aki pedig engem vet el, azt veti el, aki küldött engem."

17 Visszatért a hetvenkettő s örömmel beszélték: "Uram, a te neved által még az ördögi szellemek is alánk vannak vetve."

18 Ő azonban ezt felelte nekik: "Figyeltem a sátánt, amint villámként esett alá az égből.

19 Lássátok, fennhatóságot adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon s az ellenség minden hatalmán tapossatok, úgyhogy semmi sem fog nektek ártani.

20 De annak ne örüljetek, hogy a szellemek alátok vannak rendelve, annak örüljetek, hogy a nevetek a mennyekben be van írva."

21 Abban az órában a Szent Szellemtől indítva ujjongott: "Vallást teszek melletted Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy te ezeket a bölcsek és eszesek elől elrejtetted, a kiskorúaknak azonban leleplezted. Valóban, Atyám, így találkozott az a te tetszéseddel.

22 Mindent átadott nekem az én Atyám. Senki sem ismeri, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki elől a Fiú a leplet el akarja vonni."

23 Ezután hátrafordult a tanítványaihoz és külön ezt mondta nekik: "Boldog az a szem, amely azt látja, amit ti láttok!

24 Mert azt mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta meg, hallani, amit hallotok, de nem hallotta meg."

25 Előállt egy törvénytudó s próbára téve őt, így szólott: "Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?"

26 "Mi van megírva a törvényben? – kérdezte tőle Jézus. Hogy olvasod?"

27 Az ezt felelte: "Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat."

28 "Helyesen feleltél – mondta neki –, ezt cselekedd, és élni fogsz."

29 Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: "Hát ki az én felebarátom?"

30 Jézus a szavába vágott és ezt mondta: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt.

31 Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment.

32 Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.

33 Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,

34 odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.

35 A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.

36 Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?"

37 "Az, aki irgalmat gyakorolt vele" – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: "Eredj, és te is tégy ugyanúgy."

38 Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába.

39 Annak volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült Jézus lábához és hallgatta beszédét.

40 Mártát ellenben sokfelé húzta szolgálata. Odaállt hát az Úrhoz és így szólt: "Uram, nem törődöl vele, hogy testvérem egyedül hagyott a kiszolgálásban? Mondd neki, hogy fogjon velem együtt a munkához."

41 Ám az Úr így felelt neki: "Márta, Márta sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz.

42 De kevés a szükséges, vagy csak egy. Mária a jó részt választotta, és azt el nem veszik tőle."


11. RÉSZ

1 Történt, hogy egy bizonyos helyen imádkozott. Amikor abbahagyta, tanítványai közül valaki megszólította: "Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította tanítványait."

2 "Ha éppen imádkoztok – szólt nekik ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg neved. Jöjjön el királyságod.

3 A naponként szükséges kenyeret add meg nekünk.

4 Engedd el vétkeinket, mint magunk is elengedjük mindenkinek, amivel nekünk tartozik. Ne vígy minket kísértésbe."

5 Majd így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, aki ha barátja van, és az az éj közepén hozzámegy ilyen kéréssel: Barátom, három kenyérre van szükségem,

6 mivel a barátom útról érkezett meg, és nincs mit elébe tegyek.

7 – Ő belülről így felelne neki: Ne zaklass engem, már zárva az ajtó, gyermekeim velem vannak az ágyban, nem kelhetek fel, nem adhatok neked.

8 Azt mondom nektek, hogy ha nem kel is fel, hogy adjon neki, azért, mert barátja, de annak szemtelensége miatt mégis felkél, és ad neki mindent, amire szüksége van.

9 Én is azt mondom nektek: kérjetek és adni fognak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek, megnyitnak majd nektek.

10 Mert mindenki kap, aki kér, talál, aki keres és a zörgetőnek meg fognak nyitni.

11 Melyik atya az közületek, aki ha fia halat kér tőle, hal helyett kígyót ad neki,

12 vagy ha tojást kér, skorpiót ad neki?

13 Ha tehát ti, akik rosszak vagytok, jó dolgokat tudtok adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog mennyből való Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik tőle kérik."

14 Ördögi szellemet űzött ki éppen, és az néma volt. Az történt, hogy amikor kiment az ördögi szellem, megszólalt a néma, s ezen a tömeg elcsodálkozott.

15 Közülük némelyek így szóltak azonban: "Belzebubbal, az ördögi szellemek fejedelmével űzi ki az ördögi szellemeket."

16 Mások meg, hogy megkísértsék, mennyből való jelt kívántak tőle.

17 De ő ismervén gondolkodásukat, így szólt hozzájuk: "Elpusztul minden királyság, mely önmagával meghasonlik, ház a házra dől benne.

18 Ha a sátán is meghasonlik önmagával, hogyan áll majd meg királysága? Mert azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögi szellemeket.

19 Na, ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögi szellemeket, fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek bíráitok.

20 Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögi szellemeket, akkor már el is jött hozzátok az Isten királysága.

21 Ha a felfegyverzett erős vitéz védi udvarházát, békességben van a vagyona.

22 De ha nálánál erősebb törne rá és legyőzné, az el fogja venni teljes fegyverzetét melyben bízott, és a tőle elvett martalékot széjjel osztja.

23 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, széjjelszór.

24 Ha a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen helyeket jár be, és csillapodást keres, de mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.

25 El is megy és kisöpörve, rendbe hozva találja azt.

26 Akkor útra kél, magához vesz hét magánál rosszabb szellemet, behatol, letelepedik, és annak az embernek utolsó sora rosszabb lesz az elsőnél."

27 Történt, hogy mialatt ezeket mondotta, a tömegből egy asszony felemelt hangon így szólott hozzá: "Boldog a méh, amely téged hordozott és boldogok az emlők, amelyeket szoptál."

28 Ő azonban ezt felelte: "Bizonyára azok boldogok, akik hallják és megőrzik az Istennek beszédét."

29 Mikor a tömeg összetorlódott mellette, beszélni kezdett: "Rossz ez a nemzedék. Jelt keres, de más jelt nem fognak neki adni, mint Jónás jelét.

30 Mert ahogy Jónás jel volt a ninivebelieknek, úgy jel lesz az embernek Fia is ennek a nemzedéknek.

31 Ennek a nemzedéknek férfiaival együtt Dél királynője is feltámad majd az ítéletkor és elítéli őket. Mert a királynő a föld legvégéről eljött, hogy Salamon bölcsességét hallgassa. Itt azonban több van Salamonnál.

32 Ezzel a nemzedékkel együtt ninivei férfiak fognak feltámadni az ítéletkor és elítélik azt, mert ők Jónás igehirdetésére más felismerésre tértek. Itt azonban több van Jónásnál.

33 Senki sem gyújt azért mécsest, hogy valami rejtett helyre tegye, azért se, hogy a véka alá helyezze, hanem hogy a mécslábra állítsa, hogy a belépők lássák sugárzását.

34 A test mécsese szemed. Ha szemed egyszerű, egész tested világos, de ha rossz volna szemed, egész tested sötét lesz.

35 Nézz utána, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne váljék.

36 Ha tehát tested egészen világos és nincs benne sötét rész, oly világos lesz mindenestől, mintha egy mécses sugaraival megvilágítana téged."

37 Miközben beszélt, egy farizeus arra kérte, hogy reggelizzék nála. Bement és ledőlt.

38 A farizeus azonban csodálkozott, mikor látta, hogy a reggeli előtt nem végezte a vízbe mártást.

39 Az Úr azonban így szólt hozzá: "Na, ti farizeusok is megtisztogatjátok a pohárnak vagy a tányérnak külsejét, de a belsőtök hemzseg a ragadozástól és rosszaságtól.

40 Esztelenek. Nem ugyanaz készítette-e a belsőt is, aki a külsőt készítette?

41 Ne így cselekedjetek. A bennlevőket adjátok könyöradománynak, s egyszerre mindennek tiszta lesz.

42 Ám, jaj néktek farizeusoknak, mert tizedet adtok a köményből, a rutából és mindenféle főzelékből, de elmellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket meg kellene tennetek, amazokat el nem hanyagolnotok.

43 Jaj nektek, farizeusoknak, mert a zsinagógákban az első ülést és a piacokon a köszöntéseket szeretitek.

44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a felismerhetetlen sírok, az emberek rajtuk járnak, de nem tudnak róla."

45 Megszólalt az egyik törvénytudó." – Tanító – kérdezte tőle –, mikor ezeket mondod, minket is bántani akarsz?"

46 "Jaj nektek is, törvénytudóknak! – mondotta – mert nehezen hordozható terheket raktok az emberekre, de magatok ujjatokkal sem érintitek a terheket.

47 Jaj nektek, mert a prófétáknak síremlékeket építetek, atyáitok meg megölték őket.

48 Ti tehát arról tesztek tanúságot, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel, azok megölték őket, ti meg építkeztek.

49 Ezért mondja az Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat fogok szétküldeni, s közülük némelyeket megölnek, némelyeket elüldöznek majd,

50 hogy számon kérhesse az összes próféták vérét, amit csak a világ megalapításától eddig a nemzedékig kiontottak,

51 az Ábel vérétől a Zakariás véréig, aki az oltár és a templomépület között veszett el. Bizony azt mondom nektek, számon fogják azt kérni ettől a nemzedéktől.

52 Jaj nektek törvénytudóknak, mert elvettétek a megismerés kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenni akaróknak útját álltátok."

53 Miután eltávozott onnan, az írástudók és a farizeusok erősen szorongatták, több dolog felől faggatták,

54 s kelepcét állítottak neki, hogy valamely szaván, mely száját elhagyja, megfoghassák.


12. RÉSZ

1 Mikor tízezrekre menő tömeg gyűlt össze nála, úgyhogy egymást taposták, először tanítványaihoz kezdett beszélni: "Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, amely képmutatás.

2 Minden dologról lehull egyszer a lepel, akárhogy leplezzék is, nincs elrejtett dolog, amely utóbb ismertté nem válnék.

3 Ennek megfelelően, mindaz, amit a sötétségben mondotok, a világosságban fog hallatszani, s amit kamrákban fülbe súgva közöltetek, háztetőkről fogják kihirdetni.

4 Úgy szólok hozzátok, mint barátaimhoz: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, s azon túl többet nem tehetnek veletek.

5 Megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek az után, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen. Igen. Azt mondom nektek, ettől féljetek.

6 Ugye, hogy öt verebet árulnak két fillérért? Mégis közülük egyet sem felejt el az Isten.

7 A ti fejeteknek meg még a haja szálai is mind számolva vannak. Ne féljetek! Különbek vagytok, mint sok veréb.

8 Azt mondom nektek, hogy az embernek Fia mindenki mellett vallást fog tenni az Isten angyalai előtt, aki mellette vallást tesz az emberek előtt.

9 De azt, aki engem az emberek előtt megtagad, Isten angyalai előtt meg fogják tagadni.

10 Mindenkinek, aki az ember Fia ellen szót szól, el fogják engedni azt, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem fogják azt elengedni.

11 Ha a zsinagógák, fejedelmek, hatóságok elé visznek majd titeket, ne legyen amiatt gondotok, hogy mivel védekezzetek, vagy mit szóljatok,

12 mert a Szent Szellem abban az órában meg fog titeket tanítani arra, amit mondanotok kell."

13 Megszólította valaki a tömegből: "Tanító, mondd meg a testvéremnek, ossza meg velem az örökséget."

14 De ő ezt felelte neki: "Ember, ki tett engem fölétek bírónak, vagy osztónak?"

15 Aztán így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, tartózkodjatok minden kapzsiságtól, mert senkinek sem abból támad az élete, amiből feleslegesen sokja van, nem a vagyon adja az életet."

16 Egy példázatot mondott erre nekik: "Egy gazdag embernek jól termett a földje.

17 Fontolgatta hát magában: Mit tegyek? Mert nincs hova betakarnom a termésemet.

18 Majd így szólt. Ezt fogom tenni: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek. Majd oda gyűjtöm be minden gabonámat és javaimat.

19 Azután ezt mondom a lelkemnek: Lelkem. Sok évre szóló sok javad van, nyugodjál, egyél, igyál, vigadjál.

20 De az Isten ezt mondta neki: Esztelen. Még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, amit készítettél, kinek marad akkor?

21 Így jár az, aki kincset halmoz össze, de az Istenben nem gazdag."

22 Majd így szólt tanítványaihoz: "Ezért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel öltöztessétek.

23 Mert a lélek több az eledelnél, és a test az öltözetnél.

24 Figyeljetek a hollókra. Sem nem vetnek, sem nem aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, az Isten mégis táplálja őket. Mennyivel különbek vagytok a madaraknál.

25 Ki az közületek, aki gondoskodásával egy arasszal megnyújthatja termetét?

26 Ha a legkisebbre nincs hatalmatok, mit aggodalmaskodtok a többiért?

27 Figyeljétek meg a liliomokat, hogy sem nem fonnak, sem nem szőnek, mégis azt mondom nektek, Salamon minden királyi dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

28 Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma van, s holnap kemencébe vetik Isten így ruházza: mennyivel inkább öltöztet fel titeket, ti kicsinyhitűek.

29 Azt se kérdezzétek, hogy mit egyetek, mit igyatok, s félelem és remény közt ne lebegjetek.

30 Mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul: a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.

31 Ellenkezőleg az ő királyságát keressétek, ama dolgokat majd hozzáadják nektek a királysághoz.

32 Ne félj kis nyájacska, mert Atyátok úgy látta helyesnek, hogy a királyságot nektek adja.

33 Adjátok el vagyonotokat és adjátok oda könyöradományul. Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, ki nem fogyó kincset a mennyekben, ahova tolvaj nem fér, és ahol moly meg nem rágja.

34 Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.

35 Derekatok felövezve legyen, és lámpásotok égjen!

36 Ti meg azokhoz az emberekhez legyetek hasonlók, akik urukat visszavárják. Ezeknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat, tüstént megnyissanak neki.

37 Boldogok azok a rabszolgák, kiket az Úr, amikor megjő, ébren talál. Bizony azt mondom nektek, hogy körülköti magát, asztalhoz fekteti őket, hozzájuk lép és felszolgál nékik.

38 Akár a második, akár a harmadik őrváltáskor jönne is meg, ha úgy találja őket, boldogok azok.

39 Ezt pedig tudhatjátok, hogy ha a gazda ismerné az órát, hogy mikor jő el a tolvaj, nem hagyná neki átvájni a házát.

40 Ti is legyetek arra készen, hogy amely órában nem gondoljátok, akkor jön el az embernek Fia."

41 "Uram – szólalt meg Péter –, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindeneknek?"

42 Az Úr ezt felelte: "Ki hát akkor a hűséges és eszes sáfár, kit ura cselédjei fölé azért helyez, hogy a kellő időben kiadja nekik a lisztrészüket?

43 Boldog az a rabszolga, akit ura, mikor megjő, így cselekedve talál.

44 Igazán mondom nektek, minden vagyona fölé fogja állítani.

45 De ha az a rabszolga így szól szívében: Késik még uram az eljövetellel, és verni kezdi a legényeket és rabszolgálókat, eszik, iszik és részegeskedik,

46 majd egy napon, amelyen nem várja, egy órában, melyről nem tud, megérkezik annak a rabszolgának az ura és kettévágatja azt, a részét meg a hitetlenek közt osztja ki.

47 Az a rabszolga, aki ismerte urának akaratát, de nem készítette azt el, illetőleg nem tette meg, sok verést kap,

48 aki ellenben nem tudta, de verésre méltó dolgokat tett, kevesebb ütést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, többet fognak elkérni attól, akinél sokat tettek le.

49 Tüzet vetni jöttem a földre, és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna.

50 Be kell még merülnöm egy bemerítkezéssel, és micsoda szorongás fog el, míg az beteljesedik.

51 Úgy vélitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azért, hanem hogy meghasonlást.

52 Mert mostantól kezdve ott, ahol egy házban öten vannak, meghasonlanak: három kettő ellen, és kettő három ellen lesz,

53 apa a fiúval hasonlik meg és fiú az apával, anya a leányával és leány az anyjával, anyós a menyével és meny a napával."

54 Azután a sokasághoz szólott: "Ti, ha azt látjátok, hogy napszállta felől felhő kél fel, mindjárt azt mondjátok, hogy eső támad, és úgy is lesz.

55 Ha a déli szél fúj, azt mondjátok, izzó hőség jön, és úgy történik.

56 Képmutatók, a föld és ég arculatának megvizsgálásához értetek, hogy lehet, hogy ennek az időpontnak próbáját nem keresitek?

57 Miért van, hogy magatoktól nem ítélitek meg azt, ami az isteni igazságosság rendjéhez tartozik?

58 Hasonló az eset, amikor ellenfeleddel a fejedelem elé mégy. Még ameddig az úton vagy vele, fáradj azon, hogy megszabadulj tőle, hogy valamikor a bíróhoz ne hurcoljon téged, a bíró át ne adjon a poroszlónak, és a poroszló tömlöcbe ne vessen.

59 Azt mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig meg nem fizeted."


13. RÉSZ

1 Abban az időben érkeztek oda némelyek, hogy hírt hozzanak neki azok felől a galileaiak felől, akiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette.

2 "Úgy gondoljátok – szólította meg őket –, hogy ama galileaiak az összes galileabelieknél vétkesebbek voltak, mert ezeket szenvedték?

3 Nem voltak. Sőt azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre meg nem tértek, ti is hasonlóképpen elvesztek.

4 Vagy arról a tizennyolcról, kikre Siloámnál a torony ráesett és megölte őket, azt gondoljátok, hogy őket több vétek adóssága nyomta, mint az összes Jeruzsálemben lakókat?

5 Nem nyomta. Azt mondom nektek, hogy ha más felismerésre nem tértek, mindannyian hasonlóképpen elvesztek."

6 Majd ezt a példázatot mondta el: "Egy embernek a szőlőjébe ültetve volt egy fügefája. Elment, kereste a gyümölcsöt rajta, de nem találta.

7 Megmondta hát a vincellérnek: Már három éve járok s keresek gyümölcsöt ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki hát, minek foglalja hiába a földet.

8 De az így felelt neki: Uram, hagyd meg még ez évre, amíg körülkapálom, trágyával megszórom,

9 hátha jövőre gyümölcsöt terem. Ha azután nem terem, vágasd ki."

10 Az egyik zsinagógában szombatnapon tanított.

11 Volt ott egy asszony, akin tizennyolc esztendő óta erőtlenség szelleme ült, össze volt görnyedve, egyáltalában nem tudott felegyenesedni.

12 Mikor Jézus meglátta őt, magához szólította, s ezt mondta neki: "Asszony, szabad vagy erőtlenségedtől."

13 Ezzel rávetette kezét. Az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.

14 Ekkor bosszankodván azon, hogy Jézus szombaton beteget gyógyított, megszólalt a zsinagógafő." Hat nap van arra, hogy dolgozzatok – mondotta a tömegnek –, azokon jöjjetek orvoslásra és ne szombatnapon."

15 De megszólalt az Úr: "Képmutatók – mondotta nekik –, közületek bárki eloldja úgy-e ökrét vagy szamarát a jászoltól szombaton is, és elvezeti, hogy megitassa?

16 Ábrahámnak ezt a leányát azonban, akit a sátán immár tizennyolc esztendő óta megkötözött, nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől?"

17 Az, amit mondott, megszégyenítette mindazokat, akik vele szembeszegültek, az egész tömeg ellenben örvendett mindazoknak a dicsőséges tetteknek, melyeket ő véghezvitt.

18 Ezt követőleg így szólt: "Mihez hasonló az Isten királysága? Mivel is vessem össze?

19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember a kertjében elvetett. A mustár felnőtt és fává lett, az ég madarai pedig fészket raktak ágai közé."

20 Majd újra szólott: "Mihez hasonlítsam az Isten királyságát?

21 Kovászhoz hasonló, melyet egy asszony három mérce finom liszt közé rejtett, várva, míg az egész megkel."

22 Városokon és falvakon utazott által, közben tanított, és folytatta útját Jeruzsálembe.

23 Valaki megkérdezte tőle: "Uram, kevesen menekülnek-e meg?" Így felelt nekik:

24 "Küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek, mert azt mondom nektek, hogy sokan igyekeznek majd bemenni, de nem lesz rá erejük.

25 Annakutána, hogy a gazda felkél és becsukja az ajtót, ti kinn fogtok állani és kopogtattok az ajtón, s azt mondjátok majd: Uram, nyiss meg nekünk! De ő ezt fogja mondani nektek: Nem ismerlek titeket, nem tudom, honnan valók vagytok.

26 Ti majd ilyen beszédbe fogtok akkor: Hiszen előtted ettünk és ittunk, és a mi piacainkon tanítottál.

27 Arra ő ezt mondja majd nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, kik hamisságot cselekedtek.

28 Majd lesz ott sírás és fogcsikorgatás, ha az Isten királyságában meglátjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, meg valamennyi prófétát, magatokat pedig kívülre vetve.

29 Meg fognak majd érkezni napkeletről, napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz fognak telepedni az Isten királyságában.

30 Lám, vannak utolsók, akik elsőkké lesznek és vannak elsők, akik utolsókká lesznek."

31 Abban az órában hozzáment néhány farizeus és ezt mondta neki: "Utazzál el, menj el innen, mert Heródes meg akar téged ölni."

32 "Menjetek – mondta nekik –, mondjátok meg annak a rókának: Íme ma és holnap ördögi szellemeket űzök, és gyógyításokat végzek, harmadnapon elérkezem a véghez.

33 Ennek ellenére ma, holnap és azután utaznom kell, mert nem engedhető meg, hogy a próféta máshol vesszen el, mint Jeruzsálemben.

34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek, hányszor akartalak magamnál egybegyűjteni, mint tyúk szokta csibéit szárnya alá gyűjteni, de ti nem akartátok.

35 Íme, puszta lesz házatok. De azt mondom nektek, hogy nem láttok addig engem, amíg el nem jön az idõ, amelyben ezt mondjátok: Áldott legyen, aki az Úr nevében jön."


14. RÉSZ

1 Történt, hogy amikor egy szombaton a farizeusok egyik elöljárójának házába bement ebédelni, s azok szemmel tartották őt,

2 egyszer csak egy vízkóros emberrel találta magát szemben.

3 Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: "Szabad-e szombaton valakit gyógyítani vagy nem?"

4 Azok hallgattak. Jézus erre kézen fogta a vízkórost, meggyógyította és elküldte,

5 majd így szólt azokhoz: "Ki az, aki ha fia vagy ökre kútba esik, szombatnapon is ki nem húzza azt azonnal?"

6 S azoknak nem volt rá erejük, hogy erre valami feleletet adjanak.

7 Ezután egy példázatot mondott el a meghívottaknak. Megfigyelte ugyanis, hogy hogyan válogatják a főhelyeket.

8 "Ha valaki lakodalomba hívna téged, – mondotta nekik –, ne telepedjél a főhelyre, mert esetleg olyan valakit hívott meg a gazda, aki nálad tiszteletreméltóbb.

9 Ez esetben hozzád lépne az, aki téged is, őt is meghívott és ezt mondaná neked: Adj helyet neki. Akkor aztán szégyenkezve az utolsó helyet kellene elfoglalnod.

10 Hanem ha meghívnak, s te elmégy, dőlj le az utolsó helyre, hogyha belép majd az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: Barátom, eredj feljebb. Akkor dicsőség ér mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz.

11 Mert azt, aki magát felmagasztalja, le fogják alázni, s azt, aki megalázza magát, felmagasztalják majd."

12 Szólt azután ahhoz is, aki meghívta őt: "Ha reggelit vagy ebédet adsz, ne hívd meg arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy azok esetleg vissza ne hívjanak téged, és ne viszonozzák meghívásodat,

13 hanem ha vendégséget adsz, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat,

14 és boldog leszel, hogy azoknak nincs miből visszafizetniük azt neked. Mert így majd az igazságosak feltámadásakor kapod meg a visszafizetést."

15 Mikor a vendégek közül valaki meghallotta ezt, így szólott hozzá: "Boldog az, aki az Isten királyságában lakománál fog ülni."

16 De ő ezt felelte neki: "Egy ember nagy ebédet adott, és sokakat meghívott.

17 Az ebéd órájában azután elküldötte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, kész már az ebéd.

18 De az elsőtől kezdve mindnyájan mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta a rabszolgának: Szántóföldet vettem, kénytelen vagyok kimenni, s azt megtekinteni. Kérlek, ments ki engem.

19 Egy másik így szólott: bt iga ökröt vettem, elmegyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, ments ki engem.

20 Újra egy másik így szólt: Feleséget vettem és ezért nem mehetek.

21 Mikor a rabszolga visszatért, hírül adta ezeket urának. Erre a gazda haragra lobbant, és így szólt rabszolgájához: Siess, menj el a város tereire és sikátoraira, hozz be ide szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.

22 Uram – szólt azután a rabszolga –, megtörtént, amit elrendeltél, de még van hely.

23 Eredj ki az utakra, a kerítésekhez – mondta erre az Úr a rabszolgának –, és kényszerítsd bejönni az ott levőket, hogy beteljék a házam.

24 Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a meghívottak közül senki meg nem ízleli ebédemet."

25 Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult és így szólt hozzájuk:

26 "Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom.

27 Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom.

28 Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni?

29 Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék:

30 Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze.

31 Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene?

32 Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz.

33 Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom.

34 Hasznos a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?

35 Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, hanem kivetik. Akinek halló füle van, hallja meg."


15. RÉSZ

1 A vámszedők és a vétkezők valamennyien Jézus közelébe törekedtek, hogy hallgathassák őt.

2 Ellenben a farizeusok és az írástudók igen zúgolódtak. Azt mondogatták: "A vétkezőket magához fogadja, sőt velük eszik."

3 Ő erre a következő példázatot beszélte el nekik:

4 "Van-e olyan ember közöttetek, aki ha száz juha van, s egyet közülük elveszített, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, s nem megy az elveszett után, míg azt meg nem találja?

5 S ha megtalálta, örvendezve a vállára veti,

6 hazamegy, összehívja barátait, meg szomszédait és így szól hozzájuk: Vigadjatok velem, mert megtaláltam bárányomat, mely elveszett.

7 Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.

8 Vagy van olyan asszony, aki ha tíz drahmája van, és egy drahmát elveszít, nem gyújt mécsest, nem sepri ki a házat, és nem keresi gondosan, amíg meg nem találja?

9 S ha megtalálta, nem hívja-e össze barátnőit meg szomszédait, és nem szól-e így: Örvendjetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.

10 Ilyen öröm lesz, azt mondom nektek, az Isten angyalainak színe előtt egyetlen vétkezőn, aki más felismerésre tér."

11 Majd így szólt: "Volt egy embernek két fia.

12 A fiatalabbik így szólt apjához: Atyám, add ki nekem a vagyonból rám eső részt. Az hát megosztotta köztük, ami a megélhetésre volt.

13 Nem sok nap múltán a fiatalabbik fiú mindent összeszedett, és kivándorolt egy távoli vidékre. Ott kicsapongó életmóddal vagyonát eltékozolta.

14 Miután mindenét elköltötte, nagy ínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.

15 Ekkor elutazott, és beállt a vidék egyik polgárához, ki a mezőkre küldötte ki disznókat legeltetni.

16 A fiú kívánta, hogy hasát azokkal a hüvelyekkel tölthesse meg, amelyeket a disznók ettek, de senki sem adott neki.

17 Ekkor magába szállt és így szólt: Apám hány béresének fölös mennyiségben van a kenyere, én meg elveszek itt az ínségben.

18 Felkelek hát, elmegyek az apámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen, meg veled szemben.

19 Többé nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak hívjanak, tégy engem béreseid közül eggyé.

20 Ezzel felkelt és elment atyjához. Még messze volt, amikor meglátta az apja és szánalomra gerjedt, majd hozzáfutott, nyakába borult és összecsókolgatta.

21 A fiú így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és veled szemben. Többé nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak nevezzenek.

22 De az apa így szólt rabszolgáihoz: Siessetek, hozzátok elő a legjobb ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára.

23 Azután hozzátok el azt a hizlalt tulkot, öljétek le és vigadjunk, lakomázzunk.

24 Mert ez a fiú, az én fiam meghalt, de életre kelt, elveszett, de rátaláltunk. Azzal vigadni kezdtek.

25 Az idősebbik fiú ezalatt kinn volt a mezőn. Amikor hazafelé jövet a közelbe ért, zeneszó és körtánc hangját hallotta.

26 Magához szólított a legények közül egyet, és megtudakolta hogy mi az.

27 Testvéred érkezett meg – mondotta az –, és apád leölette a hizlalt tulkot, mivelhogy egészségesen kapta őt vissza.

28 Megharagudott ezért a fiú és nem akart bemenni, apja azonban kijött és kérlelte.

29 De ő így felelt atyjának: Lásd, oly sok éve végzem neked a rabszolga munkáját, soha meg nem kerültem parancsodat, de énnékem még egy kis bakot sem adtál, hogy barátaimmal vigadjak egyet.

30 Mikor azonban ez a fiad megjött, ki a megélhetésre szánt vagyonodat szajhákkal ette fel, te leöletted neki a hizlalt tulkot.

31 Gyermek – szólt az apa –, te mindenkor velem voltál, minden, ami az enyém, tied is.

32 Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy testvéred, aki halott volt, életre kelt, és azt, aki elveszett, megtaláltuk."


16. RÉSZ

1 Szólott azután a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, és annak volt egy sáfára, és azt bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.

2 Magához hívatta s így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Számolj be sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz sáfár.

3 Az erre gondolkodni kezdett: Mit tegyek most már, hogy uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nincs erőm, koldulni szégyellek.

4 Tudom már mit tegyek, hogy ha sáfárságomról leváltanak, barátaim legyenek, akik házaikba befogadnak.

5 Ezzel magához hívatott mindenkit, aki urának adósa volt. Megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol uramnak?

6 Száz bát olajjal – felelte az. – Vedd az írásodat – mondta neki –, ülj le, siess, írj ötvenet.

7 Azután egy másikat kérdezett meg: Hát te mennyivel tartozol? Száz kór búzával – felelte az. – Vedd az írásodat – mondta neki – és írj nyolcvanat.

8 Megdicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett. Mert ennek a kornak fiai a saját nemzedékükkel szemben eszesebben viselkednek, mint a világosság fiai teszik.

9 És én azt mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor kihagy majd az élet, magukhoz fogadjanak titeket az örök sátrakba.

10 Aki a legkisebben hű, a sokon is hű lesz és legkisebben hamis, a sokon is hamis lesz.

11 Ha tehát a hamis mammonon hűekké nem lettetek, ki bízza majd rátok az igazit?

12 És ha a másén hívekké nem lettetek, ki adja oda nektek a tieteket?

13 Egy cseléd sem végezhet egyszerre két úrnak szolgálatot, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy ragaszkodni fog az egyikhez, és meg fogja vetni a másikat. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak."

14 Meghallották pedig mindezt a farizeusok, akik pénzkedvelők voltak, és csúfolták őt.

15 Hozzájuk is szólt: "Ti vagytok azok, akik az emberek előtt igazságosnak mutatjátok magatokat, csakhogy – az Isten ismeri szíveteket. Mert ami az emberek között magasztos, Isten előtt utálatos.

16 A törvény és a próféták Jánosig voltak, akkortól kezdve az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik, s azon mindenki erőszakoskodik.

17 Pedig könnyebb a mennynek és földnek elmúlnia, mint a törvényből egy vesszőcskének kiesnie.

18 Házasságot tör mindenki, aki feleségét elbocsátja, és egy másikkal házasodik össze, és házasságot tör az, aki férfitől elbocsátott nőt vesz el.

19 Volt egy gazdag ember, aki bíborba és gyolcsba öltözködött és naponta pompában vigadott.

20 Volt ennek a kapujához vetve egy Lázár nevű szegény, kit fekélyek borítottak,

21 s ki vágyott jóllakni azzal, ami a gazdag asztalától lehullt. Na, még a kutyák is eljártak hozzá, hogy fekélyeit nyalogassák.

22 Történt azután, hogy a szegény meghalt, és az angyalok elvitték Ábrahám keblére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.

23 Mikor a láthatatlan országban szemét felemelte, kínok közt gyötrődve, Ábrahámot látta messziről, és annak kebelén Lázárt.

24 Odakiáltott hozzá: Atyám, Ábrahám könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujjának hegyét és hűsítse meg nyelvemet, mert kínlódom e lángban.

25 Ábrahám azonban így szólt: Gyermekem, emlékezzél rá, hogy életedben elvetted javaidat, Lázár éppen úgy a rosszat. Itt most őt vigasztalják, te pedig kínlódol.

26 Mindezekben köztünk és köztetek szilárdan áll egy nagy szakadék, úgyhogy akik innen hozzátok akarnak átmenni, nem tehetik, sem onnan hozzánk nincs átkelés.

27 Akkor hát arra kérlek atyám – szólott a gazdag –, küldd el őt atyám házába.

28 Mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyosságot, hogy ők is a kínnak e helyére ne kerüljenek.

29 De Ábrahám így szólt: Ott van náluk Mózes, és náluk vannak a próféták, azokat hallgassák.

30 Nem úgy atyám – szólt mégis az –, ha a halottak közül menne valaki hozzájuk, más felismerésre térnének.

31 De Ábrahám így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még annak sem adnának hitelt, ha valaki a halottak közül feltámadna."


17. RÉSZ

1 Tanítványainak meg ezt mondta: "Elkerülhetetlen, hogy kelepcék ne készüljenek, de jaj annak, aki azokat készíti.

2 Jobb volna az ilyennek, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe dobnák, minthogy e kicsinyek közül egyet tőrbe csaljon.

3 Óvakodjatok tőlük. Ha testvéred vétkezik, dorgáld meg. Ha más felismerésre tér, bocsáss meg neki.

4 Ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer tér meg hozzád e szóval: Más felismerésre jutottam! Megbocsáss neki."

5 "Növeld hitünket" – szóltak az apostolok az Úrnak.

6 Az Úr azonban ezt felelte: "Ha olyan volna a hitetek, mint a mustármag és azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestül és ültetődjél át a tengerbe, engedelmeskednék nektek.

7 Mondja-e valaki közületek rabszolgájának, amikor az a szántásból vagy legeltetésből hazatér: Jöjj ide hozzám tüstént és dőlj asztalhoz.

8 Ellenkezőleg ezt fogja mondani neki: Készíts valamit, míg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te.

9 Vajon megköszöni a rabszolgának, hogy megtette rendelkezéseit?

10 Éppen így ti is, ha mindent megtesztek, amit rendeltek nektek, így szóljatok: Haszontalan rabszolgák vagyunk, annyit tettünk csak, amennyit úgyis tartoztunk megtenni."

11 Történt, hogy amikor Jeruzsálembe utaztában Szamária és Galilea között ment el,

12 egy faluba tért be, és ott tíz bőrpoklos férfival találkozott. Azok messziről megálltak

13 és emelt hangon kiáltották: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!"

14 Ahogy meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." S az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.

15 Közülük azonban az egyik, amikor látta, hogy meggyógyult, Istennek hangos dicséretével az ajkán visszatért,

16 s arcával a lábához esett és hálát adott neki. Ez az ember szamáriai volt.

17 "Hát nem tízen tisztultak meg? – szólalt meg Jézus. – Hol van a kilence?

18 Nem akadt több, aki visszatért volna, hogy Istennek dicsőséget adjon, csak ez az idegen származású?"

19 Azután azt mondta neki: "Kelj fel, eredj el! A hited megmentett."

20 Mikor a farizeusok azt kérdezték, hogy mikor jön el az Istennek királysága, íly szóval felelt nekik: "Az Istennek királysága nem szemmel láthatóan jön el,

21 nem mondhatják majd azt: Lám itt, vagy amott van. Lássátok, az Isten királysága bennetek van."

22 Majd tanítványaihoz szólott: "Napok jönnek, amelyeken megkívánjátok, hogy az ember Fiának napjaiból bár egyet is láthassatok, de nem fogtok látni.

23 Akkor ezt fogják majd nektek mondani: Lám ott van! Lám itt van! Ne menjetek el, ne fussatok utána.

24 Mert mint ahogy a felvillanó villámlás egyik aljától a másik aljáig megvilágítja az eget, a maga napján olyan lesz az ember Fia is.

25 Előbb azonban sokat kell szenvednie, kell, hogy ez a nemzedék elvesse őt, mint olyant, aki a próbát nem állja meg.

26 Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.

27 Az emberek ettek, ittak, házasodtak, nőül mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és akkor eljött az özönvíz és mindenkit elveszített.

28 Úgy lesz majd, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,

29 de amely napon Lót Szodomából kiment, tűz és kéneső hullott az égből és elveszített mindenkit.

30 Így történik majd azon a napon is, amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull.

31 Ha valaki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne szálljon alá, hogy elvigye azt. Úgy tegyen az is, aki a mezőn van, ne térjen vissza.

32 Emlékezzetek Lót feleségére.

33 Aki lelkét megszerezni igyekszik, el fogja veszíteni, – aki el fogja veszíteni lelkét, életre szüli azt.

34 Azt mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd,

35 két asszony őröl egy helyen, az egyiket magukhoz veszik, a másikat elhagyják majd.

36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik."

37 Ekkor megszólaltak: "Hol lesz ez Uram?" és ő ezt felelte nekik: "Ahol a test lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk."


18. RÉSZ

1 Egy példázatot is mondott nekik a célból, hogy mindenkor imádkozzanak, és az imádkozásban hanyagokká ne legyenek.

2 "Valamelyik városban – mondotta – volt egy bíró, aki Istent nem félt, és emberek előtt nem szégyenkezett.

3 Volt egy özvegyasszony is abban a városban, s az ezzel a kéréssel járt a bíróhoz: Ítéld meg az igazamat ellenfelemmel szemben.

4 A bíró egy ideig nem akarta megtenni. De később így gondolkozott: Bár Istent nem félek s emberek előtt nem szégyenkezem,

5 mégis amiatt, hogy zaklat engem ez az özvegyasszony, megítélem az igazát, hogy a végén, ha eljön, valahogy arcul ne üssön engem.

6 Hallottátok, mit mond a hamis bíró? – kérdezte az Úr.

7 Hát az Isten nem ítéli-e meg választottainak igazát, ha ezek nappal és éjjel kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is velük kapcsolatban?

8 Azt mondom nektek, hogy hamar megítéli igazukat. Hanem az embernek Fia, amikor eljön, fog-e hitet találni a földön?"

9 A következő példázatot mondotta egyeseknek, akik abban elbizakodtak, hogy igazságosak, és a többi embert semmibe sem vették.

10 "Két ember felment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.

11 A farizeus kiállott, és magának beszélve a következőket imádkozta: Óh Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, akik ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy amilyen ez a vámszedő is itt.

12 Egy héten kétszer böjtölök, megadom a tizedet mindenből, amit szerzek.

13 A vámszedő messzire állott, s még a szemét sem akarta égre emelni, hanem a mellét verte és így szólt: Óh Isten, engesztelődjél meg irányomban, ki vétkes vagyok.

14 Azt mondom nektek, hogy ő megigazulva ment alá házába, inkább, mint amaz. Mert mindenkit meg fognak alázni, aki magát felmagasztalja, de azt, aki megalázza magát, fel fogják magasztalni."

15 A kisdedeket is elvitték hozzá, hogy megérintse őket. Mikor a tanítványok látták, korholták őket,

16 de Jézus magához szólította a kisdedeket." Hagyjátok a gyermekeket, hadd jöjjenek hozzám – mondotta –, ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten királysága.

17 Bizony azt mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy gyermek, nem megy be abba."

18 Bizonyos elöljáró is megkérdezte őt: "Jó Tanító! Mit tegyek, hogy az örök élet örökös részemmé váljék?"

19 "Miért mondasz engem jónak – felelte neki Jézus. Senki sem jó, csak az Isten.

20 A parancsolatokat ismered: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat."

21 "Mindezeket ifjúságomtól fogva megőriztem" – felelte az.

22 Mikor Jézus meghallotta, így szólt hozzá: "Még egy dolog hiányzik nálad: Add el mindenedet és oszd szét szegényeknek. Így kincsed lesz a mennyekben. Azután jer, és kövess engem."

23 Az elöljárót, amikor ezeket hallotta, majd ellepte a bánat, mert szerfelett gazdag volt.

24 Mikor Jézus bánatba borulni látta őt, így szólt: "Mily nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek birtokaik vannak.

25 Mert kevesebb fáradsággal jut be valahová egy teve a tű fokán keresztül, mint ahogy egy gazdag megy be az Isten királyságába."

26 Erre megkérdezték azok, akik hallották: "Ki menekülhet meg hát akkor?"

27 Jézus ezt felelte: "Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges."

28 Megszólalt Péter: "– Lám, mi elhagytuk azt, ami a magunké volt, és téged követtünk."

29 Ő ezt felelte: "Bizony, azt mondom nektek, hogy az Isten királyságáért még senki sem hagyta el házát, vagy feleségét, vagy testvéreket, vagy szülőket, vagy gyermekeket anélkül,

30 hogy ne kapná meg mindennek a sokszorosát ebben az időben, a jövendő korban pedig nem kapna örök életet."

31 Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak.

32 Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,

33 megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni."

34 Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük és nem ismerték fel a mondottakat.

35 Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett.

36 Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az.

37 Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra.

38 Erre kiáltani kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"

39 Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"

40 Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle:

41 "Mit akarsz, mit cselekedjem veled?" "Uram, hogy megjöjjön a szemem világa" – felelte az,

42 mire Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett."

43 És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent.


19. RÉSZ

1 Bevonult Jerikóba és keresztülment a városon.

2 Egy Zakeus nevű férfi, aki fővámszedő volt és gazdag ember,

3 látni igyekezett Jézust, hogy ki s miféle lehet: A tömeg miatt azonban nem tehette, mert alacsony termetű volt.

4 Előre futott hát és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt. Arra kellett ugyanis elmennie.

5 Mikor Jézus arra a helyre ért, feltekintett és megszólította: "Zakeus, siess, szállj alá, mert a te házadban kell ma megszállnom."

6 Zakeus sietve leszállott és örömmel fogadta be.

7 Akik ezt látták, mindnyájan nagyon zúgolódtak. Vétkező emberhez ment be megpihenni szállásra – szóltak.

8 Zakeus azonban előállott és így szólt az Úrhoz: "Nézd, Uram, vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és négyszerest fizetek vissza annak, akitől valamit hamis ürüggyel elvettem."

9 Jézus erre ezt mondta neki: "Ma jött el a menekülés napja ennek a háznak, amennyiben ő is Ábrahám fia.

10 Hiszen az embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet."

11 Míg azok ezeket hallgatták, ő még egy példázatot csatolt az elmondottakhoz azért, mert közel volt Jeruzsálemhez, és mert azok úgy vélekedtek, hogy azonnal meg kell jelennie az Isten királyságának.

12 "Egy nemes ember messze országba utazott el – szólott –, hogy ott királyságot kapjon, és azután visszatérjen.

13 Magához hívatta hát tíz rabszolgáját és azoknak tíz minát adott. – Kereskedjetek – mondta nekik –, amíg visszajövök.

14 Polgárai azonban gyűlölték őt, és követséget küldöttek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ő legyen a király rajtunk.

15 Miután a királyságot elnyerte és visszatért, történt hogy magához hívatta rabszolgáit, akiknek pénzt adott, hogy megtudja, hogy kereskedésével ki mit szerzett.

16 Megjött az első és így szólt: Uram, minád még tízet szerzett.

17 Mire ő így felelt: Jól van, derék rabszolgám, minthogy a legcsekélyebben hű voltál, tíz városon legyen fennhatóságod.

18 Megjött a második és ezt mondta: Uram, minád öt minát szerzett.

19 – Légy öt város felett – mondta ennek is.

20 Azután eljött megint más s ezt mondta: Uram, itt van a minád. Keszkenőmben félretéve tartottam.

21 Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratsz ott, ahol nem vetettél.

22 Szájadból ítéllek meg, te rossz rabszolga – mondotta neki a király –, mert tudtad, hogy szigorú ember vagyok, elveszem, amit nem én tettem el, és azt aratom, amit nem én vetettem.

23 Miért nem adtad pénzemet a bankasztalra? Mikor megjöttem, nyereséggel szerezhettem volna vissza.

24 Azután így szólt a mellette állókhoz: Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.

25 Uram, tíz minája van – szólottak azok.

26 Azt mondom nektek, hogy mindenkinek adni fognak, akinek van, de attól, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.

27 Azon kívül ezeket az én ellenségeimet, akik nem akarták, hogy én legyek királlyá rajtuk, vezessétek ide, és öljétek le őket előttem."

28 Miután ezeket elmondta, tovább folytatta előre útját Jeruzsálembe menve fel.

29 Történt, hogy amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, azon a hegyen, amelyet az Olajfákról neveztek el, elküldte két tanítványát

30 ezzel az utasítással: "Menjetek el a szemben levő faluba, találtok ott egy megkötözött szamárcsikót, amelyen ember még sohasem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide.

31 Ha valaki azt kérdené tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek: Mert az Úrnak szüksége van rá."

32 Mikor a küldöttek elmentek, úgy találák, ahogy mondotta nekik.

33 Ahogy a szamárcsikót eloldották, a gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a csikót?"

34 Erre ők ezt felelték: "Mert az Úrnak szüksége van rá."

35 Ezután Jézushoz vezették a csikót, rádobták köpenyeiket és felültették Jézust.

36 Mialatt ment, köpenyeiket az útra terítették.

37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejárójához, a tanítványok egész sokasága örvendezve nagy hangon kezdte magasztalni Istent mindazokért a hatalmas tettekért, amelyeket láttak.

38 "Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király – szólottak. A mennyben békesség és a magasságban dicsőség."

39 Ekkor a tömegből néhány farizeus megszólította Jézust: "Tanító! Korhold meg tanítványaidat!"

40 "Azt mondom nektek – felelte ő –, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek kezdenek kiáltani."

41 Mikor közel érkezett és meglátta a várost, sírva fakadt rajta

42 és ezt mondotta: "Óh, ha a mai napon te is megismerted volna, hogy mi válik békességedre. Most azonban el van rejtve szemed elől.

43 Mert napok jönnek rád, amelyekben ostromfalat építenek ellened ellenségeid, körülvesznek, és mindenünnen szorongatnak majd,

44 azután a földre tipornak téged és benned lakó gyermekeidet, követ kövön nem fognak hagyni benned azért, mert nem ismerted fel meglátogatásodnak idejét."

45 Azután bement a szenthelyre, s hozzáfogott az árusok kiűzéséhez.

46 "Meg van írva – mondotta nekik – Az én házam imádkozásnak háza lesz. Ti azonban azt rablók barlangjává tettétek."

47 Naponta tanított a szenthelyen. A főpapok, írástudók, meg a nép főemberei igyekeztek elveszíteni őt, de nem találták meg a módját, miként vigyék véghez. Mert az egész nép rajta csüngött, s úgy hallgatták őt.


20. RÉSZ

1 Egyik napon, amelyen a szenthelyen a népet tanította, s az örömhírt hirdette, történt, hogy hozzáléptek a főpapok és írástudók a vének társaságában

2 és megkérdezték őt: "Mondd meg nekünk, miféle felhatalmazással cselekszed ezeket. Ki az, aki ezt a felhatalmazást adta?"

3 "Én is kérdek valamit tőletek – felelte nekik Jézus. Mondjátok meg nekem,

4 János bemerítése az égből volt-e, vagy emberektől való?"

5 Azok maguk közt így fontolgattak: "Ha azt mondjuk, mennyből való, ezt fogja rá mondani: Miért nem adtatok hát hitelt neki?

6 Ha meg azt mondjuk: Emberektől, az egész nép megkövez bennünket. Hisz meg vannak győződve afelől, hogy János próféta."

7 Azt felelték hát, hogy nem tudják, honnan való.

8 "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy micsoda felhatalmazással cselekszem e dolgokat" – mondotta nekik Jézus.

9 Azután a néphez kezdett beszélni, s a következő példázatot mondotta el: "Egy ember szőlőt ültetett és azt szőlőmíveseknek adta ki, azután hosszabb időre külföldre utazott.

10 Mikor eljött az ideje, egy rabszolgát küldött a szőlőmívesekhez, hogy adjanak a szőlő gyümölcséből. De a szőlőmívesek megverték, és üresen küldötték vissza.

11 Akkor másik rabszolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üresen bocsátották el.

12 Folytatta, és egy harmadikat küldött, de azok azt is megsebesítették és kidobták.

13 Mit tegyek? – kérdezte ekkor a szőlőnek ura. – Elküldöm szeretett fiamat. Vele szemben majd csak megváltozik viselkedésük.

14 Mikor azonban a szőlőmívesek meglátták a fiút, ezt fontolgatták egymás között: Ő az örökös. Öljük meg, hogy mienk legyen az örökrésze.

15 Kivetették hát őt a szőlőből és megölték. Vajon mit fog tenni velük a szőlőnek ura?

16 Meg fog jönni, s el fogja veszteni ezeket a szőlőmíveseket, a szőlőt pedig másoknak adja ki." Mikor azok ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla."

17 De ő rájuk tekintett és így szólt: "Mi van efelől megírva? Amely követ az építők a próbán elvetettek, az lett a szegletnek fejévé.

18 Össze fog zúzódni mindenki, aki arra a kőre esik, azt pedig, akire az esik rá, szét fogja morzsolni."

19 Az írástudók és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek, hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy ezt a példázatot róluk mondotta.

20 Szemmel tartották hát őt, és kémeket küldöttek mellé, kik magukat igazságosaknak tettették, hogy azok valamely szaván megfogják őt, hogy azután átadhassák a felsőbbségnek és a helytartó hatóságának.

21 A kémek megkérdezték őt: "Tanító, tudjuk, hogy helyesen szólasz és tanítasz, hogy nem nézed senki személyét, hanem az Isten útját az igazság alapján tanítod.

22 Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem?"

23 Jézus észrevette ravaszkodásukat, és ezt mondta nekik:

24 "Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?" "A császáré" – felelték azok,

25 mire ezt mondta nekik: "Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené."

26 Nem volt rá erejük, hogy a nép előtt valamely szaván megfogják, ellenkezőleg, a felelete csodálatba ejtette és elhallgattatta őket.

27 Néhány szadduceus is ment hozzá, kik tagadják, hogy volna feltámadás. Ezek is kérdést intéztek hozzá.

28 "Tanító – szóltak –, Mózes megírta nekünk, hogy amikor meghal egy testvér, kinek felesége van, ha gyermek nélkül maradt, a testvére vegye el a feleségét, és ő támasszon magot a testvérének.

29 Heten voltak testvérek. Az első feleséget vett, és gyermektelenül meghalt.

30 A másik is,

31 a harmadik is elvette az asszonyt, hasonlóképpen mind a hét, s anélkül, hogy gyermeket hagytak volna, meghaltak.

32 Utoljára az asszony is meghalt.

33 A feltámadáskor most már kié lesz az asszony, hiszen mind a hété volt?"

34 Jézus ezt felelte nekik: "E kornak fiai házasodnak és férjhez mennek,

35 de akiket méltóknak ítélnek arra, hogy eljussanak ama következő korba, s a halottak közül való feltámadásra, azok nem fognak sem házasodni, sem férjhez menni,

36 többé már meg sem halhatnak, mert az angyalokkal egyenlők, és mivel a feltámadásnak fiai, Istennek is fiai.

37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes utalt a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondotta.

38 Isten pedig nem halottaké, hanem élőké. Általa ugyanis mindannyian élnek."

39 Erre az írástudók közül némelyek megszólaltak: "Tanító! Helyesen szólottál."

40 Többet azután nem is merték őt semmi felől megkérdezni.

41 De azután ő kérdezte meg őket: "Hogyan mondhatják a Krisztust Dávid fiának,

42 amikor Dávid ezt mondja róla a Zsoltárok könyvében: Szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj le jobbomon,

43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.

44 Dávid Urának mondja őt, miképp lehet akkor a fia?"

45 Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz:

46 "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak palástosan: akiknek kedvesek a piacokon hallott köszöntések, zsinagógáikban az első hely, és lakomákon az elölülés,

47 akik feleszik az özvegyek házát, de színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletet fognak kapni."


21. RÉSZ

1 Mikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják adományaikat a perselybe.

2 Látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott bele.

3 "Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindannyinál többet dobott.

4 Mert azok valamennyien abból dobták adományaikat, amiből feleslegük volt, de ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett, mind bevetette."

5 Mikor egyesek beszélni kezdtek a szenthelyről, hogy mily szép kövek és áldozati ajándékok díszítik, ő így szólt:

6 "Jönnek napok, amikor ezekből, amiket most szemléltek, kő kövön nem fog maradni, melyet le nem rombolnának."

7 Kérdést intéztek hozzá: "Tanító, mikor történnek meg ezek? Mi lesz a jele annak az időnek, amikor ezek megtörténnek?"

8 "Ügyeljetek – szólott –, el ne tévelyedjetek. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és ezt mondják: Én vagyok! Továbbá: Az idő közel! Ti ne menjetek utánuk.

9 Ha pedig háborúkról és felfordulásokról hallanátok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem tüstént el a vég."

10 Akkoriban ezt mondta nekik: "Nemzet nemzet ellen fog támadni, királyság királyság ellen,

11 nagy földrengések is következnek, helyenkint dögvészek és éhínségek lesznek, az égből félelmetes és nagy jelek támadnak.

12 De mindezeket megelőzően kezüket rátok vetik, üldözni fognak, átadnak titeket, hogy zsinagógák elé állítsanak, tömlöcökbe vessenek, elvezetnek királyok, helytartók elé az én nevemért.

13 Az lesz a következménye, hogy bizonyságot tehettek.

14 Tökéljétek el hát szívetekben, hogy védelmetekről nem fogtok előre gondot viselni.

15 Mert én olyan szájat és bölcsességet adok nektek, amelyeknek egy ellenfeletek sem lesz képes ellene állni, vagy ellene mondani.

16 Szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok fognak elárulni titeket, s közületek egyeseket meg fognak ölni.

17 Mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért.

18 Fejetekről mégis egy hajszál sem fog elveszni.

19 Állhatatosságotokkal fogjátok megszerezni lelketeket.

20 Ha azonban azt látnátok, hogy Jeruzsálemet tábor veszi körül, akkor ismerjétek fel, hogy elpusztulása közel van.

21 Akkor, majd akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe, akik a városban lesznek, távozzanak belőle. Akik a mezőn lesznek, ne menjenek a városba.

22 Mert az igazságszolgáltatás napjai lesznek azok, amikor minden beteljesedik, amit megírtak.

23 Jaj lesz azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak. Mert erős kényszer ül akkor a földön, és harag sújtja majd ezt a népet.

24 Kard éle által hullanak el, és az összes nemzetek közé fogságra viszik őket. Jeruzsálemet a nemzetek fogják tapodni, míg csak a nemzetekre kiszabott időszakok el nem telnek.

25 Azután jelek fognak támadni a napon, holdon és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság.

26 Az emberek a lelküket lehelik majd ki attól a félelemtől és annak várásától, ami még a föld lakóira jön. Mert az ég hatalmai meg fognak rendülni.

27 És akkor meg fogják látni az ember Fiát, amint nagy hatalommal és dicsőséggel felhőben megérkezik.

28 Amikor azután ezek megkezdődnek, egyenesedjetek ki, és emeljétek fel fejeteket, mivel megváltásotok közel lesz."

29 Példázatot is mondott nekik: "Nézzétek meg a fügefát, meg az összes fákat.

30 Ha azt látjátok, hogy leveleket hajtanak, magatoktól felismerhetitek, hogy az aratás már közel.

31 Ugyanígy, ha látni fogjátok, hogy mindezek megtörténnek, fel fogjátok ismerni, hogy közel az Isten királysága.

32 Bizony ezt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.

33 Az ég és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim nem fognak elmúlni.

34 Ügyeljetek magatokra, hogy szíveteket mámor, részegség és az élet gondjai meg ne terheljék, s kelepceképp váratlanul rátok ne törjön az a nap.

35 Mert el fog az jönni mindazokra, akik a föld egész kerekségén laknak.

36 Virrasszatok minden időben, s könyörögjetek, hogy erőtök legyen majd rá, hogy kimenekedhessetek mindabból, aminek meg kell történnie, s hogy egykor az ember Fia előtt megállhassatok."

37 Azokban a napokban a templomban tanított, az éjjeleket azonban a városból kijárva az Olajfákról elnevezett hegyen a szabadban töltötte.

38 Az egész nép már korán ott volt nála a szenthelyen, hogy hallgathassa.


22. RÉSZ

1 Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek.

2 A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől.

3 A sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak.

4 Elment és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre.

5 Azok megörültek és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.

6 Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt.

7 Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amelyen le kell ölni a pászkabárányt,

8 Jézus elküldötte Pétert és Jánost ezzel az utasítással: "Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg."

9 "Hol akarod, hogy elkészítsük?" – kérdezték tőle.

10 Ezt felelte: "Ahogy bementek a városba, egy emberrel fogtok találkozni, aki korsót visz: Kövessétek azt abba a házba, amelybe bemegy.

11 Azután mondjátok meg a ház gazdájának: A Tanító kérdezteti tőled: Hol van az a szállás, amelyben a pászkát tanítványaimmal együtt megehetem?

12 Ő majd mutat nektek egy szőnyegekkel borított nagy felházat, ott készítsétek el."

13 Elmentek és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát.

14 Amikor eljött az óra, asztalhoz dőlt, az apostolok vele.

15 Akkor így szólt hozzájuk: "Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek.

16 Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre."

17 Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: "Vegyétek ezt és osszátok el egymás között.

18 Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jő."

19 Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s odaadta nekik íly szóval: "Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül."

20 Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: "Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség.

21 Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon.

22 Mert az embernek Fia, ahogy elhatározták, elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja."

23 Azok erre egymással arról kezdtek vitatkozni, hogy ugyan ki lesz közülük az, aki ezt meg fogja tenni.

24 Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak.

25 Jézus ezt mondta nekik: "A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hivatják magukat.

26 Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál.

27 Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál.

28 Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok.

29 Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte,

30 hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek.

31 Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

32 Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet."

33 "Uram – felelte Péter –, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni."

34 De Jézus ezt felelte: "Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem."

35 Majd így szólt hozzájuk: "Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?" Azt felelték: "Semmiben."

36 "Most azonban – szólott hozzájuk –, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot.

37 Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították – végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak."

38 "Uram – szóltak azok –, van itt két kard." "Annyi elég" – felelt nekik.

39 Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték.

40 Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok."

41 Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott:

42 "Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg."

43 Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.

44 Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre.

45 Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta.

46 "Miért szunnyadtok? – kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok."

47 Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja.

48 Jézus azonban rászólt: "Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?"

49 Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: "Uram, vágjunk-e karddal?"

50 Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét.

51 Ekkor megszólalt Jézus: "Hagyjátok itt abba!" Azután megérintette annak fülét és meggyógyította.

52 Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: "Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel?

53 Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága."

54 Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket.

55 Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült.

56 De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: "Ez is vele volt."

57 Ám ő letagadta: "Nem ismerem őt, asszony."

58 Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: "Te is közülük való vagy?" Péter így felelt: "Ember, nem vagyok."

59 Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: "Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is."

60 De Péter ezt felelte: "Ember, nem tudom, mit mondasz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.

61 Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: "Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem."

62 Kiment, és keserűen sírásra fakadt.

63 Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt,

64 majd letakarták és kérdezgették: "Prófétáld meg, ki ütött meg."

65 Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene.

66 Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt.

67 Megkérdezték: "Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?" "Ha megmondanám nektek – felelte ő nekik –, nem hinnétek.

68 Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem.

69 Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől."

70 "Hát te vagy az Isten Fia?" – kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: "Ti mondjátok, hogy az vagyok."

71 Ekkor így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából."


23. RÉSZ

1 Ekkor az egész sokaság felállott és elvezették Pilátushoz.

2 Ott vádolni kezdték: "Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy ő a Krisztus, Király.

3 Pilátus megkérdezte őt: "Te a zsidók királya vagy?" "– Te mondod." – felelte neki.

4 Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: "Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra."

5 De azok annál inkább erősítették: "Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig."

6 Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e,

7 és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott.

8 Heródes nagyon megörült, amikor Jézust meglátta, mivel hallott róla, már elég idő óta akarta látni őt. Remélte, hogy valami jelt fog látni, melyet Jézus visz véghez.

9 Sok szóval faggatta őt, de Jézus semmit sem felelt neki.

10 Ott állottak a főpapok és írástudók és nagy erővel vádolták őt.

11 Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette. Azután visszaküldte Pilátushoz.

12 Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással.

13 Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, az elöljárókat és a népet,

14 és beszédet intézett hozzájuk: "Ide hoztátok hozzám ezt az embert azzal a váddal, hogy a népet a császártól elfordítja, de én, miután előttetek kikérdeztem a felől, amivel vádoltátok, semmi elítélésre méltó okot ez ember ellen nem találtam.

15 Sőt még Heródes sem. Hiszen visszaküldte őt hozzánk. De lám semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett.

16 Megfenyítem tehát, és elbocsátom őt."

17 Minden ünnep alkalmával pedig szabadon kellett nekik bocsátani egy foglyot.

18 Erre az egész sokaság kiáltozni kezdett: "Veszítsd el! Barabbást bocsásd el nekünk."

19 Ezt a Barabbást egy a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe.

20 Pilátus újra szólott hozzájuk, mivel Jézust szabadon akarta bocsátani,

21 de azok így kiáltoztak rá: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!"

22 Harmadszor is szólott hozzájuk: "De hát mi gonoszt tett? Semmi halálra méltó vádat nem találtam ellene. Meg fogom hát fenyíteni és elbocsátom."

23 Ám azok nagy hangon követelték, hogy feszíttesse meg. Kiáltozásuk erőt vett a helytartón.

24 Pilátus ekkor megítélte nekik, amit kívántak:

25 Elbocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kikértek. Jézust ellenben odaadta akaratuknak.

26 Amikor elvezették, megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, ki a mezőről jött haza, s arra rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

27 A nép nagy sokaságban kísérte, asszonyok is, akik mellüket verték és siratták őt.

28 Jézus azonban hátrafordult hozzájuk és így szólt: "Jeruzsálem leányai, ne sírjatok rajtam. Inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken.

29 Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak.

30 Azokban a napokban azt mondogatják majd a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket.

31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?"

32 Kivezettek más elítélteket, két gonosztevőt is, hogy vele együtt megfeszítsék.

33 Mikor kiértek arra a helyre, melyet Koponyának neveznek, ott megfeszítették őt, a gonosztevőket is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.

34 "Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek." Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk.

35 A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott."

36 Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki

37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat."

38 Felirat is volt felette: "Ő a zsidók királya."

39 A felfüggesztett gonosztevők közül is az egyik káromolta: "Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is."

40 De megszólalt a másik, és korholta őt: "Nem féled az Istent? – mondotta neki –, hiszen ugyanaz az ítélet van rajtad?

41 Mi igazságosan szenvedünk, mert annak méltó büntetését kapjuk, amit tettünk, ő azonban semmi helytelent nem tett."

42 Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban."

43 Jézus ezt felelte rá: "Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban."

44 Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott.

45 Majd középen kettéhasadt a templom függönye.

46 Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: "Atyám a te kezedbe teszem le szellememet." S amikor ezt mondta kilehelte szellemét.

47 Mikor a százados látta mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igazságos volt."

48 A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért meg.

49 Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik őt követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket.

50 Egyszer csak egy József nevű ember, ki tanácsos volt, jó és igazságos férfiú,

51 ki nem értett egyet amazok szándékával és cselekvésével, Arimátiából, a zsidók egyik városából való, aki várta az Isten királyságát,

52 elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét.

53 Azután levette őt a keresztről, gyolcsba burkolta, és egy sziklába vágott sírba helyezte el, ahol még soha senki sem feküdt.

54 Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok.

55 Józsefet nyomon követték azok az asszonyok, akik Galileából együtt jöttek fel Jézussal. Ezek megnézték a sírt, azt is, hogy hogyan helyezték el a testét,

56 majd visszatértek és illatszereket, keneteket készítettek elő.


24. RÉSZ

1 Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket.

2 A követ a sírról elhengerítve találták,

3 majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét:

4 Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük.

5 Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek az élőt a holtak között?

6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt:

7 Az ember Fiát át kell, hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell, hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia."

8 Vissza is emlékeztek szavaira,

9 s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek.

10 Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak.

11 De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás és nem hittek nekik.

12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.

13 Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz.

14 Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük.

15 Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat.

16 Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt.

17 "Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?" – szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak.

18 Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: "Te vagy egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?"

19 "Ugyan mi?" – kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: "Hát, amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt,

20 hogy mint adták át őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre és feszítették meg őt,

21 pedig azt reméltük, hogy ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek.

22 Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak,

23 és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él.

24 Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták."

25 Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak.

26 Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?"

27 Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van.

28 Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni.

29 De erővel kényszerítenék őt." Maradj velünk – mondták. Már este van, bealkonyult." Erre bement, hogy náluk maradjon.

30 Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik.

31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.

32 Ekkor így szóltak egymáshoz: "Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?"

33 Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.

34 Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.

35 Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

36 Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.

37 Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.

38 Ő azonban megszólította őket: "Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?

39 Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,

40 mint ahogy látjátok, hogy nekem van."

41 Még hitetlenek voltak az örömtől és álmélkodtak, amikor így szólt: "Van-e itt valami ennivalótok?"

42 Azok egy sült haldarabot adtak oda neki.

43 Megfogta, és a szemük láttára megette.

44 Azután így szólt hozzájuk: "Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak."

45 Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba.

46 Azt is mondta nekik: "Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,

47 és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek.

48 Ti vagytok ezeknek tanúi.

49 Én meg elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket."

50 Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket.

51 Azalatt amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük.

52 Ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe,

53 és az Istent áldva mindenkor a templomban voltak.


Újszövetség
««AZ ÖRÖMHÍR MÁRK SZERINT
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT
AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT»»